Magyarság, 1934. március (15. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

пншцвнп 1934 március 25. vasárnap МШШШЖяг Egy új világ kezdetén... (Beszélgetések Eibl professzorral, a nagy bécsi történetfilozófussal) Írta: BALLA BORISZ Bécs, március hó (A „Vom Sinn der Gegenwart“ híres Szerzőjével egy intim bécsi társaságban találkozott e sorok írója s a ritkának nevezhető szerencse, valamint M. báró, a házigazda szívessége folytán több mint egy órát kérdezhettem Eibl professzort vacsora után olyan problémákról, me­lyeknek ő ma kétségkívül egy egész nemzetközi tudományos világ által elis­mert nagy szakértője. A bécsi egyetem filozófiai tanszéke, mely professzorának személyi súlyával is, temérdek külföldit vonz hallgatónak (a tengerentúlról is). Eibl professzor révén egyik érdekes cen­truma lett egy modern és sokban kato­likus beállítottságú, új szellemtörténeti iránynak. Mint laikus, most, sajnos, in­kább csak ötletszerűen kérdezhetem Eibl professzort. Nagyb­ányú elfoglalt­ságai közben (a megalkotandó, új rendi osztrák államhoz való hozzászólások és munka, külföldi, főleg a német egyete­meken tartott előadások stb.) most dol­gozik a „Grundlegung der abendlän­dischen Filosofie“ című művén. Egyéb, már megjelent, ismert kötetei: „Augus­tinus und die Patristik“, „Ausklang der antiken Philosophie" stb.) Kérdező: Vacsora alatt N. N. érdeke­sen nyilatkozott Rosenberg Alfred új faji és világnézet-mithoszáról. Bizonyos, hogy ez a mithosz az új német világnak, a Drittes Reichnek mintegy büszkeség és öntudattartálya lett. A hitleri mozga­lomnak ez a titokzatos és dinamikus hajtóereje hogyan illesztendő be az új­jzilágkép kialakító erői közé? Eibl professzor: Mint démonikus és talajfelszántó erő, olyan erő, amely faji kérdéseknél és a biológiánál kezdi, hogy majd egy új szellemnél s egy új etikai felfogásnál befejezze. Mire azon­ban ide fog érkezni, addigra az egész probléma megszűnt specifikus német­ probléma lenni. Tökéletesen el fogja hullatni faji és biológiai élet s beállított­ságát; gondoljunk a lepkére, mely már elhagyta gubóját. A materialista fejlő­dés már szenilis, vagyis agg, vagyis vég­korában— ne felejtsük el — az embere­ket nagyjában még egy anyagias érté­kelési skála vezeti. Gondolataik és ér­zelmi­ logikájuk még az anyagtól színe­zett s ezt a levegőt szívják. Az új világ, előkészítő erőivel, mintegy anyagias­­(biológiai-faji teóriák) álruhába öltözik, hogy így könnyebben tudjon hatni a még­ anyagias régi világra. De ez a behatás már arra való, hogy szétrombolja ezt a világot. A régit. Kérdező: Rosenbergék, akik, tévedé­­­sükben mintegy öntudatlan eszközei egy eljövendő, egy új és éppen az ő elméle­tüket megcáfoló fokozatnak, objektíve mikor és hol­­ tévednek? Eibl professzor: Rosenbergék faji el­mélete tudományosan, persze tarthatat­lan. Ezzel összefüggő világnézeti felfo­gásuk pedig (pl. vegyük a „nemes raga­dozó“ dicsőítését) szembehelyezkedik a szellemi törvények tanúságaival. Ez a törvény az, amely a jót (a „nemes raga­dozókból jó a „nemes") nem engedi összeházasítani egy etikai non-valeur­­rel, egy nem erkölcsös fogalommal (ra­gadozó). Rosenbergék egyenlete hibás, matematikai káosz. Jelentősége azon­ban éppen a káosz ereje, mely felfor­gatja a régi, korhadt formákat. S elő­készíti más segítő erőkkel a ma uralko­dó emberformának és szellemnek végső kimúlását. Ezek az új erők, másutt, csak épp hogy érintsem, a dollár-mentalitás ellen feltámadó