Magyarság, 1931. március (12. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

1931 március 1. vasárnap ban hirtelen és dús csirákban kelnek ki a békerevízió lehetőségei. Egyik kor­mánypárti tekintély akkor lelkesedésé­nek izzó mámorában azt a kijelentést tette, hogy e nagy nemzeti egység erő­kifejtése, méltó vezér által képviseltetve, le fogja küzdeni a békerevízió külpoli­tikai akadályait is. Sajnos, a várt ered­mény nem következett be. De nem kö­vetkeztek be azok a belső gazdasági és szociális reformalkotások se, amelyek szilárdabb alapokra helyezték volna a trianoni Magyarország politikai és társa­dalmi életformáit és amelyek talán meg­sokszorozták volna a revízióképesség erkölcsi esélyeit is. Ezeknek a gyökeres és nagyvonalú reformoknak elmaradása, fájdalom, csak szaporította a magyar közélet kóros és veszélyes adalékait. A gombamódra szaporodó ellenzéki pár­tok és frakciók keletkezésének titka ép­pen az, hogy a közvélemény e reform­alkotások tekintetében nem vár többé semmit a kormányrendszertől és hogy egyre hajlamosabbá vált a jobb- vagy baloldali radikalizmus igehirdetőinek egészen raesszianisztikus prófétálásaira és program­gyártásaira hallgatni és ideo-­ lógiai balgaságait követni, mintsem arra, hogy a jövőt abban a rendszerben ke­resse, amely oly sok mindennel adósa maradt. A kormány idestova négy éve bejelentette a h­itbizományok eltörlését, hogy a családi örökösödés és a termé­szetes fejlődés elvének érvényesítésével oldja fel a mammutbirtokok lekötöttsé­gét és egy szerencsés személy haszon­­élvezetében való anakronisztikus meg­­rögződését. Ha ebben az iramban halad előre a kormány más reformterve is, akkor még unokáink is birkózni fognak azokkal a probléma-tömkelegekkel, ame­lyeket már apáinknak kellett volna meg­­oldaniok. Ha az agrármozgalmak már most szer­vezett formában léphetnének fel s ha megfelelő anyagi erőt állíthatnának vi­déki organizációiknak rendelkezésére, akkor az egységes pártot a kormányzati erőszak minden fejlett technikája és fur­­fangja sem menthetné meg a biztos vereségtől. Ki hiszi el, hogy Bethlen Ist­ván gróf ezeknek a gazdamozgalmaknak megteszi azt a szívességet, hogy meg­várja teljes kibontakozásukat, amikor esetleg pénz és szervezettség nélkül is felboríthatják a helyzetet, s amikor sose lehet tudni, milyen időpontban éri el a magyar közélet a viharelemekkel való telítettségének azt a fokát, amelyben a kapanyél f­elsülhet. De nem várhatja meg Bethle­n István azt sem, amíg a mai politikai prosztály sarkára hágó ifjú­sági és frontharcos készülődések befeje­zik szervezkedésüket és el nem fáradt hevüknek szertelen hullámaival fogják hajtani az ellenzéki mozgalom vitorláit. Ma az emberek, a gazdák, a frontharco­sok, az úgynevezett harmincévesek, a jobb- és baloldali messzianizmus szószólói még csak a szemüket dörzsölik azokra az új, zagyva és különös fényjelekre, amelyek az ég keleti peremén tünedez­­nek fel s hunynak ki nyomban. Jobb, ha Bethlen István gróf a maga fölényes politikai rutinjával és viharvert csatár­jaival most kísérli meg a döntő ütközetet, amikor az ellenzéki mozgalmak még a kezdetleges guerilla állapotában van­nak. Egy választási hadjárat győ­zelme további öt esztendei parla­menti nyugalmat, kormányzati folyto­nosságot és stabilitást jelentene, öt esz­tendő! Mi minden történhetik öt év alatt! Győri­ út 12, már épülő szövetkezeti házban 12-13 év alatt mérsékelt lakbérrel törleszt­­hető saját igényeinek megfelelő fornit biztosíthat. Augusztus 1. beköltözésig 30%-os lefizetés zárolt számlára. Előjegyzés az épületen vagy Csörsz­ utca 5 Tel. 525-03, S47-23, Lá. 10-00. küldött ki a városba, hogy keressék meg a matrózt és hozzák a hajóra. Este volt már, mikor két szuronyos vöröskatona beállított vele. Egyenesen a szalonba vezették. Hellin szín józan volt. A szovjetügynök ráripakodott né­metül: — Hol csavarogtál? Ildiin végignézett rajta. — Nix bajcs! — mondta aztán lené­zéssel. — Hol jártál, Ildiii? — kérdeztem most már én. A szovjetügynök pulyka­mérgesen kiabált valamit az emberei­nek. Hellin rámmosolygott és felhúzta a vállát: — Kint! — Nem tudtad, hogy ma reggelre mindenkinek a hajóra kellett jönni? — Tudtam. — Mért nem jöttél? Hellin átszeltem ül­len mosolygott és semmit sem szólt. — Tíz shilling büntetés! — Igaza van. Megfizetem — mondta Hellin. A szovjetügynök felé fordultam és megmagyaráztam neki, hogy tíz shilling büntetést szabtam a matrózra, az enge­dély nélkül való távolmaradásért. A vörös hevesen helyeselt. Hellin kikotorta a nadrágzsebéből a pénzt és letette az asztalra. — Tessék, sir! Itt a büntetés. Most pedig kérek ma éjjelre kimaradási en­gedélyt! Végignéztem az emberen. Be van ez mégis rúgva? Nem, Hellin józan volt, komoly és szinte ünnepélyes. — Meg vagy bolondulva? Most hoz­nak a hajóra a rendőrök és kimaradási engedélyt kérsz? Szó sincs róla! Hellvig egy darabig tétován állt, majd belenyúlt a nadrágzsebébe és kivett hó­ napokban szívélyes együttműködés­­egy barátságos tárgyalásokat folytattak az olasz kormányelnökkel, valamint Grandi és Siriani miniszterekkel. A tárgyalások eredményekép­pen elvi megegyezés jött létre a londoni Henderson olvasta fel a hivatalos beszámolót a megegyezésről A flottatárgyalások befejezéséről a követ-1 flottakonferencián függőben maradt kérdése­­ket a hivatalos kommünikét adták ki, Ilen- Iket­­illetően. A tervbevett egyezmény feltéte­­Herson és Alexander miniszterek áj. clnm' tM#* mindenekelőtt a francia kormány elé ter­jében­­­jeszlik. Henderson­ és Alexander miniszterek ezért Párisba utaztak. Ha megnyerik a fran­cia kormány hozzájárulását, úgy a javasla­tokat az amerikai, japán és angol kormány­nak is beterjesztik hozzájárulás végett, vala­mint az angol domíniumok kormányainak is, amelyek szintén résztvettek a londoni flottakonferencián. Az angol—olasz megegyezés pénteken este jött létre, Mussolini és Henderson éjszakai tanácskozásán. A szombati nap utolsó össze­jövetele egyébként a kora délutáni órákban volt Grandi és Henderson között a Chigi­­parolában, ezen azonban már csak formasá­gokat intéztek el. A megegyezésről szóló hi­vatalos kommünikét Henderson már délelőtt felolvasta a sajtó képviselőinek az angol kö­vetségen tartott fogadáson, tőle egy másik tizshillingest és az asz­talra tette: — Tessék! — Mi ez? — kérdeztem csodálkozva. — Büntetés, engedély nélküli kimara­dásért, mert én ma este kimegyek. — Hát, nem mész ki! Vasra veretlek s rendőrökkel őriztetlek, de itt ma­radsz — szóltam erélyesen, de azért nem haragudtam rá, mert ennek a csirke­fogónak még a szemtelenkedésében is volt valami kedvesség. Az ember nem birt haragudni reá, még ha akart sem. Hellin hangnemet változtatott, hirte­len hozzám hajolt és suttogva kérdezte: — Uram, volt már maga szerelmes? Nagyon furcsa volt a hangja. Elka­cagtam magam. — Persze, h­ogy­ voltam. — Nahát, én sohasem voltam, de most az vagyok ... Szinte