Magyarság, 1931. november (12. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

Összes bunyaimat ploeóneladom Bandaatskht&-t. Javítóit, prémazdat lagritányosabban Tillalok Kérje Ingyen B. mrému divatlapomat iseSEHFElO képesített az Ileamester RADAY­ U. 14. (Calvin-térnél) ferencián felmerült nehézségek ügyében tár­gyalt. Kedden délelőtt Macdonald találkozni fog Gandhival. Kedden este néhány napos pihenőre skóciai szülővárosába, Lossie­­mouthba utazik. Községi választások Angliában Londonból jelentik. Hétfőn kezdődött London 28 önkormányzati kerületében és Anglia 80 nagyobb városában a városi kép­viselőtestületi tagok választása. Az 1928. választás alapján a pártok állása London­ban a következő volt: községi reform párt (konzervatívek) 888, szocialisták 458, pro­­gresszívek 37, pártonkívüli 2. A szocialisták jelenleg 8 kerületben vol­tak többségben. A választásokon a főváros 1172 mandá­tumáért 2470 jelölt küzd Egyhangúlag megválasztottak eddig 213 városi képvise­lőt, köztük 191 községi reformpártit és 22 szocialistát. Halottak napja Mindenszentek napján a temetők csendes, bé­kés világa az idén, mintha szomorúbb, gyászo­sabb lett volna, mint más esztendőkben. A sze­retteik emlékezetén könnyező emberek, mintha saját sivár életüket is gyászolták volna. Szám­talan kereszten nem volt koszorú és sok-sok sírdombra nem jutott virág és lobogó gyertya. A rákoskereszttúri temetőben a hősök em­lékművénél kegyeletes ünnepséget rendezett a székesfőváros. Horthy Miklós kormányzó kép­viseletében Vogt Waldemár altábornagy jelent meg. Jelen volt József főherceg, Auguszta fő­hercegasszony is, Kukolch főudvarmester kísé­retében. A honvédelmi minisztert Marschalkó Tibor tábornok, a székesfővárost Ripka Ferenc főpolgármester és Salamon tanácsnok képviselte. Az 1. számú honvédgyalogos ezred zenekara el­­játszotta a Himnuszt, majd Húsz István tábori püspök emlékezett meg az ezeréves haza hatá­rainak védelmében elesett hősökről. Az egyetemi ifjúság zászlók alatt vonult ki a Kerepesi-úti temetőbe. A Kossuth-mauzóleumánál Csiky Sándor, a Batthyány-mauzóleumnál Je­ney László, a Deák-mauzóleumnál Zboray Jenő, Bakó László sírjánál Putnoky István, Perényi Zsigmond báró sírjánál Csorba Győző, Jókai Mór sírjánál Filla István, a Petőfi-család sírjá­nál Biró József, Voronieczky Miriszláv emlék­művénél Kozilek Károly, a vértanúk sírjánál Makkay Emil, K­or­nyák Géza sírjánál Trajáno­vits Lajos mondottak emlékbeszédet. Az egységes párt gyászünnepet rendezett Kossuth Lajos és Rubinek Gyula sírjánál. A Kossuth-mauzóleumnál Csizmadia András, Ru­bin­ek sírjánál Váry Albert mondott emlékbe­szédet. Vasárnap avatták fel a Kerepesi­ úti temető­ben Bakó Lászlónak, a Nemzeti Színház volt művészének síremlékét, amely Homonnay László alkotása. A Nemzeti Színház nevében Csatl­­a Kálmán helyezett koszorút az emlékmű talapzatára, Noseda Károly vezénylete mellett az Acélhang-dalárda énekelt, Szabó Imre refor­mátus lelkész és Nagy Elek dr. tartottak beszé­deket. A Kerepesi­ úti temetőben vasárnap délben leplezték le az 1928-ban elhunyt Bodó János­nak, az OTI első vezérigazgatójának síremlékét. Papp Géza államtitkár mondott emlékbeszédet. Mindszentek délelőttjén a Petőfi-Társaság kül­döttsége Pekár Gyula elnök vezetésével megje­lent Malonyay Dezső sírjánál. A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjinűé­zete halottak napján koszorút küldött néhai nagynevű elnökének, Vass Józsefnek sírjára. A koszorút az Egyetem-téri templom kriptájában Walikowsky Károly intézeti