Magyarság, 1933. május (14. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-25 / 118. szám
leti fatalizmus a nyugati aktivitással egyesül. Ez adja a felsőséget a mi fajtánknak minden más fölött Ezért a legerősebb, legkülönb nép Európában.“ És Justh Zsigmondinál mindez nemcsak szó és nemcsak Urai megnyilatkozás. Tornyán könyvtárat állít össze a falusi nép számára, maga biztatja s maga veszi rá őket az olvasásra. Aztán tovább megy. Színházat építtet a parkban, előbb csak egy hangárban, aztán a görög színház mintájára dór oszlopokkal, szabad nézőtérrel, párszáz főnyi közönség részére. Maga toborozza össze és válogatja ki a paraszt színtársulat tagjait. Minden vasárnap előadás van, amelyre az egész környékről, messzevidékről is tömegekben jönnek szekérív aravánokkól a falusi látogatók és ezek a színészek nemcsak népszínművet játszanak, Moliere és Shakespeare darabjait, a Betcsinálta doktor, a Képzelt beteg, aztán Sophokles és Aristophanes Vígjátékai elevenednek még a nyitott színpadon, a tornyai akácok alatt, hogy az előadás természetességével és tökéletességével elragadják a házigazda francia és angol vendégeit. És ha közben foszló tüdejét gyógyittatni el kell mennie a Nilueshoz vagy a Gangeshez, minél közelebb érzi magához a véget, annál inkább vágyik vissza az ő poros Alföldjéhez, az ő tornyai barátai közé. "Apáthy Istvánnak, a későbbi európai hirű egyetemi professzornak, akivel kora ifjúságától kezdve benső barátság kötötte össze, ezt írja egy ízben Egyiptomból: „A Nílus vidéke is léptennyomon a Tisza partjaira, az Alföldre emlékeztet. Annyira, hogy sokszor valósággal fájdalmat okoz.“ Fázik az afrikai napon, annak sincs az a melege, mint az Alföldnek. Csak itt ne érje a halál. Csak otthon, csak azon a földön, amelyet minden vágyával és fájdalmával magáénak érez. A Gondviselés kegyesvolt hozzá, odahaza halt meg harmincegyéves korában és kívánsága szerint jött temették el, annak a parasztszínpadíiak parkettje alá, amelynek hőseit annyira szerette és annyira szivébe zárta. Justh Zsigmond talán nem volt zseni,de tetőtől-talpig originális ember volt Több egy dilettáns nagyurnál. Egy egész valaki, aki útban volt ahhoz, hogy levetkőzze a külsőséges embert és felöltse egy igazi mély magyar művészet lelki és szellemi habitusát. Tele volt érzékenységgel, éles analizáló, megfigyelő képességgel, a lelki finomságok és az élet nagy realitásai iránt, tele rajongással minden művészi és emberi ideál iránt s tele mélységes magyar faj- és földszeretettel. Egy kései virága a ragyogó, pompás, erős, tehetségekben, jellemekben, önzetlenségben oly gazdag magyar középosztálynak, a negyvenes évek csodatevő hőseinek, egy romantikus regényhős a Jókai fantáziája szerint. Ennek a középosztálynak volt másik érdekes markáns alakja, egy másik végleten, bátyja, Justh Gyula. A pártharcok rettenthetetlen bajnoka, aki életre-halálra kiállt elveiért. A régi liberális, demokratikus függetlenségi politika, a kossuthi ideálok hive, nagy megyei despota, egyéniségében telve feudális vonásokkal, de áthatva a nagy szociális átalakulás ösztönével, egy új nemzetiségi politika s egy bátor reformer szellemű földpolitika szükségérzetével. Egy egész álsoviniszta világgal szemben megállt bátran a horvátok igazsága mellett a magyar képviselőházban s ha él, és ereje teljében éri meg a háború végét, a magyar függetlenségi politika nem jutott volna Károlyiék és Jásziék kezén ebek harmincadjára. Hova lettek ezek a