Magyarság, 1932. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

К^МЯшмаммзаM lClMLflUa 1932 március 1. kedd Úfjabb megbetegedések az influenza-járványban Károlyi Gyula, gróf: Nem tudom, én kap­­­tam-e meg a párttól, vagy a párt tőlem, de tény, hogy itt már szövődményes tünetek is vannak. Csütörtökön délelőtt még fegyveres őrök kísérték a katonai törvényszék elé az úgy­nevezett „puccs-ügy" polgári letartóztatott­jait, ahol tanúként hallgatták ki őket, a tárgyalás befejeztével azután két órakor a Markó-utcában a vádtanács kihirdette mind a tíz polgári letartóztatott előtt a szabad­láb­rahelyezé­si végzést, amelynek értelmé­ben háromhónapi vizsgálati fogság után a délutáni órákban elhagyhatják az ügyész­ség fogházát. A döntés híre még nem került nyivános­­ságra, a védők azonban hamarosan értesí­tették a hozzátartozókat, úgyhogy délután öt óra felé már népes kis csoport várako­zott az ügyészség fogházának Koháry­ utcai bejárata előtt a szabadonbocsá­tottakra. Legnagyobbr­észt asszonyok, akik a férjü­ket várják, jóbarátok, akik közül többen szintén le voltak tartóztatva az első napok­ban és kívülük még vagy három-négy apró gyerek futkároz és kérdezősködik szünet nélkül, a mamák ruháját rángatva, hogy mikor jön már apuka, hol van most be­csukva szegény apuka, miért hozták ide a papát...­­ A házak fölött már homály terjeng, este­ledik egyre jobban és az utca járókelői csodálkozva nézik a kis csoportot, de a kérdő tekintetekbe bizalmatlanság is ve­gyül, amit megmagyaráz a furcsa helyzet, börtön kapujában, a jövő-menő fogház­őrök és az a szorongás, amely ma már ott van mindenkinek a gondolatai mögött, mi­kor nap-nap után bűncselekmények, letar­tóztatások, ítéletek és újabb gonosztettek teszik ki sötét kavargásban a napi esemé­nyek rohanó egymásutánját. A szűk utcá­ban a törvényszék vörös téglából emelt épülete komoran magasodik bele a növekvő homályba. Ezen a szűk lejárón a börtön nyitott kapuja mögött napról-napra fur­csább bűnök tettesei járnak be és ki; ilyen időkben megnő és félelmetesebb lesz a je­lentősége a fogháznak és kétszeresen ko­mor körvonalakkal rajzolódik fel egyre magasabban a törvényszék épülete. Félelmekkel és szorongásokkal jöttek ide először ezek a hozzátartozók is, akik most a szabadonbocsátottakat várják, de a letartóz­tatás hosszú ideje alatt megszokták ezt a környezetet és most szinte otthonosan ma­gyarázzák a folyosókat és cellákat, amelyek előtt annyit várakoztak, tele féltő szoron­gással egy negyedév alatt. A szabadulás biz­tos hírével most már könnyedén, nevetgélve mesélnek ezek az asszonyok a letartóztatás, a fogolylátogatások és az otthoni aggodal­mak részleteiről, miközben már egy fél­órával is elmúlt az idő, amelyre a szabadu­lást jelezték. Félhat felé egy csoport rab­ruhás nőt kisérnek be a fogházőrök a bör­tönbe valami munkáról, majd kisvártatva nyílik az ajtó és egymásután lépkednek elő a szabadonbocsátottak­ voltakat az eseményekről. Csak percek múlva venni észre, hogy bár mind a tíz letartóztatott előtt kihirdette a vádtanács a szabadlábra­­helyezési végzést, mégis csak kilencen jöttek ki a fogházból. Tóth Ferenc vivómester hiányzik közülök, akit a szabadlábrahelye­­zés ellenére is visszatartottak, mert egy másik hatóság kérte vissza az ügyészségtől. Felesége már napközben értesült erről, nem is jött el ide, így csak barátai mesélik sajnálkozva fogva tartását. Hiába próbálkozunk most kérdezősködni egyik-másiknál, a hozzátartozókkal együtt mindenki minél hamarabb otthon igyekszik lenni. — Majd a Laci elmond mindent, őreá bíz­zuk — mondják és hozzátartozóikkal sietve indulnak hazafelé. ... Levegő!... Temesváry László nagyot nyújtózik, amint kilép az utcára. — Levegő! — mondja és kin­yújtja két karját — de régen szívtam szabad levegőit... Érdeklődünk a fogság iránt s amint el­indulunk vele, lassan, fáradt hangon felel a kérdéseinkre. — Aki nem próbálta, nem hinné, milyen borzasztó az, belekerülni egy ilyen ügy kö­zéppontjába, aztán egy negyedévig lecsukva lenni, anélkül, hogy tudomást szerezhetne az ember a körülötte