Magyarság, 1933. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

1M.: I­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK. FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS LEJ. BUDAPEST, 1933 AUGUSZTUS 1, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐ. MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V. KERÜLET, ARADI­ UTCA 4.SZ. TELEFON. AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP XIV. ÉVFOLYAM, 172. (3719.) SZÁM A Foreign Office és a revízió London, július végén A White Hall miniszteriális épületei­nek komor és a város zsivajától jól el­különített csendjében, mint valami poli­tikai Olympus, titokzatosan és megköze­­líthetetlenül hallgat a Foreign Office, a brit külügyi hivatal. Kormányok jöhet­nek és távozhatnak, új miniszterek ne­vét kaphatja szárnyra a világhírnév, pénzügyi vagy gazdasági válság új utakra terelheti világrészek, százmilliós tömegek életét: a Foreign Office vezető tisztviselői, mint állam az államban, „csinálják“ a birodalom külpolitikáját. Információt senkitől el nem fogadnak és mégis ők a világ legjobban informált hivatala, külföldön élő ágenseik útján. De hogy hogyan, milyen utakon, azt senki sem tudja. Képviselők, a lordok házának az aktív politikában résztvevő tagjai, mint a népszerű angol mesének az erdőben eltévedt baby-jei, teljesen ki vannak szolgáltatva ennek a titokzatos és mindenható politikai hatalomnak ab­ban a pillanatban, mikor a hivatal kü­szöbét átlépik. Miniszterek, miniszterel­nökök bukhatnak meg — mint ahogy nem egy esetben meg is történt —, ha a Foreign Office akaratával szembeszáll­tak és a maguk elgondolása szerint akar­tak utat mutatni és irányt szabni a brit külpolitikának. A Foreign Office főhivatalnokai, akik­nek nevét nem ismeri a nagyközönség, az újságíró, sőt a legtöbb politikus sem, nem ismerik a rokonszenv vagy az ellenszenv, az érzelmi hangoltság hajtó­­vagy irányító erejét, amely olyan fontos szerepet játszik a parlamentek munkájá­ban, a közvélemény kialakulásában, de a kormányok hivatalos politikájának ki­alakulásában is. Éppen ezért lett olyan félelmetes hatalommá az angol külpoli­tika és foglalja magában a legmagasabb fokon azt a politikai tudást és iskolá­zottságot, amely az angol fajnak legirigy­­lésreméltóbb birtoka és tulajdonsága. Az a hivatalos brit külpolitika, ame­lyet a Foreign Office képvisel, ha azt bajos is volna mondani, hogy független parlamenttől és kormányzattól, de attól magát kétségtelenül elkülöníti a White Hall politikai Olympusán. Alig lehet két­séges, hogy a Foreign Office egészen mostanig ellene volt minden olyan béke­­revíziónak, amely a határok megváltoz­tatásával járna. Az ok bizonyosan az lehetett, hogy a külügyi hivatal emberei féltek attól, hogy a határok megváltoz­tatása, akár Keletporoszországban, akár a Dunamedencében háborút idézne elő, és ilyen háború fölidézése végzetes kö­vetkezményekkel járhatna egész Euró­pára és természetesen Angliára is, akár venne tevékenyen részt ilyen esetleges háborúban, akár nem. A közvélemény, és vele együtt a sajtó igen tekintélyes része, Angliában kezdet­től fogva rokonszenvvel kísérte a reví­ziós gondolat föltámadását és megerősö­dését. Az mindig megvolt az angol ter­mészetben, hogy a legyőzöttel szemben a rokonszenv érzése hamar föltámad ben­nük: az angolok képtelenek tartósan, makacsul és szenvedélyesen gyűlölni. De ez a rokonszenv a revíziós gondolattal szemben határozottan a kisebbség részén volt meg, szemben a közvélemény nagy tömegével, hosszú ideig, majdnem egy teljes évtizedig a háború befejezése után. Rothermere lord nagy sajtó­kampánya jelezte először világosan, hogy az angol közvélemény többsége tudomásul vette, megértette és rokonszenvébe vette a re­víziós gondolatot. Most a revíziónak politikailag bonyo­lult és sokféle érdeket érintő kérdésé­ben elég világosan négy tagozatot lehet megkülönböztetni Anglia politikai életé­ben. A teljes közvélemény és a parlament mindkét háza, számba alig jövő ellen­zékkel, a revíziót kívánja és a revízió szükséges és igazságos voltáról meg van győződve. Harmadiknak következik a hi­vatalos kormánypolitika. Alig lehet két­séges, hogy a kormány, sőt a kabinet szűkebb körén belül is van revizionista és revízióellenes irány. És nem hiszem, hogy túlzott és oktalan optimizmus volna, de minden jel azt mutatja, hogy a kormány és a kabinet tagjai között a revíziós irány az erősödő és növekvő. Negyediknek, mint „unknown quantity“, mint kiszámíthatatlan tényező, áll a kül­ügyi hivatal. Hogy a revízió kérdése miatt olyan ellentét álljon elő a kabinet és a Foreign Office között, hogy az kor­mányváltozásra vezessen, az legalábbis valószínűtlen. A külügyi államtitkár, Sir John Simon személye körül éppen ebben a kérdésben forgalomba került politikai pletykák és a távozásáról tudni akaró suttogások mögött nincsen semmi való­ság. Ha az ősszel rekonstrukció és át­alakulások fognak bekövetkezni az angol kormány és a kabinet összetételében, amögött egészen más, és elsősorban bel­politikai és birodalompolitikai érdekek és kívánságok állanak. Felelőtlen és lelkiismeretlen dolog lenne bármilyen találgatás vagy jósolga­­tás, lehetetlen előre megmondani, hogy mikor vagy egyáltalán melléje áll-e a Foreign Office a revízió ügyének? Le­hetséges, hogy máris melléje állt, de a közvélemény és a sajtó informálása nem tartozik a Foreign Office politikai eszkö­zei közé. Azt azonban nyugodtan lehet állítani, hogy mihelyt látható és bizo­nyos jelei lesznek annak, hogy az angol politikai életnek ez a negyedik tényezője is akarja a revíziót, ez döntő és végleges pillanatot fog jelenteni. Igazságtalan és egyoldalú dolog volna azt mondani hogy ezzel a legnagyobb akadály fog el­hárulni a revízió megvalósulásának út­­jából. De az kétségtelen, hogy a Foreign Office állásfoglalása jelentheti a leg­súlyosabb, legdöntőbb jelentőségű ténye­zőt a revízió kérdésének sorsánál és jö­vőjénél. A magunk szempontjából még csak azt kell megemlíteni, hogy Angliában, s­aj­nos, még mindig igen nagy azoknak a befolyásos és politikailag súlyt jelentő embereknek száma, akiknek a revízió par excellence Danzigot, a korridort és a keletporoszországi határokat jelenti Körülbelül két héttel ezelőtt, közvetlenül a négyhatalmi paktum aláírása után „Európa térképe“ címen a Times közölt egy igen jelentős levelet Edwin Bevan dr. tollából. A négyhatalmi paktumról írt vezércikk revíziós gondolatai is ehhez a levélhez fűződtek. És ez a levél csak a német határokról beszélt. Magyarország­ról, a Dunamedence hasonló problémái­ról Bevan dr. és vele a Times, egyetlen szóval sem emlékezett meg. Ha a Sir Robert Gower, Mr. Jones és Moore ez­redes által kezdeményezett és vezetett parlamenti mozgalomnak van jelentő­sége, az elsősorban és mindenekfölött abban van, hogy egy parlamenti vita publicitásán keresztül egész Anglia figyel­mének középpontjába állítja azt­ a tényt, hogy a revízió a Duna medencéjében és az igazságtalanul megvont magyar ha­tárok helyreigazítása által van legalább olyan fontos Európa jövő nyugalma és tartós békéje szempontjából, ha nem fontosabb, mint a határok megváltozta­tása a Balti-tenger mentén, Danzignál és Keletporoszországban. Máthé Elek A kisánltánt nem mozgásít Németország és Ausztria egye­sülése esetén? Prága, Belgrád és Bukarest minden erejével a magyar-osztrák kapcsolatok kimélyítését próbálja megakadályozni Párisból jelentik. A kisántánt érdekes tit­kát pattantotta ki az Echo de Paris a közép­európai helyzettel foglalkozó cikkében. A lap azt írja, hogy a kisántánt a tavasszal tartott prágai értekezletén elhatározta, hogy a né­met-osztrák csatlakozás megvalósítása esetén nem fog mozgósítani. Ez a határozat azért­­ jött létre, mert mindhárom kisántánt­ állam egész erejét a Habsburgok restaurációjának és az osztrák-magyar egyesülésnek meggáto­lására akarja fordítani. Másrészt arra is szá­mít a kisántánt, hogy Olaszország annál buz­góbban fog fáradozni a német—osztrák egye­­s­­ülés megakadályozásán. A francia félhivatalos diplomáciai bonyodalommal fenyegeti a Hitler-kormányt Párisból jelentik. A Temps vasárnapi ve­zércikkét a német—osztrák viszony alakulá­sának szenteli és a többi között a követke­zőket írja: Ha a német birodalmi kormány nem igyek­szik a kardcsörtetők buzgalmát fékezni, ak­kor diplomáciai bonyodalommal kell szá­molni. Valóban nem lehet tovább elviselni ezt az uszító hadjáratot. Ez az eljárás el­viselhetetlen beavatkozást jelent egy szom­széd állam belső ügyeibe. Bizonyára első­ ízben történik a művelt népek történetében, hogy ilyen üzelmeket elkövetnek olyan kor­mány ellen, amely végtére csupán arra tö­rekszik, hogy országának erkölcsi és politi­­­kai függetlenségét megvédje. Valósággal ok­talanság azt állítani, hogy a birodalmi kor­mány ebben a kérdésben nem felelős és iga­zán érthetetlen, hogy Berlinben még mindig nem látták be, hogy ez a hadjárat a nemzet­közi közvéleményt teljesen a birodalmi kor­­mány ellen hangolja. A francia—olasz Párisból jelentik: A párisi olasz emigráció antifasiszta lapját, a L’Azione-t betiltották. A több mint egy évtized óta megjelenő lap mindeddig minden hatósági megtorlás nélkül szabadon írhatott a fasizmusról . Mussolinit gyalázó cikkei sem szolgáltattak sohasem okot a francia rendőrségnek, hogy eljárjon a lap ellen, noha az olasz kormány részéről többször történt demars ebben az irányban. barátság első jele Most, hogy Henry de Jouvenel létrehozta az olasz-francia kiegyezést, a francia kormány is szükségesnek látta, hogy beszüntesse ezt a lapot, amelynek antifasiszta propagandája veszélyeztethette volna a francia-olasz barát­ságot. Chautemps belügyminiszter hétfőn reggel rendeletet adott ki, amely beszünteti a L'Azione megjelenését. A betiltás végleges, fellebbezni nem lehet ellene. A francia nehézipar izgat­ó­i Párisból jelentik: Jobboldali politikai kö­rökben egyre fokozódó nyugtalansággal kísé­rik Mussolini élénk külpolitikai tevékenysé­gét. A francia nehézipar lapja, az Ordre, többek közt azt írja vasárnapi vezércikké­ben, hogy a négyhatalmi egyezmény valóság­gal Európa diktátorává tette Mussolinit. A Duce most szabadon és minden korlátozás nélkül kezdhet tárgyalásokat Franciaország keleteurópai szövetségeseivel, akik eddig ki­­ légyjatalmi egyezmény ellen zárólag a Quai d'Orsay irányítása alatt állot­tak s attól kell tartani, hogy Mussolini diplo­máciai ügyességének sikerül majd olyan sakkhúzásokat végrehajtani, amelyeknek Franciaország látja majd kárát. Kétségtelen, — írja az Ordre, — hogy Mussolini nem lesz tekintettel Franciaországra, ha arról lesz szó, hogy megvalósítsa kitűzött céljait Közép- és Keleteurópában. A szlovák nemzeti tanács tagjai sorra látogatják Európa fővárosait, hogy eredményes propagandát f ejtsenek ki népük igaza mellett Megírta a Magyarság, hogy a szlovák nem­zeti tanács vezérkara Genfből Párisba uta­zott, hogy Franciaországban folytassák a békerevízió és a szlovákoknak Magyar­­országhoz való visszacsatolása érdekében megkezdett munkálkodásukat. Jehlicska és társai három napot töltöttek Párisban, ahon­nan Ausztriába utaztak. A szlovák nemzeti tanács egyik tagja a Magyarság bécsi munkatársával beszélgetést folytatott, amelynek során többek között ezeket mondotta: — Genfben nemcsak a népszövetség má­sodik főtitkárának tártuk fel a szlovák nép sérelmeit és fejeztük ki a szlovákoknak azt az óhaját, hogy visszakívánkoznak Magyar­­országhoz, hanem azt a memorandumot, amelyben a szlovák nemzet sérelmeit felso­roltuk, átadtuk személyesen a Genfben szé­kelő követségeknek és konzulátusoknak is. Ahol megfordultunk, mindenütt élénk érdek­lődéssel és rokonszenvvel hallgatták Szlo­­venszkó­t és a szlovák nemzet helyzetéről tartott előadásainkat. A felsorolt sérelmeket mindenhol bizonyítottuk is. Az egyik nagy­hatalom képviselőjével ötnegyed óráig ta­nácskoztunk. — Bécs után felkeressük a többi európai fővárost is, hogy a nagyhatalmakat szemé­­lyesen informáljuk a szlovák kérdés meg­oldásának szükségességéről. A szlovák nem­zeti tanács Genfben állandó titkárságot léte­sít és munkálkodásával nem hagy fel addig, amíg a népszövetség plénuma nem dönt Szlovenszkó és a szlovák nemzet végleges sorsáról. Ára 16 fillér Egyre rosszabbodik a cseh államháztartás Prágából jelentik: A cseh államháztartás helyzete egyre rosszabbodik. Az állami be­­vételek május hónapban tizenhét százalékkal csökkentek e múlt év megfelelő hónapjához képest. A költségvetésben előirányzott bevé­teleknek alig kilencven százalékát érték el a tényleges bevételek.

Next