Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1930 SZEPTEMBER 2. FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP KEDD XL ÉVFOLYAM, 198. (2858.) SZÁM A véres séta Azt a bizonyos tüntető sétát, amellyel a szociáldemokrata párt hetek óta izgatta és fenyegette a fővárost és a kormányt, oly sok reklám és előkészület után, a kormány és a rendőrség figyelmeztetése és betiltó rendelkezése ellenére hétfőn mégis megrendezték. De ez a séta úgy ütött ki és oly emlékeket idézett fel, mintha a tizenkét év előtti filmet pergették volna vissza a mozivásznon. A főváros utcáin, Isten tudja honnan, újból megjelentek a szörnyű árnyak s néhány órára szemünk elé varázsolták a közelmúlt legiszonyúbb képeit. Riasztó alakok, akiket sohase lát a dolgozó Budapest, egyszerre a napfényre tűntek. Idegen, sötét csoportok, amelyek nem éreznek már egyebet, mint a lázadás és gyűlölet alvilági indulatait s amelyek a pokol tornácának atmoszféráját árasztják ki magukból, egyszerre elárasztották főváros főútvonalait, hogy öklüket rázzák arra a világrendre, amely a gércek rabszolgáivá nyomorította őket. sápadt, lángolószemű, keleti arcélek bukkantak fel a gettó bűzös világítóudvaraiból, hogy még egyszer megmutassák ré MUC és vérgőzös látomásaikat és füidét,ék előttünk a vörös fantomot, amely a fäen.K .!’( ; •-tól r.aViriving nptja óriási szellemi karját a keresztény ‘civilizáció megfojtására. Nem a szakszervezeti munkások adták meg a hétfői véres nap karakterét, akik vezéreik felszólítására, vagy terrorizálására letették a munka szerszámát és utcai mozgósításuk néma tömegeivel akartak hatni egy tétova és talaját vesztett kormányzat idegeire. A tanult, intelligens munkásság éppoly jól tudja, mint maga a polgári társadalom, hogy utcai rendbontásokkal és felforgatásokkal nem teremthet munkaalkalmakat és nem növeli jó hírét annak az országnak, amelynek kormánya csak úgy bír közmunkákat szervezni, ha van anyagi és erkölcsi hitele. Márpedig a tőke eszeveszetten menekül az olyan országból, amelynek rendjét és nyugalmát csendőrszuronyokkal kell kifoltozni. Maguk a szocialista vezérek, akik legelső fokon felelősek a hétfői nap szomorú eseményeiért, mindenkinél kell, hogy jobban tudják azt, hogy a közgazdasági élet mély betegségeit nem lehet utcai operációkkal orvosolni. Azonban ebben a szellemileg annyira közepes, tehetetlen és líra vezérkarban minden jobb megfontolást elnyomott az a páni félelem, hogy elveszíthetik tömegeiket, amelyeknek nevében beszélnek és politizálnak s amelyek ilyen rendhagyó időkben többnyire már nem igen értik az okos szót s amelyeket az ínség és a reménytelenség hajlamossá tett már minden tébolyra és esztelenségre. Ad aliquid fecisse videatur, a szociáldemokrata vezetőség a munkanélküliség aggasztó szaporodásáért a felelősséget egyszerűen át akarta hárítani a kormányra s megmutatni azt, hogy a nagy tömegek érdekeit és vágyait éppoly végletes energiával tudják képviselni, mint állítólag akár a kommunisták. Előre volt látható, hogy nem fognak bírni az utcára dirigált tömegekkel, főképpen annak csőcselék részével, amely csak egy hatalomnak és egy tekintélynek hódol: a rémistennek. És ha mégis megkockáztatták ezt a szánalmas és szörnyűséges marciasti Budapestet, csak politikai éretlenségüket és megbízhatatlanságukat árulták el, azt, hogy ha egy kis gyújtogatási versenyre kell kelniök a bolsevikiekkel, nekik se kell éppen a szomszédba menniük, hogy tanuljanak. A kiontott vér elsősorban tehát az ő lelkiismeretükön szárad. Hát nem tanulták meg tizennyolcból és tizenkilencből, hogy tüzet gyújtani lehet egy szál gyufával is, de olyan tűzveszedelem kerekedhetik ebből a silány kis játékból, amelyet ők maguk se tudnak többé