Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
2 MEINL GYULA RT. háromhónaponként 5, illetve 4 százalék kamatfizetés kötelezettségével prolongált, a a Magyar Nemzeti Bank most névre kiállított pénztárjegytartozásokká alakított át, melyek után csak évi egyszázalék kamatot, továbbá kétszázalék tőketörlesztést fizet. Három év tartamára rögzítette így tartozásait a Magyar Nemzeti Bank és egyidejűleg visszakapja kiadott váltóit. Megállapodás jött létre arra is, hogy a magyar jegybank 18 millió pengő értékű aranyat készleteiből rendkívüli kölcsöntörlesztésre fordít. A nagyjelentőségű adósságkonverzióról a következő hivatalos jelentést adták ki: Tizennyolcmillió pengő értékű aranyat fordítunk adósságtörlesztésre A nemzetközi pénzpiac válságának legsúlyosabb szakában — 1931 május, június és július hónapjában — a Magyar Nemzeti Bank a pengő értékének megóvása céljából saját hitelét is latba vetette és részint a nemzetközi fizetések bankjától, részint több külföldi jegybanktól kölcsönöket vett igénybe; az erre irányuló hitelműveleteket a bank vezetősége az 1932. évi közgyűlés elé terjesztett évi jelentésében ismertette. Az megérkezett! „Kedves pajtás“ írta: Zombory Antal Az apja harangöntő volt s öngyilkos lett, amikor kiderült, hogy a fia nemzetközi betörő. Ezt a hírt tudta róla s mindenki és arról is beszéltek, hogy mesés kalandokban vett részt. Nem csoda tehát, ha izgalommal vártuk, amikkkor a fogházőr bejelentette érkezését. Négy napja sztrájkolt már s két napot emiatt a pincében töltött. Most azérttették fel hozzánk, a második emeletre, hogy Friedländer zsidó főztjétől kedvet kapjon az evéshez. Friedländer ugyanis, éppúgy, mint valamennyi zsidó, szeszcsalásért ült s kintről kapta a kosztot. A rokonok pedig naponta legfinomabb falatokról gondoskodtak, úgyhogy a rabkosztosoknak a nyála folyt. A fogház igazgatósága jól számított tehát, amikor Tivadart hozzánk osztotta be. Amikor megláttuk, első érzésünk nagy kiábrándulás és csalódottság volt. Ez hát a hires Tivadar, aki végigrabolta a ríméra előkelő hoteljeit? Vézna cingár alak volt, kopasz fejét tolta előre az ajtón s csak azután jött be a lába. A szöges bakancsok nagyobbnak tűntek, mint a melle. Tivadar arca is egészen fehér és színtelen volt s most a szemei is beestek. Szótlanul dőlt ágyára és aludni akart. Az őr azonnal ráütött a gumibottal. Tivadar ekkor fölült s mikor az őr kiment, szamárfület mutatott neki. Az esti vizsgálatnál már felesett az őrmesterrel s vacsorára vigan falatozott Friedländer libacombjából. Az őr örömmel jelentette az irodában, hogy Tivadar eszik. A nagyhasu algondnok megkönnyebbülten sóhajtott föl. A Tivadar neki még rokona is volt... . Engem kezdettől fogva csak „pajtásnak“ szólított. Hiába neveztem „Tivadar urnak“, ő konokul kitartott a tegezés mellett s a vállamra veregetett. Mindenkivel barátságos viszonyban volt és senki sem tudta soha, hogy min töri a fejét. Én azonban úgy látszik, megtetszettem neki, s egy szép napon ideadta vádiratait, hogy olvassam el. Ami még hiányzott, azt elbeszélte maga. Ahogy elvégezte az építőipariskolát,apja becsületes harangöntő volt s iparosnak szánta a fiát is), kalandos természete nem hagyta nyugodni. Párisba ment. Vonzotta valami ismeretlen vágy a nagy szállodák, a nemzetközi élet forgataga iránt. Egyelőre csak a konyháig jutott. Kuktának került egy kis szállodába, hamar megtanulta a nyelvet s egy év alatt már szakács lett. Pénze azonban sohsem volt elég s ezért eleinte esernyőlopással foglalkozott a szállodában, ahol a becsületesség, tehetség és megbízhatóság