Magyarság, 1932. április (13. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
A pénzügyminiszter szerint az ország lakossága nincs eladósodva Majd arról szólt a pénzügyminiszter, hogy a közvéleményben téves nézetek vannak elterjedve a lakosság eladósodottságáról. Azt állítják, hogy az országban 10 százalék a hitelező és a lakosság 90 százaléka adós. A valóság szerint a mezőgazdaságból csupán 40 százalék az a réteg, amely egyáltalán el van adósodva, 60 százalék azonban tehermentes és ez az ország erőtartaléka. A 40 százalékból is csak egy kis rész az, amelyre azt lehet mondani, hogy nyakig el van adósodva. Azt a pénzügyminiszter is elismerte, hogy az aratás utánig igen nehéz idők következnek, ezen azonban nem lehet segíteni, mert nem lehet pénzt szerezni. Hitelünk akkor lesz ismét, hogy ha teljesen szabad lesz a hitelpiac, amit éppen az adósok érdekében tett védelmi intézkedések ma gátlóan befolyásolnak és ha nem biztatják az embereket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem ha a megtakarított tőke bekerülve a hitelszervezetbe, normálisan táplálja a hitelszükségletet. Végül kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a jövőben folyton sürgetni fogja a Nemzeti Bank kamatlábának leszállítását, amennyiben azt a bank vezetőségének lelkiismerete és felelősségérzete engedi. A kereskedelmi miniszter az árak csökkenéséről Ezután Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter tájékoztatta az értekezletet az áralakulás kérdéséről. Minden igyekezete arra irányul, — mondotta — hogy az egyenlőtlenséget, mely az ipari cikkek és mezőgazdasági termények ára között fennáll, a rendelkezésre álló eszközökkel enyhítse. Elismeri, hogy az árak diszparitása érthető panaszt és keserűséget kelt a kedvezőtlen anyagi helyzetben sínylődő társadalmi osztályokban. Gyakran halljuk a panaszt, hogy a westfáliai szén olcsóbb, mint a magyar, holott ennek a kalóriatartalma még egyszer akkora, mint az átlagos magyar széné. Mindenkor figyelembe kell venni a termelési költségeket és ezeknek a leszállítására irányul a racionalizálási mozgalom, amivel ő is komolyan foglalkozik. Az árelemző bizottság feladata nem volt könnyű, de ő mégis jelentős eredményeket állapít meg. Elmondta, hogy jelentős enyhítéseket sikerült elérni az egyes iparcikkek árainál, mert átlagban a fontosabb mezőgazdasági eszközöknél 10—12%, sőt ennél is nagyobb árleszállításokat értek el. A jövőben arra fognak törekedni, hogy az építési anyagoknál és az elektromos áramnál iж hasonló enyhítéseket érjenek el. Majd a nemzetközi indexszámok összehasonlításával arra a konklúzióra jutott, hogy az 1913-as helyzethez viszonyítva a nagykereskedelmi árak indexe Magyarországon 94, míg a többi államokban majdnem mindenütt 100 felett áll. Az életfenntartási költségek indexe az 1932. évi januári állapot szerint az 1913-as viszonyokhoz hasonlítva Magyarországon 99, míg a többi államokban mindenütt jóval 100 felett áll. Mindezek az adatok nem légből kapottak, — mondotta a miniszter — hanem a nemzetközi statisztikai intézetnek legutolsó jelentéséből valók. Marschall Ferenc szólalt fel a kereskedelmi miniszter előterjesztéséhez s tiltakozott minden olyan beállítás ellen, mintha az agráriusokat az ipari árellenőrzés kérdésében politikai szempontok vezették volna. A gazdák nem akarnak senkit kapitulációra szorítani, csakis a mezőgazdasági termelés rentabilitásának kérdése vezeti őket mozgalmukban. Sürgette a további engedményeket a szénnél és kifogásolta, hogy a cementtégla, valamint a mész áránál nem tudott eddig a kormány engedményeket elérni. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter újabb felszólalásában utalt arra, hogy a cement árának leszállítására vonatkozóan az érdekeltektől határozott ígéreteket kapott. Vág Miklós báró személyes kérdésben szólalt fel, utána Zsóry Lajos a mezőkövesdi munkanélküli sommás munkások elhelyezését kérte. Purgly Emil földművelésügyi miniszter megnyugtató válasza után Madag Gyula a vasúti és postai tarifa mérséklését kívánta. Kis 15-től kezdődőleg minden ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gócponton 33 százalékos mérséklést jelentő menettérti jegyeket fognak kiadni. Vargha Imre pénzügyi államtitkár Létay Ernő felszólalására válaszolva kijelentette, hogy a földhözjuttatottak helyzetén segítő intézkedései most készülnek el. — Lukács Béla a dohánytermelők előlegeinek folyósítását kívánta. — Vargha Imre pénzügyi államtitkár megígérte, hogy az előleget a kisembereknek és azoknak, akik csak kisebb mértékben vannak adóhátralékban, minden további fentartás nélkül kifizetik. A tanácskozást ezzel befejezték, utána pártvacsora következett. Megszűnik. Belvárosi Gipéház PETŐFI SÁNDOR UTCA 10. (a főpostával szemben.) Címre ügyeljen ! И */нз serseny artosztatissal árusítom a legkitűnőbb minőségű, legdivatosabb (tavaszi) férfi és női luxusdpffieti SZABÓ alkalmi árukereskedő Feledékeny vőlegény írta: Nagy Dániel Petrinyit mint világcsavargót indították útnak Törökországból, zsupplevéllel. Átlökdösték néhány országhatáron s mikor végül a magyar csendőrök átvették, megölelt egy közelibeeső távirdaoszlopot s elkezdett sírni. A csendőrőrmester emberségesen kezelte Petrinyit, bevezette az irodába, leültette: — Ne sírjon, kérem, maga már nem gyerek. Majd gondoskodom, hogy kapjon valami ennivalót, aztán vonatra ül és hazamegy a szülőfalujába. Hány éves? — Huszonnyolc — mondta Petrinyi s vörös szemeit földresütötte s ugy nyomkodta egy piszkos, keleti zsebkendővel. — Miért visel a karján gyászfátyolt? — Ez a menyasszonyom emléke. Őt gyászolom már öt éve és gyászolni fogom, amíg ez az átkos élet tart. — Mikor halt meg a menyasszonya? — Öt éve, kérem. Kerek öt évvel ezelőtt, május tizedikén. — Ugy szerette? Miféle lány lehetett? — Az, kérem — szepegett Petrinyi —, gyönyörűszép, karcsú leány volt, úgy hittük: Feixmann Borbála. A haja olyan volt, mint az emlő arany. Szeretett engem nagyon, de én is szerettem. Azt hiszem, ennél nem kell nagyobb bizonyíték, ahogy én kinézek, öt esztendeje hordom a lelkemben ennek a szerelemnek poklát s nem is próbálok rá orvosságot találni. Öt év óta mindennap megevett belőlem egy darabot, ronccsá harapdálta az idegeim, a csontom, a lelkem. Sőt, amint látni tetszik, ronggyá tépte a ruhám, behintette féreggel, szennyel, lefaragta lábamról a cipőt, megnövesztette a szakállam, kezembe adta az alkoholos poharat, mindent felfalt, mindent megölt bennem, csak a gyászt hagyta meg a szívemben és ezeket a kiapadhatatlan könnyeket. Ezt a szalagot a karomon , ezt a fáradt testet, ami tele van fájdalommal, mint egy koporsó. — Na, nézze, Petrinyi — mondta az őrmester —, itt hoznak egy tányér levest, egye meg szépen, talán megnyugszik. Az irataiból látom, maga főiskolát végzett ember, szánalomraméltó, hogy így elzüllött. — Csak rajtam múlott — mondta Petrinyi. — Más ember, ha ilyen végzetesen szeret, öngyilkos lesz. Én nem lettem, én viselni akartam ezt a fenséges kint s amerre húzott, én mindig utána engedtem. Mást nem is igen csináltam. — Egyen csak szépen, ugy is beszélhet. Miben halt meg az ideálja? — A menyasszonyom — javította ki Petrinyi s félretolta a leveses tányért. — Nem eszem — mondta —, nem ízlik. Inkább egy korty italt, ha kaphatnék. Megszoktam naivan, hiába. Eltemettem magam az alkohol alá — azóta. Az emberek ezt nem értik meg, kacagnak és gúnyolnak s én, mint a megrugdalt kutya, összehúzódva káborgok a falak tövében, az országutak szélén. Hová megyek, miért megyek, nem tudom. Visz a szívem, veri a hátam, a mellem, mintha korbáccsal hajtanának. Ki is érthetné meg? Sokan vannak ilyenek, menyaszszonyok és vőlegények, akik elhullanak a kocsmaasztalok alá s nem tud róluk senki semmit. Néma és sötét regényfigurák, királyok, akik egy összeomlott trónt hordanak a lelkükben ... kifosztott, szivenütött királyok ... csavargók. Igen, ezt mondják s az ilyen vőlegények s az ilyen eltiport menyasszonyok csak maguknak sírnak, befelé hulló könnyel. A menyasszonyom öngyilkos lett s talán ez