Magyarság, 1932. június (13. évfolyam, 119-144. szám)

1932-06-15 / 132. szám

Scheuer Róbert előadó ismertette most a kereskedelemügyi szerződések megkötésé­nek módosításáról szóló javaslatot. Siber Antal hosszabb beszédben támadta a­ kormány külkereskedelmi politikáját. El­ismerte, hogy a mai körülmények között nem­ lehet kívánni közgazdaságilag telje­sen megalapozott külkereskedelmi politikát, egyes jelenségek szerint azonban még a mai szűk kereteken belül sem történnek meg a ■szükséges intézkedések. Utal arra, hogy min­den ország külkereskedelmi forgalma rend­kívüli mértékben zsugorodik össze úgy az eri export-, mint az import-oldalon, azonban tíz ország adatainak megvizsgálása után mégis az tűnik ki, hogy ezek közül az országok közül Magyarország Szerbia társaságában mindkét oldalon a legerősebb összezsugoro­­dást mutatja, vagyis mi az összezsugorodás tekintetében legelöl haladunk az országok között. A Csehországgal való vámháború arra vezetett, hogy amíg külkereskedelmi forgalmunk 1930-ban húszmillió pengővel is­ volt passzív, 1931-ben huszonhatmillió pengő lett a passzivitás. Ez a legnagyobbfokú tehe­tetlenséget jelenti. Kenéz Béla: Ez annak a következménye, hogy kiviteli cikkeink ára egyharmadára er szállott le.­­ Ott vásárolunk, ahol tőlünk nem vesznek semmit Éber Antal. Azzal válaszol, hogy a be­hozott fa ára is leszállott. Eltűrtük azt, hogy exportunkkal szemben a környező államok minden lehető eszközt felhasználjanak, mi pedig csak késlekedve élünk azokkal a fegy­verekkel, amelyek a retorzióhoz szükségesek. Ausztriával kliring-szerződést kötöttünk és aktív egyenlegünk a múlt évivel szemben húszmillióról tizenötmillióra esett. Nem tudunk kliring-szerződést kötni Romániával, amellyel szemben 1930-ban negyvenhárom­millióval, 1931-ben pedig ötvenegymillióval volt passzív külkereskedelmi mérlegünk. Mindebből az tűnik ki, hogy ötvenötmillió pengővel adózunk a három körülöttünk lévő országnak, amelyek felé mezőgazdasági ki­vitelünk nincsen, ellenben a retorzió esz­közével élünk Ausztriával szemben, ahová pedig irányulnia kellene mezőgazdasági ex­portunknak. Nekünk az a politikánk, hogy azokból az országokból importálunk, amelyek tőlünk nem vesznek semmit. Helytelennek tartja, hogy a kormány ismét életbe akarja léptetni a szerencsétlen behozatali korláto­zásokat, mert ez azt jelenti, hogy az ország egész ipara, kereskedelme, mezőgazdasága a kormány járszalagjára kerül. Négy véle­ményező bizottság volna, amelyeknek egyike a vasiparra, a második a textiliparra, a har­madik a bőriparra és a negyedik vonatkozik a gyarmatárukra, valamint a fűszerárukra. Előadóként mind a három fontos szakmához az illető gyáripari érdekeltség vezetőjét dele­gálják. Rinnyés Lajos: Vagyis a GyOSz-t! Éber Antal a továbbiakban azt mondja, hogy az import-korlátozás érdekében áll a gyáriparnak, de nem áll érdekében a­­ keres­kedelemnek és a kézi iparnak. A véleményező bizottságok ilyen módon való megszervezésé­nek magyarázata az, hogy ismét annak a magasállású tisztviselőnek a felfogása az irányadó, akinél a gyáripar érdekeinek min­den más termelési ág fölé való helyezésének a szempontja érvényesül. (Zajos helyeslés a baloldalon és a középen.) léptetés se történt. A normálstátus által meg­állapított új létszám keretében a forgalmi szol­gálatban 450, ez üzemi szakban pedig 37 állást lehetett volna kinevezés útján betölteni. Ám, a postavezérigazgatóság és a kereskedelmi mi­niszter még ezt az előléptetési lehetőséget sem használta fel az alkalmazottak érdekében, ha­nem hagyják, hogy tíz-húszévi szolgálattal meg­őszüljenek egy-egy rangosztályban. Az altisztek­nél is hasonló a helyzet: 80—100 pengős fize­téssel évtizedeken keresztül munkálkodnak, amíg csöppen nekik valami kis előbbrejutás. Amikor a kinevezési grafikon évek óta egy helyben áll és a fizetést háromszor redukálták, ugyanakkor leszállították a speciális mellék­illetményeket is. A postások éjjeli munkát is végeznek és e működésükért úgynevezett éjjeli pótlékot kapnak. Ezt a régi járandóságukat 10—15 százalékkal csökkentették. A tisztviselők 2 pengő­­32 fillér helyett csak 2 pengőt, az altisz­tek pedig 1 pengő 12 fillér helyett 1 pengőt kapnak. Az üzemi jutalék, amely nehéz szolgá­latukért kárpótolná őket, szintén kisebb lett. Ezt az illetményt a forgalmi bevétel után szá­mítják ki. Mivel a forgalom csökkent, jutalékot is kevesebbet kapnak. A postaszemélyzet az üzemi pótilletménynek 8 százalékát a jóléti intézményük javára fordította. Az alapjárandó­ság kisebbedésével a jóléti százalék is össze­zsugorodott, ennélfogva a jóléti és segélyi­intézményük válságos helyzetbe került. A pos­­tásoknak mai nehéz helyzetükben volna leg­inkább szükségük segítségre, ámde a segély­alapjuk, mivel a bevétele megcsappant, nem tud részükre megfelelő segítséget nyújtani. A postástársadalomnak ezeket a sürgős panaszait kellene minél előbb orvosolni. Erre meg­van a törvényes és tárgyi lehetőség, annál is inkább, mert az előléptetésekre a normál­­státus is jogot ad, az anyagi kívánság pedig olyan kis összeget tesz ki, hogy azt a posta mai jövedelméből is minden megerőltetés nélkül fe­dezni tudja. M. I. ■ Buchinger Manó Eckhardt Tibornak­­ azzal a kijelentésével polemizál, hogy az el­­­jövendő Németország megértőbb lesz a ma­gyar nemzettel szemben. Papernek legutóbb tett nyilatkozata homlokegyenest ellenkezőt látszik bizonyítani. Ezt a nyilatkozatot az egész magyar sajtó feltűnően kezelte, csak egy magyar újság rikkantotta el, amely már “' ” címében is azt akarja kifejezésre juttatni,­­ hogy neki minden szava, minden tenden­­cája, minden ténye, létezésének minden *.• alapja a magyarság. Ez az egy újság a Magyarság. Ugyanabban a számban azon­­­­ban, amelyben a Magyarság „elsikkasztotta“ Papén nyilatkozatát, a lapnak illusztris fő­­­­szerkesztője a hitlerizmussal kapcsolatban vezércikket ír és abban, amint azt tenni­­: szokta, a szociáldemokráciát a leghihetetle­nebb és legh­allatlanabb módon piszkolja és rágalmazza. Buchinger szerint az van a cikk­ben, hogy a szociáldemokrácia leplezi és fa­l a­­karja azokat a borzalmas állapotokat, amely­­ ellen a hitlerizmus hadjáratot indít. Azt­­ kéri a jelen nem lévő Eckhardt Tibortól, ta­láljon módot arra, hogy azt a lapot, amely hozzá ilyen közel áll, figyelmeztesse a mun­kásosztály felháborodására. Kénytelen m­eg­­állapítani, hogy az, amit Milotay úr Magyar­or­országon a szociáldemokrácia ellen művel, it, már nem is szocialista halás, hanem közel ... jár­ a szadizmus, a népgyűlölő szadizmus ha­tárához. Farkas István: Csendőr után kiabálás. Kertész Miklós: Hitlerrel együtt imádja .-■: Wotan­t. P г­­­p­p­e­r Sándor: Az ősgermán pogány­ság, szószólója a keresztény Magyarországon. Kinai fal a gazdasági élet körül ! Fábián Béla szerint a javaslat újabb ■ láncszem a mai diktatórikus rendszer kiépi-­­ fésében. K m­ai fallal vagyunk körülvéve,­­ hogyha nem­ történik változás a kereskedelmi szerződések megkötése terén, elpusztul a polgári társadalom. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangoz­­t­­tatja, hogy a kereskedelmi tárgyalások sorára az­ ipari kivitel forszírozása sohasem állott útjában a megegyezéseknek. A behozatali engedélyek kérdésében létesülő bizottságok dolgában még nem történtek befejezett in­tézkedések, azonban gondoskodott arról,­­ hogy a bizottságokban úgy a kereskedelem, mint az ipar képviselői többségben legye­­­nek.­­- Éber Antal: De az előadók­, Kenéz Béla: Nem történt döntés még az „ előadók tekintetében sem. Nem áll az, hogy ennek a javaslatnak megszavazása bizalmi kérdés, csak arról van szó, hogy a változó­tt gazdasági konjunktúrákat rögtön a magunk is javára fordíthassuk. A Ház ezután úgy általánosságban, mint­­ részleteiben, elfogadta a javaslatot. Az elnök indítványozta, hogy a legkö­­­­­zelebbi tanácskozást csütörtökön tartsák, napirenden pedig az összeférhetetlenségi ja­­vaslat szerepeljen. Fábián Béla a napirendhez szólva, rá­­­­mutatott arra, hogy Szibériában még ma is ezrével vannak magyar hadifoglyok és hogy ott valóságos új nemzetiség alakult, hadi­foglyainkból. Felhívta a külügyminiszter figyelmét erre a nagyfontosságú kérdésre. Tóth Pál kérte a kormányt, hogy a kis­iparosság saját szükségletére őrölt búzáját ne tekintsék kereskedelmi őrlésnek. Eckhardt Tibor a készülő termésrendelet ellen Eckhardt Tibor szólalt fel ezután. El­képzelhetetlennek tartja, hogy egy héttel az aratás előtt még mindig ne legyen kiadva a termésrendelet. Vidéken óriási a nyugtalanság a különböző híresztelések miatt. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy a fogyasz­tás maximálását akarja keresztülvinni a kor­mány azzal, hogy két métermázsában fogja kontingentálni az adómentesen őrölhető ter­mény mennyiséget. Ez a kétmázsás fejadag a vidéken elenyészően csekély. Öngyilkos­ poli­tikát követne a kormány, ha ezt a rendeletet kibocsátotta. Az ország belső rendje és békéje szempontjából nem szabad kiadni egy ilyen termésrendeletet. Felszólítja az egységes pár­tot, akadályozza meg, hogy ez a rendelet napvilágot lásson. — Nem fog megjelenni! — kiállják az egy­séges pártról. G­á­l Jenő Vázsonyi Jánossal együtt beter­jesztett indítványának napirendretűzését kéri. Az ülés két óra után ért véget Buchinger hadat üzent Papennek, Hitlernek és a Magyarságnak М1ШШС 1932 június 15, szenlat ипюшш . A postások a normálstátus által engedélyezett állások betöltését kérik A költségvetés parlamenti tárgyalása véget ért. A közalkalmazottak arra számítottak, hogy az állami büdzsé vitájában sorra kerül majd kü­lön­­külön mindegyik tisztviselői kategória, és talán még előfordulhat az is, hogy a július 1-ére elő­irányzott harmadik fizetésleszállítást enyhíteni fogják. Akadt ugyan néhány képviselő, aki egy-két tisztviselő-ágazat érdekében felszólalt, de csak úgy gyöngéden és szőrmentében, nehogy megfájduljon esetleg a kormány feje. Ámde, vannak olyan tisztviselőcsoportok, ame­lyekről a parlament tagjai teljesen megfeled­keztek, pedig a választások idején tettek nekik sok­ szép ígéretet arra, hogy az ügyüknek lelkes pártfogói lesznek az országgyűlésen. A postások is napról-napra figyelték, várták, mikor ejtenek szót róluk az ország házában, de úgy elfelejtették őket, mintha nem is lennének a világon, annak ellenére, hogy most egy éve hangosak voltak a kortesdobogók a , kedves postástestvéreink a megszólítástól. Pedig a tizen­kétezer postásalkalmazottnak, forgalmi, mű­szaki, üzemi tisztviselőknek, altiszteknek és a többieknek, meg kellett volna adni legalább azt a megbecsülést, hogy róluk is megemlékeznek a tisztelt Házban. Ezt annál inkább megérde­­melték