Magyarság, 1931. május (12. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-30 / 120. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK. E 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 13 PENGŐ, IA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ. FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN NAP 30 GARAS. VASÁRNAP 40 GARAS APEST, 1931 MÁJUS 30. SZOMBAT FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATALI BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFONI AUTOMATA 294-31, 294-32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71, POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTTŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XII. ÉVFOLYAM, 120. (3076.) SZÁM eltitkolt választás iletekben már javában áll a harc. lapra új jelölti és ellenjelölti hatyáznak az országban és veszik alá a falvakat és a városokat, nek közönsége bára tehetetlen - sopánkodással nézi ezt a seregamelyből, állítólag, szabadráis fogja majd kikeresni azt, akit viseletével megtisztel. A vidéken acsak a terep van felderítve és a táj befejezve, hanem készen áll alás is. Mint ilyenkor történni egyszerre régi barátok és régi lók haragusznak meg egymásra, és ellenjelölti front körül megik és felbizsereg az egész elfásult élet, amelyet egy kicsit felgalva: alkotmányos hadijáték öröme na. Itt, Budapesten, a miniszter és a belügyminisztérium előtt és folyosóin hemzsegnek a imaspiránsok, megmozgatva minekettetést, amely valamelyik haig kilincsét fel tudja nyitni előtte, selőházban már görbe szemmelgymást azok, akik tegnap még, így, kértek a lássan, kedves barávözölték egymást és paroláztak al s akik ma még valóban valavényhozók, hogy holnap visszanak az ismeretlenség és az elhomályába, ahonnan nagy kinymászták magukat, s ki fog megmaradni a rostában kiesni belőle? Az emberek ugyan kémlelik a facies Hippocratica ait, az izgalom és a bizonytalanínás sápadtságát. Mindenik sejti jól, hogyan áll a mérlegen, vajülvesztőbe került-e, vagy megjár az uj hivatalos menetlevelet áshoz. Csak éppen a maga sorsa lcs tisztában. Hiszen a legújabb érint csak a főispánok és a főrák fogják tudni, kik az igazi urak, a hivatottak sokaságából, ibadválasztás lesz, de, persze, az ipártiság kerítésén belül. Aki népszerű, vagy, mint mondani gyökere és talaja van valamelben, az előnyben részesül, még más támogatás mértéke szerint is, a főszempont: a párt felfrissian uj, olyan vidéki erőkkel és fel, akik nem a kormánynak elnyűtt presztízsét költik, haenkezőleg, uj nimbuszt, uj kezet hoznak számára. Azután vanmint, elhasznált nevek, kegyveszerhei a pártnak és a kormányakiket talán emelődaruval se visszahozni többé az ország- Ezek helyett is uj emberekke valóságos homo novusok, akik a elmeszesedett ereibe friss, piros mókát ömlesztenek. S végül azárva, hogy a miniszterelnök országos valőrrel is emelni akarja nent színvonalát, ami, persze, másoknak kiselejtezésével jár, égessel együtt a kisebb pártok is tartoznak futni a nagy galopszörnyű akadályversenyt. Várjon bírják-e ezt a marathoni futást tüdővel, azaz energiával és pénzzel? Ez fölötte valószínűtlen. Hiszen úton-útfélen azt rebesgetik, hogy még a kormánynak sincs elég muníciója a hadjárathoz és hogy nagyon szerény útravalóval bocsátja el jelöltjeit. Hát akkor kinek van? Az ellenzékiség legelszántabb agitációja vájjon kire versenyezni a hatóság által alkotott terepakadályokkal? Kötve hisszük, hacsak nincsenek olyan vidéki kerületek, amelyek akár a passzív ellenállás, akár a nyílt szembehelyezkedés sokáig is vetemednének a hivatalos irányítás ellen. Ha vannak, akkor is fehérholló-számban vannak. És mégis — minő különös tünemény — mozog a föld. Kétezerötszáz jelölt lábdobbanása nyögeti a magyar parlagot, akiknek nyolctizedrésze nem az elvért vállal képviselőséget, hanem a mandátumért. Egyszóval: óriási idegesség az egész vonalon. A belügyminisztériumban permanens tanácskozások folynak. Naprólnapra új főispáni csoportokkal konzultálnak. A vidéki közigazgatás ijja fel van újzva a vadászatra a megpattanásig. A városi listahelyekért rettenetes intrikák és közelharcok dúlnak. A képviselőház siralomházzá változott. Minden megpezsdült és minden megrendült. A falakról rengeteg választási plakátok ásítanak reánk. Régi és uj pártok, kipróbált és veterán szervezetek és sebtiben összeszedett inszurrekciók jelentik magukat a közvéleménynek. Kortesek és vigécek loholnak szét az országban. Hírnökök jönnek és pihegve hozzák a balhireket a Várból a kerületbe s a kerületből a pártirodába. Csak a legmagasabb sztratoszférában uralkodik andalító csend A magyar olimpus áll rendületlenül ebben a nagy politikai földrengésben. Még csak azt se tudjuk, mikor oszlatják szét a régi törvényhozást s mikorra hívják össze az újat. Sőt: ha az ember a hivatalos kormánylapokat olvassa, egy betű se árulja el, mi készül legközelebb Magyarországon, s hogy egyáltalán készül-e valami. Ezelőtt néhány héttel még legalább cáfoltak, vagy körmönfont magyarázatokkal enyhítették a választási hisztériát. Most már ezt is sajnálják a szegény képviselőktől és a szegény jelöltektől. Valóban csodálatos tréfa, méltó a halhatatlan istenek kedélyéhez, akik oly részvétlen idegenséggel nézik a földi halandók szomorú tülekedését. Ilyen választás még sohase készült a sok vihart látott politikai Magyarországon, amely látta az öreg Tisza Kálmán országlását, látta parlamentjeit és választásait, látta Bánffy tatárjárását 1896- ban, a nagy ezredévi Treuga Dei után. Látta Széll Kálmánnak a jog, törvény és igazság nevében létrejött guvernementális többségét, látta a szabadelvűpárti légiók gyászos összeomlását 1905-ben, látta a koalíció tündöklését és bukását és látta a sópénzekkel megszerzett többségi pártot 1910-ben. Ahhoz, ami most készül, a múltból semmi sem hasonlítható, még Kossuth Ferenc választási kinevezései sem, amelyeket a közvélemény annak idején elfogadott és szentesített. Ilyen titoktartásra még a velencei Tizek Tanácsánál se volt példa. Vájjon mi fog kisülni belőle? Széchenyi Emil gróf koronaőrré választása és ünnepélyes beiktatása Az országgyűlés két Házának együttes ülése ősi szokás szerint, hagyományos pompával folyt le pénteken a parlamenti márvány kupolacsarnokának falai között a koronaőrválasztás közjogi aktusa. Az ünnepélyen megjelent Horthy Miklós kormányzó, aki Széchenyi Emil grófot, az új koronaőrt, az ország vezetőinek jelenlétében díszes állásába föleskette, majd pedig a királyi Várban hivatalába beiktatta. Fényes ceremóniák színhelye volt a törvényhozás épülete és a Vár. Az országgyűlés együttes ülése kora délelőtt kezdődött. Gépkocsik gördültek már tíz óra előtt a főkapu elé, ahol díszruhás rendőrök, alabárdos palotaőrök állottak sorfalat. A lépcsők hosszú sora, a kupolacsarnok belseje, ragyogó látványosságot árasztott. Az összes csillárok fellángoltak. Káprázatos, történelmi, patinás díszruhák, rendjelek, a kitüntetések jelvényei, papi tatárok vegyültek össze a fekete polgári ruhákkal. A földszinti páholyokban a diplomaták és a képviselők, felsőházi tagok családtagjai, az emeleti páholyok is zsúfoltak. Halk zsibongás az ünnepély megnyitása előtt és ünnepies méltóság a választási aktus folyamán. Az új koronaőr nyilatkozatának a trianoni békeparancsra vonatkozó passzusa az egybegyűltek között mély benyomást keltett. Az ünnepségről részletes tudósításunk a következő: Ára 16 fillér A két Ház ünnepi ülése Tíz órakor nyitotta meg Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke a két Ház együttes ülését. A jegyzőkönyvet Perlaky György képviselőházi és Bethlen Pál gróf felsőházi jegyzők vezették. Bethlen István gróf miniszterelnök bejelentette, hogy magas kormányzói kézirat érkezett. Almásy László képviselőházi elnök felbontotta a kéziratot, majd