Magyarság, 1933. november (14. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

Tonsil Külön egesség Saját termés 1 liter —­___ Kapható: Kérje borár­­jegylékünitet szőlőbirtokosoknál ,.V’Freh.ü®*ka °',*10 lEgyet'jffi­u. Sarolt) Telefon: V, Breehenyl-utca 8. , _ „ Vl,Teréz-t#nil 7. 21’8'69 Szerb panasz a cseh kereske­­deliül politika ellen Belgrádiál jelentik: A Politika éles tá­madást intéz a csehek gazdasági politikája ellen. A c­ikk megállapítja, hogy a szerb köz­­vélemén­y igen elkeseredett hangon tárgyalja a csehekkel való kereskedelmi kapcsolatok kérdését. Hangoztatja a cikk, hogy a kinti­tek­ a csehek olyan kíméletlenül korlátoz­nak, hogy azt a szerb nép tovább nem tűr­­heti. Délszlávia külkereskedelmi mérlege 1923-tól 1933-ig több mint négy és félmillió cseh koronával passzív. Gazdasági kis­­ántantról beszélnek, de Csehország lehetet­lenné teszi a délszláv állat-, tojás- baromfi-, szalámi-, szalonna-, zsírkivitelt. A helyzet nagyon komoly — fejezi be a lap. Ausztria az idén már nem ünnepii meg a köztársasági évfordulót Bécstből jelentik: Az, osztrák köztársaság kikiáltásának évfordulóját, november 12-ikét az idén már nem,, ünnepük meg. Miklós­eh nöknél nem lesz­ hivatalos fogadtatás, a köz­oktatási miniszter pedig rendeletileg til­totta el az iskolai ünnepélyeket. A rendelet ugyan meglehetősen óvatos, mert arra hi­vatkozik, hogy Bécsnek a török ostrom alól való­ felszabadulásának emlékére október­ben!­ már volt egy iskolai hivatalos ünnepnap (ja így tanügyi szempontból marad el a köz­társasági ünnep, a rendelet megfogalmazói azonban elfeledkeztek arról, hogy november 12-ike történetesen vasárnapra esik. A szo­ciáldemokrata párt bejelentette, hogy Bécs­­ben az idén is nagy ünnepi felvonulást szándékozik rendezni ezen a napon, a rendőrfőnökség azonban az érvényben lévő általános gyülekezési tilalomra való hivat­kozással nem vette tudomásul a bejelentést és eltiltaná az utcai ünnepélyek megtartását. Ugyanígy jártak el a tartományi kormá­nyok is. Az osztrák kormány tovább folytatja har­cát mindkét fronton: napok óta egyre tar­tanak a sorozatos razziák Bécsben az eltil­tott szociáldemokrata röpiratok felkutatására ás terjesztőik letartóztatására. Csütörtökön reggel a városi villamosvasút újabb két szo­cialista üzemi vezérét tartóztatták le röpirat­­tisztogatás miatt. Ezzel az ebben az ügyben letartóztatottak száma már harmincnégyre emelkedett. Nemzeti szocialista propaganda miatt is számos letartóztatás és rendőri bün­tetés történt. Csak a feltűnőbb tüntetés elkö­vetőjét nem tudták kinyomozni, kedden dél­ben ugyanis ismeretlen tettesek hatalmas nemzeti szocialista zászlót tűztek ki a bécsi­ városháza központi tornyára, az óra fölé, Hiát perc alatt eltávolította a lobogót a rend­őrség. Nem sikerült kinyomozni a műegye­temen és a bonctani intézetben könnyfa­kasztó gázbombákkal elkövetett tüntetések tetteseit sem. Az előadás mindkét helyen fál óra hosszat szünetelt, míg a helyiségeket kellőleg ki lehetett szellőztetni. Erélyesen rendreutasította a főpolgármester a piaci árusok hangoskodó küldöttségét és ve­zetőjét A gómArsz­ körúti régi központi csarnok árusainak egy része szerdán délelőtt demon­strációt rendezett az elsején életbe lépett téli árusítási rend miatt. Az­ árusok