Magyarság, 1931. november (12. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILC, VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST. Í931 NOVEMBER 3, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐ« MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62 POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XII. ÉVFOLYAM, 249.3205. SZÁM A népszövetségi bizottság jelentése és a moratórium ira: Károlyi Imre gróf Mindenki fenntartás nélkül fogja tudomásul venni a népszövetségi bizottság jelentésének az állam pénzügyi helyzetére vonatkozó megállapításait. Kiviláglanak belőle — szószerinti idézéssel — a következők: 1. hogy Magyarország helyzetét súlyosbította a kiadásoknak az elmúlt években a bevételeket meghaladó mértéke; 2. kölcsönöknek külföldön túlzott mértékben és gyakran nem produktív célokra történt igénybevétele; 3. hogy a bevételek előirányzata túlságosan optimista volt; 4. hogy egy meg nem felelő költségvetési rendszer követése folytán a beruházási kiadások legnagyobb része a költségvetésen kívül, az országgyűlés előzetes ellenőrzése nélkül nyert fedezetet; 5. hogy az egész ország adóssága, beleértve az állam, a közületek, bankok és egyéb adósok tartozásait, az elmúlt hat évben oly mértékben növekedett, amelyet az ország valóságos szükségletei nem követeltek; 6. hogy a távozó népszövetségi főbiztosnak 1927 ben adott azon figyelmeztetése, amely szerint Magyarország helyzete kielégítő és ilyennek kellene maradnia, feltéve, hogy a kormány a nehéz időkben nem csökkenthető állami kiadások tekintetében egészséges és konzervatív politikát folytat és ha az ország nem vesz túlságosan sok külföldi kölcsönt igénybe , nem részesült kellő figyelemben; 7. hogy az ország adósságainak szolgálatát csak akkor láthatja el, ha a passzív kereskedelmi mérlegét aktívvá változtatja át; 8. hogy nem áll módjában minden rövidlejáratú adósságát esedékességkor megfizetni; 9. hogy figyelembe véve a gazdasági életre ez időszerint nehezedő súlyos nyomást, az állami kiadások csökkentése tekintetében eddig tett intézkedések ki nem elégítőek és hogy a jelen körülmények között a kiadások összegét oly színvonalra kellene leszállítani, amely megfelelőbb arányban áll az ország teherbíróképességével; 10. hogy a teljes évi bevételeknél 800 millió pengő felső határt meghaladó összegnél többre nem lehet számítani. A bevételeit további rohamos csökkenésével kell számolni Véleményem szerint különösen elismerésre méltó és megszívlelendő az a mondat, amely szerint a kiadások összegét arra a színvonalra kellene leszállítani, amely megfelelőbb arányban áll az ország teherbíróképességével. Nem mond ugyan a jelentés kifejezett véleményt az ország jelenlegi adóztatásának, helyesebben túladóztatásának mérvéről, de a fent idézett mondat tényleges kritikát jelent az ország teherbíróképességével arányban nem álló kiadásokról és ezek fedezetéül annak gazdaságából kiszivattyúzott adóztatásról. Ezen megállapításokhoz magam részéről csupán csak annyit vélnék hozzáfűzendőnek, hogy a várható bevételre vonatkozó 800 milliós becslés is előreláthatólag túlzottan optimista. Ha tekintetbe veszszük, hogy az 1930—31-ik évben a közigazgatási bevételi eredmény már csak 829.6 millió volt, akkor nemcsak a revideált költségvetés szerint előirányzott 918.9 millió közigazgatási bevétel látszik túlzottnak, de még a jelentésben foglalt 800 millió is. Az állami üzemek pedig, amelyeknek bevétele 1930—31- ben már csak 427.3 millió volt, szemben az 1931—32-ik évre előirányzott 437.8 millióval, a legjobb esetben sem fognak fölösleget produkálni. A keresetek rohamos apadása, a termelési haszon összezsugorodása olyan fokozatosan növekedő és súlyosodó folyamatot képez, amely egyre fokozottabb mértékben fog érvényesülni az adózók teherviselő képességének meggyengülésében, az adóhátralékok szaporodásában és behajthatatlanságában. Ezen nem fog segíteni sem az adóemelés, sem pedig más, a gazdasági életet és termelést terhelő, az önköltséget megdrágító esetleges rendelkezés, mint pl. vasúti, vagy posta—távirda tarifaemelések, mindez csak a forgalom, a kereset, tehát az adózóképesség további összezsugorodását eredményezné. A világválság fejleményeiből, sajnos, eddig csak arra lehet következtetni, hogy az 1932—33-ik év bevételei még az 1931—32-ik év bevételei alatt is kell, hogy maradjanak. Uyformán pedig aligha szabadna többre számítani, mint 750—775 millió közigazgatási bevételre és 350—375 millió állami üzemi bevételre. Ennélfogva nem maradhat más hátra, mint a kiadások további kényszerű csökkentése. Lehetetlenség évi 300 millió pengős exportfelesleget előteremteni Amennyire azonban egyébként megjegyzés nélkül vehetők és veendők tudomásul a bizottság megállapításai a tényleges pénzügyi helyzetre vonatkozólag, annyira kihívja a jogos kritikát a jelentésnek azon része, amely útmutatásul kíván szolgálni. Hogy olyan országban, mint Magyarország, amelynek fizetési mérlegében semmiféle más jelentősebb aktív tétel nem szerepel, a kereskedelmi mérleg aktívumából kellene a fizetési mérleg egyéb passzív tételeit fedezni (amennyiben további kölcsönökkel nem nyernek ezek a passzív tételek fedezetet, ami most kivihetetlen, de nézetem szerint el is lenne kerülendő, az valóban nyitott ajtó és nem kíván különösen bölcs megállapítást. De az a direktíva, vagy akárcsak az az elképzelés is, hogy a jelenlegi világválságban és méghozzá a válság legsúlyosabb mértékű mezőgazdasági depressziójában a túlnyomólag agrártermelésű Magyarország képes lehessen 300 millió kereskedelmi mérleg-aktívumot produkálni, ez annyira abszurdnak látszik, hogy közelfekvő a kételkedés, váljon csakugyan komolyan gondolták-e ezt lehetségesnek a kiküldöttek. Kereskedelmi mérlegünk, mely 1928 és 1929- ben is erősen passzív volt, az 1930- ik év mérlege a forszírozott mezőgazdasági export, valamint a hatásában már erősen mutatkozó világválság folytán erősen csökkentett import következtében közel 80 milliónyi aktívumot mutat ugyan, de ez ez év első felében ismét közel 50 milliónyi passzívummá alakult át. Az összes mezőgazdasági áruk katasztrofális áresése folytán, valamint a feldolgozó ipar által szükségelt nyersanyagok beszerezhetéséhez megkívánt devizák megszorítása miatt várható ipari exportcsökkenés következtében szerintem a következő évben legjobb esetben is legfeljebb 100—150 millióra lehet becsülni a remélhető aktívumot, tehát a külföldi tartozások törlesztése és kamatai fejében fizetendő évi 300 milliónak a felére. De erre is csak azon esetben, ha egyrészt a mezőgazdasági áruk árszintje nem követ továbbra is lefelémenő tendenciát és ha legalább átlagos középtermésben lesz részünk, másrészt ha mezőgazdasági árukivitelünk kevesebb akadályokba fog ütközni, mint jelenleg. Importunk lényegesebb tételei nem lesznek a végletekig redukálhatók anélkül, hogy az egész termelés, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari, egészen meg ne béníttassék. Ez év első felének 306 milliónyi importja (szemben az előző év első felének 409 milliónyi importjával) már nem igen leir el lényegesebb redukciót, éppen a kiadósabb tételekben nem (nyers és megmunkált fa, szén, papír és papíráruk, nyersdohány, nyersbőr, gépek és készülékek, nyerspamut, pamutszövet, pamutfonál és cérna, selyem és selyemfonál, ásványolaj, déligyümölcs, kávé). De tegyük fel, hogy a nem okvetlenül szükséges import elmaradása folytán ez még további 30 százalékkal redukálható lenne — amit saját termelésünk csorbítása nélkül alig hinnék lehetőnek — még mindig kitenne a félévi import 220 milliót, vagyis egész évben 450—500 milliót, amivel szemben nem tudom elképzelni, hogy lehessen a jövő évben az ideinél jóval magasabb exportértékre számítani Nem törleszthetjük külföldi tartozásainkat Az ipari termelésből remélhető export értéke csökkenni fog a devizakorlátozás következtében beálló nyersanyagredukció folytán, a mezőgazdasági termelésből remélhető export pedig, ha nem is fog csökkeni, de lényegesebb emelkedést jobb termés esetén is bajosan fog elérhetni, egyrészt, mert semmi reális kilátás sincs arra, hogy a mezőgazdasági árak árszintje erősebb mértékben emelkedhessék, másrészt, mert az egész mezőgazdasági produkció fokozatosan fogja kezdeni megérezni az általános elszegényedés következtében beállott