Magyarság, 1932. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-18 / 39. szám

•[A t.I . Wolfner József meghalt. Wolfner Jó­zsef magyar könyvkiadó, a Singer és Wolf­ner irodalmi intézet megalapítója és vezér­­igazgatója, a magyar írók patriárkális jó­barátja és segítője, az új magyar irodalom egyik legtevékenyebb megalapozója és ki­adója 76 éves korában meghalt. „Pepi bácsi“ (így hívták az írók, a jó­barátok, a tisztelők és szőkébb családja, az a kétszáz hivatalnok-család, amelynek vál­lalatánál biztos kenyeret adott) Aradról ke­rült fel Budapestre, megalapította könyv­kiadóvállalatát, amelynek jeligéjéül a „Ma­gyart a magyarnak“ jelmondatot válasz­totta. Az ő mindig választékosan szép ki­adásában jelentek meg többi között Bár­sony István, Herczeg Ferenc, Benedek Elek, Ábrányi Emil, Bródy Sándor, Csathó Kálmán, Gárdonyi Géza, P. Gulácsy Irén, Justh Zsigmond, Krúdy Gyula, Kiss József, Lyka Károly, Pósa Lajos, Szabolcska Mi­hály, Tömörkény István munkái, de ki­adója volt ezenfelül sok értékes magyar tehetségnek és kezdő írónak. Lapjai: az Uj Idők, Művészet, Magyar Figyelő, Magyar Lányok, Az én újságom, számról számra a legjobb nevű írók mindenkor magyar ér­zéstől átfűtött írásait hozták, generációkat neveltek fel a kisgyermekkortól egész a magyar család, sőt a nagyapák és nagy­mamák koráig ebben az érzésben; ő látta el a könyvespolcaikat mindig értékes, tiszta, a gyorsan változó divatokon felül­­álló könyvekkel. Bátorság, ösztönös bizton­ság vezette mindig és az a cél, hogy a ma­gyar irodalmat szolgálja. Törhetetlen mun­kaerővel, vállalkozásaiban mértéket tartó jó­zansággal és fegyelmezettséggel vezette igen kiterjedt üzletét, puritán polgári életfor­máival, harmonikus életével pedig minden­kor megértő segítője volt az írók és művé­szek egész légiójának. Szűkebb családján, feleségén, fián, menyén, unokáin és rokon­ságán túl őszintén gyászolja a magyar íróknak, munkatársainak és tisztviselőinek igen nagyszámú tábora. — Adakozás. Szerkesztőségünkbe a szerdai napon a következő adományok érkeztek be: „A sashalmi barak szegényeinek“: Bortnyik György (Miskolc) 2 pengőt; „70 éves“ jeligére özv. Czeke Miklósné (Budapest) 3 pengőt; a Bogyay-családnak Bortnyik György (Miskolc) 2 pengőt küldött. A kis Péntek András internátusi költségeire a, a Szekeres Margit leánylíceum nö­vendékeinek ifjúsági vöröskereszt-csoportja feb­ruári és márciusi internátusi díjra 20 pengőt küldtek. 8 ELŐADÁSOK NAPTÁRA A Felvidéki Egyesületek Szövetsége (V., Géza­ utca 4. félemelet) február 22-étől kezdve minden hétfőn este 7 órai kezdettel saját he­lyiségében felolvasás-sorozatot tart vetített ké­pekkel. Február 22-én Pechány Adolf dr. kor­mánybiztos: Képek a tót nép életéből. február 29-én Tomcsányi János ny. tanfelügyelő: Árva megye és a gorálok; március 7-én Bátor Pál reáliskolai tanár: Kassa; március 14-én Vaszkó Endre dr. miniszteri tanácsos: Az északkeleti Felvidék és március 21-én­ Szeghalmi Gyula polgári iskolai igazgató: Képek a Felvidékről címmel tart előadást. Hol lehet Kucsera? Írta:­­—i !—s Hol lehet hát Kucsera e pillanatban? Talán csak az Isten tudná megmondani... Ezerkilencszázharmincegy április 10-ikén járt nálam utoljára, azzal, hogy másnap minden körülmények között visszajön a meg­­reparált órámmal. Mert órássegéd lenne más­különben ... De nem jött! Azazhogy mégis bekukkantott hozzám ezelőtt hét nappal. Indignálódva mondtam neki: — Hallja-e, barátom Kucsera, hol kószált annyi ideig az órámmal? Szerény hangon válaszol­: — Ültem, tekintetes úr. A magyaroknál is, a cseheknél is ... Mert szegény Kucserát hol itt, hol ott fog­ják le s teszik hűvösre. Az órát annak rendje szerint visszahozta s természetesen megjavított állapotban. Hét nappal ezelőtt szavára ígérte, hogy más­nap visszajön s megvizsgálja, miért késik hetenként másfél percet a falióránk? De, mert azóta sem jelentkezett, valószínűen baj lesz vele újból... Talán megint ül.