Magyarság, 1933. június (14. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
FÉRVIDIVATÁRU СЁб FIÓKÜZLETE RÁKÓCZI-UT 7 JÚLIUS VÉGÉN ELKÖLTÖZIK Árusítás MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ÁRON kedett 9,3 kilogramra. Hentesiparunk fellendülése a hússertés-tenyésztés fejlődésével függ össze. Most már nem kell prágai sonkát behoznunk. 1932-ben egy vagon vajat se hoztunk be, ellenben 203 vagont exportáltunk. Musa István: Öröm az élett Marschall Ferenc: Sajttermelésünkkel ellátjuk az országot és kivitelünk is van. A baromfikivitel is szép eredményeket mutat föl Moss István: Nem lehet mindent bevenni! (Az elnök a folyton közbeszóló Musát kétizben is erélyesen rendreutasítja.) Marschall Ferenc a gazdasági szakoktatás jelentőségéről beszélt, ötmillió ember és egymillió kisember él nálunk a mezőgazdaságból, ezzel szemben mindössze 147 embert foglalkoztatnak a gazdasági oktatásban. Két új törvényjavaslatot fog benyújtani a földmivelésügyi miniszter, az egyik a hegyközségek, a másik a bortörvény novellája. Miután arra mutatott rá az előadó, hogy a borfogyasztási adó leszállítása növelte a fogyasztást. A balettát mai formájában azért tartja helyénvalónak, mert a búzaárat tartani kell. Gazdavédelmet sürgetett s kijelentette, hogy a telepítéshez csak az abszolút realitás talaján lehet hozzányúlni. Ulain Ferenc: Tehát nem lesz meg soha! Marschall Ferenc azzal fejezte be beszédét, hogy sok kisegzisztencia alakulását kell elősegíteni. Ezután az elnök javasolta, hogy a legközelebbi ülést csütörtökön délután négy órakor tartsák. Léhei Anna nem fogadta el az elnök napirendi indítványát és a könyvnapról besszélt. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre beszélt ezután. Arról értesült, hogy este a Zeneakadémián a német nemzeti szocialisták előadást tartottak. Ahhoz nincsen joga egy idegen pártnak, hogy politikai és gazdasági előadásokat tartson nálunk. Az előadáson németek vettek részt és a gyűlés hangulata „Heil Hitlert!“ szellemében történt. Az osztrákok nem tűrik ezt a propagandát, mi még kevésbé tűrhetjük. Ezután több írásbeli interpellációt olvastak föl, majd az ülés egynegyed egy órakor véget ért. Elfogató parancsot adtak ki ifj. Süss Sámuel ellen Nem jelentkezett a vizsgálóbírónál* Később mégis jelentkezett kihallgatásra A szikvizkartel, illetve elnökének, ifj. Sass Sámuelnek manipulációja egyre nagyobb hullámokat ölt. Jelentette a Magyarság szerdai számában, hogy Süss Sámuel ellen sikkasztás bűntettének gyanítja alapján indult meg a bűnvádi eljárás. A rendőrségi házkutatások egyre nagyobb területre terjednek ki s az eddigi kihallgatásokból, úgy látszik, hogy a szikvízkartelnek a maga nemében páratlanul álló szervezett manipulációjáról fogják a leplet lerántani. Földi Antal vizsgálóbíró szerdán folytatta a kihallgatást ebben az ügyben és újból megidézte ifj. Süss Sámuelt, aki azonban a kihallgatásra nem jelent meg. A vizsgálóbíró erre elrendelte Süss Sámuel elővezetését. A kiküldött detektív azonban nem találta őt lakásán és a házbeliek azt az értesítést adták, hogy a Balaton mellett tartózkodik. Az eljáró detektív Süss Sámuel hozzátartozóinak ezt a feltűnő bejelentését azonnal jelentette, mire elrendelték Süss Sámuel letartóztatását és kiadták ellene az elfogató parancsot. Sass Sámuel azonban jobbnak látta nem bevárni a rádiókörözést és