Magyarság, 1934. április (15. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-25 / 92. szám

1034 április 25. szerda Véget ért a pécsi fasiszta ankét Pécsről jelentik­ Kedden délelőtt tartotta a pécsi egyetem rendezésében a fasiszta ankét második ülését, melyen elsőnek Anselmi Anselmo: A szindikátusok működése címen adott elő. Az olasz korporációs minisztérium főigazgatója kifejtette, hogy az osztályok együttmunkálkodásának elvét nem nevezhet­jük kizárólag politikai és szociális organiz­musnak, mert elsősorban etikai vonatkozásai vannak. A korporatív szindikátus rendszernek számos alapvető törvénye van. Mindezekhez járul még a munka alkotmánya (Carta del Lavor­a), amelynek szövegét a fasiszta nagy­tanács jóváhagyta és kihirdette, tehát nem törvény, de elveinek megtörténte már pozitív törvényekbe van átültetve. E törvények alap­ján a szindikátusi alapelveket ismertette az előadó és ezen át a fasiszta szervezkedés füg­gőleges irányát. A konföderációkba összpon­tosított nemzeti érdekeket, viszont a korporá­ciók állítják a nemzet egésze érdekének szol­gálatába. A korporációban a munkaadók és a munkások szervezetei találkoznak. Az érde­keknek ez a korporatív összekapcsolása sajá­tos jellege a fasizmusnak. Utána Carlo Filippo, a fasiszta nemzeti ke­reskedelmi konföderáció gazdasági hivata­lának igazgatója A korporatív gazdasági rend­szer általános elveiről beszélt. Az olasz kor­poratív rendszer egy tervgazdasági rendszer, amely egyenlően távol áll az individualizmus­tól és a szocializmustól, mikor az igazi sza­badság előnyeit akarja megvalósítani, ugyan­akkor azonban elkerüli a szabadverseny szét­­szóródottságát és a monopolista államrend­szer hátrányát. A gazdasági egyensúlyi rend­szerben az árak, a termelés és a fogyasztás szoros kapcsolatban vannak egymáshoz. Te­hát a piac összes jelenségei között szoros ösz­­szefüggés van. A korporatív gazdasági rend­szer azonban sohasem beszél a piacról álta­lában, hanem azt mindig konkrété tekinti a nemzet határain belül. A korporatív gazdasági rendszer az egy nemzethez tartozó csoporto­kat veszi figyelembe csak. Továbbá a törté­nelmi és szellemi erőket is tekinti, tehát nem mechanikus szerkezet. Evidens problémája ennek a szisztémának az árszabályozás, me­lyet a korporációk által irányított gazdálko­dás teremt meg. Vasváry Ferenc dr., Volpicelli Arnaldo hétfő délutáni előadásához hozzászólva azt a kérdést vetette fel, hogy váljon a felelősség elve, mily mértékben érvényesült a fasiszta állam belső életében. Kap-e az állampolgár kellő jogvédelmet államigazgatási aparátus esetleges jogsértő eljárásai ellenében. Volpi­celli Arnaldo Vasváry professzor kritikai meg­jegyzéseire válaszolva kifejti, hogy a közigaz­gatási jogvédelem intézménye már a fasiszta államban is megtalálható és ez a jövőben is megfelelően fog átalakulni és fejlődni a fa­siszta állam folytonos fejlődésével együtt. Póka-Pivny Béla min. 6. tanácsos Volpicelli előadásához szólva elismerte az antiliberális rendszerek értékeit, de igazságot kér a libe­­ralizmusnak is, melyhez a magyar történelem­ben is számos értékes alkotás fűződik. Molnár Kálmán dr. rendkívül értékes fel­szólalásában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy várjon a liberális, avagy antiliberális rendszerekben van-e nagyobb , a közre is értékes szabadság biztosítva az egyénnek. Utána Kisléghy Nagy Dénes dr. egyetemi m. tanár kérdést intézett az előadóhoz: a fasizmus milyen termelési politikát óhajt folytatni különös tekintettel az ezzel kap­csolatos átalakulási problémákra. Azután a közönség rendkívül nagy tetszése mellett