Magyarság, 1933. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-10 / 205. szám
10 Meghalt Feysal Iraki király Mint Bernből jelentik, péntekre virradó éjszaka egyik ottani szállóban szívszélhüdés következtében hirtelen elhunyt Feysal, Irak királya. A király már hosszabb ideje Svájcban üdült, de nemrég vissza kellett hirtelen utaznia fővárosába, Bagdadba, az országában lévő keresztény asszírok ellen elkövetett atrocitások miatt. Ezek a vérengzések ugyanis Angliában olyan erős hatást tettek, hogy a király trónját féltette már Anglia neheztelése miatt. Az angol nagykövettel történt megállapodás után visszautazott Svájcba, ahová két nappal halála előtt érkezett meg. Az elhunyt király Husszein arab törzsfőnök fia volt és apjával együtt a világháborúban a török hadsereg vezérkarához tartozott, de innen mindketten megszöktek és Angliához csatlakoztak. 1308 óta szították az araboknál a törökellenes hangulatot és ennek a mozgalomnak állt élére Husszein és fia. Feysal az Angliához csatlakozott arab segítőcsapatok parancsnokaként vonult be 1918-ban Damaszkuszba és Szíria királyává kiáltatta ki magát. Az volt a nagyszabású terv, hogy Iledzsaszból, Szíriából és Mezopotámiából hatalmas arab birodalmat állítanak fel, csak hogy Szíriát elfoglalták a franciák és Feysalt még 1920-ban kiűzték Damaszkuszból. A trónvesztett király Londonba menekült, s angol pártfogói a következő évben hozzásegítették az iraki királysághoz, melyre népszavazás útján választották meg. Apja Hedzsasz királya lett, de 1924-ben elűzte onnan Ibn Szaud vahabita főnök. A tervezett nagy arab államból nem maradt más, mint a Jordánon túl fekvő emírség és az újonnan felállított iraki királyság, mely angol mandátumterület volt és csak az idén mondott le Anglia a mandátumról és járult hozzá, hogy Irak mint független ország léphessen be a népszövetségbe. Feysal király holttestét bebalzsamozták és Bernből Brindisibe, onnan pedig vasárnap egy angol cirkáló fedélzetén Haifába viszik. Haifából angol katonai repülőgépen szállítják Jeruzsálembe, majd végleges temetési helyére Bagdadba. Halálának hírére Bagdadban rögtön királlyá kiáltották ki huszonegyéves fiát, Ghazi emirt és azonnal meg is koronázták. Az új király Anglia egyik legelőkelőbb főiskoláján nevelkedett. Párisból jelentik. Az esti lapok szenzációsan ható tudósításokat közölnek Bernből, amelyek szerint különböző gyanús körülményekből arra következtetnek, hogy Feysal királyt megmérgezték s az elhunyt király hozzátartozói a boncolás elrendelését kérték volna. Ezzel szemben londoni jól értesült politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem lehet hitelt adni a Feysal király halálával kapcsolatban elterjedt fantasztikus híreknek. Rámutatnak Londonban arra is, hogy csaknem kivétel nélkül minden ázsiai uralkodó letelen halála hasonló híresztelésekre adott alkalmat a múltban. Pótlékot kérnek a hadviselt dijnokok A következő sorokat kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Örömmel olvastuk a Magyarságban a dijnokok ügyével foglalkozó cikekket. Engedje meg Szerkesztő Úr, hogy egy régi sérelmünket b. lapjukban szóvátegyem. Köztudomású, hogy a háborúban résztvett közalkalmazottak részére úgynevezett hadipótlékot állapítottak meg. A tisztviselők és a többi alkalmazottak ezt a csekély összegű külön