Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931 Január 1, csütörtök MHOTSISM. , KÉT HÓNAP DÉLAMERIKÁBAN Írta: Albrecht főherceg Új tapasztalatok és benyomások: az Itaquarefazendán Az itaquare fazendán töltött első, kissé kalandos éjszakánk után másnap , már korán reggel autóba ültünk és elindultunk az ültetvény megkerülésére. Ez már a negyedik kávéültetvény volt, amelyre utazásunk során eljutottunk, az ültetvényesek azonban éppen úgy vannak a maguk kávé- és cukornádültetvényeivel, mint a magyar földbirtokos gulyáival és búzaföldjeivel: nem veszik tudomásul, hogy a körülhordozandó vendég már több helyen is látott hasonlókat, hanem töviről-hegyire bemutatják gazdaságukat és elmagyarázzák annak minden csinyját-bunját. Az Itaquare fazendán mégis sok olyant találtunk, amely új volt a számunkra és meglepő, ez az ültetvény modern felszerelésével és berendezésével sok tekintetben eltér a többitől. Magelhaes úr rendszeresen trágyázza földjeit, négy-öt évenként minden parcella sorra kerül és a trágyázás még a teljes erőben lévő, harmincöt évesnél fiatalabb kávécserjék termőképességén is erősen megérzik. A kávébokrok közötti földsávok gyomlálását itt egy olyan gépszerkezet végzi, amely kissé emlékeztet a nálunk használt extirpátorra és amelyet lóval vagy öszvérrel huzatnak. A termést teherautókon szállítják be a gazdaság központjába. Virágzó kávétáblák Az idén Brazíliában rendkívül enyhe volt a tél, ezért a kávébokrok már június végén virágzásnak indultak, amire pedig rendes körülmények között csak egy hónappal később szokták rászánni magukat, így azután igazán festői kép tárult elénk a kávéföldeken: a vörösesbarna földsávok között sötétzöld bokrok, telehintve a nárciszhoz hasonló fehér virágokkal. Kénytelen voltam Magelhaes úrnak megköszönni a kedves figyelmet, hogy az idén már ilyen korán, idő előtt megindította a kávévirágzástés ezáltal piros-fehér-zöldre, számomra nemzeti szintre formálta a kávéföldeket, házigazdánk mosolyogva nyugtázta a köszönetét. Két óra hosszat bolyongtunk autónkon a kávétáblák között, azután átmentünk a közeli nádcukorgyárba, amely kisebb méretekben tartva, a néhány nappal azelőtt látott santa barbarai cukorgyár hasonmása. Mind a két cukorgyár gépberendezése francia gyártmány, információm szerint a mezőgazdasági ipari és ipari gépberendezések tekintélyes részét szállítja Franciaország Brazíliának. Miután a gyárat elhagytuk, végignéztük a cukornádtáblákat is. A cukornád három-három és fél méter magas, sudár növésű nádfajta; zászlaja nincs, levelei olyan hosszúkás formájúak, mint az itthoni nádlevelek, de jóval hosszabbak és ruganyosabbak, külsőleg olyan formák, mint a mi gyékénybokraink nyár végén, természetesen megfelelő magasságban. A nád öt-hat centiméter vastag szárát közvetlenül a föld fölött vágják le, az Itaquaré fazendán sarlóval, de úgy hallom, újabban kaszálógéphez hasonló berendezések is vannak forgalomban. A cukornádtermelés a talaj minőségére jó hatással van, sűrűsége folytán nem engedi a talajt kiszáradni, a nádtarló tehát igen porhanyó és a következő évben könnyen megművelhető. A learatott cukornádat a helyszínen megfosztják leveleitől, a száraz kétkerekű bordákba dobálják, amelyeket bivalyok vagy ökrök húznak az iparvasútig vagy közvetlenül a cukorgyárba. A fazenda villanytelepe Magelhaes úr modern gazda, gazdaságában kihasználja a körzetében található vizierőket is. A birtokán átfolyó patak vizét hatalmas gátak építésével valóságos tóvá duzzasztotta, a lefolyásnál tízméteres vizesést létesített és villanytelepet épített. Hatalmas, németgyártmányú