Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FIL.A VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIAI HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GAR megjelenik hétfő kivételével minden. BUDAPEST, 1933 NOVEMB FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. TELEFON: *278—99 (25 MELLÉKALL.). LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62. POSTAFIÓK 129. FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. ESKÜ-UT 6. FÉLEM. T.: *888 66. (4 MELLÉKALL.) POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28990. NTEK XIV. ÉVFOLYAM, 249. (3796.) SZÁM. ÚJ VILÁG FELÉ IRTA: MILOTAY ISTVÁN VIII. A rendszer végletei Bernát István a múlt század kilencvenes éveiben, tehát alig huszonöt évvel a kiegyezés után, amely Magyarországon a liberális kapitalizmus kibontakozásához az előfeltételeket megnyitotta, Változások küszöbén című politikai tanulmányában a rendszer addigi eredményeiről a következő összefoglalást adja„A nagytőke vállalatainál levő szinekurák, az a gazdasági hatalom, melyet a milliók adnak, egyesülve a kormánytól függő ezernyi állás által juttatott befolyással, évek során át elég volt arra, hogy a rendszert a gyökeres változásoktól és a bukástól megóvja. Malmok, a kőszénbányák, vasgyárak, az erdők nagy része, petróleum stb. a nagytőke és a kormány kezében van. Mögötte egy kellően preparált s a nagyipar érdekei iránt kellő fogékonysággal bíró többséginek kellene gyakorolni az ellenőrzést és bírálatot. Milyen lehet ez a bírálat és ellenőrzés, azt lehet ugyan sejteni már a priori is, de leginkább megítélhetjük eredményeiből. Társadalmunk és törvényhozásunk sietett megteremteni, most pedig engedi megszilárdulni azt a helyzetet, melyben mint egy francia író panaszolja, a tömeg ki van szolgáltatva a nagytőkének, a kisbirtokosok a nagyoknak, a közhatalom az abszolutizmus maradványainak s a nagyvagyonoknak szolgálatában áll, a pénz, a mozgótőke pedig, eltávolíttatván azon ellensúlyok, amelyek egykor hatalmát kisebbíthették, a társadalomban lassanként a legfőbb fokon magaslik ki, mint az a fa, amely közül a többit kivágták. Ez a rendszer az, amelyben a kormány saját, jogtalanul alkalmazott hatalmán kívül legerősebb támaszát azoknak a millióknak köszönheti, amelyeket be nem vallott forrásokból kapott s a választásokra elköltött. Ez a rendszer az, amelyben a névleges politikai szabadsággal szemben a nagy tömegnek gazdasági szolgasága áll. Ha némelyek előtt kívánatosnak tűnnék föl, hogy e hínárból, mely szabadságunkat és fejlődésünket megfojtással fenyegeti, valamiképpen kimeneküljünk, azoknak kénytelenek leszünk bevallani, hogy ez igen nehéz. Hazánkban az eszméknek, a kimondott és meg nem cáfolt igazságoknak nincs oly hódító erejük, hogy értük százan és ezren lennének hajlandók azonnal tűzbe menni. A becsületes hazafiak pártja szervezetlen, sőt nem is létezik. Az ellenség erős és őrzi zsákmányát. Mivel akarjuk áttörni falankszát? Itt alaposan és gyorsan csak egy nagy nemzeti szerencsétlenség segíthet, amely kimutatja a haladás ferde irányát, vagy egy olyan esemény, mely az óramű fékezőjét eltávolítva, gyors esésbe hozza a súlyokat s hamar lejáratja a művet. Csak az a kérdés, nem fog-e ebbe a drasztikus eljárásba belehalni maga a beteg?“ Ugyanő megállapítja, hogy az 1880-tól 90-ig terjedő tiz esztendő alatt, miközben mindenki gazdasági felvirágzásról beszél és annak jelenségeire hivatkozik, száznyolcvanezer ember volt kénytelen elhagyni Nagymagyarországot, hogy meszsze idegenben, a tengerentúl keressen magának munkát és egzisztenciát. És ezekkel a jelenségekkel párhuzamosan nőtt a hivataléhesség, a bürokratizálódás folyamata. A statisztika adatai szerint 1880-ban már 28.000 köztisztviselő volt Magyarországon. Ausztriában, amely egyike volt a legbürokratikusabb államoknak, tízezer lélekre 209 hivatalnok esett, nálunk ugyanekkor már kétszáz. Az a nagy nemzeti szerencsétlenség, amelynek bekövetkezésétől Bernát István egy új közszellem és egy új politikai és gazdasági rendszer kialakulását várta, a háborúban, a forradalmakban s Magyarország tragikus földarabolásában azóta szörnyű módon bekövetkezett. Mindez, azonban