Magyarság, 1933. július (14. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS ! 1Ш1 FELELŐS SZERKESZTŐ) MILOTAY ISTVÁN --BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—31 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP. BUDAPEST, 1933 JULIUS 1. SZOMBAT XIV. ÉVFOLYAM, 146. (3693.) SZÁM IAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. (D. J.) Mély megilletődéssel vettük a gyászhírt, hogy a magyar tudományosság Európaszerte ismert, becsült büszkesége, a Pázmány-egyetem filozófia-professzora elhunyt. Halála tényével egy új életet kezdett, a halhatatlanság életét, mely a görög bölcs, Sokrates szerint a halandóknak csak a halál pillanatától kezdve juthat osztályrészül. Ha valaki a mai magyarok között, úgy ő valóban rászolgált, hogy élete nagy munkája fennmaradjon a magyarság életének legvégső határáig, hirdetve a szellem diadalát a múlandóság fölött. Minden izében tudós volt, kiváló elme, magasan kiemelkedő kortársai fölött: méltó nagy utóda atyjának, Pauler Gyulának, a történetírónak s nagyatyjánаk, Pauler Tivadarnak, a múlt század legsokoldalúbb jogtudósának és államférfiának. Ő, a harmadik tudós nemzedék a Pauler-családban, a gyakorlati élettől látszólag legtávolabb álló tudományt művelte: a filozófiát, de nemes idealizmusa, rendszeralkotó nagy egyénisége kitört az elméleti tudomány exakt kereteiből és tanításával, példaadásával, erkölcsi rigorozitásával megtermékenyítette egész közéletünket, őrá valóban ráillett a latin szentencia: Amicus Plato, sed magis amica veritas. Plato a barátom, de méginkább barátom az igazság. A nagy görög gondolkozóknak, Platónak, Aristotelesnek és annak a Leibnitznek volt a tanítványa, kinek filozófiai világnézetét a legjelentősebb lépésnek tartotta, melyet az emberi gondolkodás Aristoteles óta megtett. Tőlük tanulta az objektív logikai módszerességet, a fenkölt idealizmust és az igazság kutatásának fanatizmusát. Ő is, mint e nagy elmék, egy életen át azon fáradozott, hogy a nagy tudományt kiszabadítsa a szubjektivizmus és relativizmus esetlegességéből, bizonytalanságából s sziklánál szilárdabb fundamentumot keressen gondolat-hegyrendszerének. Az igazság kutatója találhatott-e erre szilárdabb alapot, mint magának az igazságnak az elvét? Az igazság eszméjét, mint ősértéket tette hát filozófiájának alapelvévé s erre egy olyan tökéletes rendszert épített, mely bizonyosan ki fogja állani az idők próbáját. Gondolatrendszerének alapköveit logikájában fektette le. A legbehatóbb logikai vizsgálat alá vette az igazság természetét és alapelveit, hogy megalkossa a gondolkodásnak azokat a normatívumait, melyek nélkül minden kutatás, tudományos munka ingoványba vezet. S mialatt e legfőbb logikai elveket kutatta, csodálatos fénnyel világosodott meg előtte, hogy nemcsak a logikát, a gondolkodás tudományát kell az igazságra építeni, hanem az emberi cselekvés tudományát, az etikát, sőt az esztétikát is, mert az erkölcsi jó és az esztétikai szép szintén csak az igazságnak megjelenési formái Nemcsak gondolkodásunkban, de cselekvésünkben és alkotásainkban is alkalmazkodnunk kell valami olyan objektiv fozzanathoz, mely tőlünk függetlenül fennáll, mely fölötte áll a múló létnek s melynek abszolút értékességét minden értékelés már eleve föltételezi. Mi lehet ez az abszolút érték és értékmérő más, mint az isteni igazság? Így tért meg a még két évtizeddel ezelőtt racionalista magyar bölcselő a kinyilatkoztatáshoz, a keresztény világnézethez, mint minden igazság elfogyhatatlan alapjához. Így derítette ki az erkölcsiségről Pauler, hogy az lényegileg az igazságnak, mint megvalósítandó eszménynek kultuszában áll, a szépségben pedig az igazságnak individuális, intuitív tartalomban megjelenő formáját ismerte föl. S e fölfedezést s e fölismerést a legszigorúbb következetességgel, nagyszerű logikával vitte keresztül egész filozófiai rendszerében, mely maga az élet és az igazság. Az igazság filozófusa a gyakorlati életben is az igazság idealistája volt. Nemcsak mint tudós, de mint ember is, egy magasabb eszményiség légkörében állt s ezért volt hatása olyan ellenállhatatlan. Azok a klasszikus sorok, melyekkel etikájában az igazságra törekvő embert jellemezte, őrá magára illenek elsősorban: „Az igazság végtelen és örökkévaló, midőn feléje törekszünk, egy soha teljesen el nem érhető, de mindig új és mindig értékes életformára törekszünk határtalanul. Ennyiben valamint a tudomány, úgy az erkölcsiség sem egyéb, mint a végtelenség és örökkévalóság felé való törekvés egy formája. Az életnek oly magasabbrendű alakja felé törekszünk, mely mind jobban kiemel a végesség és múlandóság korlátai közül, mert fölszabadít efemer célok követése alól és soha el nem múló eszmények szolgálatába állítja cselekvésünket. Enynyiben az etikus élet a valódi, az örök élet, melynek céljait és szempontjait nem sodorja el a tűnő pillanat.