járandóságot a háború szenvedéseiért, megpróbáltatásaiért fájdalomdíj és kárpótlás címén kapják. Ezt az illetményt kiutalják a fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek, a kezelőknek, az altiszteknek, szóval valamennyi kategóriában szolgáló állami, községi és vármegyei alkalmazottaknak, csupán a közhivatalok örök mellőzésben részesülő alkalmazottai, a bijnokok nem kapják meg ezt a néhánypengős havi háborús pótlékot. A tisztviselőknek egy évre 86 pengő hadipótlék jár, az altiszteknek pedig ennek az összegnek a felét, 43 pengőt utalványoznak. Kérdezzük az illetékes tényezőktől, mivel szolgáltunk rá mi, dijnokok, erre a mellőzésre is. A napidíjasokat kizárják az utazási kedvezményekből, mi kölcsönt sem kaphatunk, előleget se adnak, legalább a háborús szolgálat szempontjából ne tegyenek közöttünk különbséget, mert hiszen mi éppen úgy ott álltunk a tűzvonalban és védtük hazánkat, mint azok a szerencsésebb kollégáink, akiket már előléptettek a fizetési osztályokba. Tisztelettel kérjük és várjuk a dijnoki hadipótlék mielőbbi utalványozását. Egy hadviselt dijnok. HIRDESSEN A MAGYARSÁGBAN, EREDMÉNYES LESZ! 1933 szeptember 10, vasárnap МД 1»ЖАД8Ж«я A Gyöngyösbokréta felejthetetlenül él mindazoknak az emlékezetében, akik Szent István hetében a Tisza Kálmán-téri színházban szemtől-szembe álltak a magyar népélet színpompás világával. Tudjuk jól, a külföldiek is elragadtatva nyilatkoztak a látottakról és az a tapsorkán, mely az egyes számokat kísérte, nemcsak a szereplőknek, hanem az egész magyar népléleknek szólt. Ezen a héten mindenki előtt kitárult az a színpompás világ, mely ma már, sajnos, jóformán csakis az ország rejtett zugaiban található meg. Sok oka van annak, hogy miért pusztult el különösen az utóbbi évtizedekben a népies ruházat és miért veszett el a hagyományokon és tradíciókon kifejlődött, évszázadokon át megőrzött népszokások csodája. Azonban a Gyöngyösbokréta feltámadt és ma már tudjuk, hogy a külföldiek számára s a mi számunkra is Szent István hetében a legnagyobb vonzóerőt ez fogja jelenteni. Szinte kívánkozik mindenki számára az, hogy meglátogassa most a Néprajzi Múzeumot, ahol egyetemesen láthat, melynek egyrésze a Gyöngyösbokrétánál volt látható. A Néprajzi Múzeum termeiben ott van a magyarság típusa és karaktere, ott vannak a vitrinekben a néphagyományok emlékei, az öltözékek minden fajtája, a zekék és dolmányok, darócok és condrák, subák és szűrök remek sokasága. De ott láthatók a házak belső berendezései, a Dunántúl, a Felföld és Erdély falulakóinak bútorzata. Hatalmas vitrineket tölt meg a fazekasság, a magyar edények Baranyából és Erdélyből, az alföldi fazekastárgyak, melyek különösen termékeiknek többféleségével tűntek fel. És az épület csöndjében, ebben a gazdag és minden tekintetben kincses világban dolgoznak azok, akiket a magyar néplélek és a magyar motívumok megmentőinek lehet nevezni. Halkan és csendben dolgoznak ezek a férfiak, akiket csak elismerés és tisztelet illet meg. Nevüket ismeri jól a tudományos világ és ismerik mindazok is, akiknek kincs, felbecsülhetetlen érték a néprajz és a néprajzi tudomány. Érdemes kicsit közelebbről megtekinteni őket, hiszen lelkes munkásságuk, fáradhatatlan éjt nappallá tevő életük megérdemli a közfigyelmet. Mindnyájan, kivétel nélkül, értéket jelentenek a