Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST, 1930 SZEPTEMBER 2. FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL.­­ BUDAPEST, VI. KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP KEDD XL ÉVFOLYAM, 198. (2858.) SZÁM A véres séta Azt a bizonyos tüntető sétát, amellyel a szociáldemokrata párt hetek óta izgatta és fenyegette a fővárost és a kormányt, oly sok reklám és előkészület után, a kormány és a rendőrség figyelmeztetése és betiltó rendelkezése ellenére hétfőn mégis megrendezték. De ez a séta úgy ütött ki és oly emlékeket idézett fel, mintha a tizenkét év előtti filmet per­gették volna vissza a mozivásznon. A főváros utcáin, Isten tudja honnan, új­ból megjelentek a szörnyű árnyak s né­hány órára szemünk elé varázsolták a közelmúlt legiszonyúbb képeit. Riasztó alakok, akiket sohase lát a dolgozó Bu­dapest, egyszerre a napfényre tűntek. Ide­gen, sötét csoportok, amelyek nem érez­nek már egyebet, mint a lázadás és gyű­lölet alvilági indulatait s amelyek a pokol tornácának atmoszféráját áraszt­ják ki magukból, egyszerre elárasztották főváros főútvonalait, hogy öklüket rázzák arra a világrendre, amely a gé­­rcek rabszolgáivá nyomorította őket. sápadt, lángolószemű, keleti arcélek buk­kantak fel a gettó bűzös világítóudvarai­­­­ból, hogy még egyszer megmutassák ré­ MUC és vérgőzös látomásaikat és fü­idét­,­­ék előttünk a vörös fantomot, amely a fäen­.K­ .!’( ; •-tól r.aViriving n­ptja óriási szellemi karjá­t a keresztény ‘civilizáció megfojtására. Nem a szakszer­vezeti munkások adták meg a hétfői véres nap karakterét, akik vezéreik f­elszólítá­sára, vagy terrorizálására letették a munka szerszámát és utcai mozgósításuk néma tömegeivel akartak hatni egy tétova és talaját vesztett kormányzat idegeire. A tanult, intelligens munkásság éppoly jól tudja, mint maga a polgári társadalom, hogy utcai rendbontásokkal és felforga­tásokkal nem teremthet munkaalkalma­kat és nem növeli jó hírét annak az or­szágnak, amelynek kormánya csak úgy bír közmunkákat szervezni, ha van anyagi és erkölcsi hitele. Már­pedig a tőke eszeveszetten menekül az olyan or­szágból, amelynek rendjét és nyugalmát csendőrszuronyokkal kell kifoltozni. Maguk a szocialista vezérek, akik leg­első fokon felelősek a hétfői nap szomorú eseményeiért, mindenkinél kell, hogy jobban tudják azt, hogy a közgazdasági élet mély betegségeit nem lehet utcai operációkkal orvosolni. Azonban ebben a szellemileg annyira közepes, tehetetlen és líra vezérkarban minden jobb meg­fontolást elnyomott az a páni félelem, hogy elveszíthetik tömegeiket, amelyek­nek nevében beszélnek és politizálnak s amelyek ilyen rendhagyó időkben több­nyire már nem igen értik az okos szót s amelyeket az ínség és a reménytelenség hajlamossá tett már minden tébolyra és esztelenségre. Ad aliquid fecisse videa­­tur, a szociáldemokrata vezetőség a munkanélküliség aggasztó szaporodá­sáért a felelősséget egyszerűen át akarta hárítani a kormányra s megmutatni azt, hogy a nagy tömegek érdekeit és vá­gyait éppoly végletes energiával tudják képviselni, mint állítólag akár a kom­munisták. Előre volt látható, hogy nem fognak bírni az utcára dirigált töme­gekkel, főképpen annak csőcselék részé­vel, amely csak egy hatalomnak és egy tekintélynek hódol: a rémistennek. És ha mégis megkockáztatták ezt a szánal­mas és szörnyűséges marcia­sti Buda­pestet, csak politikai éretlenségüket és megbízhatatlanságukat árulták el, azt, hogy ha egy kis gyújtogatási versenyre kell kelniök a bolsevikiekkel, nekik se kell éppen a szomszédba menniük, hogy tanuljanak. A kiontott vér elsősorban tehát az ő lelkiismeretükön szárad. Hát nem tanul­ták meg tizennyolcból és tizenkilencből, hogy tüzet gyújtani lehet egy szál gyu­fával is, de olyan tűzveszedelem kere­kedhetik ebből a silány kis játékból, amelyet ők maguk se tudnak többé el­oltani. Tudhatták, hogy a szociáldemo­krácia eresze alá húzódott meg egyelőre a megtépázott vörös kakas, hogy a mun­kanélküliség és a nyomor, a harácsoló kapitalizmus és a közéleti korrupció éppúgy kitermi magából a bolsevizmust, mint a pince nyirkos falai a salétromot. Ahelyett, hogy a saját tömegüket kiok­tatnák, mérsékelnék és fegyelmeznék, ők vállalkoztak arra, hogy kiszabadít­sák a palackba zárt démonokat, ame­lyek ellen a kormány néhanapján csinál egy-egy vitéz rajtaütést, s lefog egy né­hány kommunista sejtet, amelyek azon­ban ilyen beteg társadalomban kiirtha­­tatlanok, mert atyjuk a nyomor, anyjuk I a kétségbeesés. I Antikor azonban sebtiben ff! ródrítWpS" -m­^sA?fiCz "-fit? 1 ‘h.g I igyekezünk annak kvótáját, n­e­tesithetjük a kormányzatot sei a kormánynak együgyű köz­politikája idézte elő a munka­nélküliség kútfejét. Szó sincs róla, a gazdasági élet világválsága iszonyú tehertétel gyanánt zsibbad a trianoni csonk tengődésére is. Ha azonban a katasztrófát a hibák és mulasztások sorozatával siettetni lehe­tett, akkor el kell ismernünk, hogy a Bet­hlen-kormány borzalmas gazdasági könnyelműsége és tehetetlensége dereka­san hozzájárult a krízis felfakasztásá­­hoz. Dicséret illeti és elismerés az állam karhatalmi szerveit, a rendőrlegénysé­get, tisztikart, a csendőrséget és a tarta­lékban maradt katonaságot, hogy fel­adata magaslatán állott és hogy teketó­ria nélkül teljesítette kötelességét a rend­­fentartás és a nyugalom megóvásában. Amit ők tettek, azért semmi vád nem ér­heti őket, csak a legnagyobb hála és méltánylás, hogy az életében felzakla­tott polgárság mindenkor bizton szá­míthat a sokszor kipróbált magyar rend­őrség és csendőrség lélekjelenlétére és energiájára. A gazdasági élet azonban nem lendül föl egymagában a kormány­zati energiától. Nagyszabású reform­­politika szükséges, körültekintéssel pá­rosult eréllyel. Nem tüneteiben kell or­vosolni a betegséget, hanem gyökerében. Forradalmak, vagy nagy politikai sze­rencsétlenségek végső fokon mindig abból származnak, amikor a tömegek szemében megcsorbul a kormányhata­lom erkölcsi tekintélye és ha az embe­rekben meginog a hit a kormányhata­lom rátermettségében és alkalmasságá­ban. Vájjon lehet-e remélni, hogy a hétfői nap tanulságainak fényénél ez a rend­szer és ez a kormányzat megtanulja azt az elemi bölcsességet, hogy a snájdig érő egymagában még nem szociálpoli­tika s hogy a rend fentartásával és meg­óvásával nem merítette ki feladatának legcsekélyebb részét sem. Nagyszabású és alkotó reformpolitika nélkül, amely likvidálja kérlelhetetlenül az ittmaradt középkort, amely véget vet a karteltőke garázdálkodásának és a közéleti korrup­ciónak s amely most minden tett erejét arra összpontosítja, hogy munkaalkal­makat teremthessen ez a széles rétegen két rázó elégedetlenség meg nem nyug­tatható. i ml. I- |Ua 9 PP l­f C­1__ jennek .dasági Véres kommista zavargás lett a szocialista munkásság felvállalásából Egy halottja, nyolcvankét súlyos és többszáz könnyű sebesültje volt a hétfői alcsi harcoknak, amelyek miatt 274 tüntető ellen indult eljárás­ ­, amely a A szeptember elsejére tervezett munkás­felvonulás véres tüntetéssé, rombolással és fosztogatással kapcsolatos, botrányos utcai zavargássá fajult. Teljes mértékben beigazo­lódott a hatóságok aggodalma, hogy a munka­nélküliek ügye érdekében készült demonstrá­ciót lázító és izgága kommunista elemek za­vargásra rendbontásra . A szociáldi­mokrata taktiki ogják felé ,-o­s belfelé és cgye­zt­­tetésre el WC­-re az utcára vezérígette a munkás tömeget, csúnya és felháborítá­sot­­vallott, m­ert a hétfői eseménye a szélsőséges elemek ragadták magukhoz a vezetést és a főváros lakosságának szeme előtt néhány órára megelevenedett a szégyen­teljes forradalmak és utcai harcok messze­­tűnt képe. A budapesti rendőrség megmutatta, hogy hivatása magaslatán áll, amikor erélyes és határozott fellépésével belátva­ állni­t. E szedelemtől mentette meg a főváros közön­ségét és az ország rendjét s a megindult nyomozás ki fogja debiteni a bol­sevista aknamunka szervezőit és irányítóit is. A véres szeptember elseje története a kö­vetkező: látni itósá-i mez.-I A kommunisták rombolásra bujtogatták a tömegeket A budapesti főkapitányságon már vasár­nap este megtettek minden intézkedést, hogy a hétfői napra biztosítsák a főváros és a kör­nyéke rendjét és nyugalmát. A főkapitány­ság politikai osztályára vasárnap egész sereg röpiratot hoztak be a detektívek s az azt kí­sérő bizalmas jelentések előrevetették már az árnyékát annak, hogy szélsőséges kom­munista elemek, különösen a munkásfiatal­ság zavarkeltésre, rombolásra és rendzava­rásra akarják felhasználni a szocialista mun­­kásfelvonulást. A röpcédulákat a Magyar­országi Kommunista Párt jegyezte alá s fel­szólította benne a munkanélkülieket, hogy zajos és bátor tüntetést rendezzenek az utcá­kon, ne ijedjenek meg az erőszaktól és har­colják ki a munkanélküli segélyt. A főkapi­tányság politikai osztálya a kommunista röp­cédulák osztogatásával kapcsolatban nyomo­zást indított, aminek során harminc gyanús embert állítottak elő a kerületi kapitánysá­gokra, akiknek szerepe volt a röpcédulák osztogatásában. Ugyanekkor a főkapitányság politikai nyomozó osztályának detektívjei még vasárnap éjjel előállították a rendőr­ségre mindazokat a munkásokat, akikről kommunista érzelmeiknél fogva feltehető volt, hogy zavargást rendeznek a tüntetők so­raiban. Rendőri készültség vasárnap este nyolc órától kezdve A főkapitányság államrendészeti osztálya pontosan kidolgozta az esetleges tüntetés el­fojtásának tervét s kijelölte a karhatalmi gócpontokat. A Soroksári-út és a Ferenc­­körút keresztezésénél, a Rákóczi-út és Er­­zsébet­ körút sarkán, a Baross-téren, az Ok­togon-téren, Berlini-téren, a Váci-út torko­latánál és a Millenniumi-emlékműnél állított fel ilyen karhatalmi gócpontokat, ahol a lo­vasrendőrök és gyalogosrendőrök csapatai helyezkedtek el. A karhatalmi gócpontok ve­zetését régi, kipróbált rendőrtisztviselőkre bízták­ Ugyanekkor azonban a gyárnegyedek­ben és a kültelken, mindama útvonalakon, ahol a munkásság nagyobb tömegű felvonu­lása vált várható, szintén erős rendőri ké­szültséget rendeltek ki, így a Váci-úti, kő­bányai, csepeli, pesterzsébeti és újpesti út­vonalakon, továbbá az ottani nagyobb gyár­telepek előtt. Az előző napokban már na­gyobb Andori karhatalmat vontak össze a főváro­sá, a csendőröket a Böszörményi­ úti laktanyában és a Mosonyi­ utcában, továbbá más laktanyákban helyezték el és készültség­­et rendeltek el a budapesti helyőrségi lak­tanyákban is. A budapesti rendőrség sze­­m­­élyzete, 4500 rendőr és 400 csendőr várta Török János dr. főparancsnok rendelkezéseit. A főkapitányság hatásköri területén vasárnap este nyolc órakor kezdődött el a szigorú készültség és valamennyi osztályparancsnokság kerület és őrszoba megkapta a pontos utasítást, amely szerint az utcai rend fenntartásának legfontosabb vezérelve az legyen, hogy a gyülekezés és csoportosulás idejében körzetenként szétszórassék, úgy, hogy na­gyobb munkástömeg sehol se verődhessen össze zárt csoportba. Hétfőn, szeptember 1-én reggel hat óra­kor mindenütt felvonultak a rendőroszta­gok. Andréka Károly főkapitányhelyettes, aki a rendőri karhatalmi készültség felvonu­lását és előkészületeit irányította, gépkocsi­ján végighaladt a főbb útvonalakon, minde­nütt fogadta a karhatalmi kirendeltségek­ vezetőinek jelentését és megadta az utasítá­sait. A hangulat általában bizakodó volt, senki sem gondolt nagyobb zavargásra. Az már a reggeli órákban megmutatkozott, hogy Ára 16 fillér

Next