Magyarság, 1931. május (12. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
Gróf Károlys Isape Baazsselg- Látogassa meg Érdligetet! Közel nyolcvanezer gyümölcsfa virágdíszben! A Székesfőváros közvetlen környékének legszebb, legkívánatosabb települőhelye. Addig is, míg személyesen tekinti meg Érdligetet, kérje új, ingyenes, képes ismertetőnket, mely rendkívül érdekes szaktanácsokat és gyakorlati útmutatásokat tartalmaz. a budai oldal gyöngye Ingyen autóbuszaink oda-vissza Téken, Budafoki út 71. alól (Horthy Miklós körtér közelében) közlekednek. Indulás május 1-én délelőtt 10-kor és délután 3-kor, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9 és IAH -kor, délután 2 és az 4-kor. Városi iroda: Budapest, Rákóczi út 24. I. em Telefon: József 423—22. (Csak hétköznapokon.) I. Páratlanul kedvező közlekedés: Máv., Délivasút, balatoni iirút, HÉV. Ez utóbbi Nagytétényig közlekedik, de a töltés Érdligetig ki van építve. — Napi 76 vonat oda-vissza. — Havi kártya P gg köztisztviselőknek ennek a fele. — Négy vasúti megállóhely magán a telepen. II. Ideális klimatikus- és talajviszonyok. Északról erdős dombok, délről a Duna határolják Érdligetet. Teljesen pormentes vidék, nagy inszoláció. Kitűnő őstelevényföld, mely kertészkedésre, baromfitenyésztésre különösen alkalmas. Végig dúshozamú nemes és fajtaazonos gyümölcsfákkal beültetve. Több, mint nyolcvan telken spárgaültetvény, közel 100 telken füge-terrasz. III. Kifogástalan ivóvíz. Villamosvilágítás már bevezetve. Modern úthálózat, teljesen kiépítve, hatalmas közterek és parkok. Hetvenötezer négyzetméteres ligetben játszóterek, sportpályák, óriási strandfürdő. IV. Rendkívül előnyös építési viszonyok. Két téglagyár, homok-, kő- és kavicsbánya helyben. 7 építőanyagkereskedés Érdliget különböző kerületeiben. Építési kötelezettség nincsen. V. A vételár 4 év alatt, negyvennyolc havi részletben törleszthető. Egy havi részlet a telek fekvése és nagysága szerint 18 pengőtől 50 pengőig, kamattal együtt. ura Angna 1931 május 1. pontért Két győri műszövőcég nevében felháborító visszaéléseket követtek el a dunántúli falvakban Ismételt panaszok érkeztek hozzánk különböző dunántúli falvakból, hogy két győri műszövőcég nevében sorozatos és felháborító visszaélésekkel károsítják meg a falvak lakóit. A Rábaközi Mechanikai Müszövőde (cégtulajdonosok: Csapó és Geiger) és a Major és Dom-féle Dunántúli Müszövőde együtt járó ügynökei rábeszélik a falusi gazdákat, hogy írásba foglalt megegyezés ellenében kenderfonalukat adják át nekik felesben való szövésre. Több vármegye területéről hatalmas mennyiségű fonalat vettek át így az ügynökök, cégszerű papíron kiállított szövési, szállítási feltételek és megegyezés ellenében. Az üzletkötések különböző formáiban tájékozatlan gazdák nem vették észre, hogy a cégjelzéses papíron közölt szövési díjak és az ügynökök által kézzel írott megegyezés alatt apróbetűs nyomtatott szöveg van, amely szerint szóbeli és kézírással megírt feltételek érvénytelenek és a cégek szövést csakis készpénzért vállalnak. A gazdák azzal, hogy az ügynökök szövési feltétellül odaírták: fizetni nem kell, felesben vállalva, a megállapodást ilyen értelemben jóhiszeműen befejezettnek tekintették. Voltak gazdák, akik elolvasták a nyomtatott szöveget is és aggodalmukat fejelték ki aziránt, vájjon így végeredményben az írásba foglalt feltételek mellett szállítja-e a két cég nekik a szövött árut, mire az ügynökök kijelentették, hogy a nyomtatott feltételek hatálya nem terjed ki a szóbeli és írásos megegyezések feltételeire. Az ebben megnyugvó gazdáknak azután annál nagyobb volt a meglepetésük, mikor a szövési díjak utánvételezésével a postán megérkezett címükre a fonalukból szövött vászon. Több helyről azonnal írtak a gyáraknak, hogy ők csakis felesben való szövés esetére adták át árujukat, ha ez nem lehetséges, bocsássák újra rendelkezésükre a fonalat. Erre azonban azt a választ kapták, hogy a két cég csakis a nyomtatott feltételeket tekintette érvényeseknek s ha a gazdáknak jelenleg nem áll rendelkezésükre megfelelő pénzösszeg a szövetek kiváltására, az árut készéggel elhelyezik bizonyos időre raktárukban, míg aztán ki tudják váltani, miután fel van dolgozva. Kezünk között van több ilyen hamis és megtévesztő megegyezés és körlevél, továbbá a cégeknek a felekhez intézett levelei és ezek szóról-szóra igazolják a hozzánk érkezett panaszok jogosultságát s a