Magyarság, 1933. július (14. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
8 ▼olt , a kilönböző német kormányköröknek és nem antikapitalista meggyőződésű. A Magyarság tudósítójának, értesülése szerint Schacht birodalmi bankelnök befolyásának köszönhető az ő kinevezése. Schacht azért ragaszkodott Kurt Schmidt kinevezéséhez, mert az utóbbi a nemzetközi bankvilág előtt is tekintély. . Annál érdekesebb azonban Schmitt államtitkárának, a nemzeti szocialista Gottfried Fédernek az alakja. Ez a hitlerbajusza, külsejében is szigvérig nemzeti szocialista pártember szintén azok közé tartozik, akiket nyugtalan, kutató lelkük messzire elvitt hazájuktól. Feder mint építészmérnök sokáig volt a Balkánon, Bulgáriában épített nagy állami középületeket s mint a legtöbb nemzeti szocialista gondolkodó, ő is a háború végével fogott hozzá, hogy szakmájából politikai elméleteket és gazdasági teóriákat tanuljon. Már 1918-ban szervezetet alapított „a német rabszolgaság letörése“ címen. Ugyanilyen címen manifesztumot bocsátott akkor közre és röpiratot írt Amikor 1923-ban leverték Hitler felkelését, Csehországba bujdosott ki csak képviselővé való megválasztása után, az immunitás védelme alatt tért vissza, miközben Hitler várfogságban ült. A párt őstagjai és ősteoretikusai közé tartozik. Ő szerkeszti a párt hivatalos könyvtárát, ah égész közgazdasági világ feszült érdeklődéssel várja a bankkapitalizmus megrendszabályozására irányuló javaslatait. Papén, mint legutóbbi beszédei mutatják, nagyon közel áll a nemzeti szocializmushoz, Schachtot viszont, aki Schleicher tábornok kormányrajutása idején nyílt élességgel jelentette ki, hogy a nemzeti szocializmuson kívül minden más próbálkozás reménytelen, szintén a horogkeresztes mozgalomhoz számolják. Az új kormány rekonstrukciójával ezenkívül állandó helyet kapott a minisztertanácsban a nemzeti szocialista pártszervezetek országos feje, Hess is. Tulajdonképpen ezzel a kormányrekonstrukcióval született meg a maga teljességében a harmadik birodalom. A katolikus centrum és a nemzeti szocialisták Az új fasiszta államnak egyetlenegy elintézetlen kérdése lóg még a levegőben: a katolikus centrum. Akármit ír is a külföldi sajtó, aki közvetlen közelből szemléli a német politikai eseményeket, az megállapíthatja, hogy Hitlerék kormányzata eddig kivételes óvatossággal bánt a katolikus centrummal. Míg Hugenberg harci szervezeteit rendőrséggel és letartóztatásokkal oszlatták szét, addig a hatvan esztendős, nagy múlttal bíró katolikus centrum ellen egyetlen rendelkezést sem tettek. Igaz ugyan, hogy a nemzeti szocialista kiunkásfront vezére, Ley, egyetlen rendelettel a luteránus munkásszervezetekkel együtt a harmadik birodalom számára kisajátította az összes katolikus munkásszervezeteket is. Ezzel tehát nemzeti szocialista irányítás alá kerültek a Kölnből vezetett katolikus legény-egyleti mozgalmak, amelyeknek annyi gyönyörűen berendezett internátusuk és székházuk van a Rajna vidékén. A nemzeti szocialistáké lettek az összes katolikus munkásegyesületek és az összes vallásos színezetű egyéb egyesületek is. De ez annyit jelent csak, hogy ezek az intézmények közös állami vezetés alá kerülnek és szerves részeivé válnak annak a középkori céhekhez hasonló nagy érdekképviseleti szervezkedésnek, amelybe Hitler megbízottja, a zömök, szőke, hármasán szónokló Ley akarja összefogni az öszszes német fizikai foglalkozási ágakat. Míg a nemzeti forradalom hullámai a német luteránus egyház kapuinál sem állottak meg, addig a katolikus egyház ügyeire mind a mai napig semmi befolyást nem igyekeztek gyakorolni a nemzeti szocialisták. Sőt, Russ, a fiatal porosz kultuszminiszter, a nemzeti szocialista egyházi szervezetek csütörtöki nagygyűlése során említette fel a porosz evangélikusoknak, hogy a katolikus egyház mennyire figyelemmel van az állam érdekeire a vezető egyházi személyek kinevezésénél. Az ember szinte csodálkozik, hogy ebben a forradalmi áramlatban, amely annyi gyűlésben és felvonulásban nyilatkozik meg most, mióta az „egy nép, egy állam“ jelszavát kiadták, sehol sincsen egyetlen élesebben uszító hang a centrum ellen, amelyet Brüning kancellársága idején a bűnök kútfejének tartottak. A berlini lapok, amelyek politikai állásfoglalásukban, tudvalevőleg, teljesen alkalmazkodnak immár a nemzeti szocializmushoz гЩШЯуНЬеп Ősgyógyerő rejlik. Mesterséges pótlás Nem sikerült eddig. A kis Tilaj puszta örökös ura írta: Móricz Pál A méltóságos és főtisztelendő egri főkáptalannak a túl a tiszai három-, négy-, ötezer holdas uradalmai mellett, Tilajpuszta az ezerötszáz holdjával csak „kis tanyának“ számított. Igaz ugyan, hogy a tilaji kasznár felügyelete alá tartoztak a Montaj, Salamonfa, Batuz, Nyárijas legelők. Zsidók bérelték ezeket, s a tilaji kasznárnak, Bálint Bálint „ténsornak“ — mert szerényen így hivatta magát! — elég sok baja volt ezekkel az izraelitákkal... Mindennek dacára igen szép kis tanya volt a Tilaj. A méltóságos és főtisztelendő egri főkáptalannak egyik legszebb fás tanyája volt. Virágzáskor az akácok feleillatozták. Óriási nyárfái némelyikén, ötven, hatvan, hetven varjúfészek találtatódott. Telekdombjából embercsontokat ásogattak. A magyar vitézek errefelé is nem egyszer kerekedtek a honért... Az 1850-es évek végéig a juhászok és juhok birodalma volt ez a föld. Csupáncsak egy a titokzatos pusztai vendégektől, pandúroktól és éjszakajáróktól látogatott,bacsóháza, juhásztanya állott itt. Úgy 1830 körül Bálint Bálint kasznár úr teremtette meg a szép fás tilajt a tanyaságával. A kezdet kezdetén az ősmatyó Szent-István községből látogatott az építkezések ellenőrzésére. Borsodivánka ugyan jóval közelebb feküdt Tilajhoz, de mivel az ivánkaiakat nem szerette, a „kis Tilaj“ első cselédjeit is Szent-Istvánról szegődtette. 1800 óta ki nem fogyott ez a szentistváni cseléd nép Tilajról, a dédunokákig lemenőn máig ott szolgálnak az egymást követő főkáptalani cseléd nemzedékek... Ezeknek 1896-ban elkövetkezett haláláig nemcsak parancsoló gazdájuk, igazi nevelő atyjuk, a bibliába illő birájok volt a „ténsor.“ A „tisztilak“ felépítésével együtt felállította mindjárt a „haranglábat“, s ha déli tizenkét órakor és este nyolc órakor a „mindenes“ — minden Istenáldott-nap — ráhúzta az „Úrangyalát“, minden munka megállóit Tilajon. Az úrtól elkezdve — kalaplevéve — mindnyájan imádkoztak. Vasár- és ünnepnap — a „soros kerülőnek“ és a gyermekeknek kivételével — az egész tanya szentmisére ment a két kilométernyire fekvő Borsodivánkára. Innét senki sem maradhatott el, Bálint Bálint kasznár, a holtig sujtásos magyarruhás, kisfokosos „ténsor“ minden cselédjét tegezte, s gyakran „próbákat“ csinált velük ... Váratlanul meg-megkérdezte: — Te, Danyil Hogy is volt, mint is volt vasárnap ott Borsodivánkán?!... És a Vöröss Antal plébános úr prédikációjából emlékezel-e még valamire?! — Ilyen bánásmóddal érthető, hogy Tilajon a cselédség nemzedékeken meggyökeresedett. A tilajiaknak káromkodni sem volt szabad. Az már valami borzasztó nagy eset volt, ha a „ténsor“ valakinek csak ennyit mondott:— A fene egye meg! — A hintóról azt tartotta, hogy az „csak az asszonynak és a gyereknek való“, azért maga mindig vasaltkocsin járt. Egyszer, amidőn „kiskocsiján“ rettenetes nyári nap a határt járta, az út mellett, egy az iszonyú hőségtől elalélt cseh „fináncot“ találtak a földön heverve. Megszánta. A kocsissal felszedték, hogy a tanyában majd felüdítik és így magához tér a finánc ... Magához is tért az még a kocsin, de mikor a ténsor pipájából kivert bagót kezdette vizsgálgatni, hogy váljon nem szűzdohány kotorék-e az? — Bálint Bálint kasznár úr rögtön megállította kiskocsiját, s csak ennyit szólt: — Hej, te Danyi!... Dobjuk le ezt a szamuklátó fináncot! — S a másik szempillantásban már a finánc lerepült a