Magyarság, 1932. november (13. évfolyam, 247-270. szám)

1932-11-03 / 247. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS BUDAPEST 1932 NO VJE ИВЕ??­­ C , FELELŐS SZERKESZTŐI [MILOTAY ISTVÁN ]_________ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI UTCA 2. SZ. TELEFON; AUTOMATA 294-31, 294-32, 294-33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62 POSTAFIÓK 12» MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ÖRTÉK XI11 ÉVFOLYAM, 247­­3499.­ SZÁM 5339­. Második felvonás írta: Ajtay József Edouard Herriot miniszterelnök hatal­mas békebeszédet mondott múlt pénte­ken este a francia képviselőház külügyi vitájában, amelynek hatása alatt a Ház 425 szavazattal 25 ellenében bizalmat szavazott azzal a külügyi politikával szemben, amely a gazdasági világválsá­got a szoros nemzetközi összemű­ködés révén kívánja megszüntetni és Francia­­ország biztonságát a nemzetközi ellen­téteknek a kibékülés és a méltányos megoldások szellemében való elsimítása, a fegyverkezések általános csökkentése és a békének megszervezése, szilárd ala­pokra fektetése útján óhajtja elérni. Az angol és német sajtó méltatása szerint Herriot békés szellemű állásfoglalása és a tüntető bizalmi szavazat nagymérték­ben enyhítette azt a kínos feszültséget, amelyet Németországnak a lefegyverzési konferenciáról való visszavonulása idé­zett elő. Franciaország részéről ezt olyan lépésnek tekintik, amely lehetővé teszi Németország számára, hogy jogegyenlő­ségre irányuló elvi követelésének sértet­len fenntartása mellett újra bekapcsolód­jék a genfi tanácskozásokba és így a le­fegyverzés kérdése kivezettessék a mos­tani zsákutcából. Bármily óvatosan formulázta is meg Herriot beszédét és a Ház elé terjesz­tett napirendet, észre kell venni, hogy a francia külpolitika most már másod­ízben készül elfordulni azoktól a merev, a háborús lelkiállapotból fakadt elvek­től, amelyek a békeszerződések igazság­talan és egyben észszerűtlen rendelkezé­seit diktálták. Tétovázón és bátortala­nul, de mégis a békerevízió ösvénye felé veszi útját Herriot, amikor a győzők egyoldalú fölfegyverzettségének és a fegy­veresen őrzött békének álláspontját fel­adni hajlandó és Franciaország bizton­ságát már nem a szuronyok és tankok erdejében véli föltalálni, hanem az euró­pai béke megszervezésében, a nemzet­közi ellentétek kiegyenlítésében. A fran­cia külügyi vita és a bizalmi szavazat igazi értelmére élénk világot vetnek a szélső­nacionalista Franklin Bouillon keserű ki­­fakadásai a békerevíziós törekvések el­len, heves összecsapása a revizionista Pierre Cot képviselővel és végül a béke­­szerződések sérthetetlenségének kimon­dását követelő indítványának kényszerű visszavonása. Pierre Cot, a szélsőbal és a baloldal nagy részének tapsaitól kísérve, nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy az ő revizio­nista állásfoglalása teljesen megfelel a francia miniszterelnök felfogásának, amely szerint a békeszerződések reví­ziója csakis békés úton vihető keresztül, amiben bennefoglaltatik a békerevízió jelentőségének elismerése. „Mindenki té­vedhet — mondta Bouillon felé for­dulva— és így az 1919. évi béketárgya­lások vezetői is; nincs ok tehát eleve le­mondani arról, hogy az ő művüket mó­dosítás alá vegyük. Ha elzárjuk a kaput a jogszerű megoldások elől, kétségbe­esésbe kergetjük azokat, akik agyongyö­törteknek érzik magukat.