Magyarság, 1934. július (15. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-20 / 162. szám
1934 Julius 20, péntek' ТИПИДЖтЖю A neandervölgyi ember százötvenezer éves kőszerszámait, az ősember életének nagyjelentőségű emlékeit ásták ki a Szelim-barlangban Bánhida, julius 18 . (A Magyarság kiküldött munkatársától.) "A Gerecse-hegy meredeken levágott mészkőszikláival magasan emelkedik a tatai medence fölé, csúcsán kiterjesztett mozdulatlan szárnyakkal lebeg az érc Turulmadár. Nyaktörő kanyarulatokban, folyton a meredek szélén kígyózik a szerpentin-út egészen föl a tetőig, ahol a Turulmadár alatt egy-két kisebb, azután egy nagy barlang nyílik a hegy oldalába, a Szelim-barlang. Odabenn tíz, vagy tizenkét ember dolgozik ásóval, csákánnyal, előttünk, közöttünk egy kosárban, azután egy dobozban, végül a bejárat mellett halomra hordva mindenféle csontok, kődarabok. A munkások között áll egy fehér vászonruhás férfi, Gál István dr. egyetemi tanár. Nagy érdekességű munka folyik itt az ő vezetésével mert már hetek óta: régi-régi emberi élet nyomait tárják fel a Szelim-barlangban, egészen a diluvium korszakának körülbelül a közepéig, tehát száz-százötvenezer esztendővel visszamenőleg. A munkára, amelynek eredményeiről egy ízben már hírt adott a Magyarság, mindinkább felfigyel az egész tudományos világ. A Szelim-barlang már régebben felkeltette a szakemberek figyelmét. Turisták, kirándulók, a barlang földjében piszkálgatva, már ismételten találtak kiszórt köveket, cserepeket, miegymást. Két esztendővel ezelőtt Keszler Hubert mérnök, a kiváló barlangkutató bejárta a Szelim-barlangot, másfélnapos próbaásást rendezett, amelynek során több igen érdekes tárgy került napvilágra. Keszler Hubert akkor a Magyarságban számolt be kirándulásának eredményéről, azóta régészeink állandóan nyilvántartották a Szelim-barlangot. A leleteken kívül a barlang fekvése is valószínűvé tette, hogy az valóban emberi lakhely lehetett és jó lelőhellyé válhat. Valamikor, úgy másfélmillió esztendővel ezelőtt moshatták, oldhatták ki a vizek a barlangot a Gerecse-hegy mészkőtömegéből, azokban az időkben, amikor itt, a meredek előtt, leszakadt a régi fennsík, a tatai medencében most valahol ezer méter mélységben találjuk meg azt a mészkövet, amely elvált a Gerecse tömbjétől és lezuhant. A későbbi időkben, amikor az első ember megjelent a Gerecse-vidék hómezőin, vagy tundráin, mindent megtalált itt, amire szüksége volt: vadban bővelkedő erdőt, vizet és végül védett helyet, ahol elbújhatott és védekezhetett ellenségei ellen. Végül a tudósok számára nagy vonzerő volt az a lelet, amelyre huszonöt esztendővel ezelőtt bukkantak Tatán, egészen a felszinti rétegekben. A Földtani Intézet emberei akkor az ősember tűzhelyére bukkantak ott, amelyen a neandervölgyi ősember kőszerszámait találták meg, legalább százezeréves maradványokat. A régészek remélték, hogy a barlangban hasonló leletekre bukkannak, mégpedig remélhetőleg teljes rétegsorban, amikor azután könnyebben és biztosabban tudnak következtetni a leletek korára is. A Szelim-barlang Magyarország legfontosabb lelőhelye Gáli István dr. egyetemi tanár ezeknek a várakozásoknak jegyében ütötte nyélbe a Szelim-barlangbeli ásatást, ami természetesen nem ment könnyen a mai viszonyok között.A Természettudományi Tanács utalt ki kétszáz pengő segélyt a munkára, amelyet tíztizennégynaposnak terveztek. Tizennégy nap alatt annyi érdekes leletre bukkantak a Szelim-barlangban, hogy még csak akkor kellett igazán nekifogni a munkának. Sokat segített Bánhida község elöljárósága, Láng József főjegyzővel az élén, azután a bánhidai centrále igazgatói, Bagossy Béla és Péchy József, az ő segítségükkel most már kilenc hete folyik a kutatás a barlangban. Megmozgattak összesen ezerötszáz köbméter földet és az egészet alaposan átkutatták. A munka során rengeteg bizonyítékot találtak arra, hogy a Szelim-barlang a legrégibb időktől a neolitkorig valóban emberi lakóhelyül szolgált, a barlangéletnek rengeteg emlékét tárták föl. A Szelim-barlang a legérdekesebb és legfontosabb barlangnak bizonyult egész Magyarországon, amelynek anyaga számos komoly vitás kérdés eldöntését teszi lehetővé vagy könnyebbé. Három korszak emberi életének maradványai Benn a barlangban Gál tanár az oldalfalakon és a barlang végében megmutatja az egyes rétegeket, amelyeken áthatoltak és beszámolt, mit találtak az egyes rétegekben. A felsőrétegek szénhordta homok és lösztelepülések, amelyek alatt meglehetősen mélyen víztől lerakódott homokrétegre bukkantak. A különböző rétegekben talált állati, növényi maradványok és szerszámok egymástól élesen elütőek. Több, alighanem három korszak embere lakott itt a barlangban és töltötte meg küzdelmes életének emlékeivel az egyes rétegeket. Néhány tízezer évvel ezelőtt még alighanem bővizű patak folyt át a barlangon, amely akkoriban még összeköttetésben lehetett a turulmadár körül megnyíló többi barlangokkal is. Egész barlangváros volt tehát itt, a Gerecse déli peremén, míg azután később a víz lassanként feliszapolta, eltömte ezeket az átjárókat és elzárta a barlangokat egymástól. A legfelső réteg, a geológus számára a jelenkor, alig tizenötezer esztendő pora, törmeléke és kőhulladéka fekszik benne. Az aljából tizenötezer esztendős cserepek és kőszerszámok kerültek elő, ezek közül sok nagyon érdekes, Gál István professzort azonban nem érdekli. Az ő számára csak a diluviumnál kezdődik az érdekesség, tehát a következő rétegben. Sarki emlősök maradványai, a jégkorszak emlékei a felső diluviumban Másfél méter vastag, sárga diluviális agyag ez a réteg, amely tizenöt—huszonnégyezer évvel ezelőtt halmozódott fel. Körülbelül azonos szerkezetű és egyidős a dunántúli lösszel, amelynek a képződési ideje régibb vitatéma a geológusok körében. Sokan a jégkorszakra, mások viszont melegebb korszakokra teszik a lösz keletkezését, a vitában alighanem döntő bizonyíték lesz a Szelim-barlang löszrétege. Ebben felül jégkori állat- és növényvilág emlékeit találták meg. Együtt vannak a sarki emlősök, igen nagy számban találtak rénszarvas, lemming, sarki nyúl, sarki róka és végül zergecsontokat. A növényvilágra a lösz között talált faszéndarabkákból lehet következtetni, ezekben fenyőfélék vannak túlságban. Mindez arra vall, hogy a lösznek ez a felső rétege zord éghajlati viszonyok mellett rakódott le. Ugyanitt vannak a sarki éghajlatihoz akklimatizálódott barlangi medve, a mammut csontmaradványai. Ezek közül az állatok közül természetesen egyik sem lakott a barlangban, amely az ember lakása volt, csontjaikat az ember hurcolta be otthonába. Ezt bizonyítja, hogy minden csont fel van törve a csontvelőért, bizonyítják más körülmények is. Különösen érdekes, hogy ami csontmaradványt találnak nagyobb állatoktól, az mind egészen fiatal kölyökállatok, vagy kivénült öreg példányok maradványai. Az ősember, úgy látszik, nem tudta és nem merte megtámadni az erejének teljében lévő nagy ragadozót. Feltűnően kevés ebben a rétegben, de az egész barlangban is a kőszerszám, amit alighanem az magyaráz meg, hogy a környéken általában kevés a tapintásra alkalmas kovakő. Annál több a csontból készült penge, kaparó, nyílhegy és más csontszerszám. Gál tanár büszkesége két babérlevél alakú kődárdahegy, amelyeket nagy érdeklődéssel fogadnak a Nemzeti Múzeumban, azután két szigony, amelyeket kétségkívül halászatra használtak. Ezek az első hasonló leletek Magyarországon. A lösz alsó felében az összes maradványok enyhébb éghajlatra utalnak. Az állatvilágban sok a vörösróka, a lösznek ez a rétege minden jel szerint a mainál nem hidegebb klimatikus viszonyok között települt. Következik egy három-négy méter vastag barna, agyagos, szénhordta réteg, amelynek korát harmincötezer esztendőre becsüli Gál NIVEA-CREME ára: P.50, 1.—, 2.— NIVEA-OLAJ „ P.90, 1.70, 3.50 egyenletesen lebarnulni és légfürdőzni csak akkor lehet, ha testünket előzőleg erősen bedörzsöljük NIVEA-CREME- vagy NIVEA-OLAJ-jal. A NIVEA ugyanis csökkenti a felégés veszélyét és csodálatos bronzos szintivé teszi a bőrt. Sohasem szabad azonban nedves testtel napfürdőzni, erős napsütésben pedig a bedörzsölést többször kell megismételni. BEIERSDORF VEGYÉSZETI GYÁR RT. BUDAPEST Lég- és napfürdőhöz tehát NIVEA