Magyarság, 1934. június (15. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FIL IL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP FŐSZERKESZTŐ, MILOTAY ISTVÁN FŐMUNKATÁRS, PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. TELEFON: *278—00 (25 MELI.ÉKAI.L). LEVÉLCÍM: BUDAPEST 02. POSTAFIÓK 120. FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. ESKÜ-UTÓ. FÉLEM. T.:*888 00 (4 MELI.ÉKAI.L.) POSTATAKAREKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28000. BUDAPEST, 1934 JUNIUS 2. SZOMBAT XV. ÉVFOLYAM, 122. (3965.) SZÁM Viharhangulat a nemzetközi politikában Genf, junius hó (A Magyarság diplomáciai munkatársától.) A leszerelési konferencia vajúdása egyik meglepetést hozza a másik után. A helyzet úgyszólván napról-napra változik. A delegátusok messzemenő javaslatokat hordanak a zsebükben, amelyek huszonnégy óra alatt teljesen átmódosulnak. Még a múlt héten a helyzet az volt, hogy a leszerelési konferencia, mint ama római, saját kardjába dől, illetve .Visszatér a népszövetséghez, helyesebben annak egyik albizottságához, amelynek kebeléből kiindult. Ezt a megoldást támogatta Mussolini, Macdonald és a hatalmak nagyobb része és úgy volt, hogy Franciaország is emellé áll, annak ellenére, hogy ennek Litvinov Barthouval folytatott ismeretes tárgyalásai alkalmával nyomatékosan ellenszegült. Ha a leszerelési konferencia csődöt kér önmaga ellen, ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy az eddigi módszerek nem vezetnek úthoz és így vissza kell térni a nagyhatalmak közti közvetlen tárgyalásokhoz, amint azt Mussolini a négyes paktumban javasolta. Ez a megoldás természetesen nem tetszett a status quo iránt remegő kis inrántnak, néhány, a nagyhatalmak befolyásától félő kishatalomnak, a szovjetnek és Hendersonnak, a konferencia elnökének. Az utóbbit éles, sőt személyes ellentétek választják el egykori fegyvertársától, Macdonaldtől és végül is érthető, hogy ha valakire egy ilyen „történelmi konferencia“ elnöksége van bízva, arról nem szívesen mond le. Így történt azután, hogy Franciaország is megváltoztatta eredeti álláspontját és végeredményben, úgy látszik, a leszerelési konferencia nem mondja ki önmaga felosztását és a többség hajlandó a tárgyalásoknak új alapon való továbbvitelére. Ez az új alap a biztonság problémája. Az új elgondolás szerint maga a lefegyverzési kérdés egyelőre háttérbe szorulna ,és a garanciáké vonul előtérbe. Más szóval a lefegyverzési konferencia átalakulna biztonsági világkonferenciává. Ez a gondolat is a francia—szovjet tárgyalások tűzkövéből csillant elő, mert elsősorban a két ország külpolitikai elgondolásának irányában fekszik. A francia diplomácia régi tétele, a „sécurité“, elsőrendű fontosságú. A londoni francia nagykövet diplomáciai missziója legnagyobb sikerének tekintené, ha az angolokat sikerülne a francia biztonság útjára beterelni. Ebben az esetben Franciaország talán hajlandó volna az angol-olasz javaslat értelmében Németország jelenlegi fengyverzettségét elismerni. A szovjet részéről is érthető a biztonsági kérdés előtérbe helyezése. Amióta Japán Oroszország ázsiai birtokállományát végzetesen veszélyezteti, azóta az orosz diplomácia nagy hajlékonysággal és leleményességgel igyekszik európai határain biztonsági helyzetet teremteni saját maga számára, így kötötte meg Litvinov a balti államokkal, Lengyelországgal a különböző megnemtámadási szerződéseket és ezért támogatta a Kreml diplomáciája a legutóbbi Balkán-paktumot is abban a reményben, hogy így egész nyugati frontiján nyugalmi helyzetet biztosíthat magának és tehermentesítheti ezt a hosszú stratégiai vonalat a japánok elleni küzdelemre. Azonban a megnemtámadási szerződések tulajdonképpen csak negatívumok A szovjetdiplomáciának még továbbmenő ambíciói voltak. Nemcsak arra törekedett, hogy támadások ellen biztosítsa magát, hanem arra is, hogy ilyen esetben a hatalmak segítségére is számíthasson. Erre a célra tartogatta az orosz diplomácia az úgynevezett általános és kölcsönös segélyadás tervét. Ez a terv a legutóbbi Barthoum Litvinov-tárgyaláson beható tárgyalás alá került és akkoriban úgy látszott, hogy Litvinov Franciaország teljes támogatásával, ezzel a nagyszabású és hatásos új szérummal fogja beoltani a haldokló konferenciát. Ez azonban nem következett be, legalábbis