“ Franklin Bouillon — folytonos közbe­kiáltásoktól zavarva — próbálta védel­mezni Franciaországnak és szövetsége­seinek eddigi imperialista és militarista politikáját. „Proklamálnunk kell újra — kiáltotta — azt az akaratunkat, hogy a békeszerződéseket változatlanul fenn­tartjuk, hogy így megőrizhessük a békét; ezek a szerződések — hibáikkal együtt —­ sokkal több igazságot képviselnek, mint a létrejövetelüket megelőző állapot. Németország háborúra készül, ebben csak erőnk éreztetésével és szövetsége­seinkkel való egyesülés útján akadályoz­hatjuk meg. Meg kell tehát szervezni Franciaország és szövetségeseinek ere­jét.“ A németek ellen való háborús uszí­tás azonban visszhang nélkül maradt és Bouillon végül jobbnak látta revízióelle­­nes pótindítványát visszavonni, nehogy annak leszavazása nyílt diadalhoz jut­tassa a revíziót elvileg lehetőnek elismerő francia álláspontot. A jóvátételek törlése volt az első ok, amelyet a béketákolmányok érinthetet­lennek mondott falába vertek. Kiderült, hogy az az elgondolás, amely Német­országot évtizedeken át tartó pénzügyi és gazdasági gúzsbakötéssel hitte örökre megnyomoríthatónak, teljesen keresztül­­vihetetlen s nemcsak Németországnak, de az egész Európának, tehát Francia­­országnak gazdasági életét is halálra­­sebzi. A legyőzöttek ellen folytatott pénz­ügyi hadjárat végül gyászos kudarcba fúlt és máról-holnapra végleg le kellett venni Németországról a jóvátétel példát­lanul súlyosra kovácsolt bilincseit. Meg­maradt még Franciaország és kis szö­vetségeseinek óriási katonai túlsúlya, amellyel az egyoldalú békeparancsokat a brutális erőszak eszközével gondolták fenntarthatóknak. Csakhogy ennek min­den morális alapját elvette a békeszer­ződéseknek az a rendelkezése, amely a legyőzöttek teljes lefegyverzését azzal rendelte el, hogy ezt nyomon fogja kö­vetni a győztesek leszerelése is. Ez azonban, természetesen, nem tör­tént meg és a háborús összeütközéseket megakadályozni hivatott döntőbírósági elvet is éppen a győztesek taposták le mihamar. Mihelyt tehát a legyőzöttek erélyesen kezdték követelni az egyen­jogúságot a lefegyverzés,­­illetve a fegy­verkezés terén, dönteni kellett afelett, hogy váljon Franciaország a békeszer­ződések nyilvánvaló megsértésével, erő­szakkal igyekszik-e továbbra is fenntar­tani az egyoldalú felfegyverzettség álla­potát, a fegyveresen védett erőszakos bé­két, avagy pedig olyan békét törekszik teremteni Európában, amely a fegyver­kezés terén való egyenlőség elismerése esetén is fenntartható. Nem lehet kétség afelől, hogy a fegyveres béke fenntartása esetén Franciaország végül is teljesen elszigetelt helyzetbe sodródik és más tá­masztékra nem számíthat, mint a poli­tikailag és gazdaságilag züllésnek indult kisántantra és a két tűz közé szorított Lengyelországra. Egy ilyen politika — nyilvánvalóan — csak ideig-óráig foly­tatható és a csődje előbb-utóbb elkerül­hetetlen. Franciaország számára tehát nem marad más józanul követhető út biztonságának és kivívott hatalmi állá­sának megvédésére, mint a fokozatos lefegyverkezés elvét tenni magáévá és az így nyert időt felhasználni arra, hogy a páriskörnyéki békeparancsok által fel­dúlt európai békét és fejtetőre állított egyensúlyt helyreállítsa olyanképpen, amely önmagában, a nemzetközi ellen­tétek elsimításában bírja fennmaradásá­nak biztosítékát. Franciaország aligha szerelhet le mindaddig, míg az igazság­talanság oka, államalakulati, földrajzi és gazdasági képtelenségek meg nem szün­tethetők, amelyek az európai helyzetet teljesen bizonytalanná teszik és lépten­­nyomon háborús kirobbanásokkal fenye­getnek. Az elhibázott béke helyett meg kell teremteni az igazi békét, különben újra az ágyuknak kell átadni a sart. A revíziós folyamat második felvonása, a katonai leszerelés addig le sem folyhat, míg párhuzamosan végbe nem­ megy a békeparancsok területi rend­erezéseinek olyan revíziója, amely valójan megfelel a nemzeti elvnek, a népek önrendelke­zési jogának és a gazdasági összemű­kö­­dés parancsoló követelményének. Gömbös Gyula miniszterelnök rövidesen Mussolinihoz utazik Rómák­ Károlyi Gyula grófot ismét Koronaőrré akarják választ? A nemzeti munkaterv megjelenése óta hire terjedt, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök Rómába készül. Az olasz lapok s különösen a Tribuna, azóta pozitív formában is meg­erősítették ezt a hírt, amelyre vonatkozóan most Gömbös Gyula miniszterelnök is nyi­t rövyi­latkozott és kijelentette, hogy va^0gat£. desen Rómába utazik J­usso^^ n0_ sára. Olasz hírek szerint ez a­z időpontro­vember közepén történne nymiféle hiteles vonatkozólag azonban még közlést nem adtak még . Károlyi Gyula gróf miniszterelnöki lemon­dása után a hozzá közelállók biztosra vet­ték, hogy a volt miniszterelnök, aki tizen­három hónapon keresztül intézte az ország ügyeit, rövidesen teljesen visszavonul a po­litikai élettől. Károlyi Gyula gróf most leve­let intézett a székesfehérvári választóközön­séghez, melyben ezt az elhatározását form­á­lisan is bejelenti. A levelet Széchenyi Viktor gróf főispán olvasta fel a választók értekez­letén. Károlyi Gyula gróf levele a következő­képpen hangzik: „Székesfehérvár választóközönségének! A múlt évben megajándékoztak értékes bizal­mukkal, amidőn átadták nekem a választó kerület képviselői mandátumát Ezen tisztelő bizalmukért ismételten köszörj^ mondok és a képviselői mandátumot visszaadom a város hazafias közönsg^’ mert nincs szándékomban a politikaiis^ aktív részt venni. A mandátumról el­mondásomat a mai napon a képrL' » . ' nőkének bejelén­tettem'. Amidőn,z b ' názó város hazafias közönségét/' ucs^neje sz|k és újból megköszönöm pvis^6^ J szeretetet amellyé rov.d J -s alatt meszajándekoztak, azr . , megnyugtató tudattal jávo­m* hof «екё1У ° . .­­ . , mindenkor a erőimhez kepest igyekez­ magyaros város locos érdekeit szí’ . , , , Istenének áldását kér’, Szánkra é, Szeges­­fehérvár városára a’*llom magamat jó em­lékezetükbe. Tibo^e*8* 19^2 °,kto^rf u 7' Hazafias üdvözlet'*1 harol»‘ G?u,a sróf' *, értekezlet sajnálkozásának adott kifejezést a leront*as felett' Valamennyien hangsúlyoztál' К°8У Károlyi Gyula gróf igen sok szolgálat tcl a varos'?k viselésére­latt a legszélesebb rétegek rokon­­szenvét­­* megnyerte. Ezután elhatározták, L ' ,ki­döttségileg kérik fel Hómon Bálint villás- és közoktatásügyi minisztert a kor­­mánypárti jelöltség elvállalására. Székes­­fehérvár polgármestere táviratilag fejezte ki sajnálkozását Károlyi Gyula grófnak. Három-négy kerü­letben Indul meg a választási harc Károlyi Gyula gróf lemondásával most már három vagy­ négy választókerületben kell a közeljövőben új választást tartani, a lengyeltóti­ választókerületben a független kisgazdapárt Gaal Olivért, a párt elhunyt ve­zérének fiát lépteti­­föl, az egységes párt Gaal Gaszton emléke k­­ínti tisztelétből nem állít hivatalos ellenjelöltet Gaal Oliver ellen.