Magyarság, 1933. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

r­ kezett meg a birodalmi gyűlés palotája elé. A gyújtogató tagadja, hogy bűntársai lettek volna, a rendőrség azonban teljesen telítet­lennek tartja, hogy a gyújtogatást egyedül követte volna el. A nyomozó hatóságok fel­tevése szerint cinkostársai a pincefolyosókon keresztül szöktek meg. A kedd délelőttig le­folytatott nyomozásról, a kommunista és szociáldemokrata lapok betiltásáról a porosz belügyminisztérium sajtóirodája hivatalos je­lentést tett közzé, amely a következőket mondja: 4 év. ш тмтт 1938 március 1. ném­. A legsúlyosab frály B Hegals,­troeig valaha Németországban történt Hétfőn este lángokban állott a német birodalmi gyűlés épülete. Göring porosz bel­ügyminiszter a helyszínre érkezése után ha­ladéktalanul megtette az összes szükséges in­tézkedéseket. A borzalmas tűzkatasztrófáról érkező jelentések vétele után Hitler birodalmi kancellár és Papen helyettes kancellár is azonnal a birodalmi gyűlés épületéhez, sietett, birodalmi gyűlés épületének felgyújtása­inden kétséget kizáróan a legsúlyosabb ten­iszét a gyújtogatás, amely valaha is előford­ult Németországban. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a birodalmi gyűlés épü­letében a földszinttől a kupoláig mindenütt tüzesóruk voltak elhelyezve, amelyek kátrány­­készítményből és gyújtótöl­tényekből állottak. Sikerült az egyik tettest letartóztatni. Meg­állapítást nyert, hogy azonos a hollandi Leidenből származó 24 éves Van der Lübbe kőművessel, akinek szabályszerűen kiállított hollandi útlevele volt. Lübbe kijelentette, hogy tagja a holland kommunista pártnak. A birodalmi gyűlés épületének középső szárnya teljesen leégett. Az ülésterem elpusz­tult. A kár sokmillió A kommunisták asszonyok és gyermekek falanksza mögül támadtak volna Ezt a gyújtogatást méltán lehet nevezni a­zetországi bolsevista terror legarcátlanabb legszörnyűségesebb cselekedetének. A sok­­mázsányi súlyosan terhelő lefoglalt anyag,­­ott, amelyet a rendőri házkutatás alkal­­ából a Liebknecht Károly-házban találtak,­onlos utasítások voltak arra az esetre, hogy miként kell végrehajtani kommunista forra­dalom esetén a terrorisztikus intézkedéseket orosz módszer szerint. Ez utasítások értel­mében haladéktalanul fel kell gyűjteni vala­mennyi kormányépületet, kastélyt, múzeumot és fontos, üzemet. Az utasítások értelmében zavargások és összetűzések esetén a terror­­csapatok előtt gyermekeket és asszonyokat kell küldeni, mégpedig lehetőség szerint rend­őrök gyermekeit és asszonyait. A kommunis­ták terveinek felfedezése természetszerűleg zavarólag hatott a bolsevista forradalmi ter­vek előre megbeszélt keresztülvitelére. Ennek fellésére megbeszélt jel szerint felgyújtották a birodalmi gyűlés épületét, amelynek láng­tengere a polgárháború megindításának fák­lyájául szolgált volna. A kommunisták már kedden reggel négy órára nagy fosztogatáso­kat terveztek Berlinben. Megállapítást nyert, hogy kedden egész Németországban meg kellett volna kezdődnie a terrorisztikus csele­kedeteknek egyes személyek, továbbá a magántulajdon és a békés lakosság élete és vagyona ellen, hogy meginduljon az általános polgárháború. Göring birodalmi miniszter, mint a porosz belügyminisztérium vezetésével megbízott birodalmi biztos, a fenyegető veszéllyel szem­ben haladéktalanul a legszigorúbb rendszabá­lyokat léptette életbe. A miniszter minden eszközzel és minden körülmények között meg fogja védeni az állam autoritását. Már most megállapítható, hogy a gonosz szándékú erők első támadását egyelőre sikerült visszaverni. A Refflffirmista képviselők letartóztatása, marxista lapok betiltása A közbiztonság védelmére még hétfőn­ este intézkedés történt arra nézve, hogy minden középületet és minden fontos üzemet erős­­­endőri készültség őrizzen. Rendőri autók cirkálnak állandóan Berlin különösen veszé­lyeztetett városrészeiben. A belügyminiszter rendeletére az egész biztonsági rendőrséget és a bűnügyi rendőrséget szigorú készültségbe helyezték. A birodalmi gyűlés kommunista frakciójának két vezető tagja ellen súlyos gyamúokok miatt letartóztató parancsot adtak ki. A kommunista párt birodalmi gyűlési frakciójának valamennyi többi tagját őri­zetbe vették. Valamennyi kommunista napilapot, folyó­iratot, röpcédulát és plakátot egész Porosz­­ország területére négyheti időtartamra be­tiltottak. Úgyszintén betiltották, még­pedig 14 napi időtartamra a szociáldemokrata párt valamennyi napilapját, folyóiratát, röpcédu­láját és plakátját, mert a birodalmi gyűlés gyú­jtogatója vallomásában nyíltan bevál­ * ■ Kenyér után írta: Nagykároly! Etelka November vége volt és harmadik hó­napja már, hogy meghúztam magam egy Váci-úti padlásszobában, hol a ro­zoga ágy, egy függönyös polc, pár­om­lem adta az egész bútorzatot. Abban az időben nem éreztem sem­mit, a világ meghalt körülöttem és nem figyeltem a dolgokra. Reggel fölkeltem, este lefeküdtem, a közbeeső időt ott töl­töttem az ablak előtt, bámultam a ház­tetőket. Három hónap előtt temettem el az Uramat. Nem voltak összefüggő gondolataim és egyetlenegyszer nem gondoltam rá, mi lesz velem? A házmesterné izgalom­ból rámnyitotta reggelenként az ajtót, hozott egy csésze kávét, megfésülte a hajam, felágyazott, kisepregetett, rám­­térített egy kendőt, mert dideregtem folyton. Dél felé egy tányér levest hozott és ott állt, míg valamennyit ettem belőle. Este újra feljött, levetkőztetett, betakart és keresztet rajzolt a homlokomra. Egyik reggel, miközben a hajam fé­sülte, arról kezdett beszélni, hogy szed­jem össze magam egy kicsit, mert volna e£y állás számomra a sarki ékszerész­nél. Hatvan pengőt fizetne és könnyű dolgom lenne: jelzéseket irni az éksze­rekre, pénztárkönyvet vezetni és ha be­tanulnék az üzletbe, többet is fizetne. És a boltban jó meleg van ... Tompult agyamat ez az egy szó fogta meg: a boltban meleg van. Hetek óta fáztam, reggelre mindig merevek voltak az, ujjaim, alig tudtam megfogni a kávés­csészét, is. Elmentem az ékszerészhez. Keserves út volt, mert nem jártam három hónap óta az utcán és szédültem az éles leve­gőn. Mikor benyitottam a boltba, lan­gyos levegő csappant felém és két szem­pár nézett az ajtó felé kíváncsian. Az ékszerész meg a felesége ültek egy asz­talka előtt és a sárgásarcú asszony me­zőn nézett rám. Abban a pillantásban nem volt számomra semmi jóindulat vagy elnézés. A kereskedőné szeme volt, mellyel a leendő alkalmazottat nézte és az első benyomás nem volt kedvező. Igaz, hogy szánalmasan néztem ki na­gyon. Nyakig zárt fekete ruhában, feje­men a fekete fátyol, de az arcomon semmi alázat, csak egykedvűség és bi­zonytalanság. Szerbül beszéltek és ott álltam egy percig szótlanul, rajtuk tartva kérdő pillantásomat. Megkérdezte az ékszerész, nem vagyok-e beteges, vagy szórakozott, mert itt nagyon kell figyelni a jelzésekre, nehogy kár legyen belőle, ha elnézem valamelyiket. Ezt meg kell akkor fizetnie, — mondta a sárgaarcú asszony — és megértettem, hogy jobb szeretné, ha nem vállalnám az állást. Egy percig tétováztam, de Mayerné jutott eszembe, a házmesterné, aki mindig lopva hozta a kávét meg a levest, mert az ura nem szerette az ilyen irgalmaskodásokat. Az életösztön talán, vagy mit tudom én, de azt mondtam, hogy elég erős vagyok és majd igyek­szem, hogy mindent megtegyek a ked­vükre. Egy-két szerb mondat röppent még a levegőben és az ékszerész meg­hajtotta magát azzal, hogy legyen sze­rencséje holnap reggel. Az asszony meg­­merevült arccal nézett az urára s ne­vetni kezdett élesen és hangosan. Én meg kiléptem az ajtón. Délután kimentem a temetőbe. — Drágám, — mondtam dadogva és nehéz könnyek között — ne nyugtalankodj ér­tem, van már állásom és lesz mit ennem. Csak te nyugodj meg és majd imádko­zom érted mindig. Csak te nyugodj m meg.... Mert róla álmodtam minden éjjel, amint kétségbeesetten kérdeztem, hogy miből élek ...? Másnap végül ott ültem a boltban, ahol csakugy... jó meleg volt és Mihaj­­lovics úr elmagyarázta a számokat meg a betűket, adott egy orsó selyemszálat, kisollót és kezdtem