Magyarság, 1934. március (15. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

Tavaszi NoШМК Gyapjú casim 2-9© Pepita (Gyapjukelme 2)9© Köpenykelme 150 széles 5.80 GALAMBOS IV., Ferenciek tere 4. (Irányi-u. sarok Feltűnő ebben az összehasonlításban kisantant fölényes számú harckocsija és repülőgépe, de bizonyos, hogy ezek a különös ügyességet és bátorságot igénylő harceszközök a vitéz olasz hadsereg kezében sokkal nagyobb értéket jelentenek. A kisantant javára szól előnyös hadászati helyzete is a már nem teljesen elszigetelt Magyarországgal szemben, amelyet a kisantant három oldalról kerít körül. Az olasz hadsereg elsősorban Szerbia és esetleg Csehország ellen támogathatná fegyveresen Magyarországot, a legnehezebben leküzdhető ellenfél pedig Románia marad. A kisantant látszólagos katonai értékét heterogén lakosságának kölcsönös ádáz gyűlölete kiszámíthatatlan módon csorbítja ugyan, katonai erényei sem ütik meg a magyar, olasz és osztrák harcos mértékét, teljes erőkifejtésüket más ellenfelük vagy gyanús szomszédjuk miatt is korlátozni fogják, mégis bizonyos, hogy nagy túlerővel kerülnénk szembe. A római egyezmény kétségkívül megerősítette Magyarország hatalmi helyzetét, de viszonylagos védtelenségünk a fölfegyverzett, kardcsörtető és alsóbbrendű népek közepette mégis elviselhetetlen és súlyos belső feladatok, hatalmas szervező munka elé állítja nemzetünket. Hans Fallada: Szántóvetők — bombavetők Regény. Halhatatlan könyvek. Dante-kiadás „A politikai szenvedély éppen olyan heves, mint a nemi szenvedély" — mondta egyszer e sorok írójának a legfinomabb lelkű magyar irodalom-esztétikus. Fallada regénye (megírása módjával s még inkább sikerével) újabb bizonysága annak, hogy ez a mondás: igaz. Hans Fallada — a fiatal német irodalom legizmosabb tehetsége — meg mert irni egy nyolcadfélszázoldalas regénykolosszust, amelyből nem hiányzik ugyan a szerelem (legalább is egy fajtája, a tűrő, szenvedő asszony hűséges odaadása) — de „szerelmi történet" csakugyan nincs benne. Egy költött pomerániai kisvárosban és környékén játszódik a regény, a német köztársaságnak abban a korszakában, amikor a „nácik" népgyűléseit még könnyűszerrel szétverik a komunisták. Az igazi bonyodalomban nincs is még komoly szerepük a hitleristáknak: a harc a szocialista közigazgatás és a köztársaságellenes parasztság közt folyik. Elvekért? Talán elvekért is. Kitörni mindenesetre azért tör ki a harc, mert egy parasztnak adóba el akarják árverezni két ökrét. Kisebb okokból is tört már ki nagyobb háborúság... A falu megakadályozza az árverést, ezért letartóztatják a parasztok egyik vezérét, a parasztok tüntetni akarnak a börtönbe zárt vezér ablaka alatt, a tüntetést hatósági agent provocateur-ök elmérgesítik, egy ideges rendőrtiszt ügyetlenségéből vér is folyik, a parasztok bojkottot mondanak ki a város ellen, a tüntetés ügyében bíróság ítélkezik , s a harc legfőbb áldozata a város polgármestere, aki emberfölötti munkával (s ezernyi apró ravaszkodással) igyekezett az ellentétes érdekeket a közösség javára összeegyeztetni. Minden marad a régiben, s a polgármester mehet új munkát keresni, másik városba. Az egész regény az intrikák ezerszálú szövedéke. (Ha az alakjai nem volnának olyan mesteri kézzel rajzolva, akkor ezért volna érdekes — olyanformán, mint egy óriási detektívregény. Az emberek ismerik egymás apró piszkosságait s ezeknek segítségével zsarolják egymást kölcsönösen. Gareis polgármester, az otromba hústorony, aki mást sem akar, mint dolgozni városa javáért, éppen úgy intrikákra, besúgásokra, leleplezésekkel való fenyegetőzésekre kénytelen építeni a politikáját, mint ellenlábasa, Stuff, a nacionalista újságíró, egész életében az igazat szeretné megírni s mindig póruljár, ha megpróbálja. Hazudik, ravaszkodik, intrikál ez is. Nem lehet haragudni Fallada legaljasabb alakjaira sem, a Tredupra, az örökös árulóra sem. Ez a hitvány kis hirdetési Ügynök, aki egyebet sem akar, csak