mintaképének ismerték. Nemsokára megunta ezt az életet s áttette székhelyét a Riviérára. Ide-oda lézengett, ödöngött a fürdőhelyeken, jól megtanulta a piemonti és délfrancia kiejtést, míg egyszer Montecarlóban tolmácsnak, portásnak és bevásárlónak szerződtették. Tivadar elbeszélései itt megszakadtak, mert el-eltévedezett s énekelt nekünk. Divatos táncdalokat, érzelmes chansonokat s estére vele dúdolta az egész zárka, hogy: Sous le bord de la Mediterrannée au soleil nous aimons ... * Szerette a kiskocsmákat — mesélte aztán tovább — s egyszer, amikor eszeágában sem volt lopni vagy betörni, magyar szó ütötte meg a fülét. Erősen figyelt a nagyobb társaságra, ahonnan a magyar hangok jöttek. Hatan voltak az asztalnál, de csak két férfi beszélt magyarul. Civakodtak. Zsákmányról volt szó. A hat ember kifogástalan elegánsával volt öltözködve, előkelő utazóknak gondolta volna őket, ha nem érti meg a beszédet, nagy meglepetésére azonban észrevette közöttük az egyik ismert rendőrtisztviselőt s ekkor megnyugodott. Biztosan hallucinált. Mégis csak előkelő társaságról van szó... A két magyar, mert kétségen kívül azok voltak, tovább veszekedtek s ő még jobban figyelt. Ekkor azonban észrevette, hogy a rendőrtisztviselő is feléje néz, majd az egész társaság összesúg. Most már kiváncsi volt s várt. Rövid idő múlva a társaság szétoszlott s a rendőrkapitány leült az ő asztala mellé. — Hallottam, hogy lakást keres — kezdte fesztelenül, cigarettára gyújtva a beszélgetést. „Van nálam egy szép, olcsó szoba kiadó.“ — Ugye maga magyarul is tud — fordult hozzá beszélgetés közben hirtelen a rendőrtisztviselő. Tivadar meglepetten, először le akarta tagadni, de egyszer életében becsületes volt. Hogyne tudnék, mindent értettem, amit odaát beszéltek. A rendőrtisztviselő másik cigarettára gyújtott, fizettek s belekarolt Tivadarba, így mentek ki a kocsmából.Ő így került a bandába, amelynek orgazdája lett. A vezér egy belga festőművész volt, a társak egy olasz s két magyar. Az olasz aranyműves mesterségét hagyta ott a betörésért, a magyarok pedig itt éltek már talán tíz éve is. Elismert tekintélyek voltak a „szakmában.“ A belga organizálta meg a bandát s nem foglalkozott egyébbel, mint arany- és ékszernemük, elefántcsont dolgok és festmények megszerzésével. Tivadar ügyesen dolgozott. A rendőrtisztviselő még jobban. Hat hónapig minden betörőt lefogtak a környéken, csak az ő bandájukat nem. Egyszer azonban ennek is vége lett. Tavadart fogták el és az olaszt először. Tivadar a nizzai fogházban hallgatott, mint a csuka, az olasz mindent kibeszélt. Egymásután kerültek hurokra az összes társak, de csak jóval az ő kiszabadulása után. Tivadar ugyanis megszökött. Egy német csavargó is volt a nagyteremben, ahová becsukták s ennek másnap szabadulnia kellett. A német bamba volt s Tivadar elhitetett vele egy mesét. Olyasvalamit, hogy ő is ki- szabadul, de csak holnapután, a hajója azonban már holnap indul. Röviden: a német nevét olvasták és Tivadar szabadult. Négy nap alatt itthon termett. Szabadsága nem tartott sokáig. Huss vétkor álmából keltette föl „jóbarátja", a detektívfőnök. A rendőrségről azonban megszökött. Az ügyészség fogházából is megszökött. Végül már csak láncokkal sétálhatott. Ezt aztán megunta s elhatározta, hogy jól viselkedik. Közben éhségsztrájkot kezdett, hogy a tárgyalást hamar tartsák meg, így került hozzánk. összebarátkoztunk, Tivadar azonban egy szép napon mást tüntetett ki kegyeivel. Egy zsebmentőt, aki Znaimból érkezett. Többet aztán nem tudtam róluk, mert kiszabadultam. Múlt évben olvastam az újságokban, hogy Tivadart és znaimi társát a keleti pályaudvaron letartóztatták. Kasszafuró lett. Sajnálni kezdtem. Telepatikus után úgy látszik megérezhette, mert levelet írt a fogházból. „Kedves pajtás ...