kocsiról... Egyszer meg a szomszéd földbirtokos úr huszárkapitány sógorával támadt baja. A kapitány nem vette figyelembe a „tilalmast“, állandóan keresztül lovagolt a Tilaj-puszta egyik tilalmas rétjén. A kasznár erre tilalomfát ásatott, amelyen a büszke katona viszont tovább is csak átugratott... Kölcsönösen üzengetni kezdettek egymásnak ... — Megkorbácsolom a gazdádat! — üzente a kapitány a kerülőtől. — Lelövöm, mint a kutyát, ha mégegyszer idemerészkedik ! — Adta válaszát a kasznár és kezében a híres Borsay Sámuel debreceni puskaművestől vásárolt 16-os „lefosé (Lefaucheaux)“ kedves puskájával, amelyből a Csákbácsi egyeki körvadászatán egyszer harminchárom patronnal harmickét nyulat lőtt, — kiült a tilalomra tövébe... Várta a büszke huszárkapitányt... A kapitány azonban többé nem lovagolt arrafelé a kutyakorbáccsal... Bálint Bálint tilaji kasznár úr a főkáptalan régi gazdatisztjeit jellemző ilyen puskavégre kész hűséggel szolgálta a „főurakat“ ... Mint „gazda“ mintagazda volt, s harminchat éven át azt is kitapasztalta, hogy a Kis-Tilaj egyes földrészein mi terem meg legjobban, azért, ha úgy fordult, a teljhatalmú „inspektor“, Póka István őnagysága rendelkezéseivel is szembeszállott. S miután Bálint urat a hosszú „disputa“ során sem tudta meggyőzni „újításai“ szükségességéről és hasznáról, a hiábavaló vitát mindig kurtán ezzel fejezte a hatalmas inspektor: _ Elrendelem! -r Az öreg tilaji használ meg következetesen, s mindig csak ezt felelte reá: — Csak akkor teszem meg, ha írásban adod ki nekem ezt a rendeletet! — Ilyenkor azután Рока úr is belátta, hogy mégis csak jobban ösmeri a földjét az, aki már harminchat éve műveli azt... ★ A kis Tilaj gazdatiszti lakjába Bálint Bálint kasznár úr 1867 telén hozta feleségét, Kelecsényi Fejérpataky Ilonát Kelecsényi Fejérpataky Gáspár egri főkáptalani központi tiszttartó leányát vette nőül. Egerben, a káptalan-udvar* ban, a központi tiszttartóság nagy irodájában volt a lakoma... A vendég* járás, a szives vendéglátás Tilajon sem hiányzott, ámbár Tilaj kiesett a többi főkáptalani birtokok tömbjéből, s igy a túl a tiszai tisztek ritkábban járogattak ide... Bérczy Kálmán, majd utóda Beöthy Mór szihalmi, Kálnoky István ároktői, Ribáry Gábor bogácsi kasznárok, Körmendy Dániel és Lipov*niczky István a Prónayak gazdatisztjei* Lemberkovics Alajos négyesi, Plank Antal egerlövői, Kintzly József szent* istváni jegyzők, Antony István mező* kövesdi ügyvéd, Fekete László mező* kövesdi főszolgabíró, Csizik szolgabiró és még mások voltak a sűrűbben forduló vendégek. Beöthy Mór és Kintzly jegyző szerfelett szerették a rákot, s a „hidógyerekek“-kel (kisbéresekkel) az akkor még szabályozatlan Egerpatakból fogott egy véka rákot, ez a két vendég az utolsóig megette ... Bálint napján, február tizennegyedikén hajnalfás felé a „krampampuli főzés“ mindig nagy esemény volt. A krampampulit mindig maga az öreg „ténsor“ főzte, s abból egy-egy szilvóriumos pohárkával István,József és Sándor nevű fiacskáinak is adott. Az emlékező tehetségét sokszor megcsodálták. Pontosan idézte például, hogy 1872 április másodikán hol járt és mit csinált? 1881 augusztus tizenötödikén mit vásárolt a debreceni nagyvásár*ban? Vagy 1886 december 10-én hol vadásztak és kikkel? ... És igy tovább!... Amikor már agyvérzéssel vergődött, s a haldokló urakat látogatni jöttek Szent* Istvánból régi nyugdíjas cselédjei, az öreg Hegyi Pistát, a königgrätzi zugs* führer, volt tanyásgazdát, Szentistván akkori pénztárosát így kérdezte a pillanatig feleszmélt öreg úr: _ Te, Pista! Átadta-e neked ördög Pali, a mostani gazdám, azt a száz* ötvenöt pengő huszonhárom krajcárt, amit szerdán adóba kültem neked?! A borból a bogácsi bort szerette. A mély типгекждШТ 1933 Julua I, июшВЩ i a nemzeti szocialista központi Irodákból kapott cikkeket és kommünikéket csonkítatlanul köztik, nem élezték ki máig sem a centrum