Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

. - гг ■ v .\jpp|/,%т-7г~гу^^Щкуг*.---m- ■ -- щ ■ — •■ШЯЮЦ&ТёЗР ШСТДВУд ■—■" llllllli— 1932 március 1, kedd Újabb hírek a szovjet fegyver­kezéséről A vladivosztoki japán konzul jelenti a külügyminisztériumnak, hogy Vladivosztok körül két szovjet hadtest áll készen, hogy a­z­inával határos Ussuri kerületbe menjen. A városban 100.000 főnyi vörös hadsereg tábo­rozik; múlt év decembere óta állandóan nagyarányú csapatszállítások folytak a szibé­riai vasutakon. A szovjet hadsereg Sedanká­­nál három új erődöt épít és a közeli jód­­gyárat mérgesgázok gyártására rendezték be. Az ussuk­i vasutakat orosz kommunista ön­kéntesek őrzik. A konzul állítása szerint a szovjet elkerül­­hetelennek tartja a Japánnal való leszámolást akár a mandzsúriai kérdés rendezetlensége, akár a halászati jogok problémája miatt. Csiang-Kai-Sek nagy hadianyag­kölcsöne Londonból érkezett, de egyelőre meg nem erősített hírek szerint Csiang-Kaj-Sek Sanghai­­ban az egyik amerikai pénzcsoporttal 50 millió dolláros kölcsönegyezményt kötött. A kölcsön 60%-át hadianyagvásárlásra fordít­ják. Az egyezményt már alá is írták. A Csendes óceánon összpontosítják az amerikai flottát Londonból jelentik. Az amerikai tengeré­szeti minisztérium flottaösszevonási rende­ a gyönyörű köves utak, bársonyos fövenyü fürdőpart. Villany. Telefon. Sin­­autó-megálló. Budapesttől Hi­ őringipa­r Telkek 100—20­1 négyszögöl nagy­ságban. Kedvező fizetési feltételek Felvilágosítással szolg­ál: Balaton-Lidó Fürdőtelep parcellázási vállalat központja, Budapest, VI., Teréz-körut 26. sz. Álmodozók Irta: Babay József Csendesszellős, félhomályu, mély nyár­­éjszaka volt, amikor megismerkedtem velük. Egyszerűen azt mondottam: — Bocsánat, uraim, szabad? — Parancsoljon! — válaszolták kész­ségesen s én leültem melléjük a tiszta padszegélyre. Szép nyár volt az, szép óbudai nyár. Éjszakánként odajártam pihenni a Ha­tár­ utca mögötti kis parkba, szemben a Margitszigettel. A Margitsziget és a kis park között feketén hömpölygött a Duna, Lalm felől arra járó vize sok-sok titkot hozott, nagy­-nagy csöndességet, lomha hajókat és uszályokat. Csöndes, igen csöndes volt ez a folyékony sír, néztük feketén fénylő hátát, ott ültünk a part­ján, hallgató fák alá helyezett padon és hallgattunk mi is. A hold nászúton lehetett valahol, más égi tájakon, csak csillagok világítottak, de hiába keresték cseppnyi­ fényű arcu­latukat a fekete Duna tükrében, suga­ruk elveszett, m­íg leért. Ám a sziget parti lámpái annál kacérabban játszatták vi­lági fényüket a habokon. Millió rezgéssé folytak széjjel. — Szép éjszakánk van, — mondtam csendesen és a velem ülő két idegenre néztem. — Ajándék, — mondotta az egyik, kü­lönös erővel zengő hangon. Nincs hang­szer, amihez hasonlítani tudnám ezt a hangot. Úgy ilta a fülem, mint szomjas ajk­a vörös óbort.­­г- Bizony ajándék, mert megfullad­tam volna a szobámban. — folytatta. — Nem tudtam elaludni. Fölkeltem s ki­ültem ide. Szeretem hallgatni a nyáréji szív csendes dobogását. Mert elhiszik önök, hogy szíve van a nyáréjszakának? — Ilogyne-hogynel. — mondta szapo­rán a másik s gumis sétabotjával külö­nös figurákat rajzolt a porba. A félhomályban figyelni kezdtem a zengőhangú arcát. Szakállas, éles profilú arc volt. Széles-karimás kalapot viselt s fehér ruhát. Úgy láttam, térdei szöglete­sek és csúcsosak is. A másik, a szapora beszédű, berétvált arccal járta a világot. Keze mozgása, feje fordulása ideges, nyugtalan volt. De arcát azért legtöbb­ször az ég felé vetette s voltak percek, amikor mozdulatlan meredt Isten csilla­gos abroszára. — Ön itt lakik a kerületünkben? — fordult felém a zengőhang, és megérin­tette a vállamat. — Nem. Odaát lakom, Pesten. De ha elkésem az utolsó villamost, vagy ide­telepszem, ebbe a kis parkba, vagy le­ülök valahol a Dunapart