Magyarság, 1934. szeptember (15. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

lak, a párt újabb politikájú taktikájával szemben, végül mégis látszólag megnyugtatta őket Eckhardt Tibor felszólalása, úgy hogy egyelőre a péntekre várt pártbomlás elmaradt. Az értekezletről egyébként a kisgazdapárt kommünikét is adott ki, amelyből kiderül, hogy Klein Antal, Rakovszky Tibor, Erdélyi Aladár, Melczer Béla és Sauerborn Károly képviselők távolmaradtak, de a határozathoz való előzetes hozzájárulásukat bejelentették. Az értekezleten Eckhardt Tibor ismertette a titkos választójog érdekében folytatott tárgyalásait, azt a megoldást, amelyet lehetségesnek tart és amelyet Sztranyavszky Sándornak, a nemzeti egység pártja elnökének megküldött. A párt vezérének eljárását tudomásul vette. Végül egyhangúlag kimondották, hogy Dinnyés Lajos képviselőt az egyik esti lapban megjelent és a párt vezéreit bíráló nyilatkozata miatt a pártból kizárják. ■ВШМПВШПКВШ ШШШС 1934 szeptember 1. szombat A hiteles javaslat: törvény hatósági lista, ajánlási rendszerrel ! Közvetlenül az értekezlet után megjelent rendkívüli kiadásban a kisgazdapárt hivatalos lapja, a Független Kisgazda, amely teljes terjedelmében ismertette Eckhardt Tibor ezúttal hitelesnek jelzett leiratát a titkos választójog alapelveit illetően. Ebbe a javaslatban elsősorban a törvényhatósági lajstromos szavazás bevezetését kívánják, állítólag azért, hogy a képviselő a jövőben ne legyen helyi érdekek szószólója és rabszolgája a törvényhozás vagy a hatóságok előtt. A javaslatban különösen érdekes és az újdonság erejével hat az, hogy Eckhardt Tibor az Európában divatossá vált Führer-Princip-et, a tekintély elvét magasabb politikai nézőpontból módfelett veszélyesnek tartja. Ehelyett szerinte a választójogi reform során kell gondoskodni arról, hogy mindenkor kormányképes többség érvényesüljön a politikában. Ezért javasolja, hogy az általános választásokon minden országos párt, amely be van jelentve, indulhasson, ha a képviselőházban a választás előtt legalább tíz képviselővel rendelkezett, vagy ha az általános választás kiírása után legalább tíz törvényhatósági kerületben érvényes lajstromot tud felállítani. Érvényes a lajstrom akkor, ha az illető törvényhatósági kerületben legalább ezer, de legfeljebb kétezer szavazó írásban ajánlja. A töredékszavazatokat a legnagyobb párt kapja Kimondja a javaslat, hogy csak olyan országos párt juthat a választás során mandátumhoz, amely legalább öt mandátumot szerzett az országban. Ezután következik a balkáni választási rendszerre vonatkozó pont, amely kimondja, hogy a mandátumot nem jelentő töredékszavazatok minden törvényhatósági kerületben hozzáadandó az ott legtöbb szavazatot kapott párt szavazataihoz. A javaslat szerint az egyes országos pártok lajstromai összekapcsolhatók és a törpepártok megsemmisülő szavazatai javukra írhatók. A lajstromkapcsolás célja, hogy a mandátumok ötven százalékát meghaladó többség legyen biztosítható. Az önmagában vagy lajstromkapcsolás útján abszolút többséget elért párt vagy egybekapcsolt pártok huszonnégy mandátumhoz álló prémiumhoz jutnak és ennek a huszonnégy képviselőnek kijelölési joga a többséget elnyert országos pártot, illetőleg pártokat illeti. A prémium szükség esetén kormányképes koalíciós párt kialakulását is hathatósan elősegítheti. Ez utóbbi ugyancsak Romániából importált választási elgondoláson kívül a javaslat magában foglalja még a választójog hatévi egyhelyben lakáshoz való kötését, továbbá azt, hogy a választói névjegyzékből mindazok törlendők, akik az előző tizenkét hónapon belül közsegélyben részesültek. Nincs ellentét a hiteles és az »apokrif« tervezet között A hiteles Eckhardt-féle választójogi elgondolások tehát teljesen azonosak azzal a választójogi tervezettel, amelyet még két nappal ezelőtt Eckhardt Tibor apokrifnak nyilvánított. Az „apokrif“ tervezet és a hiteles szöveg mindössze az egyes paragrafusok elhelyezésében különbözik egymástól, egyébként a főbb alapgondolat teljesen egyező. Lényeges ellentét sehol, semmibe nem áll fenn. Éppen ezért érthetetlen, hogy Eckhardt Tibor közvetlenül választójogi elgondolásainak leleplezése után miért tagadta meg annak a tervezetnek szerzőségét, amelyben tulajdonképpen hivatalosan elismert elveinek megfelelő módon nyilvánult meg Eckhardt Tibor népies politikája. A falusi tömegek szembefordulnak a paktumra-lépett párttal