Magyarság, 1934. szeptember (15. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL», VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ШШШШШ^^^ЯЯШВЯЯШЯШШЯВВЕЯВВВЯНВВВ1В&!&Я BUDAPEST, 1934 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT FŐMUNKATÁRS: PETHŐ SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI. KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZÁM. TELEFON: *278—99 SZ. (25 MELLÉKÁLLOMÁS). LEV­ÉL CÍ­M: BUDAPEST 82. POSTAFIÓK 129. UTAZÁSI OSZ­TÁLY: IV. KEIL ESKÜ­DT 6. TELEFON: *888-66. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 28990. XV. ÉV­FOLY­AM, 197. (4040.) SZÁM Nemzeti közakarat vagy pártdiktatúra? Írta: Ajtay József Egy illetékes helyre juttatott bizalmas választójogi tervezet napfényre kerülése az utóbbi napokban alaposan felkavarta az ernyedten szunnyadó magyar belpoli­tikai életet. A tervezet apasága körül na­pokon át heves szócsata folyt. Cáfolatok és bizonyítékok küzdöttek egymással, míg végre a péntek este kiadott hivatalos kis­gazdapárti közlemény végleg eldöntötte a vitát. Ebből meglepetésszerűen kide­rült, hogy a nagy felzúdulást keltett vá­lasztójogi tervezet valóban Eckhardt Ti­­i­bor elgondolása volt, amelyet maga a kis­gazdapárt is magáévá tett a pénteki ér­tekezleten. . Fájdalmas megdöbbenéssel veszi bizo­nyára tudomásul a magyar politikai köz­vélemény ezt az „ellenzéki“ állásfoglalást a választójog kérdésében, amely a hatévi helybenlakással nagymértékben és igaz­ságtalan módon megszű­kik­ a választói jogosultak számát, a törvényhatósági lajstrommal és a hozzáfűzött választási eljárással szinte kizárólagosságot bizto­sít egy-két nagy pártnak, korlátlan ha­talmat a pártjelöléseket irányító pártköz­pontoknak. Ezzel a választásokra döntő befolyást biztosít a mindenkori kormá­nyoknak, a nagy anyagi erővel rendel­kező, avagy a nagy vagyoni érdekeltsé­gek szolgálatában álló pártoknak, nem­különben a szociáldemokratáknak, ame­lyeknek pártszervezetében a vezetők dik­tatórikus akarata érvényesül. A pártok szétforgácsolódása ellen és a kormány­képes többségi párt kialakulása érdeké­ben akarja egyik nagy ellenzéki párt ve­zére, Eckhardt orvosságként alkalmazni a törvényhatósági lajstromos rendszert, feledve azt, hogy a lajstromos rendszer a külföldön sem vált be és hogy ez az orvosság rosszabb hatású magánál a be­tegségnél. Egy másik beteg végletet hoz létre ugyanis: az egyoldalú pártdiktatú­­rát, az óriási többségű és függő helyzet­ben levő kormánypárt kialakulását, a nemzeti közakarat szabad megnyilvánu­lásának és megismerésének megakadályo­zását. Ez a nem annyira konzervatív, mint retrográd irányzatú tervezet, amely a titkosság bevezetéséért ily rendkívül nagy árat kér, párturalmi diktatúrára törő irányzatával bizonyára riasztóan fog hatni a magyar közvélemény nagy több­ségére, amely az igazi alkotmányos rend­szerhez, a nemzeti akarat szabad és mes­terkedésekkel meg nem hamisított meg­nyilatkozásához sokszázados beidegzett­­séggel ragaszkodik. A Gömbös-kormány már jövetelekor programjának lényeges pontjaként állí­totta oda a szavazás titkosságának beho­zatalát, mint a nemzeti akarat szabad megnyilvánulásának ma már nélkülöz­hetetlen előfeltételét. Egyben legott meg is kezdődtek a törvényelőkészítő munká­latok, amelyek már közel két év óta folynak anélkül, hogy a tervezett reform érdeméről valami is kiszivárgott volna. A hosszas és széleskörű előkészítő munkála­­tokból következtetve, annyi ma már bi­zonyosnak látszik, hogy a kormány nem csupán a titkosság bevezetésével óhajt­ja az 1925. évi választójogi törvényt kiegé­szíteni, hanem a titkos szavazással kap­csolatban valósággal új és gyökeres vá­lasztási reformot vett tervbe, amely egy­aránt érinteni fogja a választói jogosult­ságot, a választási eljárást, sőt az egész eddigi választási rendszert. Nem toldozásról, foldozásról van tehát m­obis szó, hanem az egész magyar al­kotmányos életre kiható nagyjelentőségű reformról. Helyes megoldásától függ, váj­jon tudunk-e ezzel szilárd alapot adni nemzeti életünk alkotmányos úton való továbbfejlődésének és vájjon sikerül-e — annyi elhibázott, már születésekor rövid­­életűnek mutatkozó választójogi törvény után — ezt a kérdést közmegnyugvásra hosszú időre levenni a napirendről?