köveire és be­szélgetek a vízzel. Amig a hajnali autó­busz meg nem érkezik. A szaporabeszédű az égre meredt s ezt hadarta: — Önnek igaza van! A folyam válaszol annak, aki ismeri a nyelvét. Leírhatatlan jó érzésem támadt. Milyen bölcsen tettem, hogy idetelepedtem e két virrasztó mellé. Társtalan vagyok, félek az egyedülléttől. Éjfél után két óráig még csak elviselem az életet, mert a ven­déglőben mindig vannak emberek. De azután? Várni a hajnalban hazavivő ko­csira, jaj, ez gyötrelmes, fárasztó és ke­gyetlen, mint egy hajcsár. Mázsaszám kötözi rám a gondot és bánatot s gör­nyedve kullogok előtte. Az alacsony óbudai házak rengetegé­ből kihallatszott a csend Hallgattak a park fái is, a madarak aludtak. Nagy­­néha húzott el előttünk egy-egy hajó derékig fúlva a folyamba, piros árbóc­­lámpája úgy úszott fölötte, mint egy távolvilági, vándorló csillag — Látják az urak azt a lámpást? — kérdeztem, mikor a második hajó már mélyen a sziget alatt úszott. — Látom-e? — mondotta egyszerre ingerülten a szaporabeszédű —, van ön­nek fogalma arról, hogy micsoda az én szemem? A zengőhangú csendesen nevetett. — Hiába nevet — folytatta a másik —, az semmit sem von le az én éleslátá­som értékéből. Én, uram, ha tőlem füg­gött volna, most sólyommadár lennék. Ötvenesztendős vagyok, de ellátok a he­tedik határba. Az én szemem a teremtés tökélye. — Sajnos — mondtam —, én már szemüveget hordok nemsokára. — Hehehe — nevetett, amúgy kissé kattogószerűen a szaporabeszédű —, az baj! Az nagy baj, fiam! Hallgasson csak ide. A múltkor Bécsben jártam. Azt a vasrőföt, ami a Szent István-templom falába van építve, mindig meglátogatom. A sógorommal együtt jártam a réfnél. Egyszerre azt mondja a sógorom: Eridy csak, kérlek, öt­ven lépésnyire ettől a röf­­től. Aztán fordulj vissza. Ideirok valamit krétával a falra, a röf fölé, így volt, öt­ven lépés után visszafordultam. No, ol­vasd el! — kiáltott a sógorom. S én anél­kül, hogy összehunyorítottam volna a szemem, elolvastam. Ezt olvastam: „Ó, Katherine!“ Tecsik tudni, Katherine az első szerelmem volt, de elhalt, szegényke. Igen. Pedig oly cseppnyi betűket rajzolt a sógorom a falra, akár a búza szeme. Hehehe... — Bocsánatot kérek — harangozott bele a parti csendbe a zengőszavu be­széde —, az sem utolsó, ha valaki oly rendkívüli gyors lábakkal van megáldva, mint én! Az én kedves barátom már tudja, de ön még nem, hogy engem, hahhahahhaha, gazellalábának csúfol­nak. A múltkor, kérem, föl akartam szállni a Szentháromság-téren egy kilen­ces villamosra. Hogy, hogy nem, a villa­­mos elsuhant mellettem s tovarobogott, akár valami sárgára festett, kerekes pa­ripa. Vágtázott. Jó, jó, csak rohanj, — mondtam s egyszerre utána iramodott ez a két láb. Mit gondol, ki ért hamarabb a legközelebbi megállóhoz? — A villamos! — mondta a szapora beszéd is. — Kikérem magamnak! Én! — Hej, az én szemem — vette át a szót a szaporabeszédű —, orvosok szok­ták csodálni. Sajnálom, hogy éjszaka van s nem mutathatom meg a színét, való­sággal ezüstös-szürke. Nem nagy szem, Uram, nem szép, nem különös, de Isten olyan lencsével áldotta meg, hogy Görz­­ben sem csiszolnak olyat. Mit mondjak, én már délután négy órakor látom a csil­lagokat ... Hozzászoktam rég, hogy az emberek­ egy-két jó tulajdonságukat a rendkívüli­­ségig tudják fokozni, emberi gyarlóság ez. Sohsem haragudtam érte. És azon az éjszakán különösen nem. Mert a zengő­szaru pár perc álmodozás után így foly­tatta : — Még gazdagságom ideje alatt tör­tént velem. Norvégiában, hogy halálos erővel szerettem egy asszonyt, özvegy, hölgy volt, karcsú, szőke és márvány­­homlokú. Együtt jártuk a hegyeket. (), én s az ő kisgyermeke. A kisgyermek na­gyon szeretett karikázni. Csináltattam neki egy karikát s aranylemezzel vonat­tam be. Egy izben — nem emlékszem már a hegy nevére —, elég az hozzá, hogy fenn sétáltunk a hegy gerincén vivő, nyírfasoros után. A gyermek előt­tünk karikázott. Jobbról-balról szédítő mélységbe vezetett a lejtő. A gyermek egyszerre falsikoltott. Az aranykarika le­futott a gerinc-utról s a meredek hegy­oldalon vad sebességgel pergett lefelé. S én? Hahhahahha, utánavetettem magam! Nemcsak hogy utolértem, hanem elébe­kerültem, elkaptam s szaladtam vele vissza, fölfelé! Ettől a naptól kezdve mélységesen szeretett az asszony, a már­­ványhomloka. — Lássa — mondta szinte meghatot­­tan a szaporabeszédű —, ez gyönyörű. — No, ugy­e... A nyáréj duruzsolt s közbe-közbe hét gedültette tücskeit. — Ha nem untatom önöket, — szól­tam rekedten és szivem szokatlan erővel kalapált. — Tessék csak, tessék, éppen érdek­lődni akartunk arról, hogy ön kicsoda, — metszette ketté mondatom a zengő­szavu­s vállamra fektette súlyos kezét. lete következtében mindössze négy elavult csatahajó marad az Atlanti-óceánon, míg a többi egység a Csendes-óceánon összponto­sítják, ahol 1919 óta nem volt együtt ennyi amerikai hadihajó. Hivatalos jelentés szerint a koncentráció célja flottagyakorlat. Az úgynevezett „fekete flotta“ igyekezni fog a csendesóceánbeli ki­kötőket megvédeni a „kék flotta“ támadásai ellen. Hétfőn éjszaka életbe lépett az angol vámtarifa Snowden lord a miniszteri székből hevesen támadta a vámjavaslatot Londonból jelentik. Nagy érdeklődés és izgalom előzte meg hétfőn délután a lordok házában a vámvédelmi javaslat utolsó vitá­ját, amelyet politikai körökben a szabad­­kereskedelem temetésének neveztek. London­derry lord a kormány nevében védelmezte a javaslatot, kiemelte annak mérsékelt jellegét, de hangoztatta, hogy most, amikor az egész világ a gazdasági elzárkózottság felé orien­tálódik, a birodalom gazdasági egységének kiépítése nagyobb súlyt kölcsönözhet Angliá­nak is. Snowden lord főpecsétőr halotti csöndben és általános érdeklődés közepette emelkedett szólásra az összeomló freetrader-bástya védelmében. Olyan szenvedélyes ellenzéki hangon védelmezte a már vesztett ügyet, amint azt csak a leghevesebb ellenzéki kép­viselők szoktak lenni. Beszéde során régi harci kedvéről tett tanúságot és a szónoki asztalt állandóan öklével verdeste. Mindenekelőtt forradalmi lépésnek minősí­­tette a javaslatot, mert az szakít Anglia év­százados kereskedelmi politikájával, amely­nek a birodalom nagyságát és hatalmasságát köszönheti. A protekciós érvek kézzelfogható hazugságokon, hamis számításokon és ellent­mondásokon alapulnak. Ez magyarázza, hogy a szabadkereskedelmi Anglia sokkal jobban kiállotta a mai világgazdasági válság viharát, mint a szélsőséges protekcionista Német­ország, Franciaország vagy Amerika. Snowden beszédét a freetraderek és a szo­cialista főrendek lelkes éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként a király még hétfőn éjszaka szentesíti. A lordok háza néma csöndben hallgatta Snowden nagy hévvel mondott beszédét, amely ezzel a drámai felkiáltással végződött: — A szabadkereskedelem nem halt meg végleg és a vámvédelem ron­bolásai után fel fog támadni! ' ! *­­ Snowden lord beszéde során élesen támadta Frund­man kereskedelmi minisztert azért a kijelentéséért, hogy a vámhozadékot az egyenes adók csökkentésére fogják használni Ez — úgymond Snowden — ellenkezik a takarékossági törvény feltételeivel, amely az egyenlő teherviselésen alapul, holott a vám­jövedék csak a fogyasztási adóalanyokat terheli. Politikai körök Snowdennek ebből a ki­kijelentéséből arra következtetnek, hogy Snowden és esetleg több disszidens miniszter lemond, ha a vámjövedéket a kereseti adók csökkentésére fordítanák. A vihar miatt elkésett a oumping­armada Londonból jelentik. Hétfőn délután 5 óra­kor bezárták Anglia összes kereskedelmi kikötőit és ezzel Anglia megszűnt szabad kereskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében vámköteles lesz Anglia