P. Kis Szaléz ferences atya szólalt fel. A felszólalások után következett Anselmi Anselmo előadása a munkaügyi bíróságról. A szindi­kális szervezetek feladata a kollek­tív munkaszerződések kötése. E feladatuk támaszát képezi a sztrájknak és kizárás­nak törvényes tillalma. Az esetleges súrló­dások igazságos elhárítására az állam egy sajátságos bíróságot létesít, a munkaügyi bíróságot. Ez az a szervezet, amelyikkel az állam maga lép közbe a munka ellentétes szabályozására. E bíróság gyors, és fürge peres eljárással hivatott a felek jogainak és érdekeinek tekintetbe vételével a felmerült ellentétek méltányos megoldására. Hatás­körébe úgy az egyéni, mint a kollektív munka- és bérviszályok megoldása tartozik. A korporatív államberendezés mindinkább arra törekszik, hogy a munkások, munka­adók társadalmi osztálya erős önkormány­zattal viszályaikat és ügyeiket a saját kebe­lükön belül intézik. Kényszer csak akkor lép fel, ha a nevezett szervezetek a kapott hatalmukat államellenesen használják fel. Ezen elfajulást azonban mindmáig a fasiz­must átható erős nemzeti szellem megaka­dályozta. Colonna olasz királyi követ Páz­mány Zoltán pécsi egyetemi rektornak távira­tot küldött. A rektorhoz intézett távirata így hangzik: „Felejthetetlen emlékem marad a tegnapi ünnepségről. Hálásan köszönöm a Rector Magnifikus urnak, az egyetemi ta­nári testületnek és az évszázados hagyomá­nyokkal bíró pécsi egyetem lelkes ifjúságá­nak.“ Faluhelyi Ferenc tanárhoz pedig a következő sürgönyt küldte: „Újólag kifeje­zem hálás köszönetem­ a korporativ ankét aktuális kezdeményezéséért, amely a fasiz­mus alapelveinek a tanulmányozásán keresz­tül felújítja a pécsi egyetem római hagyomá­nyait.“ Kedden délben Szapáry Lajos dr. főispán és felesége villásreggelit edott a vendégek tiszteletére. A főispán pohárköszöntőjében üdvözölte a vendégeket és köszöntötte a Ducet, aki elsőnek emelte fel szavát a tria­noni igazságtalanság ellen. Az üdvözlést An­selmo Anselmo dr. köszönte meg. A délutáni ülésen Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi magánhínár, a fasizmus nemzet­közi jogi jelentőségét ismertette, majd Vol­picelli Arnaldo tartott előadást a fasizmus egyetem elemeiről, amelynek lényege a kor­poratív rendszer. Vizy András és Mattya­­sovszky-Zsolnay Miklós joghallgatók, Tímár Viktor MÁV-intéző, valamint Schneider Béla szólaltak még fel. Az ankétről üdvözlő táv­iratot küldtek Gömbös Gyula miniszterelnök­nek és Colonna herceg olasz követnek. Az ankét Pázmány Zoltán rektor zárószavaival s a Giovinezza meg a Himnusz eléneklésével ért véget. Este a Corvin Mátyás Társaság teát adott a vendégek tiszteletére. Porrá égett két mátrai község Beszámolt már a Magyarság arról, hogy két mátrai községben, Aldebrőn és Verpe­­léten borzalmas tűzvész pusztított. A szeren­csétlenség részleteiről kiküldött tudósítónk a következőket jelenti: Aldebrőn hétfőn délelőtt tizenegy órakor Lipkovics Mátyás gazda istállójában tűz tá­madt. A láng csakhamar átterjedt a lakó­házra, kigyulladt a szalmakazal is és gyors iramban harapództak végig a lángnyelvek a zsúpfedelű kis házakon. Lievkovszky Ernő főjegyző­­kétségbeesetten telefonálta fel egymásután Tófalu, Kál, Verpelét, Feldebrő, Kápolna, Vécs, Kompolt, Demjén, Eger­­szalók, Nagyútpuszta és Eger tűzoltóságát, rövidesen százhúsz tűzoltó vonult ki har­minc fecskendővel, de minden hiábavaló volt, a tűzvésznek nem tudtak gátat vetni. A tűz keletkezésének idején a falu népe me­zei munkán volt, alig volt otthon valaki. Mire a félrevert harangok kongására haza­rohantak a halálra rémült emberek, már nyolc ház teteje állt