Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-10 / 205. szám

10 Meghalt Feysal Iraki király Mint Bernből jelentik, péntekre virradó éjszaka egyik ottani szállóban szívszélhüdés következtében hirtelen elhunyt Feysal, Irak királya. A király már hosszabb ideje Svájc­ban üdült, de nemrég vissza kellett hirtelen utaznia fővárosába, Bagdadba, az országá­ban lévő keresztény asszírok ellen elköve­tett atrocitások miatt. Ezek a vérengzések ugyanis Angliában olyan erős hatást tettek, hogy a király trónját féltette már Anglia neheztelése miatt. Az angol nagykövettel történt megállapodás után visszautazott Svájcba, ahová két nappal halála előtt érke­zett meg. Az elhunyt király Husszein arab törzs­főnök fia volt és apjával együtt a világ­háborúban a török hadsereg vezérkarához tartozott, de innen mindketten megszöktek és Angliához csatlakoztak. 1308 óta szítot­ták az araboknál a törökellenes hangulatot és ennek a mozgalomnak állt élére Husszein és fia. Feysal az Angliához csatlakozott arab segítőcsapatok parancsnokaként vonult be 1918-ban Damaszkuszba és Szíria kirá­lyává kiáltatta ki magát. Az volt a nagy­szabású terv, hogy Iledzsaszból, Szíriából és Mezopotámiából hatalmas arab birodal­mat állítanak fel, csak hogy Szíriát elfog­lalták a franciák és Feysalt még 1920-ban kiűzték Damaszkuszból. A trónvesztett ki­rály Londonba menekült, s angol pártfogói a következő évben hozzásegítették az iraki királysághoz, melyre népszavazás útján vá­lasztották meg. Apja Hedzsasz királya lett, de 1924-ben elűzte onnan Ibn Szaud vaha­­bita főnök. A tervezett nagy arab államból nem maradt más, mint a Jordánon túl fekvő emírség és az újonnan felállított iraki királyság, mely angol mandátumterület volt és csak az idén mondott le Anglia a man­dátumról és járult hozzá, hogy Irak mint független ország léphessen be a népszövet­ségbe. Feysal király holttestét bebalzsamozták és Bernből Brindisibe, onnan pedig vasár­nap egy angol cirkáló fedélzetén Haifába viszik. Haifából angol katonai repülőgépen szállítják Jeruzsálembe, majd végleges te­metési helyére Bagdadba. Halálának hírére Bagdadban rögtön királlyá kiáltották ki huszonegyéves fiát, Ghazi emirt és azonnal meg is koronázták. Az új király Anglia egyik legelőkelőbb főiskoláján nevelkedett. Párisból jelentik. Az esti lapok szenzáció­san ható tudósításokat közölnek Bernből, amelyek szerint különböző gyanús körülmé­nyekből arra következtetnek, hogy Feysal királyt megmérgezték s az elhunyt király hozzátartozói a boncolás elrendelését kérték volna. Ezzel szemben londoni jól értesült politi­kai körökben hangsúlyozzák, hogy nem le­het hitelt adni a Feysal király halálával kap­csolatban elterjedt fantasztikus híreknek. Rámutatnak Londonban arra is, hogy csak­nem kivétel nélkül minden ázsiai uralkodó l­etelen halála hasonló híresztelésekre adott alkalmat a múltban. Pótlékot kérnek a hadviselt dijnokok A következő sorokat kaptuk: Mélyen tisz­telt Szerkesztő Úr! Örömmel olvastuk a Magyarságban a dijnokok ügyével foglalkozó cikekket. Engedje meg Szerkesztő Úr, hogy egy régi sérelmünket b. lapjukban szóvá­­t­egyem. Köztudomású, hogy a háborúban résztvett közalkalmazottak részére úgyneve­zett hadipótlékot állapítottak meg. A tiszt­viselők és a többi alkalmazottak ezt a cse­kély összegű külön járandóságot a háború szenvedéseiért, megpróbáltatásaiért fájda­­lomdíj és kárpótlás címén kapják. Ezt az illetményt kiutalják a fizetési osztályba so­rozott tisztviselőknek, a kezelőknek, az al­tiszteknek, szóval valamennyi kategóriában szolgáló állami, községi és vármegyei alkal­mazottaknak, csupán a közhivatalok örök mellőzésben részesülő alkalmazottai, a bij­­nokok nem kapják meg­ ezt a néhánypengős havi háborús pótlékot. A tisztviselőknek egy évre 86 pengő hadipótlék jár, az altisztek­nek pedig ennek az összegnek a felét, 43 pengőt utalványoznak. Kérdezzük az illeté­kes tényezőktől, mivel szolgáltunk rá mi, dijnokok, erre a mellőzésre is. A napidíja­­sokat kizárják az utazási kedvezményekből, mi kölcsönt sem kaphatunk, előleget se ad­nak, legalább a háborús szolgálat szempont­jából ne tegyenek közöttünk különbséget, mert hiszen mi éppen úgy ott álltunk a tűz­­vonalban és védtük hazánkat, mint azok a szerencsésebb kollégáink, akiket már előlép­tettek a fizetési osztályokba. Tisztelettel kér­jük és várjuk a dijnoki hadipótlék mielőbbi utalványozását. Egy hadviselt dijnok. HIRDESSEN A MAGYARSÁGBAN, EREDMÉNYES LESZ! 1933 szeptember 10, vasárnap МД 1»ЖАД8Ж«я A Gyöngyösbokréta felejthetetlenül él mind­azoknak az emlékezetében, akik Szent István hetében a Tisza Kálmán-téri színházban szem­­től-szembe álltak a magyar népélet színpom­­pás világával. Tudjuk jól, a külföldiek is el­ragadtatva nyilatkoztak a látottakról és az a tapsorkán, mely az egyes számokat kísérte, nemcsak a szereplőknek, hanem az egész ma­gyar népléleknek szólt. Ezen a héten mindenki előtt kitárult az a színpompás világ, mely ma már, sajnos, jóformán csakis az ország rejtett zugaiban található meg. Sok oka van annak, hogy miért pusztult el különösen az utóbbi év­tizedekben a népies ruházat és miért veszett el a hagyományokon és tradíciókon kifejlő­dött, évszázadokon át megőrzött népszokások csodája. Azonban a Gyöngyösbokréta feltá­madt és ma már tudjuk, hogy a külföldiek számára s a mi számunkra is Szent István he­tében a legnagyobb vonzóerőt ez fogja jelen­teni. Szinte kívánkozik mindenki számára az, hogy meglátogassa most a Néprajzi Múzeu­mot, ahol egyetemesen láthat, melynek egy­­része a Gyöngyösbokrétánál volt látható. A Néprajzi Múzeum termeiben ott van a ma­gyarság típusa és karaktere, ott vannak a vit­rinekben a néphagyományok emlékei, az öltö­zékek minden fajtája, a zekék és dolmányok, darócok és condrák, subák és szűrök remek sokasága. De ott láthatók a házak belső beren­dezései, a Dunántúl, a Felföld és Erdély falu­lakóinak bútorzata. Hatalmas vitrineket tölt meg a fazekasság, a magyar edények Baranyá­ból és Erdélyből, az alföldi fazekastárgyak, melyek különösen termékeiknek többféleségé­vel tűntek fel. És az épület csöndjében, ebben a gazdag és minden tekintetben kincses világban dol­goznak azok, akiket a magyar néplélek és a magyar motívumok megmentőinek lehet ne­vezni. Halkan és csendben dolgoznak ezek a férfiak, akiket csak elismerés és tisztelet illet meg. Nevüket ismeri jól a tudományos világ és ismerik mindazok is, akiknek kincs, felbe­csülhetetlen érték a néprajz és a néprajzi tu­domány. Érdemes kicsit közelebbről megte­kinteni őket, hiszen lelkes munkásságuk, fá­radhatatlan éjt nappallá tevő életük megér­demli a közfigyelmet. Mindnyájan, kivétel nél­kül, értéket jelentenek a tudomány számára. Bátky Zsigmond igazgató vezetése alatt dol­gozik ez az intézmény. Bátky azok közé a tu­dósok közé tartozik, akik elvonulva a közélet zajától, minden bombasztikus szerepléssel dolgozzák fel a látottakat és a megállapításo­­kat. Közel negyven esztendeje dolgozik már a Nemzeti Múzeumban és munkásságának ered­ménye rengeteg tanulmány, melyek a külön­böző folyóiratokban jelentek meg. Társszer­kesztője volt a Földrajzi Közleményeknek, a közismert, kitűnő Zsebatlasznak és társszer­kesztője most is az Etnografiá­nak­, ennek az értékes, folklorisztikával és etnográfiával fog­lalkozó folyóiratnak. Annak idején nagy feltű­nést keltett a települések szerint beosztott nép­rajzi térképe és a néprajzi múzeumok szerve­zéséről írt Útmutatója, ahol eredeti, egészen önálló szempontokkal adta meg véleményét és tájékoztatását. A Föld és népeinek sorozatá­ban jelent meg a Magyarország néprajza re­mek adatokkal, értékes megfigyelésekkel gaz­dagított kötet. Igazgatása alatt a Nemzeti Mú­zeum néprajzi tára nagy fejlődésen ment át és mindenki csak azt kívánhatja, hogy Bátky Zsigmond mélyen tudományos irányítása mel­lett fejlődjön továbbra is ez az intézet. És szólnunk kell Madarassy László dr. igaz­gató-erről. Akik olvasták a Nomád pásztor­kodás című értékes könyvét, azok már fiatal korában megállapíthatták a kiváló professzor felfelé ívelő pályáját. Madarassy László tulaj­donképpen Hermann Ottó utóda, a pásztor- és a halászéletet, az ősfoglalkozást kutatja. Kecskeméten született, elemi iskoláit a Kis­kunság egyik pusztáján végezte és itt szívódott fel vérébe a puszta utáni rajongás, a pusztai népek megbecsülése. Irodalmi működése egyike a legszebbeknek. Munkásságát füzetek, kötetek egész sora, az Etnográfia és a Nép­rajzi Értesítő hasábjai őrzik. Felejthetetlenül szépek a pásztortülkökről és a dunántúli tük­rösökről szerkesztett monográfiái. Főtitkára immár tizenhárom esztendő óta a Magyar Néprajzi Társaságnak, szerkesztője az Etno­­gráfia-Népélet című néprajzi szakfolyóiratnak, igazgató-őre a Néprajzi Múzeumnak és mind­amellett a sokféle elfoglaltság mellett fáradha­tatlanul dolgozik. A tél folyamán jelenik meg a művészkedő magyar pásztorokról írott könyve. Bartucz Lajos dr. nevét mindenki ismeri. Török Aurél tanítványa, aki a világhírű ma­gyar antropológus mellett fejlődött azzá, aki ma Bartucz Lajos. Már 1905-ben másodéves egyetemi hallgtó korában a budapesti Tudo­mányegyetemen antropológiai intézetének volt a tanársegéde, hol később, mint adjunktus működött. Most a Néprajzi Múzeumban dolgo­zik, hol tíz év alatt a magyarság antropológiá­jára vonatkozó, igen értékes embertani gyűjte­ményt létesített. Minden hitelkedés nélkül el lehet mondani, hogy gyűjteményének csodá­jára járnak a külföldiek. Tudományos mun­kássága főleg a magyarság és Magyarország régi népeinek raszantropológiájára vonatko­zik. Neve a közvélemény előtt akkor vált is­mertté, amikor az első és második Apaffi Mi­hályt, valamint az aradi vértanukat exhu­málta. Ugyancsak ő tárta fel Martinovics Ig­nác és társainak nyughelyét, valamint exhu­málta Magyarország török szentjét, Gül Ba­bát és 1931-ben a Bánk bán felejthetetlen köl­tőjét, Katona Józsefet a kecskeméti temető­ben. Jelenleg az egyetemen az antropológia meghívott előadója. Viski Károly és Győrffy István neve nemzet­közi viszonylatban is elismert. Akik ismerik Viski professzort, azok csak elismeréssel szól­hatnak erről a komoly hangú, nagy felkészült­ségű tudósról. A népélet, a táncok és a nép­szokások kutatója ő. Irodalmi értékű tanulmá­nyaiból csodálatosan tárul fel ez a világ, mely ősi hagyományokon keresztül fejlődött és egy­ben az ősi hagyományok megőrzője is. Ki ne emlékezne arra, akinek csak valami köze van a néprajzhoz, hogyan írtak egy-két esztendő­vel ezelőtt Viski Károlyról a külföldi lapok. Egy munkát ismertettek, a Volksbrauch der Ungarn, melyben a magyar népéletet ismer­tette külföld számára Viski professzor. Még Ausztráliába is eljutott ennek a könyvnek a híre és maga a könyv is. Az egyik Sidney-i lap, mint a legkitűnőbb etnográfiai könyvről írt cikkében. A Volksbrauch der Ungarn az utóbbi évek egyik legkitűnőbb propagandája volt országunk számára ... És a cifraszűr nagy barátja, Győrffy István, a Néprajzi Mú­­zeum osztályigazgatója. Vaskos kötetet írt er­ről a magyar különlegességről, hol teljes vi-'f­­ágosságot derített mindazokra az érdekes kér­­désekre, melyek a cifraszű­r körül kifejlődtek. Azt is lehet mondani, hogy ebben a remek képekkel diszített, impozáns kötetben Győrffy professzor a cifraszűr életét és halálát irta meg. Mert, sajnos, veszendőbe van már ez a népies kincsünk, rózsa, a szekfű és rozma­ringvirágokkal diszített, szűrszabók által raj­zolt vonalak. Győrffy volt az, aki kimutatta, hogy az elstilizált díszítések, a tulipán, a pál­­­vaszem és a keleti hagyományokat felfedezni­­ akaró rajongóik megállapításai nem felelnek meg az igazságnak. Győrffy mutatta ki azt a­­ nagy igazságot, hogy a cifraszűr története ép­pen azt bizonyítja, hogy a magyarság őrzi a hagyományokat és teljes frisseségében él, ha módja és alkalma van rá az eredeti művészi­ alkotások meglátására. Győrffy professzor ku­tatásai, melyek állandó vidéki utakra szólítják f őt, mindig értékes eredményekkel záródnak és­ ezért e népélet barátai állandóan várják újabb tanulmányait, munkáit. Szólnunk kell Ebner Sándor dr.-ról, a kо­­lozsvári kegyesrendi gimnázium valamikori ta­nulójáról. Apáthy professzor intézetében vég­zett zoológiai tanulmányokat, tanulmányainak­ eredményeit a lipcsei folyóiratban, az Archiv für Zeitforschung-Ъап ismertette. A csiksom­­lyói tartóképzőben eltöltött tanársága idején kedvelte meg a székely népet és lett a néprajz­­ kutatója. A háború azonban kettévágta a fiatal tudós munkásságát s ötévi hadifogság után került a Néprajzi Múzeumba. Ettől kezdve a néprajzi kutatásoknak szentelte minden idejét, biológiai kutatókészségét és módszereit érvé­nyesítve, a tárgyi néprajz megfigyelésével. Kedvenc tárgyköre a magyarság oly gazdag kendermunkája, gazdag tárgyi anyagának gyűjtése a magyar művelődéstörténet jelentős lépése. Felkutatta a Bodrogköz régi népéletét, melyről A föld és ember-ben települési föld­rajzi tanulmányt irt. Több tanulmányban is­mertette a nép építkezését, a magyarság élő népszokásait és táncait, melyeknek írásban és képben való megörökítését folytatja. Szép mozgófényképanyagot szedett össze és ő adta kerek csokorba kötve a kitűnő Paulini Bélá­nak a Gyöngyösbokréta állomásait, ahol le­szállhat, hogy megtalálja az elrejtett magyar kincseket... Bátky Zsigmond Madarassy Károly Bartucz Lajos Viski Károly Győrffy István Ebner Sándor Hónaljáról szőrszálait a «Sr. MOLLISSON depilátor eltávolítja

Next