romantikus, egész emberek, amilyenek a Justh-testvérek voltak?! A magyar középosztályból hova lettek azok a vonások, amelyek az ő ellentétes egyéniségüket annyira áthevítették? Sivár, színtelen, megalkuvó, a jellem és tehetség, a politikai és művészi megújhodás értelmében egyaránt terméketlen, filiszter társadalommá sülyedtünk. A Gányó Julcsa problémája ma is megoldatlan. Nem ment előre se azon az útón, amelyet Justh Zsigmond álmodott, se azon, amelyért Justh Gyula annyira törte magát. Most mindketten idegen földben, legalább is idegen határokon túl pihennek. A Gálos Magda könyvén át, mint egy fátyolon keresztül tánuk nézünk. Milyen érdekes világ voltunk s milyen hétköznappá sülyedtünk! lengeti, majd ismét sompolyog hangtalanul a filemilefészek felé. Ahol a filemileapa éppen gondtalan, derült és boldog trillákkal szórakoztatta a pelyhes fiókáit ... Minden csepp vérem a fejembe szaladt ... Bestia!... Honnan jöhetett? ... Még soha nem láttam ... De habozásra nem volt idő, fogtam a flóbertpuskát és remegő kézzel a vállamhoz emeltem ... A célgomb úgy táncolt abban a kis vályúban, mint a hideglelés ... Borzasztó ... Megint elhibázom...A fülét találom ... Vártam... A szívem mintha kissé megnyugodott volna. .. Na, most rajta a célgomb.... A szemén ... Pontosan a szemén ... Meghúztam a ravaszt... — Kát!... A tigrisszőrű macska úgy fordult le a fenyőfáról, mint a rongy... Pillanat múlva ott termettem, elkaptam a farkát és vészes ordítással iramodtam vele a professzor úr felé.— Bódog bácsi!!... Bódog bácsi! . .. Az öreg kertész visszadugta a bütyköst a zsebébe s rám nézett. Aztán hirtelen, ijedten felállt... — Úristen!... — mondta. Azt hiszem, ebben a pillanatban vághattam a legostobább arcot egész életemben. Heteken át arra biztat az öreg, hogy csak a fejébe a bestiának, most meg, hogy végre beletaláltam s a macska megdöglött, azt mondja: Úristen!... Még nem tudtam, mi történt, de Bódog bácsi felkiáltásából s abból a dermedt csöngős, ami erre következett, már éreztem, itt valami nincs rendben ... .— Gyere, ursikám, mutatok valamit... — Szólt nagysokára Bódog bácsi olyan különös hangon. De nagyon különös hangon, így még Berlin, május 24 (A Magyarság tudósítójától.) A német nemzeti szocialista párt egyik legfontosabb szerve a most életrehívott külpolitikai hivatal, amely Rosenberg Alfréd birodalmigyűlési képviselő, a Völkischer Beobachter főszerkesztője vezetése alatt áll. A külpolitikai hivatalban e délkeleteurópai politikának az ügyeit külön főosztályba sorozták. Barett ruha divatszinekben Kockás mosó georgett blúz Crepe de Chiine blúz .... Mosó crepp pongyola .... HAVAS ÁRUHÁZ IV., Kálvin-tér 1. USS sohasem hallottam az öreget beszélni... Kézenfogott s húzott. Én meg a döglött macskát húztam. És igy érkeztünk lassan és némán bandukolva, mint egy gyászmenet, a szerszámos kamra elé. Ahova nekem — mert igen rendes fiúcska voltam s már igy is majdnem minden gereblyét kicsorbítottam — szigorúan tilos volt betenni a lábamat, öreg professzorom kinyitotta az ajtót s intett, hogy a sötét odúba lépjek be én is. Beléptem. Ekkor Bódog bácsi lehajolt, kivette a kezemből a döglött macskát, meglóbálta s a túlsó sarokba, az összehajtogatott gyékényre dobta. Utána ismét intett, hogy veszteg maradjak s nagyobb nyomaték okából még a mutatóujját is a szájára tette, így múlt el minden hang s mozgás nélkül néhány hosszú perc. S ebben a hűvös csöndben s a kamra dohos félhomályában kezdtem magam igen kényelmetlenül érezni... Mi lesz ennek a vége? ... Egyszer csak ... egyszer csak a gyékény alatt halk mozgás támadt és elővánszorgott egy kicsiny, de egészen kicsiny és még pelyhes cica ... Utána a másik ... Utána a harmadik ... És így sorjában ... Hat kicsiny, pelyhes cica ... Vaksi szemüket a beszüremlő fényességtől ijedten hunyorgatva, egy ideig céltalanul és tétován támolyogtak szerteszéjjel, majd szimatot kaptak, hirtelen felcsapták a farkukat, nyílegyenest odafutottak a döglött macskához, hátára fordították és nekiestek az emlősnek ... Ránéztem öreg professzoromra: egy hízott könnycsepp akkor szántott végig az arcán ... — Csak a más macskájának a fejébe bele, urfikám!... — szólt elcsukló hangon. Húzott egyet a butykosából és roskadozva távozott, amelynek vezetője Schneider Ervin mérnök, a külpolitikai gazdasági kérdéseket pedig a külkereskedelmi főosztály intézi, amelynek a vezetője Werner Daits követ. A délkeleteurópai speciális gazdasági ügyeket Schneider és Daits együttesen a Süd-Ostwirtschaft osztályra bízták, amelynek vezetője Hans von Bis. A Magyarság tudósítója felkereste a nemzeti szocialista párt külpolitikai hivatalában Werner Daits-ot, hogy tájékoztatást kérjen annak a fontos új hivatalnak működéséről a magyar közönség számára. Werner Daits, mint a külkereskedelmi és hajózási főosztály vezetője, a legnagyobb előzékenységgel nyilatkozott a német nemzeti szocialista párt külpolitikájának gazdasági alapelveiről és ismertette az illetékes német körök ezirányú célkitűzéseit. Kifejtette Dais követ, hogy a német nemzeti szocialista párt a politikai, gazdasági, kulturális és baráti kapcsolatokat egységes szempontokból kezeli. A német nemzeti szocialista párt felfogása az, hogy a természet, a földrajzi adottság és az egyéb összetartozás által kialakult tényekre felépítve rendezzék az egyik ország viszonyát a másikhoz. Nem szabad többé, mint eddig, elhibázott tőkemozgalmakkal egész gazdasági életét tönkretenni, amelyek csak egyesek, vagy egyes érdekcsoportok hasznát szolgálták. Miután Németország komoly elhatározással védi saját népének létérdekeit, praktikus, sőt a veszély mértékéhez képest kemény intézkedésekkel is, teljes megértéssel van Magyarország gazdasági helyzete iránt. A napokban fejezte be Daits követ főosztályának organizatorikus kiépítését. Kifejezést adott a Magyarság tudósítója előtt annak a felfogásának, hogy most már hogy ezt a belső organizációs munkát befejezte, minden egyéb kötelességét megelőzve, elsősorban a magyar—német gazdasági kapcsolatok rendezését veszi munkába. Az új német hivatalos szellemben kialakult gyors cselekvésnek és határozott intézkedéseknek megfelelően, Dais követ már meg is tette az első lépéseket ebben az irányban és pedig oly módon, hogy miután a birodalmi gazdasági minisztériumnak hivatalos kiküldöttje rövidesen megjelenik Budapesten, Daits követ ugyancsak még ennek a hónapnak a folyamán személyesen elmegy Budapestre kíséretében a Süd-Ostwirtschaft-Abteilung vezetőjével, Dits-szel, hogy a magyar politikai és gazdasági élet vezetőivel tárgyalásokat folytasson és mindkét félre nézve megnyugtatóan a leggyorsabban keresztülvigyék a kölcsönös árucsereforgalom újjáépítését Werner Darts, aki mint más forrásból értesülök, már vasárnap az esti gyorssal megérkezik Budapestre, egyik legérdekesebb gazdasági vezetőembere a mai Németországnak. A lübecki szabad Hansa város követe, a birodalmi gyűlés tagja, régi Hansa-városbeli családból