amerikai farmer-menta­litás, Franciaországban a vallásos szel­lemnek revindikációs igényei éppen a vezető értelmiség körében, Olaszország­ban az az érték-kicserélő forradalom, mely az összesség fegyelmi ritmusát kö­veti s ebben a ritmusban kezdi lassan nem meghallani a profit egyéni követe­léseit és jajveszékelését. Mindez csak kezdet. Visszatérve Rosenbergre. Tudomá­nyosan hibás elmélete a darwini vonal végső kicsendülését jelenti. Fokozatok ebben a vonalban többek között Schel­­ling, Schopenhauer és Nietzsche; babo­nás borzongása az élet, mint olyan előtt s nem mint egy metafizikai, egy szelle­­mi­ és isteni elv előtt. A darwini evolú­ciós elméletet Nietzsche nem is merte megdönteni, hanem egy kellemes és he­roikusnak tűnő megoldásban elfelejtetni akarta, mondván: az állati eredet még nem akadálya egy legmagasabbrendű biológiai formának. S az embernek most ezt kell elérnie: a felsőbbrendű, Über­mensch formáját. Schelling, Nietzsche az „életet" mint csupán biológiai stb. tényt Darwin végzetes felfogásaként örökölték. Az egész tizenkilencedik század leborult a triumfáló, dicsőséges anyagi létében kibontakozó „életesz­mény előtt. Ez azonban ilyen formájá­ban mint biológiai állítás és elv nem is vette az utóbbi száz esztendőben figye­lembe az életünk, a biológiai fejlődés mögött működő metafizikai elveket, egy biológián­ túli értelmét az életnek és mindenségnek. E hamis, e darwini, e bio­lógiai életelv most Rosenbergék kezé­ben faji mű­hosszá alakult. Nietzsche „felsőbbrendü" emberét Rosenberg egy német faji, tehát egy anyagias idealiz­mus keretében az északi embertípusból akarja kitenyészteni. Anyagias idealiz­mus ... — újra egy összeütközés, ellent­mondás, nonszensz. Kérdező: Rosenbergék elgondolásá­nak síkján — ha ez a sík hibás is — mozogva, vájjon az uralkodó faj, a „Herrenrasse" csupán az észak-árja, a germán népközösségre szorítható-e? Eibl professzor: Még így sem. A „ne­mes ragadozóit nem hagyhatjuk észak­­germán, sőt még nem is árja monopó­liumnak. Az északi fajokon túl, leg­alább ilyen mértékben megtalálhatni a rosenbergi nemesség, a „Herrenrasse" és „Herrenmensch" attribútumait a tu­ráni és — a hozzáértők jól tudják — az arab fajokban. S hogy mindennek meny­nyire másodrendű jelentősége van, hogy a szellemi erő, a szellemi tudatképzés mennyivel inkább hordozója, kialakítója és egységesítő­je új kultúráknak és kife­jezési formáknak, példa rá a latin, vagy Vegyük közelebbről, a francia példa. Ez a latin népcsalád, vezető és penetráns hordozója kultúrának, szellemnek, gon­dolati és gazdasági formáknak: hat ré­tegből állt. Ezek közül három megalá­zott, megtört és megkevert, három pe­dig „uralkodó" réteg, úgynevezett Her­renrasse. Benne él tehát a leigázott ős­lakosság, aztán a legigázott kelta köz­nép, aztán a leigázott gallorománok minden ingerlékenysége, ideges csök­­kentértékűség érzése és nőiesen finom passzivitása, befogadó és elfogadó kész­sége. S ugyanakkor benne, közte és rajta él a három uralkodó réteg minden fér­fias éle, büszkesége és kitartása: a kelta nemességé, a római hódítóké és végül a két germán győzőnek, a burgund és frank törzseknek ereje. A kölcsönhatá­sok között azonban a szellem megta­lálja kifejlődési, teljes, egységes és dia­dalmas formáját. Kérdező: Ha a szellemi adottságok azok, amelyeknek itt centrális jelentő­sége volt s amelyeknek mindenféle élet­vagy kultúrforma kialakítására nagyobb jelentőségük van a biológiai