turbinát tart üzemben a komló víz, amely körülbelül huszonötezer lóerő energiát produkál. A telep berendezése megegyezik a másutt is látható, szokásos berendezésekkel, csak a dinamók körül érdekeltek bizonyos német eredetű újítások. Ezeket angol, német, francia és portugál nyelven részletesen megmagyaráztattam magamnak, miután azt tervezem, hogy magyaróvári birtokunkon létesített villanytelepünknél ezeket az újításokat fölhasználjuk. A duzzasztóművel létesített tó mintegy húsz katasztrális hold területű hatalmas víztükör, a kávécserjékkel és cukornádültetvényekkel borított domboldalak között. Magelhaes ur motorcsónakba ültetett bennünket és bejártuk az egész tavat. A csónak laposfenekű, nagyon gyors járatú siklócsónak, amely valósággal repül a víz fölött. A kormányt maga Magelhaes ur kezelte, fantasztikusan zegzugos vonalakat írt le a vizen, hogy csónakjának kormányozhatóságát bemutassa. Aki még nem járt ilyen csónakon, alig tudja elképzelni, milyen szédítő a vizen ez a gyors rohanás, még inkább az éles, gyors fordulatok, a derékszögű irányváltozások. Egyszer körülbelül hatvan kilométeres tempóban rohantunk a part felé, alig három méterre a parttól Magelhaes úr egyet fordított a kormányon és a csónak nyomban keresztben fordult, a parttal párhuzamosan rohant tovább, a vízre lecsüngő ágak és bokrok alatt meglapulva, a rohanó csónak által felkavart hullámok tajtékozva csapkodták végig a partvonalat. A társaságnak azok a tagjai, akik először láttak ilyesmit, ugyancsak elhülve nézték ezeket a mutatványokat Az őserdő, mint díszpark A délelőtt hátralévő részét a szokásos fürdő töltötte ki, amire itt Brazíliában mindenütt számíthat az ember, mert minden valamirevaló birtokon található fürdőmedence. Délután a villát körülvevő hatalmas parkot tekintettük meg, amely nemcsak a birtoknak, hanem az egész környéknek egyik nevezetessége. Magelhaes úr valóságos botanikus kertet létesített itt, amelyben messze vidék öszszes fanemei és bokrai együtt vannak. Botanikusok részére elsőrangú érdekesség ez a kert, Paolo Barros dr. A házigazdánkkal szinte kizárólag latinul beszélt a különböző fanemekről és bokrokról vitázva. Én magam, sajnos, laikus vagyok, a latin elnevezések nem igen ragadtak rajtam, annyit azonban elmondhatok, hogy az egész kert nagyon jó ízlésre, sőt művészi érzékre vall. A különböző formájú, növésű és formájú fák úgy kerültek egymás mellé, hogy mindenütt összeillenek, az egymástól eltérő típusokat alig észrevehető átmenetek kötik össze és foglalják valóságos forma és színharmóniába. Magában a kertben legjobban megkapott két momentum. Vannak itt fák, amelyek rendesen csak az őserdőkben láthatók, itt azonban szabadon, egyedül állnak a kertben. Az erdőben ezek a fák egyenesen, sudáran törnek a magasba a napfényért, itt azonban, ahol nem kell jobbról-balról fenyegető vetélytársakkal küzdeniük, nem fölfelé törnek, hanem kiszélesednek, terebélyes lombkoronát hajtanak, ágaik lehajlanak a földig. Óriási, lombos fákká alakulnak át it a diszkertben. Számomra a másik elsőrangú érdekesség egy tűlevelű fa volt, ha jól emlékszem,japán fenyőnek hívják. Roppant hosszú, sima levelei vannak ennek a fának, valósággal selymes a tapintásuk. A kert legérdekesebb része az a miniatűr őserdő, amelyet még a birtok megalakításakor, az őserdő kiirtásakor meghagytak. Pompás, jókarban tartott autóutak szelik át ezt az erdőparcellát keresztül-kasul, egyébként azonban az erdőhöz nem nyúlnak hozzá. Végtelenül érdekes kép ez, amelyet karácsonyi cikkemben megpróbáltam, amennyire lehet, leírni, és amelyről kár lenne most hasztalan igyekezettel, hosszadalmas leírással beszámolni. Ottani impresszióm még a legfrissebbek és legélénkebbek az őserdőről, főképpen az maradt meg az emlékezetemben, hogy az egész a legtökéletesebb káosza különböző növényeknek. Egymás mellett állanak sudár növésű, harminc-negyven méter magas lomblevelű fák, amelyek részben a topolyra, részben pimtafélékre emlékeztetnek, azután pálmák, három-négyméteres banánpálmáktól kezdve egészen ötven méter magas császárpálmákig. Vannak azután közöttük mindenféle nagyságú, tölgyre emlékeztető, görcsös ágazatú, lomblevelű fák és különböző tűlevelű fenyőfélék, páfrányok, amelyek akkorára megnőnek, mint a mi üvegházi pálmáink, a káoszt teljessé teszik az indák, liánok és folyondárok, a fákról lecsüngő léggyökerek, amelyek át meg átszövik az egészet. A kis erdőparcellának három, különböző sűrűsége van: az egyik az, amelybe valamikor már behatolt az ember fejszéje és kiszedte belőle a legértékesebb fákat. A kidöntött fák helyén valóságos üregek vannak a sűrű, zöld lombfalban, mutatva, merre zuhant le a faóriás és milyen nagy területen temette maga alá a mellette álló fákat és cserjéket. A másik erdőrészlet az, amelyet nyolcvan-száz esztendővel ezelőtt az indiánok vadászat vagy háború közben felégettek. Ez a regenerálódott, újabb keletű erdő kevésbé sűrű az ősvadonnál, a fák kora természetesen nem haladja meg a nyolcvan-száz évet. Az igazi őserdő A harmadik rész az igazi őserdő, az úgynevezett Malta Virgem, szűzi érintetlenségű vadon, amelyet soha balta, vagy tűz nem ért, csak a szélvihar, a villám és az idő pusztított benne. Szeretem az erdőt, jól érzem magam a hatalmas, ősi fák tövében, itt azonban nem érzi az ember azt a nyugalmat, a megpihentető csöndet, amely a mi európai erdeinkbe elfogja lelkét. Ez az őserdő tele van örökké nyugtalan életerővel, az ember csak azt érzi, hogy itt ezernyi és milliónyi élőlény folytonosan megfeszített erővel küzd a napfényért, a földért, az életért. Ebbe az őserdőbe csak az jöjjön, aki kissé elbágyadt életének unalmában. Az Itagnerei kolonista gyerekek iskolája Standard Padló szürkeségében és aki újból meg akarja találni, fel akarja ébreszteni magában az életerőt, az élet fontosságának tudatát és érzését. Hindenburg újévi szózata a hadsereghez Berlinből jelentik: Hindenburg birodalmi elnök az újév alkalmából a következő felhívást intézi a véderőhöz: „A véderőhözl 1931 január 1-én a birodalmi haderő egy évtizede áll fenn abban a formájában, amelyet a versaillesi szerződés határozott meg számára. Hazánk legválságosabb idejében alkotta azt meg hivatali elődöm. A rárakott béklyók ellenére ez a haderő mindig a külső és belső béke szilárd bástyája volt, a birodalom erejét összefogó vaskapocs és az államhatalom biztos támasza. Hűségesen ápolta mindig a régi hadsereg és a régi tengerészet bizományba kapott örökségét. Köszönöm a véderőnek ennek az évtizednek a munkáját és szívből jövő jókívánságaimat tolmácsolom neki az új esztendőre. Helyezze dicsőségét továbbra is abba, hogy engedelmes és hű kötelességteljesítéssel szolgálja a hazát!“ Átépítés miatt 1931 február hó 1-ig beszerzési iron kiárusítom kizárólag elismerten Eegj£&Y mlnOSOgQ áruimét u. m. öltönyöket felöltőket átmeneti kabátokat Úgyszintén óriási télikabátokat bundákat fiugyermekruhákat szövetraktáramat nyersill. fennálló cégem garancia arra, hogy csakis a legjobbat nyújtom igen tisztelt vevőimnek. Használja ki ezen rendkívüli alkalmat és vásároljon most! Plaischek Vilmos ruházati nagyáruházában, IV. Károly körút 28. Közp. Városháza