volna, mert a legutóbbi időben sok mél­tánytalanság és sérelem érte őket. A normál­­státus érvénybeléptetése óta a többi kategóriák­nál is szünetelnek az előléptetések és kineve­zések, de azért néha egy-egy címadományozás, vagy kivételes előléptetés mégis csak előfordul. A postánál azonban másfél év óta egyetlen elő. Kint a Zuglóban, villák, kertek vidékén van a magyar filmtelep, a Hunnia filmgyár. A jellegzetes csupa ablak mű­terem-épület magas teteje messze kiemelkedik a földszin­tes és egyemeletes házak közül. A nagy kiter­­jedésű kertben állandó és nagy a forgalom. Színészek, rendezők, díszletezők és egyéb filmemberek sü­rögnek, forognak benne. De idegenek számára a legszigorúbban érvénye­sítik a balladai tiltást: „Lélek az ajtón se be, se ki.“ A filmtelep kiterjedésben és munkameny­­nyiségben messze van Hollywood, Neuba­­belsberg, avagy Elstreetől, de az utóbbi idő­ben a legjobb után halad, hogy majdan hasonló legyen e nagy filmtelepekhez, film­gyárakhoz. A vérátömlesztés, a francia pénz, életerőssé, reményteljessé változtatta. Olyan lüktető élet, olyan serény munka folyik benne, hogy öröm nézni. Már amint megyek a zuglói kertes házacskák között, a kerítésen át látni a filmtelep kertjében szerepre fel­öltözött, kifestett és jelenésükre várakozó színészeknek a szó teljes értelmében színes csoportját. Fehérköntösű ápolónők, rendőr, soffőr, elegáns urak, banditák, mindenféle fajta ember van közöttük. A nap hol ki­ragyog, hol elbújik a felhők között, ezért a felvételeknél fel-felgyűl a reflektor. A leg­utóbbi hónapokban a francia Osso-film Rt. dolgozik a Hunnia filmtelepen. És dolgozni fog egészen őszig. Három filmet készítettek eddig. Van, amelyiket négy verzióban is: magyar, francia, angol és német nyelven. Még két fimet készítenek, összesen tehát ötöt. Ezekkel indulnak, hogy a külföldi film­­piacot meghódítsák a magyar film számára, őszkor pedig az Ufa vonul a Hunnia film­telepre. Az első Osso-film teljesen elkészült, írója egy Amerikában élő magyar írónő, Fülöp Ilona. A film címe: TAVASZI ZÁPOR. Rendezője: Fejős Pál. A női főszereplője: Annabella. A férfi partner azonban nem Péjean. A bájos francia művésznő mellett, az összes szereplők magyarok. Fejős Pál szép munkát végzett e filmmel. A boldog­falva­ felvételek különösen hangulatosak és hatásosak. A mennyországi jelenetek, mél­tóan az irreális területhez, ahol játszódnak, telve vannak poézissel, a fantázia ragyogó színeivel. Jelenleg Gaston Leroux „Les vautours de l’or“ című kalandor történetét filmesítik. A magyar címe valószínűleg A repülő arany lesz. Épp Kabos Gyula magánjelenetéhez ér­kezem. A díszlet a szabad ég alatt áll. Egy pesti utcát ábrázol. Kabos a Slovánszky­ utca 9. számú ház előtt áll és a noteszába ír. A töltőtolla azonban nem jól működik. Rázo­­gatja, csapkodja, fröcsköli belőle a tintát. Közben a nyelvével is segít hozzá. A közön­ségnek lesz megint min nevetnie. Utána rög­tön egy francia színész következik. Két sza­mojéd kutyát vezetnek elő és az egyiket a színre kisérik. A hosszú bundája le van nyírva és a különben egyszínű fehér szőrére fekete foltok vannak festve. Úgy látszik a sminkelés a filmvilágban még a kutyáknál is elenged­hetetlen. A kis kutyából valósággal sugárzik az ambíció. Lázas igyekezettel próbál és mi­kor a film rendezője a Niebelung-óriásokhoz hasonló, nagytermetű Székely István kiadja a parancsot a felvételre, a kis kutya pompásan lejátssza a szerepét. Megsimogatják, megdi­­csérik és adnak neki egy kockacukrot. A társa, egy másik szamojéd­ kutya és egy ,ha­talmas, szürke-fekete döggé, végignézték a jelenetet — egy vakkantás, egy morgás nél­kül — a végén pedig ők is elismeréssel gra­tuláltak a maguk módján és nyelvén A repülő kőváza és más apróságok Rákosi Sándor igazgató szíves kalauzolása mellett megnézem a díszletraktárt és a felállí­tott díszleteket. Büszkén mondja, hogy hu­szonnyolc különböző díszletük van. Egész vagyon. A felállított díszletek közül egy külö­nösen művészi és eredeti. Még azok is bá­mulva állnak meg előtte, akik, mint régi film­emberek, ugyancsak sok jót és kiválót láttak. A Fortuna-utca 14. szám alatt levő pékm­ű­­helyt ábrázolja. Az utolsó szögig pontos má­solat. A felvételkor valódi pékek fognak benne kenyeret dagasztani és sütni. A liszt már ott áll a pukkadásig tömött zsákokban, aközben, nem várt izgalom ragad ki bennün­ket a csendes szemlélésből. Fejős Pál ren­dező merényletet követett el Guttmann, a Radius—Metro-filmpalota igazgatója ellen. Kihozott egy nagy kővázát, amilyet villák lépcsőfeljáratainak oszlopaira állítanak virá­gok számára és az igazgató fejéhez vágta. A váza legalább ötven darabra tört, az igazgató pedig mosolyogva fordult felénk, mintha csak egy puha kalapot tettek volna a fejére. No, nem az igazgatói fej volt, olyan érzéket­len és minden ütést kiálló, hanem a váza ké­szült olyan ügyes, ravasz anyagból, amely súlyosnak látszik, de ütésnél úgy hat, mint a selyempapiros. Fejős rendező így, egyetlen szó nélkül, de minden szónál többet mondóan bemutatta, mit jelent a filmen, egy „komoly“ fejbecsapás. De egyéb kegyes csalás is lelep­leződött. Olyan pókhálót varázsoltak egy ventillátor és valami titkolt, de annál egy­szerűbb anyag segítségével pár perc alatt, amilyennél különb Csipkerózsika várában száz év alatt sem szövődhetett. Sok a trükk a filmen, de kinek fáj ez, amikor a látszat teljes illúziót ad? Amikor a műtermi díszletek közül ki­megyünk, kint a Mária-utca és Horánszky­­utca sarkán nagy a forgalom. Egy paraszt­­szekér kocog előre. Nagy hordó áll a szekér közepén. A szekér után autó gördül, a Ho­­ránszky­ utca 9. számú ház előtt hat-hét férfi áll. Hogy nem tudom a jelenet jelentő­ségét, gangszereknek nézem őket. Mintha egyenesen Csikágóból jöttek volna. A kapu alól két ápolónővér lépeget ki. Fehér kön­tösük fölött hosszú sötétkék gallér lebeg. Egy fiatal férfi siet utánuk. Az, egyik francia színész. De a jelenet ellen több kifogás hang­zik. Mindenkit vissszaparancsolnak a helyére és újra kezdődik az egész. A felvétel körül, magas állványokon óriási bádoglemezeket tartanak, hogy a napsugarakat odavetítsék velük a szereplőkre. Székely rendező a bá­doglemezeket igazíttatja, egy fehérruhás, lietürt harisnyás, smink nélküli fiatal nő az ápolónő-ruhás színésznőket igazgatja és a fiatal színésznek ad utasításokat egy magyar segédrendezőnő. Bizonyságául annak, hogy a nők között is akad rendezői hozzáértés. A megafonok harsognak, a rendezők utasí­tásait zúgják a tavaszi jégbe. Nincs az az eminens, túlbuzgó tanuló, aki jobban hall­gatna a tanár szavára, mint itt a filmtelepen a színészek a rendezőre. Ma, amikor annyi helyen megszűnt vagy legjobb esetben is redukálódott, megcsönde­­sedett a munka, jóleső látvány a készülő magyar filmek körül lüktető élet, lázas mun­kálkodás. Ha kell, avagy ha nagyon bent vannak a hangulatban, napot éjszakával összetéve dolgoznak. A magyar filmgyártás olyan munkaterület­nek ígérkezik, ahol a magyar kezek állandó munkához, keresethez, kenyérhez juthatnak. s. M. Egy délelőtt a készülő magyar filmek bölcsőjénél

Next