Magyarság, 1932. június (13. évfolyam, 119-144. szám)
1932-06-15 / 132. szám
Scheuer Róbert előadó ismertette most a kereskedelemügyi szerződések megkötésének módosításáról szóló javaslatot. Siber Antal hosszabb beszédben támadta a kormány külkereskedelmi politikáját. Elismerte, hogy a mai körülmények között nem lehet kívánni közgazdaságilag teljesen megalapozott külkereskedelmi politikát, egyes jelenségek szerint azonban még a mai szűk kereteken belül sem történnek meg a ■szükséges intézkedések. Utal arra, hogy minden ország külkereskedelmi forgalma rendkívüli mértékben zsugorodik össze úgy az eri export-, mint az import-oldalon, azonban tíz ország adatainak megvizsgálása után mégis az tűnik ki, hogy ezek közül az országok közül Magyarország Szerbia társaságában mindkét oldalon a legerősebb összezsugorodást mutatja, vagyis mi az összezsugorodás tekintetében legelöl haladunk az országok között. A Csehországgal való vámháború arra vezetett, hogy amíg külkereskedelmi forgalmunk 1930-ban húszmillió pengővel is volt passzív, 1931-ben huszonhatmillió pengő lett a passzivitás. Ez a legnagyobbfokú tehetetlenséget jelenti. Kenéz Béla: Ez annak a következménye, hogy kiviteli cikkeink ára egyharmadára er szállott le. Ott vásárolunk, ahol tőlünk nem vesznek semmit Éber Antal. Azzal válaszol, hogy a behozott fa ára is leszállott. Eltűrtük azt, hogy exportunkkal szemben a környező államok minden lehető eszközt felhasználjanak, mi pedig csak késlekedve élünk azokkal a fegyverekkel, amelyek a retorzióhoz szükségesek. Ausztriával kliring-szerződést kötöttünk és aktív egyenlegünk a múlt évivel szemben húszmillióról tizenötmillióra esett. Nem tudunk kliring-szerződést kötni Romániával, amellyel szemben 1930-ban negyvenhárommillióval, 1931-ben pedig ötvenegymillióval volt passzív külkereskedelmi mérlegünk. Mindebből az tűnik ki, hogy ötvenötmillió pengővel adózunk a három körülöttünk lévő országnak, amelyek felé mezőgazdasági kivitelünk nincsen, ellenben a retorzió eszközével élünk Ausztriával szemben, ahová pedig irányulnia kellene mezőgazdasági exportunknak. Nekünk az a politikánk, hogy azokból az országokból importálunk, amelyek tőlünk nem vesznek semmit. Helytelennek tartja, hogy a kormány ismét életbe akarja léptetni a szerencsétlen behozatali korlátozásokat, mert ez azt jelenti, hogy az ország egész ipara, kereskedelme, mezőgazdasága a kormány járszalagjára kerül. Négy véleményező bizottság volna, amelyeknek egyike a vasiparra, a második a textiliparra, a harmadik a bőriparra és a negyedik vonatkozik a gyarmatárukra, valamint a fűszerárukra. Előadóként mind a három fontos szakmához az illető gyáripari érdekeltség vezetőjét delegálják. Rinnyés Lajos: Vagyis a GyOSz-t! Éber Antal a továbbiakban azt mondja, hogy az import-korlátozás érdekében áll a gyáriparnak, de nem áll érdekében a kereskedelemnek és a kézi iparnak. A véleményező bizottságok ilyen módon való megszervezésének magyarázata az, hogy ismét annak a magasállású tisztviselőnek a felfogása az irányadó, akinél a gyáripar érdekeinek minden más termelési ág fölé való helyezésének a szempontja érvényesül. (Zajos helyeslés a baloldalon és a középen.) léptetés se történt. A normálstátus által megállapított új létszám keretében a forgalmi szolgálatban 450, ez üzemi szakban pedig 37 állást lehetett volna kinevezés útján betölteni. Ám, a postavezérigazgatóság és a kereskedelmi miniszter még ezt az előléptetési lehetőséget sem használta fel az alkalmazottak