Magyarság, 1934. május (15. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-01 / 97. szám
194 májusi, kedd ШШТО1Г . Nagy botrány pattant ki a Beszkárt székházépítkezése körül A Walla-cég újabb milliós adóeltitkolása Nagy feltűnést keltett az a cikk, melyet aMagyarság április 18-iki számában az ifj. Walla József Cementárugyár r.-t. milliós adócsalási ügyében közöltünk. Megírtuk, hogy a kincstár 2.700.000 pengő erejéig biztosítási intézkedéseket tett, jó ingatlanfedezetet szerzett követelésére, de azután az adóhatóságok részéről legalább is szokatlan előzékenységgel lemondott biztosítékáról és egy fedezetet jóformán egyáltalán nem nyújtó ingatlanra kebelezte át követelését. A Perl Gyula üzleti gesztiójáról sokat lehetne írni, hiszen alig volt olyan vállalkozása, amely botránnyal ne végződött volna. Most megint egy olyan esete van, amelyről még sokat fognak beszélni. A Beszkárt székházának építkezéséről van szó. Ezt a munkát 1924-ben a Walla-cég nyerte el és ő kapta meg a föld-, kőműves- és vasbetonelhelyező munkákra is a megbízást. Ugyancsak a Walla-cég végezte a burkoló- és fayence-munkálatokat. Jellemző a vállalat összeköttetéseire, hogy a pályázat elnyerése után még azt a kedvezményt is megkapta Perl Gyula, hogy a többi iparosmunkákat is ő végezhette el, ha más vállalkozókkal szemben egyenáron vállalja a megbízást. Hogy mi történt az építkezés alatt és az építkezés körül, az legrészletesebben kitűnt abból a választottbírósági eljárásból, amely az akkori ügyvezető igazgatónak, Perl Dánielnek keresete alapján indult meg. Az eljárás során az alábbi adatokat maga a Walla-cég szolgáltatta be, tehát megcáfolni Most nem foglalkozunk azokkal a különöskijelentésekkel, amelyek a választottbírósági eljárás során elhangzottak. De nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a Walla-cég ügyvédje, Perl Ödön azt is előadta, hogy az üzlet megszerzése és lebonyolítása érdekében131.000 pengőt költöttek el „diszkrét" kiadásokra, és erről Perl Dánielnek, a felperesnek is tudomása van. Előadta Perl Ödön dr. ügyvéd azt is, hogy ez a 131.000 pengő a és megsütni a tűznél. íme, előttünk az élet, egészen közel, mintha csak a kezünket kellene kinyújtani érte, mégis egészen elérhetetlenül. Az ellenség puskagolyói állandóan paskolják, verdesik a gazdag termőföldeket. Halál fiává válna a vakmerő, akinek kedve szottyanna megdézsmálni a burgonyát. Józsa mintha kiolvasná sóvár gondolataimat. — Hozzak krumplit? — kérdi, mintha csak arról volna szó, hogy lefusson a sarki szatócshoz, élelmiszerért. — Isten ments! Meg ne próbáld! Másnapra mégis csak a hajnali derengésnél vetődött haza a fiú. Ruhája nyirkos volt a rátapadt latyaktól, mintha feneketlen pocsolyában fetrengett volna éjéjszaka. Balkönyöke alól szivárgott a vér. Talán megsebezte magát az alattomosan fölmeredő törekben és a gyökerek között, míg hason csúszva előrekúszott, vagy golyó csapta meg? A seb nem volt súlyos. Inkább csak horzsolás. — Krumplit szedtél? Élénken tiltakozott. — Helkát akartam meglátogatni. Nyugtalan álmom volt. El akartam érni Dikovce faluig. Szeme könnybe lábadt, a szava elapadt. — Lehetetlen átjutni a nagy tűzön! Aznap egy darab csokoládét találtam köpenyem szakadt bélésében. Gondosan kettétördeltem. Három napig éltem belőle. Ez csak parányi boldog állomás, a szenvedés tengerében. A kávém elfogyott. Olyan gyönge voltam, hogy csak botra támaszkodva tudtam fölkapaszkodni a sáncárok nyirkos falára. Reggelim ezekben a napokban állott esővíz volt, amely megakadt a lövészárok mélyedéseiben. S néhány darab kővé dermedt kétszersült, amely megpuhult a vízben. És még mindig nem váltanak föl bennünket. A konyhakocsi még mindig nem tud kijutni hozzánk! Péntekre már annyira le voltam gyentranszferálások korszakában, amikor kisemberek lim-lomját irgalmatlanul árverezik országszerte az adóközegek, egy ilyen eset érthető felháborodást kelt. Tudósításunkban érthető képet adtunk a Willa József cementárugyár részvénytulajdonosának, Perl Gyulának közgazdasági tevékenységéről, rámutatva arra a botránysorozatra, ami Perl Gyula és Perl Dániel építkezési vállalkozásával kapcsolatos volt. Utóbbit, mint ismeretes, legutóbb már a Kúria ítélte el másfél évi börtönre, nem nagyon lehet. Perl Dániel azt vitatta, hogy neki a magasépítkezésekből kifolyóan, mint cégtársnak öt-tíz százalékig terjedő jutalék járt. A Walla-cég végszámlája — akkor még milliárdokban beszéltek — 31,453.614.000 koronát tett ki, amit a választottbíróság átszámítva 2,516.000 pengőben állapított meg. A bíróságnak azt kellett tisztázni, hogy ebből a vállalati összegből mennyi volt a tiszta nyereség. A Walla-cég ügyvédje, aki egyébként a vezérigazgató testvére, Perl Ödön dr., nyomban 852.342 pengőt ismert el tiszta nyereség gyanánt. Azonban ezt az összeget a bizonyítás során lényegesen felemelte. Végeredményben a Walla József r t. megbízásából elismerte, hogy a 2,5 millió pengős vállalati összegből a tiszta nyereség pontosan 1,310.830 pengő volt. Ezzel szemben a választottbíróság a valóságos nyereséget — kitűnő szakértő megállapítása után — 1,448.356 pengőben jelölte meg, amelyből rezsi címén 113.220 pengőt levonásba helyezett és igy maradt meg a cég ügyvédjével egyezően megállapított 1,310.830 pengős tiszta nyereség. Könyvekben természetesen nem szerepel, de kérte, hogy a nyereséget ezzel az összeggel csökkentsék. Úgy látszik a választottbíróság tagjai nem voltak kiváncsi természetűek, mert nem firtatták a „diszkrét" kiadások eredetét. Nem valószínű azonban, hogy a főváros vezetősége nem indítaná meg a legszigorúbb vizsgálatot ebben az ügyben. Nem közömbös az adófizető polgárság számára, hogyan segülve, hogy föl sem tudtam kelni. Teljes huszonnégy órát feküdtem, görcsös mozdulatlanságban, összekuporodva a szalmán. Fejemet alig bírtam megmozdítani. Lábszáramba mintha nehéz ólmot öntöttek volna. Hajnal felé különös álmom támadt. Azt álmodtam, hogy a Józsó fejedelmi reggelit főz. Az álom annyira élénk volt, hogy szinte éreztem a sültszalonna édes, ínycsiklandó illatát. Hirtelen fölriadtam. Alig akartam hinni a szememnek. Az árokban hatalmasan lángolva égett a tűz. Józsó a máglya előtt guggolt. Nagy tepsiben tojások és szalonnaszeletek sültek. — Mindjárt kész a reggeli, —mondotta, mosolyogva hunyorgatva a szemével. — Hol szeretted? — kérdeztem izgatottan. Az élelmezési tiszt mégis megemberelte magát? — Ugyan! — Hát akkor? A fiú hangja már nagyon ünnepies, amikor jelenti. — Helka hozta. Hozott tojást egy egész szakajtóval és kenyeret is. Neki sikerült átjutni a nagy tűzön! Fölálltam. Mind a ketten kisiettünk a szabadba. — S hol van most a lány? — Már útban hazafelé. Még alig derengett. Szemem kimeredt, hogy jobban lássak. — Ott... ott... mutogat Józsa a sötétbe merült burgonyaföldek felé. Látja hadnagy úr a nagy pirosságot. Olyan, mintha színes virág volna. Pedig a Helka piros kendője. Akár az eleven máglya! Most már én is láttam. A lány úgy suhant át a csatakos, tiszáztatta mező fölött, mint szélsodorta piros tulipán, amelyet az ég izgalma hullatott a kegyetlen, könyörtelen földre... Mint lobogó és tüzes virág... amelyet nem fog a golyós hét egy 2.5 milliós pengős munkánál legalább 1.3 millió pengőt tisztán keresni és nem lehet közömbös az sem, kik kapták a 131.000 pengős „diszkrét“ jutalmazást. Az építkezések történetében páratlanul áll ez az eset, mert hiszen köztudomású, hogy az építési vállalkozók tízszázalékos nyereséggel egy közmunkánál nagyon meg vannak elégedve. A Beszkárt építkezése 1924 októbertől 1926 márciusig tartott. Ebben a három évben — hála Perlék élelmességének — még egyéb munkája is volt a Walla-cégnek. Ezt is tisztázni kellett a választottbíróságnak, amely megállapította, hogy más magasépítkezésekből külön 400.000 pengőt keresett tisztán a cég. Legalább 1*3 millió pengős nyereség a 2*5 milliós székházépítésnél Kik kapták a 131.000 pengős „diszkrét“ jutalmazást? Egymás között 1,8 millió nyereség az adóhatóságoknak csak 115.000 pengő Ezek után nem lehet érdektelen utánanézni, várjon a Walla-gyár ugyanezekben az években extern mérlegében és az adóhatóságok előtt mekkora nyereségeket mutatott ki. Az így beszerzett adatok talán még megdöbbentőbbek, mert 1925-ben 32.749 pengőt, 1926-ban 39.960 pengőt, végül 1927-ben 43.076 pengőt mutattak ki nyereségként. Ezeket a tanulságos mérlegeket Perl Gyula vezérigazgató, valamint testvére és ügyvédje, Perl Ödön dr. mint igazgatósági tagok, sajátkezű aláírásaikkal erősítették meg. Kell-e kommentár ahhoz, hogy a választottbíróság előtt a három esztendő alatt 1,8 millió pengő tiszta nyereséget ismertek el, de az adóhatóságok számára 115.000 pengőt vallottak be. A későbbi években, amikor szintén el volt halmozva munkával a Walla-cég, szintén bagatell összegeket mutatott ki nyereségként a vállalat, mindenkor Perl Gyula vezérigazgató és az utóbbi években Perl Ödön dr. helyett másik fivérének, Perl Tivadarnak előjegyzésével. Nem maradhat el az adóhatósági és fővárosi vizsgálat A Beszkárt-székház építkezésének tanulságos esete bizonyára arra indítja a pénzügyminisztert, hogy közelebbről megvizsgáltatja a Walla-cég üzleti könyveit, elrendeli a vizsgálatot az ismeretes bekebelezési ügyben és közegei útján megpróbálja kikutatni, menynyi adót titkolt el ez a vállalat néhány esztendő alatt. A főváros vezetősége pedig szintén bizonyára nem fog késlekedni és elő- szedeti az irattárból a Beszkárt-székházépítkezés porosodó aktáit, hogy megállapítsa, kinek a bűne volt ez az ügy és kik azok a személyek, akik a „diszkrét“ kiadások mögött eddig oly ügyesen rejtőztek? A budapesti pékek a félbarna kenyér gyártásának beszüntetésével fenyegetőznek, ha nem emelhetik az árakat A budapesti sütőipartestület hétfőn délután nagygyűlésre jött össze székházában, hogy újabb megbeszélést tartson a pékek által tervbe vett kenyéráremelésről. Mintegy kétszáz-kétszázötvenfőnyi közönség előtt Ruzicska Ede ipartestületi elnök megnyitóbeszédében azt hangoztatta, hogy közel egy esztendeje, az árelemző bizottság a félbarna kenyér előállítási és eladási árát olyan alacsonyan szabta meg, hogy abba a budapesti sütők belepusztulnak. Az egybegyűltek hangos közbeszólásaitól kísérve előadta ezután, hogy az árelemző bizottság 9,5 fillérben állapította meg egy kiló félbarna kenyér önköltségét, holott a fővárosi kenyérgyár számára 11,5 filléres az önköltség, amihez hozzájön a monopólium révén élvezett, szerinte átlagban és kilónként legalább 3 fillér, úgy hogy a magánsütőipar 9,5 fillérjével szemben a kenyérgyárnak módjában van 14 filléres előállítási ár mellett dolgozni. A továbbiakban azt követelte, hogy ne az igényesebb osztályok által fogyasztott, sőt ma már szinte luxusszámba menő félbarna kenyér árát maximálják, mert az ínségesek a mostani ármaximálás ellenére is a 20 filléres barna kenyeret fogyasztják, rajtuk tehát nem segít az ármaximálás. Mit mondott választási beszédében a miniszter a pékeknek? Klein Dezső felszólalásában hangoztatta, hogy a kenyérsütéshez szükséges minden nyersanyag és tüzelőszer ára emelkedett az ármaximálás óta. Erdei Sándor sürgette, hogy az elnökség szabadítsa fel magát a gyámság alól, a miniszter ne dirigálhasson többé, mert ő környezetével együtt csak népszerűséget hajhász s a közönség érdekében jótékonykodik a sütőipar zsebére. Makkai Miklós dr. iparkamarai titkár ismertette a kamara próbasüttetéseinek eredményeit, amelyek szerint a 28 fillérben maximált áru félbarna kenyér előállítása kilónként 34,52 fillérbe kerül, a sütőiparos tehát minden száz kiló kenyérre hat pengőt kénytelen ráfizetni. A kamara álláspontja szerint, ha már a kormány feltétlenül ármaximálást akar, amire szükség nincs az éles verseny mellett, akkor is a nyersanyagok mindenkori árán felül maximálja az előállítás és az eladási ár közti különbözetét, mert különben minden mellékcikk és nyersanyag árváltozása a sütőiparos rizikójára történik. Kijelentette végül, hogy még a szovjetnél sincs olyan rendszer, amely az előállítási áron alul követelné bizonyos cikkek forgalombahozatalát. Deutsch Adolf felszólalásában kijelentette, hogy a kereskedelmi miniszter diktatúráját nem lehet fenntartani; a legnagyobb szégyen szerinte az, ha a miniszterelnök, vagy valamelyik miniszter egyik társadalmi osztály rovására kívánja segélyezni a másikat. Mikor Kállay miniszter itt a voksáért sajnp-t költő,“folytatta' -zt, akkor azt mondta.'Togy ha kell valami a sütőiparosoknak, csak menjenek fel hozzá és csapjanak az asztalra. Miért nem történt meg ez most? Riemer Vilmos tütközött az ellen, hogy küldöttségjárás esetén ilyen, egész ipari szakma létérdekébe vágó ügy meghallgatására a minisztériumban csak öt percet adnak, állva fogadják a küldöttséget és még csak nem is szép szavakkal bocsátják azután el. Sürgette, ha nem lesz eredmény és nem engedélyezik a félbarna kenyér magasabb eladási árát, tegyen úgy a sütőipar, mint a községi kenyérgyár, hogy szüntesse be egyszerűen a félbarna kenyér gyártását. Határozati javaslat Ruzicska Ede elnök ezután az osztrák és a német sütőipar részére megállapított elő i ttivarcipők - - 50ч41 minden színben és minden fazonban _ PudW401 Hel festércipők nubab vagy vászon. Nagyon szép formák.................................. Színes női szondáiért cipők divatos fazonokban ............................. Week-end férficipő lyukasztott fejjel,. ... hajlékony varrott talppal ........................Pfl Elegáns barna férfi félcipő kézimunka, szegell............ .............p Gyermekszandál 26-80 81-85 barna p 9.30-tól _p 7.50 14.80 6.80 14.50 7.50 Óriási választék az olcsó, de fó strapa, cipőktől a legfinomabb minőségekig. Kívánatra készséggel küldök árjegyzéket. Kovácsevics és Senkó IV, Petőfi Sándor utca X