Magyarság, 1931. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
20 MMai Hsip 1931 (elendr ). A Nemzeti Színház válsága A Magyarság legutóbbi cikke, amelyben rámutattunk a Nemzeti Színház mindjobban kiélesedő művészi és anyagi válságára és annak okaira, széles körökben igen nagy visszhangot keltett. A minden oldalról megnyilvánuló érdeklődés nyomán látszik, milyen komoly figyelemmel kíséri a magyar intellektuális osztály a Nemzeti Színház ügyét, milyen erős közvélemény követeli a Nemzeti Színház művészi és irodalmi nívójának helyreállítását, a színház visszaállítását régi eszményeinek szolgálatába. Ez az erőteljesen megnyilvánuló, általános kívánság teljesen érthető, miután itt nemcsak az ország első színházának művészi nívójáról, hanem általános kultúrproblémáról van szó. A Nemzeti Színháznak művészi céljai mellett fontos nevelő és oktató hivatása is van, ez a színház hivatott arra, hogy a művészi ízlés ápolása és fejlesztése mellett könnyen hozzáférhető és egészséges szellemi táplálékkal lásson el nagy tömegeket. A színház az az intézmény, amely érdeklődést keltő formában, izgalmas és feszült cselekmény keretében tárgyalhat nagy emberi, vagy nemzeti problémákat nagy tömegek előtt és így felkeltheti azok érdeklődését. A háború utáni időkben a Nemzeti Színház számára ez a szerep és ez a feladat kétszeresen felelősségteljessé vált. A háborúban elpusztult, tönkrement a magyar értelmiségi középosztály, mindazok a széles rétegek, amelyek kultúránknak, művészi életünknek alapjai voltak, helyettük új, képzetlenebb, csiszolatlanabb és értéktelenebb elemek kerültek felszínre, a háború alatt és a konjunkturális időkben felfelé törekvő elemek. A Nemzeti Színháznak legfontosabb kötelessége lett volna, hogy ezt az új tömeget megpróbálja vezetni, fejleszteni, a régi értelmiségi osztály nívójához közelebb hozni, ahhoz hasonlóvá tenni. A nemzet nem azért áldoz néhány százezer pengőt egy színház fentartására, hogy annak nézőterén néhány száz, vagy ezer ember estéről-estére többé-kevésbé kellemesen elszórakozzék és jól érezze magát; ebben az értelemben a színház tisztán luxus intézmény lenne, amelyet a szegény magyar nemzet nem engedhet meg magának. A Nemzeti Színházra azért van szükség, hogy ott az átlagosnál nagyobb eszű és kiválóbb emberek mondják kl a tömegeknek véleményüket, felfogásukat a kor problémáiról, ezáltal hozzásegítsenek széles rétegeket bizonyos áttekintéshez, bizonyos tisztánlátáshoz napjaink sokfelé ágazó, bonyolult erkölcsi és gazdasági kérdései között. A Nemzeti Színház ezen a téren jóformán semmit sem tett. A színház vezetősége habozás és meggondolás nélkül engedett a változott közízlésnek, alkalmazkodott a csökkent igényekhez és vállalkozott azoknak kiszolgálására, ezáltal természetesen lehetővé tette a további leromlást. A Nemzeti Színház talán még tovább ment ezen a téren, mint magánszínházaink, még többet áldozott fel a régi nívóból és a régi művészi ideálokból. Jelenleg az a helyzet, hogy a színház idei szezonjában háziszerzőinek munkáin kívül három új darabot mutatott be, amire nagyon büszkén hivatkozik a vezetőség. Amint azután megnézzük ezt a három darabot, kiderül, hogy mind a három bohózat, mégpedig az alacsonyrendű, kisigényű fajtából, közülük az egyik egy német kisvárosban játszik a középkorban, a másik színhelye Amerika, a harmadiké pedig a mai század harmincasnegyvenes éveinek Magyarországa. Ennyi kapcsolatot tart fenn a Nemzeti Színház a mával, az egész szörnyű terhek alatt roskadozó nemzettel, annak gondolat- és érzésvilágával! A Nemzeti Színház vezetőségének, elsősorban Hevesi Sándor igazgatónak művészeti politikája még egy tekintetben egészen elhibázott és kifogásolható, ez pedig az Írói szabadság kérdése. Köztudomású, hogy a Nemzeti Színházban az oda benyújtott darabok jóformán sohasem kerülnek színre az eredeti formában. Hevesi Sándor igazgató nemcsak mint rendező nyúl hozzá más írók szövegéhez, hanem mélyrehatóan beleszól a darabok koncepciójába, új megoldásokat és változtatásokat ír elő, sok esetben még a dialógusra is befolyást gyakorol. A színrekerülő darabok ilyen módon majdnem mindig részben Hevesi Sándor szellemi tulajdonának tekinthetők. Hevesi Sándor rányomja a maga egyéniségének bélyegét az írók és írói munkák egész sorára, a magyar színpadirodalomnak arra a részére, amelynek melegágya a Nemzeti Színház és amelynek, természetesen, a magyar művészi érzés legmagasabbrendű megnyilatkozásának kellene lennie. Ez a befolyás egy csöppet sem kedvező és nem kívánatos. Hevesi Sándorról a legteljesebb objektivitás mellett is meg kell állapítani, hogy mint író, nem tartozik az első vonalba, nemcsak alkotóerőben, hanem ízlésben sem jelenti a legmagasabb értéket. Az ő ízlésének éppen elég jelét láthatjuk a Nemzeti Színház bohózatokkal telezsúfolt műsorán, még inkább azoknak az íróknak művein, akik nálánál sokkal magasabbrendű irodalmi törekvést jelentenek, akik azonban kénytelenek koncessziókat tenni az ő szellemének. Azok az írók viszont, akik erre nem hajlandók, magukra hagyatva, munkaalkalom és kereseti lehetőség nélkül állnak és összeroskadnak a mindennapi kenyérért vívott idegőrlő küzdelemben. Ez a rendszer alapjában ásta alá az irodalmi fejlődés és az egészséges irodalmi élet legfontosabb alapját, az írók szabadságát. A Nemzeti Színház számára dolgozó író ma már nem a legjobbat és legszebbet akarja produkálni, amire képes, hanem valami olyasmit, ami Hevesi Sándornak megfelel és az ő tetszésével találkozik, tehát enged saját legmagasabb színvonalából és leszáll egy átlagos, hétköznapi, nagyrészt technikai szempontok és elgondolások alapján készült színdarabséma felé. Ezért nem kapnak hangot a Nemzeti Színház színpadán a megsemmisítés és letiprás ellen küzködő nemzet súlyos gondjai, panaszai, fájdalmai és keserűségei, a mesterségesen kitenyésztett, erőszakosan bizonyos megadott keretek között tartott hivatalos Nemzeti Színházi irodalom mindinkább eltávolodik a nemzettől, amelynek pedig hivatott kifejezője és ábrázolója lenne. Ilyen körülmények között valóban érthető, hogy mind erőteljesebb és határozottabb közvélemény követeli a Nemzeti Színház ügyeinek rendezését. A színházat vissza kell adni a nemzetnek, amely nagy áldozatokkal fentartja, a magyar irodalomnak és a magyar művészetnek, amelynek intézményei úgy is kevés számúak és erőtlenek. Reméljük, hogy rövidesen hallunk olyan intézkedésekről, amelyek a javulási folyamat megindítására alkalmasak. * Pataky Kálmán vendégfelépése. Az Operaházban vasárnap, február 15-én Pataky Kálmán vendégfellépésével Hugenották (0, 7%), csütörtökön, február 19-én Angerer Margit és Pataky Kálmán fellépésével Bohémélet (Bérletszünet, 7%). Szombaton, február 21-én Angerer Margit és Wolff Frigyes vendégfellépésével Lohengrin (Bérletszünet, TVz), vasárnap, február 22-én Pataky Kálmán fellépésével Hugenották (F. GVi). Hétfőn, február 23-án Angerer Margit és Wolff Frigyes fellépésével A nürnbergi mesterdalnokok (Bérletszünet, 6%). * Kiadták a Műcsarnok jubileumi kiállításának díjait. A Képzőművészeti Társulat jubileumi kiállítása díjainak bíráló bizottsága Lukács György dr., b. t. t. elnöklete alatt szombatom ülést tartott, amelynek folyamán a társulat jubiláns nagydíját egyhangúlag Siklódy Lőrinc és Márton Ferenc „Petur bán“ című szoborművének ítélte oda. A jubiláris nagydíj után esedékes két kitüntető elismerést Kálmán Péter „Magyar paraszleány“ és Merész Gyula „Boldog pihenés“ című műveinek juttatta. Budapest Székesfőváros Vásárpénztára Pállik Béla-díját