Magyarság, 1931. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-17 / 13. szám

rösen azt ellenezték a bizottság egyes tagjai, bogy a kereskedelmi miniszter nemcsak vizsgálatot rendelhet el saját hatáskörében, hanem az adó és vám. tekintetében engedé­lyezett kedvezmények megvonásával, a köz­­szállításokból való kizárással és egyéb ked­vezmények megvonásával sújthatja a karle­ieket és kényszerítheti azokat a közgazda­ságra nézve kérői működés abbahagyására. Bíró Pál azt javasolta, hogy» 'a diszkrecio­nális jogra vonatkozó részt töröljék a sza­kaszból, Lakátos Gyula pedig a felsorolt esetekre a karlelbiróság döntését hozta ja­vaslatba. Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter kifej­tette, bogy az indítvány alkotmányjogi s'zempohtból helyes, közgazdasági szempont­ból azonban nem kivan vele foglalkozni. A bizottság többségére bízta azt, miképpen akarnak határozni a módosítás sorsáról. ' Búd János kereskedelmi miniszter közgaz­dasági szempontból megvilágította azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik, hogy 3 kereskedelmi miniszter a törvényben számára biztósitott felhatalmazással élhessen. ■ Ezután szavazásra került a sor és tizenegy szóval, nyolc ellenében elfogadták Lakatos módosítását. Bíró Pál indítványát a bizott­ság elvetette. A 7-ik szakasz után, amelynél szintén élénk vita volt, a tanácskozást bere­­kesztefték. A tárgyalást hétfőn folytatják és valószínűleg végleg be is fejeződik a bizott­sági tárgyalás. Torocsányi Vilmos Pál döntőbírót állása nem összeférhetetlen a Képviselőséggel Támcsányi Vilmos Pál országgyűlési kép­viselő összeférhetetlenségi bejelentést tett owmnga ellen. A kormány ugyanis a képvi­selőt a Rómában székelő magyar—olasz -ve­gyes döntőbiróság egyik megüresedett helyére döntőbíróvá nevezte ki. Tomesányi Vilmos Pál a működéséért őt megillető honoráriumot nem veszi fel. . Az.-állandó. összeférhetetlenségi bizottság pénteken foglalkozott Teleki Tibor gróf elnöklete alatt Putnoky Móric, előadásában a bejelentéssel és egyhangúlag kimondta, hogy nem forög fenn össeférheletlenség. ismét tárgyainak Párlsban az osztrák és magyar hábomelüttl államadósságokról Parisból jelentik: A háboruelötti osztrák és magyar államadósságok rendezéséről tárgyaló értekezlet csütörtökön ismét összeült Páris­­b.an, hogy folytassa a decemberben függőben maradt kérdések megvitatását. Az-értekezlet elhatározta, hogy a sajtó számára nem. ad ki semmiféle közleményt. NYARY ANDOR: iz in embereim Zamatos magyarsággal megírt 2* novella. Gárdonyi Gém óta ilyen jóirfl magyarsággal #s tisztalátás­­sal nem írták a magyar faluról és annak hus-vér ■ ■ • ‘ • embereiről. ARA 4 PENGŐ Megrendelhető a MAGYARSÁG . kiadóhivatalában, VI., Aradi-utra S., t, emelet. 1931 január 17, szombat Hétfőn vizsgálfa meg az igazoló­választmány Weltner Jakab és Buchinger Manó mandátumát A községpolitikai érdeklődés központjá­ban még mindig az igazolóválasztmány mű­ködése áll, de már nem sokáig, mert a vá­lasztmány Csilléry András dr. elnöklétével páratlanul gyors tempóban végez a petíciók­kal és a mandátumok igazolásával, ügy volt, hogy a legközelebbi ülést szombaton délelőtt tartják meg, azonban az utolsó pil­lanatban az elnök intézkedésére a már ki­küldött és kikézbesitett