­­ A kormány titkolódzásával és elzár­kózó magatartásával szemben, valamint a kisgazdapárt visszautasítással találkozó tervezete kapcsán, most már joggal vető­dik fel a kérdés: milyen lesz ez az alap­vető választási reform, melyek célkitű­zései, melyek alapelvei? A közvélemény, és még inkább a politikai pártok, méltán elvárhatják azt, hogy a kormány ne ál­lítsa őket befejezett tények elé titokban, párnázott miniszteriális ajtók mögött és egyes kiválasztottakkal való bizalmas megbeszélések során kigondolt kész vá­lasztójogi javaslattal. Egy gyökeres vá­lasztójogi reform a nemzet sorsdöntő kérdései közé tartozik, amelynek megol­dásánál a legfontosabb irányelvek tekin­tetében meg kell előzetesen hallgatni a magyar politikai közvéleményt, sőt igénybe kellene venni hathatós közre­működését a reform kialakításának mun­kájában. A mostanában annyira divatos egyéni és pártdiktatúrákra irányuló törekvések arra is figyelmeztetnek, hogy talán nem is annak eldöntése az elsődleges kérdés, hogy milyen legyen a választójogi reform. Ebben a megfertőzött világban minde­nek­előtt azt kell tisztázni, minden két­értelműséget kizáróan, hogy az igazi nép­­képv­iselet, a nemzeti közakarat elvén kívánjuk-e a jövőre is fölépíteni a ma­gyar állam kormányzásának rendszerét, avagy a népképviselet nyílt félretolásá­­val. A korlátlan és felelőtlen parancsura­lomban látjuk az ország jövő üdvét. Ez elé a nagy és perdöntő elvi kérdés elé kell állítani a kormányt és az egyes pár­tokat egyaránt, de magát az egész ma­gyar politikai közvéleményt is. Csakis nyílt színvallással, illetve erre való rá­­kényszerítéssel lehet elejét venni annak, hogy az egyéni vagy pártdiktatúra ál népképviseleti, álalkotmányossági for­mák alatt becsempéssze magát a magyar állam kormányzásába. A magyar közvéleménynek a mai za­varos időkben éberen kell őrködnie azon, hogy a választási reform kapcsán min­den közéleti tényező tiszta bort öntsön a pohárba és nyíltan valljon szint az igazi népképviselet mellett, vagy ellene. A nép­­képviseleti rendszer nem jelent okvetet­­lenül demagógikus tömeguralmat, kor­mányzati tehetetlenséget, önző pártha­talmi civakodást, üzletes politikának ha­szonleső tevékenységét, amint ezt a par­lamentáris rendszerrel szemben az egyéni és pártdiktatúrák hívei hirdetni szokták Hanem jelenti azt, hogy az ország kor­mányzása nem egyesek vagy pártok ön­kénye szerint,­ felelősség és ellenőrzés nélkül történik, hanem a rendszeresen és szabadon megnyilatkozó nemzeti közaka­rat köteles figyelembevételével, a nemzeti közakarat erre hivatott és helyesen kiala­kított szervének állandó ellenőrzése és a felelősségrevonás lehetősége mellett. A nyers és szervezetlen általános választó- jog ma már nem felel meg a modern állam követelményeinek, mert az érett és megfontolt nemzeti akarat kifejezésére a hivatott képviselők kiválasztására nem alkalmas. De ez csak azt jelenti, hogy az eddigi választójogi rendszerek bizonyos tekintetben reformra szorulnak, de nem azt, hogy maga a népképviseleti elv, a parlamentarizmus végleg csődöt mondott volna és újra felvirult az egyéni abszolu­tizmus XVIII. századbeli korszaka, avagy a marxizmus által hirdetett egyoldalú és kizárólagos osztály-, illetve párturalom ideje. A Független Kisgazdapárt nyilvános­ságra hozta választójogi javaslatát, ante­m teljesen megegyezik az apokrif­nak mondott tervezettel A sok vihart látott Független Kisgazda című pártlap rendkívüli kiadásában pén­teken este végre hitelesen és részletesen ismerteti a kisgazdapárt többségének, illetve a kormánnyal kötendő paktum alapján készített országgyűlési választó­jogi reformnak alapelveit. Alább olvas­hatók ennek a tervezetnek a kisgazdapárt országgyűlési képviselőinek értekezletén elfogadott szövege, mindazokkal a fel­tételekkel, kizárási, népjogelvonó és csök­kentő kautélákkal együtt, amelyeket állí­tólag az úgynevezett kétpártrendszeren alapuló parlamentarizmus bevezetése cél­jából a magyar földmívestársadalom népszínműi jelmezében harcoló hatalmi becsvágyak kieszeltek. Az első pillan­tásra meg lehet állapítani azt, hogy Eck­hardt Tibor pártelnök által a minap nyil­vánosságra került „apokrifnak“ minő­sített választójogi tervezet a paragrafusok csereberélésén kívül pontról-pontra meg­egyezik azzal a hivatalos pártbélyegző­vel lepecsételt választójogi tervezettel, amelyet a Független Kisgazda című párt­orgánum most nyilvánosságra bocsátott. Nevezetesen: kizárja, megfosztja, vagy megnehezíti azoknak az ellenzéki pár­toknak a választásokon való részvételét, amelyek tízfőnyi képviselettel nem ren­delkeztek a mai parlamentben, illetve a kisgazdapárt által annyiszor elítélt és kárhoztatott olyan ajánlási rendszerre utasítják ezeket a kisebbségi pártokat, amelyeknek jelentősége és hatása egyenlő saját politikai halálítéletüknek elfogadá­sával. Bármekkora életgyökerei is van­nak és lehetnek a mai parlamentben csak frakciókat jelentő irányzatoknak s bár­mily tömegmozgalmat hömpölyögtethet magával egy, még a mai országgyűlésen nem képviselt politikai mozgalom, csakis akkor indulhat küzdelemre a politikai arénában, ha megszerzi a tízezerfőnyi ajánlást. A hivatalos és hiteles kisgazda­­párti törvényjavaslat továbbá fenntartja a hatévi helybenlakás feltételét, amely­nek embertelenségére és méltánytalansá­gára már ismételten felhívtuk a magyar politikai közönség figyelmét és amely szóról-szóra bennefoglaltatott az úgyne­vezett „apokrif“ tervezetben is. Fenn­tartja továbbá a listakapcsolások rend­szerét s a töredékszavazatokkal való hun­cutkodásnak azt a romániai módszerét, amely ezeket a töredék­votumokat egy­szerűen a legnagyobb számbeli többséget elérő lajstromra számítja át. Ugyancsak lényeges pontja ennek a hivatalosan ki­bocsátott választójogi tervezetnek, hogy a huszonnégy választókerületből kiválasz­tott képviselők a saját szavazatukkal fog­nak vármegyénként és törvényhatósá­gonként egy-egy képviselőt nominálni. Bármennyire kínos és szégyenletes is egy úgynevezett népies és demokratikus pártra nézve a jogfosztásnak és saját párthatalmi szempontjaiért végzett vivi­­szekciónak leleplezése, nem lehet elzár­kóznunk ama benyomás elől, hogy ez a választójogi tervezet homlokegyenest el­lentétben áll a kisgazdapártnak jelsza­vaival és szólamaival, és a politikai hite­­hagyá­snak olyan elszomorító bizonyítéka, amelyhez hasonló esetet alig ismerünk Tisza Kálmán hírhedt bihari pontjainak szegreakasztása óta. Ha egy népi és de­mokratikus mozgalomból keletkezett párt főnökei az első komoly küzdelemnél hűt­lenekké válnak politikai fogadalmaikhoz és zászlót cserélnek a hatalom átvétele vagy megosztása érdekében, oly mélyre sülyesztik a politikai erkölcsöt a meg­csonkított hazában s annyira aláássa a pártok megbízhatóságának hitelét, hogy, következményeire csak a legnagyobb fáj­dalommal és kétségbeeséssel gondolha­tunk. Az a politika, amelyet a választó­jog kérdésében ez „a népi és demokra­tikus“ párt hónapok óta a suba alatt, péntek óta a nyilvánosság előtt folytat, a legnagyobb álmélkodással és megbot­ránkozással tölti el minden jó hazafinak lelkét s a földmives- és kisgazdatársada­lom előtt, valamint a nincstelenek száz­ezrei előtt nyilvánvalóvá teszi annak a falusi szólásmondásnak igazságát, hogy ez a politika valóban úri huncutság. Heves viták a független kisgazdapárt értekezletén Pénteken délután megtartotta a független kisgazdapárt értekezletét, amelyet az egész politikai világ nagy érdeklődéssel várt, mi­után abban bíztak, hogy ez alkalommal végre tisztázódni fog az egykori ellenzéki párt állásfoglalása a választójog kérdésé­ben. Akadtak ugyanis többen, akik lehetet­lenségnek tartották, hogy a kisgazdapárt olyan választójogi tervezetet tegyen magáévá, mint amilyen napokkal ezelőtt nyilvános­ságra került. Azokat, akik kételkedtek az Eckhardt Tibor által is „apokrifnak“ bé­­­lyegzett törvénytervezetben, súlyos csalódás érte: az értekezleten nyilvánvalóvá lett, hogy a kisgazdapárt, amely három éven ke­resztül a vidék gazdatársadalma előtt de­mokratikus és széleskörű választójogot hir­detett, valójában megegyezett a kormány­nyal egy olyan választójog létesítésében, amely jogfosztást jelent és a jelenlegi vá­lasztók tízezreit rekeszti ki az alkotmány sáncaiból. A kisgazdapárt értekezletét eredetileg szerdán akarták megtartani, de mert az Esti Kurír egy nappal előbb kirobbantotta Eckhardt Tibor választójogi elgondolásait, váratlanul, péntekre halasztották. Az érte­kezlet zárt ajtók mögött folyt le, a kiszivár­gott hírek szerint azonban heves viták zaj­lottak le a képviselők között. Többen fenn­tartották aggályaikat, amelyeket már a két hét előtti értekezleten is kifejezésre juttat. Ára 16 fillér

Next