Magyarság, 1933. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
1933 augusztus 1, kedd тигасужвзжд ШШШШЛ Itt rendőri hajsza indult meg a Felvidéken a magyarok ellen • Prága, Július 31 Alig telik el nap, hogy a cseh sajtó nagy diadallal ne jelentsen újabb magyar letartóztatásokat. A vád minden esetben az, hogy az illetők kémkednek. Ez a cseh kémhajsza már egyenesen betegségszámba megy: a múlt terheli úgy látszik ezt a kémkedésre született népet s emiatt most ő maga is minden bokorban kémet lát. Két héttel ezelőtt Komáromban fogtak össze egy csomó magyar embert kémkedési váddal, azután jöttek a losonci, rimaszombati, kassai, petőszinnyei és ungvári letartóztatások. Ungvári, mint ismeretes, R. Vozáry Aladár szerkesztőt tartóztatták le, de az üldözés ezzel még nem ért véget. Most Nyitrára érkezett rokonai látogatására két magyarországi egyetemi hallgató: Puskás János és Matejovics István. Alig töltöttek néhány órát a városban, már előállították őket a csendőrségre, kihallgatták s azon a címen, hogy magyar kémek, mindkettőjüket letartóztatták. Nem véletlenség, hogy ennyire megélénkült a cseh kémhajsza. Igazi okát elárulja Benes egyik lapja, a Cseszke Szlovo, amikor nagy örömmel üdvözli az állam biztonságának fokozottabb megvédésére irányuló új politikai törvényeket. Azért kellettek ezek a törvények a cseheknek, hogy még jobban terrorizálhassák a felvidéki magyarságot és azért érik egymást az újabb letartóztatások, mert a rendtörvény szigorítása valósággal korlátlan jogot ad minden hatósági közegnek bárki letartóztatására, aki az illetőnek nem tetszik. Benes lapja egyúttal éles támadást intéz a szerinte felforgató magyar elemek ellen, s különösen Vozáry esetével foglalkozva, rémképeket lát az Erdős-Kárpátokban. Mint ez egyházellenes cseh nemzeti szocialista párt orgánuma, természetesen, minden bajok kutforrását a papságban látja. Római katolikus és református lelkészek és az összes nemzet nemzetiségű felekezeti tanítók egyformán az államellenes tevékenység szolgálatában állanak a lap szerint. De ez még nem elég. Egyik újabb politikai törvény a nyugdíjasok üldözésére is fokozott alkalmat ad, tehát a Cseszke Szlová kirohan a magyar nyugdíjasok ellen is. Államellenességnek nyilvánítja, hogy az állami nyugdíjasok magyar politikai pártok táborában vannak, mert szerinte ez a revíziós célokért való küzdelmet jelenti. Még egyetlen társadalmi réteg van, amely valamennyire biztosítva van az alaptalan üldözések ellen, legalább is annyiban, hogy nincs fizetése vagy nyugdíja, amelyet megvonjanak tőle: ez az ügyvédi kar. A Cseszke Szlovo tehát cikke befejezéseként kijelenti nemes egyszerűséggel, hogy a magyar ügyvédek államellenes agitátorok, tehát alaposan meg kell rostálni őket és külön intézkedéseket kell tenni, amelyek lehetetlenné tegyék a magyar ügyvédek működését is. A magát demokratikusnak, sőt szocialistának nevező Benes-pártnak tehát a szabadságjogokat úgyszólván teljesen eltörlő eddigi kivételes törvények sem elegendők s így el lehetünk arra készülve, hogyha összeül ősszel a prágai parlament, majd valami külön rendtörvényt szavaztatnak meg vele az ügyvédi kar politikai működésének meggátolására. Az európai sajtót továbbra is élénken foglalkoztatják az olasz-magyar tárgyalások Gömbös Gyula miniszterelnök római utazása még mindig élénken foglalkoztatja az európai közvéleményt. A