meghívókat egy újabb értesítéssel visszavonták és közölték az érdekeltekkel, hogy az igazolóválasztmány legközelebbi ülése nem szombaton, hanem hétfőn délelőtt tesz. Ezen az ülésen tárgyal­ják a Friedrich-p-Árínak; és a /inssaj/-párt­­nnk, továbbá az egységes pártnak azt a pe­tícióját, amelyet a belvárosi választás ellen nyújtottak be. Napirenden szerepel továbbá a zuglói választás petícióinak megvizsgálása, ezt a kerületet a demokraták, a Friedrich­­párt, Ftassayék és a frontharcosok (támadták meg. Azután sorra veszik a lágymányosi ke­rület demokrata petícióját és az angyalföldi petíciót, amelyet Rassayék terjesztettek be. Igen érdekes tárgysorozata az igazoíó­­választmánynak az a petíció is, amelyet Weltner Jakab és Buchinger Manó mandá­tuma ellen juttatlak el a választmányhoz ebben a petícióban kétségbe vonják azt, hogy Weltner Jakabnak és Buchinger Manónak oda lehetne ítélni a mandátumot, még pedig azért, mert hatévi helybenlakásuk nincs igazolva. Az igazolóválasztmány kötelesség­­szerüen felhívta a bejelentő hivatalt, hogy közölje a két megválasztott szocialista bizott­sági tag helybenlakására vonatkozó adatokat. Ez az értesítés meg is érkezett, azonban az igazolóválasztmány elnöksége hiányosnak találta, mert a bejelentő hivatal csak annyit közölt, hogy az ö tudomása szerint Weltner Jakab és Buchinger Manó budapesti lakosok Ezzel az értesítéssel az igazolóválasztmány nem elégedett meg, hanem hivatalból kérte, hogy egészítsék ki az , adatokat, pontosan megjelölve, hogy az illetők dátum szerint mióta laknak Budapesten. Annál is inkább szükség volt erre, mert köztudomású tény. hogy úgy Weltner Jakab, mint Buchinger Manó hosszú éveken át külföldön tartóz­kodtak. Az igazolóválasztmány másodszori érdek­lődésére meg is kapta azután a pontos ada­tokat. A liberális párt túlzott igényeket támaszt Mihelyt végeztek a petíciókkal és igazol­ták a mandátumokat, legteljesebb erővel megindul a városháza uj herChdezkedési kampánya. Ezen a téren a legteljesebb mér­tékben érvényesülnek azok a törvényes elő­írások, amelyek megszabják az egyes pártok részesedését a hatalmi pozíciókban. Szó van legelőször is a törvényhatósági tanács össze­állításáról és e tekintetben állítólag csak Rassavéknak vannak túlzott igényeik, mert ők ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvényható­sági tanácsban két tagsági helyet kapjanak._ Ezt a kívánságot á jobftÖfcFfííF ' pártok há'íi tudják honorálni, mért akkor joggal léphet­nének föl túlzott igényekkel a többi bal­oldali pártok is. Mikor ezt közölték Bassay Károllyal a pártközi megbeszélésen, Rassay Károly kijelentette, hogy ö nem hajlandó alkudozni, nem verekszik pontokért!, "de ha csak a kritika területére szoriiják át, akkor vállalja ezt a szerepet is. Ezzel szemben az örökös tagol; megállapí­tásánál Pussay Károly már más hangot ütött meg, hangsúlyozva, hogy reméli: e tekintet­ben konciliánsak lesznek a jobboldali pár­tok. Itt is két tagságra számítanak Rassayék, holott erről sem lehet szó, már csak azért sem, mert egy örökös tag, Baracs Marcell már van az ö soraikban. A demokratáknál pedig egy sincs. Lázár Ferenc dr. nyomaté­kosan hangoztatta is, hogy ilyen ad hoc ér­tekezleteken, mint a pártközi megbeszélés nem léhet jobbra-balra alkudozgatni, ezt a rendszert lehetetlenség meghonosítani. A GyOSz fasizmust akar játszani a városházán A Keresztény Községi Párt intézőbizott­sága felhatalmazást adott az elnökségnek arra, hogy a! tagsági helyek betöltésére vo­natkozólag kikkel tárgyaljanak, Ezeket a tárgyalásokat hétfőn befejezik, úgyhogy ak­korára elkészül ez a lista. A legnagyobb meglepetéssel tárgyalták az intézőbizottságban a GyOSz igazgatóságának terrorizáló fellépését. A GyOSz igazgatósága ugyanis azt akarja, hogy mint érdekképvise­leti tagok,. 'Fenyő Miksa és Fellner Pál ke­rüljenek be a törvényhatósági bizottság köz­gyűlésébe. Azt is közölték már az illetékes tényezőkkel, hogy ha a főváros községi párt­jai mást jelölnének és nem Fenyő Miksát és Fellner Pált, akkor ők ezeket a mandátum­ról lemondatják. A párt intézőbizottságában rámutattak arra, hogy Fenyő Miksáék fasizmust játsza­nak Magyarországon. Csak az olasz fasiszta államban lehetséges ugyanis az, hogy az ér­dekképviselet öninga jelöl ki képviselőt a» törvényhatósági bizottságba. Nálunk demo­krácia van és autonómia, amelyet azonban a GyOSz vezetősége a legkevésbé sem tart tiszteletben, mert rá akarja oktrojálni az autonómiára a maga jelöltjeit, holott a ma­gyar demokratikus törvény nyíltan előírja,, hogy a főváros autonómiája választja ki az, érdekképviseletek választmányi és igazgató­­sági tagjai közül azt a személyt, akit meg akar hívni a maga testületébe. A törvényt" akarják tehát a GyOSz-ék fé'refoluj. I Rámutatlak a pártban arra is, hogy a , GyOSz még a fővárosnál is államot akar . játszani az államban. A főváros vezetősége, természetesen, nem járulhat hozzá ehhez a játékhoz, különben is a GyOSz választmá­nyának hiajdnem valamennyi tagja szállt-■< tója a fővárosnak és így rájuk föltétlenül«,, vonatkozik az összeférhetetlenségi törvény, úgyhogy minden valószínűség szerint a köz­gyűlés nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy* a GyOSz soraiból érdekképviselőt válasszon­­meg. v ■ 1 • Kisiparos-e Holzer Sándor, , Becsey Antal, Bittner János és *" Dembitz Gyula Baj van egy másik érdekképviselettel is, a Budapesti kereskedelmi és Iparkamara pániken átiratot intézett az igazolóválászt* Hiányhoz, amelyben tiltakozik az ellen, hogy: az ő beküldött névjegyzékéből kifogásolják? olyan kisiparosok előterjesztését az érdek­képviseleti tagságra, mint aminő például-, Becsey Antal, Bittner János, üembitz Gyula, líolczcr Sándor stb. A kamara a maga át­iratában azt vitatja, hogy a megnevezett urak', igenis kisiparosok, mert a törvény a kisipar ros fogalmi körét semmilyen formában sein írja körül‘és a megnevezett urak kisipari( érdekcsoportokat képviselnek, ezek a kama­rai tagok valamennyién ipartestületi vezető*« személyek s őket az ipari közvélemény való­ságos kézműveseknek és kisiparosoknak le*,, kinti. Ezért tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy, az igazolóválasztmány fogadja el az ő elő-' terjesztésüket is és tiltakoznak az ellen, hogy a lenti neveket töröljék a kamara kis­ipari listájából. Az igazolóválasztmány ebben a kérdésben ’legközelebb foglal álláspontot, dg máris kirj alakult ar a nézet, hogy vállalkozókat, nagy-,, kereskedőket stb. semmiesetre sem tehet kis-^ iparosoknak tekinteni. A Keresztény Községi Párt intézöbizott-,. sága