Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

2 MEINL GYULA RT. háromhónaponként 5, illetve 4 százalék ka­matfizetés kötelezettségével prolongált, a a Magyar Nemzeti Bank most névre kiállított pénztárjegytartozásokká alakított át, melyek­­ után csak évi egyszázalék kamatot, továbbá kétszázalék tőketörlesztést fizet. Három év tartamára rögzítette így tartozásait a Ma­gyar Nemzeti Bank és egyidejűleg vissza­kapja kiadott váltóit. Megállapodás jött­­ létre arra is, hogy a magyar jegybank 18 millió pengő értékű aranyat készleteiből rendkívüli kölcsöntörlesztésre fordít. A nagyjelentőségű adósságkonverzióról a következő hivatalos jelentést adták ki: Tizennyolcmillió pengő értékű aranyat fordítunk adósságtörlesztésre­ ­A nemzetközi pénzpiac válságának leg­súlyosabb szakában — 1931 május, június és július hónapjában — a Magyar Nemzeti Bank a pengő értékének megóvása céljából saját hitelét is latba vetette és részint a nemzetközi fizetések bankjától, részint több külföldi jegybanktól kölcsönöket vett igénybe; az erre irányuló hitelműveleteket a bank vezetősége az 1932. évi közgyűlés elé terjesztett évi jelentésében ismertette. Az megérkezett! „Kedves pajtás“ írta: Zombory Antal Az apja harangöntő volt s öngyilkos lett, amikor kiderült, hogy a fia nem­zetközi betörő. Ezt a hírt tudta róla s mindenki és arról is beszéltek, hogy mesés kalandokban vett részt. Nem csoda tehát, ha izgalommal vártuk, amik­kkor a fogházőr bejelentette érkezését. Négy napja sztrájkolt már s két napot emiatt a pincében töltött. Most azért­­tették fel hozzánk, a második emeletre, hogy Friedländer zsidó főztjétől kedvet kapjon az evéshez. Friedländer ugyanis, éppúgy, mint valamennyi zsidó, szesz­csalásért ült s kintről kapta a kosztot. A rokonok pedig naponta legfinomabb falatokról gondoskodtak, úgyhogy a rabkosztosoknak a nyála folyt. A fog­ház igazgatósága jól számított tehát, am­ikor Tivadart hozzánk osztotta be. Amikor megláttuk, első érzésünk nagy kiábrándulás és csalódottság volt. Ez hát a hires Tivadar, aki végigrabolta a rím­­éra előkelő hoteljeit? Vézna cingár alak volt, kopasz fejét tolta előre az ajtón s csak azután jött be a lába. A szöges bakancsok nagyobbnak tűntek, mint a melle. Tivadar arca is egészen fehér és színtelen volt s most a szemei is beestek. Szótlanul dőlt ágyára és aludni akart. Az őr azonnal ráütött a gumibottal. Tivadar ekkor fölült s mi­kor az őr kiment, szamárfület mutatott neki. Az esti vizsgálatnál már felesett az őrmesterrel s vacsorára vigan falatozott Friedländer libacombjából. Az őr öröm­mel jelentette az irodában, hogy Tiva­dar eszik. A nagyhasu algondnok meg­könnyebbülten sóhajtott föl. A Tivadar neki még rokona is volt...­­ . Engem kezdettől fogva csak „pajtás­nak“ szólított. Hiába neveztem „Tivadar urnak“, ő konokul kitartott a tegezés mellett s a vállamra veregetett. Min­denkivel barátságos viszonyban volt és senki sem tudta soha, hogy min töri a­­ fejét. Én azonban úgy látszik, megtet­szettem neki, s egy szép napon ideadta vádiratait, hogy olvassam el. Ami még hiányzott, azt elbeszélte maga. Ahogy elvégezte az építőipariskolát,­­apja becsületes harangöntő volt s iparosnak szánta a fiát is), kalandos természete nem hagyta nyugodni. Pá­­risba ment. Vonzotta valami ismeretlen vágy a nagy szállodák, a nemzetközi élet forgataga iránt. Egyelőre csak a konyháig jutott. Kuktának került egy kis szállodába, hamar megtanulta a nyelvet s egy év alatt már szakács lett. Pénze azonban sohsem volt elég s ezért eleinte esernyőlopással foglalko­zott a szállodában, ahol a becsületesség, tehetség és megbízhatóság mintaképé­nek ismerték. Nemsokára megunta ezt az életet s áttette székhelyét a Riviérára. Ide-oda lézengett, ödöngött a fürdő­helyeken, jól megtanulta a piemonti és délfrancia kiejtést, míg egyszer Monte­­carlóban tolmácsnak, portásnak és be­vásárlónak szerződtették. Tivadar elbe­szélései itt megszakadtak, mert el-el­­tévedezett s énekelt nekünk. Divatos táncdalokat, érzelmes chansonokat s es­tére vele dúdolta az egész zárka, hogy: Sous le bord de la Mediterrannée au soleil nous aimons ... * Szerette a kiskocsmákat — mesélte aztán tovább — s egyszer, amikor esze­­ágában sem volt lopni vagy betörni, magyar szó ütötte meg a fülét. Erősen figyelt a nagyobb társaságra, ahonnan a magyar hangok jöttek. Hatan voltak az asztalnál, de csak két férfi beszélt magyarul. Civakodtak. Zsákmányról volt szó. A hat ember kifogástalan ele­gánsával volt öltözködve, előkelő uta­zóknak gondolta volna őket, ha nem érti meg a beszédet, nagy meglepeté­sére azonban észrevette közöttük az­­ egyik ismert rendőrtisztviselőt s ekkor­­ megnyugodott. Biztosan hallucinált. Mégis csak előkelő társaságról van szó... A két magyar, mert kétségen kívül azok voltak, tovább veszekedtek s ő még jobban figyelt. Ekkor azonban észre­vette, hogy a rendőrtisztviselő is feléje néz, majd az egész társaság összesúg. Most már kiváncsi volt s várt. Rövid idő múlva a társaság szétoszlott s a rendőr­­kapitány leült az ő asztala mellé. — Hal­lottam, hogy lakást keres — kezdte fesztelenül, cigarettára gyújtva a beszél­getést. „Van nálam egy szép, olcsó szoba kiadó.“ — Ugye maga magyarul is tud — fordult hozzá beszélgetés köz­ben hirtelen a rendőrtisztviselő. Tivadar meglepetten, először le akarta tagadni, de egyszer életében becsületes volt. Hogyne tudnék, mindent értettem, amit odaát beszéltek. A rendőrtisztviselő má­sik cigarettára gyújtott, fizettek s bele­karolt Tivadarba, így mentek ki a kocsmából.Ő így került a bandába, amelynek or­gazdája lett. A vezér egy belga festő­művész volt, a társak egy olasz s két magyar. Az olasz aranyműves mestersé­gét hagyta ott a betörésért, a magyarok pedig itt éltek már talán tíz éve is. El­ismert tekintélyek voltak a „szakmá­ban.“ A belga organizálta meg a ban­dát s nem foglalkozott egyébbel, mint arany- és ékszernemük, elefántcsont dolgok és festmények megszerzésével. Tivadar ügyesen dolgozott. A rendőr­tisztviselő még jobban. Hat hónapig minden betörőt lefogtak a környéken, csak az ő bandájukat nem. Egyszer azonban ennek is vége lett. Tavadart fogták el és az olaszt először. Tivadar a nizzai fogházban hallgatott, mint a csuka, az olasz mindent ki­beszélt. Egymásután kerültek hurokra az összes társak, de csak jóval az ő ki­­szabadulása után. Tivadar ugyanis megszökött. Egy német csavargó is volt a nagyteremben, ahová becsukták s en­nek másnap szabadulnia kellett. A né­met bamba volt s Tivadar elhitetett vele egy mesét. Olyasvalamit, hogy ő is ki-­ szabadul, de csak holnapután, a hajója azonban már holnap indul. Röviden: a német nevét olvasták és Tivadar szaba­­dult. Négy nap alatt itthon termett. Szabadsága nem tartott sokáig. Huss vétkor álmából keltette föl „jóbarátja", a detektívfőnök. A rendőrségről azon­­ban megszökött. Az ügyészség fogházá­­ból is megszökött. Végül már csak lán­­cokkal sétálhatott. Ezt aztán megunta s elhatározta, hogy jól viselkedik. Közben éhségsztrájkot kezdett, hogy a tárgya­­lást hamar tartsák meg, így került hozzánk. összebarátkoztunk, Tivadar azonban egy szép napon mást tüntetett ki kegyei­­vel. Egy zsebmentőt, aki Znaimból ér­­kezett. Többet aztán nem tudtam róluk, mert kiszabadultam. Múlt évben olvas­­tam az újságokban, hogy Tivadart és znaimi társát a keleti pályaudvaron le­­tartóztatták. Kasszafuró lett. Sajnálni kezdtem. Telepatikus után úgy látszik megérezhette, mert levelet írt a fogház­­ból. „Kedves pajtás ...“ kezdte. S mi­­kor elmentem meglátogatni, minden fogházőr gyanús szemekkel nézte a hir­­hedt betörő „pajtását.“ ♦ Innen is kiszabadult, mert nem bizo­­nyítottak rá semmit. Engem azonban megtartott szeretetében, mert hat hó­­nap alatt két levelezőlapot kaptam tőle külföldről „Kedves pajtás“ alapon. Soha­sem válaszoltam s a lapokat elégettem, nehogy azt gondolja valaki is, hogy... A múlt hónapban Antibesből levelet hozott a posta „Kedves pajtás“ arról ér­­te­it, hogy végleg „lebukott.“ Vissza­­merészkedett Franciaországba ahonnan örökre „expulzé“ volt s még hozzá m­eg is fúrtak egy jókora hajú kasszát. Ta­gadni nem lehetett, öt év traveaux forcée, kényszermunka. Nemrég a fény­­képét is láttam. Egy francia lap fény­képet közölt a fegyencekről és „Kedves­­ pajtás“ közöttük ásott. Nem tudom, mi­­t kor ir legközelebb.. .2 ШШШг. 1931-ben visszafizetett összegek levonása után a még fennálló kölcsöntartozás 25.570.000 aranydollárnak megfelelő össze­get, vagyis kereken 1­6 millió pengőt tesz ki. A kölcsönök túlnyomó része, mint isme­retes, három havonként megújításra kerülő váltóleszámítolási hitel alakjában állott fenn; a kamatláb a múlt év vége óta évi 5 százalékot, a hitel egy része (5 millió dol­lár) után pedig évi 5 százalékot tett ki. A nemzetközi fizetések bankjának és ez érdekelt külföldi jegybankoknak a kooperá­ció eszméjéből kiinduló megértő magatartása folytán megnyílt a lehetősége annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank kölcsöntartozásainak rendezése céljából tárgyalásokat kezdemé­nyezzen, amelyek eredményesen befejeződ­tek. A létrejött megállapodás szerint a kölcsö­nök október 18-tól számított három év tar­tamára konszolidáltatnak és a kölcsönök fe­dezetéül visszleszámitolásba adott váltók ismét a bank szabad rendelkezése alá ke­rülnek; kivételt csak egy jegybank alkot, amely a megállapodásban szintén részt vesz ugyan, követelése azonban (kereken 20 millió pengő) továbbra is visszleszámitolási hitel alakjában marad fenn, kizárólag azért, mert alapszabályai a hitelezésnek más, a jelen esetben alkalmazható formáját nem engedik meg. A megállapodás értelmében a bank rend­kívüli törlesztést teljesít és erre a célra felső­sorban a hitelek folyósításakor visszatartott fedezetből még rendelkezésre álló összeget (kereken 2 millió pengőt, amely az érckész­letben kimutatva nincsen) használja fel; ugyanerre a célra fordít további 18 millió pengő értékű aranyat, amely az érckészlet­ből egy összegben kerül levonásba, tényleges kifizetése azonban csak részletekben (két és fél év alatt) történik meg. A megállapodás megkötése után nyomban esedékes törlesz­tés (mintegy 7 millió pengő) levonása után fennmaradó tartozás kereken 139 millió pengőt tesz ki, amelyből kereken 20 millió arra a jegybankra esik, amelynek követelése továbbra is az eddigi formában marad fenn, 119 millió pengő a többi hitelezőt illeti, bevándorlást. Az angol hatóságok utasították most a zsidó lakosságot, hogy ebben az év­ben semmiesetre se ünnepelje meg nyilváno­san az évfordulót, mint eddig, egyáltalában tartózkodjék az arabokkal szemben minden provokálástól, mert így is elég nehéz az el­­keseredett arabokkal szemben a zsidóságot megvédelmezni. Csütörtökre riadókészültségbe helyezték egész Palesztinában a rendőrséget és a kato­nai csapatokat, a fővároshoz vezető ország­utakon és az ország nagyobb városaiban páncélautós járőrök cirkáltak. A sok óvatos­sági rendszabály