a kora délutáni órákban mégis kihallgatásra jelentkezett. A vizsgálóbíró azonnal megkezdte a további vallatást, amely még az esti órákban is folytatódott. Közben az eddigi adatok alapján beidézték Riemer Oszkár szikvizgyárost is,, aki a kartel egyik legtekintélyesebb tagja. Riemernek ötezer üvegből álló betétje volt a cserecsarnokban. De nem csupán Riemer Oszkár ellen, hanem a szikvizkartel több más tagja ellen is súlyos gyamokok merültek fel. Egész sereg detektív folytatja a nyomozást ebben a nagy feltűnést keltő ügyben. A nyomozás és a kihallgatások csütörtökre valószínűleg befejeződnek és az ügyészség ezután fog dönteni az esetleges letartóztatások kérdésében. мяшжтжп ■шмшц«м11иииншшяЕжа|пмшаив1933 Junius 1, csütörtök Széchenyi Aladár fél a felsőházion válaszolt a miniszterelnöknek a »tagadásról« és a »puha derékról« A felsőház szerdán délelőtt ülést tartott, amelyen e közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Wassics Gyula báró elnök tíz óra után nyitotta meg az ülést, majd Széchenyi Aladár gróf napirend előtt a miniszterelnöknek a rokkantjavaslat vitája alkalmából a felsőházban elmondott beszédével foglalkozott. — A miniszterelnök beszédének volt egy része, — mondotta Széchenyi Aladár gróf —amelyet nem lehet megjegyzés nélkül hagyni. A miniszterelnök azt mondotta, hogy ebben az országban ezer év óta mindenki tagad. A miniszterelnök ebben téved. A magyar nemzetnek semmi oka sem volt a tagadásra a nemzeti királyok alatt, tagadásról csak négyszáz év óta lehet beszélni, mert a Habsburg-királyok némelyike meg akarta fosztani a nemzetet önállóságától, sokszor nyelvétől és vallásától is, a védelem tehát jogos volt A miniszterelnök mint katona, bizonyára többször hallotta az összmonarchia kifejezést. Ez ellen védekezett a nemzet éspedig jogosan, sokszor fegyverrel, sokszor passzív rezisztenciával és büszke is lehet arra, hogy nem engedte beolvasztani magát. Kétségtelen, hogy a védekezésben kifejlődött bizonyos tagadás is, de ha nem fejlődött volna ki, akkor tehetetlen báb lett volna a nemzet. Ne méltóztassék lekicsinyelni a nemzet múltját, különösen most, amikor a nemzet élete ilyen sivár. A miniszterelnök ne arra törekedjék, hogy puhagerincű emberek legyenek a környezetében, hanem arra, hogy keményhátú, független gondolkozású emberek vegyék körül. Sajnos, ma kevés van ilyen. Azt is mondotta a miniszterelnök, hogy ne támadjuk folyton a ВеШгл rendszert. Hát mit csináljunk ezzel a tízéves rendszerrel, töröljük ki a magyar történelemből. Elismerem, hogy Bethlen István grófnak is tapsoltak a felsőháziban, de hol van az a miniszterelnök, akinek Magyarországon nem tapsoltak volna. Még Károlyi Gyulának is tapsoltak, aki pedig nagyon csendes ember volt. De nagyon sokan figyelmeztették Bethlen István grófot, a pazarló gazdálkodás, a könnyelmű befektetések következményeire, arra, hogy a hét kövér esztendő után hét sovány következik. Ha a miniszterelnök lakatot akar tenni az ország szájára, akkor nincs szükség a parlamentarizmusra, nem érdemes folytatni ezt a játékot. Ajánlom a miniszterelnök figyelmébe azt a francia közmondást, hogy: kormányozni annyi, mint előre látni. Hoepfner Guidó napirend előtt a Bleyer-ügyet tette szóvá. Mint felvidéki szepességi ember bizonyítja, hogy a magyarság mindig kitűnően bánt a szepességi németséggel, akik 1919-ben deklarációt