Magyarság, 1931. április (12. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

1931 április 1, szerda A pánin­diai kongresszus jóváhagyta a­­Sand­hi-féle békekötést Londonból jelentik. A pánindiai kongresz­­uus történelmi jelentőségű karachii ülésszaka hétfőn este befejeződött. A kongresszus egy­hangúan jóváhagyta a newdelhii békeszerző­dést és megbízta Gandhit a kongresszus kép­viseletével a második kerekasztal-konferen­­cián. A kongresszus ülésszakát Gandhi rövid beszéde zárta be, amelyben Gandhi mégegy­szer védelmébe vette békepolitikáját. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Nem ígérhetem meg, hogy a második kerekasztal-konferenciáról India teljes függet­lenségével térek vissza, biztosíthatom azon­ban a kongresszust, hogy nem hozok nagyobb rabságot, mint amilyenben India ezidősze­­rint sínylődik. »A német kormány boldog lenne, ha a szövetséges hatalmak is két napon belül értesítenék fontosabb diplomáciai akcióikról« Curtius válasza Briandnak Berlinből jelentik: Curtius dr. külügy­miniszter a birodalmi tanács keddi ülésén nagy beszédet mondott az osztrák—német vámunióról. Beszédét, amely válasz volt Briandnak a szenátus szombati ülésén tar­tót expozéjára, politikai körökben feszült érdeklődéssel várták. A birodalmi gyűlés tanácsterme szűknek bizonyult az érdeklő­dők nagy tömegének befogadására s az ülést azért a költségvetési bizottság ülés­termében kellett megtartani, ahol jóval több volt a hely. A birodalmi tanács tagjai valamennyien megjelentek s igen sok biro­­dalmi gyűlési képviselő is eljött. Curtius dr. azzal kezdte beszédét, hogy Németország és Ausztria eljárása minden tekintetben beleilleszkedik az összeurópai együttműködés­­keretébe. Az elmúlt évek nemzetközi vitái során minden esetben el­ismerték, hogy Európa gazdasági nyomo­rúsága a szétdaraboltságra vezethető vissza. A regionális megállapodások szükségét is mindenki elismerte, már­pedig a német— osztrák tervnek is ilyen jellege van. Német­ország és Ausztria az érvényben lévő szer­ződések keretén belül a lehető leggyorsab­ban meg akarják szerezni súlyos gazdasági válsággal küzdő államoknak mindazokat az előnyöket, amelyek a gazdasági határok kiszélesítésével járnak. A német és az osz­trák kormány ennek a tervnek a végrehaj­tásával új impulzust akar adni az európai gazdaság újjászervezésének. Megelégedéssel állapíthatja meg — folytatta Curtius —, hogy a világ közvéleményének nagy részé­ben rokonszenvre és megértésre talált ez a terv. Azokban az államokban, amelyekben a német—osztrák terv izgalmat keltett, fél­reismerték a helyzetet s az egész ügyet a gazdasági térről a politikai térre vitték át. Németország és Ausztria szándékaitól sen­kinek sem kell félnie s a két kormány loja­litásában senkinek sem szabad kételkednie. Briand külügyminiszter a szenátusban tar­tott beszédében elismerte, hogy Közép- és Keleteurópa gazdaságát súlyos veszedelmek fenyegetik. Ezek a veszedelmek hozták össze a német és az osztrák kormányt, a gazdasági válság volt az az ok, amely a vámunió tervét felszínre hozta. Mindkét államnak szüksége van belső piaca kiter­jesztésére, ez pedig csak regionális megálla­podás révén volt elérhető. Amikor a külön­böző nemzetközi fórumok előtt felmerült az a terv, hogy az európai gazdasági hely­zeten sürgősen segíteni kell az összeurópai gazdaság megszervezésével, a német és az osztrák kormány a legnagyobb örömmel fogadta ezt a tervet s most is kitart az összeurópai együttműködés mellett. Az európai gazdaság szolidaritása, sajnos, már az együttműködés első lépésénél súlyos pró­bának van kitéve. Franciaország is vámunióról tárgyalt tavaly Belgiummal Egyes kormányok ellenkezése teljesen ért­hetetlen, hiszen hasonló tervekkel más álla­mok is foglalkoztak, nemcsak a német és az osztrák kormány. A cseh kormány részéről többször kijelentették, hogy az európai együttműködés megszervezésének első lé­pése a dunai államok gazdasági szövetségé­nek megvalósítása lenne. A regionális gazda­sági megállapodások gondolata uralkodott a délkeleteurópai agrárállamok különböző kon­ferenciáin is. A skandináv államok, Hol­landia és Belgium között hasonló elvi meg­egyezés jött létre. A múlt év őszén Lüttich­­ben francia—belga vámunióról tárgyaltak. Az osztrák és a német kormány terve ugyan­ebben az irányban mozog s miután a bécsi megállapodás minden többi államnak is nyitva hagyja az utat a csatlakozásra, a né­met—osztrák terv tagadhatatlanul egész Európa érdekét szolgálja. A tervnek semmi­féle politikai oldala nincsen és tisztára gaz­dasági jellegű. Curtius dr. ezután visszauta­sította azokat a vádakat, hogy a bécsi meg­állapodás ellentétben áll különböző nemzet­közi kötelezettségekkel, így elsősorban az 1922. évi genfi jegyzőkönyvvel. A német és az osztrák kormány a vámszerződés tervé­nek kidolgozásánál szigorúan ügyelt arra, hogy mindkét állam szuverenitását biztosítsa és fentartsa mindkét állam teljes önrendel­kezési jogát. Az új szerződés semmiképpen sem érinti tehát Ausztria függetlenségét sem. A német kormány elfogadja Henderson javaslatát . Ami már most Henderson külügy­miniszternek azt a javaslatát illeti, hogy a kérdés jogi elbírálását a népszövetségi ta­nácsra kell bízni, a német kormánynak az az álláspontja, hogy jogi kérdésről itt nincs szó, hiszen az új szerződés semmiféle nemzetközi jogi kötelezettséget nem érint. A német kor­mány ennek ellenére mégis hozzájárul az an­gol javaslathoz, miután nem kell tartania at­tól, hogy a népszövetségi tanács olyan dön­tést hoz, amely kedvezőtlen lenne számára. Genfben legalább alkalmuk lesz a külügy­minisztereknek arra, hogy részletesen meg­vitassák egymás közt a kérdést s ez a vita fel­tétlenül tisztázni fogja a német és az osztrák álláspont jogosultságát. Curtius dr. azt a vá­dat is visszautasította, hogy a német és az osztrák kormány visszatért a titkos diplo­mácia módszereihez. A berlini és a bécsi kor­mány között március 19-én jött létre az elvi megállapodás s március 21-én már átnyúj­tották a német—osztrák jegyzéket London­ban, Párisban és Rómában. A német kor­mány boldog lenne, ha a szövetséges hatal­mak is két napon belül értesítenek minden fontosabb diplomáciai akciójukról A külügyminiszter beszédét percekig tartó viharos helyeslés fogadta. A román és szerb követ Briandnál Párisból jelentik: Briand külügyminiszter hétfőn fogadta Cesianu román és Spalaj­­kovics szerb követet. Megbeszélésük, a lapok értesülése szerint, arra a kérdésre vonatko­zott, hogy a német—osztrák vámegyezmény terve milyen politikai és gazdasági kihatások­kal jár. A német Mitteleurópával szemben a csehek most a Kisántantra és Ausztriára szorít­kozó Kis Mitteleuropa megvalósításával próbálkoznak Németország egyik előkelő közgazdasági folyóirata, Der deutsche Volkswirt, legutóbbi számában foglalkozik a csehek elutasító magatartásával a német—osztrák vámunió­val szemben. Rámutat arra, hogy Csehország­ban egy céltudatos demagógia túl sokáig ringatta a közvéleményt abban a háború­­utáni illúzióban, hogy Csehországnak euró­pai missziója van és cseh részről ennek meg­felelő konstruktív politika folyik. A cseh ideológiában uralkodó felfogás, hogy a köz­gazdaságnak kell alkalmazkodnia a politiká­ima és nem fordítva. Megállapítja, hogy a téves utakon járó Benes-féle külpolitika :!