Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-15 / 61. szám

14 A Petőfi Társaság a nemzetietlen irodalom ellen A Petőfi Társaság, az Akadémia dísztermé­ben vasárnap délelőtt tartotta ötvenhatodik nagygyűlését, nagy és előkelő hallgatóság részvételével. A közönség sorában ott voltak a többi között: József és József Ferenc főhercegek, Karafiáth Jenő kultuszmi­niszter, Almásy László, a Ház elnöke, Puky Endre, a Ház alelnöke, Csaha Sándor állam­titkár, Németh­y Károly, Raffay Sándor, Ne­mes Antal püspökök s még igen sokan. A nagygyűlésen — a közönség meg-megújuló tapsai közben — Pekár Gyula elnöki enun­­ciációt olvasott fel, amelyben élesen szembe­fordult az irodalom bizonyos részében meg­nyilatkozó nemzetietlen áramlatokkal. Az el­nöki megnyitónak „Dante poklának magyar közönyösei“ volt a címe s benne Pekár Gyula így szólt a többi között­ „Nemzeti jelenünk, sajnos, a vörösen lángoló hamis jelszavak s az ugyancs­ak vörös, vagy legalább is rózsa­szín aureolával sétáló álpróféták működési tere. Az egész emberiség a Dante pokol­kapuja előtt áll ma. Jaj annak a nemzetnek, melyben a nemzeti gondolat közönyösei lesz­nek úrrá. Dante poklának ma is megvannak a magyar közönyösei. Itt futkosnak a min­den nemzetietlen iránynak bókóló zászló körül, tapsolnak a nemzeti irodalom, a nem­­zeti szellem, a nemzeti nyelv és a nemzeti er­kölcs ellen elkövetett legvakmerőbb merény­leteknek. Ezután élesen támadta azt a tudo­mányos irányt, mely az átértékelés jelszavával áll be a magyarságot mindenáron kisebbíteni akaró csatasorba. Politizálással vádolják azokat, akik tiltakoznak az idegen erkölcsű szépirodalom ellen Pekár még a budapesti színházak utolsó tíz esztendejére vetett visz­­szapillantást s megállapította, hogy ezek a színházak nagy készséggel hódoltak be az utódállamok irodalmának: forradalmasítást vagy zsibbasztó pacifizmust szolgáló dara­bokat adtak elő. A Nemzeti Színházzal szemben kifogásolta a repertoárban a gazdasági szempontok érvényesülését és sürgette, hogy a Nem­zeti Színház térjen vissza igazi feladatához, adjon magyar darabokat és ügyeljen arra, hogy színpadán ne figurázzák ki a tanárokat. Szekár Gyula tapssal fogadott elnöki meg­nyitóbeszéde után Lampérth Géza tartotta meg lendületes főtitkári beszámolóját, majd Négyessy László, az ift a b­inü­k tartotta meg székfoglalóját „Szabadság ár, irodalom, fej,­­éledésében“ címen. Mély tanulmánya végén ’­égyessy azt a biztatást intézte az írókhoz és költőkhöz, hogy merjenek szabadok lenni’ Ezután Petri Mór nyolc szép magyar triolett­­jét mutatta be, majd Herczeg Ferenc olvasta föl „Mi van az igazság mögött?“ cím­ű remek novelláját a közönség feszült figyelme köz­ben s ráadásul néhány ragyogó aforizmáját mutatta be. A gyengélkedő Havas István öt nemes költeményét Kiss Menyhért adta elő, befejezésül Kiss Ferenc, szavalta el a Nem­­­­zeti dalt és azonfelül még Petőfinek négy más költeményét. A nagygyűlést díszes ünnepi lakoma fe­jezte be a Dunapalotában, legalább hatvan­­ résztvevővel. Itt a Petőfi-serleget Kiss Meny­hért emelte meg „Költő és nemzet“ című­ nagyhatású beszédével, melyben ezeket mon­dotta a többi között: „Az ő irodalmuk a há­ború előtt nemzetközi, a háború alatt anti­­militarista, a háború után pacifista és pán­európai és újságjaikban kihúzza ezt a szo­morú­ fenséges szót: Terra irredenta, övék a pénz, a sajtó egyik felének harsogása és újab­ban az Akadémia egyes vezéreinek barát­sága“. Az ünnepi lakomán felszólaltak még: József Ferenc főherceg, Pekár Gyula, Szász Károly, Herczeg Ferenc, Voinovich Géza, Almásy László, Papp Károly debreceni egyetemi rektor és még többen. * A Petőfi Társaság nagygyűlésén elhangzot­takkal kapcsolatosan a Nemzeti Színház igazgatósága hétfőn nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt mondja, hogy magyar darabo­kat is vett fel műsorába. A továbbiakban a nyilatkozat így szól: — Ami a Petőfi Társaság elnökének azt a vádját illeti, hogy a színház egyik darabja a tanárokat figurázta ki, ez csakis egy darabra vonatkozhatik: Móricz Zsigmondnak Légy jó mindhalálig című­ 117-szer adott színművére. Ezt a nagysikerű darabot a Magyar Tudomá­nyos Akadémia a Vorm'­s-dijjal tüntette ki s így e kérdésben a nagyközönségen és a sa­jtón kívül a Magyar Tudományos Akadémia is tel­jesen igazolta a Nemzeti Színházat. * Komáromi János: Egy leányért! (A Nyíl legújabb regénye.) Valahogy nagyon sajnálja azt az ember, ha egy kitűnő írás nem könyv­alakban jelenik meg, így van ez most Komá­romi János nagyszerű regényével is, mely ezúttal a Nyíl füzeteinek alakjában kerül az olvasók kezébe. Mélyen zengő, nagyon ko­moly munka ez a regény és mai, problema­tikus hangjával, témájával már az első olda­lakon leköti, megragadja az olvasó figyel­mét. Komáromi János egy olyan kérdést vetít itt elénk, mely elvitathatatlanul a legnagyobb kérdés ma: mit tegyen­­az a diplomás férfi­ember, akiben 61 a munka vágya, aki min­de­nek fölött dolgozni akar, családi életet akar élni, mit tegyen az ebben a nehéz világban!? Hiszen annyira lehetőség nélküli itt a hely­­zet — zárt ajtók fogadják a munkát kere­sőt —, hogy az ugyancsak sokat tétovázhat, meditálhat ezen a nyers, bizonytalan, sem­mivel se biztató életen. Komáromi új regé­nyének a hőse kemény anyagból van meg­formázva, szinte azt lehet mondani, hogy acélból! Nem fél és nem csügged, nem en­gedi azt, hogy lehengereljék, hogy visszaszo­rítsák azoktól a jogoktól, melyeket megérde­mel. Vajha Gábornak hívják egyébként és százszázalékos ember. Mivel itt nincsen tér, lehetőség a számára és nagyon szereti azt a­­kis Veér Mártát, hát elindul a nagyvilágija. Bányamérnök, nem fél a földi keménysé­gektől és kész mindenre, hogy elhozza ma­gához a kis Veér Mártát, aki szintén mai ember, testnevelési tanárnő. Kimegy, el­hagyja ezt az országot és Délafrikába viszi a hajó. Új területek nyílnak föl előtte és ami a legfontosabb: valódi lehetőségek. A transz­­váli bányáknál még van munka, a föld mé­lyén még rengeteg arany­ rejtőzik ott és Vatha Gábor élete végre megoldást nyer. Pedig mennyit kellett neki küzdeni ebben az élet­ben és mennyi bizonytalanság volt előtte... és lám! Minden mégis megoldódott... Ko­máromi Jánosnak ez az új munkája, mély és emberi szik­éivel, nagyszerű figuráival, mai hangjával, igazán megérdemli a közfigyelmet. A nagyszerűen megrajzolt főalak é­s Veér Márta szép, hallatlanul megható alakja mel­lett micsoda figurák jönnek, lépnek elénk Komáromi regényéből! Az Öregek s egy fur­csa, nevetésre indító figura, aki csak áll, áll egyre a Délivasút felett és egyre csak me­reng, messze figyel szótlanul! Mennyi ilyen nagyszerű alak, amilyenek egyedül Komá­romi munkáiban — és az életben élnek. * Az Ellák előadása. Harsányi Kálmánnak klasszikusan szép drámáját, az Ellákat, a Városi Színházban —­ a kitűnő és népszerű ifjúsági előadások keretében — március 14-én, 16-án és 17-én délután fogják ját­szani. A február 22-re (hétfőre) lebélyegzett jegyek március 14-ére, a február 23-ra (keddre) március 17-ére, a február 24-re (szerdára) lebélyegzett jegyek pedig március 16-ára érvényesek. A szerepeket a Nemzeti­­Színház legjobb művészei játsszák. A Királyok kincse című­ hazafias mesedara­bot játszották vasárnap а какие г bácsi szín­házában. A dicséretes tendenciájú, látványos színmű, egyforma mértékben szolgálja a szóra­kozást és nevelést. Felnőttek é­s gyermekek élvezetet találnak benne. Az ügyes és tanulsá­gos történeten kívül meg kell dicsérni az elő­adás nívóját. Rutinos, tehetséges gyerm­ekszí­­nészek vitték, sikerre az összes szerepeket és nincs egyetlenegy szó, vagy beállítás, amely nem illene a gyermekek érzékeny lelkületéhez.­­ Lakner bácsi gyerekszínházában nagy gond­dal ügyelnek minden szóra, amelyet a gyerme­kek felé mondanak. Amit a gombamódra sza­porodó gyermek­színházak nagy többségéről nem lehet elmondani. A kiállítás­ és rendezés még a Vígszínházban is megállta helyét. Mu­tatós volt és ízléses. Mint új szereplőt, külön megemlítjük a tehetséges Bihari Klárit, aki a főszerepben őszinte sikert aratva, illeszkedett be a régi és kitűnő gárdába. * A kalifa csodagyöngye gyermekbemutató előadása Feld Irén gyermefeszínházában a Ze­neakadémiában Hana Zoltán és Pető I.­tván bűbájos négyfelvonásos keleti mesejátéka nagy sikert aratott. Elragadók voltak a kis török hercegnők festői jelmezükben. A kis hosszú­­pipás törökpasákon, sokat nevettek a gyerme­kek. Városi szinitáz Kedd, március 15-én este IGLÓI DIÁKOK A Magyar Nemzeti Diákszövetség rende­zésében Márkus Margit, Kompéthy Gyula, SÍk Rezső, Tolnay Andor, felléptével ипшШй 1932 március 15. kedd Németország készül a Goethe-centennárium ünnepségeire Berlin, március hó 1932 március 22-én lesz száz esztendeje annak, hogy a német nép és a világ egyik legnagyobb költője Goethe, Weimarban meg­halt. Ez a centennárium a legszomorúbb gazdasági helyzetben és a legbizonytalanabb politikai viszonyok közepette találja most Németországot, a németek azonban mégis mindent igyekeznek megtenni, hogy a Goethe­­centennáriumot az egész művelt világ rész­vételével, nagyszabású ünnepségekkel, kellő kulturális felkészültséggel és természetesen minél nagyobb idegenforgalommal ünnepel­jék meg. 1932 Goethe esztendeje Német­országban, az irodalom és művészetek terén,­­ ugyanakkor, amikor a legsúlyosabb poli­tikai eseményeknek is ugyanebben az évben kell lezajlaniok és minden jel arra mutat, hogy a nagy gazdasági és politikai meg­próbáltatás valóban ennek az évnek a folya­mán fog teljes súlyával a német népre rá nehezedni. A nehéz viszonyok és a fenyegető helyzet azonban egyáltalában nem aka­dályozzák meg a németeket abban, hogy a Goethe-centennáriumot olyan nagy arányok­ban és külsőségekkel rendezzék meg, ahogy csak lehetséges. Sokan fölvetették már azt a kérdést, hogy amikor Németországnak közel hatmillió munkanélkülije van, lehet-e akkor ilyen országos ünnepségeket rendezni, azon­ban aki ismeri a német nép Goethe-imádatát, nem csodálkozhatik rajta, ha ezek az ünnep­ségek a nagy nyomor dacára is olyan hatal­mas méretűek lesznek, mintha egy megelé­gedett és gazdag ország rendezné őket. A német irodalom és művészet az egész 1932-es esztendőt a Goeth­e-re való emléke­zésnek szenteli. Az ünnepségek tavasszal kez­dődnek meg és egész az év végéig tartanak. A német városok legtöbbje nagyszabású Goethe-ü­nnepeket rendez és a színházakban egész Németországban Goethe darabjait fog­­ják játszani, miközben a könyvesboltok ki­­­rakataiban máris megjelentek az új és leg­újabb Goethe-életrajzok és Goethe-ről szóló könyvek. A Goethe-év középpontjában természetesen Weimar áll, az a város, ahol Goethe több mint 50 éven át élt és dolgozott. Március 20-tól 28-ig fog lezajlani Weimarban a „bíro­dalmi ünnep", amelynek tetőpontja lesz már­cius 22-ének napja. Weimar városa óriási csarnokot építtetett a Goethe-ü­nnepségek al­kalmára. Itt fogja Hindenburg birodalmi el­nök megkoszorúzni Goethe sírját és ezen a napon az összes kulturállamok nagy irói el fogják hozni a hódolatukat Goethe emléké­nek. Ezek a kiválasztott írók Goethe művei­nek egy-egy kiadását fogják emlékként meg­kapni, amelyet a mainzi Gutenberg présen fognak nyomtatni. Weimar mellett a másik német város, ahol a legnagyobb szabású ünnepségek lesznek: Frankfurt am Main, ahol a Faust költője szü­letett. A hivatalos Goethe-év itt fejeződik be augusztus 28-án, Goethe születése napján Aki Weimarban az „öreg Goethét" látta vi­szont és élte át az ünnepségek során, az Frankfurtban a fiatal Goethét, a szülői há­zat és Goethe ifjúságának emlékeit ismer­heti meg. Egész Németországban, úgyszólván, nap­­ról-napra fognak megismétlődni a Goethe­­ü­nnepségek, de főként ott lesznek láthatók a szép látványosságok, ahol valami emlék fűzi az illető várost Goethe emlékéhez. így kedves Goethe-ü­nnep tesz Wetzlorban és Ilmenau fürdőhelyen, ahol összesem csak hat sort irt, de a világirodalom egyik legszebb hat sorát, az „über allen Gipfeln ist Ruh" kezdetű verset. Az előkészületek már egész Németországban megkezdődtek a nagy szabású ünnepségekre és azok bizonyára hatalmas méretekben fognak lezajlani min­den fenyegető válság és nyomor dacára is. M. J. A Hófehérke és a hét törpe a Meseszínház legközelebbi újdonsága, vasárnap délután 3 órakor kerül színre a Bethlen-téri Színpadon. A híres meseoperett, híres gyermekszínészek elő­adásában, fényes jelmezekben gyermekeket elbá­jol, felnőtteket szórakoztat. A darab előtt Kincses bácsi konferál. Lapunk olvasói kiadóhivatalunk­ban 72, 90, 116 és 136 filléres áron kedvezményes jegyeket válthatnak. ——— RÓZSADOMB Török Rezső új vígjátéka 3 képben Szombaton premier az Andrássy-úti Színházban ismét rendkívül érdekes premierje lesz az Andrássy-úti Színháznak. Hunyadi­ Sándor, Zi­lahi­ Lajos és Békeffi László darabjain kívül a műsor második részét Török Rezsőnek, számos nagysikerű darab kiváló, szerzőjének új, háromképes vígjátéka­t tölti be, melynek : „ Rózsadomb a címe. Az I. kép egy híres cigányprímás lakásán, a II. kép egy budai cukrászdában, a III. kép egy gyönyörű rózsadombi villában játszódik. Ennek a ragyogó vígjátéknak ragyogó a szereposztása is: Fejes Teri, Vaszary Piroska, Gőzön Gyula, Dolly Ferenc, Peti Sándor, Pethes Ferenc és Heltai Andor játsszák a főszerepeket. A zenét Oláh Náci és cigányzenekara szolgáltatja. A da­rabot maga a szerző rendezi. Jegyek már vált­hatók. * Hétfőn mindössze három pengő ötven fillér értékű jegyet adott el a szegedi szín­­ház. Szegedről jelentik: A szegedi városi színház hétfő esti előadására összesen há­rom pengő ötven fillér értékű jegy kelt el. A Hawai rózsája előadása emiatt elmaradt. * Az Operaházból. Müller Mária, akinek március 27-én és április 2-án kellett volna fel­lépni, súlyosabb természetű meghűléssel küzd, úgyhogy előreláthatólag csak májusban ven­dégszerepelhet az Operaházban. A jegyeket visszaváltja az elővételi pénztár. HANGVERSENY * Művész-est. Vasárnap a Zeneművészeti Főiskola kamaratermében jól sikerült művész­­est zajlott le. Kiemeljük öllömössy Julia szép zongorajátékát és a műsor főszámát Offenbach kedves egyfelvonásos, Fortunia dala című­ vígoperájának pompás előadását, melyért az elismerés elsősorban a szereplők ismert nevű tanárát, V. Babits Vilmát illeti. * Ada Sári zenekari ária-estje. A pergő futamok, a tüneményes staccalo­k, a tökéletes trillák káprázatos virtuóza, Ada Sari, évek óta hűségesen ellátogat ide, mert bizonyára nem tudja feledni az első fogadtatást, amikor — tudása é­s hírneve teljességében — bemu­tatkozott a fényárban úszó, közönséggel telis­zele Vigadó termeiben. A hideg, fölényes, vakíló koloratúra diadalittasan pompázott a legengedelmesebb szopránon. A pianisszimók és forték között megvesztegető hajlékonyság­gal büvészkedett e hang s megszédített, mi­előtt ráeszmélhettünk volna: szép-e igazában­? Soha az első kábító lelkesedés nem tért többé vissza Ada Sari későbbi hangversenyein. Hangjának ámító ragyogása, mint megszo­kott dísz, öncélúsodott sallang, nem ébresz­tett éneklései iránt meg-megújuló izgalmat. A koloraturhang a legmutatósabb, de akkor igazán a legszebb is, ha a szív hamupipőké­jéből lett a hangok királynőjévé ... .A­ művésznő vasárnapi áriaestjén hangulat­gátlásokkal küzdött s csak fegyelmezett, brilliáns technikája mentette meg, hogy külö­nösen a magas fekvésekben nem vesztette el biztonságát. A Magyar Szimfonikus Zenekar­ ingadozó kíséretével Mozart-, Rossini-, Char­­pent­ier-, Meyerbeer- és Donizetti-áriákat adott elő. A hangversenyen közreműködött Bucsáfi Béla zongoraművésznő. (H. G.) * Trió-est. A Kerntler—Országa—Friss* trió, melynek tavalyi szép hangversenye még élénken emlékezetében van hallgatóságénak, vasárnap este tartotta ezidei koncertjét, vá­logatóit, érdekes műsorral. A Cserepunk hár­mas, élénk, friss színeivel, sokkal jobb emlé­keket hagyott maga után, mint a mester leg­utóbb hallott zongoraversenye. Igen finon­ száma volt a műsornak Philipp Heinrich Er­­lebachnak, a kitűnő bárok mesternek, ez egykori rudolfstadti Hofkapellmeisternek triója, kora hangszeres művészetének egyik­ értékes darabja. Témáinak melegsége polifó­niájának kifejező ereje egyaránt azzá teszi. Szabó Ferenc triója tartalmas mondanivalói­val, formái fölépítésével számottevő műve a modern kamarairodalomnak. Beethoven­­opus zárta a szép koncertet, melynek közön­sége a három kiváló muzsikus kitűnő össz­­játékú együttesét melegen ünnepelte. * A budapesti keresztyén leányegyesület vasárnap délután művészi műsora szeretet­­vendégséget rendezett a református gimná­zium dísztermében, özv. Misleyné üdvözölte, a teljes szám­i vendégsereget, majd Fel­­uinczy-Takács Marianne édesanyja, Felvinczy- Takács Zoltánná zongorakíséretével klasszi­kus darabokat adott elő magas művészi gordonkajátékában. Bodor Aladár néhány mai­ hangulatú versét olvasta föl, M. Ditrói Ica színművésznő Ady-verseket szavalt a nemes egyszerűséget és mélységet közvetle­nül éreztetve bennük. Komáromi János Két karaj kenyér című­ legújabb Jánoska-novel­­láját olvasta föl könnyekig ható megindult­­ságot keltve. Végül Karácsony Sándor ren­dezésében a leányegyesület egy fonóbeli je­lenetet játszott meg, elbájoló, közvetlen frisseséggel, népi ízzel, nemességgel, meg­maradó emlékül. * Beethoven Missa soleinnis-ét volt alkal­munk hétfőn este hallani a Budapesti Ének és Zenekar Egyesület dicséretreméltó előadá­sában. A rendkívüli nehézségei miatt csak ritkábban hallható fenséges mű, mely beetho­­veni mérték szerint is a legnagyobbak közé számít, még a hallgatók számára sem tarto­zik a könyvi művek közé. Maga Beethoven öt évig dolgozott rajta. Ennyi ideig vívta a szellem és az anyag szörnyű harcát, melynek diadalmas eredményeképp maradt ránk a misék miséje. Legmonum­entálisabb része a hatalmas Glória és a grandiózus Credo. Mindkettőt egy-egy csodálatos fuga zárja. Megrendítően nagyszerű az egész munka, le­nyűgöz és szavad veszi. Fenséges hitvallás, egy nagy szellem megrendítő leborulása a Mindenható elött. Teljes elismerés illeti az egyesületet a derék munkáért, melynek szóló részeiből Báthy Anna, Basilides Mária, Szé­kely­hidy Ferenc dr. és Kálmán Oszkár együt­tesét illeti a dicséret. A hegedűszólókat Sán­dor Frigyes, az orgonaszólamot Zalánffy Aladár játszotta. A betanítás és dirigálás Lichtenberg Emil karnagy hervadhatatlan érdeme.

Next