ellenére ismeretlen tettesek elvágták szerda éjjel a telefonvezetékeket Jeruzsálem és a többi város között. Ezen az éjjel újabb lövöldözések voltak Jeruzsálem­ben, de ezúttal nem vezettek komolyabb kö­­vetkezményekre. Az arabok legújabb takti­kája most az, hogy a házak tetejéről hegyes szegekkel dobálják tele az utcákat, hogy fel­tartóztassák a rendőri autókat. Az általános sztrájk teljes erővel tart tovább. Az arab la­pok megszüntették megjelenésüket, hogy til­takozzanak a kedden kihirdetett cenzúra és ostromállapot ellen. Az angol főbiztos György király kéziratára hivatkozva léptette életbe az ostromállapotot az egész ország területén. A főkormányzónak ostromállapot idején korlátlan diktátori hatalmat biztosít minden téren a törvény. Joga van bárkit letartóz­tatni, száműzni, mindennemű szállítóeszköz forgalmát ellenőrizni, a polgári egyéneket katonai bíróság elé utalni, bárkit hadiszol­gáltatásokra kötelezni, a magántulajdont ki­sajátítani vagy megsemmisíteni. A hadiállapot kihirdetésével a zsidóellenes tüntetések most inkább Transzjordániába és Irakba helyeződtek át. Szerdán délután Transzjordánia fővárosában, Ammanban, nagy zsidóellenes tüntetések voltak: több­­ezer főnyi tömeg vonult fel Abdullah emir palotája elé és zajosan tiltakozva a zsidók Palesztinai bevándorlása ellen, azt követelte az emírter, menjen segítségére az elnyomott Palesztinai araboknak és ne tűrje, hogy a zsidóság elvegye az arabok földjét. A tüntetés folyamán heves összecsapásra került a sor az angol rendőrséggel s egy angol rendőr­­tisztet súlyosan megsebesítettek a tüntetők. Bagdadban szerdán minden lap széles gyász­keretben jelent meg az elesett palesztinéit arabok emlékére. Bagdadban különben lesz­nek nagy tüntető népgyűlések a zsidók pa­­lesztinai bevándorlása ellen. A rögzített új pénztárjegy-hitelek után csak évi 1 százalék a kamat az eddigi 4, illetve 5 százalék helyett Erről az utóbbi összegről — 119 millióról — a bank az alapszabályok 73. cikke alap­ján, névre kiállított pénztárjegyeket ad a hitelező bankoknak. A pénztárjegyek után a bank az eddigi 5 százalék (illetve 4 száza­lék) kamat helyett évi 1 százalék kamatot és évi 2 százalék törlesztést fizet; azon köve­telések után azonban, amelyek a 18 millió értékű aranyból rendkívüli törlesztésben ré­szesülnek, kamat nem jár és az évi 2 száza­lékos törlesztés is elesik. Az itt ismertetett megállapodás megköté­sével a bank külföldi hiteleinek kérdése, há­rom év tartamára, minden vonatkozásban nyugvópontra kerül. A hitelek, amelyek eddig háromhónapi lejáratra szóltak és váltókkal voltak fedezve, középlejáratú hitelekké ala­kulnak át, a kamat évi 1 százalékra csök­ken és a bank a leszámítolásba adott váltó­kat (a már említett 20 millió pengő értékű váltó kivételével) visszakapja. Mindez a bank helyzetének jelentős megerősödését eredményezi és nagy nyomatékkal eleveníti fel a jegybankok nemzetközi együttműkö­désének eszméjét, ami a mai időkben, ami­kor a bizalom szinte teljesen hiányzik, hitel­­politikai szempontból is igen nagy jelentő­séggel bír. Palesztinából Transzjordá­­niába és Irakba is átcsaptak a zsidóellenes tüntetések Jeruzsálemből jelentik. A csütörtöki napot nagy aggodalommal várta Palesztina zsidó­sága, mert ez a híres 1916. évi Balfour-féle deklaráció emléknapja s ez a deklaráció je­lentette ki Palesztinát zsidó nemzeti ország­nak s nyitotta meg oda a nagyarányú zsidó­ odi­t­ór.­ Asszonyon*! eyész évet* át neu* stoppot, Va­­leiéinek és gyecu*ekévet, Rácz-Vad­suyát vesz. Tudós - elegáns - olcsó! fi!., КемкапШ-иил 6, figyelem! Az ütdei meg­tett оадцеАЫЫл! 1933 november 3. péntek

Next