Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
К^МЯшмаммзаM lClMLflUa 1932 március 1. kedd Úfjabb megbetegedések az influenza-járványban Károlyi Gyula, gróf: Nem tudom, én kaptam-e meg a párttól, vagy a párt tőlem, de tény, hogy itt már szövődményes tünetek is vannak. Csütörtökön délelőtt még fegyveres őrök kísérték a katonai törvényszék elé az úgynevezett „puccs-ügy" polgári letartóztatottjait, ahol tanúként hallgatták ki őket, a tárgyalás befejeztével azután két órakor a Markó-utcában a vádtanács kihirdette mind a tíz polgári letartóztatott előtt a szabadlábrahelyezési végzést, amelynek értelmében háromhónapi vizsgálati fogság után a délutáni órákban elhagyhatják az ügyészség fogházát. A döntés híre még nem került nyivánosságra, a védők azonban hamarosan értesítették a hozzátartozókat, úgyhogy délután öt óra felé már népes kis csoport várakozott az ügyészség fogházának Koháry utcai bejárata előtt a szabadonbocsátottakra. Legnagyobbrészt asszonyok, akik a férjüket várják, jóbarátok, akik közül többen szintén le voltak tartóztatva az első napokban és kívülük még vagy három-négy apró gyerek futkároz és kérdezősködik szünet nélkül, a mamák ruháját rángatva, hogy mikor jön már apuka, hol van most becsukva szegény apuka, miért hozták ide a papát... A házak fölött már homály terjeng, esteledik egyre jobban és az utca járókelői csodálkozva nézik a kis csoportot, de a kérdő tekintetekbe bizalmatlanság is vegyül, amit megmagyaráz a furcsa helyzet, börtön kapujában, a jövő-menő fogházőrök és az a szorongás, amely ma már ott van mindenkinek a gondolatai mögött, mikor nap-nap után bűncselekmények, letartóztatások, ítéletek és újabb gonosztettek teszik ki sötét kavargásban a napi események rohanó egymásutánját. A szűk utcában a törvényszék vörös téglából emelt épülete komoran magasodik bele a növekvő homályba. Ezen a szűk lejárón a börtön nyitott kapuja mögött napról-napra furcsább bűnök tettesei járnak be és ki; ilyen időkben megnő és félelmetesebb lesz a jelentősége a fogháznak és kétszeresen komor körvonalakkal rajzolódik fel egyre magasabban a törvényszék épülete. Félelmekkel és szorongásokkal jöttek ide először ezek a hozzátartozók is, akik most a szabadonbocsátottakat várják, de a letartóztatás hosszú ideje alatt megszokták ezt a környezetet és most szinte otthonosan magyarázzák a folyosókat és cellákat, amelyek előtt annyit várakoztak, tele féltő szorongással egy negyedév alatt. A szabadulás biztos hírével most már könnyedén, nevetgélve mesélnek ezek az asszonyok a letartóztatás, a fogolylátogatások és az otthoni aggodalmak részleteiről, miközben már egy félórával is elmúlt az idő, amelyre a szabadulást jelezték. Félhat felé egy csoport rabruhás nőt kisérnek be a fogházőrök a börtönbe valami munkáról, majd kisvártatva nyílik az ajtó és egymásután lépkednek elő a szabadonbocsátottak voltakat az eseményekről. Csak percek múlva venni észre, hogy bár mind a tíz letartóztatott előtt kihirdette a vádtanács a szabadlábrahelyezési végzést, mégis csak kilencen jöttek ki a fogházból. Tóth Ferenc vivómester hiányzik közülök, akit a szabadlábrahelyezés ellenére is visszatartottak, mert egy másik hatóság kérte vissza az ügyészségtől. Felesége már napközben értesült erről, nem is jött el ide, így csak barátai mesélik sajnálkozva fogva tartását. Hiába próbálkozunk most kérdezősködni egyik-másiknál, a hozzátartozókkal együtt mindenki minél hamarabb otthon igyekszik lenni. — Majd a Laci elmond mindent, őreá bízzuk — mondják és hozzátartozóikkal sietve indulnak hazafelé. ... Levegő!... Temesváry László nagyot nyújtózik, amint kilép az utcára. — Levegő! — mondja és kinyújtja két karját — de régen szívtam szabad levegőit... Érdeklődünk a fogság iránt s amint elindulunk vele, lassan, fáradt hangon felel a kérdéseinkre. — Aki nem próbálta, nem hinné, milyen borzasztó az, belekerülni egy ilyen ügy középpontjába, aztán egy negyedévig lecsukva lenni, anélkül, hogy tudomást szerezhetne az ember a körülötte zajló