érdekében, hanem hagyják, hogy tíz-húszévi szolgálattal megőszüljenek egy-egy rangosztályban. Az altiszteknél is hasonló a helyzet: 80—100 pengős fizetéssel évtizedeken keresztül munkálkodnak, amíg csöppen nekik valami kis előbbrejutás. Amikor a kinevezési grafikon évek óta egy helyben áll és a fizetést háromszor redukálták, ugyanakkor leszállították a speciális mellékilletményeket is. A postások éjjeli munkát is végeznek és e működésükért úgynevezett éjjeli pótlékot kapnak. Ezt a régi járandóságukat 10—15 százalékkal csökkentették. A tisztviselők 2 pengő32 fillér helyett csak 2 pengőt, az altisztek pedig 1 pengő 12 fillér helyett 1 pengőt kapnak. Az üzemi jutalék, amely nehéz szolgálatukért kárpótolná őket, szintén kisebb lett. Ezt az illetményt a forgalmi bevétel után számítják ki. Mivel a forgalom csökkent, jutalékot is kevesebbet kapnak. A postaszemélyzet az üzemi pótilletménynek 8 százalékát a jóléti intézményük javára fordította. Az alapjárandóság kisebbedésével a jóléti százalék is összezsugorodott, ennélfogva a jóléti és segélyiintézményük válságos helyzetbe került. A postásoknak mai nehéz helyzetükben volna leginkább szükségük segítségre, ámde a segélyalapjuk, mivel a bevétele megcsappant, nem tud részükre megfelelő segítséget nyújtani. A postástársadalomnak ezeket a sürgős panaszait kellene minél előbb orvosolni. Erre megvan a törvényes és tárgyi lehetőség, annál is inkább, mert az előléptetésekre a normálstátus is jogot ad, az anyagi kívánság pedig olyan kis összeget tesz ki, hogy azt a posta mai jövedelméből is minden megerőltetés nélkül fedezni tudja. M. I. ■ Buchinger Manó Eckhardt Tibornak azzal a kijelentésével polemizál, hogy az eljövendő Németország megértőbb lesz a magyar nemzettel szemben. Papernek legutóbb tett nyilatkozata homlokegyenest ellenkezőt látszik bizonyítani. Ezt a nyilatkozatot az egész magyar sajtó feltűnően kezelte, csak egy magyar újság rikkantotta el, amely már “' ” címében is azt akarja kifejezésre juttatni, hogy neki minden szava, minden tendencája, minden ténye, létezésének minden *.• alapja a magyarság. Ez az egy újság a Magyarság. Ugyanabban a számban azonban, amelyben a Magyarság „elsikkasztotta“ Papén nyilatkozatát, a lapnak illusztris főszerkesztője a hitlerizmussal kapcsolatban vezércikket ír és abban, amint azt tenni: szokta, a szociáldemokráciát a leghihetetlenebb és leghallatlanabb módon piszkolja és rágalmazza. Buchinger szerint az van a cikkben, hogy a szociáldemokrácia leplezi és fal akarja azokat a borzalmas állapotokat, amely ellen a hitlerizmus hadjáratot indít. Azt kéri a jelen nem lévő Eckhardt Tibortól, találjon módot arra, hogy azt a lapot, amely hozzá ilyen közel áll, figyelmeztesse a munkásosztály felháborodására. Kénytelen megállapítani, hogy az, amit Milotay úr Magyarorországon a szociáldemokrácia ellen művel, it, már nem is szocialista halás, hanem közel ... jár a szadizmus, a népgyűlölő szadizmus határához. Farkas István: Csendőr után kiabálás. Kertész Miklós: Hitlerrel együtt imádja .-■: Wotant. P гpper Sándor: Az ősgermán pogányság, szószólója a keresztény Magyarországon. Kinai fal a gazdasági élet körül ! Fábián Béla szerint a javaslat újabb ■ láncszem a mai diktatórikus rendszer kiépi- fésében. K mai fallal vagyunk körülvéve, hogyha nem történik változás a kereskedelmi szerződések megkötése terén, elpusztul a polgári társadalom. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangozttatja, hogy a kereskedelmi tárgyalások sorára az ipari kivitel forszírozása sohasem állott útjában a megegyezéseknek. A behozatali engedélyek kérdésében létesülő bizottságok dolgában még nem történtek befejezett intézkedések, azonban gondoskodott arról, hogy a bizottságokban úgy a kereskedelem, mint az ipar képviselői többségben legyenek.- Éber Antal: De az előadók, Kenéz Béla: Nem történt döntés még az „ előadók tekintetében sem. Nem áll az, hogy ennek a javaslatnak megszavazása bizalmi kérdés, csak arról van szó, hogy a változótt gazdasági konjunktúrákat rögtön a magunk is javára fordíthassuk. A Ház ezután úgy általánosságban, mint részleteiben, elfogadta a javaslatot. Az elnök indítványozta, hogy a legközelebbi tanácskozást csütörtökön tartsák, napirenden pedig az összeférhetetlenségi javaslat szerepeljen. Fábián Béla a napirendhez szólva, rámutatott arra, hogy Szibériában még ma is ezrével vannak magyar hadifoglyok és hogy ott valóságos új nemzetiség alakult, hadifoglyainkból. Felhívta a külügyminiszter figyelmét erre a nagyfontosságú kérdésre. Tóth Pál kérte a kormányt, hogy a kisiparosság saját szükségletére őrölt búzáját ne tekintsék kereskedelmi őrlésnek. Eckhardt Tibor a készülő termésrendelet ellen Eckhardt Tibor szólalt fel ezután. Elképzelhetetlennek tartja, hogy egy héttel az aratás előtt még mindig ne legyen kiadva a termésrendelet. Vidéken óriási a nyugtalanság a különböző híresztelések miatt. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a fogyasztás maximálását akarja keresztülvinni a kormány azzal, hogy két métermázsában fogja kontingentálni az adómentesen őrölhető termény mennyiséget. Ez a kétmázsás fejadag a vidéken elenyészően csekély. Öngyilkos politikát követne a kormány, ha ezt a rendeletet kibocsátotta. Az ország belső rendje és békéje szempontjából nem szabad kiadni egy ilyen termésrendeletet. Felszólítja az egységes pártot, akadályozza meg, hogy ez a rendelet napvilágot lásson. — Nem fog megjelenni! — kiállják az egységes pártról. Gál Jenő Vázsonyi Jánossal együtt beterjesztett indítványának napirendretűzését kéri. Az ülés két óra után ért véget Buchinger hadat üzent Papennek, Hitlernek és a Magyarságnak М1ШШС 1932 június 15, szenlat ипюшш . A postások a normálstátus által engedélyezett állások betöltését kérik A költségvetés parlamenti tárgyalása véget ért. A közalkalmazottak arra számítottak, hogy az állami büdzsé vitájában sorra kerül majd különkülön mindegyik tisztviselői kategória, és talán még előfordulhat az is, hogy a július 1-ére előirányzott harmadik fizetésleszállítást enyhíteni fogják. Akadt ugyan néhány képviselő, aki egy-két tisztviselő-ágazat érdekében felszólalt, de csak úgy gyöngéden és szőrmentében, nehogy megfájduljon esetleg a kormány feje. Ámde, vannak olyan tisztviselőcsoportok, amelyekről a parlament tagjai teljesen megfeledkeztek, pedig a választások idején tettek nekik sok szép ígéretet arra, hogy az ügyüknek lelkes pártfogói lesznek az országgyűlésen. A postások is napról-napra figyelték, várták, mikor ejtenek szót róluk az ország házában, de úgy elfelejtették őket, mintha nem is lennének a világon, annak ellenére, hogy most egy éve hangosak voltak a kortesdobogók a , kedves postástestvéreink a megszólítástól. Pedig a tizenkétezer postásalkalmazottnak, forgalmi, műszaki, üzemi tisztviselőknek, altiszteknek és a többieknek, meg kellett volna adni legalább azt a megbecsülést, hogy róluk is megemlékeznek a tisztelt Házban. Ezt annál inkább megérdemelték volna, mert a legutóbbi