Magyarság, 1931. május (12. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

Gróf Károlys Isape Baazsselg- Látogassa meg Érdligetet! Közel nyolcvanezer gyümölcsfa virág­díszben! A Székesfőváros közvetlen kör­nyékének legszebb, legkívánatosabb te­lepülőhelye. Addig is, míg személyesen tekinti meg Érdligetet, kérje új, ingyenes, képes is­mertetőnket, mely rendkívül érdekes szaktanácsokat és gyakorlati útmutatáso­kat tartalmaz. a budai oldal gyöngye Ingyen autóbuszaink oda-vissza Té­ken, Budafoki út 71. alól­­ (Horthy Miklós körtér közelében) közlekednek. Indulás május 1-én délelőtt 10-kor és délután 3-kor, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9 és IAH -kor, délután 2 és az 4-kor. Városi iroda: Budapest, Rákóczi­ út 24. I. em Telefon: József 423—22. (Csak hétköznapokon.) I. Páratlanul kedvező közlekedés: Máv., Délivasút, balatoni iirút, HÉV. Ez utóbbi Nagytétényig közlekedik, de a töltés Érdligetig ki van építve. — Napi 76 vonat oda-vissza. — Havi kártya P g­­g köztisztviselőknek ennek a fele. — Négy vasúti meg­állóhely magán a telepen. II. Ideális klimatikus- és talajviszo­nyok. Északról erdős dombok, dél­ről a Duna határolják Érdligetet. Teljesen pormentes vidék, nagy in­­szoláció. Kitűnő őstelevényföld, mely kertészkedésre, baromfitenyész­tésre különösen alkalmas. Végig dúshozamú nemes és fajtaazonos gyümölcsfákkal beültetve. Több, mint nyolcvan telken spárgaültet­vény, közel 100 telken füge-terrasz. III. Kifogástalan ivóvíz. Villamosvilá­­gítás már bevezetve. Modern úthá­lózat, teljesen kiépítve, hatalmas közterek és parkok. Hetvenötezer négyzetméteres ligetben játszóterek, sportpályák, óriási strandfürdő. IV. Rendkívül előnyös építési viszonyok. Két téglagyár, homok-, kő- és ka­vicsbánya helyben. 7 építőanyag­­kereskedés Érdliget különböző ke­rületeiben. Építési kötelezettség nin­csen. V. A vételár 4 év alatt, negyvennyolc havi részletben törleszthető. Egy havi részlet a telek fekvése és nagy­sága szerint 18 pengőtől 50 pen­gőig, kamattal együtt. u­ra An­gna 1931 május 1. pontért Két győri mű­szövőcég nevében felháborító visszaéléseket kö­vettek el a dunántúli falvakban Ismételt panaszok érkeztek hozzánk kü­lönböző dunántúli falvakból, hogy két győri műszövő­cég nevében sorozatos és felhábo­rító visszaélésekkel károsítják meg a falvak lakóit. A Rábaközi Mechanikai Müszövőde (cégtulajdonosok: Csapó és Geiger) és a Major és Dom-féle Dunántúli Müszövőde együtt járó ügynökei rábeszélik a falusi gaz­dákat, hogy írásba foglalt megegyezés elle­nében kenderfonalukat adják át nekik feles­ben való szövésre. Több vármegye területé­ről hatalmas mennyiségű fonalat vettek át így az ügynökök, cégszerű pap­íron kiállított szövési, szállítási feltételek és megegyezés ellenében. Az üzletkötések különböző formáiban tá­jékozatlan gazdák nem vették észre, hogy a cégjelzéses papíron közölt szövési díjak és az ügynökök által kézzel írott megegyezés alatt apróbetűs nyomtatott szöveg van, amely szerint szóbeli és kézírással megírt feltételek érvénytelenek és a cégek szövést csakis készpénzért vállalnak. A gazdák azzal, hogy az ügynökök szövési feltétellül odaírták: fizetni nem kell, felesben vállalva, a megálla­podást ilyen értelemben jóhiszeműen befeje­zettnek tekintették. Voltak gazdák, akik el­olvasták a nyomtatott szöveget is és aggodal­mukat fejelték ki