“ E sorokat csak az írhatta le, akinek egész életét az aristotelesi megalopsychia, a fenköltlelkűség töltötte ki, aki az ember hivatását nem, a boldogságban, hanem a kötelességteljesítésben, a kanti kategorikus imperatívuszban látta s aki egy gazdag lélek áldozatos munkájával szünetlenül az igazság megismerésére és föltárására törekedett. S most vessünk még egy búcsúpillantást Paulerre, az esztétikusra, legalább is az ő tragikum-elméletére. Pauler Ákos a tragikumot kiemelte az esztétikai szemlélet szűkös világából, horizontját egyetemes emberi, vagy, mondjuk, filozófiai szélességűre tágította. Felfogása szerint a tragikum lényege abban áll, hogy egy értékes emberi tevékenység szükségképpen, végzetszerűen tönkremegy. Ennyiben tehát az emberi élet mindig tragikus, ha az emberi élet értékes volt, mert a halál véget vet neki. A tragikumban a leverő, a megdöbbentő éppen az értékes élet pusztulásának látványa, mert érzésünk szerint ami valóban értékes, annak örökkévalónak kellene lennie, a világfolyamat pedig lényegénél fogva múlandóságok sorozata. De ez a tragikumnak csak az egyik fele. Mert nemcsak az a szükségképpeni, hogy az értékes emberi tevékenység fonalát elmetszi a halál, de az is, hogy az érték fölvegye a harcot a múlandósággal. Ha a tragikumban ezt a vonást is fölismerjük — tanította Pauler —, úgy a nyugtalanságot egy sajátos megnyugvás, a nemesnek, az értékesnek örökkévalóságába vetett bizalom váltja föl íme: a nagy filozófus saját tanításával vigasztal bennünket, mint Sokrates tanítványait. Az ember végzetszerűen megsemmisült, de’ élete nagy értéke, munkája ittmarad velünk s éppolyan végzetszerűséggel fölveszi a harcot a múlandósággal. Amint Goethe, Pauler Ákos legkedvesebb költője mondotta: „Bleibt uns nur das Ewige jeden Augenblick gegenwärtig, so leiden wir nicht an der vergänglichen Zeit.“ A német kormány átalakításával teljességében megszületett a harmadik birodalom Hindenburg elfogadta Hugenberg lemondását . A jelek szerint küszöbön áll a centrum beolvadása a nemzeti szocializmusba Berlin, június 30 (A Magyarság kiküldött tudósítójától.) A nagy roham, melyet a nemzeti szocialisták két héttel ezelőtt indítottak a teljes államhatalomért, úgy látszik, befejezéshez közeledik. A centrumpárt körül lezajlott események után órák kérdése csupán, hogy a régi pártok közül az utolsó is kimondja önkéntes feloszlását, mégpedig, úgy látszik, ünnepélyes baráti nyilatkozat formájában. Ezzel tehát harmonikus epizóddal záródik le az a szinte vezérkari szabályszerűséggel előkészített akció, mely a jelek szerint részleteiben és lépésről lépésre ki volt dolgozva és amely bizony először a Kampfringek és a Bismarck- Bund feloszlatásánál harcias aktusokkal s rendőrautók szirénáinak bugásával kezdődött. Ez a harcias fellépés, az első óráknak ez a fájdalmas fegyvercsörgetése, amint a következmények mutatják, lélektanilag igen jól volt kiszámítva. Ma már nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a német forradalom oly páratlanul rendben hajtotta végre második forradalmi aktusát, a fasiszta államrendre való áttérést, mint ahogy még soha forradalom nem vette kezébe a hatalmat. Minden a legfelsőbb hatóságok által aláírt hivatalos paranccsal történt, egyetlen önálló akció nem akadt, a rendőri autók mindenütt rajtaütésszerűen jelentek meg az egyesületi helyiségek előtt s az előállítottak túlnyomtó részét, ha anyagi természetű bűncselekmény gyanúja nem forgott fenn, azonnal elengedték. A szociáldemokrata szervezetek feloszlatása már úgy ment végbe, hogy azt Berlin észre sem vette. Itt már nem is mozgósították a barnaingeseket, csupán egy-két viasz csákói Schutzpolizist jelent meg a párthelyiségekben. A Stahlhelm