“ kezdte. S mikor elmentem meglátogatni, minden fogházőr gyanús szemekkel nézte a hirhedt betörő „pajtását.“ ♦ Innen is kiszabadult, mert nem bizonyítottak rá semmit. Engem azonban megtartott szeretetében, mert hat hónap alatt két levelezőlapot kaptam tőle külföldről „Kedves pajtás“ alapon. Sohasem válaszoltam s a lapokat elégettem, nehogy azt gondolja valaki is, hogy... A múlt hónapban Antibesből levelet hozott a posta „Kedves pajtás“ arról érteit, hogy végleg „lebukott.“ Visszamerészkedett Franciaországba ahonnan örökre „expulzé“ volt s még hozzá meg is fúrtak egy jókora hajú kasszát. Tagadni nem lehetett, öt év traveaux forcée, kényszermunka. Nemrég a fényképét is láttam. Egy francia lap fényképet közölt a fegyencekről és „Kedves pajtás“ közöttük ásott. Nem tudom, mit kor ir legközelebb.. .2 ШШШг. 1931-ben visszafizetett összegek levonása után a még fennálló kölcsöntartozás 25.570.000 aranydollárnak megfelelő összeget, vagyis kereken 16 millió pengőt tesz ki. A kölcsönök túlnyomó része, mint ismeretes, három havonként megújításra kerülő váltóleszámítolási hitel alakjában állott fenn; a kamatláb a múlt év vége óta évi 5 százalékot, a hitel egy része (5 millió dollár) után pedig évi 5 százalékot tett ki. A nemzetközi fizetések bankjának és ez érdekelt külföldi jegybankoknak a kooperáció eszméjéből kiinduló megértő magatartása folytán megnyílt a lehetősége annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank kölcsöntartozásainak rendezése céljából tárgyalásokat kezdeményezzen, amelyek eredményesen befejeződtek. A létrejött megállapodás szerint a kölcsönök október 18-tól számított három év tartamára konszolidáltatnak és a kölcsönök fedezetéül visszleszámitolásba adott váltók ismét a bank szabad rendelkezése alá kerülnek; kivételt csak egy jegybank alkot, amely a megállapodásban szintén részt vesz ugyan, követelése azonban (kereken 20 millió pengő) továbbra is visszleszámitolási hitel alakjában marad fenn, kizárólag azért, mert alapszabályai a hitelezésnek más, a jelen esetben alkalmazható formáját nem engedik meg. A megállapodás értelmében a bank rendkívüli törlesztést teljesít és erre a célra felsősorban a hitelek folyósításakor visszatartott fedezetből még rendelkezésre álló összeget (kereken 2 millió pengőt, amely az érckészletben kimutatva nincsen) használja fel; ugyanerre a célra fordít további 18 millió pengő értékű aranyat, amely az érckészletből egy összegben kerül levonásba, tényleges kifizetése azonban csak részletekben (két és fél év alatt) történik meg. A megállapodás megkötése után nyomban esedékes törlesztés (mintegy 7 millió pengő) levonása után fennmaradó tartozás kereken 139 millió pengőt tesz ki, amelyből kereken 20 millió arra a jegybankra esik, amelynek követelése továbbra is az eddigi formában marad fenn, 119 millió pengő a többi hitelezőt illeti, bevándorlást. Az angol hatóságok utasították most a zsidó lakosságot, hogy ebben az évben semmiesetre se ünnepelje meg nyilvánosan az évfordulót, mint eddig, egyáltalában tartózkodjék az arabokkal szemben minden provokálástól, mert így is elég nehéz az elkeseredett arabokkal szemben a zsidóságot megvédelmezni. Csütörtökre riadókészültségbe helyezték egész Palesztinában a rendőrséget és a katonai csapatokat, a fővároshoz vezető országutakon és az ország nagyobb városaiban páncélautós járőrök cirkáltak. A sok óvatossági rendszabály ellenére ismeretlen tettesek elvágták szerda éjjel a telefonvezetékeket Jeruzsálem és a többi város között. Ezen az éjjel újabb lövöldözések voltak Jeruzsálemben, de ezúttal nem vezettek komolyabb következményekre. Az arabok legújabb taktikája most az, hogy a házak tetejéről hegyes szegekkel dobálják tele az utcákat, hogy feltartóztassák a rendőri autókat. Az általános sztrájk teljes erővel tart tovább. Az arab lapok megszüntették megjelenésüket, hogy tiltakozzanak a kedden kihirdetett cenzúra és ostromállapot ellen. Az angol főbiztos György király kéziratára hivatkozva léptette életbe az ostromállapotot az egész ország területén. A főkormányzónak ostromállapot idején korlátlan diktátori hatalmat biztosít minden téren a törvény. Joga van bárkit letartóztatni, száműzni, mindennemű szállítóeszköz forgalmát ellenőrizni, a polgári egyéneket katonai bíróság elé utalni, bárkit hadiszolgáltatásokra kötelezni, a magántulajdont kisajátítani vagy megsemmisíteni. A hadiállapot kihirdetésével a zsidóellenes tüntetések most inkább Transzjordániába és Irakba helyeződtek át. Szerdán délután Transzjordánia fővárosában, Ammanban, nagy zsidóellenes tüntetések voltak: többezer főnyi tömeg vonult fel Abdullah emir palotája elé és zajosan tiltakozva a zsidók Palesztinai bevándorlása ellen, azt követelte az emírter, menjen segítségére az elnyomott Palesztinai araboknak és ne tűrje, hogy a zsidóság elvegye az arabok földjét. A tüntetés folyamán heves összecsapásra került a sor az angol rendőrséggel s egy angol rendőrtisztet súlyosan megsebesítettek a tüntetők. Bagdadban szerdán minden lap széles gyászkeretben jelent meg az elesett palesztinéit arabok emlékére. Bagdadban különben lesznek nagy tüntető népgyűlések a zsidók palesztinai bevándorlása ellen. A rögzített új pénztárjegy-hitelek után csak évi 1 százalék a kamat az eddigi 4, illetve 5 százalék helyett Erről az utóbbi összegről — 119 millióról — a bank az alapszabályok 73. cikke alapján, névre kiállított pénztárjegyeket ad a hitelező bankoknak. A pénztárjegyek után a bank az eddigi 5 százalék (illetve 4 százalék) kamat helyett évi 1 százalék kamatot és évi 2 százalék törlesztést fizet; azon követelések után azonban, amelyek a 18 millió értékű aranyból rendkívüli törlesztésben részesülnek, kamat nem jár és az évi 2 százalékos törlesztés is elesik. Az itt ismertetett megállapodás megkötésével a bank külföldi hiteleinek kérdése, három év tartamára, minden vonatkozásban nyugvópontra kerül. A hitelek, amelyek eddig háromhónapi lejáratra szóltak és váltókkal voltak fedezve, középlejáratú hitelekké alakulnak át, a kamat évi 1 százalékra csökken és a bank a leszámítolásba adott váltókat (a már említett 20 millió pengő értékű váltó kivételével) visszakapja. Mindez a bank helyzetének jelentős megerősödését eredményezi és nagy nyomatékkal eleveníti fel a jegybankok nemzetközi együttműködésének eszméjét, ami a mai időkben, amikor a bizalom szinte teljesen hiányzik, hitelpolitikai szempontból is igen nagy jelentőséggel bír. Palesztinából Transzjordániába és Irakba is átcsaptak a zsidóellenes tüntetések Jeruzsálemből jelentik. A csütörtöki napot nagy aggodalommal várta Palesztina zsidósága, mert ez a híres 1916. évi Balfour-féle deklaráció emléknapja s ez a deklaráció jelentette ki Palesztinát zsidó nemzeti országnak s nyitotta meg oda a nagyarányú zsidó oditór. Asszonyon*! eyész évet* át neu* stoppot, Valeiéinek és gyecu*ekévet, Rácz-Vadsuyát vesz. Tudós - elegáns - olcsó! fi!., КемкапШ-иил 6, figyelem! Az ütdei megtett оадцеАЫЫл! 1933 november 3. péntek