Magyarság, 1934. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
az angol külügyminisztert, Sir John Simon autón Rómába ment s ott az angol nagykövetségen szállt meg. Este az angol nagykövetség vacsorát adott a külügyminiszter tiszteletére, szerdán lesz az első tanácskozás Mussolini és Sir John Simon között és szerdán este Mussolini ad lakomát vendége tisztelére. Csütörtökön uji és a visszautazás napjául pénteket állapítottak meg. Illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy Sir John Simon nemhivatalos minőségben tartózkodik Rómában és így mgbeszéléseinek, bár azok rendkívüli fontoságúak, formailag csupán magánjellegük van. WISHHSlf, 1934 január 8, szents Magyarország és Ausztria adriai kikötőiről is tanácskoznak Rómában _A freuér-iroda római távirata szerint Sir John Simon külügyminiszter elsősorban a leszerelés kérdéséről és a népszövetség reformjáról fog tárgyalni Mussolinival. A leszerelést illetőleg az angol és olasz álláspont némileg eltér egymástól. Olaszország nem helyesli Németország felfegyverkezési javaslatait, mert attól tart, hogy azok újból megindíthatnák a fegyverkezési versenyt, ezt pedig Olaszország feltétlenül kerülni akarja. A népszövetség reformja tekintetében meglehet, hogy Mussolini határozott tervet közölmajd Simonnal. A megbeszélések — folytatja a távirat — minden valószínűség szerint érinteni fogják a dunai államok gazdasági helyzetét is, így azt a javaslatot is, amelyet Olaszország a múlt ősszel Ausztria és Magyarország gazdasági újjáépítése érdekében Genfben előterjesztett Az is meglehet, hogy Olaszország a trianoni béke ama határozmányainak végrehajtását fogja ajánlani, amelyek szabadkikötői jogot biztosítanak Ausztriának és Magyarországnak Triesztbe és Fiuméba. Olaszország ugyanis szeretné ez országok tengeri kereskedelmének egy részét az adriai kikötőkbe átterelni. A négyhatalmi egyezményről — fejezi be a tudósító— valószínűleg csak közvetve lesz szó, miután a négy nagyhatalom tanácskozása nem várható a közeljövőben. Llewellyn-Jones: A békerevízió kilátásai soha nem voltak olyan kedvezőek, mint ma Londonból jelentik. F. Llewellyn-Jones képviselő az évforduló alkalmából nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének, amelyben többek között a következőket mondotta: — Lassanként kezd derengeni annak felismerőe, hogy az európai nemzetek hajának legfőbb külforrásai a háború után kötött szerződésekkel elkövetett igazságtalanságok és hogy addig alig lehet a nemzetközi viszonyok javulását remélni, amíg nem számolnak ezzel a ténnyel teljes nyíltsággal. Ezzel kapcsolatban semmi sem figyelemreméltóbb, mint az angol közvélemény irány Hasznos tudni, hogy Schmidthauer Igmándi keserűjéből félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is zódása 1933 második felében Magyarország ama követelései tekintetében, hogy a trianoni szerződés területi intézkedéseit gyökeresen módosítsák. Néhány hónappal ezelőtt még csak nagyon csekély volt azoknak az angol közéleti vezetőknek, parlamenti tagoknak vagy nemzetközi jogászoknak száma, akik hajlandóknak nyilatkoztak a magyar követelést támogatni. Ez a tábor azonban most már számban és befolyásban jelentékenyen növekedett. Az alsóháznak több mint 200 tagja aláírta azt a javaslatot, amely felszólítja az angol kormányt, vigye az ügyet a népszövetség elé. Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor dr. legutóbbi látogatása Angliában még jobban felkeltette az érdeklődést a magyar követelések sürgőssége iránt — folytatta az angol képviselő. — Meggyőződésem szerint 1934-ben még erősödni fog az az általános kívánság, hogy még jobban megismerkedjünk a magyar ügy érdemi részével és nem lehet nagyon távol az idő, amidőn a felelősségteljes angol államférfiaknak határozott lépéseket kell majd tenni аЪЬлп az irányban, hogy az illetékes nemzetközi szervezet döntését kieszközöljék. Eloldanak egy csónakot Irta Dallos Sándor Az eljegyzésről jött s a hajnali szél sodorta a homlokát. Az apjától elvállt a szálloda előtt, barátságosan kezet ráztak, egymásra mosolyogtak s az apja azt mondta neki: — No, fiú! Csak úgy mondta kedvesen, egyszerűen, barátságosan, nem akart vele semmit, csak jóérzés volt benne, mert hogy így rendben volt az élet. Rendben van, otthon a birtok, prima, terheletlen földek, itt a fia, aki most házasodik s a gyönyörű lányt kap, jó partit, egy ház a hozomány. De nem ez volt a fontos, hanem az, hogy ilyen zavartalanul, rendesen, úri módon fordul nekik hámba az élet, a dolgok és a simaság rendjén, hogy nincs emóció, nincs erőszak, nincs küzdés, a boldogság szépen kinyílik annak rendje és módja szerint csöndben. Bizonyos, hogy nem nagy lázakkal, nem a lelkek nagy hasadásával, de hisz ez a csöndes, úri béke alapja, ez a hangtalan jóérzés, a szokásoknak ez a halk hullámverése, ezen épül a hosszú együttlét és a kedves, tehertelen mindennapok. Ezen, hogy ez az ember kinyújtja a kezét, egy másik kézzel találkozik, ez a másik kéz is olyan, hogy nem okoz gondot, nem probléma, a másik kéz is ugyanannyit ér, mint az első, mert kedves, finom és lágy és éppúgy mögötte van az élet gondtalansága, mint a másiknak. Az élet gondtalansága, hogy a kenyér erőszak nélkül is kalács és a kéznek sohase kell ököllé válnia a mindennapokért. Ez bennük volt, ahogy egymásra néztek, nem mondták, de a mosolygásuknak ez adta a fodortalan, csöndes fényt, a békás fényt, amely olyan volt mintha sohase menne le a nap. A fiú elvált az apjától, gyalog indult hazafelé s a hajnali szél sodorta a homlokát. Ő se volt túlságosan meghatott, természetesnek vette mindezt, mely az élet rendjével elkövetkezik, mint az érettségi, a huszonötödik születésnap, a huszonhatodik, az évek és az életben az események, mert ezek a forgás és az emberi út állomásai. Maga előtt látta a menyasszonyát és örült neki, csöndes mosollyal őrült, szerette s elhatározta, hogy Velencében sok aranyholmit vesz neki, Milanóban koncertekre viszi, mert szereti a zenét s itthon is mindent úgy rendez be neki, ahogy az asszonynak a legnagyobb kedve lesz majd rá, hadd töltse a kedvét és hadd lelje örömét mindenben, ami körülötte van. Szépen számba vette az életük eddigi eseményeit s látta, hogy nincs benne semmi rendkívüli, semmi nyugtalanító, semmi olyan, amiből kinőhetne valami baj. Rendes, nyugodt, uriházasság lesz, csöndes, de ragyogó vitorlák, sima víz és tiszta napsütés. Megismerkedtek egy bálon ez év január huszonhetedikén, neki a százharminchatodik bálja volt, a lánynak a negyvenkilencedik. Egy ismerőse mutatta be őt, de már elő volt készítve a talaj, hírből ismerték már úgy, hogy csaknem mint régi ismerősök kezdték meg a táncot és nem volt köztük semmi véleménykülönbség. Nem. Szupéban ettek valamit, pohár pezsgőt ittak s hajnalban, mikor a bálnak vége volt, mindenki természetesnek vette, hogy ő kísérte őket haza s már körülbelül mindannyian tudták, mi lesz ebből és éppen ugy mosolyogtak egymásra a hajnalban a kapu előtt, mint most az apjával. Igen, most hát Velence következik, Milano, ott aztán majd meglátják, mire lesz tovább kedvük, bizonyosan mennek még vbbe ’ mert ez igy szokott történni, hogy a program sohase úgy megy egészen végbe, mint előzőleg megtervezték. Érdekes — mosolygott — soha