«seít ^iT­ind­enki tudja, hogy a haj kön happ szépen lesu­ft m­en es , «* ff X• • Ihete «_/ ixa non -sh­a­mpoont használ. 1 csomag »36 fillér 2 mosásra elég! vezetett Csehország elszigetelődésére nem­csak a Németországgal, Ausztriával és Ma­gyarországgal való viszonylatban, hanem — ami még fontosabb — a kisántánttal való kapcsolatban is. A fősúlyt Csehország most a genfi szignatárius hatalmak döntésére fek­teti és épp ezért minden igyekezet ezeknek befolyásolására irányul. Közben kialakul — de már elkésetten — egy olyan akciónak a terve, amely az utolsó percben Német­ország kikapcsolását, de egyben a Kis-Mittel­­európa (Csehország, Ausztria, Szerbia, Ro­mánia) megvalósítását vinné keresztül nyílt preferenciális alapon. A polgármester megállapította az ügyosztályok új beosztását Sipőcz Jenő polgármester kedden rende­letet adott ki, melyben véglegesen rendezi az ügyosztályok beosztását és kijelölte az ügyosztályvezetőket. A kedden kiadott rendelet szerint az út- és csatornaépítési ügyosztály vezetője Király Kálmán műszaki főtanácsos lett, a közgazdasági ügyosztály élére pedig Babarczy István főjegyzőt nevezte ki a pol­gármester. Az ügyosztályok vezetőinek vég­leges névsora ilyenformán a következő: I. Elnöki ügyosztály, vezető: Gallina Frigyes tanácsnok. II. Ut- csatornaépítési és köztisz­­tasági ügyosztály, vezető: Király Kálmán műszaki főtanácsos. III. Városrendezési és magánépítési ügyosztály, vezető: Csármann Ferenc műszaki tanácsnok. IV. Közjogi, ille­tőségi ügyosztály, vezető: Szlovák Pál dr. tanácsnok. V. Közlekedési ügyosztály, ve­zető:­­Kovácsházy Vilmos tanácsnok. VI. Pénzügyi ügyosztály, vezető: Lamotte Ká­roly tanácsnok. VII. Közoktatási ügyosztály, vezető: Bődy László dr. tanácsnok. Vili. Közélelmezési ügyosztály, vezető: Vajna Ede tanácsnok. IX. Szociálpolitikai és köz­jótékonysági ügyosztály, vezető: Schuler Dezső tanácsnok. X. Közegészségi és közkór­házi ügyosztály, vezető: Salamon Géza ta­nácsnok. XI. Városgazdasági ügyosztály, vezető: Szendy Károly dr. tanácsnok. XII. Világítási és vízvezetéki ügyosztály, vezető: Schara Béla főjegyző. XIII. Középítési ügy­osztály, vezető: Wossala Sándor. XIV. Köz­művelődési, művészeti ügyosztály, vezető: Némethy Károly tanácsnok. XV. Közgazda­­sági és ipari ügyosztály, vezető: Babarczy István báró dr. főjegyző. Az új ügyosztály beosztással kapcsolatban néhány eltolódás történt az ügykörök beosz­tásában is. Az út- és csatornaépítési ügyosz­­tályhoz csatolták, igen helyesen, a Köz­tisz­tasági Hivatalt és szeméttelepet, amelyek azelőtt a közegészségi ügyosztályban voltak. Új a közművelődési ügyosztály, amelyet a szociálpolitikai ügyosztályból hasítottak ki. A IX. közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztály a következőket öleli ezek után fel: Közjótékonysággal kapcsolatos ügyek, sze­génysegélyezés, foglalkoztatók, népkonyhák, melegedők, szeretetotthonok, menhelyek, ár­vaházak ügyei. A szociálpolitikai intézetek építési programjának megállapítása, hét éven felüli budapesti hatósági gondozásban levő gyermekek tartásdíjának megtérítése, jóté­kony egyesületek, hadirokkantak, özvegyek és árvák, szociálpolitikai ügyek, lakásépítési program, kislakásos telepek kezelése, anya- és gyermekvédelem, gyermeknyaraltatás, nép­fürdők, önsegélyző egyesületek, munkaköz­vetítés ügyei, háztartási alkalmazottak mun­kaügyei, tanoncotthonok, népszállók és a városházi étkező ügyei. A XIV. közművelődési ügyosztályhoz a kö­vetkezők tartoznak: Tudományos, irodalmi, művészeti, régészeti ügyek, ilyencélú intéze­tek és egyesületek ügyei, városi nyilvános könyvtár, fővárosi múzeumok, levéltár, ének­és zeneiskolák, iparrajziskolák, szabadokta­tás, iskolán kívüli népművelési bizottság ügyei, film- és színházügyek, színháznyitási engedélyek, Budai Színkör, Budapesti Szín­ház, Városi Színház és Népszínház ügyei, Fővárosi kiadványok, szükséges munkák gyűjteményes beszerzése, a fővárosi jogsza­bályok kiadása, kulturális kiállítási ügyek, fővárosi közéleti nagyságok emlékének meg­­­örökítése, szobrok, kutak és más művészeti műtárgyak fentartása, képzőművészeti ügyek­ben véleményadás, hirdetővállalat, reklám­ügyek. Igen üdvös lenne, ha a részletes ügyosz­tálybeosztást a városháza kapuiban és a folyosókon kifüggesztenék. A jelen helyzet­ben bizony kevesen tudnak eligazodni a fővárosi ügyekben. Ezek a táblák igen nagy szolgálatot tennének a rengeteg ügyes bajos embernek. Külföldi patkányirtószereket akarnak a budapesti irtásnál felhasználni? Mint kezdettől fogva, most is a legnagyobb titkolódzással kezelik a fővárosnál a küszö­bön álló patkányirtás előkészítését. Ha nagy üzleti tranzakciókról volna szó, ez a titko­lódzás még érthető lenne, de teljesen érthe­tetlen akkor, amikor a főváros a háztulajdo­nosok pénzén akar patkányirtószereket for­galomba hozatni. Értesülésünk szerint az a szakbizottság, amely túlnyomórészt nem fővárosi szak­emberekből állott, messze túllépte hatáskörét és ahelyett, hogy egyszerűen a pályázó cégek által javasolt szerek használhatósága felől mondott volna véleményt, cégeket hozott ja­vaslatba, ami pedig egyáltalán nem a szak­­bizottság, hanem kizárólag a fővárosnak autonóm joga. Sajnos, ezideig nem hozták nyilvánosságra a döntés részleteit, p­edig itt a legmesszebb­menő ellenőrzésre és felülbírálatra van szük­ség. Okvetlenül nyilvánosságra kell hozni mindenekelőtt, hogy milyen vállalatok kaptak megbízást és milyen árakon szállítják a pat­kányirtószereket, mert itt a háztulajdonosok és a főváros polgárainak érdekéről van szó. Különösen érdekes volna azt megtudni, hogy milyen megrendeléseket kaptak azok a cégek, amelyek külföldi gyártmányokat kép­viselnek. Szinte hihetetlen, hogy ma, mikor a magyar iparpártolásról annyit beszélnek, éppen a székesfőváros külföldi gyártmányok­nak is ilyen nagy mértékben helyet adott, ugyanakkor, mikor a legnagyob magyar ve­gyészeti gyár ajánlatát, a hírek szerint, figye­lembe sem vették. Ennek a mellőzésnek az indokaira mindenki joggal kíváncsi és re­mélhető, hogy ha ennek a furcsa és érthetet­len ügynek a részletei ismeretesek lesznek, a végső döntésbe a főváros magasabb veze­tősége is bele fog szólni és orvosolni fogja minden bizonnyal azokat a hibákat, amelye­ket az illetékesek, a hírek szerint, elkövettek. k­­ Izom- és izületi fájdalmakat és a fejfájást csillapítják és megszüntetik a Togal-tabletták. Kérdezze meg orvosát !Minden gyógyszertárban kapható. Ára P 1.80.

Next