Magyarság, 1934. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

az angol külügyminisztert, Sir John Simon autón Rómába ment s ott az angol nagykö­­vetségen szállt meg. Este az angol nagykö­vetség vacsorát adott a külügyminiszter tisz­teletére, szerdán lesz az első tanácskozás Mussolini és Sir John Simon között és szer­dán este Mussolini ad lakomát vendége tisz­telére. Csütörtökön uji és a visszautazás napjául pénteket állapítot­tak meg. Illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy Sir John Simon nemhivatalos minőség­ben tartózkodik Rómában és így m­gbeszé­­léseinek, bár azok rendkívüli fontos­ágúak, formailag csupán­ magánjellegük van. WISHHSlf, 1934 január 8, szents Magyarország és Ausztria adriai kikötőiről is tanácskoznak Rómában­ ­ _A freu­ér-iroda római távirata szerint Sir John Simon külügyminiszter elsősorban a leszerelés kérdéséről és a népszövetség re­formjáról fog tárgyalni Mussolinival. A le­szerelést illetőleg az angol és olasz álláspont némileg eltér egymástól. Olaszország nem helyesli Németország felfegyverkezési javas­­latait, mert attól tart, hogy azok újból meg­­indíthatnák a fegyverkezési versenyt, ezt pe­dig Olaszország feltétlenül kerülni akarja. A népszövetség reformja tekintetében meg­lehet, hogy Mussolini határozott tervet közöl­­majd Simonnal. A megbeszélések — folytatja a távirat — minden valószínűség szerint érinteni fogják a dunai államok gazdasági helyzetét is, így azt a javaslatot is, amelyet Olaszország a múlt ősszel Ausztria és Magyarország gazda­sági újjáépítése érdekében Genfben előter­jesztett Az is meglehet, hogy Olaszország a trianoni béke ama határozmányainak végrehajtását fogja ajánlani, amelyek szabad­­kikötői jogot biztosítanak Ausztriának és Magyarországnak Triesztbe és Fiuméba. Olaszország ugyanis szeretné ez országok tengeri kereskedelmének egy részét az adriai kikötőkbe átterelni. A négyhatalmi egyezményről — fejezi be a tudósító­­— valószínűleg csak közvetve lesz szó, miután a négy nagyhatalom tanács­kozása nem várható a közeljövőben. Llewellyn-Jones: A békerevízió kilátásai soha nem voltak olyan kedvezőek, mint ma Londonból jelentik. F. Llewellyn-Jones képviselő az évforduló alkalmából nyilatko­zatot adott a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének, amelyben többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Lassanként kezd derengeni annak fel­ismerőe, hogy az európai nemzetek hajá­nak legfőbb külforrásai a háború után kö­tött szerződésekkel elkövetett igazságtalan­ságok és hogy addig alig lehet a nemzetközi viszonyok javulását remélni, amíg nem szá­molnak ezzel a ténnyel teljes nyíltsággal. Ezzel kapcsolatban semmi sem figyelemre­méltóbb, mint az angol közvélemény irány­ Hasznos tudni, hogy Schmidthauer Igmándi keserűjéből félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is­­ zódása 1933 második felében Magyarország ama követelései tekintetében, hogy a trianoni szerződés területi intézkedéseit gyökeresen módosítsák.­­ Néhány hónappal ezelőtt még csak na­gyon csekély volt azoknak az angol közéleti vezetőknek, parlamenti tagoknak vagy nemzetközi jogászoknak száma, akik haj­landóknak nyilatkoztak a magyar követe­lést támogatni. Ez a tábor azonban most már számban és befolyásban jelentékenyen növekedett. Az alsóháznak több mint 200 tagja aláírta azt a javaslatot, amely felszó­lítja az angol kormányt, vigye az ügyet a népszövetség elé. Bethlen István gróf és Eck­hardt Tibor dr. legutóbbi látogatása Angliá­ban még jobban felkeltette az érdeklődést a magyar követelések sürgőssége iránt — foly­tatta az angol képviselő. — Meggyőződésem szerint 1934-ben még erősödni fog az az