kérdése is, amely első pillanatban igen fenyegetőnek tetszett, hiszen baloldali számítások szerint itt kellett volna kirobbannia a nemzeti pártok közt felmerült ellentéteknek, csodálatos egyszerűséggel oldódott meg. Hitler kancellárnak az a baráti hangú felszólítása, melyet a feloszlatott nemzeti párt tagjaihoz intézett, olyan taktikai érzékről tanúskodik, aminőt ritkán láttunk a forradalmi vezéreknél. A Stahlhelm vezetőit a legnagyobb szívélyességgel invitálták meg a nemzeti szocialista szervezetbe s a Völkischer Beobachter pénteki száma pedig újra és újra, éles hangjával ellentétes elismeréssel búcsúzik Hugenbergtől. Ugyanakkor azt a határozatot mondják ki, hogy a nemzeti- párttiak, mint hospitánsok, beléphetnek a nemzeti szocialista országgyűlési képviselők szervezetébe. Radikális fordulatot várnak a német agrárpolitikában A pénteken reggel nyilvánosságra jutott miniszteri kinevezések nem okoztak nagyobb meglepetést. Aki a mezőgazdasági kiállításon végighillgatta Hugenberg beszédét, aztán látta feltűnni mögötte a másik ünnepi szónokot, a nemzeti szocializmus hivatalos agrárszakértőjét és pártvezérét, Walter Darrét, az már a külsőségekből is meggyőződhetett, hogy ez a harmincegyesztendős fiatal politikus lesz Hugenberg utóda a földmivelésügyben. Már ott kint, a kiállításon, a kétfelé oszló tapsokból is meg lehetett állapítani, hogy Darré a nemzeti szocialista forradalom agráreszményeinek igazi letéteményese. A kinevezés Neudeckben történt meg, ahol Hindenburg elnöknél vendégeskedik most Hitler. A kancellár előterjesztésére a birodalmi elnök elfogadta Hugenberg közélelmezési, földmivelési és gazdasági miniszter lemondását tárcáiról és rendkívül meleghangú kéziratban mentette fel a további szolgálattól. Kiemeli a kézirat, hogy Hugenberg hosszú évek hazafias munkálkodásával terjesztene és erősítette a nemzeti eszmét Németországban és ezzel nagy érdemeket szerzett a nemzeti újjáéledés körül. Mindezekért az elnök úgy a maga, valamint a birodalom nevében őszinte elismerését és hálás köszönetét fejezte ki. Hugenberg tárcáit most megosztották: földmivelési és közélelmezési miniszterré Walter Darré képviselőt, gazdasági miniszterré pedig Kurt Schmitt biztosítási vezérigazgatót nevezte ki. Mint a forradalmi vezérek általában, Walter Darré is távoli horizontokról, romantikus előzmények után került ilyen magas pozícióba. Angolországban született és Németországban végezte tanulmányait, a Kolonienschuleba iratkozott be s a gyarmati iskolát befejezve, mint afféle fiatal, szegényságrólszakadt gyakornok bolyongott Németország legkülönbözőbb részeiben. A világháború befejezésével újabb stúdiumokba fogott bele s uj elméletek után búvárkodott. Az 1920-as években a balti államokba is elvitte nyugtalan, távoli lehetőségeket kereső lelke. A közélelmezési minisztérium segítségével tanulmányozta a finn állattenyésztést, Rigában a keletporosz telepütésügyi érdekeket képviselte s most tavasszal múlt három esztendeje, hogy Hitler Adolf megismerkedett a csupaszarcú, eszményeiben és elméleteiben forrongó fiatalemberrel, aki akkori már nagyon közel állt a nemzeti szocializmushoz. Ettől a naptól kezdve vakon követte Darré Hitlert s rövidesen ő lett a nemzeti szocialisták hivatalos agrárszakértője. Tanai, melyekben az északi faj felsőbbségét kutatja, a német parasztságban a zárt örökösödési rendet, a kisparaszt rend megszervezését és a birtokra nehezedő nagytőkével való kemény elbánást hirdeti, eddig három kötetben láttak napvilágot. Hugenberg földteherrendezési javaslatával élesen szembeszállós merész tervében két százalékra kívánta leszállítani a mezőgazdasági kamatlábat. A telepítési kérdésben is élesen harcolt Hugenberg nagybirtokos álláspontja ellen és azt követelte, hogy az eladósodott nagybirtokon ne segítsen az állam, csupán a parasztgazdaságokon. Kormányrajutása tehát radikális fondulatot jelent a német agrárpolitikában: a nagybirtok utolsó maradványainak megszüntetését várják tőle a nemzeti szocialisták radikális szárnyán. Küszöbön áll a bankkapitalizmus megrendszabályozása Kurt Schmittnek, az általános biztosítót való kinevezését már nem minősítik ilyen vezérigazgatójának közgazdasági miniszterre forradalmi változásnak. Régi tanácsadója Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér