Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-17 / 13. szám

HÉTKÖZNAP :26iiiiBiiniii8saisiBi3niBiiiiBi Diáköngyilkosságok Az utóbbi esztendőkben, a bizonyítványok kiosztásának közeledésére rendszeresen meg­szaporodik az újságok rendőri rovatának hasábja a diáköngyilkosságokkal. Azonban nemcsak az öngyilkosságok­­terén, de egyéb bűnözések terén is, példátlanul előnyorsul­­nak az ifjúkori bűntettek. A bűnkrónikában a legsötétebb fejezetek alatt szerepelnek a fiatalkori bűnözök. A gyilkosságoknak ezek az ifjú önkéntesei jellemző, szomorú külön­legességei a háború utáni kornak. V­alami lelki infekció, epidémia terjed el a diákok között. Tudósok, orvosok, pedagógusok, papok, szociológusok törik fejüket e probléma meg­oldásán. Kutatják a sötét cselekedetek rej­tett hátterét és különféle eredményekre jutnak. A végeredmény egy: Súlyos társa­dalmi betegség, mely többféle okra vezet­hető vissza. Azt mondják, hogy bűnös a szülő, az iskola, a pornográfia, a mozi, a szerelem, az álhumanizmus, de sok tekin­tetben része van ebben a sajtó szuggesztív erejének is. Azt mondják, hogy legfőbb bűnbak az is levi, a tanár. A gyermek rovást kap, szülei m­egfeddik, leugrik az emeletről. Szidják a tanárt, az iskolát. Az­ iskola­­ szerintük sokat kíván, túlterheli a tanulót, a tanár kegyetlen, üldözi a diákot. Kifelejtik azt, hogy kettőn áll a vásár. A szülői házon és az iskolán. Az iskola a nevelés mellett fő­képpen tanít. Dupla létszám mellett nem is tehet mást. A szülői ház kötelessége volna elsősorban nevelni, és a tanításban segíteni. Hisz a gyermek a 24 órából csak 5 órát tölt az iskolában, a többit szülei gondozása alatt éli. A szülőnek kötelessége a gyermek lelkét figyelni és az iskola szabályaival karöltve az ifjút helyesen nevelni. Minthogy a tanárnak nincs módjában egyénileg fog­lalkozni a tanulóval (ami ideális állapot lenne), azért nem ismeri külön minden gyermek lelki alkatát, esetleges érzékeny­ségét, dacos, ingerlékeny természetét, kü­lönleges lelki állapotát. Csak a szülő ismer­heti legjobban gyermeke jó és rossz tulaj­donságait és így az ő kötelessége a gyermek nevelése. Ha a szülő munkájának ezt a ré­szét elhanyagolja, nem háríthatja át ezt a felelősséget és az elhanyagolás szomorú kö­vetkezményeit az iskolára. Igaz, hogy a szülők mai nemzedéke átélte a világháború nyomorúságát, a kommün borzalmait és Trianon gyalázatát Ebből a megrokkant családból származó gyermeksereg a lelk.­bajnak bizonyos diszpozícióját hozza magá­val a világra és igy nevelése is sokszor el­látott A leromlott családi viszony egyik fészke az öngyilkossági mételynek, és nem az iskola A német irodalom a múlt század utolsó negyedében regényben, színműben, novellá­ban, vicclapokban a pedagógusoknak egy oly típusát termelte ki, mely megtestesítője volt a brutalitásnak, merev, lelketlen, pe­dáns iskolamesternek. Ez a típus a maga félszeg módszerével, valósággal gyilkolta, öngyilkosságba kergette a tanulók százait. Hebegés a tanártól, a feleléstől, a szekun­­dától, próbára tette a gyermek gyenge ideg­­rendszerét. A sok emlézéssel megterhelték a memóriát, az értelemnek annál kevesebb szerepet juttattak. Délelőtt az iskolában görnyedt a tanuló, délután othon robotolt a tenger feladat elvégzésével. Mindez a