irogatni a jelzéseket. Gyakran csöngött az ajtóharang, mert híres órajavító volt Mihajlovics úr a kör­nyéken, sőt Budáról is hordták neki a beteg órákat, hogy javítsa meg. Két hete jártam már a boltba, de az ékszerésznő minden nappal kedvetleneb­bül beszélt velem. A vevők engem is nagyságos asszonynak szólítottak, ezt nem szerette sehogysem. Először neve­tett, mikor hallotta, furcsa nevetése volt nagyon, nekem a velőmig ért, később nem nevetett, de a szeme sarkából furcsa pillantást vetett rám. Én csak a hatvan pengőre gondoltam és nem éreztem ezen túl semmit. Egyik délután havazni kezdett. Va­lami nehéz bánat fogta el a szívem, ahogy a szálló pihéket néztem és attól tartottam, hogy talán mégis igaza volt a kis Copperfield Davynak, hogy a halot­tak is éreznek, és fáznak a temetőben. Talán az én halottam is megborzong kint a hó alatt, én meg ülök itt a lan­gyos boltban. Egy régi este jutott eszembe, mikor kacagva jártunk az ut­cán, éppen így esett a hó és a hajam tele volt megolvadt hópihével. A halántéko­mon, ahol mindig megcsókolta a haja­mat szegény, csupa kis ragyogó vízcsepp ült és én kényeskedőn mondogattam, hogy biztosan megfázom majd. Az uram lehajolt és egyenként lecsókolta halán­tékomról a vízcseppeket, aztán nagy­­komolyan kijelentette, hogy amíg csak érezni fog, sohasem engedi, hogy a ha­lántékom vizes legyen ezektől a csinta­lan hópelyhektől. Mikor volt ez, Uramisten? Ezer éve, vagy csak egy éve? Ma este, mire haza­érek, bizony vizes lesz a halántékom, meg biztosan az arcom is és nem lesz, aki lecsókolja, nem lesz, aki féljen, hogy hátha csakugyan megtalálnék fázni attól az ártatlan kis vízcsepptől. Mehetek órá­kon át a havas utcákon, nem fog le­­hajolni hozzám senki. Talán, ha a boltban hideg lett volna, talán, ha otthon ültem volna a nyomorú­ságos kis padlásszobában, nem történt volna semmi. De a bolt langyos melege, az ékszerésznő hideg, ellenséges pillan­­tása, a boltajtóra tévedő hópihék, min* den, minden a szivemre nehezedett* Nem is tudom ma már pontosan, miért sikítottam hirtelen és miért dadogtam egyre ezt a két szót: Jaj, Istenem!..? De bizonyos, hogy a sikításra megálltak az üzlet előtt és az is bizonyos, hogy az ékszerésznő rámütött. Nem haragszom érte. — Az üzlet az első, — mondta nekem minden reggel, úgy látom asszonyom, hogy maga nem eléggé éli bele magát az udvariasságba és nem eléggé törődik a vevőkkel, pedig annak rossz vége lesz, mert mi csak olyan alkalmazottat tart­­hatunk, aki az üzletnek hasznára, nem pedig kárára van. Mert a maga modora se nem udvarias, se nem kedves. Csak néz a vevőkre, mintha a vevő élne belő­­lünk és nem mi a vevőkből. Szedje ossza magát, mert baj lesz! — Ezt minden reggel elmondta és minden reggel erősebb hangsúllyal. Most hát megütött. Látta az üzlet előtt megállni és hallgatózni az embereket, odaugrott és megrázta a vállamat. Meg* lökött és fojtott hangon sziszegte, hogy menjek haza, de ne csináljak csudát őt a boltban. — Hisz maga bolond, —* mondta szürkére válva a dühtől, maga nem való rendes emberek közé, bőgje ki magát a temetőben, ne rontsa nekem itt a boltot! Az uramnak majd megmondom, hogy nem tud dolgozni és ami jár erre a két hétre, odaadjuk Mayernének, és fölviszi este. De itt, mondta nyomatékkal , nem lesz cir*­kusz! Nem tudóim hogy jöttem ki az ajtón, de kijöttem és elindultam a Váci­nt felé. Sűrű pihékben hulott a hó, meg­­tapadt a halántékomra húzott kis haj* hullimon. Megolvadt lassan, régördül az arcomra, lefutott a szám mellett,­ mintha sírnék. Vagy mintha egy láthatatlan kéz hűl* látná rám az új keresztvizet az ősi sza* vakkal: „Én megkeresztellek téged a bá­­nat nevében. " lotta a szociáldemokrata párttal fennálló kapcsolatait. Ez a vallomás nyilvánvalóvá teszi azt a körülményt, hogy a szociáldemo­kraták és kommunisták egységfrontjával immár, mint ténnyel kell számolni. Ez a tény pedig megköveteli a porosz biztonság felelős őrétől, hogy megtegye mindazokat az átfogó intézkedéseket, amelyeket felelősség­érzete tudatában meg kell tennie, hogy a ve­szély pillanatában teljes mértékben fenn­tartsa az állam tekintélyét. A már előbb érvénybe léptetett rendkívüli rendszabályok szükségességét az elmúlt 16 óra eseményei teljes mértékben beigazolták Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy az államhatalom minden eshetőségre felké­­szülve megakadályozzon minden további merényletet az állam békéje és rendje ellen és minden felkelési kísérletet csírájában el­fojtson. Göring miniszter e komoly órában a legteljesebb fegyelmet kéri a német néptől és a lakosságtól­ elvárja a megértő támoga­tást. A maga részéről saját személyével ke­­reskedik a lakosság biztonságáért és védel­méért. A kommunista terrorakciót vezető képviselő megszökött A rendkívüli eseményekre való tekintettel a birodalmi kormány kedden délelőtt tizen­egy órakor minisztertanácsra ült össze Hit­ler kancellár elnöklésével. A miniszter­­tanács meghallgatta Göring birodalmi mi­niszter jelentését a birodalmi gyűlés épüle­tében és a császári kastélyban történt gyúj­togatásról A közlések alapján a miniszter­­tanács új szükség­rendel­etet fogalmazott, amelynek címe „Szükségrendelet a német nép védelmére a kommunista veszéllyel szemben“. Déltájban Hitler a minisztertanácsot rö­vid időre félbeszakította, mert a nyomozat vezetője jelentette, hogy a kommunista terrorakció vezetője Willy Münzenberg kép­­viselő. Azonnal elrendelték letartóztatását ezt azonban egyelőre nem sikerült fogana­tosítani, mert Münzenberg megszökött. Ugyancsak eljárás indult a szocialista Vor­wärts szerkesztősége ellen, mert a Vorwärts szerkesztőségéből olyan tudósítást adtak le telefonon a külföld számára, mintha a biro­dalmi gyűlés épületének felgyújtását a nem­zeti szocialisták követték volna el. Drákói Intézkedések a német nép védelméről szóle­s­ szü­kségrendeletben A minisztertanácsot a délutáni órákban folytatták és végleg megállapították az új szükségrendelet szövegét. Hindenburg biro­dalmi elnök a késő délutáni órákban írta alá a rendeletet, amelyet este valamennyi német rádióállomásban felolvastak és így az azonnal hatályba lépett. A szükségrendeletet az alkotmány 40. §-a alapján bocsátotta ki a birodalmi elnök. A rendelet drákói intéz­kedéseket tartalmaz a kommunista bűncse­lekmények megakadályozására és a weimari alkotmánynak a szabadságjogokra vonatkozó szakaszait úgyszólván kivétel nélkül fel­függeszti. A szükségrendelet hat szakaszból АЦ, amelyek a következőképpen szóllnak: X. Az alkotmány 114, 115, 117, 118, 123, 124. és 153. szakaszát hatályon kívül helye­zik. Ezek a szakaszok a személyes szabad­ságra, a szólásszabadságra, az egyesülési- és sajtójogra vonatkoznak, továbbá a posta-, telefon- és táviró használatára, a levéltitok szentségére és a házkutatások elrendelésére. Eme alkotmányban biztosított jogokat tehát a szükségrendelet felfüggeszti. 2. A szükségrendelet határozmányai ér­vénybe lépnek az egyes országokban is, még abban az esetben is, ha egyes tartományi kormányok azok életbeléptetése ellen a leg­felsőbb törvényszékhez fordulnak. Ebben az esetben a szükségrendelet életbeléptetése át­menetinek tekintendő. 3. Az egyes tartományok kormányai és hatóságai a második szakasznak megfelelően hatáskörük keretében tartoznak végrehajtani az új szükségrendeletben foglalt intézkedése­ket. 4. Az egyes országok kormányai és ható­ságai tartoznak a 2. szakaszban foglalt intéz­kedések ellen vétőket bíróság elé állítani, amely legalább egyhavi börtönnel és 1500, 15.000 márka pénzbüntetéssel sújtja őket. Az első szakasz ellen vétők legalább hat hard fegyházbüntetéssel, enyhítő körülmények fen­­forgása esetén börtönbüntetéssel sújtandók. Helye van vagyonelkobzásnak is. Aki köz­­veszélyes bűncselekményt követ el, legalább háromévi fegyházbüntetéssel sújtandó. Halállal büntetik, aki a kormány tagjai ellen merényletet követ el­­. Halálbüntetéssel sújtandó, aki haza­­ robbantást, árvízveszedelmet, vasúti szabó­­árulást követ el, vagy mérgezést, gyújtogatást,­­ társt és más közveszélyes bűncselekményeket.

Next