Magyarság, 1934. szeptember (15. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL», VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ШШШШШ^^^ЯЯШВЯЯШЯШШЯВВЕЯВВВЯНВВВ1В&!&Я BUDAPEST, 1934 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT FŐMUNKATÁRS: PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFON: *278—99 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEVÉL CÍM: BUDAPEST 82. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZTÁLY: IV. KEIL ESKÜDT 6. TELEFON: *888-66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28990. XV. ÉVFOLYAM, 197. (4040.) SZÁM Nemzeti közakarat vagy pártdiktatúra? Írta: Ajtay József Egy illetékes helyre juttatott bizalmas választójogi tervezet napfényre kerülése az utóbbi napokban alaposan felkavarta az ernyedten szunnyadó magyar belpolitikai életet. A tervezet apasága körül napokon át heves szócsata folyt. Cáfolatok és bizonyítékok küzdöttek egymással, míg végre a péntek este kiadott hivatalos kisgazdapárti közlemény végleg eldöntötte a vitát. Ebből meglepetésszerűen kiderült, hogy a nagy felzúdulást keltett választójogi tervezet valóban Eckhardt Tiibor elgondolása volt, amelyet maga a kisgazdapárt is magáévá tett a pénteki értekezleten. . Fájdalmas megdöbbenéssel veszi bizonyára tudomásul a magyar politikai közvélemény ezt az „ellenzéki“ állásfoglalást a választójog kérdésében, amely a hatévi helybenlakással nagymértékben és igazságtalan módon megszűkik a választói jogosultak számát, a törvényhatósági lajstrommal és a hozzáfűzött választási eljárással szinte kizárólagosságot biztosít egy-két nagy pártnak, korlátlan hatalmat a pártjelöléseket irányító pártközpontoknak. Ezzel a választásokra döntő befolyást biztosít a mindenkori kormányoknak, a nagy anyagi erővel rendelkező, avagy a nagy vagyoni érdekeltségek szolgálatában álló pártoknak, nemkülönben a szociáldemokratáknak, amelyeknek pártszervezetében a vezetők diktatórikus akarata érvényesül. A pártok szétforgácsolódása ellen és a kormányképes többségi párt kialakulása érdekében akarja egyik nagy ellenzéki párt vezére, Eckhardt orvosságként alkalmazni a törvényhatósági lajstromos rendszert, feledve azt, hogy a lajstromos rendszer a külföldön sem vált be és hogy ez az orvosság rosszabb hatású magánál a betegségnél. Egy másik beteg végletet hoz létre ugyanis: az egyoldalú pártdiktatúrát, az óriási többségű és függő helyzetben levő kormánypárt kialakulását, a nemzeti közakarat szabad megnyilvánulásának és megismerésének megakadályozását. Ez a nem annyira konzervatív, mint retrográd irányzatú tervezet, amely a titkosság bevezetéséért ily rendkívül nagy árat kér, párturalmi diktatúrára törő irányzatával bizonyára riasztóan fog hatni a magyar közvélemény nagy többségére, amely az igazi alkotmányos rendszerhez, a nemzeti akarat szabad és mesterkedésekkel meg nem hamisított megnyilatkozásához sokszázados beidegzettséggel ragaszkodik. A Gömbös-kormány már jövetelekor programjának lényeges pontjaként állította oda a szavazás titkosságának behozatalát, mint a nemzeti akarat szabad megnyilvánulásának ma már nélkülözhetetlen előfeltételét. Egyben legott meg is kezdődtek a törvényelőkészítő munkálatok, amelyek már közel két év óta folynak anélkül, hogy a tervezett reform érdeméről valami is kiszivárgott volna. A hosszas és széleskörű előkészítő munkálatokból következtetve, annyi ma már bizonyosnak látszik, hogy a kormány nem csupán a titkosság bevezetésével óhajtja az 1925. évi választójogi törvényt kiegészíteni, hanem a titkos szavazással kapcsolatban valósággal új és gyökeres választási reformot vett tervbe, amely egyaránt érinteni fogja a választói jogosultságot, a választási eljárást, sőt az egész eddigi választási rendszert. Nem toldozásról, foldozásról van tehát mobis szó, hanem az egész magyar alkotmányos életre kiható nagyjelentőségű reformról. Helyes megoldásától függ, vájjon tudunk-e ezzel szilárd alapot adni nemzeti életünk alkotmányos úton való továbbfejlődésének és vájjon sikerül-e — annyi elhibázott, már születésekor rövidéletűnek mutatkozó választójogi törvény után — ezt a kérdést közmegnyugvásra hosszú időre levenni a napirendről? A kormány titkolódzásával és elzárkózó magatartásával szemben, valamint a