Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ. EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FUJ, AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. AUTOMATA 294—31, 294-32, 294-33 BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 12* HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1932 MÁRCIUS 1. KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 49. (3301.) SZÁM Az OTI szanálása Beavatott körökből kapjuk az alábbi sorokat: 1929. év január hó 1-e óta, mióta az OTI mint ilyen, fennáll, állandó a harc, a torzsalkodás az érdekeltségek és az intézet vezetősége, illetőleg a népjóléti minisztérium között. Egy csomó kis és nagy értekezlet, ankétezések tömege és párszáz, havi 93 pengő fizetést élvező díjnok elbocsátása, kenyörtelenné tétele az egyes állomásai az 1929. évi január hó 1-től napjainkig lefolyt jó egynehány szanálásnak. A közelmúltban kiadott 9090/1931. M. E. számú kormányrendelet végleges szanálást akar elérni. Köztudomású, hogy az OTI minden ágazatában rend van, csupán a betegségi ágazatban vannak súlyos deficitek. Az érdekeltségek szerint ennek a nagy adminisztráció az oka, az intézet vezetősége és a minisztérium, valamint mások szerint is a túlmagas segélyezési szolgáltatások. A fentebb említett kormányrendelet, melynek kirívó érdekessége az, hogy tulajdonképpen csak direktívákat ad, a végrehajtást azonban kifejezetten az önkormányzatra bízza, mindkét kifogásnak eleget akar tenni, mert e két problémával foglalkozik. A segélyezési szolgáltatások csökkentése ügyében a kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az eddigi egyévi segélyezési tartamot 26 hétre (félév) lehet leszállítani. A kormányrendelet e pontjával csak felesleges izgalmakat kelt a munkavállalói érdekeltség körében, megtakarítást azonban csak elenyészően kismértékben lehetne ezzel elérni, mert a betegség ellen biztosítottaknak igen csekély hányada beteg egy félévnél hoszszabb időn át. A táppénzsegélyek ügyében a kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az átlagos napi kereset 60 százalékában megállapított napi táppénz eddigi mértékét az átlagos napi kereset 50 százalékára szállítja le. Első pillanatra csekélynek tűnik ez a leszállítás, de a biztosítottakra nézve mégis tetemes. A beteg munkásnak jobb étkezés kell, télen több fűtőanyag, mert betegsége a lakásához láncolja, állandóan meleg szobára van szüksége. Viszont tényként kell megállapítani, hogy a betegségi ágazatban súlyos deficit van, azt pótolni kell. Üljenek össze társadalombiztosítási matematikusok, vonjanak be a tanácskozásba tekintélyes szakembereket, tapasztalt orvosokat, nőgyógyászokat és segítesenek a deficittel küzdő betegségi ágazaton. Végre is három év szám- és statisztikai adatai állnak rendelkezésre, azok felhasználásával kalkuláljanak, mert meggyőződésem, hogy meg lehet találni azokat a módozatokat, amelyeknek segítségével helyre lehet billenteni a betegségi ágazat egyensúlyát. A betegségi ágazat szanálása érdekében feltétlenül elsőrangú szakemberek meghallgatására van szükség, nem pedig csupán csak az önkormányzat tagjainak véleményére, akik a felmerülő kérdések javarészében laikusok. Az eddigi szanálások sikertelensége is minden valószínűség szerint arra vezethető vissza, hogy nem szakemberek végezték. A kormányrendelet a tisztviselői létszám új megállapítását és az ezzel kapcsolatos elbocsátásokat illetőleg úgy rendelkezik, hogy a központi önkormányzatot bízza meg javaslattétellel. A javaslatok alapján az elbocsátásokról végérvényesen a népjóléti miniszter dönt és elbocsáthatók szabályszerű végelbánással még a végleges minőségű tisztviselők és egyéb alkalmazottak is. A központi önkormányzat egy négytagú bizottságot küldött ki a normálstátus megállapítására. E bizottság tagjai — igen jellemző névsor — Peyer Károly, Gál Benő, Kornfeld Móric báró és Alapi Viktor dr. Mielőtt a létszámapasztás kérdésére rátérnék, meg kell említenem, hogy az OTI-nek két érdekeltsége van: munkaadói és munkavállalói. Az előbbi fizet, az utóbbi kap. Az előbbi bármily keveset fizet is, mindig sokalni fogja, az utóbbi pedig bármennyit kap is, mindig keveselni fogja. Az érdekeltségeknek előbb vázolt elégedetlensége a kiváltója annak a nagyon ellenszenves hangulatnak, mely — különösen a mai nehéz viszonyok között — az OTI ellen fordul. Parlamenti vitákból, valamint a baloldali lapok tendenciózus cikkeiből azonban le lehet szűrni azt a tényt is, hogy az OTI-ellenes mozgalomban a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek viszik a főszerepet. Ismeretes, hogy a régi munkásbiztosító pénztárak melegágyai voltak a szociáldemokrata propagandának, sőt a proletárdiktatúra igen sok hírhedt nagyságú munkásbiztosító pénztári tisztviselő, vagy önkormányzati tag volt. Természetes, hogy a szociáldemokraták most is mindent megmozgatnak, csak hogy uralmukat az MTI-nél visszanyerjék. Eme törekvésük elérése érdekében hangzanak el a parlamentben szociáldemokrata interpellációk és a nekik mindig készséggel segédkező liberális sajtóban támadó cikkek az ОТ»viselőkara ellen,amelynek nagyobb része nyíltan a nemzeti alapon áll és akadályt jelenthet számukra céljaik megvalósításában. Ezért tartják túl nagynak a tisztviselői létszámot. Azt hangoztatják, hogy a régi munkásbiztosító pénztárak működése idején jóval kisebb létszámmal látták el az ügyeket. Látszatra e megállapításuk igaz, de csak látszatra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanis azt, hogy az intézetnek 1928. évi január 1-én bekövetkezett államosításával kapcsolatban a biztosítási kötelezettség lényegesen kiterjedt, 1929. évi január hó 1-én pedig az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást is bevezették. Az 1928 év előtti primitív, apró szatócsokéhoz hasonló könyvelési rendszer helyett az intézetnél ma már teljesen modern, a követleményeknek megfelelő könyvelési rendszer van, a gyógyintézmények, szakrendelések száma jóval nagyobb, az orvosi létszám is tetemesen megnövekedett, stb. Mind olyan tények ezek, melyek az 1928. évi január 1-je előtti tisztviselői létszám megállapítását, illetőleg visszaállítását lehetetlenné teszik. Mindezek ellenére azonban elfogulatlanul meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi tisztviselői létszám megállapítása annak idején nem történt a megfelelő körültekintéssel és gondossággal. A magasabb fizetési osztályokban ugyanis létszámfölöttiek vannak, míg az alacsony fizetési osztályokban még mindig hiányok mutatkoznak. Tény az, hogy a központban a VI. és VII. fizetési osztálybeli tisztviselők közül többen olyan beosztásban működnek, amelyeknek teendőit a vidéki pénztáraknál X., XI. fizetési osztálybeliek, esetleg kezelők, sőt bijnokok látják el kifogástalanul. Mindez azt bizonyítja, hogy a tisztviselőknek az egyes fizetési osztályokba és szolgálati beosztásokba való megoszlása nem arányos. Ezen tehát segíteni kell. Ha ezeknek az aránytalanságoknak kiküszöbölése után is fölösleg mutatkozik a tisztviselői karban, csak akkor lehet és csak akkor igazságos elbocsátásokat foganatosítani. Az eddig elmondottakon kívül még föltétlenül figyelembe kell venni, hogy az új tisztviselők javarésze hadviselt s azonkívül nemzeti és keresztény szempontból föltétlenül megbízható. Tekintetbe kell venni azt a példátlan eltolódást is, mely az OTI tisztviselői között, a régi tisztviselők meghagyásával, előképzettség tekintetében fennáll. A fogalmazói karban vannak jogvégzettség nélküliek, a számvevőségnél a diplomás számtiszttől kezdve a hatelem is, esetleg Röser-érettségis számvevőségi főtanácsosig minden rendű és rangú képzettséggel rendelkezőkkel találkozunk. A normál státus megállapításánál, illetőleg az esetleges elbocsátásoknál ezeket a szempontokat kell elfogulatlanul tekintetbe venni. És most kérdem, képes lesz-e erre a központi önkormányzat által kiküldött négy úr, vagy az egész központi önkormányzat is? Elsősorban az OTI tisztviselői az 1927. évi XXI. törvénycikk 115. §-a értelmében az állami tisztviselőkkel egyenrangú köztisztviselők, akik a népjóléti minisztérium, ennek esetleges megszűnése esetén, természetesen, a jogutód minisztérium alá tartoznak. Az önkormányzat hatáskörét meghatározó 1927. évi XXI. törvénycikk 107. §-ában személyi ügyről szó sincs. Miért kellett tehát ezt a fontos személyzeti ügyet — ha csak javaslattétel végett is — az önkormányzatra bízni? Ha nem is vesszük figyelembe azt, hogy e tárgyalásoknál csak személyi és pártérdekek szerint, tehát elfogultan fog az önkormányzat eléjárni, akkor is fölmerül a kérdés, hogy: az önkormányzat munkaadó és munkavállaló tagjai képesek-e egy minden tekintetben megfelelő normálstátust alkötni. Egy közhivatalnokokból és szakemberekből álló bizottság, melynek tagjai jártasak a hivatali teendőkben, a tisztviselői kartól elvárható munkakészséget és munkateljesítményt tapasztalatból és elfogulatlanul tudják elbírálni és mérlegelni, bizonyára alkalmasabb volna e célra. A szanálást ez év június 30-ig kell végrehajtani, van tehát még idő arra, hogy ez az égetően fontos, úgy szociálpolitikai, mint nemzetvédelmi szempontból eminens kérdés helyes megoldás felé terelődjék. Nemcsak igen sok tisztviselő megélhetése, hanem az OTI érdeke, a biztosítottak méltányos ellátása forog kockán s mindezeken felül lehetetlenné kell tenni azokat a ma már nem titkolt szociáldemokrata törekvéseket, amelyek az OTI-t a szociáldemokrata párt vazallusává, a szakszervezeti propaganda mentsvárává akarják tenni. Fegyverszüneti tárgyalások Sanghajban az angol zászlóshajón Sanghaiból jelentik. A „Kent” angol zászlóshajó fedélzetén hétfőn reggel óta fegyverszüneti tárgyalások folynak a kínai és a japán kormány megbízottai között. A tárgyalásokat Sampson sanghai i angol nagykövet javaslatára kezdték meg. A tárgyalások a sanghai-i vizeken horgonyzó angol flotta főparancsnokának a jelenlétében folynak. Sir Howard Kelly tengernagy, a flotta főparancsnoka, mint semleges megfigyelő van jelen. A konferencia legfőbb tárgya a sanghai-i kerekasztal-értekezlet összehívásának kérdése. Ezen az értekezleten az összes függő kérdések szőnyegre kerülnének. A japán és a kínai megbízottak állandóan tájékoztatják kormányukat a tanácskozások lefolyásáról. A tárgyalások több napot vesznek igénybe. A hadműveletek a fegyverszüneti tárgyalások ellenére tovább folynak. A japánok egyre-másra szállítják partra újonnan érkezett csapattesteiket. A hétfői nap folyamán szakadatlanul tartott a véres harc, anélkül azonban, hogy döntő eredménnyel járt volna. Shanghai-i jelentés szerint a Kent angol cirkáló fedélzetén tartott megbeszélés eredményeként a következő javaslatot készítették elő: A kínaiak az engedményes területtől északra 20 kilométerre, a japánok pedig még meg nem határozott úgynevezett biztonsági távolságra vonják vissza csapataikat. A csapatvisszavonásokat a hatalmak megbízottai ellenőriznék. Yen kínai megbízott szerint a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre 5 km-re vonulnak vissza, míg a japánok engedményes terület határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 km-re fekvő Nan-Csang állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák. Gén támogatja a béketárgyalásokat A sanghai-i tárgyalásokkal párhuzamosan Paul Boncour elnök a népszövetségi tanács hétfő esti nyilvános ülésén tervezetet terjesztett be a japán-kínai konfliktus megoldására, amely szerint a sanghai-i konferencia tárgyalásainak alapja a következő két alapelv lesz: a) Japánnak nincsenek különleges diplomáciai szándékai, nem akar kínai területet hódítani s nem akar külön japán koncessziós területet Sanghaiban és nem akar különleges előjogokat szerezni alattvalói részére, b) Kína azzal a feltétellel vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi és a francia koncessziós terület biztonságát és integritását teljes mértékben garantálják. Grandi olasz külügyminiszter hozzájárult a tervezethez, Sir John Simon angol külügyminiszter is, aki azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok szintén hajlandók résztvenni ebben a lépésben. Sato japán delegátus azzal a kikötéssel fogadta el a tervet, hogy kormánya is hozzájárul ahhoz. A japán kormány hajlandó együttműködni a többi hatalommal a sanghai-i konfliktus rendezése érdekében, de csak akkor, ha a rend és a nyugalom már helyreállt. Геп kínai delegátus elfogadhatónak mondotta a népszövetségi tanács tervét. Ára 16 fillér Kivégeztek egy kínai tábornokot Sanghaiból jelentik A japánok elfogták Wang-Ken kínai tábornokot, aki a Sanghai-i amerikai konzulátusra akart menni és nem tudta, hogy a konzulátus régi épületéből elköltözött és hogy az épületet japán katonaság őrzi. A kínai tábornok birtokában lévő térképen állítólag pontosan fel vannak tüntetve a kínai hadállások és Haditervek. A rendőrségre szállított tábornok térdenállva könyörgött egy angol rendőrfelügyelőnek, hogy engedje megsemmisíteni a térképet, a rendőrfelügyelő azonban nem volt hajlandó teljesíteni a kínai tábornok kérését. A tábornokot később kiszolgáltatták a japánoknak, akik, hír szerint, már ki is végezték. Kína felveszi a szovjettel a diplomáciai kapcsolatot bankingből jelentik. A kormány külügyi bizottsága elhatározta, hogy újra felveszi a Szovjetoroszországgal 1929 ben megszakított összeköttetést.