eloltani. Tudhatták, hogy a szociáldemokrácia eresze alá húzódott meg egyelőre a megtépázott vörös kakas, hogy a munkanélküliség és a nyomor, a harácsoló kapitalizmus és a közéleti korrupció éppúgy kitermi magából a bolsevizmust, mint a pince nyirkos falai a salétromot. Ahelyett, hogy a saját tömegüket kioktatnák, mérsékelnék és fegyelmeznék, ők vállalkoztak arra, hogy kiszabadítsák a palackba zárt démonokat, amelyek ellen a kormány néhanapján csinál egy-egy vitéz rajtaütést, s lefog egy néhány kommunista sejtet, amelyek azonban ilyen beteg társadalomban kiirthatatlanok, mert atyjuk a nyomor, anyjuk I a kétségbeesés. I Antikor azonban sebtiben ff! ródrítWpS" -m^sA?fiCz "-fit? 1 ‘h.g I igyekezünk annak kvótáját, netesithetjük a kormányzatot sei a kormánynak együgyű közpolitikája idézte elő a munkanélküliség kútfejét. Szó sincs róla, a gazdasági élet világválsága iszonyú tehertétel gyanánt zsibbad a trianoni csonk tengődésére is. Ha azonban a katasztrófát a hibák és mulasztások sorozatával siettetni lehetett, akkor el kell ismernünk, hogy a Bethlen-kormány borzalmas gazdasági könnyelműsége és tehetetlensége derekasan hozzájárult a krízis felfakasztásához. Dicséret illeti és elismerés az állam karhatalmi szerveit, a rendőrlegénységet, tisztikart, a csendőrséget és a tartalékban maradt katonaságot, hogy feladata magaslatán állott és hogy teketória nélkül teljesítette kötelességét a rendfentartás és a nyugalom megóvásában. Amit ők tettek, azért semmi vád nem érheti őket, csak a legnagyobb hála és méltánylás, hogy az életében felzaklatott polgárság mindenkor bizton számíthat a sokszor kipróbált magyar rendőrség és csendőrség lélekjelenlétére és energiájára. A gazdasági élet azonban nem lendül föl egymagában a kormányzati energiától. Nagyszabású reformpolitika szükséges, körültekintéssel párosult eréllyel. Nem tüneteiben kell orvosolni a betegséget, hanem gyökerében. Forradalmak, vagy nagy politikai szerencsétlenségek végső fokon mindig abból származnak, amikor a tömegek szemében megcsorbul a kormányhatalom erkölcsi tekintélye és ha az emberekben meginog a hit a kormányhatalom rátermettségében és alkalmasságában. Vájjon lehet-e remélni, hogy a hétfői nap tanulságainak fényénél ez a rendszer és ez a kormányzat megtanulja azt az elemi bölcsességet, hogy a snájdig érő egymagában még nem szociálpolitika s hogy a rend fentartásával és megóvásával nem merítette ki feladatának legcsekélyebb részét sem. Nagyszabású és alkotó reformpolitika nélkül, amely likvidálja kérlelhetetlenül az ittmaradt középkort, amely véget vet a karteltőke garázdálkodásának és a közéleti korrupciónak s amely most minden tett erejét arra összpontosítja, hogy munkaalkalmakat teremthessen ez a széles rétegen két rázó elégedetlenség meg nem nyugtatható. i ml. I- |Ua 9 PP lf C1__ jennek .dasági Véres kommista zavargás lett a szocialista munkásság felvállalásából Egy halottja, nyolcvankét súlyos és többszáz könnyű sebesültje volt a hétfői alcsi harcoknak, amelyek miatt 274 tüntető ellen indult eljárás , amely a A szeptember elsejére tervezett munkásfelvonulás véres tüntetéssé, rombolással és fosztogatással kapcsolatos, botrányos utcai zavargássá fajult. Teljes mértékben beigazolódott a hatóságok aggodalma, hogy a munkanélküliek ügye érdekében készült demonstrációt lázító és izgága kommunista elemek zavargásra rendbontásra . A szociáldimokrata taktiki ogják felé ,-os belfelé és cgyezttetésre el WC-re az utcára vezérígette a munkás tömeget, csúnya és felháborításotvallott, mert a hétfői eseménye a szélsőséges elemek ragadták magukhoz a vezetést és a főváros lakosságának szeme előtt néhány órára megelevenedett a szégyenteljes forradalmak és utcai harcok messzetűnt képe. A budapesti rendőrség megmutatta, hogy hivatása magaslatán áll, amikor erélyes és határozott fellépésével belátva állnit. E szedelemtől mentette meg a főváros közönségét és az ország rendjét s a megindult nyomozás ki fogja debiteni a bolsevista aknamunka szervezőit és irányítóit is. A véres szeptember elseje története a következő: látni itósá-i mez.