tudomány számára. Bátky Zsigmond igazgató vezetése alatt dolgozik ez az intézmény. Bátky azok közé a tudósok közé tartozik, akik elvonulva a közélet zajától, minden bombasztikus szerepléssel dolgozzák fel a látottakat és a megállapításokat. Közel negyven esztendeje dolgozik már a Nemzeti Múzeumban és munkásságának eredménye rengeteg tanulmány, melyek a különböző folyóiratokban jelentek meg. Társszerkesztője volt a Földrajzi Közleményeknek, a közismert, kitűnő Zsebatlasznak és társszerkesztője most is az Etnografiának, ennek az értékes, folklorisztikával és etnográfiával foglalkozó folyóiratnak. Annak idején nagy feltűnést keltett a települések szerint beosztott néprajzi térképe és a néprajzi múzeumok szervezéséről írt Útmutatója, ahol eredeti, egészen önálló szempontokkal adta meg véleményét és tájékoztatását. A Föld és népeinek sorozatában jelent meg a Magyarország néprajza remek adatokkal, értékes megfigyelésekkel gazdagított kötet. Igazgatása alatt a Nemzeti Múzeum néprajzi tára nagy fejlődésen ment át és mindenki csak azt kívánhatja, hogy Bátky Zsigmond mélyen tudományos irányítása mellett fejlődjön továbbra is ez az intézet. És szólnunk kell Madarassy László dr. igazgató-erről. Akik olvasták a Nomád pásztorkodás című értékes könyvét, azok már fiatal korában megállapíthatták a kiváló professzor felfelé ívelő pályáját. Madarassy László tulajdonképpen Hermann Ottó utóda, a pásztor- és a halászéletet, az ősfoglalkozást kutatja. Kecskeméten született, elemi iskoláit a Kiskunság egyik pusztáján végezte és itt szívódott fel vérébe a puszta utáni rajongás, a pusztai népek megbecsülése. Irodalmi működése egyike a legszebbeknek. Munkásságát füzetek, kötetek egész sora, az Etnográfia és a Néprajzi Értesítő hasábjai őrzik. Felejthetetlenül szépek a pásztortülkökről és a dunántúli tükrösökről szerkesztett monográfiái. Főtitkára immár tizenhárom esztendő óta a Magyar Néprajzi Társaságnak, szerkesztője az Etnográfia-Népélet című néprajzi szakfolyóiratnak, igazgató-őre a Néprajzi Múzeumnak és mindamellett a sokféle elfoglaltság mellett fáradhatatlanul dolgozik. A tél folyamán jelenik meg a művészkedő magyar pásztorokról írott könyve. Bartucz Lajos dr. nevét mindenki ismeri. Török Aurél tanítványa, aki a világhírű magyar antropológus mellett fejlődött azzá, aki ma Bartucz Lajos. Már 1905-ben másodéves egyetemi hallgtó korában a budapesti Tudományegyetemen antropológiai intézetének volt a tanársegéde, hol később, mint adjunktus működött. Most a Néprajzi Múzeumban dolgozik, hol tíz év alatt a magyarság antropológiájára vonatkozó, igen értékes embertani gyűjteményt létesített. Minden hitelkedés nélkül el lehet mondani, hogy gyűjteményének csodájára járnak a külföldiek. Tudományos munkássága főleg a magyarság és Magyarország régi népeinek raszantropológiájára vonatkozik. Neve a közvélemény előtt akkor vált ismertté, amikor az első és második Apaffi Mihályt, valamint az aradi vértanukat exhumálta. Ugyancsak ő tárta fel Martinovics Ignác és társainak nyughelyét, valamint exhumálta Magyarország török szentjét, Gül Babát és 1931-ben a Bánk bán felejthetetlen költőjét, Katona Józsefet a kecskeméti temetőben. Jelenleg az egyetemen az antropológia meghívott előadója. Viski Károly és Győrffy István neve nemzetközi viszonylatban is elismert. Akik