származik. Mint kémikus mérnök nemcsak Németországban, hanem messze Németország határain túl is ismertté tette nevét az vegyészet, kőolajipar terén bejelentett korszakalkotó szabadalmai révén. Vegyészmérnöki tevékenységét a világhírű Stassfurti gyárműveknél kezdte, melynek csakhamar vezetője lett. 1912-ben, a világháború kitörése előtt, a nagy harburgi konszernhez ment át, amely konszern kötelékébe különböző vegyészeti, kőolajipari, gumi- és vasművek tartoznak. A harburgi vegyészeti művek központi vezetője lett és mint ilyen, a világháború alatt bejelentett szabadalmaival — kaucsukpótlé anyag, robbantószeranyagok, háborús gázok előállítása — a hadvezetésnek nagy szolgálatokat tett. A háború után a külkereskedelemben tevékenykedett gyakorlatilag és nagy szerepe volt az annak idején nagy feltűnést keltett HAPAG—Harriman-konszern tárgyalásainak előkészítésében, ő maga is tulajdonosa egyik hajózási vállalatnak. Technikai és kereskedelmi képességeinek sokoldalúsága jelentkezik abban, hogy az építőiparban fontos szabadalmakat jelentett be, többek között az öntött beton eljárással (Gussbetonverfahren) kapcsolatban s azonkívül az aszfalt- és bitumeniparban új eljárást vezetett be mesterséges nemes aszfalt előállítására. Elméletileg és gyakorlatilag egyaránt elsőrangúan képzett szakember került a német nemzeti szocialista külkereskedelmi hivatal külkereskedelmi és hajózási főosztályának élére, és e fontos misszió mellett ő kapott megbízást a bank, börze és pénzügyi osztály vezetésére is. Ily módon a gazdasági ügyek intézése az ő kezében fut össze. A Süd-Ostwirtschafts-Abteilung vezetői, akiknek budapesti útja szintén küszöbön áll, Magyarország szempontjából a legfontosabb egyéniségek, mert ők foglalkoznak a magyarországi ügyekkel. Schneider Ervin a politikai, Hans von Ditspedig a gazdasági természetű ügyeket intézi. Mindketten kitűnően ismerik a délkeleteurópai gazdasági és politikai helyzetet, Hans von Dits a legutóbbi időkig Bécsben is lakott, ahol egy nagyvállalatnak élén állott, egyik vezetője volt a bécsi nemzeti szocialista párt gazdasági osztályának, s innen hívták őt Berlinbe mostani hivatalának ellátására. Magyarország gazdasági ügyeit kitűnően és a legapróbb részletekig ismeri. A nemzeti szocialista külpolitikai hivatal külkereskedelmi vezetője fontos tárgyalásokra Budapestre utazik Werner Daiis követ nyilatkozik a magyar—német gazdasági kapcsolatok rendezéséről МЯШШД 1933 május 25. csütörtök Mágnás keverék, középamerikai és columbiai kávéfajtákból összeállított erőteljes izű kávé 14 kg.------------------3,70 Meinl Gyula rt. Egy kisebbségi kérdésben leszavazták Genfben a franciákat és a lengyeleket Genfből jelentik. A népszövetségi tanács szerdán fontos elvi döntést hozott egy kisebbségi kérdésben. A felsősziléziai német kisebbség egyik panaszának elutasítását azon a címen kérte a lengyel kormány, mert a panasz okául szolgáló sérelem még lengyel bírói eljárás alatt áll, az eddigi gyakorlat szerint pedig csak akkor lehet panasszal fordulni a népszövetséghez, ha a helyi bírói vagy közigazgatási hatóságok az illető ügyben már jogerősen döntöttek. A kiküldött jogi albizottság a lengyel álláspont ellen döntött és jelentésére a népszövetségi tanács elvi határozatként kimondotta, hogy a kisebbségek mindenkor a helyi hatóságok eljárásától függetlenül is panaszt tehetnek a népszövetségnél. Franciaország, Csehország és Lengyelország szavazatival szemben hozták ezt a fontos elvi döntést.