Magyarság, 1933. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
1M.: I ELŐFIZETÉSI ÁRAK. FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS LEJ. BUDAPEST, 1933 AUGUSZTUS 1, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐ. MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI UTCA 4.SZ. TELEFON. AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XIV. ÉVFOLYAM, 172. (3719.) SZÁM A Foreign Office és a revízió London, július végén A White Hall miniszteriális épületeinek komor és a város zsivajától jól elkülönített csendjében, mint valami politikai Olympus, titokzatosan és megközelíthetetlenül hallgat a Foreign Office, a brit külügyi hivatal. Kormányok jöhetnek és távozhatnak, új miniszterek nevét kaphatja szárnyra a világhírnév, pénzügyi vagy gazdasági válság új utakra terelheti világrészek, százmilliós tömegek életét: a Foreign Office vezető tisztviselői, mint állam az államban, „csinálják“ a birodalom külpolitikáját. Információt senkitől el nem fogadnak és mégis ők a világ legjobban informált hivatala, külföldön élő ágenseik útján. De hogy hogyan, milyen utakon, azt senki sem tudja. Képviselők, a lordok házának az aktív politikában résztvevő tagjai, mint a népszerű angol mesének az erdőben eltévedt baby-jei, teljesen ki vannak szolgáltatva ennek a titokzatos és mindenható politikai hatalomnak abban a pillanatban, mikor a hivatal küszöbét átlépik. Miniszterek, miniszterelnökök bukhatnak meg — mint ahogy nem egy esetben meg is történt —, ha a Foreign Office akaratával szembeszálltak és a maguk elgondolása szerint akartak utat mutatni és irányt szabni a brit külpolitikának. A Foreign Office főhivatalnokai, akiknek nevét nem ismeri a nagyközönség, az újságíró, sőt a legtöbb politikus sem, nem ismerik a rokonszenv vagy az ellenszenv, az érzelmi hangoltság hajtóvagy irányító erejét, amely olyan fontos szerepet játszik a parlamentek munkájában, a közvélemény kialakulásában, de a kormányok hivatalos politikájának kialakulásában is. Éppen ezért lett olyan félelmetes hatalommá az angol külpolitika és foglalja magában a legmagasabb fokon azt a politikai tudást és iskolázottságot, amely az angol fajnak legirigylésreméltóbb birtoka és tulajdonsága. Az a hivatalos brit külpolitika, amelyet a Foreign Office képvisel, ha azt bajos is volna mondani, hogy független parlamenttől és kormányzattól, de attól magát kétségtelenül elkülöníti a White Hall politikai Olympusán. Alig lehet kétséges, hogy a Foreign Office egészen mostanig ellene volt minden olyan békerevíziónak, amely a határok megváltoztatásával járna. Az ok bizonyosan az lehetett, hogy a külügyi hivatal emberei féltek attól, hogy a határok megváltoztatása, akár Keletporoszországban, akár a Dunamedencében háborút idézne elő, és ilyen háború fölidézése végzetes következményekkel járhatna egész Európára és természetesen Angliára is, akár venne tevékenyen részt ilyen esetleges háborúban, akár nem. A közvélemény, és vele együtt a sajtó igen tekintélyes része, Angliában kezdettől fogva rokonszenvvel kísérte a revíziós gondolat föltámadását és megerősödését. Az mindig megvolt az angol természetben, hogy a legyőzöttel szemben a rokonszenv érzése hamar föltámad bennük: az angolok képtelenek tartósan, makacsul és szenvedélyesen gyűlölni. De ez a rokonszenv a revíziós gondolattal szemben határozottan a kisebbség részén volt meg, szemben a közvélemény nagy tömegével, hosszú ideig, majdnem egy teljes évtizedig a háború befejezése után. Rothermere lord nagy sajtókampánya jelezte először világosan, hogy az angol közvélemény többsége tudomásul vette, megértette és rokonszenvébe vette a revíziós gondolatot. Most a revíziónak politikailag bonyolult és sokféle érdeket érintő kérdésében elég világosan négy tagozatot lehet megkülönböztetni Anglia politikai életében. A teljes közvélemény és a parlament mindkét háza, számba alig jövő ellenzékkel, a revíziót kívánja és a revízió szükséges és igazságos voltáról meg van győződve. Harmadiknak következik a hivatalos kormánypolitika. Alig lehet kétséges, hogy a kormány, sőt a kabinet szűkebb körén belül is van revizionista és revízióellenes irány. És nem hiszem, hogy túlzott és oktalan optimizmus volna, de minden jel azt mutatja, hogy a kormány és a kabinet tagjai között a revíziós irány az erősödő és növekvő. Negyediknek, mint „unknown quantity“, mint kiszámíthatatlan tényező, áll a külügyi hivatal. Hogy a revízió kérdése miatt olyan ellentét álljon elő a kabinet és a Foreign Office között, hogy az kormányváltozásra vezessen, az legalábbis valószínűtlen. A külügyi államtitkár, Sir John Simon személye körül éppen ebben a kérdésben forgalomba került politikai pletykák és a távozásáról tudni akaró suttogások mögött nincsen semmi valóság. Ha az ősszel rekonstrukció és átalakulások fognak bekövetkezni az angol kormány és a kabinet összetételében, amögött egészen más, és elsősorban belpolitikai és birodalompolitikai érdekek és kívánságok állanak. Felelőtlen és lelkiismeretlen dolog lenne bármilyen találgatás vagy jósolgatás, lehetetlen előre megmondani, hogy mikor vagy egyáltalán melléje áll-e a Foreign Office a revízió ügyének? Lehetséges, hogy máris melléje állt, de a közvélemény és a sajtó informálása nem tartozik a Foreign Office politikai eszközei közé. Azt azonban nyugodtan lehet állítani, hogy mihelyt látható és bizonyos jelei lesznek annak, hogy az angol politikai életnek ez a negyedik tényezője is akarja a revíziót, ez döntő és végleges pillanatot fog jelenteni. Igazságtalan és egyoldalú dolog volna azt mondani hogy ezzel a legnagyobb akadály fog elhárulni a revízió megvalósulásának útjából. De az kétségtelen, hogy a Foreign Office állásfoglalása jelentheti a legsúlyosabb, legdöntőbb jelentőségű tényezőt a revízió kérdésének sorsánál és jövőjénél. A magunk szempontjából még csak azt kell megemlíteni, hogy Angliában, sajnos, még mindig igen nagy azoknak a befolyásos és politikailag súlyt jelentő embereknek száma, akiknek a revízió par excellence Danzigot, a korridort és a keletporoszországi határokat jelenti Körülbelül két héttel ezelőtt, közvetlenül a négyhatalmi paktum aláírása után „Európa térképe“ címen a Times közölt egy igen jelentős levelet Edwin Bevan dr. tollából. A négyhatalmi paktumról írt vezércikk revíziós gondolatai is ehhez a levélhez fűződtek. És ez a levél csak a német határokról beszélt. Magyarországról, a Dunamedence hasonló problémáiról Bevan dr. és vele a Times, egyetlen szóval sem emlékezett meg. Ha a Sir Robert Gower, Mr. Jones és Moore ezredes által kezdeményezett és vezetett parlamenti mozgalomnak van jelentősége, az elsősorban és mindenekfölött abban van, hogy egy parlamenti vita publicitásán keresztül egész Anglia figyelmének középpontjába állítja azt a tényt, hogy a revízió a Duna medencéjében és az igazságtalanul megvont magyar határok helyreigazítása által van legalább olyan fontos Európa jövő nyugalma és tartós békéje szempontjából, ha nem fontosabb, mint a határok megváltoztatása a Balti-tenger mentén, Danzignál és Keletporoszországban. Máthé Elek A kisánltánt nem mozgásít Németország és Ausztria egyesülése esetén? Prága, Belgrád és Bukarest minden erejével a magyar-osztrák kapcsolatok kimélyítését próbálja megakadályozni Párisból jelentik. A kisántánt érdekes titkát pattantotta ki az Echo de Paris a középeurópai helyzettel foglalkozó cikkében. A lap azt írja, hogy a kisántánt a tavasszal tartott prágai értekezletén elhatározta, hogy a német-osztrák csatlakozás megvalósítása esetén nem fog mozgósítani. Ez a határozat azért jött létre, mert mindhárom kisántánt állam egész erejét a Habsburgok restaurációjának és az osztrák-magyar egyesülésnek meggátolására akarja fordítani. Másrészt arra is számít a kisántánt, hogy Olaszország annál buzgóbban fog fáradozni a német—osztrák egyesülés megakadályozásán. A francia félhivatalos diplomáciai bonyodalommal fenyegeti a Hitler-kormányt Párisból jelentik. A Temps vasárnapi vezércikkét a német—osztrák viszony alakulásának szenteli és a többi között a következőket írja: Ha a német birodalmi kormány nem igyekszik a kardcsörtetők buzgalmát fékezni, akkor diplomáciai bonyodalommal kell számolni. Valóban nem lehet tovább elviselni ezt