pénteken este ülést tartott és ezen az, érdekképviseleti és uj örökös tagok névsorá­nak megállapításával foglalkoztak. Szombaton a rádióban az úiiaiiat „o&fflaszsnr Daieoviei haiwsemte A fajhő Irta: Majtbényí György A fajhő kérdése Jóska öcsémmel kap­csolatosan vetődött felszínre, másodszor életemben. Először az iskolában kerül­hetett szóba s alkalmasint én is tanul­hattam róla, de mivel később sem a ma­gánéletemben, sem a hivatalomban nem igen volt alkalmam a fajhővel, mint olyannal, foglalkozni., meg aztán az ér­deklődésemet sem ingerelte a hőnek ez a különleges neme, illetőleg faja — szé­gyen ide, szégyen oda —bevallom, el­párolgott a fejemből mindaz, amit min­den jólnevelt és iskolázott embernek a fajhőről tudnia illik. Tudom, hogy ez a vallomásom nagyon meg fog kisebbíteni azok szemében, akik eddig azt hitték rólam, hogy tisztában vagyok a fajhővel és, természetesen, azt várták volna, hogy másképpen nyilatkozom ebben az ügy­ben, de világéletemben mindig az igaz­ság barátja voltam, még akkor is, ha ez a1 vesztemet okozta. Fenti vallomásomat hát vissza nem veszem s itt állok fajhő nélkül —<• másként nem tehetek. Pedig, mint említettem, a fajhő má­sodszor is terítékre került életemben s ennek ellenére sem vagyok közelebbi ismeretségben vele. Hogy miért? Hát éppen ez fog kisülni az alábbiakból. Ott kell kezdenem, hogy Jóska öcsém, a család Benjáminja, Beregszászban, Cseh megszállt területen, őrizte Tahiká­val együtt a régi otthont. Tatukát, mint annyi más magyar tisztviselőt, szintén Júsipircelték a csehek az állásából, de ö ném adta fel a jogait s addig nem akart Beregszászból eljönni, amíg igazságot nem tap. Jóska meg éppen csak levizs­gázott a gimnázium hatodik osztályú­­ból, amikor a felfordulás történt s mirej a hetedikbe akart volna beiratkozni —; nem volt már ott a gimnázium. A tan­testület vagy nyolc kilométerrel arrébb, persze, már innen a határon, Tarpán, ütötte föl a sátorfáját. Jóska azonban egyet se busu.lt. Mindig eminens tanuló, nyiltcszü Hu volt s flegmatikus. Azt gon­dolta: majd csak lesz valahogy,, mert úgy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. Ottmaradt hát Tatuka mellett, néhány tanítványt vállalt, mert már az első osztálytól kezdve ínstruktorosko­­dott, de közben a kávéházba is eljárt, ahol egy földbirtokost, meg egy gazdag kereskedőt oktatott, nem megvetendő tandíj ellenében, az alsósjáték különböző fortélyaira. így telt-mult az ideje és őszre tél s ta­vasz, tavaszra meg nyár következett. Jnnius elseje volt már, amikor Tatuka egy este igy szólt Jóskához: — Nem gondolod, fiam. hogy az isko­lával is kellene már törődnöd? ■■ Jóska pedig, némi töprengés után, amely alatt arra gondolt, hogy gondol-e ö csakugyan az iskolára, igy felelt: •— Hát iszen átmehetek Tarpára, ha Taluka akarja ... Ezzel az ügy el is volt intézve. Tatuka másnap hajnalban összecsomagolta Jós­ka hátizsákját, amelyben minden volt, csak iskolakönyv nem, Jóska meg össze­­ketórta a különböző tandíjak maradé­kait s azzal nekivágott a uyolckilomé­­teres útnak. Augusztus közepén azonban megint otthon, volt, elfoglalta helyét a kávéházi­ban s éppen egy bankigazgatónak ecse­telte szivrehatóan a flegma előnyét az alsósban, amikor a régi kibicek körül­vették. — Hát hol voltál