Magyarság, 1932. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

2 tömegei és a vezető régi osztályok között Ezek ezért lógnak a levegőben, a töme­gek pedig azért kerülnek olyan vezetők alá, akikről Bethlen István gróf azt mondja, hogy a politikai prostituáltak hada ez, mely az olcsó népszerűségnek hizeleg a porban. Uj Széchenyinek lenni ma valóban nehéz és hálátlan küldetés volna, de azok a feladatok, amelyeket az új kor s az új magyar sors az ő nyomdokain meg­jelöl utódainak, annyira nyíltak, annyira adva vannak, hogy még az ő lánglelké­nek Útmutatása és lángszavának ostoro­zása nélkül is fölismerhetők. Ha utódai közül mégis senki se lép erre az útra, akkor a baj már sokkal mélyebb, mint az ő idejében volt s a Krőzus sátora, amelyben a nagy, új Magyarország böl­csőjét ringathatnák, nyitva áll a rablók és orgyilkosok számára egyaránt. Akik őrzésére és megmentésére rendeltettek, úgy látszik, tétlenek maradnának, még, ha a király néma fia maga szólalna is meg, hogy rájuk kiáltson: Mentsétek meg a királyt ! Újra válságba került a legnagyobb francia hajózási vállalat Párisból jelentik: A Compagnie Générale Transatlantique, a legnagyobb francia hajó­zási vállalat, amelyet a múlt évben állmilag szanáltak, ismét fizetési nehézségekbe jutott.. A kormány hajóépítési programjának végre­hajtását ismét elhalasztották s ez a körül­mény okozta az újabb nehézségeket. A társa­ság Saint Nazaireben lévő Penhoet nevű hajógyára kénytelen volt 2600 munkásának felmondani. A hajózási társaság megszün­tette Champlain nevű óceángőzösének to­vábbépítését. A pénzügyminisztérium közölte a társaság vezetőségével, hogy nincs abban a helyzetben, hogy folyósítsa a vállalatnak a múlt hétre esedékessé vált állami szubvenciót és nem biztosíthatja, hogy a közeli hetekben esedékessé váló szubvencióösszegek rendel­kezésre állanak. A hajózási társaság ezért el­határozta, hogy megszünteti az Ire de France testvérhajójának, a Super­ lle de France óceánjáró luxushajójának építését is. A Super­ lle de France már két év óta épül s a tervek szerint a világ legnagyobb óceánjáró luxushajója lett volna. vidék, — igen, nagyon is idegen. Mint­ha elállt volna a szivem verése. Egy pillanatra megéreztem a tarkómon a halál lehelletét. Borzadás vonaglott át az idegeimen. Eltámolyogtam a tükör elől s arccal a heverőre borultam. Bizonyos, hogy neuraszténiás vagyok­­— gondoltam később. — Súlyosan neu­raszténiás. Szabadságot kértem az igaz­gatómtól s elutaztam a Tátrába. Az ott eltöltött csendes, magános hó­nap fölelevenített, jól megüditett. Sike­rült szépen elfeledni magamat... Ha­­nepi azért még hónapokig meg-megnéz­­tem az emberek tarkóját. Senkiét sem találtam olyan szörnyen idegennek, mint a magamét!... ... A fiam, aki tízesztendős, rajzol­­gatni szokott. A napokban, lámpavilágos estén, a hálószobában találtam rá, amint az anyja tükre előtt ülve, a saját arc­vonásait próbálta papírra vetni. Már ez is magával foglalkozik­­ — sóhajtottam... de egyszerre groteszk gondolat bukkant fel az elmémben. Kényszerítő gondolat. Mennem kellett az én kis tükrömért. Bevittem a hálószobába s a fiam feje mögé tartottam. — No, Putyi — szóltam —, most nézz a tükörbe. Megláthatod a magad tarkó­ját, amit még sohasem láttál. A gyerek nevetve" pillantott a tükörbe. Belepillantott — s akkor megrettenve pattant fel a székről. Nagyot dobbant a szivem, a térdem megcsuklott. .