tettek Magyarország iránti hűségük mellett. (Taps.) A magyarországi németség az ország más részein is hasonló érzelmekkel van eltelve. Kérdezi, a magyar vagy a cseh impérium fordított-e nagyobb gondot a Szepesség gazdasági jólétére". Bleyer Jakab a legrosszabb időben és a legügyetlenebbül mondotta el beszédét. Ha a kisebbségi viszonyok olyanok volnának, mint ahogy azt az ellenséges sajtó teszi, akkor Bleyer Jakab sem egyetemi tanár, sem miniszter nem lehetett volna nálunk. (Taps.) Wassics Gyula báró elnök ezután elparentálta Festetics Tasziló herceget, továbbá Csánky Dezsőt és Palmer Kálmánt, majd Tomcsányi Móric előadó ismertette a közigazgatási javaslatot. Némethy Károly a régi idők közigazgatási reformjairól szólott és kifejtette, hogy nagy szükség van az egyszerűsítésre. A meglevő bajokon gyökeresen segít a mostani törvényjavaslat az egyetlen fokú fellebbvitel meghonosításával. Egy érdemleges kifogást emel: a közigazgatási bíróság reformjáról szóló javaslat késedelmét. Bezerédj István kétségesnek tartja, hogy a javaslat valóban megtakarításokat eredményez. A közigazagtási bizottság régi jogkörének visszaállítását sürgette és aggodalmának adott kifejezést, hogy a racionalizáló törvények az önkormányzatok jogkörét fogják csorbítani. Az ülés egy óra után ért véget, a vitát csütörtökön délelőtt folytatja a felsőházolás és a hiányok fokozatos pótlása. Volt olyan felszólalás, amely a főváros 1927. évi dollárkölcsönével kapcsolatos kamatozáti ráhatásokat tette szóvá. A felszólaló azt álította, hogy a kamatokat aranyban fizeti a főváros. Erre azt válaszolta, hogy a főváros álláspontja szerint kamatot aranyban fizetni nem köteles, a főváros papírdollárt fizet és ilyen irányban van folyamatban a kérdések rendezése. Ami az igazgatósági tantemeket illeti, — folytatta az alpolgármester —, a fix összegben való díjazást helyesnek tartja, mert a fővárosi részvénytársasági üzemek és a magán részvénytársaságok között párhuzamot nem lehet vonni. A fővárosnál nem az igazgatóságtól függ, hogy a társaság milyen jövedelmet ér el, hiszen a törvényhatóság bármikor kimondhatja, hogy egyik vagy másik üzemtől nem kíván jövedelmet. Kifogásolták azt is, hogy a Beszkárt-nak csak évi 170—180 ezer pengő nyeresége van. A Beszkárt-nál figyelembe kell venni, hogy kellő tartalékolások mellett 7,5 millió pengőt fizet évente háztartási hozzájárulás címén a fővárosnak. Azok a feleslegek, melyek a Beszkárt-tól ilyen címen a főváros pénztárába befolynak, a polgárság adóterheinek könnyítésére használtatnak fel. Azt is kifogásolták, hogy a főváros miért a Községi Takarékpénztártól és nem az üzemeitől vett fel forgótőkét. Erre a múlt tapasztalatai után az a válasza, hogy az üzemek pénzét teljesen külön kell kezelni. A Községi Takarékpénztárról egyébként megállapíthatja, hogy üzleti politikája minden tekintetben kielégítő és az intézet jóhírneve nagyban hozzájárul a főváros hitelképességéhez. Az alpolgármester válaszát a közgyűlés helyesléssel tudomásul vette, majd a zárszámadást a többség elfogadta. Az alpolgármester válasza után a belügyminiszteri leirat alapján szükségessé vált költségvetési módosításokról Szabó József szólott. Egy régebbi szocialista oldalról elhangzott felszólalásra a Beszkárt igazgatósági ülésének jegyzőkönyvi kivonatával igazolta, hogy soha nem foglalt állást az üzemi munkabérek