kisgazdapárt visszautasítással találkozó tervezete kapcsán, most már joggal vetődik fel a kérdés: milyen lesz ez az alapvető választási reform, melyek célkitűzései, melyek alapelvei? A közvélemény, és még inkább a politikai pártok, méltán elvárhatják azt, hogy a kormány ne állítsa őket befejezett tények elé titokban, párnázott miniszteriális ajtók mögött és egyes kiválasztottakkal való bizalmas megbeszélések során kigondolt kész választójogi javaslattal. Egy gyökeres választójogi reform a nemzet sorsdöntő kérdései közé tartozik, amelynek megoldásánál a legfontosabb irányelvek tekintetében meg kell előzetesen hallgatni a magyar politikai közvéleményt, sőt igénybe kellene venni hathatós közreműködését a reform kialakításának munkájában. A mostanában annyira divatos egyéni és pártdiktatúrákra irányuló törekvések arra is figyelmeztetnek, hogy talán nem is annak eldöntése az elsődleges kérdés, hogy milyen legyen a választójogi reform. Ebben a megfertőzött világban mindenekelőtt azt kell tisztázni, minden kétértelműséget kizáróan, hogy az igazi népképviselet, a nemzeti közakarat elvén kívánjuk-e a jövőre is fölépíteni a magyar állam kormányzásának rendszerét, avagy a népképviselet nyílt félretolásával. A korlátlan és felelőtlen parancsuralomban látjuk az ország jövő üdvét. Ez elé a nagy és perdöntő elvi kérdés elé kell állítani a kormányt és az egyes pártokat egyaránt, de magát az egész magyar politikai közvéleményt is. Csakis nyílt színvallással, illetve erre való rákényszerítéssel lehet elejét venni annak, hogy az egyéni vagy pártdiktatúra ál népképviseleti, álalkotmányossági formák alatt becsempéssze magát a magyar állam kormányzásába. A magyar közvéleménynek a mai zavaros időkben éberen kell őrködnie azon, hogy a választási reform kapcsán minden közéleti tényező tiszta bort öntsön a pohárba és nyíltan valljon szint az igazi népképviselet mellett, vagy ellene. A népképviseleti rendszer nem jelent okvetetlenül demagógikus tömeguralmat, kormányzati tehetetlenséget, önző párthatalmi civakodást, üzletes politikának haszonleső tevékenységét, amint ezt a parlamentáris rendszerrel szemben az egyéni és pártdiktatúrák hívei hirdetni szokták Hanem jelenti azt, hogy az ország kormányzása nem egyesek vagy pártok önkénye szerint, felelősség és ellenőrzés nélkül történik, hanem a rendszeresen és szabadon megnyilatkozó nemzeti közakarat köteles figyelembevételével, a nemzeti közakarat erre hivatott és helyesen kialakított szervének állandó ellenőrzése és a felelősségrevonás lehetősége mellett. A nyers és szervezetlen általános választó- jog ma már nem felel meg a modern állam követelményeinek, mert az érett és megfontolt nemzeti akarat kifejezésére a hivatott képviselők kiválasztására nem alkalmas. De ez csak azt jelenti, hogy az eddigi választójogi rendszerek bizonyos tekintetben reformra szorulnak, de nem azt, hogy maga a népképviseleti elv, a parlamentarizmus végleg csődöt mondott volna és újra felvirult az egyéni abszolutizmus XVIII. századbeli korszaka, avagy a marxizmus által hirdetett egyoldalú és kizárólagos osztály-, illetve párturalom ideje. A Független Kisgazdapárt nyilvánosságra hozta választójogi javaslatát, antem teljesen megegyezik az apokrifnak mondott tervezettel A sok vihart látott Független Kisgazda című pártlap rendkívüli kiadásában pénteken este végre hitelesen és részletesen ismerteti a kisgazdapárt többségének, illetve a kormánnyal kötendő paktum alapján készített országgyűlési választójogi reformnak alapelveit. Alább olvashatók ennek a tervezetnek a kisgazdapárt országgyűlési képviselőinek értekezletén elfogadott szövege, mindazokkal a feltételekkel, kizárási, népjogelvonó és csökkentő kautélákkal együtt, amelyeket állítólag az úgynevezett kétpártrendszeren alapuló parlamentarizmus bevezetése céljából a magyar földmívestársadalom népszínműi jelmezében harcoló hatalmi becsvágyak kieszeltek. Az első pillantásra meg lehet állapítani azt, hogy Eckhardt Tibor pártelnök által a minap nyilvánosságra került „apokrifnak“ minősített választójogi tervezet a paragrafusok csereberélésén kívül pontról-pontra megegyezik azzal a hivatalos pártbélyegzővel lepecsételt választójogi tervezettel, amelyet a Független Kisgazda című pártorgánum most nyilvánosságra bocsátott. Nevezetesen: kizárja, megfosztja, vagy megnehezíti azoknak az ellenzéki pártoknak a választásokon való részvételét, amelyek tízfőnyi képviselettel nem rendelkeztek a mai parlamentben, illetve a kisgazdapárt által annyiszor elítélt és kárhoztatott olyan ajánlási rendszerre utasítják ezeket a kisebbségi pártokat, amelyeknek jelentősége és hatása egyenlő saját politikai halálítéletüknek elfogadásával. Bármekkora életgyökerei is vannak és lehetnek a mai parlamentben csak frakciókat jelentő irányzatoknak s bármily tömegmozgalmat hömpölyögtethet magával egy, még a mai országgyűlésen nem képviselt politikai mozgalom, csakis akkor indulhat küzdelemre a politikai arénában, ha megszerzi a tízezerfőnyi ajánlást. A hivatalos és hiteles kisgazdapárti törvényjavaslat továbbá fenntartja a hatévi helybenlakás feltételét, amelynek embertelenségére és méltánytalanságára már ismételten felhívtuk a magyar politikai közönség figyelmét és amely szóról-szóra bennefoglaltatott az úgynevezett „apokrif“ tervezetben is. Fenntartja továbbá a listakapcsolások rendszerét s a töredékszavazatokkal való huncutkodásnak azt a romániai módszerét, amely ezeket a töredékvotumokat egyszerűen a legnagyobb számbeli többséget elérő lajstromra számítja át. Ugyancsak lényeges pontja ennek a hivatalosan kibocsátott választójogi tervezetnek, hogy a huszonnégy választókerületből kiválasztott képviselők a saját szavazatukkal fognak vármegyénként és törvényhatóságonként egy-egy képviselőt nominálni. Bármennyire kínos és szégyenletes is egy úgynevezett népies és demokratikus pártra nézve a jogfosztásnak és saját párthatalmi szempontjaiért végzett viviszekciónak leleplezése, nem lehet elzárkóznunk ama benyomás elől, hogy ez a választójogi tervezet homlokegyenest ellentétben áll a kisgazdapártnak jelszavaival és szólamaival, és a politikai hitehagyásnak olyan elszomorító bizonyítéka, amelyhez hasonló esetet alig ismerünk Tisza Kálmán hírhedt bihari pontjainak szegreakasztása óta. Ha egy népi és demokratikus mozgalomból keletkezett párt főnökei az első komoly küzdelemnél hűtlenekké válnak politikai fogadalmaikhoz és zászlót cserélnek a hatalom átvétele vagy megosztása érdekében, oly mélyre sülyesztik a politikai erkölcsöt a megcsonkított hazában s annyira aláássa a pártok megbízhatóságának hitelét, hogy, következményeire csak a legnagyobb fájdalommal és kétségbeeséssel gondolhatunk. Az a politika, amelyet a választójog kérdésében ez „a népi és demokratikus“ párt hónapok óta a suba alatt, péntek óta a nyilvánosság előtt folytat, a legnagyobb álmélkodással és megbotránkozással tölti el minden jó hazafinak lelkét s a földmives- és kisgazdatársadalom előtt, valamint a nincstelenek százezrei előtt nyilvánvalóvá teszi annak a falusi szólásmondásnak igazságát, hogy ez a politika valóban úri huncutság. Heves viták a független kisgazdapárt értekezletén Pénteken délután megtartotta a független kisgazdapárt értekezletét, amelyet az egész politikai világ nagy érdeklődéssel várt, miután abban bíztak, hogy ez alkalommal végre tisztázódni fog az egykori ellenzéki párt állásfoglalása a választójog kérdésében. Akadtak ugyanis többen, akik lehetetlenségnek tartották, hogy a kisgazdapárt olyan választójogi tervezetet tegyen magáévá, mint amilyen napokkal ezelőtt nyilvánosságra került. Azokat, akik kételkedtek az Eckhardt Tibor által is „apokrifnak“ bélyegzett törvénytervezetben, súlyos csalódás érte: az értekezleten nyilvánvalóvá lett, hogy a kisgazdapárt, amely három éven keresztül a vidék gazdatársadalma előtt demokratikus és széleskörű választójogot hirdetett, valójában megegyezett a kormánynyal egy olyan választójog létesítésében, amely jogfosztást jelent és a jelenlegi választók tízezreit rekeszti ki az alkotmány sáncaiból. A kisgazdapárt értekezletét eredetileg szerdán akarták megtartani, de mert az Esti Kurír egy nappal előbb kirobbantotta Eckhardt Tibor választójogi elgondolásait, váratlanul, péntekre halasztották. Az értekezlet zárt ajtók mögött folyt le, a kiszivárgott hírek szerint azonban heves viták zajlottak le a képviselők között. Többen fenntartották aggályaikat, amelyeket már a két hét előtti értekezleten is kifejezésre juttat. Ára 16 fillér