kifogásolták azt a rendelkezést, amely szerint a téli hóna­pokban reggel hat óra helyett hét órakor nyitják a csarnokokat és este nyolc óra he­lyett hét órakor van a záróra. Az árusok ott­hagyták munkahelyeiket és Andaházi Kasm­a Béla országgyűlési képviselő és Perle­g Lajos bizottsági tag vezetésével küldöttségben in­dultak a főváros vezetőihez. Először Huszár Aladár főpolgármesternél jelentkeztek, aki azonban — miután a küldöttség bejelentve nem volt — elfoglaltsága miatt nem fogad­hatta őket. A küldöttség tagjai erre a főpol­gármesteri hivatal titkári szobájában hangos kifakodásra ragadtatták el magu­kat, mire a főpolgármester erélyesen rendreutasította a hangoskodókat és Verleg Lajost. A küldött­ség ezután Vajna Ede tanácsnoknál jelentke­zett. A tanácsnok közölte, hogy nincsen új intézkedésről szó, miután a téli árusítási тишине Sty ^^^!1< ДЙйД*ЙДЙЗЗ!ЙЙ?!ЯЕЗ^ВЯВИВД 8 ДЯЯЙ 1933 november 8. péntek" rind­ évtizedek óta érvényben van. Mindazon v­ájai a küldöttség kérését és panaszait a pol­gármester elő fogja terjeszteni. Ugyancsak Vajna tanácsnoknál csütörtö­kön egy másik piaifi árusok küldöttsége is járt, amely a helypit­zek mérséklését kérte. Felavatták tizennyolcezer halott katona hősi emlékművét a rákoskeresztúri temetőben Katonasirok a rákoskeresztúri temetőben. Hősi s­irok a csípős mindenszentek! napfény alatt tele virággal- Mennyi sir, mennyi hábo­rús katonasir! Azt mondják: tizennyolcezer több mint hat háborús létszámú ezred. Ti­zennyolcezer embert Lenne svarmiénia Budapesttől Komáromig talán, vagy Komá­romtól végig a demarkációs vonalon fel Po­zsony felé eleven erőnek és eleven fenyege­tésnek, ha kiszállnának ismét és mégegyszer meg tudnák fogni a fegyvert ! És mégegyszer tudnák vágni a marsot! És mégegyszer tud­nának a golyók elől rázuhanni a földre és kúszni előre lesunyt fejjel és dolgozó, véres könyökkel, mikor az élet, a szeretet és béke, az otthon és az egész minden mögöttük csak egyetlen cérnaszál. Micsoda svarmiénia! Testeken és ázott katonarongyokon a lobogó sebekkel! Hanem csönd van itt, a csaknem húszéves halálos vigyázz dermedt cse­ndje, a katonahalál elsuhanó, néma keménysége, a megállt és odafagyott fegyverzavarok halott hallgatása. Tizennyolcezer hősi sír itt a rákoskeresztúri temetőben, mindegyeken ke­resztül, mint virággá változott Mannlicherek, hűvösen, tisztán s a katonaapotézis sugárzá­sában néhány szál fehér krizantém. Halotti virág. Kesernyés szagával belengi a terepet, amelyen őszi napfény terül és tizennyolcezer féliméternyi domb. Tizennyolcezer sirl A raj­tuk haránt fektetett virággal olyanok, mint­ha tizennyolcezer ágy lennének. Tizennyolc­ezer halottas ágy, mindegyiken ott a sápadt arcú katona, utolsó útjára díszítve, ajánló levele az arcára fagyott halálos kötelesség, ternisztere a Jézus Krisztus irgalma és­ fegy­vere a virág, amely a szivében nőt, de ame­lyet egész életében nem tudott kimondani, mert mese lett volna belőle s nem volt ideje elgondolni a mesét. Tízezren és tízezren vagyunk itt ünnepi fe­ketében, de mik vagyunk mi ezek előtt a néma glédák előtt? Szavaink vannak és moz­dulataink s mik azok a halott svarmténiák szemében? Hiúságok, volt gyermekmesék s az ő birodalmuk ott kezdődik, ahol az élet kis csalásai elhallgatnak a roppant tágasság előtt. Ez a tizennyolcezer gléda az Isten előtt áll itt vigyázat, túl van a beszámoláson, meg­méretett és embernek találtatott. Nem a fegy­ver, hanem az emberi lélek önfeláldozásá­nak, a szenvedésnek, a lemondásnak s a naiv hittel és gyermeki lélekkel arcra bukó névte­len halálnak erejénél fogva, a halott katoná­nak erejénél fogva, aki rendeltetett az ekéhez és szántott, rendeltetett a fegyverhez és el­sütötte, de eke és fegyver mellett egyaránt érezte, hogy a keze szentség, kérges, barna, fölfelé erőlködő tenyér, mely az Istent ke­resi!­ Most ennek a tizennyolcezer katonának állított emlékművet a főváros. Márton Fe­renc tervezte és építette meg a kegyeletnek ezt a hatalmas oszlopát itt a sugárút végé­ben s ez a feltörő, talapzatos oszlop, tete­jén a felnyúló bronz kereszttel úgy áll itt, mint egy gigászi kapitány a halott­ sereg élén, kiált és tisztelgést vezényel az elesett katona fogalma előtt. Az érinthetetlen szent­ség előtt Lehet a háborúról akármi véle­ményünk, leszavazhatjuk vagy szükséges­nek tarthatjuk, egy bizonyos: a halott ka­tona szent, fölöttünk van és tisztelni kell. Ez a világ, csak világ, a halott katona az emberi kötelességteljesítés, a primitív lélek nagyságának túlvilág­­szobra, mely előtt egyöntetűen tisztelegnünk kell. Mert a halál fölemelte és megdermedt szeme mind­annyiunkban ott aluszik. Márton Ferenc nem vitatkozott, nem ke­resett érveket és ellenérveket, benyúlt a szí­vébe és harci szimbólumok helyett templo­mot emelt a tizennyolcezer sír közé a Halott Katonának. Templomot, amely őket legjob­ban megilleti, templomot, amely kiteríti lel­két a sírok fölé s azt mondja az alatta la­kóknak: ismerlek benneteket, elesett kato­nák vagytok, jertek énhozzám. Templomot, amelynek lényegében csönd van s amelynek lényegében illatozik a vigasztaló örökkévaló­ság. Soha meghatóbb s őszintébb hősi em­lékművet nem láttam még. Nem lázit, nem pózol, nem panaszol, nem zokog, csak talán könnyeztet. Ott áll, fölnéz az égre s azt mondja: szent az emberi halál. Túl van háború őrjítő lényein, hulló véren és tépett idegen, túl borzalmakon, drótsövényeken tankokon, aknákon és gránátokon, mint ahogy azok is túl vannak és nem emlékeznek rájuk, akiknek ez az emlékmű készült Már­ton Ferenc a Halott Katona elbékélt, komoly lelkének épített itt templomot. Gyönyörű, egyszerű és művészi templomot. * Az ünnepély, amellyel felavatták, méltó volt az emlékműhöz: egyszerű volt, csöndes és komoly. A fekete drapériás, lépcsős előté­ren oltár állott s a sarkokon kandeláberek égtek. Két oldalt a testőrök álltak feszes, ko­mor sorfalat. Két sor ember kezében magasra tartott fáklyák égtek. S a kitett székek első sorában ott ült Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, Auguszta főhercegasszony s a politikai élet és a főváros előkelőségei. Ke­­resztes-Fischer belügyminiszter, Almásy László, a képviselőház elnöke, Rakovszky Endre, a felsőház háznagya, Huszár Aladár főpolgármester, Sipőcz polgármester és ma­gasrangú katonatisztek, vitéz Somkuthy tá­bornok egész tábornoki kar élén, Vértessy Sándor kabinetirodai főnök, Koós alezredes, Hátul rohamsisakos katonák. Balról a front­­harcolok, Csupa kemény férfiarc, atig egy-két gyászruhás nő. ’ Nagy, katonás csönd. Hirtelen fölharsan egy trombita, elhal, majd a honvédzenekar a Himnuszt játssza s utána Sipőcz Jenő pol­gármester mond megilletődött avató­beszédet. Utána Somkuthy tábornok a honvédség ne­vében beszél. Röviden, nagyon markáns sza­vakkal. Aztán a kormányzó koszorút helyez az emlékműre. József főherceg jön, leteszi koszorúját, megáll s hosszan tiszteleg. A hon­védség nevében Nánássy-Megay altábornagy hoz koszort. A kormány koszorúja követke­zik ezután, az országgyűlés két házáé, a fő­városé, a vitézi rendé, a frontharcosoké, a testületeké. Elhangzik a Szózat, a kormányzó elmegy s Hász István dr. tábori püspök lép az emelvényre. körötte fényes pepisegédlet s meghatott imát mond a hősök lelkiüdvéért. Aztán vége az ünnepélynek. Éppen bukik le a nap s a tizennyolcezer katona­síron a fehér krizantémok rózsaszín pírban égnek. S egy madár leejti egy tollát az oszladozó közön­ség fölött. Dallas Sándor Magyar panaszok a megszállott Biharban Nagyváradról jelentik: Bihar megye tör­vényhatósága közgyűlésén Markovits Manó dr. ny. főispán, a magyar párt bihar megyei elnöke, tiltakozott az ellen, hogy a prefek­tus nem küldött meghívót Kövér Gusztáv megyebizottsági tagnak, akit a belügymi­niszter megfosztott állampolgárságától és ki­utasított az országból. A magyar párt ezt a miniszteri rendelkezést jogtalannak tartja és amíg azt a bíróság nem erősíti meg, addig Kövér Gusztáv törvényhatósági tagnak te­kintendő. Tunyoghy Lajos az új közigazga­tási törvényt bírálja, amely teljesen meg­nyirbálta a vármegyék autonómiáját. Kotzó Jenő dr. az egyenlőtlen adózást tette szóvá. Hegedűs Nándor képviselő rámutatott arra, hogy a nemzetközi kisebbségi szerződések­kel ellentétben sem a vármegyei, sem a köz­ségi költségvetésekből nem adják ki a meg­felelő segélyt a magyar iskoláknak és kultúr­intézményeknek. A felekezeti tanítói kar a legnagyobb nélkülözések között kénytelen hivatását teljesíteni. Tiltakozott az ellen, hogy a magyar dalkörök belényesi ünnepére kiadott engedélyt a prefektus visszavonta és ezzel indokolt elkeseredést keltett. A ma­gyar kinturmozgalmak elé különben is váló­ gatott bürokratikus akadályokat gördítenek. Szóvátette, hogy különböző ürügyeteket visz­­szaveszik a magyar földmivesektől azt a né­hány hold földet, amit az agrárkisajátítás alkalmával kaptak. Éles bírálatban részesí­tette az országutak botrányos állapotát és különösen rámutatott a nagyvárad—szat­mári országút já­rh­a­ta­lans­ágára és megkér­dezte: hová fordítják az útadó címén besze­dett óriási összegeket? ­ A nyugdíjjavaslat nem vál­toztatja meg a lakáspénz eddigi kiutalási rendszerét Egyes lapok közölték, hogy a nyugdíj­­törvényjavaslat intézkedése szerint a nyug­díjasok lakáspénzét ezentúl oly módon álla­pítják meg, hogy nem azt a helységet veszik alapul, ahol a tisztviselő utoljára tényleges szolgálatot teljesített, hanem aszerint utal­ványozzák a lakáspénzjárandóságokat, hogy melyik helységben lakott az illető alkalma­zott a nyugijazás időpontjában Többen ér­deklődtek nálunk, hogy igaz-e ez s a javas­latban csakugyan benne van-e ez a rendel­kezés, mert ez igen nagy hátrányt jelentene azoknak a tisztviselőknek, akik Budapesten teljesítenek szolgálatot, de a környéken, pél­dául Kispesten, Budafokon, Újpesten vagy a többi helységekben laknak, mert eszerint nem a fővárosi, hanem