lángokban. Tehetetlenül szemlélték a lángorkán pusztítását, alig tud­tak kimenteni valamit kis holmijukból. Na­gyon sok gabonanemű, termény, mezőgazda­­sági eszköz és háziállat pusztult el. Délután két órára egy cseréptetős magas háznál végre sikerült megállítani a pusztító veszedelmet. A kormos, hamutól belepett emberek nyugo­vóra akartak már térni, amikor a postáról lóhalálában rohant egy fiatalember és azt jelentette, hogy a hét kilométernyire lévő Verpeléten a falu Kendergát nevű részében is pusztát a vörös kakas. Az egybegyűlt tűzoltóság gyors iramban A dühöngő őrültet meg­érkezett a szomszédos községbe. Tizenhárom ház állott lángokban. Lehetetlen volt az ol­tásnak nekikezdeni, az emberek teljesen te­hetetlenek voltak, mert víz nem volt sehol, a szomszédos patakból kellett szekerekkel, edényekben vizet hordani. A dühöngő széllel és a borzalmas vízhiánnyal szemben tehe­tetlenül állt az emberi erő és akarat. A háza­kon kívül huszonöt gazdaság égett porrá. Több ház megrongálódott, sok szegény em­ber sírva nézte vagyonkája pusztulását. Mikó András gazda házába is belekapott a tűz. A boldogtalan eszét vesztette, bele­rohant a lángtengerbe, ahonnan két tűzoltó­nak súlyos sérülések árán sikerült csak erő­szakkal kihozni, kellett kötözni. Késő délután volt már, mikor úgy ameny­­nyire lokalizálták a tüzet. A falu egyes he­­lyeken még éjszaka is lángokban állt. Nyolcvan-százezer pengőre teszik a kárt. A két község rendkívül szegény, különösen Ver­pelét, ahol sok a védett birtok. Olyan nagy a nyomorúság, hogy az utóbbi időben a tűz­kár elleni biztosítást sem tudták fizetni és a házak közül összesen három volt csak bizto­sítva. Koldusbotra jutott mindkét község lakóinak javarésze. A csendőri nyomozás megállapította, hogy Aldebrőn a tűz az istállóban egy eldobott cigarettacsutkától eredt. Verpeléten pedig Oroszi György konyhájában szabad kémény aljában szalmával tüzeltek. A szikra kipat­tant, a háztető lángra lobbant és felgyújtotta a falut. A hírek szerint a gondatlan gazdák ellen az eljárás megindult. Barthou nem tudta elsimítani sem a lengyel-cseh, sem a lengyel—orosz ellentétet Varsóból jelentik. Barthou francia külügy­miniszter hétfői tárgyalásairól semmiféle hivatalos jelentést nem adtak ki s így a kö­zönség csak a francia lapok híradásaira szorítkozik. A Párisból érkező táviratok sze­rint, az ottani lapok Varsóba kiküldött tudó­sítói annyira egybehangzó értesüléseket küldtek lapjaiknak, hogy ezek nyilván azo­nos és illetékes forrásból erednek. Megálla­pítható belőlük, hogy Barthou varsói utazásá­nak két célját: a lengyel—orosz közeledés előmozdítását és a cseh—lengyel ellentét elsimítását nem érte el, míg harmadik fel­adatát, a francia—lengyel szövetség bizto­sítását, úgy látszik sikerült megoldania. A francia sajtó nagy része alig titkolt csaló­dással fogadja a varsói út eredményeit, leg­feljebb azzal vigasztalja magát, hogy Pil­­sudski katonás őszinteséggel legalább annyi­ban tisztázta a helyzetet, hogy a francia— lengyel szövetség fenntartás nélküli hívének vallotta magát. Barthou kedden részt vett a varsói fran­cia intézetben tartott ünnepélyes fogadáson és ott fel is szólalt. Kijelentette, hogy miután alkalma volt tárgyalni a legfőbb lengyel államférfiakkal és Pilsudski tábornaggyal, megbizonyosodott arról, hogy a francia— lengyel szövetség erősebb, mint valaha. A francia külügyminiszter ezután Beck lengyel külügyminiszterrel tárgyalt majdnem egy óra hosszat, majd részt vett a Becktől tiszteletére adott szűkkörű ebéden. Barthou prágai látogatásának programja Próbából jelentik: Barthou külügyminisz­ter prágai látogatásának programja a követ­kezőképpen alakul: a miniszter csütörtökön reg8€l érkezik Prágába, ahol a kormány több tagja és a főváros képviselői fogadják. Délelőtt tizenegy órakor meglátogatja Benest, azután Massaryk elnöknél jelenik meg ki­­h­allgatáson és részt vesz ennek ebédjén, amelyre a kormány tagjai, a külügyminisz­térium főtisztviselői és a francia követség tisztikara hivatalosak Délután Malypetr miniszterelnököt látogatja meg s azután a városházán tesz látogatást. Este Benes ad ebédet tiszteletére. Pénteken Benes tesz láto­gatást a francia követségen Barthounál, dél­­ben Benesnél lesz szűkkörű ebéd, este pedig a francia követségen fogadással egybekötött vacsora. A francia külügyminiszter szomba­ton délben indul vissza Párisba. Súlyos börtönbüntetésre ítélték a Drasche volt vezér­igazgatóját és társait Több napig tartó tárgyalás után kedden ítélet elé került a Drasche-gyár volt vezér­igazgatója és társainak bűnpöre. Mint isme­retes, az ügyészség a Drasche-gyár volt ve­zérigazgatóját, Lukács Józsefet, a gyár volt igazgatóhelyettesét, Possel Lászlót, továbbá a volt vezérigazgató öccsét, Lukács Pál ny. miniszteri osztálytanácsost hűtlen kezelés bűntettévell, Balázs Farkas építőmestert pe­dig csalás bűntettével vádolta. Az ügyészség szerint a vádlottak a gyár építkezései során olyan magatartást tanúsítottak, melyek kö­vetkeztében a vállalatnak súlyos károkat okoztak. A vádlottak védelmét, akik tagadták bűnösségüket, Nagy Emil dr. volt igazság­ügyminiszter és Ángyán Béla dr. volt igaz­ságügyi államtitkár, országgyűlési képviselők látták el, akik már a múlt tárgyaláson el­mondották védőbeszédeiket, amelyre a keddi tárgyaláson Bary Zoltán ügyész válaszolt. — Személyemen keresztül — mondotta az ügyész — a budapesti ügyészséget érték a védők részéről támadások. Nagy Emil vé­­dőbeszédében azt mondotta, hogy nem bizo­nyítékokra hivatkoztam, hanem védence ter­hére bizonyos gyamuokokat is merészeltem felhozni. Már­pedig szerinte az ügyész ne gyamuokokat, hanem bizonyítékokat tárjon­­ bíróság elé. Ezzel szemben le kell szögeznem, hogy az ügyésznek nemcsak a per­rends­zeri bizonyítékokat, hanem minden nyomatékos gyam­okot is a bíróság elé kell tárnia. — Ángyán Béla azzal vádolta meg az ügyészséget — folytatta Bary Zoltán —, hogy bár egy polgári perben a Kúria már igazsá­got szolgáltatott védencének, az ügyészség ahelyett, hogy elejtette volna a vádat, azt fenntartotta. Ángyán Béla szerint tehát úgyszólván kötelességszegést követtem el. . Ezzel szemben utalok arra, hogy a vádlotta­kat a tábla helyezte vád alá, de a táblára nézve sem kötelező a Kűri,a ítélete s ebből következik, hogy az ügyészségre nézve még ink­ább nem. A különös védői támadásokkal szemben el­hangzott ügyészi replikára a védők harmadik védője, Havas Károly dr. válaszolt, majd íté­lethozatalra vonult vissza a bíróság. Délután fél két órakor hirdette ki zsúfolt tárgyalóte­remben Horváth Géza dr. ta­nácselnök a tör­vényszék ítéletét, melyben Lukács Józsefet és Balázs Farkast mint tettestársakat, Possel Lászlót és Lukács Pált mint bűnsegédi bűn­részeseket csalás bűntettében illetőleg vétségé­ben bűnösnek mondották ki. Ezért Lukács Jó­zsefet héthónapi börtönbüntetésre, ötévi hi­vatali és politikai jogvesztésre, valamint ezer pengő pénzbüntetésre, Balázs Farkast tízhó­­napi börtönre és ugyancsak ötévi politikai és hivatali jogvesztésre és ezerpengős pénzbün­tetésre ítélték. Possel Lászlót és Lukács Pált egyenként három hónapi fogházzal sújtotta a bíróság, de a büntetés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet indo­kolásában a törvényszék megállapította, hogy Balázs Farkas Lukács József tudtával a nor­málisnál ötven-száz százalékkal magasabb egységárakat számolt el és el nem végzett munkák után is munkadíjat számított. Lu­kács Pál és Possel László bűnösségét az in­dokolás szerint azért kellett megállapítani, mert az ellenőrzés körül követtek el mulasz­tásokat. Az ítéletben enyhítő körülménynek vette a bíróság a vádlottak büntetlen előéle­tét, míg súlyosbító körülménynek kellett be­tudni a kár nagyságát. Az ítéletet Bary Zol­tán dr. ügyész egész terjedelmében tudomásul vette, míg az elítéltek és védőik fellebbezést jelentettek be. Suvich folytatja londoni tárgyalásait Londonból jelentik: Suvich olasz külügyi államtitkár londoni látogatásának első napja nagy bankettel végződött, amelyet a külügy­minisztériumban rendeztek az olasz vendég tiszteletére és amelyen számos és szívélyes pohárköszöntő hangzott el. A leszerelés kér­désében kedden folytatták a tanácskozásokat. Savich előterjesztései az olasz leszerelési ter­vezetből indultak ki, amely, mint ismeretes, arra az alapelvre támaszkodik, hogy a fel­fegyverzett államok fegyverkezésének korlá­tozásával egyidőben engedjék meg Németor­szág védelmi fegyverkezését. Az olasz terv tekintetbe veszi a franciák biztonsági követe­léseit is és angol—olasz garanciákat helyez kilátásba arra az esetre, ha az olasz leszere­lési tervet elfogadják. A kormány félhivatalos szócsöve, a Daily Telegraph, rámutat arra az érdekes kérdésre, hogy az olasz kormánynak mindenekelőtt Angliát kell megnyernie a légi fegyverkezések tervének elejtésére, minthogy Anglia éppen most akar hozzálátni légiflottájának növelésé­hez, az olasz terv pedig a jelenlegi felfegy­verkezést akarja rögzíteni. Legegyszerűbb megoldás természetesen az lennne, ha Fran­ciaország szerelné le légiflottáját az angol színvonalig, de a francia miniszterelnök Sa­­vichnak vasárnap már kijelentette, hogy Franciaország semminemű leszerelésre nem hajlandó, így tehát angol—olasz megegyezésre van előbb szükség, s csak ha ez sikerül, ak­kor kerülhet a sor közvetítésre Francia- és Németország között. Savich kedden délelőtt Grandi nagykövet kíséretében az angol külügyi hivatalba ment, ahol folytatta tárgyalásait. A kiadott hivatalos közlemény szerint a megbeszélések, amelye­ken Sir John Simon külügyminiszter, Eden főpecsétőr, Sir Robert Vansittart állandó kül­ügyi államtitkár és Lord Stanhope külügyi államtitkár vett részt, főként a leszerelés je­lenlegi helyzete körül forogtak. A tanácskozá­sokat szerdán folytatják. Széchenyi László gróf londoni magyar kö­vet kedden délután az olasz nagykövetségen felkereste Savici külügyi államtitkárt, akivel körülbelül fél óra hosszat tartó megbeszélést folytatott. A Reuter-iroda értesülése szerint az angol és az olasz kormány általában egyetért abban, hogy az utóbbi események még kívánato­sabbá teszik az angol tervezetnek megfelelő leszerelési egyezmény létrejöttét, de az olasz kormány azt hiszi, hogyha az angol terv el­fogadhatatlannak bizonyulna, akkor a had­erők rögzítésének több kilátása lehetne. Simon és Savich megbeszéléseinek célja nem határozott egyezmény kötése, hanem a két ország álláspontjának kölcsönös megisme­­rése­ Miután mindkét kormány egyezmény létesítésére törekszik, remélik, hogy szerdán estig, a megbeszélések befejeztéig, ezt a célt jelentékenyen megközelítik. Dr. Hohenberg: й помад és а шкца ■^ra ......................................................8.— pengő Dr. Donáth : sas és tm Ara .............................................. .•­ pengő Kapható Magyarság könyvosztályában, Eskü­nt 6. félem.

Next