nem az eredeti elgondolás formájában. Tíz nap diplomáciai tapogatódzása a különböző kancelláriákban elegendő volt ahhoz, hogy a terv reménytelensége, legalábbis annak eredeti megszövegezésében kiderüljön. Litvinovék a kölcsönös segélyadás kötelezettségét eredetileg egész Európa területére tervezték és túlságos optimizmussal számítottak az angol közvéleményre. Az angol külügyi hivatal azonban sokkal visszautasítóbban reagált a tervre, mint ahogy azt Moszkvában és talán Párisban is hitték. Az angol közvéleményben mindinkább erősebben jelentkezik az a felfogás, hogy semmiféle szárazföldi konfliktus nem éri meg egyetlen brit gránátosnak a csontját sem, sőt a szigetvilág eltávolodása a világproblémáktól odáig megy, hogy még egy esetleges orosz—japán háborút is közömbösen néznének és egyetlen hajót sem akarnának a küzdelembe belesodorni. Utóbb az oroszok már odamódosították volna ezt az általános segélytervet, hogy az csak az Oroszország európai határával szomszédos államokra és államcsoportokra szorítkoznék, amelyből „csak azok maradnának ki, akik (és nyilván ez volna Magyarország esete is) önmagukat zárnák ki belőle“. De még ez a szerényebb terv is elfogadhatatlannak látszik. A kisántant államok ugyan erősen kacérkodnak Oroszországgal, különösen amióta az a status quo elismerése felé halad, sőt valószínű, hogy az Oroszországgal való diplomáciai viszony fölvétele hamarosan meg is fog történni, ennek ellenére is úgy Romániában, mint Délszláviában a paktumban való résztvételnek határozott ellenségei akadnának. Az olasz és az angol diplomácia különben már csak azért is ellene van az orosz—francia kezdeményezésnek, mert abban Németország körülzárására irányuló akciót lát, amely a régi háborúelőtti Einkreisung-politika minden veszélyét vonhatja maga után. Többek között ezért idegenkednek a tervtől a lengyelek is. A francia—orosz közeledés óta, Páris népszövetségi állásait szeretné a szovjet bevonásával megerősíteni. Úgy volt, hogy a szovjetnek a népszövetségbe való belépésére vonatkozó előterjesztése már most vagy legkésőbb szeptemberben meg fog történni. Úgy látszik azonban, hogy ezen a ponton is különböző nehézségek mutatkoznak. Hogy a szovjet a genfi tárgyalóasztalhoz leülhessen, ahhoz szükséges volna, hogy az összes tagállamok elismerjék. Márpedig nemcsak a kisántánt, hanem más államok sem ismerték el a szovjetet diplomáciailag, így például Hollandia, akinek semmi kedve sincs a diplomáciai viszony fölvételére és még kevésbé Svájcnak. Az elismerés érdekében Svájcra az utóbbi időben francia részről erős nyomást gyakoroltak. De a helvét közvélemény ennek ellenére élesen szembehelyezkedik ezzel a tervvel, mert ennek megvalósításától a kis köztársaság benső nyugalmát félti, visszaemlékezve azokra a kommunistaforradalmi jelenségekre, amelyek nemrégiben is Genfben véres lázadásban törtek ki. A hangulatra egyébként jellemző az a kampány, amelyet a Journal de Geneve az elismerés ellen megindított. Egyébként is a szovjet alkotmány és az ottani diktatórikus rezsim megnehezíti, ha ugyan egyenesen lehetetlenné nem tesz bizonyos intézkedéseket, amelyek a népszövetségi egyezségokmány szelleméből folyhatnának. A szovjetnek a népszövetségbe való fölvétele esetén állandó tanácsi helyet kellene biztosítani, márpedig ez csak úgy történhetnék meg, hogy vagy megváltoztatnák az egyezségokmány eddigi szabályait, amit sokan igen veszedelmes diplomáciai kísérletnek minősítenek, vagy pedig megfosztanák Lengyelországot az ő ideiglenes állandó tagsági helyétől. Mondanom sem kell, hogy ez is igen veszedelmes diplomáciai operáció volna és Lengyelország semmiképpen sem járulna hozzá. A lengyel diplomáciának még egy külön oka is van, hogy ettől a megoldástól húzódozzék. Lengyelországot tudvalevőleg a békeszerződések kisebbségeik védelmére kötelezik. Már most ha a szovjet a népszövetségi tanács tagja, a kisebbségvédelmi címen könnyebben vetheti föl például az ukrán problémát, amit Lengyelország belpolitikájába való beavatkozásnak tekintene. Egyszóval Genfben a vajúdás teljes. A leszerelési probléma mögött tulajdonképpen a német—francia viszony rejlik, amely egyre nyugtalanítóbbá válik és a Saar-kérdés megoldása előtt nem juthat nyugvópontra, ha ugyan egyáltalán nyugvópontra jut. A nemzetközi élet egén borús felhők vonulnak át. A szerb határsértések genfi vitáját hétfőre halasztották Genf, június 1 A népszövetség tanácsának péntek délelőtti ülése Vasconcelloz elnöklete alatt zárt ajtók mögött folyt le és egy óra hosszat tartott. Kiszivárgott hírek szerint az ülésen kizárólag eljárási kérdéseket vitattak meg. Bolívia képviselője ugyanis a népszövetség egyezségokmány 15-ik szakaszának alkalmazását kérte, ami azt jelenti, hogy a népszövetség most már hivatalból tartozik foglalkozni a Bolívia és Paraguay közt fölmerült viszállyal. A tanácsülés jogi szempontból igyekezett tisztázni, hogy alkalmazást nyerhet-e ebben a kérdésben a 15-ik szakasz. Második pontként a Saar-vidék ügyével foglalkozott a tanács zárt ülése. Harmadik pontként a szerb határsértések orvoslását kérő magyar beadvány szerepelt volna a pénteki tanácsülésen. Szerb körökben azt híresztelték, hogy a népszövetségi tanács nem szeretne érdemben foglalkozni ezzel az üggyel és bizalmasan arra kérte föl a két államot, hogy közvetlen diplomáciai tárgyalásokon intézzék el az ügyet és a népszövetség legközelebbi ülésszakán tegyenek róla jelentést. Ezekkel a híresztelésekkel szemben hivatalosan csak annyit jelentett a népszövetség főtitkársága, hogy a tanácsülés napirendjén szerepelt első két pont tárgyalása pénteken nem fejeződött be s így a magyar beadvány megvitatása hétfőn várható. A Saar-vidéken 1935 január 13-án tartják meg a népszavazást A saarvidéki népszavazás kérdésében pénteken este létrejött a megegyezés, amelynek alapja Aloisi báró kompromisszumos javaslata. A népszövetségi tanács hétfőre összehívott nyilvános rendes ülésén jóváhagyja ezt a javaslatot és egyúttal megállapítja a saarvidéki népszavazás dátumát. A népszvazást 1935. január 13-án tartják meg. A kompromisszumos javaslat értelmében, amelyhez pénteken Páris és Berlin egyformán hozzájárult, népszavazási bíróság gondoskodik a választás szabad és befolyásmentes lebonyolításáról. A saarvidéki kormánybizottság felhatalmazást kap, hogy szükség esetén kiegészítse a rendes saarvidéki rendőrséget, mégpedig elsősorban saarvidéki lakosokkal. Ha ez a kiegészítés nem volna elegendő, úgy a kormánybizottságnak külön felhatalmazást kell kérnie a népszövetségi tanácstól külföldi rendőrök felvételére, ezeknek a külföldi rendőröknek azonban tökéletesen kell beszélni németül. Kapkodás és új indítványok a leszerelési konferencián Genf, június Barthou engesztelhetetlen beszéde döntő hatással volt a leszerelési konferenciára. Annyira, hogy az angol delegáció már befejezettnek is látja feladatát és Simon külügyminiszter pénteken este elutazott Genfből. A vitát magát azonban széles mederben folytatják tovább és pénteken délután egész sor határozati javaslat került az értekezlet elé. Ezeket kétféleképpen lehet felfogni. Egyesek szerint a teljes szétzilálódás állapotába jutott a konferencia s a javaslatok a tanácstalanság és a kapkodás jelei. A másik felfogás szerint most egy átalakulási folyamat zajlik le Genfben, amennyiben a franciák igyekeznek átvenni a vezényletet s az egész Európára kiterjedő diplomáciai előkészületeik gyümölcseinek learatásához készülnek hozzákezdeni. Arról volna ugyanis szó, hogy a leszerelés helyett elsősorban anra bizonyos biztonsági paktumról tárgyaljanak s a konferencia „biztonsági bizottságot'' küldjön ki. Ezt az indítványt a Balkánblokk nevében Tevfik Rüzsdi terjesztette elő s Titulescu azonnal csatlakozott hozzá, tehát eredete nyilvánvaló. Ilyen értelemben kell felfogni Litvinov pénteki felszólalását, melyben azt fejtegette, hogy Locarno mintájára sorozatos megnemtámadási szerződésekkel kell a „békét“ biztosítani. A konferencia kilátásain és a leszerelés reménytelenségén mit sem enyhítettek ezek a beszédek és javaslatok, sőt csak kidomborították azt, hogy általános egyezményről és leszerelésről, vagy ilyesmiről már szinte egy szó sem esik, hanem a blokkpolitika és kíméletlen fegyverkezési verseny kialakulását mozdítják elő fontos nemzetközi tényezők. Kibontakozást próbálnak keresni a semlegesek: Svájc, Norvégia, Dánia, Svédország, Spanyolország és Hollandia képviselői, akikhez Belgium is csatlakozott, tanácskozásra ültek össze csütörtökön és megbízták Sandler svéd külügyminisztert, hogy ezeknek az államoknak megbízásából tegye meg Ára a rádiómelléklettel együtt 16 fillér