a második vagy har­madik lakbérosztálybeli lakáspénzilletményt utalnák ki nekik. A nyugdí­jjavaslat szövegéből megállapít­ható, hogy a Magyarság közlése volt a he­lyes. A törvényjavaslat nem változtatja meg az eddigi lakáspénzkiutalási rendet. A javas­lat 4. szakasza szó szerint a következőket mondja: „A nyugalomba helyezett alkalma­zott lakáspénzét a tényleges szolgálatban utoljára viselt állás szerint és annak a la­­káspénzosztálynak megfelelően kell meg­állapítani, amely lakáspénzosztályba tarto­zik az a város vagy község, amely az alkal­mazottnak utolsó állomáshelye volt.“ A la­káspénzek kiutalásának módját tehát az új nyugdí­jtörvényjavaslat nem érinti, a lak­­pénz­ja­vadalmat az eddigi rendelkezések alapján fogják ezentúl is kifizetni. A menekült közalkalmazottak azonban," akik az új törvény alapján csak ezután fog­nak nyugdíj- és lakáspénzilletményben ré­szesülni, de eddig ilyet nem kaptak, azok­­ számára állapítják meg a lakáspénzjárandós­­ságokat aszerint, hogy melyik községben­­vagy városban laknak a lakáspénz kiutalá­­­sának időpontjában. Nem veszi meg a Feszty-körképet a főváros A főváros közművelődési bizottsága csütör­töki ülésén tudomásul vette a tanács hatá­rozatát, hogy a Városi Színház épületét ese­tenként való bérbeadással házikezelésben hasznosítja. A bizottság kimondotta, hogy kulturális célokra önköltségi árban adja át a jelentkezőknek a színházat, egyéb célokra pedig esetenként szabja meg a bérösszeget. A minimális bér négyszáz pengő. A bizottság a színház ügyeinek intézésére háromtagú albizottságot alakított, amelynek tagjai Ugrott Gábor, Ilovszky János és Bánóczi László. Tárgyalták a Feszti Körkép Rt. ajánlatát a körkép fővárosi átvételére vonatkozóan. A kérelmet a kultuszminiszter is támogatta. A bizottság megállapította, hogy a főváros­nak az átvételhez ezidőszerint pénze nincsen, de nem áll módjában a körképnek meg­felelő épületben való elhelyezése sem. A pol­gármester ilyen értelemben teszi meg jelen­tését a kormánynak. A Feszty-család mintegy háromszázezer pengőt kér a műért és leg­alább ennyibe kerülne a megfelelő elhelye­zése is. Elhatározta a bizottság, hogy néhai Pongrác Szegfried „Adám és Éva“ című gyermekcsoportját Budán a Statisztika-kert­ben, Markup Béla „Csodaszankós“-kútját a Halászbástyán, a Szent István-szoborral szem­ben, Horvay János „öreg honvéd“ című szobrát a primásbástya alatt a Lovas­ úton állítják fel. Új szobrok elkészítésére kapott megbízást: Martinelli Jenő, aki Mátyás király hűvösvölgyi vadaskertje falára készít egy domborművet,­­ Kallós Ede Mikszáth Kál­mán emlékkútját készíti el. Ez a Mikszáth Kálmán-téren lesz felállítva. Társadalmi ado­mányokból készültek el és ugyancsak a közel­jövőben kerülnek felállításra a következő emlékművek: a svábhegyi hősi emlék, Béla­­tiny­né Hadsy Ducy művésznő alkotása a Diana-uton, a volt brassói 2. cs. és kir. hu­szárezred emlékműve, Petry Lajos alkotása a Bethlen István-bástyán. Hozzájárult a bizottság, hogy Arany János halálának ötvenedik és Lotz Károly születé­sének századik évfordulója alkalmával arany­érmet alapít a főváros irodami és művészeti érdemek díjazására. Az arany-emlékérmet Moiret Ödön, a Lotz-emlékérmet Madarassy Walter szobrászművészek mintázzák a fővá­ros megbízásából.

Next