ismerik Viski professzort, azok csak elismeréssel szólhatnak erről a komoly hangú, nagy felkészültségű tudósról. A népélet, a táncok és a népszokások kutatója ő. Irodalmi értékű tanulmányaiból csodálatosan tárul fel ez a világ, mely ősi hagyományokon keresztül fejlődött és egyben az ősi hagyományok megőrzője is. Ki ne emlékezne arra, akinek csak valami köze van a néprajzhoz, hogyan írtak egy-két esztendővel ezelőtt Viski Károlyról a külföldi lapok. Egy munkát ismertettek, a Volksbrauch der Ungarn, melyben a magyar népéletet ismertette külföld számára Viski professzor. Még Ausztráliába is eljutott ennek a könyvnek a híre és maga a könyv is. Az egyik Sidney-i lap, mint a legkitűnőbb etnográfiai könyvről írt cikkében. A Volksbrauch der Ungarn az utóbbi évek egyik legkitűnőbb propagandája volt országunk számára ... És a cifraszűr nagy barátja, Győrffy István, a Néprajzi Múzeum osztályigazgatója. Vaskos kötetet írt erről a magyar különlegességről, hol teljes vi-'fágosságot derített mindazokra az érdekes kérdésekre, melyek a cifraszűr körül kifejlődtek. Azt is lehet mondani, hogy ebben a remek képekkel diszített, impozáns kötetben Győrffy professzor a cifraszűr életét és halálát irta meg. Mert, sajnos, veszendőbe van már ez a népies kincsünk, rózsa, a szekfű és rozmaringvirágokkal diszített, szűrszabók által rajzolt vonalak. Győrffy volt az, aki kimutatta, hogy az elstilizált díszítések, a tulipán, a pálvaszem és a keleti hagyományokat felfedezni akaró rajongóik megállapításai nem felelnek meg az igazságnak. Győrffy mutatta ki azt a nagy igazságot, hogy a cifraszűr története éppen azt bizonyítja, hogy a magyarság őrzi a hagyományokat és teljes frisseségében él, ha módja és alkalma van rá az eredeti művészi alkotások meglátására. Győrffy professzor kutatásai, melyek állandó vidéki utakra szólítják f őt, mindig értékes eredményekkel záródnak és ezért e népélet barátai állandóan várják újabb tanulmányait, munkáit. Szólnunk kell Ebner Sándor dr.-ról, a kоlozsvári kegyesrendi gimnázium valamikori tanulójáról. Apáthy professzor intézetében végzett zoológiai tanulmányokat, tanulmányainak eredményeit a lipcsei folyóiratban, az Archiv für Zeitforschung-Ъап ismertette. A csiksomlyói tartóképzőben eltöltött tanársága idején kedvelte meg a székely népet és lett a néprajz kutatója. A háború azonban kettévágta a fiatal tudós munkásságát s ötévi hadifogság után került a Néprajzi Múzeumba. Ettől kezdve a néprajzi kutatásoknak szentelte minden idejét, biológiai kutatókészségét és módszereit érvényesítve, a tárgyi néprajz megfigyelésével. Kedvenc tárgyköre a magyarság oly gazdag kendermunkája, gazdag tárgyi anyagának gyűjtése a magyar művelődéstörténet jelentős lépése. Felkutatta a Bodrogköz régi népéletét, melyről A föld és ember-ben települési földrajzi tanulmányt irt. Több tanulmányban ismertette a nép építkezését, a magyarság élő népszokásait és táncait, melyeknek írásban és képben való megörökítését folytatja. Szép mozgófényképanyagot szedett össze és ő adta kerek csokorba kötve a kitűnő Paulini Bélának a Gyöngyösbokréta állomásait, ahol leszállhat, hogy megtalálja az elrejtett magyar kincseket... Bátky Zsigmond Madarassy Károly Bartucz Lajos Viski Károly Győrffy István Ebner Sándor Hónaljáról szőrszálait a «Sr. MOLLISSON depilátor eltávolítja