Rainerné Istvánffy Gabriella „Angora macskák“ címü műve, a Budapest Székesfőváros Vásárpénztára Jankó János-díját Kukán Géza „Új bor“ címü műve kapta. Halmos Izor életkép-díját Thury Gyula „olasz interrieur“ című művének, Halmos Izor kisplasztikai díját pedig Markup Béla „Kentaurok“ című művének ítélte oda a bizottság. Az ünnepi kiállítás Gyertyaszentelő napján tekinthető meg utoljára. * Bohózat-műsor a Terézkörúti Színpadon. Nyolc kis egyfelvonásos tréfa szerepel a Terézkörúti Színpad szombat este bemutatott új műsorában,sikerültek és kevésbé sikerültek vegyesen s az új műsorban ezúttal elmaradt a parádés vendégjáték. A két kimagasló bohózat Török Rezső őfelsége anyósa és Lőrinc Miklós Ciprián mester című egyfelvonásosa, amelyek a kiapadhatatlan humorú Salamon Bélának nyújtottak alkalmat újszerű, mulatságos alakításra, egy kültelki csodatevő kuruzsló és egy exotikus ország tábornok-miniszterelnöke figurájában Vadnay László, Harmath Imre, Nagy Endre, Emőd Tamás és Lányi Viktor írták az új műsor többi tréfáját, amelyek valahogy kevésbé csattanók és talpraesettek, mint amit a pompás kis színház színpadán megszoktunk Minden dicséret megilleti azonban a kitűnő gárdát, az ellenállhatatlanul mulatságos Rajna Alicet, a bájos Bodó Icát, továbbá Gárdonyi Lajos mélyen markoló humorát, Boross Géza burleszk-alakításait, Posner Magda, Lasz Oily, Lengyel Gizi, Jármay Karola, valamint Sárossy Andor, Rolkó József, Romlás Vilmos, Fenyő, Berky és Barna gondosan csiszolt vígjáték-figuráit, amelyeket Herczeg Jenő avatott rendezői keze fogott össze színpompás csokorba. Boross Géza mint pesti síelő, külön nagy sikert aratott magánszámával (o. I.) Sylvio kapitány a Zuglói Színházban. A válsággal, igazgató nélkül küzdő Zuglói Színház az igazgató letartóztatásának estéjén mutatta be nagyhatású irredenta-színdarabját, Sylvio kapitány-t. Az előadás külön érdekessége volt, hogy a tanító szerepét Zsabka Kálmán játszotta nagy drámai felkészültséggel. Boholty Lajos, aki, mint a színház főrendezője, vezetni fogja a konzorciális alapon működő társulatot, különösen jó alakítást nyújtott a földesúr alakításában. Jól játszott még Arany Ida és Koller János a tanár szerepében. Gyula, vasárnap délelőtt fél 11-kor ismét szinre kerül. Pintyőke szerencsére a sok sikert látott LAKNER-bácsi gyermekszintpáza legnagyobb sikere. A Jegyek már válthatók a ROYAL APOLLO pénztárainál. NÉPSZINMŰ-CIKLUSA I. 1®31 február 8. vasárnap wta fél 8 órakor Molnár Aranka Rózsahegyi Kálm Csetéryi József felléptévél Szigligeti Ede örökbecsű népörtünöflve A CIGÁNY Legdrágább hely 6 P * Befellegzett Nick Carternek. Pest vármegye alispánja rendeletet adott ki, melyben megtiltotta a Nick Carter, Sobri Jóska és hasonló tartalmú ponyvaregények terjesztését. A forgalomban lévő példányok elkobzása folyik. * Az UME harmadik kiállítása. Az Új Művészek Egyesülete az új irányt és új művészi lehetőségeket kereső fiatalok érdekében öt évvel ezelőtt alakult meg. Az idén rendezte a Nemzeti Szalonban harmadik kiállítását, amelynek egységes képe és éppen legértékesebb darabjainak jellemző sajátsága: bizonyos lehiggadás, a mindenáron való okvetlenkedés gondos kerülése, az egyéniségnek belső tartalomban és nem külső cifraságokban való jelentkezése. Az UME csoportjában túlsúlyra kerültek a szolidabbak, az igaz művészetet szeretők, a dolgozó művészek, akik képeket festenek és nem álmokat és nem vezércikkeket A tárlat legszebb képe a vezérnek Vaszary Jánosnak színekben pompázó virágcsendélete. Legérdekesebb látnivalója ugyancsak Vaszary Jánosnak három szoborkísérlete, igen erős és egyéni mintázó készséggel. Igen finom Fekete Béla Téli napja, erőteljes Gábor Jenő Labdarúgója, teljes és szép Emnőd Aurél Műlovarnője, ragyogóak Pécsi Pilch Dezső