— No mi az? — kérdezte én hebegve. ő sápadtan, kitágult szemmel nézett rám. Alig tudta kinyögni: Semmi... Nem tudom ... Aztán nagyot lélegzett, elmosolyodott. Olyan furcsa volt — szólt piruló arc­cal —, mintha valaki mást láttam volna a tükörben... De azért nem ijedtem ám meg! Nem? ó, én láttam, mennyire meg­ijedt! ... A jóságos Teremtő, nem akarja, hogy lássuk és ismerjük önmagunkat. Sem testi képünket, sem lelki magunkat ПДШЮМГ, 1932 február 2. kedd Kray István báró és Rakovszky Tibor kilépett a keresztény pártból A politikai világban nagy feltűnést keltett, hogy Kray István báró és Rakovszky Tibor kereszténypárti képviselők levelet intéztek Zichy János grófhoz, a párt elnökéhez, amelyben bejelentették, hogy kilépnek a ke­resztény gazdasági párt kötelékéből. A pársoros kilépő levél, mindössze annyit tartalmaz, hogy a két képviselő nem ért egyet a párt politikai taktikájával, de leszögezik levelük­ben azt is, hogy változatlanul a keresztény világnézet alapján állnak ezután is. A kilé­péseknek nemcsak azért van igen nagy jelen­tőségük, mert Kray báróval és Rakovszky Tiborral a keresztény párt két igen lelkes és értékes tagját veszíti el, akiknek a dunántúli közvéleményben erős gyökerük van, hanem azért is, mert ezek a kilépések igen könnyen a keresztény politikának új átcsoportosulá­sát indíthatják meg. Rakovszky Tibor, a kapuvári kerület kép­viselője, aki a keresztény párt legfiatalabb tagja volt, a Magyarság újesztendei számá­ban már célzott a keresztény politikának arra a válságára, amely most kilépéséhez ve­zetett. Mikor megkérdeztük most Rakovszky Tibort kilépésének okairól, felújítja emléke­zetünkben az újévkor elmondottakat: — Már újévi nyilatkozatomban is elmon­dottam, hogy a keresztény politikának a jövője attól függ, hogy a tömegek élére tud-e lendülni a bolsevizmus elleni harcban. Már akkor hangoztattam, hogy a keresztény poli­tika csak akkor tarthatja meg vezető szerepét, ha szakít a pártérdek diktálta opportuniz­mussal, a kicsi problémák kedvéért való megalkuvás szellemével is intranzigensen foglal állást a keresztény tömegek érdekeiért. Már e nyilatkozatban benne voltak mostani elhatározásom csírái. Azóta csak erősbödött meggyőződésem, hogy aktívabb keresztény politikára van szükség és főleg arra, h­ogy párt a nagy tömegekkel élénkebb összeköt­­­tést tartson fenn. Sajnos, mindenféle taktikai kérdések akadályozták eddig ezt az irányt. A mi elhatározásunk már régen megérett, de közvetlen impulzust az adott neki, hogy a keresztény párt újból visszament a 33-as bizottságba. Mi kilencen akkor a visszalépés ellen szavaztunk, hangoztatva azt a tényt, hogy ott a párt úgy sem tud komoly ered­ményeket elérni, hiszen köztudomású, hogy a 83-as bizottságban túlsúlyban vannak nagykapitalista és nagybank érdekeltségek. Hogy hova fogunk csatlakozni, arra vonatko­­zólag egyelőre fenntartjuk szabad elhatáro­zásunkat. Kray István báró, a zalaegerszegi kerület képviselője viszont a következőket mon­dotta: — A keresztény párt taktikai hibát köve­tett el, amikor visszament a 33-as bizott­ságba. Ezzel a lépéssel nem azonosíttatjuk magunkat. Egyelőre, persze, nyílt kérdés, hogy