Magyarság, 1932. február (13. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
2 tömegei és a vezető régi osztályok között Ezek ezért lógnak a levegőben, a tömegek pedig azért kerülnek olyan vezetők alá, akikről Bethlen István gróf azt mondja, hogy a politikai prostituáltak hada ez, mely az olcsó népszerűségnek hizeleg a porban. Uj Széchenyinek lenni ma valóban nehéz és hálátlan küldetés volna, de azok a feladatok, amelyeket az új kor s az új magyar sors az ő nyomdokain megjelöl utódainak, annyira nyíltak, annyira adva vannak, hogy még az ő lánglelkének Útmutatása és lángszavának ostorozása nélkül is fölismerhetők. Ha utódai közül mégis senki se lép erre az útra, akkor a baj már sokkal mélyebb, mint az ő idejében volt s a Krőzus sátora, amelyben a nagy, új Magyarország bölcsőjét ringathatnák, nyitva áll a rablók és orgyilkosok számára egyaránt. Akik őrzésére és megmentésére rendeltettek, úgy látszik, tétlenek maradnának, még, ha a király néma fia maga szólalna is meg, hogy rájuk kiáltson: Mentsétek meg a királyt ! Újra válságba került a legnagyobb francia hajózási vállalat Párisból jelentik: A Compagnie Générale Transatlantique, a legnagyobb francia hajózási vállalat, amelyet a múlt évben állmilag szanáltak, ismét fizetési nehézségekbe jutott.. A kormány hajóépítési programjának végrehajtását ismét elhalasztották s ez a körülmény okozta az újabb nehézségeket. A társaság Saint Nazaireben lévő Penhoet nevű hajógyára kénytelen volt 2600 munkásának felmondani. A hajózási társaság megszüntette Champlain nevű óceángőzösének továbbépítését. A pénzügyminisztérium közölte a társaság vezetőségével, hogy nincs abban a helyzetben, hogy folyósítsa a vállalatnak a múlt hétre esedékessé vált állami szubvenciót és nem biztosíthatja, hogy a közeli hetekben esedékessé váló szubvencióösszegek rendelkezésre állanak. A hajózási társaság ezért elhatározta, hogy megszünteti az Ire de France testvérhajójának, a Super lle de France óceánjáró luxushajójának építését is. A Super lle de France már két év óta épül s a tervek szerint a világ legnagyobb óceánjáró luxushajója lett volna. vidék, — igen, nagyon is idegen. Mintha elállt volna a szivem verése. Egy pillanatra megéreztem a tarkómon a halál lehelletét. Borzadás vonaglott át az idegeimen. Eltámolyogtam a tükör elől s arccal a heverőre borultam. Bizonyos, hogy neuraszténiás vagyok— gondoltam később. — Súlyosan neuraszténiás. Szabadságot kértem az igazgatómtól s elutaztam a Tátrába. Az ott eltöltött csendes, magános hónap fölelevenített, jól megüditett. Sikerült szépen elfeledni magamat... Hanepi azért még hónapokig meg-megnéztem az emberek tarkóját. Senkiét sem találtam olyan szörnyen idegennek, mint a magamét!... ... A fiam, aki tízesztendős, rajzolgatni szokott. A napokban, lámpavilágos estén, a hálószobában találtam rá, amint az anyja tükre előtt ülve, a saját arcvonásait próbálta papírra vetni. Már ez is magával foglalkozik — sóhajtottam... de egyszerre groteszk gondolat bukkant fel az elmémben. Kényszerítő gondolat. Mennem kellett az én kis tükrömért. Bevittem a hálószobába s a fiam feje mögé tartottam. — No, Putyi — szóltam —, most nézz a tükörbe. Megláthatod a magad tarkóját, amit még sohasem láttál. A gyerek nevetve" pillantott a tükörbe. Belepillantott — s akkor megrettenve pattant fel a székről. Nagyot dobbant a szivem, a térdem megcsuklott. .— No mi az? — kérdezte én hebegve. ő sápadtan, kitágult szemmel nézett rám. Alig tudta kinyögni: Semmi... Nem tudom ... Aztán nagyot lélegzett, elmosolyodott. Olyan furcsa volt — szólt piruló arccal —, mintha valaki mást láttam volna a tükörben... De azért nem ijedtem ám meg! Nem? ó, én láttam, mennyire megijedt! ... A jóságos Teremtő, nem akarja, hogy lássuk és ismerjük önmagunkat. Sem testi képünket, sem lelki magunkat ПДШЮМГ, 1932 február 2. kedd Kray István báró és Rakovszky Tibor kilépett a keresztény pártból A politikai világban nagy feltűnést keltett, hogy Kray István báró és Rakovszky Tibor kereszténypárti képviselők levelet intéztek Zichy János grófhoz, a párt elnökéhez, amelyben bejelentették, hogy kilépnek a keresztény gazdasági párt kötelékéből. A pársoros kilépő levél, mindössze annyit tartalmaz, hogy a két képviselő nem ért egyet a párt politikai taktikájával, de leszögezik levelükben azt is, hogy változatlanul a keresztény világnézet alapján állnak ezután is. A kilépéseknek nemcsak azért van igen nagy jelentőségük, mert Kray báróval és Rakovszky Tiborral a keresztény párt két igen lelkes és értékes tagját veszíti el, akiknek a dunántúli közvéleményben erős gyökerük van, hanem azért is, mert ezek a kilépések igen könnyen a keresztény politikának új átcsoportosulását indíthatják meg. Rakovszky Tibor, a kapuvári kerület képviselője, aki a keresztény párt legfiatalabb tagja volt, a Magyarság újesztendei számában már célzott a keresztény politikának arra a válságára, amely most kilépéséhez vezetett. Mikor megkérdeztük most Rakovszky Tibort kilépésének okairól, felújítja emlékezetünkben az újévkor elmondottakat: — Már újévi nyilatkozatomban is elmondottam, hogy a keresztény politikának a jövője attól függ, hogy a tömegek élére tud-e lendülni a bolsevizmus elleni harcban. Már akkor hangoztattam, hogy a keresztény politika csak akkor tarthatja meg vezető szerepét, ha szakít a pártérdek diktálta opportunizmussal, a kicsi problémák kedvéért való megalkuvás szellemével is intranzigensen foglal állást a keresztény tömegek érdekeiért. Már e nyilatkozatban benne voltak mostani elhatározásom csírái. Azóta csak erősbödött meggyőződésem, hogy aktívabb keresztény politikára van szükség és főleg arra, hogy párt a nagy tömegekkel élénkebb összeköttést tartson fenn. Sajnos, mindenféle taktikai kérdések akadályozták eddig ezt az irányt. A mi elhatározásunk már régen megérett, de közvetlen impulzust az adott neki, hogy a keresztény párt újból visszament a 33-as bizottságba. Mi kilencen akkor a visszalépés ellen szavaztunk, hangoztatva azt a tényt, hogy ott a párt úgy sem tud komoly eredményeket elérni, hiszen köztudomású, hogy a 83-as bizottságban túlsúlyban vannak nagykapitalista és nagybank érdekeltségek. Hogy hova fogunk csatlakozni, arra vonatkozólag egyelőre fenntartjuk szabad elhatározásunkat. Kray István báró, a zalaegerszegi kerület képviselője viszont a következőket mondotta: — A keresztény párt taktikai hibát követett el, amikor visszament a 33-as bizottságba. Ezzel a lépéssel nem azonosíttatjuk magunkat. Egyelőre, persze, nyílt kérdés, hogy csatlakozunk-e valahová? Mindenesetre fenn akarjuk tartani teljes kritikai szabadságunkat. Hangoztatjuk azonban, hogy kilépésünk nem jelent balfelé való eltolódást. Értesüléseink szerint Kray István báró és Rakovszky Tibor kilépését nemsokára más kereszténypárti képviselők kilépése fogja követni. A pártvezetőség mindent elkövetett, hogy Kray bárót és Rakovszkyt más elhatározásra bírja, és a többi kilépni szándékozókkal szemben is minden rábeszélést megpróbál, de úgy látszik, eredmény nélkül. Petró Kálmánnal együtt most három azoknak a képviselőknek a száma, akik a mai pártkötelékből kiléptek és oda visszatérni sem szándékoznak. A fegyelmi bíróság hétfői ülésén nem tárgyalta Dréhl Imre ügyét Hétfőn délután Vargha Imre államtitkár elnöklésével ülést tartott a népjóléti minisztérium fegyelmi ügyeinek elintézésére delegált pénzügyminisztériumi fegyelmi bíróság. Az ülésen csupán a kisebb tisztviselők ügyével foglalkoztak a késő esti órákig. Dréhl Imre ügye hétfőn nem került a bíróság napirendjére, mert Gál Jenő védői észrevételeit meg kell várnia a fegyelmi bíróságnak, mielőtt hozzáfog az ügy tárgyalásához. Kedden dönt a minisztertanács a havi lakbérfizetésről A bolt- és lakásbérek kötelező havi részletfizetése kérdésében a tárcaközi értekezlet megállapodásairól Scholtz Kornél népjóléti államtitkár hétfőn tett jelentést Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknek. A havi lakbérfizetés ügyét a keddi minisztertanács tárgyalja és hír szerint a súlyos gazdasági helyzet következtében lesznek is jelentős könnyítések. Az erre vonatkozó rendelet vagy a hivatalos lap szerdai rendkívüli kiadásában, vagy pedig csütörtökön jelenik meg. A délzalai kisgazdák részt kérnek az Esterházybérletekből Zala megye déli részének népét a Glaseruradalomban kiosztott eozinári búza ügye után most ismét nagyjelentőségű kérdés tartja izgalomban. Most jár le ezen a vidéken az Esterházy-hitbizomány közel hétezer holdas birtokának bérlete, a hercegi uradalom soproni központi igazgatósága a napokban tett közzé hirdetményt, hogy összesen 6839 holdat kitevő szántóból, rétből és legelőből álló hitbizományi birtokot ad haszonbérbe 1932 november elsejével. Az igénylőknek május 15-ig kell beadni ajánlatukat, de a kisgazda- és földmunkástömegek már most megkezdték a szervezkedést, hogy a bérlet legnagyobb részben nekik jusson. A hétezer hold három zalai járáson terül el, a letenyei járásban: a lasztonyai 244 holdas, az aligvári 456 holdas, a kerkaszentkirályi 239 holdas, a lendvaújfalui 1174 holdas birtokrész. Az alsólendvai, vagy újabban lentii járásban van a lentiszombathelyi 2702 holdas, a Lentiben és Lentikápolnán fekvő 1709 holdas, a rédicsi 1032 holdas, a zalaszombatfai (Nyakasházpuszta) 396 holdas birtokrész. A novai járásban csak a 857 holdas pördeföldei birtok fekszik. Ezekből a birtokrészekből a pördeföldeit és lasztonyait Imreh György okleveles gazda, a többi ötezer holdas részt Flaser Aladár és fiai bérelték eddig, de a haonbérletért már évekkel ezelőtt erős mozisom indult meg a környékbeli gazdák és nincstelenek között. Az Imreh-féle birtok iránt az érdeklődés lanyhább, mivel a körülötte fekvő községeket a kámaházi parcellázásnál bizonyos fokig kielégítették, részint pedig nem is bírnak az igénylők elég vagyoni erővel.. Itt csak a lasztonyai 244 holdra tartanak igényt a bánokszentgyörgyi körjegyzőség községei, annál nagyobb az érdeklődés azonban a Glaser fivérek kezében levő bérletek iránt. Ezzel kapcsolatban Zala megyéből a következő sorokat kaptuk: „A Glaser testvérek valószínűen ismét ajánlatot tesznek a bérletre, s ezzel szemben a kisgazdák is mindent elkövetnek, hogy jogos földéhségüket kielégítsék. Mintegy tizenöt község áll az igénylők sorában és ezeket aligha lehet a törvényben kötelezően kiírt 15 százalékkal kielégíteni, mert ennél lényegesen nagyobb az igénylés, főképpen Kerkaszentmiklós és Lentiszombathely vidékén. A hercegség a jelenlegi bérlet kiadása alkalmával ugyan juttatott földet a kisgazdáknak, leadta részét a földreform során is, de ezzel még korántsem oldódott meg ennek a vidéknek a földkérdése. A községeket nyomja a hitbizományi birtok és a szapora népesség terjeszkedni alig tud. Különösen a letenyei járásban égetően fontos a haszonbérleti kérdés megoldása, mivel ez a járás Zala vármegyének legszegényebb és egyben legszaporább része. A letenyei is az alsólendvai járások lakosságának az uradalmak sohasem tudtak elegendő munkaalkalmat nyújtani. Ez a nép évek hosszú során át távoli megyékben helyezkedett el a nyári időszakban, de az idei tavasszal félő, hogy a családok ezrei maradnak munka nélkül, amint azt a gazdasági felügyelő legutóbbi jelentésében megállapította.Nincs tehát más megoldás, minthogy a lakosságot haszonbérletekhez juttassák a megürülő hitbizományi birtokokból. A községek lakossága nem kívánja, hogy az egész hétezer holdat ő kapja meg haszonbérletbe, mert hiszen erre nem is volna annyi ereje, már csak azért sem, mert nem tudna olyan ajánlatot tenni, amely a nagyszámú majorokat és silányabb minőségű réteket megmentené attól, hogy holt tőkévé váljanak a hercegség számára. Másrészt az egész birtoknak kishaszonbérletbe való adása esetén a gazdasági cselédek tömege maradna állás nélkül, mivel közülük — anyagi erő hiányában — csak kevesen tudnának komoly bérlőként jelentkezni. De teljes joggal kívánja a községek lakossága, hogy a hétezer holdból méltányos részt osszanak ki kishaszonbérletek céljaira. A választások alatt ezt jelszóként hangoztatták a kortesek és a nép szeretné, ha a jelszóból valóság lenne. A gazdák szervezkedése az érdekelt vidéken, főként Kerkaszentmiklós környékén KÖHPGES.REKEDTSÉG (amely a választás idején a Némethy-párt főerőssége volt) megindult. A gazdák bíznak abban, hogy bérlethez jutnak, mivel hír szerint a kétségtelenül szociális érzékkel bíró Esterházy Pál hercegben megvan a hajlandóság arra, hogy a kisgazdákkal szemben méltányosan járjon el. A kérdés csak az, hogy mennyit ajánl fel az uradalom kishaszonbérletek számára és kielégítheti-e ez a gazdákat. A vidéken van néhány plébános és tanító, aki a gazdák mellé állott és szervezi a bérlet ügyét, de szeretnék a falusiak, ha ezeken kívül a magasabb hatóság és a nyilvánosság is igaz ügyük mellé állna.