Magyarság, 1932. november (13. évfolyam, 247-270. szám)

1932-11-03 / 247. szám

Hibáztatja azt a demagógiát, amely azt hangoztatja, hogy iparra nincs szükség. Tiszta bort fogok a pohárba önteni — folytatta a miniszter — s még a népszerűtlenséggel dacolva is megmondom, mit lehet s mit nem megcsinálni. Feloszlattuk a szénkartelt, az elkövetkező napokban pedig egy másik kartel feloszlatására kerül sor. Erről sem akarok most még beszélni, csak a megtörtént tényt fogom bejelenteni. A termelést olcsóbbá és eredményessé akarjuk tenni. Kérem, hogy a miniszterelnöknek a munkaadókhoz intézett felszólítását mindenki kövesse, mert adózás szempontjából ez senkinek nem lesz hátrányára, ellenben nyilván fogják tartani, hogy ki fogadta meg a fölszólítást, ki nem. Bejelentette ezután Fabinyi Tihamér, hogy újjászervezi az árelemző bizottságot és a lemondott kartelbizottságot. Az árak egységes alakulására befolyást fog gyakorolni. Ezután Krüger Aladár mondott beszédet, majd Lázár Andor igazságügyminiszter küldöttségeket fogadott. Délután két órakor közebéd volt a Petőfi-szállóban. ШМЖОШЖ^ ■■■■MMmMiawiMwiMi 1932 november 3. csütörtök ■ЯНШШВПОИНН A független kisgazdapárt parlamenti csoportja Eckhardt Tibort választotta meg elnökévé A független kisgazdapárt parlamenti csoportja október 31-én a Gaal Gaszton lelkiüdvérőt mondott gonászmise után értekezletet tartott, amelyen a parlamenti csoport elnökévé egyhangúlag Eckhardt Tibort választották meg. Ugyanekkor elhatározta a parlamenti frakció, hogy Gaal Gasztonnak reáegyott politikai örökségét ragaszkodó szerest a jövőben is teljesen magáévá teszi és elffithatatlan buzgalommal folytatja az Gast vezér munkáját. A párt immár Gaal alá tópartjának tekinti magát, a zászlója hagyja "Szó magyar népet soha el nem Gaal Gi a párt önállóságát megőrizve, a program No által épített kibontakozási és küzdelm?lósításáért minden fáradságot Ezt a hatálzántan vállalt képviselőtagja ,és a pártnak valamennyi Farkas Tibor adta, az egyetlen kivétel mások során azt Farkas Tibor a tanácskocsoport elnökségét Tra- h°gy a parlamenti miután kívánságát i,lör* ne töltsék be és rozastot nem irta alá és honorálták a hatátlen kisgazdapártból ValtÍ®lent6Ue a. fü8Set' Farkas Tibor kilépésénv ^^'*'^' os körökben кШ0пЬо.пУот^п, buoerüitek forgalomba, amelyen kombinációk hogy a független kisgazdaffra^ szóltak, folynak a pártvezérségért, vag^n \cimert, egyes helyeken meg és? elnöki bomlásáról beszéltek. A pártvezeté? a Par* kel a híresztelésekkel szemben meg, ezek hogy a párt országos elnöki tisztjét'}^.’. Bálint tölti be, akit az egész párt bizatosul vesz körül. A pártvezéri tiszt betöltésével semmiféle harcok nem folynak, a páriáméi, csoport ebben a kérdésben is teljes egyetértéssel fogja megtenni javaslatát az országos választmánynak, amelynek összehívására a párt elnöksége már megtette előkészületeit. Ünnepségek a fasizmus tizedik évfordulóján A fasizmus tízesztendős ünnepségeivel kapcsolatosan vasárnap délelőtt az Ereklye és Országzászló-bizottság Mussolini-ünnepet rendezett az országzászlónál. Erre az ünnepségre az ország egész területéről fölutaztak a cserkészek, frontharcosok, a Nemzeti Diákszövetség küldöttsége és sokezer főnyi közönség ünnepelte a fasizmus diadalmas tizedik évét. Megjelent az ünnepségen Pignatelli herceg, a budapesti olasz fascio vezetője is, akit Urmánczy Nándor üdvözölt. Rámutatott arra, hogy Olaszország most éli történelmének legnagyszerűbb korszakát, ugyanakkor Magyarország legfájdalmasabb korszakát. Aztán felolvasta annak a sürgönynek a szövegét, melyet az ünneplő Mussolininek küldenek. Ezután a zenekar a Giovinezzát játszotta, majd Pignatelli hercegnek átadták az országzászló kicsinyített modelljét a budapesti olasz fascio részére. A vasutasok ünnepe A vasúti tisztképzőtanfolyamnak 1926 óta végzett hallgatói vasárnap az országzászlónál szép ünnepséget rendeztek a fasizmus tizedik évfordulója alkalmából. Az Acélhangdalárda elénekelte a Himnuszt. Lévay János % / N* . ^ V *f V' •f1 V A 4Lp Hasaim fiitiiii, 4? pwlftslKHl szenvedőknél. iThi&vi hiányoknál pedig Schmidthauer Ч& természetes keserűvlKtt vii felügyelő bevezetőbeszéde után Urmánczy Nándor az olasz—magyar testvériségről mondott ünnepi beszédet. Pignatelli herceg, a budapesti olasz fascio vezetője hangsúlyozta, hogy hisz a magyar feltámadásban. Hancsók Dezső és Bleyer Dezső MÁV-tiszt irredenta verseket szavalt. Végül táviratban üdvözölték Mussolinit. Az angol sajtó a francia leszerelési terv ellen Párisból jelentik: Vasárnapra virradóra közzétették a francia leszerelési és biztonsági tervezet teljes szövegét, így kiderült, hogy a tervezetnek nyolc pontja van és nem hat, mint ahogy Herriot a képviselőházban bejelentette. Az újabb pontok kimondják, hogy az egyes államok leszerelési intézkedéseit szoros kapcsolatba kell hozni egymással és hogy azok a hatalmak, amelyeknek tengerentúli birtokaik vannak, mentesülnek gyarmati hadseregeik leszerelése alól. Paul Boncour hadügyminiszter vasárnap sajtónyilatkozatot tett, mely szerint csütörtökön személyesen terjeszti be Genfben a leszerelési konferencia elnöki tanácsának a francia tervezetet s ennek nyilvános vitája november 20-ika körül kezdődik meg. Ha a leszerelési konferencia elfogadja a tervezetet, akkor az lem az első lépés, hogy defenzív jellegűvé formálják át az összes európai haderőket és azután valamennyi európai hatalom közt katonai paktumot kötnek. Európa mai térképét helyre kell igazítani Londonból jelentik. A Sunday Dispatch az Herriot-féle leszerelési javaslattal foglalkozva, megállapítja, hogy a francia terv Anglia haderejét nemcsak a német—francia határ, hanem a békeszerződések által megvont összes határok védelmére foglalná le. — Nem lehet elég világosan hangsúlyozni — írja a lap —, hogy Anglia nem hajlandó haderejét ilyen célokra felhasználni, őrültség lenne azt hinni, hogy Európát meg lehet rögzíteni a békeszerződések által öntött alakban. Mussolini kimondta, hogy nincs örök békeszerződés, Európa háború utáni térképének legfontosabb tévedéseit, pusztán a közvélemény nyomása alatt, előbb-utóbb helyre kell majd hozni. A lengyel korridor, amely Németországot két részre osztja és a trianoni békeszerződés által Magyarországra kényszerített teljesen igazságtalan határok olyan problémák, amelyeket meg kell fejteni, mielőtt a békét állandó és szilárd alapokra lehetne helyezni. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője úgy tudja, hogy az angol kormány a legnagyobb óvatossággal tárgyalja a francia javaslatot és aggodalommal látja, hogy az meg akarja akadályozni Európa jelenlegi status quója bizonyos kifogásolható vonásainak békés tárgyalások útján való revízióját. Anglia eddig fenntartotta magának azt a jogot, hogy önmaga határozza meg, szükségessé teszi-e közbelépését valamely esetleges európai viszály. A Herriotféle terv korlátozná Angliának ezt a szabadságát. A Daily Express újból figyelmezteti a kormányt, hogy Franciaország katonai uralmát támasztaná alá a tervezet elfogadásával és Anglia haderejét bármikor föl lehetne használni a lengyel korridor védelmére, pedig az angol hadsereg és az angol hajóhad sohasem lesz a lengyel korridor janicsárja. Katonai kötelezettségek vállalásáról szó sem lehet, mondta Macdonald Az angol minisztertanács szerdán délután véglegesen letárgyalta a francia leszerelési tervezetet. A minisztertanács döntését nem hozták nyilvánosságra. A leszerelési kérdésben az alsóház ülésén is több interpelláció hangzott el. A konzervatív párt részéről azt kérdezték a miniszterelnöktől, hajlandó-e a kormány kötelezni magát arra, hogy csak abban az esetben teszi magáévá a leszerelési konferencia különböző szerveinek határozatait, ha előzőleg az angol alsóház hozzájárul ezekhez a határozatokhoz. Macdonald miniszterelnök tagadó választ adott. Wedgewood ezredes, munkáspárti képviselő azt kérdezte, fenntartja-e a kormány a mai gyökeresen megváltozott európai viszonyok között is azt a régebbi ígéretét, hogy katonai kötelezettségeket semmiféle formában sem vállal semelyik európai állammal szemben. Macdonald a legnagyobb nyomatékkal kijelentette, hogy ilyen katonai kötelezettségek vállalásáról szó sem lehet és hogy a kormány ebben a kérdésben mindenkor az alsóházzal egyetértésbben fog eljárni. Hetvenkét éves menyasszony Írta: Dobrovich Ágoston Egy dunántúli nagyközség jegyző irodájában üldögélünk. A plébános, az .•öreg“ jegyző, meg én, a vakációzó földi. Délután négy óra lehetett. Borzasztó hőség volt. Lankadtan dohányoztunk. Néha-néha hangzott el egy-egy megjegyzés a cséplésről s más falusi problémáról. Rózsika, a „mindentudó kisasszony“, mint az OFB-tárgyalások alkalmával az egyik bíró elnevezte, a szomszéd irodában foglalatoskodott, bár hivatalos helye az „öreg“ jegyző mellett volt. A füstkarikák csendben szálltak fölfelé, majd lomhán elterpeszkedtek az iroda egész légkörében. Egyszerre csak kopogtattak. Senki se szólt. Az ajtó mégis nyílott s élénkszemü tömzsi anyóka jött be rajta. Mi ép hogy odanéztünk. — Dicsértessék! Kezüket csókolom . .. ha nincs itt senki? — köszöntött be a nénike. Az öreg jegyző, mintha a meleg elleni minden bosszúságát e kijelentés miatt az öregen akarná kitölteni, ráförmedt: :— Hát mi kutyák vagyunk?— Isten nem is úgy értem, tekintetes főjegyző úr, hanem, teccik tudni, én a kisasszonkát keresem. — Akkor miért nem őt kérdezi? — oktatta ki az anyókát a főjegyző. Azzal át is kiáltott a szomszéd irodába: — Rózsika kérem, keresik! Rózsika jött is azonnal és érdeklődve fordult a nénike felé: — Na, mi az, Mári néni? Mi járatban van? Az anyóka képe egyszerre vidámra sugárzott Mintha napitött volna rá, olyan derűs lett. — Jaj, kézit csókulom rá„a kisasz_ szonkám, igen nagy bajban vaffyok A tanácsát szeretnim kirni, arnyOS ]ei_ kém! A kisasszon ollan jó és оцп Okosmá mondok, biztos segít az én meg tudatlan fejemen! — Na, mondja már, Mári néni, mi baj van? — biztatja Rózsika. — Ha bizony csúnya szigyenbe estem, idős kisasszonkám! Erre már mi is fölfigyeltünk. Rózsika leültette az öreget s finom női tapintattal beszédre biztatta. Mári néni meg is kezdte nagy baját: — Teccik tunni, hetvenkétéves vinasszon vagyok. Mégis milyen szégyenbe estem! — Hallom, Mári néni, mondja csak! — Tegnap idát vót a szomszéd kössighii a Gyuri. Ippen ollan vin, mint én. Talán még vinebb s mit szó hozzá, kisasszonkám, megkirte a kezemet. Briggy má vin bolond, mondok neki, de a nem tágított. Isten Isten csudája! Hát nem szégyen ez, idős lelkem? — Miért volna ez szégyen? — Vigasztalja az öreget Rózsika. — Sőt, Mári néni örüljön neki, hogy ennyi idős korában is még ilyen kapós asszony. Felcsillanó szemmel nógatta erre a fejét az anyóka: — A, nem úgy van ám, az drága kisasszonkám! Az igazsága, hogy a Gyuri meg én fiata korunkba szerettük emmást. A gazember aztán meg se vette! Teccik tunni, hiúság nikit mondhatom, szippán vótam. A Gyuri is fiata vót és szemrevaló légin Kocsis vót a Szalay uraságná. Igen járt hozzám és én is igen szivetem. De még nem vót katona akkor. Aztán csak bevettk. Riva búcsúztunk emmásta. Esküt vett tülem, hogy megvárom, mert, ha lemúlik a katonaságra, engem vesz e. — Ejnye, de érdekes! Hát aztán, hogy volt, Mári néni? — szólott közbe Rózsika. — Ha bizon, kisasszonkám, nem ü vette. Megcsal a gazember, kézit csókulom! Pedig én mit megtettem érte! Nem rólam éppen semmi néka, de hogy mégis több legyen a móringom, ementem szagányi Győri. Eddig nem is vót baj. Gyuri furton-furt kírdözgette a leveleket, én is írtam, sőt eccer pizt is küttem neki a saját keresetembe. Aztán mégis, mikor eltatta a katonáékat, ehagyott engem is a gazember. Teccik tunni, utána beát hajósnak, az anyja meg szerzett neki nálamná módosabbat s megfeledkezett rólam a gazember, pedig, kisasszonkám,mennyire szerettem! Üzentem, írtam neki. De sokat, majdnem mindig untam. Nem hajtott rám. Meg is vót hamarosan az esküvője. Én meg csak untam otthon. Édesanyám eccel meg is vert miatta. E se tudom mondanyi, mennyire keserű vót az életem. Igen-igen megsovánottam, meg aztán má benne is vótam a firkömenési időbe. Akkor kezdett hozzánk járni a Jóska, a kisőbbi uram. Ez« a plébános felé fordult Mári néni és igr»folytatta: — Fő tisztelendő plébányos ura tessik venni, nullia gyónnám, nekem ugyan nem küllőig Jóska. Az idesanyám kinszeritett holt, de meg nem csatám soha, azt az unokáim Hetire mondatom, gaz, nem is szerettem soha, mer én mindig azt a gazembert szerettem. — Hát aztán, hogy kerültek most össze, Mári néni? — kérdezte Rózsika. — Az a vót, kézit csókulom, hogy min teccik lunni, tava össze megözvegyültem. Isten nyugosztaja szegii Jóskát, má ippen ideje vót, hogy evette az Isten, mer má igen tehetetlen vót, meg igen szekánt, a Gyuri felesige meg két hete, hogy meghót, hát aztán átgyült, hogy nem mennek-e hozzá, evenne. Az iz gyüttem, idős kisasszonkám, mongya má meg, most há mit csináljak? — Szereti Mári néni azt a Gyurit? Kicsit pírba jött az öreg, de kivágta mosolyogva: — Bizony kisasszonkám, még mindig szeretem azt a gazembert! — Akkor, Mári néni, én azt ajánlom, menjen csak hozzá, legalább öreg korára boldog lesz! — Ha igazán azt teccik tanácsányi? Csak ne szigyelim annyira magamat il- ten vin fejje firhömennyi! — Ne törődjék vele, Mári néni! Ha szereti azt az embert, én bizony azt mondom, menjen hozzá! — Ha a kisasszon is a gondoja, köszönöm a tanácsát, kézit csókolom, mindig tudom, hogy igen okos, azit is gyűltem ide, — hát jó van, csak mit szónak az unokáim? Erre aztán kezet csókolt Mári néni Rózsikának, meg a plébánosnak s ránk fittyet se hányt, hanem magában beszélgetve eltávozott. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, nem tudtunk elfojtani egy jóízű kacagást: — Hetvenkétéves és menyaszony!? —* Jó, mi? — kacagott a főjegyző. — Miért ne lehetne!? — vágta felénk Rózsika. S Mári néni azóta valóban férjhez is ment hetvennégyéves első szerelméhez, Gyurihoz. JÓ BUNDA SZÉP BUNDA: PERL BUNDA V, Lipót körút 11. szám.