ennyi ideig, fiam? Hi­szen vagy két hónapja nem láttunk. Csak nem betegeskedtél? — Nem, hálistennek — feleli Jóska —, csak éppen Tarpán voltam. — Oszt mit csináltál olt, fiam? — Megettem ezerkétszáz tojást. Vidéki emberek igen szeretnek csodál­kozni, liát négy i-vel is kérdezték most: mi-i-i-it? Jóska aztán elmagyarázta — közben a bankigazgató felé udvarias­kod va: — Megkontrázom én azt az ab­szolútot, de még a pártit is, igazgató uram! —, hogy hát ennie is kellett és a tojás volt a legolcsóbb. De a kibicek nem elégedtek meg ennyivel, tovább faggatták a fiút és Jóska végre is beval­lotta, hogy távolléte alatt a hetediket kel­lett elvégeznie. ,-— De, persze, megbuktál, mi? — gö­­cögtek jóízűen. — Sőt!... Mit is tetszik rekontrázni? A kasszát, meg a százast? Az Összes adut nem ?: Akkor szubkontra! Hanem KauíTmann bácsi, akiről azt tartották, hogy még önmagának se hitt el semmit eddigi életében, olyan kelle­metlenül nyaggatta, hogy Jóska benyúlt a zsebébe, előszedte a bizonyítványt cs odaadta. Szinjeles volt. így hát békén hagyták s ő most már tovább is úgy élt, mint azelőtt: tanított, kártyázott s mivel néhány alkalom ugv hozta magával, hát üzleteket is kötött. Először egv kis házal adott el. Csak kis Ház volt, kétholdas belsőséggel, de kez­detnek ennyivel is megelégedett. Aztán, amikor a tél közeledett, bút a fára ve­tette magát. Eleinte egy-két vagont, ké­sőbb tiz-husz vagont is közvetített. Hogv a jómód föl ne vesse, külön éléskamrát rendezett be magának, amelyben nagy választékban szerepeltek ‘ a különböző rendű és rangú befőttek, a komolyabb ételnemüek közül pedig a sonkák és kol­bászok. De a télnek is vége lett, a sonkáknak is, Taluka még mindig nem tudta jogait elismertetni a csehekkel és ezen a tava­szon kisé nyugtalanabb volt a szokott­nál. Ezért már májusban szólt Jóská­nak : — Nem gondolod, fiam, hogy az érett­ségivel is kellene törődnöd? Jóska, némi tűnődés után, incgintcsak azt felelte, amit tavaly: — Hát iszen. átmehetek Tarpára, há Tatuka akarja ... Es minden úgy történt, mint az előző évben. Jóska átsétált a rukzsákkal Tar­pára, beiratkozott, tanított, tanult és to­jást evett Könyve ézutal se vol, ami nem volt nagy baj, hiszen pompás me­móriája mindent megőrzött, amit az is­kolában hallott, meg aztán a tanítvá­nyaival is átvette az anyagot. Csak ép­pen a fizikával volt megakadva. Lehet,, hogy az előadó tanár jobban meg volt akadva, mint ő, mert minden diákkal csak két kérdést vett át. Ezt a két kér­dést aztán mindegyik úgy fújta, hogy öröm volt hallgatni. Ekkor történt, hogy többévi távoliét után hazamentem, a régi otthonomba, s mikor megtudtam Tatukától, bogy Jóska mikor érettségizik, átsétáltam Tarpára. Jókor indultam s alig múlt bél óra, amikor megérkeztem. Jóskát, nagy meglepetésemre, az iskolaépület lépcső­jén ülve találtam. Nem tudtam i mire vélni a dolgot, mert ahogy Jóskát ismer­tem, az érettségi nem nagyon izgathatta. Mit keresett hát ilyen hajnalban már az iskola előtt? — Jaj, öregem — magy arázta Jósk3 szokatlan koránkelését —, az osztály­­vizsgákról bizony mindkét napon elkés­tem. Első nap, pláne, tízkor tolakodtam csak be!... Azt mondta az osztályfőnö­köm, ha az érettségin csak egy percet

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék