Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ. EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FUJ, AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VL KERÜLET, ARADI­ UTCA 8. SZ. AUTOMATA 294—31, 294-32, 294-33­­ BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 12* HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1932 MÁRCIUS 1. KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 49. (3301.) SZÁM Az OTI szanálása Beavatott körökből kapjuk az alábbi sorokat: 1929. év január hó 1-e óta, mióta az OTI mint ilyen, fennáll, állandó a harc, a torzsalkodás az érdekeltségek és az in­tézet vezetősége, illetőleg a népjóléti mi­nisztérium között. Egy csomó kis és nagy értekezlet, ankétezések tömege és párszáz, havi 93 pengő fizetést élvező díjnok elbocsátása, kenyörtelenné tétele az egyes állomásai az 1929. évi január hó 1-től napjainkig lefolyt jó egynehány szanálásnak. A közelmúltban kiadott 9090/1931. M. E. számú kormányrendelet végleges szanálást akar elérni. Köztudomású, hogy az OTI minden ágazatában rend van, csupán a betegségi ágazatban van­nak súlyos deficitek. Az érdekeltségek szerint ennek a nagy adminisztráció az oka, az intézet vezetősége és a miniszté­rium, valamint mások szerint is a túl­­magas segélyezési szolgáltatások. A fen­tebb említett kormányrendelet, melynek kirívó érdekessége az, hogy tulajdon­képpen csak direktívákat ad, a végre­hajtást azonban kifejezetten az önkor­mányzatra bízza, mindkét kifogásnak eleget akar tenni, mert e két problémá­val foglalkozik. A segélyezési szolgáltatások csökken­tése ügyében a kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az eddigi egyévi segé­lyezési tartamot 26 hétre (félév) lehet leszállítani. A kormányrendelet e pont­jával csak felesleges izgalmakat kelt a munkavállalói érdekeltség körében, meg­takarítást azonban csak elenyészően kismértékben lehetne ezzel elérni, mert a betegség ellen biztosítottaknak igen csekély hányada beteg egy félévnél hosz­­szabb időn át. A táppénzsegélyek ügyé­ben a kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az átlagos napi kereset 60 százalé­kában megállapított napi táppénz ed­digi mértékét az átlagos napi kereset 50 százalékára szállítja le. Első pillanatra csekélynek tűnik ez a leszállítás, de a biztosítottakra nézve mégis tetemes. A beteg munkásnak jobb étkezés kell, té­len több fűtőanyag, mert betegsége a lakásához láncolja, állandóan meleg szo­bára van szüksége. Viszont tényként kell megállapítani, hogy a betegségi ágazatban súlyos deficit van, azt pótolni kell. Üljenek össze társadalombiztosítási matematiku­sok, vonjanak be a tanácskozásba te­kintélyes szakembereket, tapasztalt or­vosokat, nőgyógyászokat és segítesenek a deficittel küzdő betegségi ágazaton. Végre is három év szám- és statisztikai adatai állnak rendelkezésre, azok fel­­használásával kalkuláljanak, mert meg­győződésem, hogy meg lehet találni azokat a módozatokat, amelyeknek se­gítségével helyre lehet billenteni a be­tegségi ágazat egyensúlyát. A betegségi ágazat szanálása érdekében feltétlenül elsőrangú szakemberek meghallgatására van szükség, nem pedig csupán csak az önkormányzat tagjainak vélemé­nyére, akik a felmerülő kérdések java­részében laikusok. Az eddigi szanálások sikertelensége is minden valószínűség sze­rint arra vezethető vissza, hogy nem szakemberek végezték. A kormányrendelet a tisztviselői lét­szám új megállapítását és az ezzel kap­csolatos elbocsátásokat illetőleg úgy ren­delkezik, hogy a központi önkormány­zatot bízza meg javaslattétellel. A javas­latok alapján az elbocsátásokról vég­érvényesen a népjóléti miniszter dönt és elbocsáthatók szabályszerű végelbánás­sal még a végleges minőségű tisztvise­lők és egyéb alkalmazottak is. A köz­ponti önkormányzat egy négytagú bi­zottságot küldött ki a normálstátus megállapítására. E bizottság tagjai — igen jellemző névsor — Peyer Károly, Gál Benő, Kornfeld Móric báró és Alapi Viktor dr. Mielőtt a létszámapasztás kérdésére rátérnék, meg kell említenem, hogy az OTI-nek két érdekeltsége van: munkaadói és munkavállalói. Az előbbi fizet, az utóbbi kap. Az előbbi bármily keveset fizet is, mindig sokalni fogja, az utóbbi pedig bármennyit kap is, mindig keveselni fogja. Az érdekeltségeknek előbb vázolt elégedetlensége a kiváltója annak a nagyon ellenszenves hangulat­nak, mely — különösen a mai nehéz viszonyok között — az OTI ellen fordul. Parlamenti vitákból, valamint a bal­oldali lapok tendenciózus cikkeiből azonban le lehet szűrni azt a tényt is, hogy az OTI-ellenes mozgalomban a szociáldemokrata párt és a szakszerve­zetek viszik a főszerepet. Ismeretes, hogy a régi munkásbiztosító pénztárak melegágyai voltak a szociáldemokrata propagandának, sőt a proletárdiktatúra igen sok hírhedt nagyságú munkásbiz­tosító pénztári tisztviselő, vagy önkor­mányzati tag volt. Természetes, hogy a szociáldemokraták most is mindent meg­mozgatnak, csak hogy uralmukat az MTI-nél visszanyerjék. Eme törekvésük elérése érdekében hangzanak el a parlamentben szociál­demokrata interpellációk és a nekik mindig készséggel segédkező liberális sajtóban támadó cikkek az ОТ»­viselőkara ellen,­­amelynek nagyobb része nyíltan a nemzeti alapon áll és akadályt jelenthet számukra céljaik megvalósítá­sában. Ezért tartják túl nagynak a tiszt­viselői létszám­­ot. Azt hangoztatják, hogy a régi munkásbiztosító pénztárak műkö­dése idején jóval kisebb létszámmal lát­ták el az ügyeket. Látszatra e megálla­pításuk igaz,­­ de csak látszatra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanis azt, hogy az intézetnek 1928. évi január 1-én bekövetkezett államosításával kap­csolatban a biztosítási kötelezettség lé­nyegesen kiterjedt, 1929. évi január hó 1-én pedig az öregség, rokkantság, öz­vegység és árvaság esetére szóló köte­lező biztosítást is bevezették. Az 1928 év előtti primitív, apró szatócsokéhoz ha­sonló könyvelési rendszer helyett az in­tézetnél ma már teljesen modern, a kö­­vetleményeknek megfelelő könyvelési rendszer van, a gyógyintézmények, szak­­rendelések száma jóval nagyobb, az or­vosi létszám is tetemesen megnövekedett, stb. Mind olyan tények ezek, melyek az 1928. évi január 1-je előtti tisztviselői létszám megállapítását, illetőleg vissza­állítását lehetetlenné teszik. Mindezek ellenére azonban elfogulatlanul meg kell állapítanunk, hogy a jelenlegi tisztvise­lői létszám megállapítása annak idején nem történt a megfelelő körültekintés­sel és gondossággal. A magasabb fizetési osztályokban ugyanis létszámfölöttiek vannak, míg az alacsony fizetési osztá­lyokban még mindig hiányok mutatkoz­nak. Tény az, hogy a központban a VI. és VII. fizetési osztálybeli tisztviselők közül többen olyan beosztásban működnek, amelyeknek teendőit a vidéki pénztárak­nál X., XI. fizetési osztálybeliek, esetleg kezelők, sőt bijnokok látják el kifogás­talanul. Mindez azt bizonyítja, hogy a tisztviselőknek az egyes fizetési osztá­lyokba és szolgálati beosztásokba való megoszlása nem arányos. Ezen tehát se­gíteni kell. Ha ezeknek az aránytalansá­goknak kiküszöbölése után is fölösleg mutatkozik a tisztviselői karban, csak akkor lehet és csak akkor igazságos el­bocsátásokat foganatosítani. Az eddig elmondottakon kívül még föltétlenül figyelembe kell venni, hogy az új tisztviselők javarésze hadviselt s azonkívül nemzeti és keresztény szem­pontból föltétlenül megbízható. Tekin­tetbe kell venni azt a példátlan eltolódást is, mely az OTI tisztviselői között, a régi tisztviselők meghagyásával, előképzettség tekintetében fennáll. A fogalmazói kar­ban vannak jogvégzettség nélküliek, a számvevőségnél a diplomás számtiszttől kezdve a hatelem is, esetleg Röser-érettsé­­gis számvevőségi főtanácsosig minden rendű és rangú képzettséggel rendelke­zőkkel találkozunk. A normál státus meg­állapításánál, illetőleg az esetleges el­bocsátásoknál ezeket a szempontokat kell elfogulatlanul tekintetbe venni. És most kérdem, képes lesz-e erre a központi önkormányzat által kiküldött négy úr, vagy az egész központi önkor­mányzat is? Elsősorban az OTI tiszt­viselői az 1927. évi XXI. törvénycikk 115. §-a értelmében az állami tisztvise­lőkkel egyenrangú köztisztviselők, akik a népjóléti minisztérium, ennek esetleges megszűnése esetén, természetesen, a jog­utód minisztérium alá tartoznak. Az ön­kormányzat hatáskörét meghatározó 1927. évi XXI. törvénycikk 107. §-ában személyi ügyről szó sincs. Miért kellett tehát ezt a fontos személyzeti ügyet — ha csak javaslattétel végett is — az ön­­kormányzatra bízni? Ha nem is vesszük figyelembe azt, hogy e tárgyalásoknál csak személyi és pártérdekek szerint, te­­hát elfogultan fog az önkormányzat elé­járni, akkor is fölmerül a kérdés, hogy: az önkormányzat munkaadó és munka­­vállaló tagjai képesek-e egy minden tekintetben megfelelő normálstátust al­­kötni. Egy közhivatalnokokból és szak­­emberekből álló bizottság, melynek tag­­jai jártasak a hivatali teendőkben, a tisztviselői kartól elvárható munkakész­­séget és munkateljesítményt tapasztalat­ból és elfogulatlanul tudják elbírálni és mérlegelni, bizonyára alkalmasabb volna e célra. A szanálást ez év június 30-ig kell végrehajtani, van tehát még idő arra, hogy ez az égetően fontos, úgy szociál­­politikai, mint nemzetvédelmi szempont­ból eminens kérdés helyes megoldás felé terelődjék. Nemcsak igen sok tisztviselő megélhetése, hanem az OTI érdeke, a biztosítottak méltányos ellátása forog kockán s mindezeken felül lehetetlenné kell tenni azokat a ma már nem titkolt szociáldemokrata törekvéseket, amelyek az OTI-t a szociáldemokrata párt vazal­lusává, a szakszervezeti propaganda mentsvárává akarják tenni. Fegyverszüneti tárgyalások Sanghajban az angol zászlóshajón Sanghaiból jelentik­. A „Kent” angol zász­lóshajó fedélzetén hétfőn reggel óta fegyver­szüneti tárgyalások folynak a kínai és a ja­pán kormány megbízottai között. A tárgya­lásokat Samp­son sanghai­ i angol nagykövet javaslatára kezdték meg. A tárgyalások a sanghai-i vizeken horgonyzó angol flotta fő­parancsnokának a jelenlétében folynak. Sir Howard Kelly tengernagy, a flotta főparancs­noka, mint semleges megfigyelő van jelen. A konferencia legfőbb tárgya a