szóba se került az udvarlás ideje alatt, hogy neki mi az állása, mosolyogtak ezen, persze, nem is volt fontos, mindössze egy előkelő ügyvéd irodába járt — doktor jurisz volt — odajárt, hogy ne lopja a napot s rendesen dolgozott, ellátta a munkáját, mert ő ezt igy akarta, igy tartotta becsületesnek, végre is harmincegyéves volt, de most mégis csak változtatni kellett a dolgokon, önálló irodát kellett nyitnia s az összeköttetései révén két nagy vállalatnak a jogtanácsosa lett nem egészen másfél hónap alatt, igy ez is rendben van. Még az jutott eszébe, hogy gyermekük lesz-e s úgy gondolta, hogy egyideig, egy-két évig nem, addig maguknak élnek, de azután lesz, okvetlenül lesz kettő, lehetőleg egy fiú, meg egy lány. Előbb fiú, mert jó és szép és kedves, ha a lánynak bátyja van, így ért haza. Lefeküdt és a száján mosolygással nyomban elaludt. Velencéről álmodott valamit, az ügyvédi irodájáról vagy arról, hogy éppen ülnek egy színházi páholyban, meg nem tudta volna mondani, mert az idegeiben egyforma íze volt mind a háromnak, derűs és boldog és nyugodt, nem igen lehetett különbséget tenni választásban köztük, mindegyik egyaránt hangulatos volt. De korán kellett a hajnali elalvás után kelnie, mert az apja utazott délután és természetesen vizitet akart még előtte Elláéknál. Igy hívták a menyasszonyát. Szépen felöltözött hát, találkozott az apjával s elment vele a menyasszonyáékhoz, örömmel. Mindössze bágyadt volt kicsit és Ella szeme körül is karikák, de azért ragyogtak, pár percre átszöktek a másik szobába és csókolóztak repesve, mint illik menyasszonynak és vőlegénynek egy hónappal a házasságuk előtt. Aztán kikisérte apját az állomásra, öt óra volt délután s vidáman integetett neki, mig csak a kanyarodóban el nem tűnt a vonat. Akkor gondolta, sétálni megy, de hirtelen nehéz és terhes lett neki a város, nem akarta a zajt s az embereket, egyedül szeretett volna lenni, kiment a külvároson keresztül a folyó partjára s elkezdett szépen menni mellette víz iránt sétáló léptekkel és az idegeit nyugtatva. Ment, fölötte sütött a nap, mellette igyekezett lomhán és nehéz tömegében súlyosan a roppant víz előre, néha jelezett valami gyár, hajótülök vagy távoli teherautó, álmos zümmögés volt mellette, mintha egy végtelen malomban járna szitáló liszt és iramodó transzmis-ssziók között s mért, mért se, ebben a zümmögésben, a messze tenger felé omló víz mellett egyszerre csak azt vette észre, hogy nagyon-nagyon szomorú. Olyan szomorú, mintha pucéran s égő talpakkal menne egy síkságba vesző, forró és hófehér után előre, csak menne, de a menésnek semmi célja és semmit sem visz, csak a meztelen és szomorú testét, amely olyan, mint egy ítélet, amelynek be kell teljesednie. Csak megy, megy, de a zengések elmaradnak mögötte, az élete elfakul. Kiürül, lassan kisül és oly üres lesz és oly szikkadt és oly szomjas, hogy jó lenne felkiáltani, leülni valami áldott és üde forrás mellé és inni, inni, inni, mig csak át nem hül tisztaságtól minden paránya, át nem lényegül a vízcsöpp gyémántjához hasonló tisztává és érintetlenné, el nem telik zengő harmattal és azokkal az ízekkel, mint a szomjazónak a víz. Mi történt vele itt pár félóra alatt, mint a villámcsapás, oly gyorsan és mint a tele áradat, olyan széleseden? Baromi szomorúság fogta a markai közt, mintha ébredne a zümmögő zsongásban s a bálok, az ismeretségek, a lehulló ügyvédi irodák, örökségek és hozamarányok, fodortalan mindennapok és folyt. Gyakran hangsúlyoztam azt a tényt, hogy az igazság és méltányosság különös köteleségévé teszi Angliának, hogy megfelelő meghallgatást biztosítson a magyar nemzet sohasem szűnő békerevíziós kívánságainak, miután az angol államférfiaknak is részük volt abban, hogy a trianoni szerződést Magyarországra kényszerítették. Egyébként az európai nemzetek között a béke és a jóviszony helyreállítása és fenntartása nem csekély mértékben függ attól, hogy orvoslást találjanak azokra a súlyos sérelmekre, amelyek miatt Magyarország oly teljes joggal panaszkodik. Nem akarok jogosulatlan reményeket ébreszteni, de meggyőződésem szerint a trianoni szerződés aláírása óta sohasem voltak a módosítás kilátásai oly kedvezőek. Szabadon bocsátották a bécsi nemzeti szocialisták vezérét és Steidle merénylőtét Bécsből jelentik. Frauenfeld Alfrédot, a bécsi nemzeti szocialisták vezérét újévkor szabadlábra helyezték, elbocsátották a wölleredorfi internálótáborból és beszüntették ellene az eljárást. Ugyanekkor az osztrák kormány kegyelmi után szabadlábra helyezte Alvensleben bárót, Steidle tiroli tartományi főnök merénylőjét. Alvensleben atyja már régebben kegyelmi kérvényt intézett Miklas elnökhöz és fiának súlyos tüdőbajéra való tekintettel szabadonbocsátását kérte. A báró újév napján Salzburgon át már el is hagyta Ausztria területét. Az osztrák nemzeti szocialisták az utóbbi napokban újra megkezdték az utcai mozgalmakat. Bécsben és Grácban Szilveszter éjszakáján , újévkor is különböző formában kifejezést adtak nemzeti szocialista érzelmeiknek, kedden este pedig a bécsi Ringen nagy felvonulást rendeztek, hogy megünnepeljék Frauenfeld szabadonbocsátását. Lelkes Heil Hitler-kiáltások hallatszottak és a tömeg a Horst Wessel-dalt énekelte. A rendőrség erélyesen lépett fel s ahol a tüntetők nem oszlottak szét azonnal, gumibotot alkalmazott elleniük. Hivatalos jelentés szerint harmincöt letartóztatás történt. Komolyabb zavargás sehol sem volt. Robbanó mozsaras merényletek Tirol és Vorarlberg városaiban . A Német Távirati Iroda Münchenből a hivatalos osztrák sajtószolgálatra hivatkozva, azt jelenti, hogy a legutóbbi napokban Tirolban és Vorarlbergben sorozatos tüntetések voltak, amelyek Szilveszterkor értek a tetőpontra. Kéményeken és nagyfeszültségű villanyvezetékeken mindenütt horogkeresztes zászlók voltak láthatók. A kormány táborához tartozó nevesebb személyek ellen robbanómozsarakkal merényleteket követtek el. Innsbruckban Fischer keresztényszocialista polgármester lakásán mozsárrobbanás következtében valamennyi ablaktábla betörött. A Tyrolia-nyomdában, ahol Tirol valamennyi keresztényszocialista lapját nyomják, egy szellőztetőaknán át robbanómozsarat dobtak az udvarra. A robbanás következtében itt is betörtek az ablakok. Bregenzben, a keresztényszocialista Vorahlberger Volkswacht épületében, Ender dr. osztrák alkotmányügyi miniszter lakásán és a tartományi kormány épületében hasonló robbanások jelentős anyagi kárt okoztak. A tetteseket sehol sem sikerült kézrekeríteni s ezért a hatóságok ismét túszok letartóztatását rendelték el. Byrd délsarki expedíciós kaldta kiszabadult veszélyes helyzetéből Washingtonból jelentik. A Jacob Ruppert nevű hajó, amelyen Byrd tengernagy délsarki expedíciója utazik, drótnélküli telefon útján tudatta, hogy kiszabadult veszedelmes helyzetéből és ismét megkezdte útját dél felé. A hajó ugyanis a kedvezőtlen időjárás következtében néhány napig veszteglésre volt kárhoztatva. saját nyelvűn olvashatta minden külföldi vendég Balanyi György kegyesrendi tanár kitűnő munkáját A magyar nemzet Miel Megjelent német, angol, francia , lengyel kiadásban. A 80 oldalas könyv ára Magyarország 2 té képével együtt I. pengő Megrendelhető a Magyarság könyvosztályában, IV., Eskü út 6. félemelet