adottságok­nál, akkor a faji keveredés nem jelent egyáltalán hátrányt? Eibl professzor: Az egész világtörté­nelem egyetlen példa arra, hogy nem. Ne is beszéljünk az ókori világról, vagy ne is beszéljünk az angolszász testről. Erre nagyon is érdekes példa éppen a zsidó faj. Egységesebb és penetránsabb szellemi képletet, átütő hasonlatosságot, gondolati és törekvésbeli formát el sem képzelek. Az arravaló fajok átvették egy szellemi formának, egy furcsa ren­deltetésnek és missziós gondolatnak (negatív és pozitív értékeivel) minden tulajdonságát. Ez biblikus mélyekből s titokzatos törvények által hajtva tartja őket össze, teszi hasonlóvá a zsidókat nemcsak a belső, a gondolati, de a külső megjelenési formákban is. No, már most, biológiailag a zsidók nemhogy egy, ha­nem négy különböző fajból szivárogtak össze: előázsiai, indogermán, szemita és turáni fajokból. A szellemi elv azonban győzött; úgy hajlította, formálta át a biológiai adottságokat, ahogyan az egy titokzatos metafizikai célszerűségnek megfelelt. S az az uj világ és uj kultúra mely­nek most küszöbén állunk, a faji káosz­ban, az egyes fajták ébredő, viharos rán­­gatódzásaiban is jelentkezik; az anyag előbb megremeg, midőn az uj villany­erő, az uj szellem belé akar hatolni. Egy egész értékrendet akar ez az új szellem tökéletesen és fenekestől felfor­­dítani — egy egész világot. Azt az ér­tékrendet, amelynek tetején ott ült az utolsó században s ott uralkodott min­denen a homo oeconomicus, a gazda­sági, — a profit, — a pénzember. En­nek megdöntésére indít, ha bármilyen tudománytalan és kezdetleges elméletek forrongásai közt, de döntő rohamot a germán nép is. Ez a színjáték az igazán grandiózus színjáték, a faji harcok és teóriák nem is jönnek számításba mel­lette, apró tüzek a kitörő vulkán előtt. Az új kulturális — s ezzel kapcsolat­ban talán Magyarország elképzelhető hivatásáról is,­­ nagyon szívesen elbe­szélgethetünk majd legközelebb. Másodszor is megmérgezf® magát és meghalt Raitsits Félesztendő előtti, akkoriban is nagy fel-­­tűnést és általános részvétet keltő öngyilkos­­sági kísérlete után, a péntekről szombatra forduló éjszakán másodszor is megmérgezte magát Taitits Emil dr., az állatorvosi főiskola népszerű tanára, s az orvosi segítség már elkésett, a tragédia szombaton reggelre betel­jesedett. A kora reggeli órákban riadt női hang kérte a mentők segítségét a Bethlen­­tér 3. számú házba, ahol harmadik emeleti lakásán Raitsits Emilt eszméletlenül, habzó szájjal, hörögve találták ágyéban. A mentő­orvos már ott ketalálta Vándorffy József dr. háziorvost, de az orvosi vizsgálat csak any­­nyit tudott megállapítani, hogy a méreg már elvégezte romboló munkáját. A tanár — való­színűleg a kora éjjeli órákban — sztrichnin­­befecskendezéssel szervezetébe vitte a mér­get s mire hozzátartozói fölfedezték tettét, már minden orvosi beavatkozás hiábavaló volt. Raitsits Emil dr. édesanyjával és feleségé­vel lakott a Bethlen-téri házban. Hozzátar­tozói kétségbeesetten és tehetetlenül nézték a tudós professzor lelki összeomlását, amely két évvel ezelőtt, fivére öngyilkosságakor kez­dődött s amely a múlt év augusztus 2-án már egy öngyilkossági kísérlethez vezetett. Akkor morfiummal mérgezte meg magát s búcsúlevelében idegei összeroppanásával in­dokolta az öngyilkosságot. A gondos orvosi ápolás tavaly megmentette életét, Raitsits Emil feleségével külföldi útra indult pihenni és gyógyulni s amikor utazásából visszatért, újból megkezdte rendelését és óráit az állat­orvosi főiskolán s rendszeresen végezte mun­káját az ál­latkertben is. Hozzátartozói már­­már azt hitték, hogy lemondott öngyilkossági terveiről, az utóbbi hetekben azonban újabb idegösszeroppanás jelei mutatkoztak rajta. Pénteken, március 23-án­­tolt fivére tragikus halálának második évfordulója. Raitsits pro­fesszor délben a Ferenciek templomába ment, ahol magába roskadva, hosszan imádkozott elhunyt testvére lelki üdvéért. Délután a me­zőgazdasági kiállításon járt, azután hazatért lakására s vacsora után a szokottnál mele­gebben és hosszasabban búcsúzott el édes­anyjától és feleségétől. Az aggódó kérd­ez­ős­­ködésre mosolyogva felelte, hogy semmi baja nincsen és idegei nyugodtak. A reggeli órák­ban azután élettelenül, hörögve látták vi­szont hozzátartozói az életunt professzort. A rendőri bizottságnak nem sok munkája akadt a tragikus öngyilkosság színhelyén, újabb búcsúlevelet nem találtak, de a tragé­dia képe tisztán kialakult a hatóság, emberei előtt. A rendőri bizottság intézkedésére Raitsits Emil holttestét a törvényszéki or­vostani intézetbe vitték, a család kérésére azonban valószínűleg mellőzni fogja az ügyészség a boncolást Raitsits Emil az állatkórtan európai hírű tudósa volt, számos szakmunkát irt, tudo­mányos munkásságának értéke szintén ki­számíthatatlan. Különösen a magyar kutya­tenyésztés vesztett sokat Raitsits professzor halálával, hiszen ő volt az, aki a magyar komondort, kuvaszt és pulit elismert, értékes és nemes kutyafajtává léptette elő külföldön. Ő volt az, aki különféle forrásmunkákból kikutatta a magyar kutyafajták nemes ere­detét, elkészítette a magyar kutyák leszárma-­ zási könyvét s a legtöbbször pénzt sem fo­gadott el a beteg állatok kezeléséért. Hozzá­tartozói szerint a túlfeszített munka okozta lelki összeomlását. A Raitsits-családban hár­man vetettek véget önkezükkel életüknek s a tragikus sorsú professzor negyedik a szo­morú sorban, a Szülőktől Jóságukért és szépségük­!­t, a KOVACSEVICS gyermeká­rúnak. A kibővített gyermekruha-osztályon hatalmas választék várja: az aprósásokat, — s parányi árak: a Szülőket. JelszórásHa Прав vászonból, 8 éves gyermek rétiét* — P Emelkedés 20 mi. 1.60 Leinykeruha orape de ekm­ebil, S érés szerraek részére... P emelkedés СО fü­l 5.80 Fiú sperkuha csinos, 3 éves gyermek részére Emelkedés 40 fül. ______e 10.30 Emelkedés 70 Hlf. K­yermekruhák, kabátok, fehérneműek, kötöttáruk, cipők, stb. Gyermekcipő-osztályomon óriási választék minden Matrózrufia птл névetbel, 6 éves nagyság, leánykák részére, P ■ we _ w Emelkedés 70 Ши Tranch-coal .... len­ykák és fiúk részére. 3 éves nagyság ... P ■ ePerelt Emelkedés 70 ГШ. Matrózkacsát .... leánykák és Пак részére. 8 éves nagyság... P о «SawXß , kitűnő minőségben, fajta gyermekcipőben. /továcserk­# JfUtenki IV. ЪеЩ Látodóc-utca 3. tel.: 899-03, 899-61, 899-68. 11 Az 1934. évi Mikszáth Kálmán-díj nyertese: GERGELY MÁRTA A sajanosó A húsz esztendős szö­vőmunkásnő első írá­sával megnyerte a legnagyobb magyar regénypályázatot A mai fiatalság és a nem csüggedő élet­szeretet himnusza ez a könyv. Ára fűzve P 3.20 Kötve P 4.40 A ,Jó Könyvek" áprilisi kötete MALTHA OSTENSO. 1»шин Egy szép kanadai leány szenvedések és könnyekkel teli útja az igazi boldogságig Ára fűzve P­­.SO Kötve P 1.90 KNUT HAMSUN паду regénye ЮММI fiml Propaganda kiadásban 416 oldal Uj éra kötve P 2.80 Eddigi ára P 6.40 volt Pantheon Kisüss

Next