ser­dülő ifjúnak testi egészségét, fejlődését, ideg­­rendszerét támadta meg. Ilyen túlzott be­állítással igyekeztek magyarázni és meg­okolni a tanár egyéniségével, bánásmódjá­val e rettenetes kórtünet előidézését, a tanu­lók tömeges öngyilkosságát. Őszintén elmondhatjuk, hogy sem a múlt­ban, még kevésbé a jelenben, a tanárképzés és iskolai felügyelet mai állapotában, ilyen pedagógusok valóban csak a költői kiszíne­zett világban találhatók. A bajnak gyökere óra itt van. Bűnösnek látják az álhumanizmust, vag­y kólától nem komoly munkát, de játékot jelszó. Játszva tanítsunk és tanuljunk f óvodában, de nem a középiskolában, később az ilyen tanulóval az élet nehézségeinek súlya alatt? Minden kornak megvannak a kötelességei és nehézsége amelyeket teljesítenie kell és amelyek elöl kibújni nem lehet. Az iskola követelményei fegyelem és tanulás tekintetében olyanok, hogy egy jól nevelt, józaneszű tanuló szá­mára nehézséget nem okoznak. Mi lesz az ilyen tanulókkal, akiket már ifjú korban el­vonnak az élet apró küzdelmei, akadály elől? Hogyan állja meg helyét az ilyen fel­nőttebb korában, nagyobb nehézségek előtt ha iskolában nem gyakorolta lelkét a kisebb akadályok leküzdésében? Az iskola nemcsak játszótér. Itt az életre előkészítő komoly munkának van a helye. Az élet­­pedig nem játék, hanem nehéz küzdelem, mely testben lélekben megedzett férfiakat kíván, nem el­puhult, elkényeztetett, minden erőfeszítésre képtelen, enervált alakokat. Az iskola minden esetre helyes irányban akarja a diákot ne­velni, sokszor ellentétesen a kényeztető szülő­vel. Innen a sok tragédia magva. Nagymértékben felelős a szomorú tünet előidézéséért a mozi, a szennyirodalom, por­nográfia, mely a művészi szabadság orv. alatt nap-nap mellett vakmerő lélekgyilkos­ságokat követ el. A tiszta, érintetlen lelkeket az erkölcs fertőjébe taszítja. Az a serdülő fantáziában dús lélek, elveszti józan eszét, kivezető utat nem találja másban, csak megsemmisülésben. Ezért fontos az ifjúság olvasmányainak, mozidarabjainak gondos megválasztása és ellenőrzése. Mert míg a fel­nőttnél az olvasmány csak szórakozás, gyö­nyörködés, a serdülő ifjúnál az élmény átélés, valóság. Duzzadó fantáziája valósággá építi ki olvasmányát és elveszti a helyes ité­letet, a valóság iránt való érzéket. Különö­sen a nagyvárosi gyermek fantáziáját izgat­ják a nyüzsgő élet kápráztató, szédítő viszo­nyai: kirakatok, képek, szobrok, reklámok mozi, színház stb. Ezért nagyobb itt a szülők gondja, mint vidéken, ahol kevesebb is a gyermeköngyilkosság. Utolsónak említem, de a mai viszonyok között a bűnösök közé tartozik a sajtó egy része is e sárvány terjedésének előmozdítá­sában. A sajtó ma mindenütt ott van. Diák­jaink valósággal falják az újságot, még a legkisebbje is. A mind gyakrabban előfor­duló tragikus összeütközéseket diákok és iskola között, nemkülönben az ilyen fiatal­korúak meggondolatlan öngyilkosságait­­ sajtó oly színes riportokban tálalja a kö­zönség elé, hogy annak valósággal szugge­ráló ereje van. Az ifjúság vágyik a ka­landra, szenzációra, hősiességre, szereti a regényességet, a feltűnést, amit moziban lát és újságokban kiszínezve olvas. Számtalan ilyet­ öngyilkos ifjú vált meg az élettől abban a tudatban és barátainak előre megjósolt dicsőséggel, hogy