eseményekről. Félegyházán voltam éppen, ahol felléptem a választásokon és egy abból kifolyó ügyben a bíróság épületében voltam, mikor elém állt egy detektív azzal, hogy Budapestről parancs jött a letartóztatásomra és magával vitt. Egy rendőrt adtak mellém, aki felkisért a fővárosba és egyenesen a katonai fogházba vitt. — Fogalmam sem volt róla, hogy kerülök oda, miért fogtak le és ha valamivel vádolnak, miért nem a törvényes hatóságom elé visznek. Este levittek a magánzárkába és csak harmadnapra hallgattak ki először. Letartóztatási végzést semmiféle hatóság nem hirdetett ki előttem és így annál nagyobb csodálkozással fogadtam az eseményeket, amelyek elkövetkeztek. A katonai kihallgatások alkalmával folyton a statáriumra hivatkoztak, azzal fenyegettek, hogy a feleségemet is lecsukják, ami be is következett. December 5-én hoztak át a Markó-utcába és azóta itt vagyok. — Nem kellemesek most ezek a visszaemlékezések, mikor már szabadon vagyok és örülnöm lehet a szabadságnak. Az egész ügyről csak annyit mondhatok, nem tudom, merre megyünk ma, amikor már az is gyanús a hatóságok előtt, ha jó magyar emberek kedélyesen együtt vacsoráznak, hisz nemsokára már lassanként vacsorázni sem fognak ezek az emberek, ha így fejlődnek tovább az események a nyomorúság felé... Az országház tövében állunk, Temesváry fáradtan néz föl a kupolákra és itt megszakad a beszélgetés, mert egy autó áll meg előttünk, amelyből Temesváryné száll ki és ujjongva szalad a férje karjai közé. Elköszönünk egymástól, ők ketten boldogan lépkednek együtt, bár még nem tudják, hogy mit hoznak a következő napok. Most öröm és a viszontlátás boldogsága veszi körül őket, hogy azután rövid időn belül újra a törvény elé álljanak és feleljenek azért, amit tettek, terveztek, vagy csak gondoltak. Az ügyészség még nem döntött a vádemelés kérdésében, még nem tudni mikor kerülnek a törvény elé, ahol vádak, vallomások, tanúkihallgatások és védekezések szigorú és pártatlan mérlegelése fogja eldönteni, cselekedtek-e olyasmit, ami a törvénybe ütközik, bűnnek minősül-e, amit tettek, lesz-e és mi lesz a büntetésük ezeknek a tiszta arcú embereknek, akiknek az egyike csak annyit mondott a minap a bíróság előtt, hogy „ha bűn a hazáért szervezkedni, akkor csakugyan bűnt követtünk el..." H. E. Tóth vivómester kivételével valamennyi polgári »puccsista« kiszabadult hétfőn a Markó utcai fogházból 7öd kAtinufi I. ^ LáPa« г II. ADÓFi?ETO Az adófizető: Végrehajtó úr, meneküljön, nekem már úgyis meg vannnak számlálva adóhátralékos napjaim. III. Európa (izzadva): Amerika, követni fogsz! IV. Schilling: Borzasztó ez a cseh korona, még csak szépen meghalni sem tud. Csak kilenc szobakocsiizott lép ki a börtön kapuján Apuccs-ügy polgári vádlottal visszavonták beismert vallomásukat a honvédtörvényszék előtt Hétfőn reggel 9 órakor nyitotta meg Parragh dr. alezredes-hadbíró Vannay László puccsügyének folytatólagos tárgyalását, amelyen az ügy polgári gyanúsítottainak tanúkihallgatását folytatták. Az első tanú Raád Árpád, aki Kovács dr. tárgyalásvezető kérdésére azt mondja, hogy Vannay tulajdonképpen csak belekeveredett ebbe az ügybe. Puccsról nem volt szó köztük, szervezkedésük célja csak az volt, hogy adott pillanatban megakadályozzák az antinacionalisták hatalomrajutását. Annyit elismer, hogy a Duna—Tisza közén valóban szervezkedtek és az volt a céljuk, hogy összeomlás esetén felfegyverzik embereiket és hatalomra juttatják a Rais—Dietrichkormányt. A tárgyalásvezető elébe tárta Raádnak a rendőrségen tett beismerő vallomását, amire Raád azt mondja, hogy csak presszióra tett ilyen vallomást. Gyulay-Molnár szerint csak kommunista veszedelem esetére szervezkedtek Gyulay-Molnár Ferenc a következő tanú, aki elmondta, hogy Vannay Lászlót szegedi tartózkodása alatt ismerte meg, azóta sokszor együtt voltak, amikor többnyire a mostani nehéz viszonyokról és az általános nyomorúságról beszélgettek. Igaz, hogy készültek valamire, de az a valami nem az volt, amiről a rendőrségi jegyzőkönyv beszámol, amit lelki gyötrelmek hatása alatt írt alá, de nem tart fenn. A további kérdésekre Gyulay-Molnár előadja, hogy Vannayval körülbelül egyenrangú szerepet töltöttek be a mozgalomban. Legfeljebb arról volt szó, hogy a szervezkedés szálai inkább Vannay kezében futottak össze, mert Vannay állandóan Budapesten tartózkodik. Szerinte Berky, mint aszanprovokatőr ugratta be őket abba, hogy az egyes laktanyákban szemléket tartsanak. A katonai irányú szervezkedés kizárólag arra az esetre irányult, ha a kommunisták megmozdulnának. A tárgyalásvezető elébe tárja Gyulay Molnárnak a rendőrségen tett vallomását, amelyet a tanú visszavon. A vallomásokban szereplő dátumok szerinte csak arra vonatkoztak, hogy mikor tartanak összejövetelt, a felkelés terminusáról nem volt szó köztük. A tárgyalásvezető elébe tárja egy másik vallomását, amely szerint Gyulay-Molnár közben vissza akart lépni az akciótól, mire a tanú azt mondja, nincs kizárva, hogy visszalépett volna később, bár ezt senki előtt nem nyilvánította. Egyébként szerinte a jegyzőkönyvben valami hibának kell lennie, különben már más szervezkedőket is letartóztattak volna. Az ügyész kérdésére Gyulay Molnár kijelenti, hogy azért akarta éppen december közepére összehívni társait, mert úgy tudta, hogy december 17-én akarnak megmozdulni a kommunisták. Kihallgatása ezzel véget ért. Tóth Ferenc vallomása riövid szünet után Tóth Ferenc műegyetemi vívómestert szólítja vallomástételre a bíróság, aki elmondja, hogy Raád Árpád útján ismerte meg Vannay Lászlót. A vele való beszélgetés során szóba került a nehéz gazdasági helyzet és az ezzel kapcsolatos általános elégedetlenség. Az nem felel meg a valóságnak, hogy puccstervvel foglalkoztak volna. Vannay egy pohár bor mellett beszélt mindig komolytalan dolgokat. A tárgyalásvezető elébetárja, hogy egy régebbi vallomása szerint Vannay azt mondta neki, hogy a fúriákat ő tartja a kezében és egyszer majd kiengedi. A vívómester erre kijelenti, hogy ez is teljesen komolytalan dolog volt, amelynek értelmét egyáltalában nem vette bonckés alá. A tárgyalásvezető azt is elébe tárja a vivómesternek, hogy Vannay állítólag azt mondotta, hogy Tóth forszírozta fegyverek beszerzését Vannaytól és a vivómester kijelentette Vannaynak, hogy akciójuk belföldi sikere esetén ő gondoskodik annak külpolitikai elismertetéséről. Tóth kijelenti, hogy ez ebben a formában nem felel meg a valósságnak, ő valóban mondotta Vannaynak, hogy bármilyen akció sikere attól függ, hogy először legalább is öt külhatalommal meg kell azt előzőleg tárgyalni. Ezt is azonban csak azért mondotta Vannaynak, hogy elkedvetlenítse őt és eltérítse a fölösleges és fantasztikus politizálástól. A tárgyalásvezető ezután zárt tárgyalást rendel el. Elől Temesváry László magas, szikár alakja, kezében egy nagy hátizsákkal, utána a többiek, akiket valósággal megrohamoznak a hozzátartozók. Egymás nyakába borulnak, a gyermekek kiáltozva kapaszkodnak föl a fáradt és megviselt arcú férfiakra. Pillanatokig szóhoz sem jutnak a szabadultak a viszontlátás örömei között, azután ezer kérdéssel rohamozzák meg őket a várakozók. Most már nyoma sincs aggodalomnak vagy szomorúságnak, nevetgélve és tréfálkozva oszlik apró csoportokra a társaság — No, csináltok-e még egyszer puccsot? — kérdezi tréfásan valaki, amire jót nevetnek, majd a hosszú raboskodás után egymás kezét hosszan szorongatva, búcsúznak egymástól a szabadonbocsátottak. — Kis puccsista! — kiált föl kacagva az egyik, amint magasra emelve, magához öleli négyéves kisfiát, aki össze vissza csókolja rég nem látott apját. A várakozók között vannak Buben Miklós dr. és Dániel Sándor dr. védőügyvédek, akik idején nélkülözhetetlen a Pilavin tűrdő használata, valam tedményt. Fél darab Pilavin félliter párolgó vízben , legmint a Pilavin tengersós fenyőgőz belélegzése, mert alkalmasabb az inhalálásra. Egy Pilavin 40 hiter. Csakis hamarosan tájékoztatják a letartóztatásban ,okozza a test elleni élélképességét és oldja a hurutos kép- s négyszögletes Pilavint fogadjon el.