viszaélések megtörténtét. Olyan hallatlan és szinte példátlan visszaélés ez a földmívesnépesség jóhiszeműségével és bizalmával, amit az üzleti etika és tisztes ipar szempontjából minősíteni nem lehet. A szomorú a dologban az, hogy ezek nem egyedülálló esetek és különböző cégek részéről az ügynökök egész seregei hálózták be a falvakat, a gazdák megtévesztésével kötve üzleteket megbízóik számára. A mezőgazdasági válság súlyos terhétől földresújtott gazdák és kisemberek érdekében szükségesnek tartjuk a visszaélésekre felhívni a hatóságok figyelmét, hogy a megtévesztő és rosszhiszemű eljárásoknak véget vessenek. Közel négyszáz halottja van a kaukázusi földrengésnek Moszkvából jelentik. Legutóbbi hírek szerint a kaukázusi földrengés székhelye az Örményországban lévő Zarigezurban volt. Geruszi falvában és környékén 200 halottat és 205 sebesültet, Liszie vidékén pedig 192 halottat és 600 sebesültet számoltak össze. A falvak 80 százaléka rombadőlt. A földrengés nagy pusztítást művelt a háziállatok között is. i KilliSÜPi Aréna út 108. éttermeben és kertbel.viseljében holnap, szombattól kezdve minden este Atilla Feri teljes zenekarával hangversenyez y. Az államkincstár árverésen harmincezer pengéért megvásárolta a dunántúli óriási bauxitterületeket Csütörtökön délben olyan árverés folyt le a budai I—III. kerületi járásbíróságon, amely széles körökben nagy érdeklődést és feltűnést kelt. Árverésre kerültek Balázs Jenő bányamérnöknek a Dunántúlon, az Észak Bakony vidékén lévő bányajogai, tehát azok a nagy bauxitterületek, amelyekről a Magyarság már több ízben közölt leírásokat, legutóbb a Gazdag ország — szegény emberek címmel megjelent riportsorozatunkban is. Az egész komplexum 265 zárt kutatmányra, nyolc nagy bauxitmedencére vonatkozik, szakértői megállapítások szerint összesen legalább öt-hatszázmillió tonna bauxit, columiniumérc tartalommal. A bányajogok Schmitt Imre bankár eljárása folytán kerültek elárverezésre, a kikiáltási ár kétszázezer pengő volt. Alig néhány érdeklődő jelent meg az árverésen, miután pedig a kikiáltási áron ajánlat nem történt, az árat többszörösen leszállították. Végül az összes bányajogosítványokat megvásárolta a pénzügyminisztérium, illetőleg az államkincstár hamincezer pengőért. A Magyarság több ízben beszámolt már a dunántúli bauxitkutatások fejleményeiről és ismertettük a különböző eseményeket, amelyek a dunántúli bauxit, a magyar föld talán legnagyobb természeti kincse körül lezajlottak. Balázs Jenő bányamérnök fedezte fel ezeket a telepeket, amelyeknek egy részét, a Gánt körüli bauxitmedencéket eladta a Magyar Bauxit-Tröszt Részvénytársaságnak, a legutóbbi években pedig nagymértékben feltárta és felkutatta az északbakonyi bauxitkincseket. Ezeknek a telepeknek értékesítésére ismételten folytak már tárgyalások belföldi és külföldi pénzcsoportokkal, történtek többmilliópengős vételi ajánlatok is, megállapodás azonban egyik esetben sem jött létre. Az államkincstár is folytatott hosszas tárgyalásokat a területek megszerzésére, de eredménytelenül maradtak félbe. Ilyen körülmények között érthető, hogy ez az árverés és az államkincstárnak ilyen körülmények között történt bányajogszerzése széles körökben nagy feltűnést kelt. A terület felfedezője és eddigi tulajdonosa sok esztendő megfeszített munkáját áldozta fel azért, hogy a magyar gazdasági élet számára ezeket a fel sem becsülhető értékeket biztosítsa, a telepek feltárására, különböző kutató munkákra sok százezer pengőt költött, az adósságok, amelyeket a bányajogokat terhelték, éppen ezekből a munkákból származnak. Ezenkívül az évek során körülbelül ötvenezer pengő zártkutatmányi illetéket fizetett be az államkincstárba a bányajogok fentartásáért. A kincstár most még csak ezeket az összegeket sem fizeti vissza teljes értékben az egész terület megszerzéséért, tehát nem is ingyen jut azokhoz hozzá, hanem jóformán még felülfizetéssel. A munkának, a mérnöki képzettségnek és tudásnak szinte érthetetlen devalválását jelenti ez, az önálló kezdeményezésnek és a közérdekért való küzködésnek valóságos megbüntetését, amelynek, sajnos, éppen elég példáját láttuk már Magyarországon és amely semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő időkben a vállalkozókedvet és az ügybuzgalmat fokozza. Ez a vétel kétségkívül jó üzlet az állam részére, de olyan erkölcsi és gazdasági szempontok rovására, amelyek védelme és épségben tartása