Magyarság, 1932. április (13. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

уйЖ€рй,АВ5ЙЗи 1932 április 1. pántest 9 Éles ellenzéki támadásokkal kezdődött meg a képviselőház tanácskozása Harmincnapos kényszerű szünet után csü­törtökön ült össze először a képviselőház. A­ folyosók, az ülésterem és a karzatok is m­ár korán megteltek képviselőkkel és érdek­lődőkkel, a vélemények azonban megoszlot­tak aziránt, hogy lesz-e érdemleges mun­kája a Háznak vagy folytatódik a további lanyha semmittevés. A napirenden a követ­kező mondat szerepelt: „A további teendők­ről való intézkedés". A képviselők kíváncsian találgatták, hogy mik lehetnek a további teendők s már jóval a kezdést jelentő csen­getés előtt bent ültek az ülésteremben, ahol egyetlenegy miniszter sincs jelen. Csak ve­hemens baloldali támadásokkal sikerült el­érni, hogy a miniszterek közül több elő­kerüljön, a sokat sürgetett kormány­­programot azonban semmi erőfeszítéssel sem sikerült kicsiholni. Érdekes eseménye volt az ülésnek Ulain Ferenc, az új barcsi képviselő megjelenése. Ismeretes, hogy Ulain Ferencet a közigazgatási bíróság Görgey Józseffel szemben megválasztott kép­viselőnek jelentette ki. Most, mikor belépett az ülésterembe, megéljenezték és amikor az elnök bejelentette Ulain megválasztását, az ellenzék egyhangúan éljenezte a közigazga­tási bíróságot és Ulain Ferencet, aki a bal­oldal szélső padsoraiban fog­lal helyet s tem­peramentumos közbeszólássaival megmutatta, hogy a következő vitákban igen jelenté­keny szerepet fog játszani. A napirend előtti felrecsalásoknak is meg­volt az érdekességük­. Andaházy Kasnya Béla a biztosítóintézetek üzleti politikáját tette szóvá igen éles formában. Kun Béla hiteles adatokkal­­emelt vádat az Altruista Bank ellen. Az­takívül szóvá tette a hód­mezővásárhelyi rossz­insegháza ügyét is. Felszólalásait nagy vihar kísérte, mely foko­zódott egy szocialista beszéd alatt. A szociál­demokrata párt saját szónokát nem hagyta szóhoz jutni és valóságos pergőtüzet indított a belügyminiszter ellen, aki mozdulatlanul hallgatta a különféle jelzőket és úgy látszik nem tartotta szükségesnek, hogy akár a szo­cialista adatokra, akár a feltálalás szinte for­radalmi hangjára reflektáljon. Peyer Károlyt egy ilyen jelzője miatt mentelmi elé is utasí­tották. Az ülést délelőtt 10 órakor nyitja meg A­l­m­á­s­i László elnök. A különböző elnöki enunciációk között bejelenti, hogy a köz­­igazgatási bíróság Görgey József helyett Ulain Ferencet mondotta ki barcsi képviselő­nek. — Éljen a közigazgatási bíróság! Lesz még ilyen mandátum! — kiáltják a baloldalon. Napirend előtt elsőnek Andaházy Kasnya Béla szólal fel a bizottsági díjak valorizációja ügyében. A biztosítók valorizá­cióját alacsonyan állapították meg és ez a valorizáció csak 1935-ben kezdődik. Hét­millió pengő gyűlt össze az életbiztosítások után járó 2 százalék címén. Követeli, hogy ezeket az összegeket a pénzügyminiszter ne használja fel tezaurálásra, hanem ossza ki a legrövidebb idő alatt az érdekeltek között. Az ötszázalékos valorizáció tulajdonképpen megtévesztésen alapszik. A pénzügyminisz­tériumot a valorizáció kérdésében a biztosító társaságok félrevezették. Az infláció idején 25 millió pengős nemzeti ajándékot kaptak évente a biztosító intézetek. Lehetetlen álla­pot, hogy amikor a kormány súlyos deviza­­rendeleteket és transzfermoratóriumokat állít be a gazdasági életben, ezek a biztosí­tók, amelyeknek 80 százaléka külföldi érde­keltség, egyszerű átkönyveléssel viszik ki a pénzt. Miért nem vonatkoznak ezek a ren­delkezések a külföldi biztosítókra? A bizto­sító intézetek, amikor senki sem igényelhet díjtételfizetés címen valutát, ugyanakkor fel­mondják és megtagadják a már érvényben lévő biztosításokat, azon a címen, hogy az illető nem teljesíti a kötelezettségét. Sok százezer dollárt sibolnak ki így az országból és ugyanakkor kis csempészeket száz dollá­rok miatt üldöznek. Ne rettenjen vissza a kormány a biztosítók áll­a­mo­sít­ását­ól sem. Mussolini a példa rá, aki hozzá mert nyúlni a biztosítókhoz és az eredmény igen kedvező. Mussolini nem engedi meg a viszontbiztosí­tást, mert az olasz állam a viszontbiztosító s egy év alatt a biztos haszonból többmilliárd lírát fordít közmunkára. búzát szállított ki Bécsbe a Futura s ott ol­csón eladta. Csak a vak nem látja, hogy ez­által módot nyújtott arra, hogy a magyar állattenyésztők nyakára hizlalják Ausztriá­ban a marhákat, (óriási zaj a baloldalon. Az elnök megszólaltatja a viharcsengőt). Köz­ben Kun Béla beszédideje lejár, az elnök többször figyelmezteti is erre. Kun Béla azonban az ellenzék állandó közbeszólásaitól kisérve, emelt hangon folytatja felszólalását. A kormány nem képes a kartelek ellen sem­mit sem tenni. Kezes bárányként van ki­szolgáltatva nekik s emiatt a végső össze­roppanás veszélye fenyegeti a nemzetet. Tetteket akarunk látni. Az egységes párt el­vesztette bizalmát a kormány előtt s csak annyi hatalma van, amíg ez a kormány uralkodik. (Állandó nagy zaj Az elnök több­ször megszólaltatja a viharcsengőt, félbe­szakítja Kun Bélát, akit beszéde bevégezté­­vel az ellenzék tüntetőleg megtapsol.) Ezután az ellenzék állandóan a miniszter­­elnök felszólalását követeli. — Halljuk a miniszterelnök urat. A kor­mánypárt programját kérjük! — kiáltják. M­a­l­a­s­i­t­s Géza: Hol az öreg? (Az elnök rendreutasítja Malasitsot.) A kormány tehetetlen a biztosítók nemzetközi karteljével szemben Andaházy Kasnya Béla. A biz­tosító intézetek Magyarországon a gazda­közönségtől 10 százalékkal nagyobb díj­tételeket követelnek, mint máshol, a kor­mánynak ehhez semmi szava nincsen. Így nyomorítják meg, ilyen intézkedésekkel a mezőgazdaságot. Négyszázezer per van folya­matban a biztosítók ellen. Százhét képviselő és felsőházi tag visel tisztséget a biztosító társaságoknál s ez a tény mindennél jellem­zőbb. A biztosítás a legnemzetközibb kartel. Az "Első Magyar Általános Biztosító hat igaz­gatósági tagja között ilyen neveket találunk: Berzeviczy Albert, Harkányi János, Teleszky­­János, Zichy János, Popovics Sándor. A Gaz­dák Biztosító Szövetkezete is benn van a kar­­leiben és vezérigazgatója havi tízezer pengő fizetést húz. Amikor 10—15 százalékos valo­rizációt követelnek a biztosítók, akkor az ötszázalékos valorizáció kimondását éppen „felülről" vonatták vissza az érdekeltek. Követeli, hogy a kormány erélyes kézzel nyúljon bele a biztosítók üzletpolitikájába és kötelezze őket arra, hogy a mai állapotokat megszüntessék, azonkívül ne engedje, hogy 100 százalékkal emeljék a díjtételeket. (Nagy helyeslés.) Kun Béla napirend előtti felszólalásában különböző visszaéléseket és gazdasérelmeket tett szóvá. Ha a kormány nem tudja ellátni az ország dolgát, azonnal távozzék. A mező­­gazdaságot állandóan csak ígéretekkel táplál­ják, de a zöldhitelen kívül, mely egyelőre még csak rózsaszínű fátyol, mást