felolvasás céljából átadta a képviselőház jegyzőjének. A kormányzói leirat felhívta az országgyűlést, hogy a Károlyi Gyula gróf külügyminiszterré történt kinevezése folytán megüresedett eryik koronaőri állást törvényes jogát gyakorolva töltse be. Kormányzói jogomnál fogva — igy szólt a leirat— a lemondott koronaőri állásra első helyen Széchenyi Emil gróf valóságos titkos tanácsost, a felsőház tagját, második helyen Jankovich Béla volt kultuszminiszter, valóságos titkos tanácsos, felsőházi tagot, harmadik helyen idősebb Teleki József grófot, a Dunamelléld református egyház főgondnokát, nermedik helyen Radvánszky Albert bárót, az evangélikus egyház egyetemes iskolai felügyelőjt jelölte ki. Széchenyi Emil grófot egyhangúlag megválasztják .. .A kormányzói üzenet tudomásulvétele után Wlassics Gyula elnök elrendelte a választást s az ülést tíz percre felfüggesztette. Ezután Almásy László elnök felhívta a képviselőket és felsőházi tagokat, hogy a koronaőri tisztségre válasszák meg azt, akit erre a legalkalmasabbnak tartanak.— Éljön Széchenyi Emil! — hangzott mindkét oldalról. Mivel szavazást nem kértek és az elnök a felkiáltásokból megállapította, az egybegyűltek akaratát, ennek következtében ez elnök Széchenyi Emil gróf felsőházi tagot megválasztott koronaőrnek jelentette ki. Bejelentette ezután az elnök, hogy a miniszterelnök a választás eredményét még az ülés folyamán a kormányzó tudomására fogja hozni. A jegyzőkönyvek hitelesítése után a kormányzó válaszüzenetéig a gyűlés félóra hosszáig szünetelt. Háromnegyed tizenegykor újból megnyitották az ülést és Bethlen István gróf miniiszterlenök Wlassics elnöknek átadta a kormányzó üzenetét tartalmazó borítékot. Az abban levő levelet e képviselőház elnöke a felsőház jegyzőjének nyújtotta át, aki felolvasta a kormányzó jóváhagyó üzenetét. Az ülést ezután féltizenkettőig újból felfüggesztették s az egybegyült képviselők és főrendek a kormányzó megérkezésére várakoztak, akinek a jelenlétében program szerint a megválasztott koronaőr az esküt leteszi. Széchenyi Emil gróf, az uj koronaőr Az új koronaőr a kormányzó kezébe leteszi az esküt A parlament főbejárata elé féltizenkettőkor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó Koós Mihály szárnysegéd kíséretében. Az országgyűlés két háznagya, Rakovszky Endre és Karafiáth Jenő fogadták. A kormányzó után közvetlenül Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke és Somkuty József tábornok, a katonai iroda főnöke haladt. A két háznagy a főlépcsőn, a kupolacsarnok főbejáratához vezette a kormányzót. A menetet a parlamenti őrség parancsnoka vezette, két oldalt az alabárdos palotaőrök haladtak. A kupolacsarnok főbejáratánál a miniszterelnök, a két ház elnöke és a kormány tagjai álltak. Ugyanebben a sorrendben történt a kupolacsarnokba az ünnepélyes bevonulás. A kormányzó teljes díszegyenruhában volt, mellén a magyar érdemrend nagy keresztjének széles zöld szalagjával. Baloldalt Bethlen miniszterelnök kisérte. A kupolacsarnokban a kormányzó a részére fentartott díszemelvényre lépett föl, Wlassics Gyula báró elnök üdvözölte, majd Bethlen István gróf miniszterelnök lépett elő és felhívta Széchenyi Jenő grófot az eskü letételére. Az eskümintát Scitovszky Béla belügyminiszter olvasta. Széchenyi gróf az előírt eskü szerint ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarország szent koronáját és a hozzá tartozó jelvényeket hűségesen megőrzi és gondját fogja viselni. A szent koronát őrző katonákat jó fegyelemben tartja, magát a szent koronát és a hozzá tartozó drágaságokat pedig sem csalfasággal, sem csalással semmi úton-módon az országból és a törvényesen megkoronázott királytól el nem idegeníti." Bethlen István gróf miniszterelnök jelentette ezután, hogy a koronaőr letette az esküt a kormányzó kezébe, mire az elnök az ülést újból felfüggesztette. Az ünnepélyes eskütétel után Horthy Mik-