titkár helyezte el. A gyorsírók az idén is kegyelettel zarándokol­tak el a magyar gyorsírás nagy halottainak sírjához. Mindenszentek napján a németvölgyi temetőben felkeresték Markovich Iván sírját, ahol Szlabey Géza mondott beszédet. Halottak napján délután a Kerepesi-út melletti temetőben Fabró Henrik sírját koszoruzták meg s itt Radnai Béláné Olasz Jolán mondott meleg­­hanagu visszaemlékezést. A Klapka György 2. honvéd tüzérosztály Győrben, Hajmáskéren és Komáromban állo­másozó tisztikara küldöttségileg megkoszorúzta Klapka György 1848-as honvédtábornok Buda­pesten a Kerepesi­ úti temetőben lévő sírját. A koszorút, emlékbeszéd kíséretében, Horváth Ist­ván tüzérőrnagy helyezte el. Székesfehérvár lakossága óriási tömegben ke­reste fel Prohászka Ottokár püspök kriptáját. A kripta belsejét virágerdővel és a mécsesek lé­giójával díszítették és a déli óráktól kezdve, állandóan hullámzott a közönség a kripta bel­sejében, ahol Amerikánus egyetemi hallgatók tartották fenn a rendet. !Erzsébet-korút 39 Délután: STE5HE50 BÖ8KE triója Este: FÍHZI ÍZ MB! jazz-humoristák Egész éjjel nyitva. Leveskülönlegességek WMSEMBSligB 1931 november 3, kedd A Filtex-mervek a munkanapok korlátozásával akarják rákényszeríteni munkásaikat a bér­­csökkentés elfogadására Annak ellenére, hogy az általános ipari üzemkorlátozások közepette a textilgyárak azok, amelyek ma is teljes üzemmel dolgoz­hatnak, sőt a nagymennyiségű rendelés és kedvező belföldi piac folytán egyes üzemek még ki is terjesztették a közelmúltban mun­kaidejüket, a textilgyárak voltak a legelsők, amelyek a bankzárlat óta részben a kondí­ciók megváltoztatásával, részben nyílt ár­emeléssel csaknem huszonöt százalékkal emelték gyártmányaik árát. Most még to­vábbmennek, mert épp a textilgyárak tesz­nek kísérleteket az utóbbi hetekben egyre sűrűbben a munkabérek leszállítására. Több textilüzemben hajtottak végre mostaná­ban erélyes ellenállások dacára bérreduk­ciót és a közelmúlt napokban a textil­szakma egyik legnagyobb telepe, a Filtex­­művek is bérredukcióra akarták rákénysze­ríteni munkásaikat. A Filtex-művek eddig is aránylag a leg­csekélyebb bér mellett dolgoztatták mun­kásaikat. Egy szövőmunkás átlagos heti­keresete akkordmunka mellett éppen, hogy elérte a tizenöt pengőt. Ennél a keresetnél természetesen, az akkordmunka természe­ténél fogva lehetőség nyílt húszpengős, sőt valamivel több keresetre is, azonban a tex­tilszövőmunka magával hozza, hogy az ak­kordbér igen gyakran a minimumra csök­ken és a szövőmunkás egy héten néha hat­hét pengőnél többet nem tud megkeresni. Tekintve azt, hogy a pestszentlőrinci tele­pen dolgozó munkások túlnyomó része a környékbeli községekből, mint Vecsés, Üllő, Monor stb. vagy a fővárosból járnak a tá­voleső gyártelepre, ezeknek heti vonat­­költsége négy-öt pengőt tesz ki, egy család­­fentartó férfimunkás csak kilenc-tíz pengőt fordíthat mindössze a maga és családjára szükségleteire. Egynapos sztrájk a bérredukció meghiúsításával Ilyen csekély bérnívó mellett az elmúlt hét folyamán a gyár igazgatósága arról ér­tesítette a munkásságot, hogy a mesterek kivételével a szövőmunkások bérét egyetem­­legesen húsz százalékkal redukálni fogja. A munkásság ezt a bejelentést érthető felhábo­rodással fogadta, s miután a gyár vezető­sége hírét vette, hogy a szövőmunkások el­lene fognak szegülni az új rendelkezésnek, az elmúlt hétfőn, október 26-án, rendőröket kért, hogy szállják meg a gyártelepet, és a munkásság magatartására befolyást gyako­roljanak. Annak ellenére azonban, hogy a rendőrség hétfőn reggel megszállta a tele­pet, a szövőmunkások, bár rendben, meg­jelentek gépeik mellett, nem kezdték meg a munkát. Az üzem a csendes sztrájk követ­keztében egész napon át szünetelt, míg az­után estére a gyár vezetősége és a munkás­ság között olyan ideiglenes megállapodás jött létre, hogy a gyár vezetősége a munka­béreket nem redukálja, viszont azzal az in­dokolással, hogy a hiányos devizaellátás miatt a gyár nyersanyagszükségletét nem tudja fedezni, közölték a munkássággal, hogy hétfőtől kezdődőleg az eddigi hat munkanap helyett a telep heteként csak három napon át lesz üzemben. Nagyon átlátszó az üzemredukciónak ez az indokolása, amely a derivaellátás hiányos­ságai mögé bújtatja a bérredukciós törekvé­seket és valójában az üzemi korlátozással azt akarja elérni, hogy a munkásság a csonka munkaidő helyett a teljesbeli munka vissza­állításával egyezzék bele inkább a húsz­százalékos redukcióba. A gyár vezetősége azonban, a jelek szerint, ezúttal csalódni fog a munkásság békés ellentállásának erejében, mert a most az elmúlt héten már csakugyan három napig volt csak üzemben a gyár és mivel a szövőmunkások a csonka munkaidő mellett is megkeresik annak az összegnek háromnegyed részét, amit a redukált munka­bér mellett hat napon át keresnének, előre­láthatólag ezután sem fognak beleegyezni a húszszázalékos redukcióba, nagyon sok diplomás szakember is szívesen vállalkozna arra, hogy az alapjában véve nem boszorkányos mesterséget elsajátítsa és így a külföldiek itt-tartózkodása feleslegessé váljék. Rá kell mutatnunk itt egy másik, igen súlyos körülményre is. A drágább férfimunka helyett ugyanis a textilgyárak és így a Filtex­­művek is egyre nagyobb mértékben térnek át az olcsóbb női munkaerő használatára. A népjóléti miniszternek kötelessége volna a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg a leg­sürgősebb vizsgálatot elrendelni abból a szempontból, hogy a bérredukciós kísérletek és az azok helyett a nyeranyagellátást hiá­nyoságával indokolt üzemkorlátozások jogo­sultak-e, vagy sem és ha a vizsgálat igazolná, hogy ezeknél a törekvéseknél kizárólag a munkanélküliség konjunktúrájának lelketlen kihasználásáról van szó, azonnal el kellene vonni az ilyen üzemektől a vállalati adó- és vámkedvezményt. ­ég mindig csehek dolgoznak az irodák­ban és a jól fizetett mesteri pozíciókban Ehelyütt kell újra megemlítenünk azt a körülményt is, hogy a Filtex-művek, bár már több, mint nyolc éve, hogy Magyarországon berendezkedtek, a jobb fizetést élvező szövő­mesteri pozíciókban, sőt, nagyrészt az irodai munkánál is, csaknem kizárólag cseh munka­erőket alkalmaznak. A háromszáz-négyszáz munkást dolgoztató gyárban körülbelül tizen­­nyolc-húsz mester talál elhelyezkedést. A mestereknek heti negyvenöt pengős fix fizeté­­sük van, azonkívül sokszor nyolc-tíz pengős heti prémiumban is részesülnek, úgyhogy a csaknem kizárólag cseh mesterek heti kere­sete a magyar szövőmunkások átlagos tizenöt pengős bére mellett ötvenkét-ötvenhárom pengőre rúg átlagban. Ezekre a mesterekre a gyár a húszszázalékos redukciót nem is akarta kiterjeszteni, úgyhogy a redukció, ha sikerül, akkor is csak a gyengén kereső ma­gyar szövőmunkásokat érintette volna. Az irodákban és a gyárban dolgozó cseh származású munkaerők nagyrészt már 1925 előtt jöttek be és itt honosságot szereztek, úgyhogy nem is lehet már egykönnyen kiuta­sítani őket, mint nem kívánatos idegeneket az ország területéről. A gyár igazgatója, annak idején, egy rózsahegyi