az, ami örök sebet ütött rajtam, öngyilkos lett miattam. A szerelme miatt, de a nyomorult, a hitvány mégis én voltam. Huszonhároméves, erős, okos fiatalember és nem tudtam feleségül venni. Nem tudtam a kenyér miatt, a lakás miatt. Hitvány kutya voltam, azért. Mikor utánam jött Pestre a falunkból, ahol együtt gyerekeskedtünk s együtt vallottuk meg örök, nagy szerelmünket, együtt jegyeztük el egymás szivét egy egész életre, én kijelentettem neki: még várjon, még nem vehetem el, mert állásom nincs, kenyerem sincs, lakbérem sincs, ruhám sincs ... nincs semmim, árva, kopott, kivert koldus vagyok az utcán — mondtam neki s elkezdtünk zokogni, ő is, én is. — Pedig azért utaztam fel hozzád — zokogta ő —, mert Tauferhez, a miskolci gazdag henteshez akarnak férjhez adni, s ha te nem segítsz, végem van. — Segíteni? Hogyan segíteni? Felgyűrjem az ingujjam és álljak ki az utcára kiabálni: halló, segítség, adjatok nekem egy kis állást, mert inog egy hajó, amely két szerelmes szivet visz — elmerülnek ... szétroppan a hajó — a vizbe fulladunk ... — Nem, ezt nem mondtam, csak éreztem, háborgott a lelkem, dübörgött, sikoltott, de nem mondtam, csak sírtam, én is, ő is. Most huszonnyolc éves vagyok, itt a levele a zsebemben, rongyos már az is. Egy roncs az összetört hajóból Ebbe a roncsba kapaszkodom öt év óta s kóvályog az agyam ... persze, leginkább, már amúgy is mindig részeg vagyok. Akkor kellett volna valamit tennem, valami elszánt, erőnfelüli svungot adni az evezőlapátnak ... ki kellett volna verekednem egy darab kenyeret, akárhogy is, hanem gyáva kutya voltam. Elszaladtam valami kölcsönt felhajszolni, hogy visszakisérjem a szüleihez s mikor pénz nélkül, sápadtan, megsemmisülve benyitottam nyomorult lakásomra, ő már nem volt ott, csak ez a levele. Tessék olvasni, egy kicsit még látszanak a papíron a halálos betűk ... „Isten veled, egyetlen boldogságom — írta —, ha nem vehetsz nőül, én eljegyzem magam a halállal. Ne keress soha, öngyilkos lettem, a sorsom a Duna hullámaira bízom. Inkább a halál, mint Taufer hentes, ugye? Ne feledj el, gondolj reám, a hullámsírban is!“ Petrinyi ráborult a piszkos kis levélre, sirt hangosan! — Nézze, Petrinyi — szólt az őrmester —, én sajnálom magát, nem akarok, de nem is tudnék magának tanácsot adni. Itt van egy pengő, fogadja el útravalónak. Egy csendőr mindjárt felül magával a vonatra és hazaviszi. A szülei élnek? — Nem, nem élnek. Hiszen ha éltek volna, talán minden másképp történt volna mégis. De amikor Borbála levelét megtaláltam a lakásomon ... jobb erről már nem is beszélni. Kiszaladtam az országból, öt évig futkostam, amerre a véletlen vitt s ma: itt vagyok. S már ott sem volt, szegény... föltették a vonatra s hazatoloncolták falujába. Ott már nemigen ismerték, de valamit mégis hallott öngyilkos menyasszonyáról s két vagy három hét alatt elvergődött Miskolcra. Ott elment Taufer henteshez, azért, hogy szafaládét vegyen. Kikészített húsz fillért és szafaládét kért. Adtak neki szafaládét s elment kifizetni a kasszáihoz. A pénzt szépen letette a márványpultra, aztán odanyúlt a bal karjához, letépte róla a gyászszalagot, belecsavarta a szafaládét s odadobta a hentesné arcába. A széles, kövér hentesné a szívéhez kapott, valamit mondani akart, de Petrinyi már kint volt az utcán. A város szélén megállt, leült egy kilométerkőre, a fejét lelógatta* a mellére, a csavargósapkát a fején feljebb tolta s kicsit megvakarta a bal fülét. — Erről egészen megfeledkeztem —* mondta. — Erre az egyre soha nem gon*doltam. Tudniillik, hogy Borbála Ivett mégis jobbnak látta győzni el magát. De már elkésett, a hajó összetold sa csakugyan elmerült. Mikor a kilométerkövet indult az országúton, mint dalt kutya. Lassan, lelógó gyanó térdekkel. Azt sem megy. Nem is érdekelte. , Ment, szegény, amerre a szél futta., a Duna he* Tauferrel je* megunta, elm egy megrugi fejjel, rogy, tudta, merre! Nálunk olcsóbb a vasút, mint más államokban Kenéz Béla kereskedelmi miniszter válasza szerint a vasúti tarifák a