a mindennapi kenyeret megkeresni feleségének és két gyermekének, egyik aljasságból a másikba keveredik, s halála mégis a világirodalom „nagy" fejezetei közé tartozik: tragédiája, hogy halálában családja árulójának hiszik. Van egynéhány ilyen „nagy“ fejezet a regényben. A nyers német férfibeszédet reprodukáló Fatladát egyébként bajos Dickenshez hasonlítani, de az a jelenet, amikor az ijedtében vérengző Frerksen rendőrfelügyelő kis gimnazista fia helyt akar állni az apjáért s a helyzet úgy alakul, hogy maga az apa alázza meg a gyereket s ábrándítja ki a szüleiből: eléri, sőt fölülmúlja Dickens híres gyermekjeleneteit. Fukar parasztok, bombavető kalandorok, szájas politikusok, fontoskodó rendőrök, aktába szerelmes bürokraták cselszövényei, ravaszkodásai, aljasságai közt ott bujkál, sajnálni és szeretnivaló gyöngeségében, minden igazi műalkotásnak, egyetlen örökös tárgya: az emberi szív. VII. Rombach utca 8. Látogatás a házban, amelyet elsőnek sajátítanak ki az Erzsébetsugárút részére Az Erzsébet sugárút közeli építésének megkezdése miatt a Közmunkák Tanácsa megkezdette a szükséges kisajátításokat. Az első ház a Rombach-utca 8. száma, amelynek telkére a sugárút miatt szükség van. A Károly-körút mögötti városrész egyik darabkája ez a terület, mely közvetlenül a Károly-körút 15. számú ház mögött van. A körúti hísz már a főváros tulajdona s így nem áll útjában a nagyszabású tervnek. Aki nem ismeri a Rombach-utcát, az nem tudná elképzelni ezt a halálra ítélt házat, ezt a város szívébe telepedett szörnyűséget. Aki meg nem tudná, hogy a Rombach-utca a budapesti gettó egyik utcacsatornája, az nem hinné el, hogy alig néhány lépésnyire a parfümillatos belvárosi utcáktól ilyen ezer szagot árasztó szenny- és bűztelep található. A Rombach utca 8 hatalmas telken épült Nagy, négyszögű udvart vesz körül a négyszögben épített, földszintes félházépület. A szűk, barátságtalan keleties és keletiesen forgalmas utcáról éppen az orthodox zsinagógával szemben nyílik a kapu, melyen az udvarra juthatunk. Hosszú, kocsibejáratul szolgáló, boltozatos kapualjon kell keresztülmenni, hogy budapestinek sehogyan sem mondható kép táruljon elénk. S ha szemünk nem is lepődne meg különösebben, orrunk nyugtalanul szipákol, mert minden lépésnél más-más szag, bűz csapja meg. Nyersbőr- és isisillószag, valami vegyészeti műhely ezer keverékű bűze, helyiségekből kiáradó, fojtogató levegő támadja meg az embert. S amint tovább megyünk az udvaron, minden helyiségből más-más levegő, szag, bűz kerül az udvarra. Tágas, nagy, világos ez az udvar, így könnyebb benne mindezt elviselni, mint magában a szűk, poros Rombach-utcában azokat az „illatokat“, amelyek minden kapunál reánk rontanak. Az udvar közepén régi márványkút hirdeti az ócska ház korát s mellette találjuk a házmestert. Hozzá fordulunk: — Hallották-e a kisajátítást? Mit szólnak hozzá? — Nem lehet az igaz, kérem. Éppen ma volt itt a Blau úr is, ő is az mondotta, hogy nem érti, hogyan került a lapokba a hír. Piszokból terem a vagyon... — Ki az a Blau úr? — A tulajdonos. A Blau testvéreké a ház. De igaz is, hogy hiba lehet a dologban, mert hatvanötezer pericnél ez sokkal többet ér. — Mi, ez a szeméttelep? Ez az ócska, rozoga földszintes ház? — Biztosan nem tetszett még hallani, hogy a piszokból terem a vagyon. De az úgy van. Én sem akartam idejönni, de a Blau úr egyre mondta, hogy ez a házmester többet ér, mint bármelyik másik házabeli. Mer másutt is van házuk a testvéreknek. — Hány lakó van a házban? — Rajtam kívül csak egy lakást lakik az imaház rabbija, de összesen huszonhat helyiség van kiadva. Üzlet, műhely, istálló, ott a sarokban meg imaház van. Ennek a fele sem tréfa. Körüljárunk s ahogy az istállóhoz érek, megkérdezem a kocsist, mit fizetnek bért? — Három ló áll itt s havi kilencven pengő a bér. Megtudom, hogy az imaház bére havi százhúsz pengő, amit a Stern vendéglős fizet. — Miért a vendéglős? Ő az elnöke talán a hitközségnek, amlyhez