szövőgyárban volt, ahonnét magával hozta azután nagy­számú rokoni körét, akik legnagyobbrészt a német könyvvitellel dolgozó irodákban nyer­tek alkalmazást, de magával hozta korábbi cseh nemzetiségű ismerőseinek nagy részét is, akik most a magyar munkások csekély jöve­delméhez képest busás bérek mellett dolgoz­nak, mint szövőmesterek a pestszentlőrinci telepen. Az elmúlt több, mint nyolc esztendő alatt bőven alkalma lett volna a gyárnak arra, hogy magyar embereket tanítson be előmunkásoknak és mestereknek, hiszen ma Óbudán megtalálták Matuska fel nem használt, ekrazites vascsöveit A budapesti főkapitányság politikai osz­tályán, Schweinitzer József dr. rendőrtaná­csos bécsi útjáról való visszatérte óta, teljes eréllyel folyt a nyomozás a biatorbágyi tömeggyilkos rémtett utolsó részleteinek tisz­tázására. Schweinitzer rendőrtanácsos Bécs­ből magával hozta Matusk­a Szilveszter beis­merő vallomásának részletes jegyzőkönyveit amelyeket lépésről-lépésre ellenőrizni kel­lett. A nyomozás során vasárnap érdekes új fordulat támadt. A budapesti detektívek megállapították, hogy Matuska Szilveszter néhány nappal a biatorbágyi merénylet előtt Keim Adolf ócskavaskereskedő Váci-út és Csanádi-út sarkán lévő üzletében száznegy­ven centiméter hosszú vascsöveket vásárolt. Az üzletben azt mondotta, hogy egy kis vil­lája kerítéséhez kellenek a vascsövek. Tizen­két darabot vett és ezek közül csak ötöt használt fel Biatorbágyon, ahol azokat a budakeszi erdőben töltötte meg ekrazittal. A fel nem használt hét vascsövet később az óbudai vasútállomás melletti csatornába dobta, ahol a rendőrség vasárnap meg is ta­lálta azokat. A vascsöveket szakértő vizsgálta meg a főkapitányságon s megállapította, hogy öt ilyen vascsövet használhatott fel Matuska Szilveszter a biatorbágyi robbantásnál. Az öt vascső körülbelül hét méter hosszú vonalon simult szorosan az egyik sín belső oldalára és az ekrazit között hosszú villanydrót vitte végig a gyújtást. Ezért történhetett, hogy a robbanás hét méter hosszú síndarabot vá­gott ki a helyéből. A megmaradt és elrej­tett vascsövek segítségével Matuska egész se­reg újabb, borzalmas hatású vasúti robban­tást követett volna el. A vascsövek hossza pontosan olyan, amennyi a párhuzamos vasúti sínek közötti távolság nemzetközileg meghatározott mérete. A rendőri nyomozás most már a biatorbágyi vasúti merénylet ügyében teljesen lezárult és­­ a budapesti Januári beköltözésre még 1, 2, 3 és 4 szobás, komfortos kapható Széna­föl közelében, a 16-os autóbusz megállónál, Ostrom-Ei. is. smm alatt domináló kilátást n­yújtó tetőtéri asszal, elsőrangú kivi­telben épülő szövetkezeti házban. Bővebbet íróf Csáky István építésznél, IV., Ferenc József rakpart 12. Telefon: 845—06. TELKEK 6.­ P-től □ élenkint 8 évi részletre, a máriaremetei templomnál, közlekedés a hűvösvölgyi 83-as villamossal. Kérjen tájékoztatót! PESTKÖRNYÉKI TAKARÉK VII., Erzsébet-körút 2?. Telefon­­ 8.,­K-02. Alapítási év­­ 18. o. rendőrség nyomozása is mindenben igazolta a berlini és bécsi rendőrhatóság ama korábbi megállapítását, hogy Matuska Szilveszter egyedül követte el tettét. A berlini ekrazitos kommunista raktárnak a Matuska-ügyhöz semmi köze nem volt és a jüterbogi, vala­mint a biatorbágyi merényleteket egyes-egye­­dül hajtotta végre. Matuska kiadatási ügye Bécsből jelentik, hogy egyes bécsi lapok szerint a bécsi főtörvényszéknél a törvény­­széki tanács javaslatba hozta azt, hogy Matuskát szolgáltassák ki a magyar ható­ságoknak. Más lapok ezt a közleményt megcáfolták, a