nevetségesen hangzottak ezek a szavak az ő szájából. Maga is érezte ezt, mert elpirult, mint egy gyermek. — Akkor megért engem, sir... Ki kell mennem, ma este... — tette hozzá. — Persze, persze, z­ümmögtem. — Hát aztán, hogy akadtál össze vele? — Beosztották hozzám. "­ Azóta éjjel­nappal együtt vagyunk. — Azért nem voltál a tüntetéseken? — Azért, sir. Nem értem rá. — És tudsz beszélni vele? — Minek az, sir? ülünk és hallga­tunk ... — Na, ez aztán szerelem! — Ez az, sir. Harminchároméves va­gyok, de most szeretek először ... — és utoljára — mondta és megint elpirult. — Hogy lehet ez, Hellin? — Nem tudom, uram. Lehet, hogy ed­dig nem volt időm rá, vagy talán mert ez az egyetlen nő, akivel összeakadtam és nem kért tőlem semmit. Nagy szál Magamban kalapot emel­ TMP Ho­f All SMi» A római flottatárgyaláson elvi megegyezés jött létre Az angol és olasz szakértők tárgyalásai a flottaleszerelés kérdésében eredménnyel vég­ződtek. A megállapodásokat a szakértők szombaton délelőtt már megszerkesztették. Henderson és Alexander miniszterek délben audiencián voltak a királynál és délután el­utaztak Rómából. Valamennyi lap élénken kommentálja a tengerészeti tanácskozások befejezését. A Giornale d'Italia megállapítja, hogy a létre­jött megegyezés véglegesen rendezi az Anglia és Olaszország között a hajóhadak kérdésé­ben felmerült problémát. A lap reméli, hogy a megegyezéshez a francia kormány is hozzá­járul. A többi lap is hasonló szellemben ir és reméli, hogy az angol miniszterek Páris­­ban eredménnyel fogják megoldani felada­tukat, amelynek elintézése az egész világ figyelmét ébrentartja. A lapok azt hiszik, hogy a hármas szerződés 1936-ig véglegesen rendezni fogja a hajóhadak kérdését és alap­jául szolgálhat úgy az 1932-iki leszerelési, mint az 1936-iki tengerészeti konferenciá­nak is. Stwdard 3*1 CSÖVES HÁLÓZATI PÁDIÓ Vasárnap már Brianddal tárgyalnak az angol kiküldöttek Párisból jelenlik: Henderson és Alexander Rómából jövet vasárnap délután 2 óra 20 perckor Parisba érkeznek. A pályaudvarról nyomban a külügyminisztériumba mennek, ahol Briand külügyminiszterrel és Dumont tengerészeti miniszterrel találkoznak. Az an­gol miniszterek hétfőn folytatják útjukat Londonba. A megegyezés 1936-ig marad érvényben Londonba érkezett római jelentés szerint Henderson az olasz kormánnyal a flottakérv­elésben létrejött megegyezés után kijelentette, reméli, hogy minden oka megvan arra a fel­tevésre, hogy második párisi látogatásával épp úgy m­eg lesz elégedve, mint a római lá­­togatással. A Reuter-iroda értesülése szerint a létre­jött megegyezés valószínűleg a modus vi­vendi alapjául fog szolgálni az 1936. évi le­szerelési értekezletig. A megegyezés egyúttal lehetővé teszi Franciaországnak és Olaszor­szágnak, hogy a londoni flottaszerződéshez tartsa magát. A brit delegáció elismeri az olasz kormány békülékeny szellemét, amely a megegyezéshez vezetett. A Reuter-iroda jelenti még, hogy a pápa nagy érdeklődést mutatott a tárgyalások elő­­haladása iránt és több izben kifejezte azt a reményét, hogy kielégí­tő rendezést fognak találni ebben a kérdésben, amely a vilábékét igen erősen érinti. EZÉRT ISMÉTELJÜK*­A jó varrógép gyártása preciziós munka! Ezért nem tud mind©n gyen* varrógépet előállítani! Singer varrógépek azonban évtizedes tapasztalatok alapján­, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! SINGER VARRÓGÉPEK világhírűek! Singer varrógép részvénytársaság

Next