­­ Az eddigi hírek szerint Gaal Gaszton fiával szemben több jelölt kísérletezik, azonban még korántsem bizonyos, hogy ezek a jelöl­tek meg tudják-e szerezni a szükséges aján­lásokat és részt vehetnek-e a küzdelemben. Egyelőre még az is bizonytalan, hogy lesz-e új választás a szepsii kerületben. Leg­utóbb az a hír került forgalomba, hogy Pe­rényi Zsigmond bárót koronaőrré választják meg és így Perényi le­mond mandátumáról, ebben az esetben a kormánypárt hivatalos jelöltje Szörtsey József, a TESz ügyvezető elnöke lett volna. Perényi Zsigmond báró azonban állítólag nem akar mandátumáról lemondani és megmarad aktív politikusnak, ebben az esetben a kerületben nem lesz új választás. A kormány Károlyi Gyula grófot akarja fölkérni a koronaőri méltóság betöl­tésére. Károlyi Gyula gróf tudvalévően kül­ügyminiszterré történt kinevezése előtt ko­ronaőr volt és most ismét ezzel a méltóság­­­gal akarják felnins felsőházába. - vissza as ország#,­ választókerületben ^ ., A székcs­ehepárt vezetősége ellenjelölt ! független kisg.'a kultuszminiszternek, a jel - tét akar ál!it^ra Hunyady Ferenc grófot • löltség váll^j akarja föl^ megürül végül a garbócbogd - Hamar,új,er^es mandátuma is. Fekete nyi vá­jnej. mandátumát petícióval támad-* - LajoSg állítólag még az ítélethozatal ••lett |ёк.11 mandátumáról és a kerületben uj el£­ tás lesz. A kormánypárt jelöltje itt­­ Чсгег Lilla, akivel szemben viszont a füg­­g­­etlen kisgazdapárt nem állít ellenjelöltet. Nagy Emil belépett az egységes pártba Nagy Emil volt igazságügyminiszter levelet intézett Sztranycsvszky Sándorhoz, az egysé­ges párt elnökéhez és bejelentette, hogy be­­lép a kormánypártba. Ezt a belépést levél­­váltás előzte meg Gömbös Gyula miniszter­­elnök és Nagy Emil között. Gömbös Gyula kérdést intézett Nagy Emilhez, hogy akarja-e munkásságát támogatni s várjon nem találja-e indokoltnak csatlakozását a nem­zeti egység pártjához. Hivatkozott a minisz­terelnök Nagy Emillel való régi barátságára is. Nagy Emil válaszában kijelentette, hogy habozás nélkül csakis igenlő választ adhat, amelyet a miniszterelnök iránt érzett régi barátságával, nagyrabecsülésével és a párt nagy részéhez fűződő baráti kapcsolatokkal indokol. Bízik a miniszterelnök megítélései­nek helyességében és ezért belép pártjába. Lázár Andor beszámolta Szentesen Lázár Andor igazságügyminiszter vasárnap délelőtt Szentesen beszámolót tartott, amelyre elkísérte Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, Lázár Ferenc felsőházi tag, Kele­men Kornél, Urbán Gáspár báró ország­gyűlési képviselő és mások. Szentes város határában Farkas Béla főispán és Csergő Károly alispán fogadta az igazságügyminisz­tert és kíséretét, majd a vármegyeházánál. Négyessy Imre polgármester mondott üdvözlő beszédet. A városháza nagytermében tartott gyűlésen többezer főnyi hallgatóság előtt először Lázár Andor szólalt fel. Annak az érzésének adott kifejezést, hogy másfél év óta, amióta a városban járt, megváltozott a világ és joggal kérik számon tőlük, miért vállalkoztak a nemzet vezetésére. Bíznak a nemzetben, amely, ha megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet. Nem ígérnek semmit az ország­nak, csak azt, hogy a becsületes férfi minden törekvésével, lelkük tehejssé­gét adják oda neki. Nem akarnak másokat utánozni, de meg akarják valósítani a lelkükben élő terveket. Ára 16 fillér A kereskedelmi miniszter újabb kartelmegszüntetést jelentett be A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter szó­lalt fel. A kormány gazdasági programjának alapvető célja — mondotta — a nemzeti állam megteremtése. Egyetértésre van szük­ség a gazdasági életben. Tragikus, hogy a nagyipar, amelynek árpolitikája oly nagy ellenszenvet váltott ki, különösen a mező­­gazdaság körében, maga is a lét és nemlét szélére került, mert a magas árak miatt el­veszítette részben azt a talajt, amelyből fo­gyasztóit veszi, a mezőgazdasági népességet.

Next