nem kapott. A kis- és középbirtokosok ezrei nem tudnak megszabadulni a kamatuzsorától és az árdrá­gítástól. Miért nem tesz ezen a téren valamit a kormány. Sau­er­born Károly: Weiss Fülöptől kell engedélyt kérnie előbb. (Nagy zaj.) Kun Béla támadása az ABrussia Bank ellen Kun Béla: A kisbankokat a nagybankok irányítják, és éppen olyan uzsorások, mint irányítóik. Ennek folytán a gazdák sorra pusztulnak el, maholnap földönfutó lesz sa­ját hazájában a magyar kisember. Hódmező­vásárhelyen 1925-ben Pappenheim Szigfriedné Károlyi Erzsébet grófnő birtokából 3500 holdat parcelláztatott a kormány ellenőrzése alatt álló Altruista Bank. Harminckét e­igős búzaár mellett vették meg a földet a k­sgaz­dák. Természetesen mire a jóváhagyás meg­érkezett, egy év elteltével, a búza ára leesett. Magától értetődően a viszonyok romlása miatt igen sokan nem tudtak fizetni, még többen pedig hátralékosok voltak a részletekkel vagy a kamattal és ezért az Altruista Bank a köve­teléseket peresítette. Március 4-ére ez ügyben már tárgyalás is volt kitűzve. A parlament szünete előtt nem tudta szóvátenni az ügyet és a földmivelésügyi miniszterhez fordult, aki egy hónapra felfüggesztette a tárgyalást. Ez azonban egyáltalában nem megoldás. A kisembereket egy hónap múlva is elítélhetik. Ha „altruista“ ez a bank, miért nem kezeli altruizmussal a nyomorgó magyar kisembe­rek ügyeit? Ha nem felel meg hivatásának, amire alkották, oszlassák fel. Ulain Ferenc: Ilyen altruizmusra nincs szükség. Kun Béla: Körülbelül egy hónapja füg­gesztették fel az eljárást a gazdák ellen, de a végrehajtásokat mégis folytatják. Leteszi a Ház asztalára az Altruista Bank visszaéléseire vonatkozó adatokat. Ezután éles szavakkal teszi szóvá a marhakivitelnél és a megszállott területekről származó kukoricabehozatalnál történő szabálytalanságokat. Kiviteli enge­délyt, úgy látszik, már egyáltalában nem le­het másként, mint protekcióval szerezni. Kávéházban folyik a nyílt üzérkedés ezekkel az engedélyekkel s csak az jut hozzá, aki többet tud áldozni. (Óriási felháborodás és zaj a baloldalon.) Itt is a kartelek keze ját­szik közbe, akikkel a földmivelésügyi mi­niszter szélmalomharcot vív. Itt ülnek a par­lamentben a kormánypárti oldalon azok, akik a kartelek érdekeit képviselik és akik miatt egy lépést sem lehet a javulás irányába tenni. Meneszteni kell ezeket a törvényhozásból (Nagy zaj.) — Ki maradna akkor az egységes párt­ban? — kiáltják közbe. A hódmezővásárhelyi visághuza­ b­o­n Béla ezután rátér annak ismerteté­sére, hogy milyen búzát szállított a Futura a hódmezővásárhelyi ínségeseknek. Szigorú vizsgálatot és büntetést követel, mert a Futura konkollyal kever k­ocsit küldött le Hódmezővásárhelyre. (Nagy zaj.) — ügyészt! Megtorlást! — kiáltják közbe a baloldalon. Kun Béla: A Futurától, amely állam az államban, ilyet nem várt a magyar nép. Hi­vatkozik arra, hogy 50 ezer mázsa eozinált A földmivelésügyi miniszter vizsgálatot ígért P­u­r­g­á­r Emil földmivelésügyi miniszter válaszol Kun Béláinak és azt állítja, hogy Kunn Béla tévedésben van, mert Magyaror­szág abba nem szólhat bele, hogy az osztrák kormány kinek adja ki az expo­rtigazolványo­­kat. Ő mindent elkövet, hogy ne történjenek visszaélések, vagy pedig üzérkedések. Az ex­portlehetőségek szoros összefüggésben van­nak azzal, hogy a takarmányt milyen áron tudják beszerezni. A tengeri kérdésében azt állítja, hogy gondoskodott arról, hogy az exportálók bizonyos mennyiségű importkuko­ricát kaphassanak. Magától értetődő, hogy amíg van lehetősége a valuta nélküli tengeri­szerzésnek, valutát nem adnak. (Nagy zaj.) Ulain Ferenc: (gúnyosan): Gratulálunk az agrárblokknak. P­u­r­g­á­r Emil földmivelésügyi miniszter: Elismeri, hogy Hódmezővásárhelyen valame­lyes visszaélés történt az inséggabona körül. Azonban azt is kijelenti felelőssége tudatá­ban, hogy abból a vagonból, mint máskor is, mielőtt elindították, a Futura mintát vett és erre a mintára felírták a vagon számát. Fele­lőssége teljes tudatában kijelenti, hogy a minta nem azonos azzal, ami a vagonban volt. (Óriási zaj.) A vagonban törmeléket, szénport, szemetet és egyebet találtak. Hód­mezővásárhely polgármesterét utasítottam hogy vizsgálja ki az ügyet. A visszaélést meg­torlom. -- ■ ■ ■ Ulain Ferenc: Ismerjük már ezt a mód­szert. P u г g 1 . Emil földmivelésügyi miniszter: Ha azt mondom, hogy megtartom, akkor ez meg is történik. Ulain Ferenc: Nem fogja megtorolni. P­u­r­g 1 . Emil földmivelésügyi miniszter: Egyik képviselő felhívására rögtön vizsgála­tot rendelt­em el és idehoztam az eredményt. Megvan tehát bennem a jóakarat. Nem va­gyok a halogatás embere. A tisztességtelen­­séggel szemben erélyes eszközökkel járunk el. — Majd lefogják a kezét! — kiáltják közbe. Sorozatos viharok egy szocialista felszólalás körül Szeder Ferenc a szociáldemokrata párt szervezkedésének megakadályozását teszi szóvá. Valóságos tatárjárás folyik, szerinte, a szervezkedés meggátlása érdekében. Amikor Keresztes-Fischer belügyminiszter belép, kórusban kiáltják feléje. Nem a mi­niszteri székben, de a vádlottak padján van a helye. (Óriási zaj. Szeder Ferenc beszédét alig hallani.) Szeder Ferenc: Mielőtt a párt valahol megalakul, a csendőrség pofozza és veri a párthelyiségben összegyülekezőket. Ettől kezdve Szedernek minden mondata után óriási vihar támad, a szocialisták kó­rusa kiséri beszédét. Többször megszólal a viharcsengő. Reisinger Ferenc a belügyminiszter felé: Magyar vértől piros a keze. Szeder Ferenc: Siheder csendőrök és rendőrök büdös kommunistáknak szólítanak bennünket. Ezt nem fogják elvinni büntet­lenül. U I­a­­­n Ferenc: Ezt csinálják a független kisgazdapárttal is. Szeder Ferenc: A belügyminiszter bizal­mas utasításáról beszél, majd orvosi látlelete­­­ket hoz elő. Buchinger Manó: Belgárm­ahsm. Ma­la­sits Géza: Zsivány­okkal bántak így azelőtt. Peyer Károly: Fel kell fegyverezni a pa­rasztokat, hogy ellenállhassanak. (Az elnök rendreutasítja Pégert.) Mala­sits Géza: Szemet szemért, fogat fogért. Peyer Károly: Fegyvert kell az emberek kezébe adni. . Ernyey István (Peyer felé): Maga szök­tette meg Kun Bélát. Peyer Károly (Ernyey felé): Mi van, öreg par­aliti­kus? Vén hülye. (Óriási zaj. A szocialisták a padokat verik. Az elnök Pépért rendreutasítja. A viharcsengő percekig szól.) P­u­h­t elnök javasolja, hogy Peyer Ká­rolyt utasítsa a Ház a mentelmi bizottság elé A kormánypárt és a kereszténypárt egy két tagja meg is szavazza az elnöki indítványt. M­a­­­a­s­i­t­s Géza: Majd ha a paraszt puss­kát fog, másként beszélnek. Szeder Ferenc: Ha így folytatják, kiad­­juk a jelszót: védekezni! Ha pofoznak, visszás pofozunk. Felvesszük a harcot. Kertész Miklós: Mi többen vagyunk! Károlyi Gyula gróf miniszterelnök áll föl ezután a nagy zajban szólásra. — Halljuk a programot — kiáltják eléje. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök nem­ zavartatja magát a nagy zajtól és az ellenzék állandó közbekiáltásától, hanem halk han­gon, úgy hogy egész idő alatt semmit nem­ érteni beszédéből, beterjeszti a magyar—s francia kereskedelmi egyezményt becikke­­lyező, a magyar—német kereskedelmi szer­ződés életbeléptetéséről szóló javaslatokat és az állami számvevőszéknek az 1931—32. évi hiteltúllépésekről szóló jelentését s az ország közállapotairól szóló statisztikai jelentést. Amikor leül, gúnyosan kiáltják feléje a baloldalról. Ezt csinálták egy hónap alatt! P­u­h­h Endre elnök ezután napirendi ja­­vaslatot tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést pénteken tartsa a Ház. Napirendre tűz­zék ki a földbirtok rendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló törvénye­javaslat harmadszori olvasását, az uzsora-­ javaslatot és a hitelkérdésről szóló javaslatot, azonkívül bizottsági jelentéseket. Buchinger Manó indítványozza, hogy a pénteki ülés napirendjére a választójogi javaslatot tűzzék ki. Az ország népe erre a parlamentre nem bízza a sorsát. Jellemző, hogy Budapest egyhangúlag foglal­ állást a titkos választójog mellett. Zsindely Ferenc szerint először a sú­lyos gazdasági problémákat kell orvosolni. A választójognak mindenáron napirendre való tűzését követelni, demagógia. (Nagy zaj.) Egy­szer már ugyanilyen nehéz helyzetben meg­kísérelték az érdeklődés középpontjába a választójogi kérdést tenni s annak az ered­ménye is felfordulás volt. Hegymeg­i-K­i­s­s Pál kifogásolta, hogy a miniszterelnök még egy szót sem szólt arról, hogy miért napolták el egy hónappal ezelőtt a Házat. Ulain Ferenc: Mi van a koncentrációval. Mojzes János: Előkészítették a Sziám­inal kötött kereskedelmi szerződést. (Derült­ség). A független kisgazdapárt teljes rendszerváltozást követel Hegymegi-Kiss Pál. A miniszter­­elnök ígérgetett, de egy hónap alatt nem tör­tént semmi. Számoljon el a kormány az eddigi intézkedésekről. Különösen arról, hogy mit csinált a szükségadóval. Mit tettek, illetőleg mit nem tettek a gazdasági élet talpraállítására? A parlamentet azért kellett elnapolni, mert a kormány gyenge és el kel­lett volna itt a Ház színe előtt ismernie, hogy nem tud kibontakozási programot adni. A kormány nem az adózók pártján van, ha­nem a nagybankokén. Valószínűleg az is indoka volt az elnapolásnak, hogy fedezzék a tízéves uralom termelte erkölcsi válságot. Az egyik minisztériumban undorító panama volt, amit meg kell torolni. A nemzeti kon­centrációval kapcsolatban a független kis­gazdapártnak az az álláspont­ja, hogy erköl­csi és gazdasági rendszerváltozásra van szük­ség. Ezzel a garnitúrával és ezzel a mentali­tással nem lehet tovább kormányozni az országot. Ugyanakkor, amikor a tisztviselők fizetését leszállítják és a kisemberek adóit felemelik, a kormány szubvencionálja a bérenc sajtót. Hunyady Ferenc, Budapesti Hírlap és 8 Órai Újság. Hegymegi-Kiss Pál: Azonkívül a vidéki sajtót főispánjai útján ,­ egy hónap alatt a kormány nem könnyített a tömegek terhein. Lehet, hogy voltak külföldi sikerei, de ha a sikerekben oly gazdagok lennénk, mint azt a hivatalos sajtó írja, a világ összes adósságait kifizethetnénk. (Helyeslés.) A mi­niszterelnök el nem mondott expozéját sze­retné a pénteki ülésre kitüzetni. A nemzettel szemben csúnya játék folyik. Ami a parla­mentben történik, lejáratása a parlamenta­rizmusnak, a polgári gondolatnak és kétség­­beesésbe kergetése a polgárságnak.

Next