Magyarság, 1934. június (15. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

1954 Juntas 2, szombat ШМ>КЛД8ЖС Huszár Aladár még nem döntött, elfogadja-e az OTI elnöki állását? Huszár Károly nyugdíjazása esetén képviselői mandátumot vállal A Magyarság már jelentette, hogy Huszár­­Aladárnak, a székesfőváros volt főpolgár­mesterének a kormány más ponton szánt fontos megbízatást és Gömbös Gyula minisz­terelnök felajánlotta neki az OTI elnöki tisztségét. Huszár Aladár még nem döntött, hogy elfogadja-e ezt a szociális és politikai szempontból egyaránt fontos állást. Ennek a hírnek a kipattanása politikai körökben érthető feltűnést keltett, mert azt jelentette, hogy a kormány fel akarja men­teni megbízatása alól Huszár Károlyt, az ÚTI jelenlegi elnökét, aki 1928 január 1-e óta tölti be ezt az állást és akit még néhai Vass József népjóléti miniszter bízott meg az újjászervezett Társadalombiztosító Inté­zet vezetésével. Huszár Károly fellmemtésének, értesülé­sünk szerint, politikai okai vannak, Huszár Károly, mint az OTI elnöke tagja a felső­háznak is és tagja a keresztény gazdasági pártnak. Mióta a keresztény párt nyíltan ellenzékbe vonult és éles ellenzéki támadá­sokat vezetett a kormány ellen, ezt a hely­zetet több kormánytényező is kifogásolta. Azt hangsúlyozták, hogy az OTI elnöksége éppannyira bizalmi állás, mint akár a fő­­polgármesterség, vagy főispánság, így tehát a kormány nem járulhat hozzá ahhoz, hogy ellenzéki politikus maradjon meg ilyen bizalmi pozícióban. Bár voltak olyan han­gok is, hogy az OTI elnöksége inkább szak­szerűséghez kötött állás, mint egy főispán­ság, végeredményben mégis az a felfogás győzött, hogy a kormány bizalmát bíró sze­mélyiséget kell az OTI élére állítani. Huszár Károly nyugdíjazása tehát rövidesen bekö­vetkezik, őt a III. fizetési osztálynak meg­felelő nyugdíj illeti meg. Amennyiben a nyugdíjazás megtörténik, Huszár Károly is­mét bekapcsolódik az aktív politikai életbe és miután hivatalával a felsőházi tagság is megszűnik, a keresztény párt be akarja őt hozni a képviselőházba. Már régebben is szó volt arról, hogy Huszár Mihály apát­plébános egészségi okokból lemond mandá­tumáról, most ismét felmerült ennek a meg­oldásnak terve és akkor a sárvári kerület­ben Huszár Károly lép fel a keresztény párt programjával. Starh­emberg herceg Budapestre érkezett Jelentette a Magyarság, hogy Starhemberg Rüdiger herceg, osztrák szövetségi alkan­­cellár, a budapesti tornászvilágbajnokságok napjaiban Budapestre érkezik és az ünnep­ségeket alkalmul használja fel arra, hogy Gömbös Gyula miniszterelnökkel és a ma­gyar közélet vezető személyiségeivel megbe­széléseket folytasson. Starhemberg herceg, mint az osztrák Jungvaterland nevű ifjúsági szervezet vezetője, a szövetség hatvantagú tornászcsapatával pénteken reggel indult el Bécsből. Útja magánjellegű, kíséretében Windischgraetz herceg szárnysegéddel és Enrich lovag főhadnagy, a Mária Terézia­­rend lovagja érkezett. Az alkancellár pénteken délben egy órakor érkezett meg Budapestre. Az óbudai vám­nál a MOTESz nevében Kollár Nándor társ­elnök fogadta a herceget, akinek autóját há­rom tehergépkocsi követte, amelyen az osz­trák tornászifjak ültek. A városba érkezve, a herceg a Dunapalotához hajtatott, ahol szállása van. A Dunapalota ormán magyar és osztrák zászló lengett, a bejárat két olda­lán egy-egy díszsisakos rendőr állt, amikor Starhemberg herceg zöldesszürke Heimwehr­­egyenruh­ájában, tiroli vadásztollas katona­csákóban megérkezett. A szálloda halljában Heinet Lipót báró osztrák követ vezetésével Kunz követségi tanácsos, Regele ezredes, katonai attasé és Kripp báró követségi titkár várakozott az osztrák követség részéről, míg Gömbös Gyula miniszterelnök képviseletében bárczi­ tette, hogy Budapest a legszebb város. Később réveteg szemmel, bámuldozva ténfergett az utcán, gyanútlan járóke­lőktől dadogva bocsánatot kért, majd makacs és kétségbeesett lelkendezéssel kezdett áradozni a Szabadság-térről. — Pest! Pest! Pest! — hajtogatta ká­­bultan és csodálkozó pillantásoktól kí­sérve továbbment. De ahogy fogytak a napok, úgy fo­gyott arcáról a barnaság. Pipája egyre kevesebb füstöt bodrozott s Pestet di­csérő elszánt makacssága napról-napra lanyhult. És egyik este visszaérkezett Magdához. Arca sápadtan fehérlett, fe­jén kalap, szájában cigaretta. Mentek az estében egymás mellett, két rajongó, és Guszti remegő hangon, kigyurt sze­mekkel mesélt a láztól didergő lánynak Párisról, Párisról! — Holnap elutazom — mondta, de csak úgy mellékesen. * Reggel tízkor lezárta a gyakorlat len­dületével csomagolt bőröndjét s a leg­szükségesebbeket rejtő kis kézitáskáját, taxiba ült és a pályaudvarra hajtatott. A váróteremben türelmetlenül elő­kapta az óráját s a menetrendben húsz­szor is kikereste a berlini gyors indulá­sának idejét, majd amikor a kapus csengőjére felriadtak a várakozók, ő is ott igyekezett az igyekvők között, kímé­letlen könyökkel előrefurva magát. Be­nézett a fülkék ablakán, kényelmes, huzatmentes ülőhelyet keresve, vesze­kedett a hordárral és ponyvaregényt vá­sárolt a hosszú út unalmának elűzésére. Amikor a kalauz a sípjába fújt, Guszti elengedte a vagonlépcső korlátját, két lépést hátralépett és elővette vakitófehér zsebkendőjét. A vonat már régen eltűnt a Berlin felé vivő messzeségben s ő még mindig ott állt és integetek Mikor egy befutó vonat kipergette gyomrából a siető utasokat, végre ő is felkapta podgyászát és az emberárral ki­sodortatta magát az érkezési oldalon. A tisztelettel köszönő hordárnak köny­­nyedén fejet biccentett, kilépett a kapun és hunyorgó csodálkozással megállt az idegen város forgatagában. Elragadtatva szemlélte az exotikus tájat, a furcsa házakat, az idegen nyel­ven hadaró embereket, azután egy rendőrtől franciául megkérdezte, hogy merre van a legközelebbi karaván­­szerály és belevetette magát az idegen város ritmikus életébe. Feszülő mellel, dobbanó léptekkel vitte bőröndjét, de mentős beljebb ke­rül a Körút sodrába, annál kisebb, je­lentéktelenebb, lopakodóbb lett. Az Ok­togonon még volt annyi ereje, hogy an­golul útbaigazítást kérjen, de néhány lé­péssel odébb óvatosan befordult egy szűk sikátorba és a Kertész­ utcai sötét kapualjban, szemben az autógarázzsal, felsurrant a harmadik emeletre. Lehel­­let halkan nyitotta ki a szobaajtót s hosszú, sirató sóhajtással a sarokba dobta bőröndjét meg a kézitáskáját, amelyen büszke szállodák címkéi riki­­tottak — és London, Páris, Velence, To­kió, a messzi vidékek, népségek, a tá­voli vágyódások belésüllyedtek a barna, mindent kiegyenlítő, mindent feloldó jótékony félhomályba. * Még aznap délután leborotváltatta bajuszát, szakállát, egy menetjegyirodá­ban három afrikai prospekust kért, vá­sárolt egy szúnyoghálót, félkiló homo­kot, és egy teveszőr papucsot, izzóra hevített vaskályhával rekkenőre fűtötte a szobát, bezárta az ajtót és elutazott Algírba. házi Bárczy István államtitkár, valamint vi­téz Petneházy Antal őrnagy jelent meg a fo­gadásnál. Kettős sorokban felsorakoztak a hallban a Budapesten tartózkodó osztrák tornászok is, akiknek sorfala közt ellépke­dett az alkancellár, majd az üdvözlés után fölment szobájába. Rövid pihenő után Starhemberg herceg lejött a szálloda elé, autóba ült és felhajtatott a Várba, a miniszterelnökségi palotához. A bejárattól az alkancellár nyomban felsietett a miniszterelnök szobájába, ahol fél kettőkor fogadta Gömbös Gyula miniszterelnök. Starhemberg herceg délután öt órakor bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár és Ágotha Árpád altábornagy kíséretében a Tattersallban a középiskolai tanulóknak a XII. tornászvilágbajnokság keretében lezajlott ünnepélyét tekintette meg. Az alkancellárt itt Hóman Bálint kul­tuszminiszter és Lázár Andor igazságügy­­miniszter üdvözölték. Gömbös Gyula miniszterelnök este ne­­gyed kilenc órakor Starhemberg herceg tiszteletére a miniszterelnökségi palotában estebédet adott, amelyen Hennet báró buda­pesti osztrák követtel az élén az osztrák követség valamennyi tagja részt vett, hiva­talosak voltak Kánya Kálmán, Imrédy Béla, Fabinyi Tihamér, Kállay Miklós mi­niszterek feleségeikkel, valamint Rőder Vil­mos gyalogsági tábornok, Bethlen Istvánné grófnő, Sztranyavszky Sándor és vitéz le­­velei Kozma Miklós feleségével. Az estebé­det egynegyed tizenegy órakor fogadás kö­vette, amelyre hivatalosak voltak a buda­pesti diplomáciai kar tagjai és a társaság számos tagja. з AUTÓVÉTEL bizalom dolga. Tekintse meg és próbálja ki a f­UTUKIN­ GENERAL MOTORS qualitás, szenzációs synkron-rugózás, olcsó ár, filléres üzemköltség. 4- és 6-hengeres legújabb SEDAN és CABRIOLET-eket raktárról szállítunk Évi gyártás 80.000 darab Európa legnagyobb autógyárában. Ez a szám mindennél többet mond. Nemzetközi Népkereskedelmi R.T., Budapest, Korosmarty-ter­m. тек: 83-0-88 A kormányzó Borvendég Ferencet Budapest főpolgármesterévé nevezte ki A hivatalos lap szombati száma két kor­mányzói intézkedést közöl, amely véglege­sen pontot tesz azokra az utóbbi hetekben tomboló személyi találgatásokra, amelyek a főpolgármester-kérdés körül megindultak. A hivatalos lapban megjelent szöveg a következőképpen szól: „A kormányzó a belügyminiszter előter­jesztésére Huszár Aladár dr.-t Budapest szé­kesfőváros főpolgármesterét ettől az állásá­tól saját kérelmére felmentette és egyúttal megengedte, hogy részére odaadó és buzgó szolgálatáért újólagos elismerését tudtul adják.“ „A kormányzó a belügyminiszter előter­jesztésére Borvendég Ferencet Budapest szé­kesfőváros alpolgármesterét Budapest szé­kesfőváros főpolgármesterévé kinevezte.“ A szanálásra vonatkozó tervezetet még nem hozták nyilvánosságra, valószínű, hogy ez szombaton fog megtörténni. Pénteken délelőtt a városházán már tudták, hogy a hivatalos alp szombati száma Borvendég Ferenc kinevezését már közölni fogja. Az üdvözölő sürgönyök százával érkeztek az új főpolgármesterhez és sorra üdvözölték őt a városházi vezetők és főtisztviselők. Borven­dég Ferenc hétfőn már meg is kezdi mun­káját és természetesen hivatalát az új vá­rosházára teszi át. A jövő hét folyamán, valószínűleg szerdán fogja a közgyűlés az új főpolgármestert ünnepélyesen beiktatni. Szombaton a főpolgármester- tervezet is nyilvánosságra kerül A fővárosi kérdésekben egyébként Úrnap­ján is folytak a tanácskozások. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter magához kérette Wolff Károlyt és Kozma Jenőt, akik­nek bemutatta a szanálási tervezetet. Pénte­ken Friedrich István, Rassay Károly, Peyer Károly és Láng Lajos jelentek meg a belügy­miniszternél, akik szintén informálódtak a tervezetről. A szanálási tervezetben csupán általános intézkedések vannak. A tervezet leirat for­májában jut el a főpolgármesterhez, való­színűleg már szombaton délelőtt. A tervezet általánosságban megállapítja az összes meg­oldandó problémákat, de konkrét intézkedé­seket természetesen nem tartalmaz. A leirat tulajdonképpen három részből áll, az első a közigazgatás kereteiben végrehajtandó intéz­kedésekre ad felhatalmazást, a második az üzemek racionalizálására utasítja a főpol­gármestert,, a harmadik rész pedig közszol­gáltatási kérdéseket szabályoz. Felhatalma­zást kap az új főpolgármester arra is, hogy a tisztviselői fizetéseket és jövedelmeket ará­nyosítsa. Ugyanez vonatkozik a tanszemély­zetre, az üzemi tisztviselőkre és munkásokra is. Értesülésünk szerint az új főpolgármester nem fog általános fzetésleszállítást keresz­tülvinni, hanem csak arról van szó, hogy egyes túlzott jövedelmeket visszaszorítsanak. Úgy a városházán, mint az üzemeknél sok tekintetben igen zavaros a pótlékok és pót­díjak megállapítása. Ezeken a címeken so­kan rendkívül magas jövedelmeket élveznek és ekörül sok igazságtalan megállapítás tör­tént. Ezt a kérdést kívánja Borvendég Fe­renc elsősorban rendezni. A közgyűlés választja az­­­ alpolgármestert Az új főpolgármester hivatalba lépésével kapcsolatosan a városházán bizonyos oldal­ról egészen vad híreszteléseket kürtöttek vi­lággá. Egyesek bizonyos személyi változá­sokkal kapcsolatos híreket kolportálnak, amelyeknek nincs más céljuk, mint a nyu­galmi helyzetet felborítani. Amint a Magyar­ság már közölte, a városházán a közeljövő­ben semmiféle személyi változás a vezetők körében nem várható. Természetesen sor ke­rül a megüresedett alpolgármesteri állás be­töltésére. Amint már jelentettük, az új fő­polgármester helyettesítés útján is betöltheti az alpolgármesteri állást, de valószínű, hogy Borvendég Ferenc nem fog ehhez az eszköz­­höz nyúlni. Az alpolgármesteri állást minden valószínűség szerint a székesfőváros közgyű­lése választás útján fogja betölteni. Erre az állásra Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok a legesélyesebb jelölt, aki éveken keresztül Borvendég Ferenc m­ellett dolgozott, mint a pénzügyi osztály vezetője. Lamotte Károly megválasztása nem is lehet kétséges, miután kiváló működésével az összes pártok bizal­mát kiérdemelte. Bizalommal tekintenek a pártok Borvendég működése elé Borvendég Ferenc pénteken délelőtt Sipőcz Jenő polgármesterrel együtt a belügyminisz­­ternél jelent meg. Ezen a tanács­ozáson megállapodás történt az új főpolgármester és a polgármester együttműködésére. A fővárosi pártok vezérei általában meg­nyugvással fogadták Borvendég Ferenc főpol­­gármesterségét, mert jól tudják, hogy az ő irányítása mellett az autonómia érdekei hát­térbe nem kerülhetnek. Borvendég Ferenc alpolgármester­ korában több rendkívül nagy horderejű ügyben igen gerincesen tudta meg­védeni az autonómia érdekeit. Magáról a tervezetről a pártvezérek egyelőre bővebben nem nyilatkoztak. Mindenesetre bizalommal viseltetnek Borvendég Ferenc iránt ab­ban a tekintetben, hogy a tervezet végrehajtásánál a számára biztosított diktatórikus eszközö­ket nem fogja igénybe venni, hanem a pár­tokkal egyetértésben fogja intézkedéseit meg­tenni.★ Borvendég Ferenc 1876-ban Ács község­ben, Komárom megyében született. Szülei igen szerény körülmények között éltek, úgy, hogy nagyszámú testvérei között neveltetése súlyos gondokat okozott. Mint fiatal diák már a saját erejére és munkájára volt utalva, minden támasz nélkül kellett magát fenntartania. Alig hogy a gimnáziumi tanul­mányait befejezte, mint egyszerű dijnok bejutott a fővároshoz 1897-ben és már mint fővárosi hivatalnok fejezte be egyetemi ta­nulmányait. Ettől kezdve — tehát közel negyven esztendőn át — szakadatlan mun­kában telt el Borvendég Ferenc élete. Sosem"

Next