főtörvényszék elnökének hi­vatalos nyilatkozatával. A lapok közlése szerint az ilyen irányú döntésnek csak for­mai jelentősége lehetne, mert Matuska Szili vesztért addig nem lehet kiszolgáltatni, amíg az ansbachi­ ügy letárgyalva nincsen. A külső jelek szerint az ansbachi vona­tkisiklatási kí­sérlet ügye rövidesen az osztrák bíróságok elé kerül s a büntetés kitöltése után követ­kezhet csak a döntés Matuska Szilveszter kiadatási ügyében. Meixner dr. bécsi vizsgálóbíró, a Matuska­­ügyben folyó törvényszéki vizsgálat veze­tője szombaton engedélyt adott, hogy Ma­tuskáné meglátogathassa férjét. A találko­zás a vizsgálóbíró jelenlétében történt és az volt a kikötés, hogy a házasfeleknek a bűni­ügyről nem szabad beszélniök. Matuska Szilveszter keserves sírásban tört ki, ami­kor meglátta feleségét, a földre vetette ma­gát, térdenállva kért bocsánatot az asz­­szonytól, akit arra kért, hogy vegyen fel új nevet, a kisgyermekkel együtt. Nem akarja ugyanis, hogy tizenkétéves kisleánya egész életében szégyenkezzék apja szörnyű bűne miatt. Amikor a találkozás véget ért és Matuskát elvezették, felesége az elviselt iz­galmaktól eszméletlenül rogyott össze. Kemtál basa a török—magyar barátságról Ankarából jelentik: Kemal basa köztársa­sági elnök a parlamentet lenyitó beszédében Magyarországról is megemlékezett. — Szeretném egészen különösen kiemelni — mondotta — azt a szerencsés benyomást, amelyet a miniszterelnök és a külügyminisz­ter Magyarországon tett látogatása keltett. A magyar testvérnéppel való barátság meg­nyilvánulásai örvendetes eseményekkel egyen­értékűek és azt kívánjuk, hogy ezek állan­dóan ismétlődjenek meg. A reformáció emlékünnepe Luther Márton fellépésének négyszáztizen­negyedik évfordulóját ünnepelték október 31-én a főváros és az ország pro­testánsai. Budapesten délelőtt a Deák-téri evangélikus templomban Raffay Sándor dr. püspök, a Kálvin-téri református templomban Forgács Gyula sárospataki lelkész mondtak rádión is közvetített prédikációt. A protestáns társadalom együttes ünnepe a fővárosi Vigadó termében folyt le többezer főnyi közönség részvételével. Mind a refor­mátus, mind az evangélikus egyházak részé­ről a világi és egyházi előkelőségek kiváló nagy számban megjelentek. A kormány is képviseltette magát. A nagyszerű ünnep a XI. zsoltár első versének éneklésével kezdődött, majd Pesthy Pál dr. nyugalmazott miniszter, evangélikus egyházkerületi felügyelő, meg­nyitóbeszédében méltatta a protestantizmus küzdelmeit és jelentőségét. Nem előnyöket akarnak, csupán munkalehetőséget a nem­zetért. A Goudimel-énekkar éneke után Baltazár Dezső dr., református püspök, kon­­venti és zsinati lelkész-elnök, mondotta el ünnepi beszédét Beszélt a középkori egyház helyzetéről s hogy Luthernek a Bibliával való találkozása hozta létre a reformációt az Úr Jézus életének megfelelőleg. Ezután Kuthy Dezső evangélikus lelkész, a Goudimel-ének­kar zsoltárai után, Luther életének történelmi képeit rajzolta meg, mely a „bűnbánat és kegyelemben“ nyújt vezércsillagot minden­­kornak. Elénekelték ekkor Luther énekét, az „Erős várunk“-at s Mikó Ferenc igzságügyi államtitkár, a budapesti unitárius egyh­áz gondnokának záróbeszédével és a „Himnusz“ eléneklésével véget ért a magyar protestánsok budapesti reformációs főünnepe. A budai Szilágyi Dezső-téri református templomban, a Deák-téri evangélikus templomban és a református teológiai akadémián tartottak még kiemelkedőbb reformációs ünnepeket. Impozáns ünnepségek voltak a vidéki vá­rosokban is.

Next