kérdését, mikor pedig már annyira aktuálissá vált. A Vossische Zeitung csütörtöki vezércikke, nyilván kormánysugalmazásra, hangsúlyozza, hogy egy olyan tisztelt és nagymultu pártnak, mint a centrum, nem volna méltó a tradícióihoz az önfeloszlatás módszere és ilyen nagymultu pártnak csak ez asszimilációi, a harmadik birodalom nemzeti munkájába való teljes bekapcsolódás volna az egyetlen méltó útja. Ugyanezt a hangot veszi át a centrum hivatalos lapja, a Kölnische Volkszeitung is, amely csütörtöki számában szintén azt írja, hogy a centrum vezetésének meg kell találni a formát, amelyen keresztül nagy lépésükre elhatározzák magukat. Csütörtökön reggel az utóbbi időben visszavonultan élő Brünini kancellár meg is jelent Berlinben. Előjött berlin környéki villájából s pápaszemes finens alakját újra ott látták néhány centrumpárti vezér társaságában a Wilhelmstrassen, ál lapoknak nem adott nyilatkozatot, de félhivatalos közlemények azt mondják, hogy a centrum vezérei már csak a formát keresik, amellyel nyilvánosságra hozzák a párt be* olvadását. Mint az történni szokott, a berlin* városi centrumcsoport tagjai — elébesietve az eseményeknek — kimondották a városi párt feloszlását és három centrumpárti város* atya már kérte is a nemzeti szocialista pártba való felvételét, mint hospitáns. Erkölcsi megújhodás a liberális demokrácia visszaéléseivel szemben Úgy látszik tehát, hogy a centrumnak a nemzeti szocializmusba való beolvadása közvetlenül küszöbön áll. Jellemző, hogy míg ezekben az eseményekben egyre nagyobb mélységei tárulnak fel a nemzeti szocialista mozgalomnak, addig a forradalmi vezetőség minden erejével azon van, hogy ez a nagy átalakulás a pártban az erkölcsi megújhodást jelentse a liberális demokrácia összeférhetetlenségeivel is visszaéléseivel szemben. Göring most adta ki a kemény rendelkezést a Poroszországban való legszigorúbb takarékosságra, s a költségvetésből töröl minden reprezentatív tételt. A párt feje betiltott minden díszbankettet s Hitler maga tiltotta meg, hogy tiszteletére vacsorákat adjanak a szervezetek. Azonnali hatállyal elbocsátottak három nyugalmazott katonai tiszt nemzeti szocialistát, aki különböző felsőbb rendelkezésekkel szemben protezsálni próbált egyes vállalatokat és üzemeket. Most jelent meg a rendelet az egyetemeken, amely némely egyetemi évfolyamokat augusztus elsejétől kezdve nemzeti munkálatra hív be három hónapra. Ugyancsak a közeljövőben tervezik a huszonnégy éven aluli munkanélküli leányoknak munkatáborba való behívását. A visszaéléseket, amelyek felmerültek a forradalomban, az állambiztosok mindenütt szigorú rendeletekkel üldözik. A forradalmak legtöbbje bűnökben szokott hősit produkálni: a nemzeti szocializmus, úgy látszik, az erkölcsiekben akar heroikusat adni. Letartóztatták Bauer volt szocialista kancellárt A berlini ügyészség rendeletére több mint száz detektív átvizsgálta harminc családi házépítő társaság könyveit s minthogy nagyarányú korrupciós botrányt állapítottak meg, csütörtökön letartóztatták Bauer szociáldemokratapárti volt birodalmi kancellárt és a központi lakáshivatal jelenleg éppen szabadságon lévő igazgatóját, Schöllberger városi építészeti tanácsost. Tilsitben a spartakusz szövetség nagyarányú politikai üzelmeit leplezte le a rendőrség. Itt volt a rémhírpropaganda központja s egy zsidó diák állította össze a német kormány elleni becsmérlő iratok számára az adatokat. A híreket sokszorosító nyomdászokat is letartóztatták. Péntekre virradó éjszaka Braunschweigban a kommunisták agyonlőttek egy nemzeti szocialista segédrendőrt, aki egy házkutatáson egyik vendéglőben nagymennyiségű kommunista röpiratot talált. A gyilkosok elmenekültek. Amatör fényképezőknek nélkülözhetetlen kézikönyv Vydareny István: A felvétel is nesauvellaris c. munkája. Ára 2.50 pengő. Kapható a „Magyarság“ könyvosztályában. * Budapest, VI., Aradi utca 8, I. emelet .