német, az olasz, a francia sajtó és a kisántant sajtó is újra és újra visszatér a római eseményekre és különböző szempontból nézi azoknak jelentőségét. Berlini jelentések szerint a Deutsche Zeitung „Magyarország jelentősége Európa szempontjából" címmel közöl hosszabb cikket. A német lap megállapítja, hogy Franciaország minden kísérlete, amellyel a Duna völgyében Magyarország nélkül akarta kijelölni Magyarország jövő helyzetét, meghiúsult Magyarország nemcsak Olaszország támogatásának, hanem inkább a Duna völgyében való központi fekvésének köszönheti, hogy olyan tényező, amely nélkül Délkeleteurópában semmiféle megoldás nem képzelhető el. Olaszország akarata szerint Magyarországnak az újjáalakítandó Középeurópában kiváló feladat jutna s ennek megfelelő, nemzetközileg megalapozott állást foglalna el. Franciaország és a kisántánt nem veheti el Olaszországtól és Magyarországtól a Duna völgye kialakítása terén a kezdeményezést. Páris ezért terjeszt most új gondolatot, amely a Duna völgyében veszélyeztetett pozícióját legalább félig biztosítaná: az olasz—magyar—osztrák—kisántant gazdasági blokk gondolatát. Magyarország olaszbarátsága kezdi megteremni gyümölcseit. Románia most komolyan megkísérli, hogy Magyarországgal értelmes kapcsolatokat teremtsen. Szerbia ma már részben úgy fest, mint aki elvesztette erkölcsi tekintélyét, attól is tartania kell, hogy az olasz piacon elfoglalt pozícióját Magyarország veszi át Mindez még nem jelenti azt, hogy a trianoni békeszerződés revíziója rövid időn belül valósággá válik. Ennyire még nem kerekedett felül a kisántant államokban a belátás, de arra vezethet, hogy az olasz és magyar államférfiak komoly vétót mondanak azoknak a kívánságoknak, amelyeket Franciaország szövetségi politikája kedvéért terjeszt elő. A Berliner Tagblatt megállapítja, hogy a négyhatalmi szerződés Magyarország és Olaszország kapcsolatait nem gyöngítette, hogy Olaszország továbbra is hajlandó tett erősen fellépni a békeszerződések revíziójáét és hogy végül Olaszország megegyezésre jutott Magyarországgal a Duna völgyének új szabályozása tekintetében. Az olasz-magyar megegyezést most gazdasági téren is alátámasztják. Párisban Magyarország politikai és katonai egyenjogúságáról Írnak Béldi barátom volt ő, maga is librettista. •— A „Katalin“-t írta. Emlékszem rá.— Béldi barátom azt mondta, hogy az idea remek és „fekszik is neki.“ Majd Makai Emilt kérjük meg, hogy vállalja a verseket. Sorsharag úr sóhajtott: — Szegény Makai vállalta, de sajnos, sokkal korábban távozott az életből, mint gondolni lehetett. Fóbia mester kezdett ideges lenni. •— Igen, — ötlött az eszébe, — a barátaink átkos hamarsággal surrannak ki az életből És ha meggondolom, hogy én... De nem akart meggondolni ilyesmit. Egyáltalán nem akart a halandóságra gondolni, mert hiszen ő maga is... Igen! Ez a ma reggeli eufóriás érzés!... úgy tette föl az ajkára toluló kérdést, mintha maga a darab érdekelné, pedig csak a halál gondolatát akarta félretolni: — És Béldi megírta a librettót? — Ó, uram! Hiszen ismerte őt, mint mondja. Nagyszerű fiú volt, de lusta, mint egy kandúr. Tíz évvel megbeszélésünk után halt meg és akkor is csak az első felvonás scenériája volt kész ... Pedig a Vezérnek, Beöthy Lacinak is tetszett. Meg is ígérte, hogy megiatja valami fürgekezű és megbízható fiatallal... De telt, múlt az idő és a színházai csődbe jutottak. No, most? Ön ezt fogja kérdezni: no, most mi lett a darabból. Fábia mesternek esze ágában sem volt ezt kérdezni, vagy bármit is. Feje veszettül kóválygott, szorongást érzett a mellében. Fel is állt, hogy átmenjen a közeli patikába valami idegcsillapítóért. De Sorsharag úr a karjába kapaszkodott: «•» Most figyeljen Idei Most jön a leg-1 bérét. Párisból jelentik: A Paris Sotr római tudósítója azt táviratozza lapjának, hogy olasz politikai körökben Gömbös Gyula és érdekesebb tragikum. Tegnapelőtt találkoztam kedves barátommal, a „Katalin“ zeneszerzőjével. — S elmondta neki? — De el ám és esküszöm: el volt ragadtatva! Valósággal a mellére szívta. Majd ő keres egy librettistát, egy igazit! A darabhoz van is már két duettje, egy belépőáriája és másfél remek fináléja. — Gratulálok! — kiáltotta Fábia mester. — Gratulál? ... Fejezze ki inkább részvétét. Rászorulok. Mert mit olvastam tegnap az esti lapokban? No, mit? Azt, könyörgök szeretettel, hogy jeles zeneszerző barátomat tegnap reggel hiába költögette a gazdasszonyai ■— Csakugyan tragikus dolog!—» és Fabia mester, aki most már valósággal reszketett és halálos rosszul érezte magát, a menekülés vágyának sietős mozdulatával nyúlt a kalapja után. — Maradjon, uram! — kapaszkodott bele Sorsharag úr és bizalmas titkok közlésére készen, közelebb húzta székét Fóbia mesterhez és aszott kis arcával egészen a füléhez bújt: — Most a témámat — önnek is elmondom!— Nekem? — hördült föl Fóbia mester kétségbeesett tiltakozással. — Nekem? Ezt a pokolgépet, amibe mindenki belepusztult?... Most nekem akarnád ?... Pont nekem? ... Takarodj innen átkozott gyászpojáca! ... így végződött az irodalmi beszélgetés a pompás színdarabról és ebből az afférből lett az a párbaj másnap, amelyben csak a vivómester sérült meg. Egyedül ő, — mert a felek, — ahogy ez „bohém népségtől“ nem meglepő — nem fizették ki a maestronak a vívóterem Mussolini római tárgyalásainak az eredményét a következőkben foglalják össze: 1. Magyarország és Olaszország lojálisan megtesznek mindent, ami elősegítheti kölcsönös kereskedelmi forgalmuk növelését. A kérdés részleteinek megtárgyalása a szakértők feladata. 2. Olaszország teljes mértékben támogatja Magyarországnak azt a kívánságát, hogy katonai és politikai egyenjogúságot kell kapnia. Magyarország, amelynek békediktátum csak harmincötezer főny zsoldos hadsereget engedélyezett, ugyanolyan jogokat kér a maga számára, mint amilyen jogokkal szomszédai, a kisántantállamok rendelkeznek. Olaszország a négyhatalmi egyezmény keretén belül és a békeszerződésben előírt eljárás segítségével akarja megvalósítani Magyarországnak ezt a kívánságát. Román hang a revízió fenyegető veszedelméről Bukarestből jelentik: Az Adeverul hosszú cikkben foglalkozik a római eseményekkel, közli több budapesti lapnak azt a megállapítását, hogy az olasz közvélemény teljesen magáévá tette a magyar revízió ügyét. Az Adeverul ezt rendkívül fontosnak tartja Romániára nézve, mert ha Franciaország nem emeli fel szavát kellő eréllyel, könnyen elképzelhető, hová jut Románia. A revízió napirendre kerülése nagy veszély Romániára és a kisántantra nézve, még ha csak a nagyhatalmak diplomáciájának keretén belül történik is. A revízió eszméje újabban mindig ott üti fel a fejét, ahol a legkevésbé számítanak reá. Olaszország exponálja magát a revízió mellett, Németország régóta a revízió hívének vallja magát és most nincs kizárva, hogy az eszme szolgálatába szegődik Anglia is. A kisántantnak résen kell lennie, hogy az egyelőre csak látszólagos veszély ne váljék fenyegetővé. a, émelygő . n. rosszullét^* melegben. Táb0*»®’ lésnél, nagy..