ál­talános kívánság, hogy még jobban meg­ismerkedjünk a magyar ügy érdemi részé­vel és nem lehet nagyon távol az idő, ami­dőn a felelősségteljes angol államférfiaknak határozott lépéseket kell majd tenni аЪЬлп az irányban, hogy az illetékes nemzetközi szervezet döntését kieszközöljék. Eloldanak egy csónakot Irta Dallos Sándor Az eljegyzésről jött s a hajnali szél sodorta a homlokát. Az apjától elvállt a szálloda előtt, barátságosan kezet ráz­tak, egymásra mosolyogtak s az apja azt mondta neki: — No, fiú! Csak úgy mondta kedvesen, egysze­rűen, barátságosan, nem akart vele semmit, csak jóérzés volt benne, mert hogy így rendben volt az élet. Rendben van, otthon a birtok, prima, terheletlen földek, itt a fia, aki most házasodik s a gyönyörű lányt kap, jó partit, egy ház a hozomány. De nem ez volt a fontos, ha­nem az, hogy ilyen zavartalanul, ren­desen, úri módon fordul nekik hámba az élet, a dolgok és a simaság rendjén, hogy nincs emóció, nincs erőszak, nincs küzdés, a boldogság szépen kinyílik an­nak rendje és módja szerint csöndben. Bizonyos, hogy nem nagy lázakkal, nem a lelkek nagy hasadásával, de hisz ez a csöndes, úri béke alapja, ez a hang­talan jóérzés, a szokásoknak ez a halk hullámverése, ezen épül a hosszú együtt­­lét és a kedves, tehertelen minden­napok. Ezen, hogy ez az ember ki­nyújtja a kezét, egy másik kézzel talál­kozik, ez a másik kéz is olyan, hogy nem okoz gondot, nem probléma, a másik kéz is ugyanannyit ér, mint az első, mert kedves, finom és lágy és épp­úgy mögötte van az élet gondtalansága, mint a másiknak. Az élet gondtalan­sága, hogy a kenyér erőszak nélkül is kalács és a kéznek sohase kell ököllé válnia a mindennapokért. Ez bennük volt, ahogy egymásra néztek, nem mondták, de a mosoly­gásuknak ez adta a fodortalan, csöndes fényt, a békás fényt, amely olyan volt mintha sohase menne le a nap. A fiú elvált az apjától, gyalog indult hazafelé s a hajnali szél sodorta a hom­lokát. Ő se volt túlságosan meghatott, természetesnek vette mindezt, mely az élet rendjével elkövetkezik, mint az érettségi, a huszonötödik születésnap, a huszonhatodik, az évek és az életben az események, mert ezek a forgás és az emberi út állomásai. Maga előtt látta a menyasszonyát és örült neki, csöndes mosollyal őrült, szerette s elhatározta, hogy Velencében sok aranyholmit vesz neki, Milanóban koncertekre viszi, mert szereti a zenét s itthon is mindent úgy rendez be neki, ahogy az asszonynak a legnagyobb kedve lesz majd rá, hadd töltse a kedvét és hadd lelje örömét mindenben, ami körülötte van. Szépen számba vette az életük eddigi eseményeit s látta, hogy nincs benne semmi rendkívüli, semmi nyugtalanító, semmi olyan, amiből kinőhetne valami baj. Rendes, nyugodt, uriházasság lesz, csöndes, de ragyogó vitorlák, sima víz és tiszta napsütés. Megismerkedtek egy bálon ez év január huszonhetedikén, neki a százharminchatodik bálja volt, a lánynak a negyvenkilencedik. Egy is­merőse mutatta be őt, de már elő volt készítve a talaj, hírből ismerték már úgy, hogy csaknem mint régi ismerősök kezdték meg a táncot és nem­ volt köz­tük semmi véleménykülönbség. Nem. Szupéban ettek valamit, pohár pezsgőt ittak s hajnalban, mikor a bálnak vége volt, mindenki természetesnek vette, hogy ő kísérte őket haza s már körül­belül mindannyian tudták, mi lesz eb­ből és éppen ugy mosolyogtak egymásra a hajnalban a kapu előtt, mint most az apjával. Igen, most hát Velence következik, Milano, ott aztán majd meglátják, mire lesz tovább kedvük, bizonyosan mennek még v­b­b­e ’­ mert ez igy szokott tör­ténni, hogy a program sohase úgy megy egészen végbe, mint előzőleg megter­vezték. Érdekes — mosolygott — soha szóba se került az udvarlás ideje alatt, hogy neki mi az állása, mosolyogtak ezen, persze, nem is volt fontos, mindössze egy előkelő ügyvéd irodába járt — dok­tor jurisz volt — odajárt, hogy ne lopja a napot s rendesen dolgozott,­ ellátta a munkáját, mert ő ezt igy akarta, igy tartotta becsületesnek, végre is har­mincegyéves volt, de most mégis csak változtatni kellett a dolgokon, önálló irodát kellett nyitnia s az összeköttetései révén két nagy vállalatnak a jogtaná­csosa lett nem egészen másfél hónap alatt, igy ez is rendben van. Még az jutott eszébe, hogy gyer­mekük lesz-e s úgy gondolta, hogy egy­­ideig, egy-két évig nem, addig maguk­nak élnek, de azután lesz, okvetlenül lesz kettő, lehetőleg egy fiú, meg egy lány. Előbb fiú, mert jó és szép és ked­ves, ha a lánynak bátyja van, így ért haza. Lefeküdt és a száján mo­solygással nyomban elaludt. Velencéről álmodott valamit, az ügyvédi irodájáról vagy arról, hogy éppen ülnek egy szín­házi páholyban, meg nem tudta volna mondani, mert az idegeiben egyforma íze volt mind a háromnak, derűs és bol­dog és nyugodt, nem igen lehetett kü­lönbséget tenni választásban köztük, mindegyik egyaránt hangulatos volt. De korán kellett a hajnali elalvás után kel­nie, mert az apja utazott délután és ter­mészetesen vizitet akart még előtte El­­láéknál. Igy hívták a menyasszonyát. Szépen felöltözött hát, találkozott az apjával s elment vele a menyasszonyáék­­hoz, örömmel. Mindössze bágyadt volt kicsit és Ella szeme körül is karikák, de azért ragyogtak, pár percre átszök­tek a másik szobába és csókolóztak re­­pesve, mint illik menyasszonynak és vő­legénynek egy hónappal a házasságuk előtt. Aztán kikisérte apját az állomásra, öt óra volt délután s vidáman integetett neki, mig csak a kanyarodóban el nem tűnt a vonat. Akkor gondolta, sétálni megy, de hirtelen nehéz és terhes lett neki a város, nem akarta a zajt s az em­­bereket, egyedül szeretett volna lenni, kiment a külvároson keresztül a folyó partjára s elkezdett szépen menni mel­lette víz iránt sétáló léptekkel és az ide­­geit nyugtatva. Ment, fölötte sütött a nap, mellette igyekezett lomhán és nehéz tömegében súlyosan a roppant víz előre, néha jele­zett valami gyár, hajótülök vagy távoli teherautó, álmos zümmögés volt mel­­­lette, mintha egy végtelen malomban járna szitáló liszt és iramodó transzmis­-s­sziók között s mért, mért se, ebben a zümmögésben, a messze tenger felé omló víz mellett egyszerre csak azt vette észre, hogy nagyon-nagyon szomorú. Olyan szomorú, mintha pucéran s égő talpakkal menne egy síkságba vesző, forró és hófehér után előre, csak menne, de a menésnek semmi célja és semmit sem visz, csak a meztelen és szomorú testét, amely olyan, mint egy ítélet, amelynek be kell teljesednie. Csak megy, megy, de a zengések elmaradnak mögötte, az élete elfakul. Kiürül, lassan kisül és oly üres lesz és oly szikkadt és oly szomjas, hogy jó lenne felkiáltani, leülni valami áldott és üde forrás mellé és inni, inni, inni, mig csak át nem hül tisztaságtól minden paránya, át nem lényegül a vízcsöpp gyémántjához ha­­sonló tisztává és érintetlenné, el nem telik zengő harmattal és azokkal az ízekkel, mint a szomjazónak a víz. Mi történt vele itt pár félóra alatt, mint a villámcsapás, oly gyorsan és mint a tele áradat, olyan széleseden? Baromi szomorúság fogta a markai közt, mintha ébredne a zümmögő zsongásban s a bálok, az ismeretségek, a lehulló ügyvédi irodák, örökségek és hozamará­nyok, fodortalan mindennapok és folyt. ­ Gyakran hangsúlyoztam azt a tényt, hogy az igazság és méltányosság különös kö­teleségévé teszi Angliának, hogy megfelelő meghallgatást biztosítson a magyar nemzet sohasem szűnő békerevíziós kívánságainak, miután az angol államférfiaknak is részük volt abban, hogy a trianoni szerződést Magyarországra kényszerítették. Egyébként az európai nemzetek között a béke és a jó­viszony helyreállítása és fenntartása nem csekély mértékben függ attól, hogy orvoslást találjanak azokra a súlyos sérelmekre, ame­lyek miatt Magyarország oly teljes joggal panaszkodik. Nem akarok jogosulatlan re­­ményeket ébreszteni, de meggyőződésem sze­rint a trianoni szerződés aláírása óta soha­­sem voltak a módosítás kilátásai oly kedve­­zőek. Szabadon bocsátották a bécsi nemzeti szocialisták vezérét és Steidle merénylőtét Bécsből jelentik. Frauenfeld Alfrédot, a bécsi nemzeti szocialisták vezérét újévkor sza­badlábra helyezték, elbocsátották a wöllere­­dorfi internálótáborból és beszüntették ellene az eljárást. Ugyanekkor az osztrák kormány kegyelmi után szabadlábra helyezte Alvensle­­ben bárót, Steidle tiroli tartományi főnök merénylőjét. Alvensleben atyja már régebben kegyelmi kérvényt intézett Miklas elnökhöz és fiának súlyos tüdőbajéra való tekintettel sza­­badonbocsátását kérte. A báró újév napján Salzburgon át már el is hagyta Ausztria te­rületét. Az osztrák nemzeti szocialisták az utóbbi napokban újra megkezdték az utcai mozgal­makat. Bécsben és Grácban Szilveszter éjsza­káján , újévkor is különböző formában ki­fejezést adtak nemzeti szocialista érzelmeik­nek, kedden este pedig a bécsi Ringen nagy felvonulást rendeztek, hogy megünnepeljék Frauenfeld szabadonbocsátását. Lelkes Heil Hitler-kiáltások hallatszottak és a tömeg a Horst Wessel-dalt énekelte. A rendőrség eré­lyesen lépett fel s ahol a tüntetők nem oszlot­tak szét azonnal, gumibotot alkalmazott elle­niük. Hivatalos jelentés szerint harmincöt le­tartóztatás történt. Komolyabb zavargás se­hol sem volt. Robbanó mozsaras merényle­tek Tirol és Vorarlberg vá­rosaiban . A Német Távirati Iroda Münchenből a hivatalos osztrák sajtószolgálatra hivat­kozva, azt jelenti, hogy a legutóbbi napok­ban Tirolban és Vorarlbergben sorozatos tüntetések voltak, amelyek Szilveszterkor értek a tetőpontra. Kéményeken és nagy­feszültségű villanyvezetékeken mindenütt horogkeresztes zászlók voltak láthatók. A kormány táborához tartozó nevesebb sze­mélyek ellen robbanómozsarakkal merény­leteket követtek el. Innsbruckban Fischer keresztényszocialista polgármester lakásán mozsárrobbanás következtében valamennyi ablaktábla betörött. A Tyrolia-nyomdában, ahol Tirol valamennyi keresztényszocialista lapját nyomják, egy szellőztetőaknán át robbanómozsarat dobtak az udvarra. A robbanás következtében itt is betörtek az ablakok. Bregenzben, a keresztényszocialista Vorah­lberger Volkswacht épületében, Ender dr. osztrák alkotmányügyi miniszter laká­sán és a tartományi kormány épületében hasonló robbanások jelentős anyagi kárt okoztak. A tetteseket sehol sem sikerült kézrekerí­­teni s ezért a hatóságok ismét túszok letar­tóztatását rendelték el. Byrd délsarki expedíciós kaldta kiszabadult veszélyes helyzetéből Washingtonból jelentik. A Jacob Ruppert nevű hajó, amelyen Byrd tengernagy dél­sarki expedíciója utazik, drótnélküli telefon útján tudatta, hogy kiszabadult veszedelmes helyzetéből és ismét megkezdte útját dél felé. A hajó ugyanis a kedvezőtlen időjárás következtében néhány napig veszteglésre volt kárhoztatva. saját nyelvűn olvashatta minden külföldi vendég Balanyi György kegyesrendi tanár kitűnő munkáját A magyar nemzet Miel Megjelent német, angol, francia , lengyel kiadásban. A 80 oldalas könyv ára Magyarország 2 té képével együtt I.­ pengő Megrendelhető a Magyarság könyvosztá­ly­á­ban, IV., Eskü­ út 6. félemelet

Next