aziránt, vájjon így vég­eredményben az írásba foglalt feltételek mel­lett szállítja-e a két cég nekik a szövött árut, mire az ügynökök kijelentették, hogy a nyomtatott feltételek hatálya nem terjed ki a szóbeli és írásos megegyezések feltételeire. Az ebben megnyugvó gazdáknak azután annál nagyobb volt a meglepetésük, mikor a szövési díjak utánvételezésével a postán megérkezett címükre a fonalukból szövött vászon. Több helyről azonnal írtak a gyá­raknak, hogy ők csakis felesben való szövés esetére adták át árujukat, ha ez nem lehet­séges, bocsássák újra rendelkezésükre a fo­nalat. Erre azonban azt a választ kapták, hogy a két cég csakis a nyomtatott feltétele­ket tekintette érvényeseknek s ha a gazdák­nak jelenleg nem áll rendelkezésükre meg­felelő pénzösszeg a szövetek kiváltására, az árut készéggel elhelyezik bizonyos időre raktárukban, míg aztán ki tudják váltani, miután fel van dolgozva. Kezünk között van több ilyen hamis és megtévesztő megegyezés és körlevél, továbbá a cégeknek a felekhez intézett levelei és ezek szóról-szóra igazolják a hozzánk érkezett panaszok jogosultságát s a viszaélések meg­történtét. Olyan hallatlan és szinte példátlan visszaélés ez a földmívesnépesség jóhiszemű­ségével és bizalmával, amit az üzleti etika és tisztes ipar szempontjából minősíteni nem lehet. A szomorú a dologban az, hogy ezek nem egyedülálló esetek és különböző cégek részéről az ügynökök egész seregei hálóz­ták be a falvakat, a gazdák megtévesztésével kötve üzleteket megbízóik számára. A mező­­gazdasági válság súlyos terhétől földresújtott gazdák és kisemberek érdekében szükséges­nek tartjuk a visszaélésekre felhívni a ható­ságok figyelmét, hogy a megtévesztő és rossz­hiszemű eljárásoknak véget vessenek. Közel négyszáz halottja van a kaukázusi földrengésnek Moszkvából jelentik. Legutóbbi hírek sze­rint a kaukázusi földrengés székhelye az Örményországban lévő Zarigezurban volt. Geruszi falvában és környékén 200 halottat és 205 sebesültet, Liszie vidékén pedig 192 halottat és 600 sebesültet számoltak össze. A falvak 80 százaléka rombadőlt. A föld­rengés nagy pusztítást művelt a háziállatok között is. i K­il­liSÜPi Aréna út 108. éttermeb­­en és kertbel.viseljé­­ben holnap, szombattól kezdve minden este Atilla Feri teljes zenekarával hangversenyez y.­ Az államkincstár árverésen harmincezer pengéért megvásárolta a dunántúli óriási bauxitterü­leteket Csütörtökön délben olyan árverés folyt le a budai I—III. kerületi járásbíróságon, amely széles körökben nagy érdeklődést és feltűnést kelt. Árverésre kerültek Balázs Jenő bányamérnöknek a Dunántúlon, az Észak Bakony vidékén lévő bányajogai, te­hát azok a nagy bauxitterületek, amelyek­ről a Magyarság már több ízben közölt le­írásokat, legutóbb a Gazdag ország — sze­gény emberek címmel megjelent riportsoro­zatunkban is. Az egész komplexum 265 zárt kutatmányra, nyolc nagy bauxitmeden­­cére vonatkozik, szakértői megállapítások szerint összesen legalább öt-hatszázmillió tonna bauxit, columiniumérc tartalommal. A bányajogok Schmitt Imre bankár eljárása folytán kerültek elárverezésre, a kikiáltási ár kétszázezer pengő volt. Alig néhány ér­deklődő jelent meg az árverésen, miután pedig a kikiáltási áron ajánlat nem történt, az árat többszörösen leszállították. Végül az összes bányajogosítványokat megvásá­rolta a pénzügyminisztérium, illetőleg az államkincstár hamincezer pengőért. A Magyarság több ízben beszámolt már a dunántúli bauxitkutatások fejleményeiről és ismertettük a különböző eseményeket, amelyek a dunántúli bauxit, a magyar föld talán legnagyobb természeti kincse körül lezajlottak. Balázs Jenő bányamérnök fe­dezte fel ezeket a telepeket, amelyeknek egy részét, a Gánt körüli bauxitmedencéket eladta a Magyar Bauxit-Tröszt Részvénytár­saságnak, a legutóbbi években pedig nagy­mértékben feltárta és felkutatta az észak­bakonyi bauxitkincseket. Ezeknek a tele­peknek értékesítésére ismételten folytak már tárgyalások belföldi és külföldi pénzcsopor­tokkal, történtek többmilliópengős vételi ajánlatok is, megállapodás azonban egyik esetben sem jött létre. Az államkincstár is folytatott hosszas tárgyalásokat a területek megszerzésére, de eredménytelenül marad­tak félbe. Ilyen körülmények között érthető, hogy ez az árverés és az államkincstárnak ilyen körülmények között történt bányajogszer­zése széles körökben nagy feltűnést kelt. A terület felfedezője és eddigi tulajdonosa sok esztendő megfeszített munkáját áldozta fel azért, hogy a magyar gazdasági élet szá­mára ezeket a fel sem becsülhető értékeket biztosítsa, a telepek feltárására, különböző kutató munkákra sok százezer pengőt köl­tött, az adósságok, amelyeket a bányajogo­kat terhelték, éppen ezekből a munkákból származnak. Ezenkívül az évek során kö­rülbelül ötvenezer pengő zártkutatmányi il­letéket fizetett be az államkincstárba a bá­nyajogok fentartásáért. A kincstár most még csak ezeket az összegeket sem fizeti vissza teljes értékben az egész terület megszer­zéséért, tehát nem is ingyen jut azokhoz hozzá, hanem jóformán még felülfizetéssel. A munkának, a mérnöki képzettségnek és tudásnak szinte érthetetlen devalválását je­lenti ez, az önálló kezdeményezésnek és a közérdekért való küzködésnek valóságos megbüntetését, amelynek, sajnos, éppen elég példáját láttuk már Magyarországon és amely semmiképpen sem alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő időkben a vállal­kozókedvet és az ügybuzgalmat fokozza. Ez a vétel kétségkívül jó üzlet az állam részére, de olyan erkölcsi és gazdasági szempontok rovására, amelyek védelme és épségben tar­tása mindennél fontosabb közérdek. A budapesti kocsmárosok, és pénzügy­őrök közös hajtórazziákat rendeznek a borcsempé­szek ellen A budapesti vendéglősök és kocsmárosok az utóbbi időben egyre jobban panaszkod­nak, hogy bort egyáltalában nem tudnak el­­adni. Mintha a nagyváros ősrégi, törzsökös borivói egyszerre mind áttértek volna az antialkoholisták szektájába. Némi kutatás és körültekintés után a bor­­mérők szakembereinek megállapítása szerint a vendéglői és kocsmai borivók feltűnő meg­fogyatkozásának tulajdonképpen az az oka, hogy a különböző irányokból a főváros te­rületére naponta hihetetlen mennyiségű csempészbor ömlik be és az ilyen módon becsempészett bor forgalombahozatalára és kimérésére egy egészen új módszerrel dol­gozó alvilági kocsmárosipar alakult ki. A kocsmárosok ipartársulatának vezető­sége az elmúlt hetekben maga vállalkozott arra, hogy felveszi a harcot a borcsempé­szekkel. Az ipartársulat vezetősége ebben az ügyben a pénzügyigazgatóság szakközegei­vel több izben tartott tanácskozást és sikerült is együttes haditervben megállapodni. A pénzügyőrök és a fővárosi javadalmi vámőrök segítségével hajnalonként meg­szállták a budapesti pályaudvarokat, a hajó­­állomásokat és a gyanúsnak talált élelmiszer­­piacokat. Már az első napok eredménye is szinte meglepő. Kanna-, sőt hordószámra foglalták le a főváros határán átcsempészett és a min­dennemű adókötelezettség alól elvont borokat. A Duna mellett a lágymányosi réten a pénzügyőri segédlettel megtartott csempész­razzia három éjszaka egymásután nem ke­vesebb, mint negyven hektoliter bort foglalt le, melyet a csempészek uszályhajókhoz kö­tött csónakokon hoztak be a dunaparti köz­ségekből. A razzia a borcsempészés egyik főpiacán, a Staller-téren, az élelmiszerbódék között egy rajtaütéssel tizenkét tejeskannát foglalt le. Valamennyi tejeskanna színültig volt a főváros környékéről származó savanykás ho­moki borral. A bor-milimárik tejeskannáikkal kora reg­gelenként rendszerint a Haller-téri piacon telepszenek meg és ott várják be a megszo­kott vevőiket, akik rendszerint állásnélküli házalók, zugügynökök. De akadt köztük házmester is, aki arra vállakozott, hogy a csempészett bort lakásán a ház lakóinak sullyomban kiméri. Az elmúlt napok egyikén, kora hajnalban, a borrazzia Kispest határán, a budapesti vámnál, egy fogásra hatvan hektoliter bort foglalt le. Ezenkívül rengeteg mennyiségű csempé­szett bort koboztak el az elmúlt napokban a budapesti pályaudvarokon is. Valamennyi elkobzott bort annak rendje és módja sze­rint beszállították a X. kerületi pénzügyőr­ség raktáraiba, melyek már annyira zsú­folva vannak elkobzott borokkal, hogy a várható további készleteknek újabb üres raktárhelyiségről kell gondoskodni. A borcsempészek és borbatyuzók ellen megindított hadjáratba most belekapcsoló­dott a budapesti szállodások és vendéglősök ipartársulata is, amely a közös haditervek megbeszélésére és kibővítésére tegnap az összes érdekeltek bevonásával ankétet tar­tott. A megbeszélést Malloschik Ferenc, a ven­déglősök ipartársulatának elnöke vezette. Képviselve voltak itt nemcsak a bormérők, hanem az összes sörgyárak is, továbbá a Szőlősgazdák Országos Egyesülete, valamint a budapesti kereskedelmi és iparkamara Gundel Károly személyében.. Ezen az ankéten a többek között megálla­pították, hogy a hihetetlen mértékben elha­rapózott borcsempészésnek nagyrészben a kereskedelmi miniszter egyik nemrégen ki­adott rendelete az előidézője. Bod János mi­niszter ugyanis a Szőlősgazdák Társasköré­nek közbenjárására megengedte, hogy a vi­dékről a fővárosba utazók személyenként legalább huszonöt liter bort hozhatnak ma­gukkal podgyász gyanánt és ezért viteldíjat nem kell fizetni. Ez pedig olyan visszaélé­sekre vezetett, hogy egyes utasok nem hu­szonöt litert, hanem egész hektoliter bort hoznak magukkal különféle kofferekben, zsákokba rejtett demizsonokban és tejes­kannákban. Az ankéten megjelent szakemberek számí­tása szerint a különféle csempészutakon na­ponta átlag körülbelül 200 hektoliter bor ömlik be a főváros területére, tehát sokkal nagyobb mennyiség, mint amennyit egy nap alatt az összes legális borkimérők el tudnak adni. Az ankéten megállapodtak a közös hadi­tervben és egyben elhatározták, hogy a kö­zeli napokban küldöttség keresi fel a keres­kedelmi, földművelésügyi és pénzügyminisz­tereket, kérve, hogy az illetékes kormány­zati tényezők szigorú intézkedéseket tegye­­­nek az elhatalmasodott borcsempészés ellen.

Next