Magyarság, 1934. május (15. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

194 május­i, kedd ШШТО1Г . Nagy botrány pattant ki a Beszkárt székházépítkezése körül A Walla-cég újabb milliós adóeltitkolása Nagy feltűnést keltett az a cikk, melyet a­­Magyarság április 18-iki számában az ifj. Walla József Cementárugyár r.-t. milliós adócsalási ügyében közöltünk. Megírtuk, hogy a kincstár 2.700.000 pengő erejéig biz­tosítási intézkedéseket tett, jó ingatlanfede­zetet szerzett követelésére, de azután az adóhatóságok részéről legalább is szokatlan előzékenységgel lemondott biztosítékáról és egy fedezetet jóformán egyáltalán nem nyújtó ingatlanra kebelezte át követelését. A Perl Gyula üzleti gesztiójáról sokat le­hetne írni, hiszen alig volt olyan vállalko­zása, amely botránnyal ne végződött volna. Most megint egy olyan esete van, amelyről még sokat fognak beszélni. A Beszkárt székházának építkezéséről van szó. Ezt a munkát 1924-ben a Walla-cég nyerte el és ő kapta meg a föld-, kőműves- és vasbetonelhelyező munkákra is a meg­bízást. Ugyancsak a Walla-cég végezte a burkoló- és fayence-munkálatokat. Jellemző a vállalat összeköttetéseire, hogy a pályázat elnyerése után még azt a kedvezményt is megkapta Perl Gyula, hogy a többi iparos­­munkákat is ő végezhette el, ha más vállal­kozókkal szemben egyenáron vállalja a meg­bízást. Hogy mi történt az építkezés alatt és az építkezés körül, az legrészletesebben kitűnt abból a választottbírósági eljárásból, amely az akkori ügyvezető igazgatónak, Perl Dánielnek keresete alapján indult meg. Az eljárás során az alábbi adatokat maga a Walla-cég szolgáltatta be, tehát megcáfolni Most nem foglalkozunk azokkal a különös­­kijelentésekkel, amelyek a választottbíró­­sági eljárás során elhangzottak. De nem le­het szó nélkül hagyni, hogy a Walla-cég ügyvédje, Perl Ödön azt is előadta, hogy az üzlet megszerzése és lebonyolítása érdekében­­131.000 pengőt költöttek el „diszkrét" kiadá­sokra, és erről Perl Dánielnek, a felperesnek is tudomása van. Előadta Perl Ödön dr. ügyvéd azt is, hogy ez a 131.000 pengő a és megsütni a tűznél. íme, előttünk az élet, egészen közel, mintha csak a ke­zünket kellene kinyújtani érte, mégis egészen elérhetetlenül. Az ellenség puska­golyói állandóan paskolják, verdesik a gazdag termőföldeket. Halál fiává válna a vakmerő, akinek kedve szottyanna megdézsmálni a burgonyát. Józsa mintha kiolvasná sóvár gondo­lataimat. — Hozzak krumplit? — kérdi, mintha csak arról volna szó, hogy lefusson a sarki szatócshoz, élelmiszerért. — Isten ments! Meg ne próbáld! Másnapra mégis csak a hajnali deren­gésnél vetődött haza a fiú. Ruhája nyir­kos volt a rátapadt latyaktól, mintha fe­neketlen pocsolyában fetrengett volna éj­éjszaka. Balkönyöke alól szivárgott a vér. Talán megsebezte magát az alatto­mosan fölmeredő törekben és a gyöke­rek között, míg hason csúszva előre­­kúszott, vagy golyó csapta meg? A seb nem volt súlyos. Inkább csak horzsolás. — Krumplit szedtél? Élénken tiltakozott. — Helkát akartam meglátogatni. Nyugtalan álmom volt. El akartam érni Di­kovce faluig. Szeme könnybe lábadt, a szava elapadt. — Lehetetlen átjutni a nagy tűzön! Aznap egy darab csokoládét találtam köpenyem szakadt bélésében. Gondosan kettétördeltem. Három napig éltem belőle. Ez csak parányi boldog állomás, a szenvedés tengerében. A kávém elfogyott. Olyan gyönge voltam, hogy csak botra támaszkodva tudtam fölkapaszkodni a sáncárok nyirkos falára. Reggelim ezek­ben a napokban állott esővíz volt, amely megakadt a lövészárok mélyedéseiben. S néhány darab kővé dermedt kétszersült, amely megpuhult a vízben. És még mindig nem váltanak föl ben­nünket. A konyhakocsi még mindig nem tud kijutni hozzánk!­­ Péntekre már annyira le voltam gyen­transzferálások korszakában, amikor kis­emberek lim-lomját irgalmatlanul árverezik országszerte az adóközegek, egy ilyen eset érthető felháborodást kelt. Tudósításunkban érthető képet adtunk a Willa József cement­árugyár részvénytulajdonosának, Perl Gyulá­nak közgazdasági tevékenységéről, rámu­tatva arra a botrány­sorozatra, ami Perl Gyula és Perl Dániel építkezési vállalkozá­sával kapcsolatos volt. Utóbbit, mint isme­retes, legutóbb már a Kúria ítélte el másfél évi börtönre, nem nagyon lehet. Perl Dániel azt vitatta, hogy neki a magasépítkezésekből kifolyóan, mint cégtársnak öt-tíz százalékig terjedő ju­talék járt. A Walla-cég végszámlája — akkor még milliárdokban beszéltek — 31,453.614.000 koronát tett ki, amit a vá­lasztottbíróság átszámítva 2,516.000 pengő­ben állapított meg. A bíróságnak azt kellett tisztázni, hogy ebből a vállalati összegből mennyi volt a tiszta nyereség. A Walla-cég ügyvédje, aki egyébként a vezérigazgató test­vére, Perl Ödön dr., nyomban 852.342 pengőt ismert el tiszta nyereség gyanánt. Azonban ezt az összeget a bizonyítás során lényege­sen felemelte. Végeredményben a Walla Jó­zsef r­­ t. megbízásából elismerte, hogy a 2,5 millió pengős vállalati összegből a tiszta nyereség pontosan 1,310.830 pengő volt. Ez­zel szemben a választottbíróság a valóságos nyereséget — kitűnő szakértő megállapítása után — 1,448.356 pengőben jelölte meg, amelyből rezsi címén 113.220 pengőt levo­násba helyezett és igy maradt meg a cég ügyvédjével egyezően megállapított 1,310.830 pengős tiszta nyereség. Könyvekben természetesen nem szerepel, de kérte, hogy a nyereséget ezzel az összeggel csökkentsék. Úgy látszik a választottbíróság tagjai nem voltak kiváncsi természetűek, mert nem firtatták a „diszkrét" kiadások eredetét. Nem valószínű azonban, hogy a főváros ve­zetősége nem indítaná meg a legszigorúbb vizsgálatot ebben az ügyben. Nem közömbös az adófizető polgárság számára, hogyan se­gülve, hogy föl sem tudtam kelni. Teljes huszonnégy órát feküdtem, görcsös moz­dulatlanságban, összekuporodva a szal­mán. Fejemet alig bírtam megmozdí­tani. Lábszáramba mintha nehéz ólmot öntöttek volna. Hajnal felé különös álmom támadt. Azt álmodtam, hogy a Józsó fejedelmi reggelit főz. Az álom annyira élénk volt, hogy szinte éreztem a sültszalonna édes, ínycsiklandó illatát. Hirtelen fölriadtam. Alig akartam hinni a szememnek. Az árokban hatalmasan lángolva égett a tűz. Józsó a máglya előtt guggolt. Nagy tepsiben tojások és szalonna­szeletek sültek. — Mindjárt kész a reggeli, —­­mon­dotta, mosolyogva hunyorgatva a sze­mével. — Hol szeretted? — kérdeztem izga­tottan. Az élelmezési tiszt mégis meg­emberelte magát? — Ugyan! — Hát akkor? A fiú hangja már nagyon ünnepies, amikor jelenti. — Helka hozta. Hozott tojást egy egész szakajtóval és kenyeret is. Neki sikerült átjutni a nagy tűzön! Fölálltam. Mind a ketten kisiettünk a szabadba. — S hol van most a lány? — Már útban hazafelé. Még alig derengett. Szemem kimeredt, hogy jobban lássak. — Ott... ott... mutogat Józsa a sö­­tétbe merü­lt burgonyaföldek felé. Látja hadnagy úr a nagy pirosságot. Olyan, mintha színes virág volna. Pedig a Helka piros kendője. Akár az eleven máglya! Most már én is láttam. A lány úgy suhant át a csatakos, tiszáztatta mező fölött, mint szélsodorta piros tulipán, amelyet az ég izgalma hullatott a kegyet­len, könyörtelen földre... Mint lobogó és tüzes virág... amelyet nem fog a golyós hét egy 2.5 milliós pengős munkánál leg­alább 1.3 millió pengőt tisztán keresni és nem lehet közömbös az sem, kik kapták a 131.000 pengős „diszkrét“ jutalmazást. Az építkezé­sek történetében páratlanul áll ez az eset, mert hiszen köztudomású, hogy az építési vállalkozók tízszázalékos nyereséggel egy közmunkánál nagyon meg vannak elégedve. A Beszkárt építkezése 1924 októbertől 1926 márciusig tartott. Ebben a három év­ben — hála Perlék élelmességének — még egyéb munkája is volt a Walla-cégnek. Ezt is tisztázni kellett a választottbíróságnak, amely megállapította, hogy más magasépít­kezésekből külön 400.000 pengőt keresett tisztán a cég. Legalább 1*3 millió pengős nyereség a 2*5 milliós székház­építésnél Kik kapták a 131.000 pengős „diszkrét“ jutalmazást? Egymás között 1,8 millió nyereség­­ az adóhatóságok­nak csak 115.000 pengő Ezek után nem lehet érdektelen utána­nézni, várjon a Walla-gyár ugyanezekben az években extern mérlegében és az adóhatósá­gok előtt mekkora nyereségeket mutatott ki. Az így beszerzett adatok talán még megdöb­bentőbbek, mert 1925-ben 32.749 pengőt, 1926-ban 39.960 pengőt, végül 1927-ben 43.076 pengőt mutattak ki nyereségként. Ezeket a tanulságos mérlegeket Perl Gyula vezérigazgató, valamint testvére és ügyvédje, Perl Ödön dr. mint igazgatósági tagok, saját­kezű aláírásaikkal erősítették meg. Kell-e kommentár ahhoz, hogy a választottbíróság előtt a három esztendő alatt 1,8 millió pengő tiszta nyereséget ismertek el, de az adóható­ságok számára 115.000 pengőt vallottak be. A későbbi években, amikor szintén el volt halmozva munkával a Walla-cég, szintén bagatell összegeket mutatott ki nyereségként a vállalat, mindenkor Perl Gyula vezérigaz­gató és az utóbbi években Perl Ödön dr. he­lyett másik fivérének, Perl Tivadarnak elő­jegyzésével. Nem maradhat el az adóhatósági és fővárosi vizsgálat A Beszkárt-székház építkezésének tanulsá­gos esete bizonyára arra indítja a pénzügy­­minisztert, hogy közelebbről megvizsgáltatja a Walla-cég üzleti könyveit, elrendeli a vizs­gálatot az ismeretes bekebelezési ügyben és közegei útján megpróbálja kikutatni, meny­nyi adót titkolt el ez a vállalat néhány esz­tendő alatt. A főváros vezetősége pedig­ szin­tén bizonyára nem fog késlekedni és elő-­ szedeti az irattárból a Beszkárt-székházépít­­kezés porosodó aktáit, hogy megállapítsa, kinek a bűne volt ez az ügy és kik azok a személyek, akik a „diszkrét“ kiadások mö­gött eddig oly ügyesen rejtőztek? A budapesti pékek a félbarna kenyér gyártásának beszüntetésével fenyege­tőznek, ha nem emelhetik az árakat A budapesti sütőipartestület hétfőn dél­után nagygyűlésre jött össze székházában, hogy újabb megbeszélést tartson a pékek ál­tal tervbe vett kenyéráremelésről. Mintegy kétszáz-kétszázötvenfőnyi közönség előtt Ru­­zicska Ede ipartestületi elnök megnyitó­­beszédében azt hangoztatta, hogy közel egy esztendeje, az árelemző­ bizottság a félbarna kenyér előállítási és eladási árát olyan ala­csonyan szabta meg, hogy abba a budapesti sütők belepusztulnak. Az egybegyűltek han­gos közbeszólásaitól kísérve előadta ezután, hogy az árelemző­ bizottság 9,5 fillérben álla­pította meg egy kiló félbarna kenyér önkölt­ségét, holott a fővárosi kenyérgyár számára 11,5 filléres az önköltség, amihez hozzájön a monopólium révén élvezett, szerinte átlagban és kilónként legalább 3 fillér, úgy hogy a magánsütőipar 9,5 fillérjével szemben a ke­nyérgyárnak módjában van 14 filléres elő­állítási ár mellett dolgozni. A továbbiakban azt követelte, hogy ne az igényesebb osztá­lyok által fogyasztott, sőt ma már szinte luxusszámba menő félbarna kenyér árát maximálják, mert az ínségesek a mostani ár­maximálás ellen­ére is a 20 filléres barna ke­nyeret fogyasztják, rajtuk tehát nem segít az ármaximálás. Mit mondott választási beszédében a miniszter a pékeknek? Klein Dezső felszólalásában hangoztatta, hogy a kenyérsütéshez szükséges minden nyersanyag és tüzelőszer ára emelkedett az ár­maximálás óta. Erdei Sándor sürgette, hogy az elnökség szabadítsa fel magát a gyámság alól, a miniszter ne dirigálhasson többé, mert ő környezetével együtt csak nép­szerűséget hajhász s a közönség érdekében jótékonykodik a sütőipar zsebére. Makkai Miklós dr. iparkamarai titkár is­mertette a kamara próbasüttetéseinek ered­ményeit, amelyek szerint a 28 fillérben maxi­mált áru félbarna kenyér előállítása kilón­ként 34,52 fillérbe kerül, a sütőiparos tehát minden száz kiló kenyérre hat pengőt kény­telen ráfizetni. A kamara álláspontja szerint, ha már a kormány feltétlenül ármaximálást akar, amire szükség nincs az éles verseny mellett, akkor is a nyersanyagok mindenkori árán felül maximálja az előállítás és az el­adási ár közti különbözetét, mert különben minden mellékcikk és nyersanyag árváltozása a sütőiparos rizikójára történik. Kijelentette végül, hogy még a szovjetnél sincs olyan rendszer, amely az előállítási áron alul kö­vetelné bizonyos cikkek forgalombahozatalát. Deutsch Adolf felszólalásában kijelentette, hogy a kereskedelmi miniszter diktatúráját nem lehet fenntartani; a legnagyobb szégyen szerinte az, ha a miniszterelnök, vagy vala­melyik miniszter egyik társadalmi osztály rovására kívánja segélyezni a másikat. Mi­kor Kállay miniszter itt a voksáért sajnp-t költ­ő,“folytatta' -zt, akkor azt mondta.'T­ogy ha kell valami a sütőiparosoknak, csak men­jenek fel hozzá és csapjanak az asztalra. Miért nem történt meg ez most? Riemer Vil­mos tütközött az ellen, hogy küldöttségjárás esetén ilyen, egész ipari szakma létérdekébe vágó ügy meghallgatására a minisztériumban csak öt percet adnak, állva fogadják a kül­döttséget és még csak nem is szép szavakkal bocsátják azután el. Sürgette, ha nem lesz ered­mény és nem engedélyezik a félbarna kenyér magasabb eladási árát, tegyen úgy a sütő­ipar, mint a községi kenyérgyár, hogy szün­tesse be egyszerűen a félbarna kenyér gyár­tását. Határozati javaslat Ruzicska Ede elnök ezután az osztrák és a német sütőipar részére megállapított elő­­ ­­i ttivarcipők - - 50ч41 minden színben és minden fazonban _ P­­­udW401 Hel festércipők nubab vagy vászon. Nagyon szép formák.................................. Színes női szondáiért cipők divatos fazonokban ............................. Week-end férficipő lyukasztott fejjel,. ... hajlékony varrott talppal ........................P­fl Elegáns barna férfi félcipő kézimunka, szegell............ .............p Gyermekszandál 26-80 81-85 barna p 9.30-tól _p 7.50 1­4.80 6.80 14.50 7.50 Óriási választék az olcsó, de fó strapa, cipőktől a legfinomabb minőségekig. Kívánatra készséggel küldök árjegy­­zéket. Kovácsevics és Senkó IV, Petőfi Sándor­ utca X

Next