élelmiszerbehozatalá­nak körülbelül fele, nyersanyagbehozatalá­nak Ve-a és az iparcikkek­b­ea. A „dumping-armada", ahogy az utolsó pil­lanatban Anglia felé siető szállítógőzösöket nevezik, nagy torlódást okoz a Themze tor­kolatában. Még az időjárás is a vámvédelem szövetségesének bizonyul, mert heves vihar megnehezíti a hajók versenyfutását a másod­perc mutatóval. A hajók nagyobb része már elkésik és ez a késés majd nagy gondot okoz a biztosítóintézeteknek, amelyek vállalták a késedelmi kockázatot. Miért nem került döntésre az őriszentpéteri petíció? Ismételten foglalkozott a Magyarság a nyári választások alkalmával az őriszentpéteri németújvári kerületben lezajlott választási küzdelemmel, amelynek eredményeképpen sreck lifte­s dr. hivatalos egységespárti jelölt­tel szemben Mandorff Emil dr. keresztény gazdasági programmal fellépett fiatal keresz­tény politikus kisebbségben maradt. Maga a választási elnök hivatalosan a mandátumra rávezette azokat a különböző szabálytalan­ságokat, visszaéléseket és befolyásolásokat, amelyeket Beck Lajos érdekében a kerületben elkövettek. Az elkövetett visszaélések miatt Mandorff Emil dr. petícióval támadta meg a választást és a közigazgatási bíróság tárgya­lásai, majd a helyszíni szemle során történt tanúkihallgatások alkalmával sorra­ be is iga­zolódtak a panaszok, amelyeknek alapján Mandorff Emil szavazói a mandátum meg­semmisítését kérték. A tanúkihallgatások eredményei alapján politikai körökben híre ment, hogy a súlyos bizonyítékokkal szemben Beck Lajos nem is várja meg a bíróság döntését, hanem még az eljárás során lemond mandátumáról s igy kedvezőtlen kimenetel esetén megszabadul a peticiós eljárás többezer pengőre menő költ­ségeinek viselése alól. A kerületben Mandorff Emil egyre növekvő tábora lelkes hangulat­ban készült az új választásra, amikor várat­lan fordulat történt a mandátum körül folyó harcban. Körülbelül egy héttel ezelőtt Kiss Elemér dr.-t, a kerület régóta működő fő­­szolgabiráját váratlanul a kőszegi járásba he­lyezték át és Mandorff Emil hívei megdöbbe­néssel vették észre, hogy a kerület volt fő­­szolgabirája, akinek természetesen az egész hivatalos apparátus rendelkezésére állt, kép­viselőjelöltként tért vissza régi járásába és kortesei a kereszténypárti programmal fel­lépő Mandorff Emil híveivel szemben színé­ben azt hirdették, hogy Kiss Elemér dr. lesz az időközi választáson a keresztény párt hi­vatalos jelöltje. Annál feltűnőbb Kiss Elemér dr. szervez­kedése a kerületben, mert a főszolgabíró legutóbb már kétizben fellépett Beck Lajos­­sal szemben és mind a kétszer a választás előtt visszalépett a jelöltségtől A különböző hírekkel szemben a keresztény gazdasági párt hivatalosan értesítette Mandorff Emilt, hogy választás esetén őt nyilvánítja a párt hivatalos jelöltnek, de a tekintetben nem vállalt kötelezettséget, hogy a volt főszolga­bíró fellépését a párt programjával nem tá­mogatja. Miután Beck Lajos esetleges vissza­lépése a petíciós eljárás költségeit Mandorff Emilre hárította volna, másrészt Kiss Ele­mér érdekében máris megindult a jól ismert hatósági gépezet. Mandorff Emil nem akarta híveit egy újabb nehéz küzdelem esélyének kitenni és ezért a petíciós eljárás folytatásá­ról lemondott. A keresztény párt vezetőségé-­ nek magatartása nagy elkeseredést keltett nemcsak a választók, hanem a fiatal keresz­tény generáció körében is, mert azt láták, hogy minden ígéret ellenére sem hajlandó a párt erőteljesen támogatni a fiatal keresz­tény politikusokat, még akkor sem, amikor olyan esélyeket küzdött ki magának, mint az őriszentpéteri kerületben Mandorff Emil. PUTNOKI ÉTTEREM I.II. VIBI- i(exsf.l.utca 28. Telefon s Magyar konyha, Dreher-sörök, fajborok, — Társas vacsorák­hoz Kü­lön terem. Tulajdonos a Carlton Szálló és Spolarich­ v. üzletvezető főpincére. Revier-rendszer.­­ hvalkowsky Jéooi

Next