&snál fájада. szesz. i Kövér Gusztáv újabb levele Vajda román miniszterelnökhöz Kövér Gusztáv dr., a bihar megyei magyar párt alelnöke, aki a népszövetségnél tett panaszt a román kormány ellen, mert a belügyminiszter szabálytalanul és törvénytelenül megsemmisítette román állampolgárságát, most újra Genfbe utazott, ahol augusztus 11-én remélhetőleg tárgyalásra kerül ügye, mert aznap jár le az a határidő, amelyet nyilatkozattételre a népszövetség tanácsa a román kormánynak adott. Kövér Gusztáv elutazása előtt újabb levelet intézett Vajda Sándor román miniszterelnökhöz. A levélben emlékezteti, hogy néhány alantas közege egyéni bosszúból kiutasíttatta Románia területéről s ügyét a belföldi illetékes fórum, a nagyváradi ítélőtábla, mint közigazgatási bíróság sem intézhette el, mert a kormány keresztülvitte, hogy őszig elhalaszszák a tárgyalást azon a címen, hogy a kormánynak idő kell, amíg beszerzi az adatokat arra vonatkozólag, hogy Kövér Gusztáv „csalárd után jutott a román álllampolgársághoz“. Ezek után az előzmények után így folytatja Kövér érdekes levelét: — Mint miniszterelnök valószínűleg tudja, a petíció beadásától számított hatvan nap alatt köteles válaszát megadni az illetékes kormány, azaz felvilágosítani a népszövetséget ama tényálladék felől, amit a peticionáló fél panasz tárgyává tett. Ezt a hatvan napot kívánatra még harminc nappal meg szokták hosszabbítani, tehát önöknek is módjuk van a nagyváradi táblánál bevált rendszerüket a népszövetség előtt is felhasználni az ügy elhúzására. A népszövetség urai el is fogják fogadni az önök elnapolása kérelmét, de egyben ismerik már valamennyien az ügyet annyira, hogy ugyan,akkor csodálattal fogják megállapítani, vájjon miként utasíthattak ki egy állampolgárt, aki egyben közfunkciókat is végzett az utolsó percekig, ha a kiutasító kormányhatalom még hónapok elmúltával sincs abban a helyzetben, hogy világhírű szigurancájával és egyéb rendőri intézményeivel előteremthesse a várva várt bizonyítékokat. Ezek a népszövetségi urak sem estek fejük lágyára s mikor a halasztó végzést elfogadják, valahogy belülről egy kis rokonszenvet fognak érezni azokkal a rebellis kisebbségi sorsra jutott magyarokkal, akik nem utalják a népszövetség drága idejét igénybe venni, így azután, miniszterelnök úr, az ön türelmetlen és kisebbségfaló közegei éppen az ellenkező célt érik el, mint amit tulajdonképpen akartak, mert a kisebbségek elgáncsolása helyett a hatalmasok ébredező rokonszenvét erősítik meg számunkra. Igaz ugyan, hogy az én személyes ügyem egy újabb hónapi késedelmet fog szenvedni, de ha most nem, hát harminc nap múlva úgyis szint kell valljon a román kormány genfi megbízottja. Nálam pedig már nem játszik nagy szerepet, hogy hány nap múlva lesz kénytelen a belügyminiszter exponense bevallani, hogy nem adatok, hanem csak személyi intrikák alapján lettek Ы az országból. A levél további folyamán azt ajánlja Kövér Vajda miniszterelnöknek, hogy sok tabletták az enyhe és megbízható hashajtó, a renyhe bélműködés szabályozója. Insita ártalmatlan.