★ Kucsera órássegéd barátomról én valami nyolc hónappal ezelőtt cikket írtam a Ma­­gyarság-Ъа, kérve-kérvén a magyar rendőr­­hatóságokat, közelebbről: határőröket, vám­tiszteket, csendőröket, rendőröket, révésze­ket és komposokat, ne dobják át megint a határon szegény Kucserát, hiszen a csehek minden bizonnyal vissza fogják dobni őt, ha előzően leültették néhány hónapra. Tudniillik, baj van a Kucsera állampolgár­sága körül. . A csehek feketekönyvbe írták a ne­vét, a mieink idegennek tekintik. Hogy a csehek nem rokonszenveznek vele, azon nem is le­het megütközni túlságosan ... Mert Kucsera pajtás (nemzeti alapon állvánt) ott legény­­kedett ama szabadharcosok sorában, akik 1919 jakor-tavaszán Losonc, Léva és Galgóc táján a csehek ellen csatáztak a maguk szakállára. Kucsera barátunk ezenkívül is ott jeleskedett valamennyi olyan egyéni akcióban, melynek tendenciája a régi hatá­rok felszabadítása lett volna s a nyugat­magyarországi szabadságmozgalomban is csupán azért nem vett részt tevőlegesen, mi­vel éppen akkor lakat alatt tartották a csehek Pozsonyban. Pedig talán végeszakadhatna egyszer már a Kucsera pajtás örökös hányattatásának! Hisz, ha egyébért nem, egy kis nyugalomra rászolgált volna pusztán azért is, mert édes­bátyját, aki plébános volt Szentendrén, irtó­zatos kínok között végezték ki a vörösök. S hozzá kell számítani, hogy Kucsera órás­­segéd maga nemzeti érzéstől telített ember, tehát hazafi ... Ne dobják át többé cseh megszállt terü­letre! Ha ugyanis átdobják, a cseh zsandárok abban a pillanatban lefülelik. Hogy mi­ min­den történik vele attól fogva, nem lehet azt elmondani... Zaklatják, faggatják, meg is verik, lecsukják, mert sok minden rovására van írva odaát szegény Kucserának. S a legmegdöbbentőbb, hogy Kucsera sohasem lázadozik az ilyen bánásmód ellen, ahelyett szerény és alázatos lélekkel felelget a hozzá­intézett kérdésekre. Egész magatartása olyan vasnyugalmú e zaklatásokkal szemben, hogy az több már, mint fatalizmus. Ha aztán annyit ült már valamelyik bör­­tös’­,is han, hogy a csehek is ráunlak, Köp­csénynél vagy valamelyik más kiszögellőbb pontján a határnak áthajintják a cseh finán­cok, külön is megfenyítve őt a fegyverük­kel, hogy ne próbáljon még egyszer meg­mutatkozni a határon túl, mert igen rosszul talál járni. De mikor a magyar hatóságok megint visszadobják ugyanazon a határon! Észretérhetnének egyszer már minálunk is, hogy Kucsera katonatársunk elvégre, ma­gyar ember és nem futball-labda. . . Döbbenetes az a közömbösség, amellyel Kucsera ezt az örökös gezaturát fogadja. Ha például megint csonka hazai területre lökték át a csehek, szegény Kucsera meg­indítja a két lábát, hogy valami betevőfalat után nézzen. Órássegéd lévén, faluról-faluig talpalván el a két lábával, hibás órák után érdeklődik, amelyeket ott helyben, néhány pillanat alatt helyrereparálna. (Boszorká­nyosan érti a mesterségét!) És mert olcsó ember, itt is, ott is felkarolják az emberek és a kapott pénzecskéből valahogy csak el­tengetné egyszerű napjait Kucsera. Igen ám, de akkor fölfedezik a hazai köz­­biztonsági szervezetek közegei. Igazoltatják s kiderül nyomban, hogy Kucserának nincs állampolgársága, ezzel szemben viszont cseh megszállt területen született. S már viszik is a gallérjánál fogva. — Máskor — Köpcsény vagy Komárom alól — sikerül elgyalogolnia Budapestig. Itt, fáradt lévén, beül valamelyik kültelki csap­székbe és kevés pénzecskéjéből fröccsöt ren­del. De amilyen szerencséje van Kucserá­nak, bizonyára széleskörű razziába talált belepottyanni, a detektívek előtt nem tudja igazolni magát kellőképp s már viszik is a toloncházba. Ott elül néhány hétig és bizn­nyos, hogy akkor a határ felé irányitják, a trianoni határon átlökik aztán cseh meg­szállt területre, Szobnál vagy Balassagyar­matnál. Igaz ugyan, hogy Kucsera pajtás a magyar rendőrhatóságok előtt hivatkozhatnék ha­zafias érdemeire, ő azonban hallgat, mert ez a piros és megnyerő arcú, harmincöt év kö­rüli órássegéd annyira alázatos és tisztelet­tudó, hogy védekezni sem mer. Vagy talán — bölcs ember lévén — nem is akar, előre tudván, hogy úgyis hiábavaló minden. Hét nappal ezelőtt nálunk járt, vissza­hozta 1931 április 10-ikén elvitt zsebórámat, megjavítva természetesen s azzal vált el akkor, hogy másnap okvetlenül visszajön és megigazítja falióránkat. De azóta sem jött, úgy látszik, időközben razzia volt a fő­város valamelyik részében, Kucsera (amilyen szerencséje van!) feltétlenül belekerült a razzia legközepébe és már vitték is. Hol lehet Kucsera e pillanatban? Föltehető, hogy a toloncházban vár bizonylatán sorsára, lehet, hogy át is tették már a trianoni határon és ezúttal éppen Léva felé gyalogol az ország­úton, lesvén a másodpercet, amikor cseh csendőrök teszik vállára a tenyerüket és most már ők viszik némi dutyiba, Kassára vagy Pozsonyba. Mit lehetne tenni itten?­Nekünk egyetlen kérésünk lenne csupán a magyar határőrökhöz, vámtisztekhez, csend­őrökhöz, rendőrökhöz, révészekhez és kom­­posokhoz: ha eléjük kerül Kucsera, hagyják továbbmenni és fogadják barátságos indulat­­tal a köszönését. Mert lehet bármit mondani Ku­cseráról, de egyet elismer róla mindenki: hogy tisztelet­­imk­ Halálig! Ha majd a nagysikerű leszerelési konferencia véget ér... Az öregágy­­, mint elnök: A delegátusok eleget beszéltek, bumm, az ülést ezennel megnyitom!... — Nem jó kövérnek látszani! Alexan­driából azt jelentik, hogy az ottani tengeri kikötőben abban a pillanatban, mikor éppen indulni ké­szült az egyik hajó, egy hihetetlenül kövér em­ber futott végig az utasok között, hogy valami módon felszállhasson a már-már induló hajóra. Annak a rendőrnek azonban, aki éppen szolgá­laton teljesített a kikötőben, feltűnt, hogy a lihegve törtető utas hallatlanul kövér hasban, mellben és nadrágszárban, ezzel szemben az arca olyan sovány, minha életében egyszer sem lakott volna jól. Tüstént megmotozták s kide­rült akkor, hogy a pókhasu utasnak kabátja, mellénye, nadrágja tele van belsőzsebekkel s ezek a zsebek tele vannak aranypénzzel. E pénz értéke pontosan tízezer fontra rúgott. Az össze­get tüstént elkobozták, magát a vékonyra löllyedt előbbi kövér embert pedig nyomban vasra verték. Hát kellett ez neki? — A szerb adós revolverrel fizet. Belgrád­­ból jelentik: Velez délszerbiai városkában a szerdára virradó éjszaka véres adós-dráma játszódott le, amelynek három emberélet esett áldozatul. Menkovics Koszta strumicai szállodatulajdonosnak találkozója volt két legnagyobb hitelezőjével, akiknek többszáz­ezer dinárral tartozott. A hitelezők felszólí­tották Menkovicsot, hogy fizessen, mert to­vábbi haladékot nem tudnak adni. Menko­vics, aki a tönk szélén állott, végső két­ségbeesésében revolvert rántott, két lövés­sel megölte két hitelezőjét, majd öngyilkos­ságot követett el. Mind a hárman azonnal meghaltak. Шяштшшштяяшятшшшвштятштяшяаш — A Korunk Szava februári második száma Széchenyi György gróf, Aradi Zsolt és Balla Borisz szerkesztésében megjelent. A népszerű „Idő sodrában“ foglalkozik Mikes püspök bátor körlevelével, a keleti eseményekkel, Korányi Frigyes türelmi rendeletével, a magyar—osztrák vámszövetség tervével és a P. Bangha és Glatt­­felder püspök közötti állítólagos ellentéttel. Aradi Zsolt a keresztény munkásmozgalom csődjéről írt tanulmányt. Korompai József böjt­áldozat címmel, vagy Töhötöm S. J. a magára hagyott tanyavilágról, Komló István (Bécs) a marxisták iskolareformjáról, Szike Gábor a család anyagi létfeltételeiről ir. Széchenyi György P. Csávossy Elemér nagy cikkére reflektál, Vár­­konyi Fidél folytatja leveleit. Erős kritikát gya­korol a lap az egyetemi hallgatóság tíz évéről, foglalkozik a szocialisták agrárprogramjával, közli a világmunkanélküliség adatait­ és a leg­újabb Magyarországra vonatkozó fontosabb statisztikai adatokat. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal: IX., Lónyay­ utca 36., II. udvar, földszint 6. Előfizetés negyedévre egy pengő. Egyes szám ára 20 fillér. — Zongorázzunk magyar nótákat. Ha nem tud, három hónap alatt tökéletesen megtanítja Dezső Gábor zeneszerző, ha tud, művészi kikép­zésben részesül és megtanulja a legprecízebb kiséretszerkesztést. Felnőttek részére az egyetlen célravezető módszer. Ne tévesszük össze a nagy­hangon hirdetett primitív naturális módszerek­kel. Ezernyi elismerés. Mérsékelt tandíj. Egyéni tanítás és bármikor megkezdhető. Érdeklődők forduljanak személyesen Dezső Gábor zene­szerzőhöz. Budapest, Vili., Szigony­ utca 16/b., I. em. 18. Tizennégy­es autóbusz megálló. — Sok fogós kérdés van ma a világon. De a jó fogkrém problémája már megoldódott: a Diana-fogkrém kitűnő és olcsó, tubusonként 48 fillér. — A Kúria helybenhagyta a gyilkos győri varróleány tizenötévi fegyházbüntetését. Másfél esztendővel ezelőtt Molnár Erzsébet varrónő Győrben egy hatalmas konyhakést­sel meggyilkolta legjobb barátnőjét, Koncz Vilmos alhadnagy feleségét. A gyilkosság körülményeit és motívumait jó darabig hot­mály fedte, a hisztériára hajlamos leány előbb Koncz Vilmos alhadnagyot is magá­­val akarta rántani s csak később derült ki Koncz Vilmos ártatlansága. A bizonyítási el­járás lefolytatása után a győri törvényszék előre megfontolt szándékkal elkövetett em­­berölés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. A győri tábla azonban tizenötévi fegyházra szállította le az ítéletet, nyomatékos eny­hítő körülményként mérlegelve, hogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint is a vádlott leány nagy fokban degenerált. A bejelentett semmiségi panaszok alapján szerdán került az ügy a Kúria Szeőke­­tanácsa elé, ahol a tárgyalás megnyitása után Szeőke elnök elrendelte a nyilvánosság kizárását. Bán József dr. kúriai bíró refe­rálta zárt tárgyaláson az ügyet, a vádható­ságot Átányi József koronaügyészhelyettes képviselte, a védelmet pedig György Ká­roly dr. győri ügyvéd látta el. Az ugyan­csak zárt ajtók mögött kihirdetett kúriai ítélet elhangzása után Szeőke tanácselnök mindössze annak közlésére adott engedélyt a sajtó részére, hogy a Kúria a semmiségi panaszok elutasításával a győri tábla ítéletét jogerősen helybenhagyta. — Endresz György Rothermere lordnál, L­ondonból jelentik: Rothermere lord szer­dán teán látta vendégül Endresz Györgyöt, aki megköszönni jött azt a messzemenő tá­­­mogatást, amelyet a lord a magyar óceán­, repülés sikeres keresztülvitelénél nyújtott. Endresz átnyújtotta a Justice for Hungary repülőgép márványtalapzaton nyugvó min­táját, valamint a Budai Polgári Lövészegy­let Justice for Hungary-plakettjét. A lord egy óra hosszat tartó beszélgetés folyamán nagy érdeklődéssel hallgatta Endresz elő­adását az óceánrepülésről és kijelentette, hogy ez a teljesítmény Magyarország szá­mára világpropaganda volt, a repülés törté­netében pedig elévülhetetlen fontosságú. Endresz, mint Rothermere lord vendége, egy hétig marad Londonban. — Kalocsa kettős centennáriumra készül. Kalocsáról jelentik: Kalocsa város és a kalocsai egyházmegye kettős centennáriumra készül: Katona István történetíró születésének két­­századik és P. Rosty Kálmán születésének századik évfordulójára. A város és az egyház­megye méltó ünnepségeket akar rendezni a kettős centennárium alkalmával.­­ Magasabb adómegtérítést kapnak a kivi­telre dolgozó iparosok. A pénzügyminiszter a kiviteli adómegtérítés kulcsainak felemeléséről rendeletet adott ki, amely részletes felsorolás­ban közli a kiviteli adómegtérítésben részesít­hető árukat és az adómegtérítés százalékát. A rendelet szerint az adómegtérítést a külföldi megrendelő által beküldött anyagból bérmunká­ban előállított vagy a külföldről javítás végett behozott áruk után is igénybe lehet venni. 1932 február 18. csütörtök

Next