az imaház tartozik? A Rombach utcai ház azonban magánulajdon s így ki kell sajátítani, hogy a sugárut átvághasson rajta. A hírek szerint a 679 négyszögöl területet hatvanötezer pengőért sajátítaná ki a főváros, tehát közel ezer pengőt adna egy négyszögölért. Hatalmas vételár ez még akkor is, ha tudjuk, hogy a telek és a rajta lévő ház a Belváros határán, jóformán a város szívében — ő a mecénásuk — mondja valaki. Megtudom egyébként, hogy ez a ház, amely 1917-ben mindössze 5160 aranykorona bruttó bért jövedelmezett, a múlt évben 24.448 pengő bruttó házbér után fizetett adót. Rejtélyes galíciaiak gyülekezőhelye Miféle ózsidó szekta lehet ez itt a szemben levő zsinagóga tövében, amely ebbe az ócska házba, ennek is egyik sötét sarkába jár imádkozi? A kérdést, magamnak teszem fel s figyelem az imaházat. Szakállas, pajeszos galíciaiak adják egymásnak a kilincset, mennek be, jönnek ki az imaházból. Szivarszóval megy be az egyik, égő szivarral jön ki a másik, nem akarom elhinni, hogy imaház ez a helyiség. Az egyik kísérőm, a ház ismerője azonban lelkesen magyaráz: — Imádkozni járnak ezek ide, kérem, egész nap. Már kora reggel jönnek, alighogy reggel ötkor kinyitják a kaput. A Katz úr a rabbijuk, az tanítja őket, meg ő az előimádkozójuk. Pénteken annyian vannak sokszor, hogy az udvaron is imádkoznak. Rájuk vannak a szájjak, meg a kendők, körbe állanak, ugrálnak, táncolnak. A múltkor az egyik olyan extázisba esett, hogy a bútorokat verte odabent, a többiek fogták le. Sokszor egész nap itt vannak és hangosan imádkoznak. — Nem is esznek? Dehogynem. Hoznak magukkal hideget, odaben meg főznek teát. Csupa férfit látok jönni, menni. Nem vagyok járatos a budapesti zsidó szekták dolgában, megkérdezem tehát megint a szomszédomat: — Csak férfiak járnak ide? — Nők is jönnek. Azok a másik ajtón, — ami egészen a sarokban van, — mennek be, ott van a helyiségük. A gettó közepén ттёшёд meg/ mm míllisvesztési út. НШ 88M BUBttEmn. BW.: BfttöCZl-fll 7. egy kiadó... Az udvaron ládák hevernek. Az egyik műhely ajtaja előtt rozsdás vasforgács, az istálló padlására szénát húznak fel csigán, kézikocsik, nagy, teherkocsik sorakoznak, az éppen javítás alatt levő tető hulladékát söprik össze rakásokba, a rabbiók előtt kirakott, kopott bútorok, az ablakban fényes, aranyló gyertyatartók, a mellette levő sarokban rossz triciklit javítanak. Amott pincenyílás ásit, amely a hatalmas boltozatú pincébe vezet. A pince is, mint a régi kút, meg a vastag falak is híven mutatják, hogy a régi Pest egyik ócska háza ez itt, amely mellett a Károly-körrül Orczy háza főúri palota számba ment. Ennek a háznak a múltja azonban nem melegít, nem kelt könnyes érzelmeket, mert a jelene, a mai Budapestből kikivánkozó volta nem enged a múltra emlékeztet.i Nem ház ez, hanem lil-luk helyiségek sora s nem is tudjuk elképzelni, ki tette a kapura a hirdetést: Tisztességes férfiúnak ágy kiadó. Az ember nem tudja elképzelni ebben a házban az ágy helyét! De még az utcán is sietve megyünk végig. Olyan hátborzongató érzés fog el,mint amikor messze idegenben az orosz-lengyel gettók vagy a keleti városok egyik, másik városrészének utcáit jártuk. Idegenség, dohos, rossz levegő pállik már a tavaszi napsugár melegében is a Rombach-utcában, amelybe napfényt, friss szelet vinne a sugárút megnyitása. A házakat meg az utcarészeket, amelyeket a pesti pellóból eltüntetne a Főváros, aligha sírná vissza valaha is az emlékezés. P. I. 1034 március 25. vasárnap NERO Triumdikánját Róma, március hó A római Piazza Veneziát a Kolosszeummal összekötő Via dell’ Impero megépítésével kapcsolatban rövid három esztendő alatt egész városrészek tűntek el az Örök Város térképéről, hogy napot, levegőt és az új időknek megfelelő hatalmas perseptivát varázsoljanak Róma elég rendszertelenül épült házsorai közé. A régi városrészek lerombolása azonban a legnagyobb óvatossággal történt és történik, mivel Róma az a város, ahol még a piszok is műkincseket takar és ahol minden kis sikátor évezredek tradícióit őrzi nedves és nyirkos falai között. Különösen nagyszabású tervek és elgondolások valósulnak meg a Kolosszeum környékén, mely épületet nagyságához méltó környezetben akarja bemutatni a Duce zseniálisan megoldott városépítészeti terve. Misem természetesebb tehát, hogy a lebontott házak alatti rétegeket, Olaszország legjelesebb műtörténészei és archeológusai vizsgálják át, hogy megmentsék az utókornak azokat, amelyek méltóak arra, de végkép megsemmisítik azon maradványokat, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy hamis képet nyújtsanak a Rómát járó idegeneknek, a klasszikus Itália műemlékeiről. Az utóbbi hónapokban két ilyen hamis emléket tüntettek el, mivel bebizonyosodott róluk, hogy a múlt század derekán épültek, tisztára idegenforgalmi célokból. Az egyik — a nevezetesebb — Nero híres kolosszusának hamis maradványa volt és a Kolosszeum előtti téren állt. Ettől a kolosszustól kapta nevét a Flaviuszok hatalmas színháza, mely így került hamis képzettársítás révén kapcsolatba Neró személyével — akihez pedig semmi köze sem volt — mivel a Kolosszumot Neró utódai kezdték építeni és csak Titusz uralkodása alatt készült el. Hamisak tehát azok az amerikai filmfelvételek, amelyek az őrült költő császárt a Kolosszeum páholyában szerepeltetik, mivel végérvényesen bebizonyosodott, hogy Nerónak semmi köze nem volt a hatalmas építményhez! Tény azonban, hogy a hiú császár kolosszusnagyságú szobra az uralkodó „aranypalotája“ előtt állott, mígnem is Commodus Nero fejét levetette és a saját magáét helyezte a kolosszus nyakára, de Hadriánusz végül is az egész építményt eltávolította és templomot emelt a hatalmas szobor helyére. A kolosszusok azonban mindig nagy csáberőt jelentettek az álmélkodó idegenek számára és a római cicerónék a múlt század derekán fel építették a kolosszus talapzatát, ami még így is elegendő volt ahhoz, hogy kellő borravalót csiholjon ki az utazók zsebéből a ponyvaregények véres költője borzalmas kalandjainak az ismertetése után. A repkénnyel befuttatott maradványt a költők is megénekelték, a festők is megfestették és a római zarándokok tiszteletteljes félelemmel néztek a magasba, ahol a cicerónék szerint valamikor Nero hatalmas aranykolosszusa állott... Már pár év előtt is úgy volt, hogy a Kolosszeum cicerónéja — a kijáró borravaló elfogadása és Neró véres tetteinek elhadarása után — egy másik romhoz vezette az idegent, ami némiképpen gyanúsan hason lett az előbbihez és amit igen tiszteletreméltóan Méta Sudannak nevezett. A Sudan tulajdonképpen izzadsággolyót jelent és az arénák céljánál állott, hogy a diadalmasan befutó versenyző a szent golyóba terülje a homlokáról patakzó verejtéket. A méta szót már a római polgárok adták a Konstantinusz diadalíve mellett álló sudannak, mivel csak a fele maradt meg a régi egésznek. A Kolosszeum körül folyó ásatások vezetői azonban hamarosan rájöttek a két „műemlék“ igazi származására és pardont nem ismerő szigorúsággal elrendelték azok lebontását, mivel nem méltóak arra, hogy helyet foglaljanak az Örök város igazi műemlékei között. A bontási munkálatok megkezdése előtt a római idegenvezetők kegyelmi kérvénnyel akarták megmenteni a két téglaépítmény életét — de hiába. A múlt hónapban végképpen eltűntek a Kolosszeum környékéről azok az emlékek, amelyek éppen hamis beállítottságuknál fogva oly tág teret nyújtottak a borravaló után epekedő olasz idegenvezetőknek. A véres költő jelleme egyáltalán nem felel meg az új olasz néplélek számára és lassan-lassan teljesen kitörlik gyalázatos és gyáva emlékét az olasz köztudatból, imigyen rendezve meg Neró második , ezúttal végleges temetését. Fiala Ferenc fllalatoSsaH bármilyen alakú és nagy- sága lyukakkal, továbbá a modern vasbútorokat a legolcsóbban beszerezheti ! ARADB BÉLA cégné! Budapest. I., Horthy Miklós u. 20/9. (Hadik laktanya mellett). Tel.: 59-S-79. Feltétlen kéren alaiulatot I