kényszertakarékoskodást, gépekben, eszközökben való utánpótlás hiányát, műtrágyák hiányát, stb. Egyik legnagyobb bajunk a mezőgazdasági produkció terén, hogy az még most is túlnyomó részben gabonatermelésre van alapítva, amely a világpiaci áresésnek a legjobban van kitéve. Az utóbbi kormányok indolenciája és rövidlátása folytán semmi sem történt a magasabb kultúrájú, magasabb értéket képviselő mezőgazdasági termelésre való áttérés érdekében. Ennélfogva a termelés legjelentősebb részében veszteségre produkál és veszteséggel exportál. Ha azokat a tőkéket, amelyeket az elmúlt 50 év alatt az iparfejlesztésbe fektettek, csak részben is a mezőgazdasági termelés magasabb színvonalra hozatalában és egészséges gyökerű mezőgazdasági iparok fejlesztésére fordították volna (gyümölcstermelés és konzerválás, zöldség-, főzeléktermelés és konzerválás, öntözőművek és csatornák, húsfeldolgozás, baromfi- és tojástermelés stb.) akkor nem éreznénk ma olyan súlyosan a mezőgazdasági áreséseknek katasztrófális hatását, mint így, megmaradva a mezőgazdasági termelés legkezdetlegesebb fokán, a gabonatermelésen, amely természetesen legjobban van kitéve a világpiaci áresésnek. A kereskedelmi mérleg várható aktív szaldója tehát semmiképpen sem lehet a legközelebbi években elegendő ahhoz, hogy a külföldi tartozások törlesztése és kamatfizetése ebből fedezetet nyerjen. Ha a kormány egyrészt tartózkodni akar az inflációtól, amit magam részéről is csak helyeselni tudok, tehát megszorítja a devizák forgalmát, illetve beköveteli az exportból előálló devizákat és ezáltal automatikusan leredukálja az ipari termelést, másrészt teljesíteni akarván a külföldi tartozások törlesztését és kamatfizetését, ezeket az exportdevizákból fedezi, akkor két malomkő közé fog szorulni, mert a devizakorlátozás folytán a termelés okvetlenül csökkenni fog, tehát csökkenni fog az export is, ezáltal csökkenni fognak az exportból folyó devizák is és előbb-utóbb mégis be fog következni az, hogy a küföldi tartozások törlesztésére és kamatfizetésére nem lesz meg a mód. Az infláció elkerülése szempontjából szükséges a devizakorlátozás, de csak addig, hogy az exportból befolyó devizák újból a legális devizaszükséglet fedezésére fordítassanak, külföldi tartozások fizetésére pedig legfeljebb annyiban, amennyiben több a befolyó deviza, mint amennyi a legális szükséglet. A mi mostani siralmas helyzetünkben nem bírhatjuk ki a termelés további csökkentését, az evvel járó további munkanélküliség és nyomor felidézése, a fogyasztás további zsugorodása és a teherviselőképesség teljes összeroppanása nélkül. A hitelező államoknak számolniuk kell azzal, hogy ezt sem mi, sem a többi legyőzött és eladósodott állam nem fogja kibírni. Németország sem, Ausztria sem, Bulgária sem. NemStillhalten kell, hanem teljes moratórium Nincs más észszerű mód, mint egy több éves moratórium a külföldi tartozások megfizetésére. Nem „Stillehalten“, hanem teljes moratórium, a kamatfizetésre is. És nem 6—6 hónapos, hanem ,9—5 éves. A tartozások utáni kamatlábak pedig okvetlenül redukálandók, mert ezeket a mai és a közeljövőben várható világgazdasági viszonyok között a termelés hasznából kipréselni nem lehet. Ezek a kölcsönök akkor kontraháltattak és kamatlábaik akkor állapíttattak meg, mikor a világgazdasági válság folyamata még nem indult meg, vagy legalább is nem mélyült még ilyen végzetesen ki. H Ha a mi tartozásainknak kamatlábait a felére leszállítva, pár évi moratórium után felvesszük a törlesztést és kamati fizetést, akkor a hitelezők egészen biztosan meg fogják a pénzüket kapni, így pedig valószínűleg nem, mert a végromlásba kergetett adós azután egyáltalában nem tud fizetni. A moratóriumot pedig egész állami adminisztrációnk egyszerűsítésére és csökkentésére kellene fordítanunk. A mi állami adminisztrációnk erősen túl, dimenzionált, költséges és rossz is. Általában véve túlságosan bürokratikus, lassú, fontoskodó, aktagyártó, túlnyomó, részben a lakossággal szemben elvárható előzékenység kellő mértékével nem bír, gyakran azt látszik hinni, hogy a lakos,ság van az adminisztrációért és nem meg-, fordítva, a magántevékenységet, inicias Ára 16 fillér