“ Katonai tiszteletadás jár a francia becsületrend tagjainak Fizetést is kapnak a kitüntetettek Párizs, január hó. (A Magyarság tudósítójától.) Ha valaki Középeurópa olyan államából érkezik a francia fővárosba, amelynek földjén a roszszul sikerült úgynevezett októberi forradalmak kellemetlen emléket hagytak vissza maguk után, holmi vörös lobogókat, kokárdákat, pántlikákat illetőleg, az bizonyára meglepődik azon, hogy Franciaországban majdnem minden jól öltözött ember, azaz helyesebben, csakis a jólöltözött urak ruhájának gomblyukában ott látja a szemet, szúró vörösszínű szalagot vagy kokárdácskát Mert ez itt nem valami május elseji megnyilatkozást jelent, hanem azt, hogy az illető a becsületrendnek lovagja vagy keresztese. A rendet még a „császár“ alapította és annak szabályai és előírásai ma is ugyanazok, ahogyan azt Napóleon megalkotta. A francia „Légion d'honneur" nemcsak egy egyszerű kitüntetés, hanem annak tagjai rendes fizetést húznak az államtól és pedig a lovagok évi 500, a tisztek 1000, a parancsnokok 2000, a grand officierek 3000, a nagykeresztesek pedig évi 5000 frankot, azonkívül olyan kiváltságokat, amelyek bizony meglehetős ellentétben állnak a franciák sokat emlegetett demokratikus államberendezésével. Azt a körülményt ugyanis, hogy valakit a becsületrend keresztjével kitüntettek, minden olyan hivatalos okmányon vagy ügyiraton fel kell tüntetni, amely a kitüntetett személyére vonatkozik... és minden ilyen aktát soronkívül sürgősen kell elintézni, kivéve, ha az akta arról szól, hogy a kitüntetetten valami állami tartozást vagy adósságot kell behajtani. Ezeket az aktákat viszont soronkívül a leglassabban kell elintézni. A hadsereghez tartozó egyének részéről viszont katonai tiszteletadás illeti a kitüntetettet, ugyanúgy halál esetén katonai végtisztesség is, amely célból a Legion d'honneur különböző fokozatai katonai rangosztályba vannak sorolva, így a lovagok századparancsnoki, a tisztek zászlóaljparancsnoki, a commandeurök ezredparancsnoki, a grandoficierek hadosztályparancsnoki, a nagykeresztesek pedig hadtestparancsnokot megillető tiszteletadásban és temetési gyászkíséretben részesülnek. A rengeteg sok, itt helyszűke miatt fel nem sorolható kiváltságokon kívül csak azt kell még megemlítenem, hogy a rend két legmagasabb fokozatában levőket, a grandoficiereket és a nagykereszteseket a rendőrségnek semmi körülmények között sem szabad „háborgatni“, hanem azok csak a legfelsőbb bíróság által vonhatók felelősségre. Ez sokkal naggyobb kiváltság, mint amit a francia képviselők élveznek. Ha valaki a becsületrendet megszerezni óhajtja, annak azt kérelmezni kell. A rendnek a legutóbbi kimutatás szerint 52 nagykeresztese, 330 grandoficierje, 2028 parancsnoka, 14.016 tisztje és 85.740 lovagja van összesen, akik az idei költségvetés adatai szerint 153.275.258 francia frank jövedelmet (kb. 35 millió pengő) élveznek évente az államtól. A Légion d'honneur nagymestere a köztársaság elnöke. Jelvénye a becsületrend ötágú fehér emailkeresztje, vastag aranyláncon nyakba akasztva Amikor az elnök tisztségének ideje lejár és az új elnök bevonul az Elysées-palotába, a volt államfő ezt a jelvényt ünnepélyes ceremóniák között átnyújtja a rend nagymesterének — mindig egy tábornok vagy admirális (jelenleg Dubail tábornok) — aki azután ezt a keresztet az új elnök nyakába akasztja. Ezt a szertartást nevezik ironikusan a köztársasági elnök megkoronázásának. Kotzig Károly.