sanghai-i kerek­­asztal-értekezlet összehívásának kérdése. Ezen az értekezleten az összes függő kérdé­sek szőnyegre kerülnének. A japán és a kínai megbízottak állandóan tájékoztatják kormá­nyukat a tanácskozások lefolyásáról. A tár­gyalások több napot vesznek igénybe. A hadműveletek a fegyverszüneti tárgyalá­sok ellenére tovább folynak. A japánok egyre-másra szállítják partra újonnan érke­zett csapattesteiket. A hétfői nap folyamán szakadatlanul tar­tott a véres­ harc, anélkül azonban, hogy döntő eredménnyel járt volna. Shanghai-i jelentés szerint a Kent angol cir­káló fedélzetén tartott megbeszélés eredmé­nyeként a következő javaslatot készítették elő: A kínaiak az engedményes­ területtől északra 20 kilométerre, a japánok pedig még meg nem határozott úgynevezett biztonsági távolságra vonják vissza csapataikat. A csa­patvisszavonásokat a hatalmak megbízottai ellenőriznék. Yen kínai megbízott szerint a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegye­zésre jutottak: A kínaiak egyelőre 5 km-re vonulnak vissza, míg a japánok engedmé­nyes terület határáig vonják vissza csapatai­kat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 km-re fekvő Nan-Csang állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák. Gén­ támogatja a béketárgyalásokat A sanghai-i tárgyalásokkal párhuzamosan Paul­ Boncour elnök a népszövetségi tanács hétfő esti nyilvános ülésén tervezetet terjesz­tett be a japán-kínai konfliktus megoldá­sára, amely szerint a sanghai-i konferencia tárgyalásainak alapja a következő két alap­elv lesz: a) Japánnak nincsenek különleges diplomáciai szándékai, nem akar kínai terü­letet hódítani s nem akar külön japán kon­cessziós területet Sanghaiban és nem akar különleges előjogokat szerezni alattvalói részére, b) Kína azzal a feltétellel vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi és a francia koncessziós terület biztonságát és integritását teljes mértékben garantálják. Grandi olasz külügyminiszter hozzájárult a tervezethez, Sir John Simon angol külügy­miniszter is, aki azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok szintén hajlandók részt­­venni ebben a lépésben. Sato japán delegátus azzal a kikötéssel fogadta el a tervet, hogy kormánya is hozzá­járul ahhoz. A japán kormány hajlandó együttműködni a többi hatalommal a sanghai-i konfliktus rendezése érdekében, de csak akkor, ha a rend és a nyugalom már helyreállt. Геп kínai delegátus elfogadhatónak mon­dotta a népszövetségi tanács tervét. Ára 16 fillér Kivégeztek egy kínai tábornokot Sanghaiból jelentik­ A japánok elfogták Wang-Ken kínai tábornokot, aki a Sanghai-i amerikai konzulátusra akart menni és nem tudta, hogy a konzulátus régi épületéből el­költözött és hogy az épületet japán katona­ság őrzi. A kínai tábornok birtokában lévő térképen állítólag pontosan fel vannak tün­tetve a kínai hadállások és Haditervek. A rendőrségre szállított tábornok térdenállva könyörgött egy angol rendőrfelügyelőnek, hogy engedje megsemmisíteni a térképet, a rendőrfelügyelő azonban nem volt hajlandó teljesíteni a kínai tábornok kérését. A tábor­nokot később kiszolgáltatták a japánoknak, akik, hír szerint, már ki is végezték. Kína felveszi a szovjettel a diplomáciai kapcsolatot bankingből jelentik. A kormány külügyi bizottsága elhatározta, hogy újra felveszi a Szovjetoroszországgal 1929 ben megszakított összeköttetést.

Next