mindennél fontosabb közérdek. A budapesti kocsmárosok, és pénzügyőrök közös hajtórazziákat rendeznek a borcsempészek ellen A budapesti vendéglősök és kocsmárosok az utóbbi időben egyre jobban panaszkodnak, hogy bort egyáltalában nem tudnak eladni. Mintha a nagyváros ősrégi, törzsökös borivói egyszerre mind áttértek volna az antialkoholisták szektájába. Némi kutatás és körültekintés után a bormérők szakembereinek megállapítása szerint a vendéglői és kocsmai borivók feltűnő megfogyatkozásának tulajdonképpen az az oka, hogy a különböző irányokból a főváros területére naponta hihetetlen mennyiségű csempészbor ömlik be és az ilyen módon becsempészett bor forgalombahozatalára és kimérésére egy egészen új módszerrel dolgozó alvilági kocsmárosipar alakult ki. A kocsmárosok ipartársulatának vezetősége az elmúlt hetekben maga vállalkozott arra, hogy felveszi a harcot a borcsempészekkel. Az ipartársulat vezetősége ebben az ügyben a pénzügyigazgatóság szakközegeivel több izben tartott tanácskozást és sikerült is együttes haditervben megállapodni. A pénzügyőrök és a fővárosi javadalmi vámőrök segítségével hajnalonként megszállták a budapesti pályaudvarokat, a hajóállomásokat és a gyanúsnak talált élelmiszerpiacokat. Már az első napok eredménye is szinte meglepő. Kanna-, sőt hordószámra foglalták le a főváros határán átcsempészett és a mindennemű adókötelezettség alól elvont borokat. A Duna mellett a lágymányosi réten a pénzügyőri segédlettel megtartott csempészrazzia három éjszaka egymásután nem kevesebb, mint negyven hektoliter bort foglalt le, melyet a csempészek uszályhajókhoz kötött csónakokon hoztak be a dunaparti községekből. A razzia a borcsempészés egyik főpiacán, a Staller-téren, az élelmiszerbódék között egy rajtaütéssel tizenkét tejeskannát foglalt le. Valamennyi tejeskanna színültig volt a főváros környékéről származó savanykás homoki borral. A bor-milimárik tejeskannáikkal kora reggelenként rendszerint a Haller-téri piacon telepszenek meg és ott várják be a megszokott vevőiket, akik rendszerint állásnélküli házalók, zugügynökök. De akadt köztük házmester is, aki arra vállakozott, hogy a csempészett bort lakásán a ház lakóinak sullyomban kiméri. Az elmúlt napok egyikén, kora hajnalban, a borrazzia Kispest határán, a budapesti vámnál, egy fogásra hatvan hektoliter bort foglalt le. Ezenkívül rengeteg mennyiségű csempészett bort koboztak el az elmúlt napokban a budapesti pályaudvarokon is. Valamennyi elkobzott bort annak rendje és módja szerint beszállították a X. kerületi pénzügyőrség raktáraiba, melyek már annyira zsúfolva vannak elkobzott borokkal, hogy a várható további készleteknek újabb üres raktárhelyiségről kell gondoskodni. A borcsempészek és borbatyuzók ellen megindított hadjáratba most belekapcsolódott a budapesti szállodások és vendéglősök ipartársulata is, amely a közös haditervek megbeszélésére és kibővítésére tegnap az összes érdekeltek bevonásával ankétet tartott. A megbeszélést Malloschik Ferenc, a vendéglősök ipartársulatának elnöke vezette. Képviselve voltak itt nemcsak a bormérők, hanem az összes sörgyárak is, továbbá a Szőlősgazdák Országos Egyesülete, valamint a budapesti kereskedelmi és iparkamara Gundel Károly személyében.. Ezen az ankéten a többek között megállapították, hogy a hihetetlen mértékben elharapózott borcsempészésnek nagyrészben a kereskedelmi miniszter egyik nemrégen kiadott rendelete az előidézője. Bod János miniszter ugyanis a Szőlősgazdák Társaskörének közbenjárására megengedte, hogy a vidékről a fővárosba utazók személyenként legalább huszonöt liter bort hozhatnak magukkal podgyász gyanánt és ezért viteldíjat nem kell fizetni. Ez pedig olyan visszaélésekre vezetett, hogy egyes utasok nem huszonöt litert, hanem egész hektoliter bort hoznak magukkal különféle kofferekben, zsákokba rejtett demizsonokban és tejeskannákban. Az ankéten megjelent szakemberek számítása szerint a különféle csempészutakon naponta átlag körülbelül 200 hektoliter bor ömlik be a főváros területére, tehát sokkal nagyobb mennyiség, mint amennyit egy nap alatt az összes legális borkimérők el tudnak adni. Az ankéten megállapodtak a közös haditervben és egyben elhatározták, hogy a közeli napokban küldöttség keresi fel a kereskedelmi, földművelésügyi és pénzügyminisztereket, kérve, hogy az illetékes kormányzati tényezők szigorú intézkedéseket tegyenek az elhatalmasodott borcsempészés ellen.