róla majd írni fognak az újságok. Sőt tudunk olyan esetet is, mikor az öngyilkos egy előző na­pon megtörtént öngyilkosságot az újságok leírása alapján lemásolva, önmagán hajtott végre. A sajtónak az ilyen gyönge lelkekre óriási szuggeráló ereje van. És ma, mikor az erőszakos kaszás naponta sűrű rendet vág az ifjak soraiban, a sajtó egy része valósággal tobzódik szenzációs öngyilkos­ságok minél színesebb feltálalásával. Ilyen­kor a betű a szónak szoros értelmében véve, valósággal öl, gyilkol, mert példát mutat és buzdít, a hőst dicsőít­ és magasz­talja, az élőket okolja, bűnbakokká teszi. Mindez a fejlődő, kritikátlan ifjak lelkében a legmélyebb benyomásokat kelti. A sajtó egy részének ez a szuggeráló ha­tása egyik erős előmozdítója a diáköngyil­kosságok terjedésének. A hírlapirodalom a akkor teljesítené­ e téren igazi hivatását, ha az ilyen esetek egyszerű rendőri hírként való említésével megfosztaná a „hőst“ a nyilvánosságtól. Az eredmény e téren egész bizonyossággal javulna. Korpás Ferenc, az állami Werbőczy-reál­­gimnázium igazgatója ­ Hevesy Andor: Beethoven intim élete A fejpiasyobb zeinkfd­tő mn^Au* b*nső tár­gyaira vonzó, könnyed, növeliipzfisnf­ormában Pártában egy év alatt tíz kiadást ért el! A pom­pás 'Tiállitámi, több mint kétszázoldalas könyvet öt eredeti fénykép diszíti. Ara­ft pengő Kapható s Magyarság kiadóhivatalában, M. Aradi -u. S. 1. era. wisiai BAr. 1931 január 17. számbat Tízévi börtön helyett kötél­­halálra ítélte Pintér András tüzér század­ost a legfelsőbb honvédtörvényszék Fellebbezés után pénteken tárgyalta a leg­felsőbb honvédtörvényszék Pintér András százados bűnpörét, akit a honvédtörvény­szék lefokozásra, összes katonai érdemrend­jeinek elvesztése mellett tízévi, magánfog­sággal mlyosbitott, súlyos börtönre ítélt mert múlt év májusában Pesterzsébeten agyonlőtte elvált feleségének vőlegényét, Kiss Miklós őrnagyot. Pintér András 1918-ban vette feleségül Radulescu Helént s házasságából fia szüle­tett. Életük nem volt boldog. Felesége 1922 ben elhagyta a századost, aki az asszony szenvedélyesen szerette, öngyilkossági kísér­letet is követett el, hogy feleségét vissza­kényszerítse magához. A békesség azonban ekkor sem állt helyre. Az asszony folyton válni akart. 1926-ban Pintérék megismerked­tek Kiss Miklós őrnaggyal, aki — a tanúk szerint — oly jó viszonyba került a száza­dos feleségével, hogy egy pohárból ittak, kö­zös cigarettát szívtak. Ez később a férj tu­domására jutott, heves jelenet támadt Kiss őrnagy és Pintér százados között. Végül a őrnagy becsületszavát adta, hogy elkerüli az asszony társaságát. Pintérné azonban nem nyugodott ebbe bele s végül rávette férjét hogy békés utón váljanak el. Lemondott nő tartási jogáról, csak a tizesztendős kisfiához ragaszkodott. A válás megtörtént s ettől az időtől kezdve Kiss Miklós őrnagy formálisan udvarolt az elvált asszonynak. De a férj is, gyermeklátogatás címén, gyakran felkereste volt feleségét, aki nagyon figyelmes volt hozzá, mert tartott attól, hogy a százados elviszi gyermekét. Pintér ezt a figyelmessé­get félremagyarázta, reménykedni kezdett hogy újból helyreállíthatja a házastársi vi­szonyt. . .Hevesen udvarolt volt feleségének aki már Kiss Miklós őrnagyot szerette s e fonák helyzetből