csatlakozunk-e valahová? Minden­esetre fenn akarjuk tartani teljes kritikai szabadságunkat. Hangoztatjuk azonban, hogy kilépésünk nem jelent balfelé való el­tolódást. Értesüléseink szerint Kray István báró és Rakovszky Tibor kilépését nemsokára más kereszténypárti képviselők kilépése fogja követni. A pártvezetőség mindent elkövetett, hogy Kray bárót és Rakovszkyt más elha­tározásra bírja, és a többi kilépni szándéko­zókkal szemben is minden rábeszélést meg­próbál, de úgy látszik, eredmény nélkül. Petró Kálmánnal együtt most három azok­nak a képviselőknek a száma, akik a mai pártkötelékből kiléptek és oda visszatérni sem szándékoznak. A fegyelmi bíróság hétfői ülésén nem tárgyalta Dréhl Imre ügyét Hétfőn délután Vargha Imre államtitkár elnöklésével ülést tartott a népjóléti minisz­térium fegyelmi ügyeinek elintézésére dele­gált pénzügyminisztériumi fegyelmi bíróság. Az ülésen csupán a kisebb tisztviselők ügyé­vel foglalkoztak a késő esti órákig. Dréhl Imre ügye hétfőn nem került a bíróság napi­rendjére, mert Gál Jenő védői észrevételeit meg kell várnia a fegyelmi bíróságnak, mi­előtt hozzáfog az ügy tárgyalásához. Kedden dönt a minisztertanács a havi lakbérfizetésről A bolt- és lakásbérek kötelező havi rész­letfizetése kérdésében a tárcaközi értekezlet megállapodásairól Scholtz Kornél népjóléti államtitkár hétfőn tett jelentést Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknek. A havi lak­­bérfizetés ügyét a keddi minisztertanács tár­gyalja és hír szerint a súlyos gazdasági helyzet következtében lesznek is jelentős könnyítések. Az erre vonatkozó rendelet vagy a hivatalos lap szerdai rendkívüli kiadásában, vagy pedig csütörtökön jelenik meg. A délzalai kisgazdák részt kérnek az Esterházy­­bérletekből Zala megye déli részének népét a Glaser­­uradalomban kiosztott eozinári búza ügye után most ismét nagyjelentőségű kérdés tartja izgalomban. Most jár le ezen a vidéken az Esterházy-hitbizomány közel hétezer hol­das birtokának bérlete, a hercegi uradalom soproni központi igazgatósága a napokban tett közzé hirdetményt, hogy összesen 6839 holdat kitevő szántóból, rétből és legelőből álló hitbizományi birtokot ad haszonbérbe 1932 november elsejével. Az igénylőknek május 15-ig kell beadni ajánlatukat, de a kisgazda- és földmunkástömegek már most megkezdték a szervezkedést, hogy a bérlet legnagyobb részben nekik jusson. A hétezer hold három zalai járáson terül el, a letenyei járásban: a lasztonyai 244 holdas, az aligvári 456 holdas, a kerkaszentkirályi 239 holdas, a lendvaújfalui 1174 holdas birtokrész. Az alsólendvai, vagy újabban lentii járásban van a lentiszombathelyi 2702 holdas, a Lenti­ben és Lentikápolnán fekvő 1709 holdas, a rédicsi 1032 holdas, a zalaszombatfai (Nya­­kasházpuszta) 396 holdas birtokrész. A novai járásban csak a 857 holdas pördeföldei bir­tok fekszik. Ezekből a birtokrészekből a pördeföldeit és lasztonyait Imreh György okleveles gazda, a többi ötezer holdas részt Flaser Aladár és fiai bérelték eddig, de a ha­onbérletért már évekkel ezelőtt erős moz­isom indult meg a környékbeli gazdák és nincstelenek között.­­ Az Imreh-féle birtok iránt az érdeklődés lanyhább, mivel a körülötte fekvő községe­ket a kámaházi parcellázásnál bizonyos fo­kig kielégítették, részint pedig nem is bírnak az igénylők elég vagyoni erővel.. Itt csak a lasztonyai 244 holdra tartanak igényt a bá­­nokszentgyörgyi körjegyzőség községei, an­nál nagyobb az érdeklődés azonban a Glaser fivérek kezében levő bérletek iránt. Ezzel kapcsolatban Zala megyéből a következő sorokat kaptuk: „A Glaser testvérek valószínűen ismét aján­latot tesznek a bérletre, s ezzel szemben a kisgazdák is mindent elkövetnek, hogy jogos földéhségüket kielégítsék. Mintegy tizenöt község áll az igénylők sorában és ezeket aligha lehet a törvényben kötelezően kiírt 15 százalékkal kielégíteni, mert ennél lényege­sen nagyobb az igénylés, főképpen Kerka­­szentmiklós és Lentiszombathely vidékén. A hercegség a jelenlegi bérlet kiadása alkalmá­val ugyan juttatott földet a kisgazdáknak, leadta részét a földreform során is, de ezzel még korántsem oldódott meg ennek a vidék­nek a földkérdése. A községeket nyomja a hitbizományi birtok és a szapora népesség terjeszkedni alig tud. Különösen a letenyei járásban égetően fontos a haszonbérleti kér­dés megoldása, mivel ez a járás Zala várme­gyének legszegényebb és egyben legszaporább része. A letenyei is az alsólendvai járások lakos­ságának az uradalmak sohasem tudtak ele­gendő munkaalkalmat nyújtani. Ez a nép évek hosszú során át távoli megyékben he­lyezkedett el a nyári időszakban, de­ az idei tavasszal félő, hogy a családok ezrei marad­nak munka nélkül, amint azt a gazdasági felügyelő legutóbbi jelentésében megállapí­­totta.­Nincs tehát más megoldás, minthogy a lakosságot haszonbérletekhez juttassák a megürülő hitbizományi birtokokból. A községek lakossága nem kívánja, hogy az egész hétezer holdat ő kapja meg haszon­­bérletbe, mert hiszen erre nem is volna annyi ereje, már csak azért sem, mert nem tudna olyan ajánlatot tenni, amely a nagyszámú majorokat és silányabb minőségű réteket megmentené attól, hogy holt tőkévé váljanak a hercegség számára. Másrészt az egész bir­toknak kishaszonbérletbe való adása esetén a gazdasági cselédek tömege maradna állás nélkül, mivel közülük — anyagi erő hiányá­ban — csak kevesen tudnának komoly bér­lőként jelentkezni. De teljes joggal kívánja a községek lakossága, hogy a hétezer holdból méltányos részt osszanak ki kishaszonbérle­­tek céljaira. A választások alatt ezt jelszó­ként hangoztatták a kortesek és a nép sze­retné, ha a jelszóból valóság lenne. A gazdák szervezkedése az érdekelt vidé­ken, főként Kerkaszentmiklós környékén KÖHPGES.REKEDTSÉG (amely a választás idején a Némethy-párt főerőssége volt) megindult. A gazdák bíznak abban, hogy bérlethez jutnak, mivel hír sze­rint a kétségtelenül szociális érzékkel bíró Esterházy Pál hercegben megvan a hajlandó­ság arra, hogy a kisgazdákkal szemben mél­tányosan járjon el. A kérdés csak az, hogy mennyit ajánl fel az uradalom kishaszonbér­­letek számára és kielégítheti-e ez a gazdákat. A vidéken van néhány plébános és tanító, aki a gazdák mellé állott és szervezi a bér­let ügyét, de szeretnék a falusiak, ha ezeken kívül a magasabb hatóság és a nyilvánosság is igaz ügyük mellé állna.“ Katonai tiszteletadás jár a francia becsület­rend tagjainak Fizetést is kapnak a kitüntetettek Párizs, január hó. (A Magyarság tudósítójától.) Ha valaki Középeurópa olyan államából érkezik a francia fővárosba, amelynek földjén a rosz­­szul sikerült úgynevezett októberi forradal­mak kellemetlen emléket hagytak vissza maguk után, holmi vörös lobogókat, kokár­dákat, pántlikákat illetőleg, az bizonyára meglepődik azon, hogy Franciaországban majdnem minden jól öltözött ember, azaz helyesebben, csakis a jólöltözött urak ru­hájának gomblyukában ott látja a szemet, szúró vörösszínű szalagot vagy kokárdács­­kát Mert ez itt nem valami május elseji megnyilatkozást jelent, hanem azt, hogy az illető a becsületrendnek lovagja vagy ke­resztese. A rendet még a „császár“ alapí­totta és annak szabályai és előírásai ma is ugyanazok, ahogyan azt Napóleon megal­­­­kotta. A francia „Légion d'honneur" nemcsak egy egyszerű kitüntetés, hanem annak tag­jai rendes fizetést húznak az államtól és pe­dig a lovagok évi 500, a tisztek 1000, a pa­rancsnokok 2000, a grand officierek 3000, a nagykeresztesek pedig évi 5000 frankot, azonkívül olyan kiváltságokat, amelyek bi­zony meglehetős ellentétben állnak a fran­ciák sokat emlegetett demokratikus állam­­berendezésével. Azt a körülményt ugyanis, hogy valakit a becsületrend keresztjével kitüntettek, minden olyan hivatalos okmá­nyon vagy ügyiraton fel kell tüntetni, amely­ a kitüntetett személyére vonatkozik... és minden ilyen aktát soronkívül sürgősen kell elintézni, kivéve, ha az akta arról szól, hogy a kitüntetetten valami állami tarto­zást vagy adósságot kell behajtani. Ezeket az aktákat viszont soronkívül a leglassab­ban kell elintézni. A hadsereghez tartozó egyének részéről viszont katonai tisztelet­­adás illeti a kitüntetettet, ugyanúgy halál esetén katonai végtisztesség is, amely cél­ból a Legion d'honneur különböző fokoza­tai katonai rangosztályba­ vannak sorolva, így a lovagok századparancsnoki, a tisztek zászlóaljparancsnoki, a commandeurök ez­redparancsnoki, a grandoficierek hadosz­tályparancsnoki, a nagykeresztesek pedig hadtestparancsnokot megillető tisztelet­adásban és temetési gyászkíséretben része­sülnek. A rengeteg sok, itt helyszűke miatt fel nem sorolható kiváltságokon kívül csak azt kell még megemlítenem, hogy a rend két legmagasabb fokozatában levőket, a grandoficiereket és a nagykereszteseket a rendőrségnek semmi körülmények között sem szabad „háborgatni“, hanem azok csak a legfelsőbb bíróság által vonhatók felelős­ségre. Ez sokkal naggyobb kiváltság, mint amit a francia képviselők élveznek. Ha valaki a becsületrendet megszerezni óhajtja, annak azt kérelmezni kell. A rendnek a legutóbbi kimutatás szerint 52 nagykeresztese, 330 grandoficierje, 2028 parancsnoka, 14.016 tisztje és 85.740 lovag­ja van összesen, akik az idei költségvetés adatai szerint 153.275.258 francia frank jövedelmet (kb. 35 millió pengő) élveznek évente az államtól. A Légion d'honneur nagymestere a köz­társaság elnöke. Jelvénye a becsületrend öt­ágú fehér emailkeresztje, vastag aranylán­con nyakba akasztva Amikor az elnök tiszt­ségének ideje lejár és az új elnök bevonul az Elysées-palotába, a volt államfő ezt a jelvényt ünnepélyes ceremóniák között át­nyújtja a rend nagymesterének — mindig egy tábornok vagy admirális (jelenleg Dubail tábornok) — aki azután ezt a ke­resztet az új elnök nyakába akasztja. Ezt a szertartást nevezik ironikusan a köztársasági elnök megkoronázásának. Kotzig Károly.

Next