az uszító hadjáratot. Ez az eljárás elviselhetetlen beavatkozást jelent egy szomszéd állam belső ügyeibe. Bizonyára első ízben történik a művelt népek történetében, hogy ilyen üzelmeket elkövetnek olyan kormány ellen, amely végtére csupán arra törekszik, hogy országának erkölcsi és politikai függetlenségét megvédje. Valósággal oktalanság azt állítani, hogy a birodalmi kormány ebben a kérdésben nem felelős és igazán érthetetlen, hogy Berlinben még mindig nem látták be, hogy ez a hadjárat a nemzetközi közvéleményt teljesen a birodalmi kormány ellen hangolja. A francia—olasz Párisból jelentik: A párisi olasz emigráció antifasiszta lapját, a L’Azione-t betiltották. A több mint egy évtized óta megjelenő lap mindeddig minden hatósági megtorlás nélkül szabadon írhatott a fasizmusról . Mussolinit gyalázó cikkei sem szolgáltattak sohasem okot a francia rendőrségnek, hogy eljárjon a lap ellen, noha az olasz kormány részéről többször történt demars ebben az irányban. barátság első jele Most, hogy Henry de Jouvenel létrehozta az olasz-francia kiegyezést, a francia kormány is szükségesnek látta, hogy beszüntesse ezt a lapot, amelynek antifasiszta propagandája veszélyeztethette volna a francia-olasz barátságot. Chautemps belügyminiszter hétfőn reggel rendeletet adott ki, amely beszünteti a L'Azione megjelenését. A betiltás végleges, fellebbezni nem lehet ellene. A francia nehézipar izgatói Párisból jelentik: Jobboldali politikai körökben egyre fokozódó nyugtalansággal kísérik Mussolini élénk külpolitikai tevékenységét. A francia nehézipar lapja, az Ordre, többek közt azt írja vasárnapi vezércikkében, hogy a négyhatalmi egyezmény valósággal Európa diktátorává tette Mussolinit. A Duce most szabadon és minden korlátozás nélkül kezdhet tárgyalásokat Franciaország keleteurópai szövetségeseivel, akik eddig ki légyjatalmi egyezmény ellen zárólag a Quai d'Orsay irányítása alatt állottak s attól kell tartani, hogy Mussolini diplomáciai ügyességének sikerül majd olyan sakkhúzásokat végrehajtani, amelyeknek Franciaország látja majd kárát. Kétségtelen, — írja az Ordre, — hogy Mussolini nem lesz tekintettel Franciaországra, ha arról lesz szó, hogy megvalósítsa kitűzött céljait Közép- és Keleteurópában. A szlovák nemzeti tanács tagjai sorra látogatják Európa fővárosait, hogy eredményes propagandát f ejtsenek ki népük igaza mellett Megírta a Magyarság, hogy a szlovák nemzeti tanács vezérkara Genfből Párisba utazott, hogy Franciaországban folytassák a békerevízió és a szlovákoknak Magyarországhoz való visszacsatolása érdekében megkezdett munkálkodásukat. Jehlicska és társai három napot töltöttek Párisban, ahonnan Ausztriába utaztak. A szlovák nemzeti tanács egyik tagja a Magyarság bécsi munkatársával beszélgetést folytatott, amelynek során többek között ezeket mondotta: — Genfben nemcsak a népszövetség második főtitkárának tártuk fel a szlovák nép sérelmeit és fejeztük ki a szlovákoknak azt az óhaját, hogy visszakívánkoznak Magyarországhoz, hanem azt a memorandumot, amelyben a szlovák nemzet sérelmeit felsoroltuk, átadtuk személyesen a Genfben székelő követségeknek és konzulátusoknak is. Ahol megfordultunk, mindenütt élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel hallgatták Szlovenszkót és a szlovák nemzet helyzetéről tartott előadásainkat. A felsorolt sérelmeket mindenhol bizonyítottuk is. Az egyik nagyhatalom képviselőjével ötnegyed óráig tanácskoztunk. — Bécs után felkeressük a többi európai fővárost is, hogy a nagyhatalmakat személyesen informáljuk a szlovák kérdés megoldásának szükségességéről. A szlovák nemzeti tanács Genfben állandó titkárságot létesít és munkálkodásával nem hagy fel addig, amíg a népszövetség plénuma nem dönt Szlovenszkó és a szlovák nemzet végleges sorsáról. Ára 16 fillér Egyre rosszabbodik a cseh államháztartás Prágából jelentik: A cseh államháztartás helyzete egyre rosszabbodik. Az állami bevételek május hónapban tizenhét százalékkal csökkentek e múlt év megfelelő hónapjához képest. A költségvetésben előirányzott bevételeknek alig kilencven százalékát érték el a tényleges bevételek.