időben sok méltánytalanság és sérelem érte őket. A normálstátus érvénybeléptetése óta a többi kategóriáknál is szünetelnek az előléptetések és kinevezések, de azért néha egy-egy címadományozás, vagy kivételes előléptetés mégis csak előfordul. A postánál azonban másfél év óta egyetlen elő. Kint a Zuglóban, villák, kertek vidékén van a magyar filmtelep, a Hunnia filmgyár. A jellegzetes csupa ablak műterem-épület magas teteje messze kiemelkedik a földszintes és egyemeletes házak közül. A nagy kiterjedésű kertben állandó és nagy a forgalom. Színészek, rendezők, díszletezők és egyéb filmemberek sürögnek, forognak benne. De idegenek számára a legszigorúbban érvényesítik a balladai tiltást: „Lélek az ajtón se be, se ki.“ A filmtelep kiterjedésben és munkamenynyiségben messze van Hollywood, Neubabelsberg, avagy Elstreetől, de az utóbbi időben a legjobb után halad, hogy majdan hasonló legyen e nagy filmtelepekhez, filmgyárakhoz. A vérátömlesztés, a francia pénz, életerőssé, reményteljessé változtatta. Olyan lüktető élet, olyan serény munka folyik benne, hogy öröm nézni. Már amint megyek a zuglói kertes házacskák között, a kerítésen át látni a filmtelep kertjében szerepre felöltözött, kifestett és jelenésükre várakozó színészeknek a szó teljes értelmében színes csoportját. Fehérköntösű ápolónők, rendőr, soffőr, elegáns urak, banditák, mindenféle fajta ember van közöttük. A nap hol kiragyog, hol elbújik a felhők között, ezért a felvételeknél fel-felgyűl a reflektor. A legutóbbi hónapokban a francia Osso-film Rt. dolgozik a Hunnia filmtelepen. És dolgozni fog egészen őszig. Három filmet készítettek eddig. Van, amelyiket négy verzióban is: magyar, francia, angol és német nyelven. Még két fimet készítenek, összesen tehát ötöt. Ezekkel indulnak, hogy a külföldi filmpiacot meghódítsák a magyar film számára, őszkor pedig az Ufa vonul a Hunnia filmtelepre. Az első Osso-film teljesen elkészült, írója egy Amerikában élő magyar írónő, Fülöp Ilona. A film címe: TAVASZI ZÁPOR. Rendezője: Fejős Pál. A női főszereplője: Annabella. A férfi partner azonban nem Péjean. A bájos francia művésznő mellett, az összes szereplők magyarok. Fejős Pál szép munkát végzett e filmmel. A boldogfalva felvételek különösen hangulatosak és hatásosak. A mennyországi jelenetek, méltóan az irreális területhez, ahol játszódnak, telve vannak poézissel, a fantázia ragyogó színeivel. Jelenleg Gaston Leroux „Les vautours de l’or“ című kalandor történetét filmesítik. A magyar címe valószínűleg A repülő arany lesz. Épp Kabos Gyula magánjelenetéhez érkezem. A díszlet a szabad ég alatt áll. Egy pesti utcát ábrázol. Kabos a Slovánszky utca 9. számú ház előtt áll és a noteszába ír. A töltőtolla azonban nem jól működik. Rázogatja, csapkodja, fröcsköli belőle a tintát. Közben a nyelvével is segít hozzá. A közönségnek lesz megint min nevetnie. Utána rögtön egy francia színész következik. Két szamojéd kutyát vezetnek elő és az egyiket a színre kisérik. A hosszú bundája le van nyírva és a különben egyszínű fehér szőrére fekete foltok vannak festve. Úgy látszik a sminkelés a filmvilágban még a kutyáknál is elengedhetetlen. A kis kutyából valósággal sugárzik az ambíció. Lázas igyekezettel próbál és mikor a film rendezője a Niebelung-óriásokhoz hasonló, nagytermetű Székely István kiadja a parancsot a felvételre, a kis kutya pompásan lejátssza a szerepét. Megsimogatják, megdicsérik és adnak neki egy kockacukrot. A társa, egy másik szamojéd kutya és egy ,hatalmas, szürke-fekete döggé, végignézték a jelenetet — egy vakkantás, egy morgás nélkül — a végén pedig ők is elismeréssel gratuláltak a maguk módján és nyelvén A repülő kőváza és más apróságok Rákosi Sándor igazgató szíves kalauzolása mellett megnézem a díszletraktárt és a felállított díszleteket. Büszkén mondja, hogy huszonnyolc különböző díszletük van. Egész vagyon. A felállított díszletek közül egy különösen művészi és eredeti. Még azok is bámulva állnak meg előtte, akik, mint régi filmemberek, ugyancsak sok jót és kiválót láttak. A Fortuna-utca 14. szám alatt levő pékműhelyt ábrázolja. Az utolsó szögig pontos másolat. A felvételkor valódi pékek fognak benne kenyeret dagasztani és sütni. A liszt már ott áll a pukkadásig tömött zsákokban, aközben, nem várt izgalom ragad ki bennünket a csendes szemlélésből. Fejős Pál rendező merényletet követett el Guttmann, a Radius—Metro-filmpalota igazgatója ellen. Kihozott egy nagy kővázát, amilyet villák lépcsőfeljáratainak oszlopaira állítanak virágok számára és az igazgató fejéhez vágta. A váza legalább ötven darabra tört, az igazgató pedig mosolyogva fordult felénk, mintha csak egy puha kalapot tettek volna a fejére. No, nem az igazgatói fej volt, olyan érzéketlen és minden ütést kiálló, hanem a váza készült olyan ügyes, ravasz anyagból, amely súlyosnak látszik, de ütésnél úgy hat, mint a selyempapiros. Fejős rendező így, egyetlen szó nélkül, de minden szónál többet mondóan bemutatta, mit jelent a filmen, egy „komoly“ fejbecsapás. De egyéb kegyes csalás is lelepleződött. Olyan pókhálót varázsoltak egy ventillátor és valami titkolt, de annál egyszerűbb anyag segítségével pár perc alatt, amilyennél különb Csipkerózsika várában száz év alatt sem szövődhetett. Sok a trükk a filmen, de kinek fáj ez, amikor a látszat teljes illúziót ad? Amikor a műtermi díszletek közül kimegyünk, kint a Mária-utca és Horánszkyutca sarkán nagy a forgalom. Egy parasztszekér kocog előre. Nagy hordó áll a szekér közepén. A szekér után autó gördül, a Horánszky utca 9. számú ház előtt hat-hét férfi áll. Hogy nem tudom a jelenet jelentőségét, gangszereknek nézem őket. Mintha egyenesen Csikágóból jöttek volna. A kapu alól két ápolónővér lépeget ki. Fehér köntösük fölött hosszú sötétkék gallér lebeg. Egy fiatal férfi siet utánuk. Az, egyik francia színész. De a jelenet ellen több kifogás hangzik. Mindenkit vissszaparancsolnak a helyére és újra kezdődik az egész. A felvétel körül, magas állványokon óriási bádoglemezeket tartanak, hogy a napsugarakat odavetítsék velük a szereplőkre. Székely rendező a bádoglemezeket igazíttatja, egy fehérruhás, lietürt harisnyás, smink nélküli fiatal nő az ápolónő-ruhás színésznőket igazgatja és a fiatal színésznek ad utasításokat egy magyar segédrendezőnő. Bizonyságául annak, hogy a nők között is akad rendezői hozzáértés. A megafonok harsognak, a rendezők utasításait zúgják a tavaszi jégbe. Nincs az az eminens, túlbuzgó tanuló, aki jobban hallgatna a tanár szavára, mint itt a filmtelepen a színészek a rendezőre. Ma, amikor annyi helyen megszűnt vagy legjobb esetben is redukálódott, megcsöndesedett a munka, jóleső látvány a készülő magyar filmek körül lüktető élet, lázas munkálkodás. Ha kell, avagy ha nagyon bent vannak a hangulatban, napot éjszakával összetéve dolgoznak. A magyar filmgyártás olyan munkaterületnek ígérkezik, ahol a magyar kezek állandó munkához, keresethez, kenyérhez juthatnak. s. M. Egy délelőtt a készülő magyar filmek bölcsőjénél