tájai, Miháltz Pál kompozíciói és Antal József Csendéletei. Gadányi Jenő teljes erejében vonul fel, Kádár Béla pedig temperáival meglepő hatásokat ér el. A tárlaton megállítanak még Wosinszki József finom akverellei, Szücs-Szabó József csendéletei és Török Éva balatoni tájai. A szobrászmunkák közül különösen Lázár Ilona, Kövesházy Kalmár Elza és Krivácsi Miklós tanulmánya értékes. * Edvi-Ilés Ödön képkiállítása. Győrből jelentik: Edvi-Illés Ödön festőművész képkiállítása iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. Győr város műértő közönsége állandóan látogatja az értékes tárlatot, amelyből már sok szép kép vevőre talált. A kiállítás február 2-án zárul. * Egy angol tudós megírta az ősmagyarok történetét. Londonból jelentik: A Cambridge egyetem könyvkiadóvállalata kiadta C. A. Macartney „A magyarok a kilencedik században“ (The Magyars in the Ninth Century) című művét. A vaskos kötet, amely az első angol nyelvű magyar őstörténet, a lehető leglelkiismeretesebb forráskritika kapcsán behatóan ismerteti a magyarok származására és őshazájára vonatkozó összes arab, perzsa, görög, latin, mór, német, magyar és egyéb kútfőket és a kérdés egész bibliográfiáját. Az író, aki egyébként neves történész és az angol Népszövetségi Unió nemzeti kisebbségi osztályának vezetője, a maga részéről az idézett forrásmunkákból a következő megállapodásokhoz jut: 1. A magyar nemzet az úgynevezett finn—ugor csoporthoz tartozik, e csoporton belül legközelebbi szomszédai a vogulok és osztyákok. őshazáját ennélfogva e nyelvcsoportok hazájában, vagyis az Ural keleti lejtői körül kell keresni. 2. A magyarok első hazájukban nomád, vadász és halász nemzet voltak, de azért ismerték a fémek használatát is, sátrakban éltek és kitűnő lovasok voltak. 3. Eddig meg nem állapított időben délfelé kezdtek vándorolni s alán és egyéb kaukázusi elemekkel kerültek érintkezésbe. A bolgár faj kétfelé oszlása előtt a magyarok szoros érintkezésben voltak egy bolgár nemzettel. A bolgár befolyás alatt a magyarok félig megtelepedett pásztor és földmíves nemzetté lettek s ezidő alatt vallásuk és részben hadiszokásaik is bizonyos átalakuláson mentek keresztül. A honfoglalást Macartney 895-re teszi olcsd altatni írusnasa • volt Maty cég telj«» kottát tetns * A Képzőművészet februári száma. A Gyöngyösi Nándor dr. szerkesztésében megjelenő Képzőművészet művészeti folyóirat februári számával is az élő magyar művészet orgánumának bizonyul. A nívósan szerkesztett folyóirat közel félszáz kitűnő reprodukcióban számol be a Műcsarnok és a Szőnyei Társaság jubiláris kiállításáról, valamint az egyéb aktuális tárlatokról. A szerkesztő igen érdekes tartalmú levelet intél Ugron Gáborhoz, mint az Irodalmi és Művészeti Szövetség elnökéhez, Kőszegi László pedig egészen eredeti nézőpontokból világítja meg Lotz Károlynak, mint freskófestőnek jelentőségét az operaházi mennyezetkép analízisével. * Balla Boriam előadása. Hétfőn, február 2-án, a Szociális Testvérek Társaságának rendezésében Balla Borisz, lapunk munkatársa, felolvasást tart Sigrid Undsetről, a világhírűs írónőről. Előtte Schlachter Margit tart érdekes előadást modern női problémákról Az előadás délután pont 5 órakor kezdődik a Szociális Testvérek székházában, Thököly út 69. szám alatt. na MOS HM A Tuberkulózis megelőzése és gyógyítása diétás kezeléssel, irta: Dr. MÜLLER VILMOS ig.-főorvos. Ára 3.5 pengő. Egészség és önfegyelmezés II. kiadás. Irta: COLLÉ EMIL. Ara 8.40 pengő. A dietás konyha technikája Irta: Dr. SOÓS ALADÁR, e. tanár, igazg. főorvos Ara fűzve 6.80 pengő, kötve 8.80 pengő. A leghíresebb orvosi szakácskönyv ! Kapható: a „MAGYARSÁG* * hirdetési enbályiban. VI. Aradi-utca 8. ,■« NOVAK RUDOLF és TÁRSA kiédónál. Budapest, vm., Baross-utca 21., IV., Egyetem-tér 5