csak úgy talált kiutat, hogy elküldte Kiss Miklós őrnagyot volt férjéhez és felvilágosította őt a való helyzetről. Az őrnagy és a százados drámai találko­zása után a volt férj nem akarta elhinni a hallottakat, autóba ugrott, hogy saját felesé­gétől értesüljön a helyzetről. Kiss őrnagy szintén autóba ült és ugyancsak kiment Ra­dulescu Helen pesterzsébeti villájába. Úgy­szólván egyszerre érkezett oda Pintér András századossal. Mindketten barátságosan be­szélgettek az asszonnyal, bementek a villába ahol rövid szóváltás fejlődött ki a két férfi között., Pintér százados revolvert rántott és gyonlőtte vetélytársát, Kiss Miklós őrnagyot Pintér századost, aki öngyilkosságot kisé­­elt meg, letartóztatták. A honvédtörvény­szék előtt azzal védekezett, hogy amikor fe­lesége köttőjük közül Kiss őrnagyot válasz­tóiba és őt lakásából egyenesen kiutasították elvesztette az önuralmát, pisztolyt rántott elő és azt sem tudja kire, hogyan és hány lövést adott le. Az elsőfokú bíróság előtt a koronatanú maga az elvált asszony volt, aki rendkívül súlyosan terhelő vallomást tett volt férje el­len. A honvédtörvényszék feltűnő szigorú ítélete után a honvédügyészség semmiségi panasszal támadta meg az ítéletet, mert nem gyilkosság bűntettében mondták ki bűnös­nek Pintér századost. A védelem pedig azért élt semmiségi panasszal, mert a bizonyítás­iegészítésére vonatkozó indítványok elutasí­­tásával, a vádlott hátrányos jogi helyzetbe került. A pénteki honvédfőtörvényszéki tárgyaláson Révy Kálmán altábornagy elnökölt. A per előadója Sztupk­a László ezredes-hadbíró d­r. Karag Lajos dr. ezredes hadbíró, ko­­ronaügyészhelyettes, részletesen megindo­kolta a semmiségi panaszokat és arra a kö­­étkeztetésre jutott, hogy a vádlott nem akarta megfélemlíteni az áldozatát, hanem kifejezetten gyilkolni akart. Bauer Antal dr. nyugalmazott ezredes hadbíró, Pintér száza­­dos védője, rám­utatott arra, hogy a vád vile teljes egészében Radulescu elején val­lomásán alapszik és ez a vallomás minden­esetre izgatott kedélyállapotáról és nem cse­kély mértékben gyűlöletből fakad, a bíróság­nak figyelembe kell venni azt, hogy Pintér­ százados súlyos ideggyengeségben szenved, akit mindössze életbiztonság elleni vétségben kellene elmarasztalni. A perbeszédek után a legfelsőbb honvéd-­ törvényszék zárt ülésen hozta meg ítéletét, amely a védelem semmiségi panaszát eluta­sította. De elfogadta a közvád által benyujj­tott semmiségi panaszokat és Pintér száza­dost a jogi minősítés megváltoztatásával, a katonai büntetőtörvénykönyv 413-ik sza­kasza alapján gyilkosság bűntettében mondta ki bűnösnek s ezért rangjának megfosztása mellett a honvédség kötelékéből való kicsa­pásra, kitüntetéseinek elvesztésére és kötél­­halálra ítélte. A legfelsőbb honvédtörvényszék hosszasan indokolta az ítéletet és úgy látta, hogy a kö­rülmények teljesen kimerítették a gyilkos­ság bűntettének tényálladékát. Az ítélet ki­hirdetése után a legfelsőbb honvédtörvény­szék kegyelmi tanáccsá alakult át és zárt ülésben dönt­ött, kegyelemre ajánlja-e Pin­tér András tüzérszázadost, vagy se. I Napirend Január 17., szombat n­ap kél 7 óra 43 p., nyugszik 16 óra 37 p- Hold kél 7 óra 20 p., nyugszik 14 óra 52 p. Római katolikus és protestáns: Antal. KÖNYVTÁRAK: (­Óvárosi nyilvános könyvtár itiróf Károlyi­ utca 8.) 9—19 Vakok könyvtára (Ida­ utca 5.) 8—12. Természettudományi Tár­sulat könyvtára és olvasóterme (Eszterházy* utca 14—16.) 9—12 és 15—19. Akadémia könyvtára (Akadémia­ utca 2.) 13—19. Egye­temi könyvtár (Ferenciek­ tere 5/a.) olvasóte­rem nyitva 9—19. folyóiratolvasó nyitva 9—14 és 15—20, könyvkölcsönzé­s nyitva 9—14. Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára (Szemere­ utca 6.) 9—14. Magyar Földrajzi Tár­saság­­ könyvtára (Főherceg Sándor­ utca 8.) 17—18 Statisztikai Hivatal könyvtára (Keleti Károly utca 5—7.) 10—13. Széchenyi-könyvtár Múzeum körút 14.) 9—14. Erzsébet Népakadé­mia könyvtára (Szentkirály­ utca 7.) 17—20. Állatkerti könyvtár 14—17 Mezőgazdasági k. (Széchenyi-sziget) 10-13 Iparművészeti könyv­tár (Üllői­ út 33.) 9—12. MÚZEUMOK: Nem­zeti múzeum 9—11 14. Mezőgazdasági múzeum (Széchenyi-sziget) 10—13 Szépművészeti m­ú­­zeum (Aréna út 41 szám­) nyitva 10—114. Erzsébet királyné emlékmúzeum (Királyi árpalota) nyitva 9—13 és 15—17. Széche­­yi-szoba (Akadémia utca 8) nyitva 10—12.­ Akvinkumi múzeum (Szentendrei út 7 szám) zárva Ásatások megtekinthetők. Ráth Gy m. Vilma királynő­ út 121 9—H14 Hopp Ferenc keletázsiai múzeum (Andrássy út 103.) 10 —13. Földtan­ múzeum (Stefániáut 14.1 t— 13. Királyi Várpalota termei megtekinthetők 110—15 Országháza megtekinthető 9 KV Ernszt-múzeum (Nagymező­ utra 8.) 9—11 Ke­reskedelmi Iparcsarnok (Városliget) 8—48 I­parművészeti m­úzeum s Üllői­ út 33) 9—114.­örösmarty-szoba (Akadémia) nyitva 10—12. Néprajzi múzeum (Hungária körút 347.) 9-­14. Történelmi képcsarnok (Akadémia) 10—13. KIÁLLÍTÁSOK: A Műcsarnok Tél­ Tárlata 14. Az Ernszt-múzeumban a Szinyei Társa­ság harmadik kiállítása 9—16. Az Iparművé­szeti Múzeumban (Üllői­ út 33.) az Iparművé­szeti Iskola jubileumi ki­tiltása 9—14. A Ta­más-galériában (Akadémia-utca 8.) Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása 10—17. A Kép­zőművészeti Szalon (Gróf Tisza István-utca 14.) második csoportkiállítása (Andrássy­ út 69.) 9—11. Az idő­ t Meteorológiai Intézet jelenti január 16-án este 10 órakor. Az­ enyhe óceáni levegő élénk beáramlása Középeurópába egyre tart és Északfranciaországban, Német- és Lengyel­­országban erős viharos lökésekben nyilvánul. Az említett országokban az idő általánosan esős, csak Lengyelországban van még helyen­ként havazás. Egyébként az idő igen enyhe, ma este 7 órakor Németországban 2—4, a La Manche-csatorna vidékén 8—10 fok Celsius a hőmérséklet. Hazánkban is enyhébb lett az idő, különösen a Dunántúlon, ahol a nap fo­lyamán 3—5 fokkal emelkedett a hőmérséklet a fagypont fölé, míg Debrecenben csak plusz egy fokig. Egyébként változóan felhős volt az ég és mérhető csapadékot nem jelentettek. Ma este még a déli és keleti határrészeken van fagy, míg Budapesten este, 9 órakor plusz 3 fok Celsius a hőmérséklet. Jóslás: Változékony, enyhe idő, élénk nyu­gati légáramlással és esővel. A vízállás: A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Pozsonyig árad, lejebb apad, Mohácsig alacsony, Mohács alatt közepes vízállású. Pénteki dunai vízállá­sok: Passau 160, Strodon 103, Stein mínusz 91, Bécs mínusz 127, Pozsony 36, Komárom 206, Budapest 136, Paks 64, Baja 189, Mohács 213, a Dráva Barcsnál mínusz 63.

Next