leszállítása mellett, hanem ellenkezőleg mindig megvédte a munkásság érdekeit. A felszólalás után a főpolgármester az ülést félbeszakította és folytatását péntekig halasztotta. A főváros közgyűlése elfogadta a múlt évi zárszámadást Az igazoló választmány dönt Tabódy Tibor és Pászti János lemondása ügyében A főváros közgyűlése szerdán folytatta a zárószámadás vitáját. Zala Zsigmond felszólalása után az elnöklő Huszár Aladár főpolgármester személyes kérdésben Büchler Józsefnek adta meg a szót, aki beszédét azzal kezdte, hogy meglepetéssel látta az ülés kezdetén Pászti Jánost, a bizottsági tagok részére fenntartott helyen ülni, holott a sajtóközleményekből úgy értesült, hogy Pászti bizottsági tagságáról lemondott. Kérdezi tehát, mi a helyzet tulajdonképpen. Szóvátette azt is, hogy bár a főpolgármester Tabódy Tibor lemondását a tanácstagságról bejelentette a tanács keddi ülésén, most a közgyűlésen erről nem számolt be. Kérdi a főpolgármestert, megkapta-e Pászti lemondó levelét. Huszár Aladár főpolgármester válaszában közölte, hogy Tabódy Tibor tanácstagságának megszűnését ezen a közgyűlésen azért nem közölte még, mert ez folytatólagos közgyűlés, amelyen ilyen bejelentésnek helye nincsen. Erre csak a legközelebbi közgyűlésen kerülhet sor. Pászti János lemondólevelét kézhez vette és azt beterjesztette az igazolóválasztmány elé. Ennek megtörténte után azonban Pászti János megjelent a főpolgármesteri hivatalban és jegyzőkönyv felvételét kérte arra vonatkozólag, hogy a beterjesztett írásos lemondás az ő akaratával nem egyezik. Ezt a jegyzőkönyvet szintén áttette az igazolóválasztmányhoz, amely egyedül hivatott dönteni ebben az ügyben. Pászti János bizottsági tagsága körüli felszólalások nagy feltűnést keltettek a közgyűlési teremben, mivel Pászti a felvett jegyzőkönyvben nem tagadta, hogy a lemondó levélen lévő aláírás valóban tőle származik. Ezek után pedig érthetetlen az a bejelentése, hogy az általa aláírt lemondás akaratával nem egyezik. Ezután folytatták a zárszámadási vitát. Magyar Miklós felszólalásában azt hangoztatta, hogy a városi főtisztviselők puritánsága és ügyszeretete a legpéldásabb és senki nem vonhatja kétségbe a polgármester és az alpolgármesterek jószándékát. Az üzemeknél esetleg előforduló hibákért az egész autonómia felelős. A közüzemek tarifáit addig nem lehet leszállítani, míg a községi hozzájárulásokat nem csökkentik. Sürgette a rokoncélú üzemek egyesítését, a közös anyagbeszerzést és igazgatást, mert ezen a réren nagy megtakarítások volnának elérhetők. Borvendég Ferenc alpolgármester beszéde Az elhangzott felszólalásokra Borvendég Ferenc alpolgármester a közgyűlés feszült érdeklődése mellett adott választ. Az alpolgármester tömör és logikus beszédében objektív képet festett a zárószámadásról, illetve a felmerült kérdésekről. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az üzemekkel való rendelkezést és az üzemigazgatósági tagok kiküldéseinek jogát a törvény a tanácsra ruházta és ebből nyilvánvaló, hogy a részvénytársasági üzemek mérlegeinek elbírálása is csak a törvényhatósági tanács körébe tartozik. Nem áll meg tehát a demokrata pártnak az a megállapítása, hogy a zárószámadás nem tökéletes, mert a részvénytársasági üzemek zárószámadását nem foglalja magában. Ami a takarékosság kérdését illeti, a polgármester évközben megtett