személyvonatokon ma olcsóbbak, mint békében és olcsóbbak, mint Európa bármely államában. A gyorsvonatoknál csak Románia és Szerbia olcsóbb bizonyos vonatkozásban, különben minden más állam drágább tarifával dolgozik. Ápri A támogatás megvonásával félbeszakadnak Eger várának feltárási munkálatai Eger, március hó Talán egyik magyar várhoz sem fűződik annyi hagyomány és történelmi emlék, mint Eger várának romjaihoz. A monda különböző földalatti folyosókról, valóságos városrészekről beszél, amelyek Dobó István hires várának romjai alatt húzódnak. A romok feltárásának komoly munkájához csak a legutóbbi időkben fogtak hozzá. A feltárást Pálosi Ervin dr. egri jogakadémiai tanár és Pataki Vidor dr. ciszterci rendi tanár kezdték meg 1924 őszén, miután Pataki Vidor éveken át kutatott a különböző külföldi levéltárakban, ahol sikerült is megtalálnia Eger várának egy, a XIV. századból, tehát Dobó István hősies küzdelmét messze megelőző időkből származó eredeti térképét. Az alaprajz adatai nyomán háromévi küzdelmes munka és minden jelentős anyagi támogatás nélkül, nagyrészt a lelkes cserkészfiúk segítségével, sikerült a két tanárnak komoly eredményeket elérni a romok felkutatása körül Ma már nagy részükben feltárták a csodálatos földalatti védelmi folyosókat s a nevezetes hadtörténeti emlékek azt bizonyítják, hogy hazánkban már a közapszázadokban, a nyugati nemzetekével teljesen egy színvonalon álló, fejlett hadtechnikája fejlődött ki a várvédelemnek. Napvilágra kerültek Bornemissza Gergely híres cserépből gyártott kézigránátjai, az egri küzdelem hőseinek csontjai, teljesen ép török hadisírok, kisebb-nagyobb kaliberű ostromágyúgolyók, hatalmas láncos lövedékek és sikerült teljesen kiásni az egri Vár egyik ágyúját is. A gazdag hadtörténelmi emlékeken kívül rendkívül sok értékes kultúrtörténeti kincset is eredményeztek az ásatások. Tisztán láthatók az épületmaradványok között egy hatalmas katedrális romjai; a katedrális történelmi adatok szerint, 1170—90 között épült és a tatárjárás korában pusztult el. A két kutató megállapította, hogy a székesegyházat 1242— 1260 között királyi és püspöki segítséggel kezdő gót stílusban kijavították, Zsigmond király idejében pedig Európa egyik legszebb gót katedrálisa emelkedett a magasba a mai romok helyén. A későbbi restaurálásokat Mátyás király idejében Hyppolit püspök fejezte be 1495 körül. A kutatók feltárták már a katedrális déli mellékhajóját, a kereszthajóját, a két sekrestyét, valamint a Hunyadiak korából való gótikus tornyát. A romok olyan képzőművészeti sajátosságokat mutatnak, amelyekből, ha a később dúló háborúk nem jönnek közbe, kifejlődhetett volna a nyugati ízlésformáktól eltérő, magyar építészeti provincializmus, ami a magyar építkezés akkori magas színvonala mellett szól. Pálosi Ervin és Pataki Vidor esztendőkön át mindössze öt-hatezer pengő rendelkezésre álló összeggel folytatták a feltárás munkáját, legutóbb azonban a hivatalos helyről kapott csekély támogatást is megvonták; adósságok hárultak az egri várra, amelynek gazdája nem lévén, azok a két kutató nyakába szakadtak. A további feltárási munkálatokhoz a kutatóknak még öt-hatezer pengőre lenne szükségük, hogy a fejtett kincsekből felszínre hozzák a hősi múltnak Európaszerte ritkán található, szép maradványait. Ezért úgy a hivatalos köröknek, mint a műemlékek feltárásával és karbantartásával foglalkozó szerveknek mindenképpen biztosítaniuk kell azt az aránylag csekély összeget, amelyre okvetlenül szükség van, hogy a most már leggazdagabbnak mondható magyar műemlék feltárása félbe ne szakadjon. 1932 áprilisa. péntek Értesítem a vevőközönséget, hogy betegségem folytán a közel egynegyed évszázad óta fennálló vászon és lettérznemű üzletemet kénytelen vagyok feloszlatni Az árusítás gyors keresztülvitele érdekében шашеубего olcsit áram RitHa aSHaiBini márkás finom asztalneműek, vászonáruk, törülközők, ágyneműek, lepedők, fehérnemüek, teljes kelengyék еЗбпуЗз Vásárlására тшшшт I. IV., Kecskeméti utca 9. Berendezés eladd, ю