nemcsak hogy semmit se változtatott a liberális kapitalista rendszer fönnmaradásán és további kifejlődésén, ellenkezőleg, Csonkamagyarország s a trianoni béke óta követett politikánk adták meg az újabb életföltételeket ahhoz, hogy ez a rendszer soha nem sejtett végletekig kibontakozhassék. A magyar bankkoncentrációról az 1914-ben megjelent statisztikai adatok szerint, közvetlenül a háború előtt már öt nagy pénzintézet rendelkezett a magyar mozgótőke nyolcvan százalékával. Ezek az intézetek fölszívták, különféle formák, között érdekkörükbe vonták és magukba olvasztották a vidéki bankok és takarékpénztárak nyolcvan százalékát. Ugyanezek az intézetek 1914-ben több mint háromszáz nagyipari vállalatot kontrolláltak. A háború alatt és a háború után még erősebb tempóban folytatódott ez a kapitalista és nagyipari koncentrációs eljutott teljes betetőzéséhez. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt, a konszolidáció által követett gazdasági és iparpolitika, a végletekig űzött vámvédelem, az ipari monopóliumok, a különböző formákban nyújtott adókedvezmények formájában tempójában és arányaiban is ad abszurdum fokozta ezt az irányzatot. Ez jutott kifejezésre a kartelek és trösztök rendszerének iszonyú hálózatában s azokban a családi jellegű, kapitalista érdekeltségekben, amelyek az ipari élet egyes ágazatai, a szén, a szesz, a bőr, a cukor vagy a vasipar s ezzel a legfontosabb közfogyasztási cikkek fölötti uralmat szinte hitbizományok formájában kevesek kezén koncentrálták. Szádeczky Kardos Tibor a Közgazdasági Szemle 1933 májusi számában a hivatalos statisztikai adatok alapján kimutatta, hogy 1928 óta, tehát három év alatt, Csonkamagyarországon az évi 50.000— 100.000 pengős jövedelmű adózók száma 753-ról 1240-re, tehát majdnem a duplájára emelkedett. Azoknak száma pedig, akik százezer pengőnél nagyobb évi jövedelem után fizetnek adót, 216-ról 447-re szökött, tehát szintén megkétszereződött. „Némi része lehet ebben az emelkedésben, úgymond, talán az adókivetés szigorúságának is, de a hivatalos adatokból leszűrődő tanulság a jelenlegi, általánosan kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett a jövedelemeloszlás szempontjából figyelmet érdemel!“ Micsoda rettentő számok ezek! — tegyük hozzá mindjárt. Kiknek volt módjukban e három év alatt, a zuhanás, a csőd, az általános pusztulás katasztrófája közben, ötven- és százezer pengőn felüli jövedelmeiket és azok számát megduplázni, akik e jövedelmeket élvezik? A földbirtokosok vagy a tisztviselők köreiből kerültek volna ki ezek? Micsoda rendszer az, amely az általános lekoldusodás közepette az ilyen eltolódásokat, az ilyen aránytalanságot lehetővé teszi? Kibírhatja ezt egy még oly erős nemzeti szervezet is? És nézzük mindennek az ellenképét. Éber Antal megállapítása szerint Csonkamagyarországon a nemzeti összjövedelem 1928 óta legalább a felére csökkent. Szigethy Gyula becslése szerint 1931-ben ez a nemzeti jövedelem nem haladta meg a 2500 millió pengőt, vagyis a két és félmilliárdot, a négy év előtti négy milliárddal szemben. Levatich László a Közgazdasági Szemle 1933 márciusi számában a közterhek és a nemzeti jövedelem eloszlásáról szóló tanulmányában megállapítja, hogy az őstermelés a tiszta nemzeti jövedelemnek csak egy harmadát produkálja. Az őstermelés szolgáltatja a nagyipar nyersanyagát, az általa termelt élelmiszereket fogyasztják a gyáripari és kézműipari munkások és az ország egész lakossága s a külföldről behozott nyersanyagokat is az agrártermékek exportjával fizetjük meg. Statisztikai számítások mégis arra az eredményre vezetnek, hogy a mezőgazdaság nettó jövedelméből az ő számára csak annyi marad meg, amennyit saját termeléséből táplálkozásra kell fordítania. Adót és kamatot fizetni s ipari cikkeket vásárolni saját maga és üzemei számára, ebből a jövedelemből már képtelen. Hogy is tehetné ezt, mikor 660 millió pengő bruttó készpénzbevétellel rendelkezik, amelyet hitelkamatok címén 170 millió pengő, évi közteher címén 490 millió pengő terhel, összesen tehát éppen annyi, mint a bruttó bevétele. Ezek a számok ridegen azt jelentik, amit különben a népszövetségi biztos hivatalos jelentései ugyanilyen ridegséggel megállapítanak, hogy Csonkamagyarországon csak egyetlen foglalkozási ág jövedelmező s az is idegen kezekben, mint egy roppant központi motor, mint egyetlen óriási szivattyútelep, szív föl és emel ki magához minden erőt, a nemzeti társadalom fizikai és szellemi erőfeszítéseinek úgyszólván minden anyagi eredményét. Vessük még ide ezeknek az eltolódásoknak demonstrálására a gyáripari statisztika következő adatait: 1924-től 1926-ig 3287 ipartelep volt üzemben Csonkamagyarországon. Ezeknek tulajdonosai közül 1349 volt zsidó, az 1159 katolikussal s az 520 protestánssal szemben. Ezek a számok azonban bizonyos mértékig szépítik a valóságot, mert a részvénytársaságoknál az ügyvezetőigazgatók vallása van kitüntetve a részvénytulajdonosok vallása helyett. Matolcsy Miklós, akinek a mezőgazdasági munkanélküliségről szóló tanulmánya olyan nagy feltűnést keltett, a magyar mezőgazdaság jelenlegi állapotáról szóló munkájában kimutatja, hogy Csonkamagyarországon 1417 zsidó nagybirtokos kezén 509.764 katasztrális hold föld van. Az 1920. évi népszámlálási statisztika szerint a száz katasztrális holdnál nagyobb zsidóbérlők száma 1030 volt, vagyis az e kategóriába tartozó bérlők 35,4 százaléka. Ha figyelembe vesszük az áttért és egyéb, statisztikaillag fel nem tüntethető zsidó birtokosaikat és bérlőket, úgy azt találjuk, hogy a zsidók kezén több mint 1,5 millió kátatasztrális hold birtok van, vagyis, hogy, az 500 katasztrális holdnál nagyobbgazdaságaink 5,3 millió kát. hold terül létéből egyrészt mint saját tulajdon, másrészt mint bérlet 15 millió kát. hold áll zsidó vezetés alatt. De ha az ebbel kategóriába tartozó 1,4 millió kát. hold erdőgazdaságot számításainkból kihagytuk, melyeknek, mint előbb láttuk, csak öt százaléka van bérlők kezén, úgy arra a meglepő eredményre jutunk, hogy az500 kát. holdnál nagyobb szántóföldi birtokok több mint 47,5 százalékán zsidó vállalkozók gazdálkodnak. Hogy az utolsó tíz esztendő alatt, tehát 1930- ban hogy alakultak a földbirtokviszonyok, erre vonatkozólag a statisztikai adatok még ismeretlenek. De hogy ezt az irányzatot csak tovább fokozták és eredményeit csak erősítették, ahhoz azt hisszük, nem férhet semmi kétség. Vessük ide ennek az eltolódásnak kiegészítéséül Steuer Györgynek a mezőgazdasági munkanélküliségre vonatkozó, adatait, amelyek szerint 1920-ban Csonkamagyarországon 252.000 olyan mezőgazdasági munkás találtatott, akit két a magyar agrikultura egész éven át nem tudott többé foglalkoztatni s akik még azt a sorsot se választhatták, hogy, a nagyindusztria ipartelepein a kereső városi proletariátus számát szaporíthassák. Kilencszáz év alatt, mióta Magyartország a nyugati keresztény államok sorába lépett, sohase történt meg veünk, még a török hódítás után, a neoakvisztika korában sem, mikor egész országrészek új gazdát cseréltek, sohase történt meg, hogy ennyi magyar föld menjen át rövid idő, négy-öt évtized alatt, idegen kézre és sohase törttént meg, hogy idegen tényezők ilyen részt kerítsenek magukhoz a gazdasági élet erőiből, a politikai és hatalmi beffolyásból, mint a liberális-kapitalista rendszer félszázada alatt. Miközben mi a liberalizmus, a szabadverseny, a demokratikus fejlődés címén minden jogi, társadalmi és gazdasági védőszervezetünket, amely az egyes osztályokat s magát a nemzeti egészet védelmezte, feladtuk, lebontottuk, egy új, mindentnél koncentráltabb, öntudatosabb szervezettség nyomult belénk ellentállás nélk кцl, a korlátlan hódítás eszközeivel. A haladás, a szabadság, a gazdasági virágzás nevében a legborzasztóbb, legszövevényesebben kiépített, legkönyörtelenebb reakciós hatalom ez. Soha ilyen nem árl lett útjában se az igazi demokráciának, se a belső nemzeti fölemelkedésnek. Három évre röpítette külföldi jegybank kölcsönét a Magyar Nemzeti Bank Nagyjelentőségű megállapodást létesített a földi jegybankokkal, amelyeknek több mint Magyar Nemzeti Bank a bázeli nemzetközi 25 és félmillió aranydollárral tartozik a. fizetések bankjával, illetve azokkal a feut- Visszleszámítolási hiteleit, amelyeket eddig Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér