Magyarság, 1930. szeptember (11. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
4 hni öltöny aspapiuszövet&oi saját műhelyemben midélszeriül készült folyószámlahitelre P 98.— készpénzfizetésnél P 93.— Intézeti és iskolai fiú- és leányka ruhák és kabátok folyószámlahítelre legolcsóbban Havas ÁRUHáz Budapest, IV., Kálvin-tér 1. hunyad odrában elhelyezett Szent Imre-évi virágkiállítás egy részét is összerombolták, úgyhogy a rendezőség be is záratta a kiállítást, amelyet csak kedden reggel nyitnak meg újra. Végül is a megerősített rendőri készenlét megtisztította a Városligetet és a tömeg visszafelé kezdett özönleni a város irányában. A tüntetők megverik Peyer Ká t .Szakszervezeti Tanács Kertész utcai irodájából a rombolások hírére több szocialista képviselő és a Szakszervezeti Tanács néhány vezetője sietett a Szondy utcába. Amikor éppen a cipőüzlet berendezését törte zúzta össze a tömeg, akkor érkezett oda Peyer Károly szocialista képviselő, aki csillapítani igyekezett a tömeget. A legtöbbnyire fiatalkorú munkásokból álló, őrjöngő csoport azonban ekkor a szocialista képviselő ellen fordult, vad kiáltozással rárontottak, ütlegelni kezdték, botok emelkedtek a levegőbe s csak Peyer Károly kísérete, a köréje csoportosult szocialista munkások tudták nagynehezen kiszabadítani a támadók kezéből. olyt, a tüntetés főrendezőjét is A Podmaniczky utcában és tájékán hasonló rombolás volt. Itt egy S-as villamoskocsit akartak felborítani a tüntetők, de csak annyit értek el, hogy a kocsi minden ablaka összetört és a villamost kisiklatták a sínből. A Szinnyei Merse utca környékén is több kirakattáblát bezúztak. Természetesen mindenütt percek alatt ott termett a rendőri karhatalom, mire a tömeg egy másik mellékutcába özönlött s itt folytatta a rombolást. A Rózsa-utcának a Nyugati-pályaudvar felé eső frontján ablakokat törtek és állványokat borítottak fel a tüntetők. így ért el a tömeg az Aradi-utcába, ahol a Körút felé húzódott. Rombolás az Aradi-utca környékén Fél egy óra tájban a rendőrség a tömeget az Andrássy-utról beszorította a mellékutcákba. Körülbelül két-háromszáz, jobbára fiatal suhancokból álló tüntető tömeg hullámzott az Aradi-utcának a Körút és az Alsóerdősorig terjedő szakaszán. A rendőrség ekkor még a főútvonalak tisztításával volt elfoglalva, csak néha-néha tört be rajtaütésszerűen a mellékutcákba, ahol a suhancok a magukkal hozott kődarabokkal és botokkal ablakokat vertek. Ebből a romboló munkából egy egyéni akció a Magyarságot is érintette. Háromnegyed egy óra tájban az Alsóerdősor felől mintegy kétszáz főnyi csoport jött zajongva, tömegük csakhamar megnőtt, mert a járókelők is, mintha kerti mulatság lett volna, hozzájuk csatlakoztak. Ekkor a körútról futó lépésben érkezett mintegy húsz rendőr, akiknek láttára csakhamar szétfutottak s a Rózsa-utcán át a Szondi-utca felé szaladtak. A rendőrök erre gyorsan visszahúzódtak a Teréz-körut felé, mert az Aradi-utca és a Teréz-körut sarkán az Edison-kávéház ablakait zúzta a tömeg. Kiadós kardlapozás következett. Míg a rendőrök alig száz lépésnyire karddal verték szét a tüntetőket, azalatt az Aradi utcának a Sziv utcáig terjedő szakasza ismét megtelt gyanús alakokkal. Kellő távolságból szidták a rendőröket s közben be-bevertek egy-egy cégtáblát, vagy ablakot. Megjelenik a fekete ruhás urhölgy A Magyarság szerkesztőségével szemben, a járdán, egy alacsony, görbelábú „hölgy“, ki szemmel láthatóan a kiválasztott fajhoz tartozott, rövid japáni ernyőjével hadonászott. — Kenyeret adjanak a népnek, ne kardlapod! Szét kell rombolni az üzleteket! A mezítlábas suhancok élénken helyeseltek a kalapos „úrhölgy“-nek. Ekkor egy üres túraautó jött lassan keresztül az utcán, mire „őnagysága“ ismét kifakadt: — Szemtelenség, hogy autóval mernek járni, amikor a szegény emberek az utcán vannak! Fordítsák fel az autót! Az autót nem fordították fel, de négyen— öten utánavetették magukat és futva belekapaszkodtak a benzintartály fölé erősített utibőröndbe és mindenképpen le akarták emelni. Az egyik szíjat meg is oldották, mire a soffőr észrevette szándékukat, teljes gázt adott és a bőrönd úgy egy szíjon, de mégis fönmaradt