intézkedései helyesek és szükségesek voltak, természetesen bizonyos zökkenést idézhet elő a bőség esztendei után a hirtelen szegénységbe való áttérés és ennek kapcsán keresztülvitt redukciók. Ami a leírásokat és tartalékolásokat illeti, a leírások törvényszerűen történtek. A Kultban kifogásolták főleg a Beszkárt és az Elektromos Művek tartalékolásait, bár ezekből a tartalékolásokból az üzemek komoly munkálatokat hajtottak végre. Most arra az álláspontra kell helyezkedni, amilyenre a magánvállalatok helyezkednek, kitolni a tartalékolásból eszközlendő munkákat mindaddig, amíg lehetséges, arra az időre, amikor újra lehetővé vélik a nagyobb tartaléko Tsitse a tanycsöi ünnepeit BALATONLELLÉN a „GYÁRFÁS“ SZÁLLODA-PENZIÓJÁBAN ! Az urllcttzSnsAfl találkozóhelyel Minden 1пхпввп1 *« komforttal felszerelve I No IMAlnebalt «Шнажоп! árak w igazgató-tulajdonos: Oláh Gyárfás Mihály Telefon: Balatonlelle 17 Furcsa halogatás a tiszajobbparti mező:gazdasági kamara tinikválasztása körül A tiszajobbparti mezőgazdasági kamara szerdán délelőtt tartotta meg Miskolcon rendes évi közgyűlését, amelynek tárgysorozatába az elnökség felvette a Bettlik József halálával megüresedett elnöki szék betöltését is. Az elnökválasztás azonban mégsem történt meg, mert a kamara többsége, hosszas vita után, úgy döntött, hogy az elnökválasztás megejtésére tizenöt napon belül új közgyűlést hívnak össze. A közgyűlésen Plósz István alelnök elnökölt. A megnyitás után Gálffy Ignác Indítványt nyújtott be, amelyben javasolta, hogy az elnökválasztást halasszák el, mivel a földmivelésügyi miniszter nem tartja időszerűnek a választás megejtését. Borbély-Maczkó Emil bejelentette, hogy azért van a választás elhalasztása mellett, mert a földmivelésügyi miniszter őt magához kérette és arra kérte, hasson oda, hogy a választás ne történjék meg, mivel a kamaránál bizonyos ügyek nincsenek még elintézve, ő maga telefonált híveinek, hogy ne jöjjenek el, mivel nem lesz választás. A választási küzdelem ezek után egyenlőtlen lenne. Waldbott Frigyes báró tiltakozott az elhalasztás ellen, mert az előző napon az igazgatóválasztmány a választás megtartása mellett foglalt állást. Nagyon csodálkozik, hogy az elnökség nem közölte határozatát a közgyűléssel. Az indítványt azzal okolják meg, hogy a földmivelésügyi miniszter állítólag az elhalasztást kívánta, de erre vonatkozólag levelet senki sem mutatott fel. A kamara nem várhat hónapokig az elnökválasztással. Szigethy Pál azt hangoztatta, hogy a földmivelésügyi miniszter utasítása nem döntheti el a kérdést, mert a kamara olyan testület, amely a kormánnyal szemben teljesen függetlenül a gazdaközönség érdekeit képviseli. A miniszter adhat tanácsokat, sőt üzenetet is küldhet, azonban az üzenet legyen nyilvános. Felmutatták ezután Lukács Bélának, a kamaraelnöki tisztség egyik jelöltjének előző napi táviratát, amelyben ő is a választás elhalasztását kérte. Melczer Béla azt az álláspontot foglalta el, hogy a választást meg kell tartani, mert ebben nem Lukács Béla akarata a döntő, hanem kizárólag csak a kamara kívánsága. Végül Hodobay Sándor polgármester felszólalása után az elnök név szerinti szavazást rendelt el, amelynek során 38 szavazattal 34 ellenében elfogadták az elhalasztást célzó indítványt azzal, hogy június 17-ikére rendkívüli közgyűlést hívnak össze az elnökválasztás megejtésére.