zajló eseményekről. Fél­egyházán vo­ltam éppen, ahol felléptem a választásokon és egy abból kifolyó ügyben a bíróság épületében voltam, mikor elém állt egy detektív azzal, hogy Budapestről parancs jött a letartóztatásomra és magával vitt. Egy rendőrt adtak mellém, aki felkisért a fővá­rosba és egyenesen a katonai fogházba vitt. — Fogalmam sem volt róla, hogy kerü­lök oda, miért fogtak le és ha valamivel vá­dolnak, miért nem a törvényes hatóságom elé visznek. Este levittek a magánzárkába és csak harmadnapra hallgattak ki először. Letartó­ztatási végzést semmiféle hatóság nem hirdetett ki előttem és így annál nagyobb csodálkozással fogadtam az eseményeket, amelyek elkövetkeztek. A katonai kihallgatá­sok alkalmával folyton a statáriumra hivat­koztak, azzal fenyegettek, hogy a feleségemet is lecsukják, ami be is következett. Decem­ber 5-én hoztak át a Markó-utcába és azóta itt vagyok. — Nem kellemesek most ezek a vissza­emlékezések, mikor már szabadon vagyok és örülnöm lehet a szabadságnak. Az egész ügyről csak annyit mondhatok, nem tudom, merre megyünk ma, amikor már az is gya­nús a hatóságok előtt, ha jó magyar emberek kedélyesen együtt vacsoráznak, hisz nemso­kára már lassanként vacsorázni sem fognak ezek az emberek, ha így fejlődnek tovább az események a nyomorúság felé... Az­ országház tövében állunk, Temesváry fáradtan néz föl a kupolákra és itt megsza­kad a beszélgetés, mert egy autó áll meg előt­tünk, amelyből Temesváryné száll ki és uj­jongva szalad a férje karjai közé. Elköszönünk egymástól, ők ketten boldo­gan lépkednek együtt, bár még nem tudják, hogy mit hoznak a következő napok. Most öröm és a viszontlátás boldogsága veszi kö­rül őket, hogy azután rövid időn belül újra a törvény elé álljanak és feleljenek azért, amit tettek, terveztek, vagy csak gondoltak. Az ügyészség még nem döntött a vádemelés kérdésében, még nem tudni mikor kerülnek a törvény elé, ahol vádak, vallomások, tanú­­kihallgatások és védekezések szigorú és pár­tatlan mérlegelése fogja eldönteni, cseleked­tek-e olyasmit, ami a törvénybe ütközik, bűnnek minősül-e, amit tettek, lesz-e és mi lesz a büntetésük ezeknek a tiszta arcú em­bereknek, akiknek az egyike csak annyit mondott a minap a bíróság előtt, hogy „ha­ bűn a hazáért szervezkedni, akkor csak­ugyan bűnt követtünk el..." H. E. Tóth vivómester kivételével valamennyi polgári »puccsista« kiszabadult hétfőn a Markó­ utcai fogházból 7ö­d kAtinufi I. ^ L­áPa« г II. ADÓFi?ETO Az adófizető: Végrehajtó úr, meneküljön, nekem már úgyis meg vannnak számlálva adóhátralékos napjaim. III. Európa (izzadva): Amerika, követni fogsz! IV. Schilling: Borzasztó ez a cseh korona, még csak szépen meghalni sem tud. Csak kilenc szobakocsiizott lép ki a börtön kapuján A­­puccs-ügy­ polgári vádlottal visszavonták beismert vallomásukat a honvédtörvényszék előtt Hétfőn reggel 9 órakor nyitotta meg Parragh dr. alezredes-hadbíró Vannay László puccsügyének folytatólagos tárgyalását, amelyen az ügy polgári gyanúsítottainak tanúkihallgatását folytatták. Az első tanú Raád Árpád, aki Kovács dr. tárgyalásvezető kérdésére azt mondja, hogy Vannay tulajdonképpen csak belekeveredett ebbe az ügybe. Puccsról nem volt szó köztük, szervezkedésük célja csak az volt, hogy adott pillanatban megakadályozzák az anti­­nacionalisták hatalomrajutását. Annyit el­ismer, hogy a Duna—Tisza közén valóban szervezkedtek és az volt a céljuk, hogy össze­omlás esetén felfegyverzik embereiket és hatalomra juttatják a Rai­s—Dietrich­­kormányt. A tárgyalásvezető elébe tárta Raádnak a rendőrségen tett beismerő vallomását, amire Raád azt mondja, hogy csak presszióra tett ilyen vallomást. Gyulay-Molnár szerint csak kommunista veszedelem esetére szervezkedtek Gyulay-Molnár Ferenc a következő tanú, aki elmondta, hogy Vannay Lászlót szegedi tartózkodása alatt ismerte meg, azóta sok­szor együtt voltak, amikor többnyire a mostani nehéz viszonyokról és az általános nyomorúságról beszélgettek. Igaz, hogy ké­szültek valamire, de az a valami nem az volt, amiről a rendőrségi jegyzőkönyv beszámol, amit lelki gyötrelmek hatása alatt írt alá, de nem tart fenn. A további kérdésekre Gyulay-Molnár elő­adja, hogy Vannayval körülbelül egyenrangú szerepet töltöttek be a mozgalomban. Leg­feljebb arról volt szó, hogy a szervezkedés szálai inkább Vannay kezében futottak össze, mert Vannay állandóan Budapesten tartóz­kodik. Szerinte Berky, mint aszanprovokatőr ugratta be őket abba, hogy az egyes lakta­nyákban szemléket tartsanak. A katonai irányú szervezkedés kizárólag arra az esetre irányult, ha a kommunisták megmoz­dulnának. A tárgyalásvezető elébe tárja Gyulay­ Molnárnak a rendőrségen tett vallomását, amelyet a tanú visszavon. A vallomásokban szereplő dátumok szerinte csak arra vonat­koztak, hogy mikor tartanak összejövetelt, a felkelés terminusáról nem volt szó köztük. A tárgyalásvezető elébe tárja egy másik vallomását, amely szerint Gyulay-Molnár közben vissza akart lépni az akciótól, mire a tanú azt mondja, nincs kizárva, hogy visszalépett volna később, bár ezt senki előtt nem nyilvánította. Egyébként szerinte a jegyzőkönyvben valami hibának kell lennie, különben már más szervezkedőket is letar­tóztattak volna. Az ügyész kérdésére Gyulay­ Molnár kije­lenti, hogy azért akarta éppen december közepére összehívni társait, mert úgy tudta, hogy december 17-én akarnak megmozdulni a kommunisták. Kihallgatása ezzel véget ért. Tóth Ferenc vallomása riövid szünet után Tóth Ferenc műegye­temi vívómestert szólítja vallomástételre a bíróság, aki elmondja, hogy Raád Árpád útján ismerte meg Vannay Lászlót. A vele való beszélgetés során szóba került a nehéz gazdasági helyzet és az ezzel kapcsolatos ál­talános elégedetlenség. Az nem felel meg a valóságnak, hogy puccstervvel foglalkoztak volna. Vannay egy pohár bor mellett beszélt mindig komolytalan dolgokat. A tárgyalásvezető elébetárja, hogy egy ré­­­gebbi vallomása szerint Vannay azt mondta neki, hogy a fúriákat ő tartja a kezében és egyszer majd kiengedi. A vívómester erre kijelenti, hogy ez is teljesen komolytalan dolog volt, amelynek értelmét egyáltalában nem vette bonckés alá. A tárgyalásvezető azt is elébe tárja a vivó­­mesternek, hogy Vannay állítólag azt mon­dotta, hogy Tóth forszírozta fegyverek be­szerzését Vannaytól és a vivómester kijelen­tette Vannaynak, hogy akciójuk belföldi si­kere esetén ő gondoskodik annak külpoli­tikai elismertetéséről. Tóth kijelenti, hogy ez ebben a formában nem felel meg a valós­ságnak, ő valóban mondotta Vannaynak, hogy bármilyen akció sikere attól függ, hogy először legalább is öt kü­lhatalommal meg kell azt előzőleg tárgyalni. Ezt is azonban csak azért mondotta Vannaynak, hogy el­kedvetlenítse őt és eltérítse a fölösleges és fantasztikus politizálástól. A tárgyalásvezető ezután zárt tárgyalást rendel el. Elől Temesváry László magas, szikár alakja, kezében egy nagy hátizsákkal, utána a többiek, akiket valósággal megrohamoz­nak a hozzátartozók. Egymás nyakába bo­rulnak, a gyermekek kiáltozva kapaszkod­nak föl a fáradt és megviselt arcú férfiakra. Pillanatokig szóhoz sem jutnak a szabadul­tak a viszontlátás örömei között, azután ezer kérdéssel rohamozzák meg őket a vá­rakozók. Most már nyoma sincs aggodalom­nak vagy szomorúságnak, nevetgélve és tré­fálkozva oszlik apró csoportokra a társaság — No, csináltok-e még egyszer puccsot? — kérdezi tréfásan valaki, amire jót nevet­nek, majd a hosszú raboskodás után egy­más kezét hosszan szorongatva, búcsúznak egymástól a szabadonbocsátottak. — Kis puccsista! — kiált föl kacagva az egyik, amint magasra emelve, magához öleli négyéves kisfiát, aki össze vissza csókolja rég nem látott apját. A várakozók között vannak Buben Miklós dr. és Dániel Sándor dr. védőügyvédek, akik idején nélkülözhetetlen a Pilavin tűrdő használata, valam­ tedm­ényt. Fél darab Pilavin félliter párolgó vízben , leg­mint a Pilavin tengersós fenyőgőz belélegzése, mert alkalmasabb az inhalálásra. Egy Pilavin 40 hiter. Csakis hamarosan tájékoztatják a letartóztatásban ,okozza a test elleni élélképességét és oldja a hurutos kép- s négyszögletes Pilavint fogadjon el.

Next