-I A kommunisták rombolásra bujtogatták a tömegeket A budapesti főkapitányságon már vasárnap este megtettek minden intézkedést, hogy a hétfői napra biztosítsák a főváros és a környéke rendjét és nyugalmát. A főkapitányság politikai osztályára vasárnap egész sereg röpiratot hoztak be a detektívek s az azt kísérő bizalmas jelentések előrevetették már az árnyékát annak, hogy szélsőséges kommunista elemek, különösen a munkásfiatalság zavarkeltésre, rombolásra és rendzavarásra akarják felhasználni a szocialista munkásfelvonulást. A röpcédulákat a Magyarországi Kommunista Párt jegyezte alá s felszólította benne a munkanélkülieket, hogy zajos és bátor tüntetést rendezzenek az utcákon, ne ijedjenek meg az erőszaktól és harcolják ki a munkanélküli segélyt. A főkapitányság politikai osztálya a kommunista röpcédulák osztogatásával kapcsolatban nyomozást indított, aminek során harminc gyanús embert állítottak elő a kerületi kapitányságokra, akiknek szerepe volt a röpcédulák osztogatásában. Ugyanekkor a főkapitányság politikai nyomozó osztályának detektívjei még vasárnap éjjel előállították a rendőrségre mindazokat a munkásokat, akikről kommunista érzelmeiknél fogva feltehető volt, hogy zavargást rendeznek a tüntetők soraiban. Rendőri készültség vasárnap este nyolc órától kezdve A főkapitányság államrendészeti osztálya pontosan kidolgozta az esetleges tüntetés elfojtásának tervét s kijelölte a karhatalmi gócpontokat. A Soroksári-út és a Ferenckörút keresztezésénél, a Rákóczi-út és Erzsébet körút sarkán, a Baross-téren, az Oktogon-téren, Berlini-téren, a Váci-út torkolatánál és a Millenniumi-emlékműnél állított fel ilyen karhatalmi gócpontokat, ahol a lovasrendőrök és gyalogosrendőrök csapatai helyezkedtek el. A karhatalmi gócpontok vezetését régi, kipróbált rendőrtisztviselőkre bízták Ugyanekkor azonban a gyárnegyedekben és a kültelken, mindama útvonalakon, ahol a munkásság nagyobb tömegű felvonulása vált várható, szintén erős rendőri készültséget rendeltek ki, így a Váci-úti, kőbányai, csepeli, pesterzsébeti és újpesti útvonalakon, továbbá az ottani nagyobb gyártelepek előtt. Az előző napokban már nagyobb Andori karhatalmat vontak össze a fővárosá, a csendőröket a Böszörményi úti laktanyában és a Mosonyi utcában, továbbá más laktanyákban helyezték el és készültséget rendeltek el a budapesti helyőrségi laktanyákban is. A budapesti rendőrség személyzete, 4500 rendőr és 400 csendőr várta Török János dr. főparancsnok rendelkezéseit. A főkapitányság hatásköri területén vasárnap este nyolc órakor kezdődött el a szigorú készültség és valamennyi osztályparancsnokság kerület és őrszoba megkapta a pontos utasítást, amely szerint az utcai rend fenntartásának legfontosabb vezérelve az legyen, hogy a gyülekezés és csoportosulás idejében körzetenként szétszórassék, úgy, hogy nagyobb munkástömeg sehol se verődhessen össze zárt csoportba. Hétfőn, szeptember 1-én reggel hat órakor mindenütt felvonultak a rendőrosztagok. Andréka Károly főkapitányhelyettes, aki a rendőri karhatalmi készültség felvonulását és előkészületeit irányította, gépkocsiján végighaladt a főbb útvonalakon, mindenütt fogadta a karhatalmi kirendeltségek vezetőinek jelentését és megadta az utasításait. A hangulat általában bizakodó volt, senki sem gondolt nagyobb zavargásra. Az már a reggeli órákban megmutatkozott, hogy Ára 16 fillér