az autón. Két—három követ hajítottak utána s néhány kommunistaizű megjegyzést. A rendőrök mindinkább eltűntek a láthatáron, most a Jókai-tér felé kergették az Edison-kávéház rombolóit. MIKgaRSuS 1930 Nseptember 2. kedd Pusztítás és rombolás a Szondy-utcában Ekkor, két óra után, került sor a város belterületén a felháborító és szégyenteljes rombolásra, sőt fosztogatásra. Az izgalmas jelenetek egyik csoportja a Podmaniczkyutca, Szondy-utca és Aradi utca környékén játszódott le, a másik zavargási terület a Dembinszky-utca, Rottenbiller-utca, Murányi-utca, Peterdi-utca, az úgynevezett Chicago-negyed volt. Az Aréna-út felől özönlő tömeg, amelynek élén a már említett sportsapkás, legtöbbnyire fiatalkorú munkásokból álló kommunista csoport haladt, a Szondy-utcában kezdte el a rombolást. A legtöbb üzlet redőnye zárva volt, az üzletajtó fölött azonban ott voltak a világító reklámtáblák, amelyeket a kiáltozó vad tömeg sorra összerombolt. A környék lakossága riadtan menekült, sok helyen becsukták a kapukat, az utcára néző ablakok kiváncsiakkal teltek meg s ezek közül, nem egy, javában biztatta a rombolókat. A Szondy utcának a Városliget felé eső részén egy épülő ház téglarakásai percek alatt eltűntek a tömeg zsebében. Beljebb egy szénnel megrakott kétfogatú teherkocsit borítottak fel a tüntetők és az ott talált széndarabokkal kezdték bezúzni a környékbeli ablakokat. A Szondyutca 37. számú ház összes földszinti ablakait betörték s az ott lévő cipőüzlet kirakatát beszakitva, kifosztották az üzletet. Vitézi támadás a Magyarság kiadóhivatalának egyik ablaküvege ellen Ekkor egy nagyon jól öltözött, szélesvállú, sipró fehér ,pettyekkel tarkázott kékruhás fiatalember szemmel láthatóan köveket kezdett keresni a járdán s közben a többieket biztatta, hogy dobják be a Magyarság ablakait. Ezeknek azonban, úgy látszik, sem kövük, sem bátorságuk nem volt a művelet végrehajtásához. Még botot akart szerezni, de ezt se adták oda, erre átjött s kétszer belerúgott a földszinti helyiség ablakába. Egy szempillantásra megállt, megnézte, nem esett-e kár a cipőjén, azután futásnak eredt. Valaki utána vetette magát, vállon ragadta, de csakhamar kénytelen volt elereszteni a békés „tüntetőt“, mert társai szempillantás alatt körülvették őt . Kardlapozás Ez a kékruhás ember pillanatok alatt eltűnt a Rózsa utca irányában, ahonnan csakhamar jött a tartalék. Ismét ellepték az Aradi utca körúti részét a rombolók. Kövekkel, husánggal csapkodtak össze-vissza. Most már komolynak látszott a helyzet, de hirtelen a körútról öt lovasrendőr s egy szakasz gyalogos rendőr szaladt be az utcába. A meglepetésszerű rendőrattak váratlanul érte a magukat teljesen biztonságban érző rom holókat. Fejetlen futásba kezdtek. Néhányan szembe álltak a rendőrökkel, akik kardot rántottak s végigtisztították az utcát. Egy-két kiváncsit kapott a kardütésekből de ez nem csodálható. Hihetetlen nemtörődömséggel álldogáltak, jártak, keltek azokban a negyedórákban, amikor rendőrök csak húszasával nyomultak be ezekbe a darázsfészkekbe. Akor az attak kezdődött, az úgynevezett polgári elem naiv együgyűséggel mosolyogva ment a rendőrség felé. — Kérem, én ebben a házban lakom. Tessék engem a körútra engedni. És ehhez hasonló méltatlankodások hallatszottak, míg a hátuk mögül, mint jó fedezékből, suhancok kővel és álomdarabokkal hajigálták a rendőrséget. Szemünk láttára az egyik kapualjban a rendőrök megkardlapoztak egy ilyen turbátor urat és ugyanakkor, az a bizonyos feketeruhás gömbölyű hölgy, aki minden rendőrattak után visszatért és buzdította a tömeget, odaszaladt az egyik rendőrtörzsör,mesterhez és segítségét kérte, mert „félt a tüntetőktől“. A rendőrök ezt a hölgyet készséggel át is segítették a körútra. A következő attakig nem tért vissza. Őnagysága bizonyára tudta, miért. Félt, hogy felismerik. Az egész rombolásra jellemző az, hogy szegény kis szatócsüzleteket és szintén nem tőkés polgári lakók ablakait verték be az „ifjúmunkások“. Fél két óra tájban már elég ok volt a rombolásra, ha rendőr nem volt a közelben. Fosztogatásra és pánikra ment a játék. A körúton is rombolnak A Teréz-körúton folytatódott a féktelen rombolás. Az Edison-kávéház ablakain kívül betörték az Atlantisz-kávéház valamennyi tükörablakát és a környékbeli üzletek mindama villamos hirdető tábláját, amit nem védett a lezárt redőny. A Teréz-körutat a Nyugati pályaudvarig többször végigsöpörte a kivont karddal vágtató rendőrök attakja. Több sebesült akadt itt is, akiket kapuk alá vittek be, míg a mentők kirendeltsége megérkezett. A forgalmas Teréz-körút járókelői riadtan menekültek, a villamosok megálltak és nem egy utcai járókelő sebesült meg a rendőrattak során, vagy a tüntetők fékevesztett magatartása miatt, amivel minden jobban öltözött embert megfenyegettek. A mellékutcákban szétszaladó, menekülő tömeg azután itt is, ott is összeverődött. Két óra tájban a Nagymező utcában is összeütközés támadt a rendőrök és tüntetők között. Itt tíz embert tartóztattak le rombolás miatt. ..-...v...v' v-cjv.y. 4 Egy lovasrendőrosztag megpihen az attuk után a Köröndön Amikor lovasattak söpört végig az Andrássy-úton... Délben fél egy óra felé jár az idő. Az Oktogonon rendőrök állnak, sokan, egy csapat gyalogosrendőr, azután néhány lovasrendőr, az élükön tisztek, az Andrássy-utat kémlelik, a kezüket a szemük fölé tartva, a millenniumi emlék felé. Az Andrássy-út egészen a Köröndig nem túlságosan izgalmas, sok ember jár a gyalogjárókon a kétközépső útrészen is sokkal többen, mint máskor, de nem lehetne azt állítani, hogy zsúfolva van az utca. A legtöbb a fiatal gyerek, majdnem mindenkinek bot van a kezében. Valamelyik mellékutcából sütni, fekete sorokban rajzanak elő az emberek, egyszerre nagyobb lesz a kavarodás kint, az Andrássy úton. A Sziv-utca sarkán megint erős rendőri készenlét, vagy tíz lovasrendőr áll itt egy sorban, előttük egy aranygalléros rendőrtiszt. Túl a Köröndön szörnyű kavarodás, zsivajgás, lábdobogás. A Szinnyei Merse-utcába vonul befelé nagyobb tömeg, lehetnek néhány ezren, mindenfelől rendőrök kisérik őket. Benn, az utcában, lovasrendőrök ügetnek a tömeg között, körülöttük szakadatlan kiáltozás: Munkát! Kenyeret! Kint, az Andrássy úton, is mind nagyobb a kavarodás. Az egyik mellékutcából sürű csoportok törtetnek ki az útra, a másikban elvonul egy csomó ember, rendőröktől kisérve. Itt már annyian vannak, hogy mozdulni sem lehet, sok fiatal fiú és feltűnően sok leány vagy fejkendős asszony. Talán ők a leghangosabbak, néhány félreismerhetetlen származású, villogó feketeszenük hajlott orrú lány összekapaszkodva tolong mögöttem, majdnem lesodornak a járdáról és fülsiketítően visítanak: Munkát! Kenyeret! A kocsiúton néhány lovasrendőr vágtat végig, a rendőrök kezében kivont kardjuk, azzal integetnek, hadonásznak. Pokoli zsivaj támad erre, mindenfelől zúg a p/u/z-kiáltás. Abcugolják, szidják a rendőröket. A földalatti villamos-megállóhelyeknél, a vaskorlátok mögött, mindenhol anynyian állnak, ahányan csak elférnek. Védett kis szigetek ezek, ahol aránylag nyugodtan tanyáznak az emberek, lesik az érkező híreket és dühösen abcugolják a rendőröket. Hírekben nincs hiány, minden újságot izgatott megmozdulás követ. Egy micisapkás fiatalember érkezik és lihegve jelenti, hogy most borítottak fel a Dembinszky utcában egy villamoskocsit, a Fasorban pedig szétszedték a padokat és paddeszkával leütöttek egy biciklis rendőrt. Utána a biciklijét is szétzúzta a tömeg. Egy fejkendős asszony visongatva helyesel: Nagyon helyes, le kell ütni a rendőröket! Egy másik kövér asszony kivörösödött arccal, teletorokból kiabál: a férfiakat szidja: Gyávák, piszkosak, hitványak vagytok, nem mertek semmit csinálni! Az Andrássy-út közepén egy felborított pad fekszik, egy fiatalember kétkerekű szemeteskordét hurcol oda mellé és rettenthetetlen bátorsággal felborítja. Száraz falevelek és mindenféle hulladék szóródik ki a kordéból, a földalatti villamos körül állók megéljenzik a fiatalembert. Új hírnök érkezik és eldadogja, hogy a fasorban a lovasrendőrök nekimentek a tömegnek, ugyancsak hullanak a kardvágások és ütések. Lelkesen ecseteli, hogy egy fiatalember kiugrott a tömegből és hátulról nyakszirten bokszolt egy rendőrt, kövérkés, öreg manusz volt, úgy elesett, még azt se mondta, hogy nyerik. A fasorból az Andrássy-útra át-