Az értekezleten egyébként Eckhardt Tibor bejelentette azt is, hogy már régebben szóbeli megbeszélést folytatott Gömbös Gyula miniszterelnökkel, akivel a választás titkosságára nézve megállapodott, a miniszterelnök azonban az általános választójog szempontjából biztosítékok statuálását kívánta azért, hogy a nyílt szavazásról a titkos szavazásra való átmenet az állami életben minden nagyobb megrázkódtatás nélkül történhessék. Eckhardt Tibornak ez a kijelentése nyílt beismerése annak, hogy megegyezett a kormánnyal. A megegyezés érdekében, a tervezet tanúsága szerint, sutba vetette mindazokat az elveket, amelyeket a vezérsége alatt álló párt több mint három esztendő óta az általános titkos választójogról, a népies politikáról és a gazdatársadalom érdekeiről úton-útfélen hirdetett. A pénteki pártértekezlet teljesen tisztázta a kisgazdapárt politikai állásfoglalását, a kisgazdapárt most már nyíltan kormánypártnak tekinthető. A vidék népe, a kisgazdák százezrei, akik ebben a pártban bíztak és tőle várták az agrárérdekek fokozottabb védelmét, az agrártömegek politikai érdekeinek képviseletét, az egész országban megdöbbenve értesültek a történtekről, a hírek szerint több község kisgazdapártja a közeljövőben szembefordul a párt vezetőségével. A kisgazdapárt belső válságát a pénteki pártértekezlet nem oldotta meg, legfeljebb annak időpontját tolta ki egy kevéssé. A párt képviselőtagjainak egy része ugyanis egyelőre nem tartotta alkalmasnak az időt arra, hogy a vezetőség taktikája felett megfelelő módon gyakorolja a kritikát. Értesülésünk szerint azonban kétségtelen, hogy még a képviselőház őszi ülésszaka előtt érdekes változások történnek majd a kisgazdapártban. A párt kizárta magából az igazi népi politikát Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő, akit a független kisgazdapárt pénteki értekezlete kizárt a pártból, este érkezett meg Budapestre. Az értekezleten természetesen részt nem vett; amint ismeretes, már hoszszabb idő óta távol tartja magát a párttól, amelynek jelenlegi taktikájával elégedetlen. Dinnyés Lajos a következőket mondotta a Magyarság munkatársának: — A független kisgazdapárt határozata nem lepett meg. Az utolsó időben a párt olyan magatartást tanúsított, amelyből nyilvánvalóan következik ez a kényelmes megoldás. Ha a párt többsége a választójog terén adott „bizalmas tanácsokat“ nem helyesli, nem is lehet más választása, mint az, ami történt: engem többé nem számítanak maguk közé. Ne is számítsanak. A pártot azok a tömegek jelentik, amelyeket a párt demokratikus programja és néhai lánglelkű vezére, Gaál Gaszton mozgatott meg és sorakoztatott a zászló alá; a tömegek értetlenül, megdöbbenve állnak a legújabb eseményekkel szemben. A kisgazdatömegek sehogy sem tudják megérteni a párt vezérének joviális magatartását a kormánnyal szemben. Nem értik meg és nem teszik magukévá azokat a magasabb politikai szempontokat, amiért volt pártom feladta ellenzéki álláspontját. — Büszkén vállalom a párt határozatának ódiumát. Büszkén, mert énelőttem már kizárta a párt az igazi népi politikát, a nemzeti demokráciát és mindazokat a programpontokat, amelyeket még ellenzéki korában írt zászlójára. Magatartásom minden téren fedi választóim óhaját és hangulatát, kérdés, tisztelt és engem kizáró képviselőtársaim nyugodt lelkiismerettel állíthatják-e ugyanezt? A kormánypárti ellenzék . A magyar nép megérti az ellenzékiséget, megérti a kormánypártiságot is, de a kettőt együtt, egyszerre: soha. Az én politikai állásfoglalásomat különben az a program határozza meg, amelyet elindulásakor a független kisgazdapárt zászlajára írt, de amelyet most cserbenhagyott. A párt feláldozhatta eredeti programját és kizárhatta azt, aki az eredeti célokért küzd, mindig lesznek azonban olyanok, akik harcolnak az igazi magyar nemzeti demokrácia megteremtéséért és az eredeti Gaal Gaszton-féle pártprogram megvalósításáért. __ A párt kizáró határozatával szemben ehhez a további küzdelemhez megvan bennem a harci kedv és ehhez igazi erőt az ad, hogy a kisgazdapárt szembefordult a kormánnyal paktáló vezetőségével. Újabb tízmillió pengő tatarozási hitel A pénzügyminnisztérium által még a múlt esztendőben engedélyezett 16 millió pengős tatarozási hitel igénylésének utolsó benyújtási terminusa augusztus végével lejárt. Kezdetben a nyomott ingatlanpiaci hangulat miatt általában azt hitték, hogy a háztulajdonosok még a felajánlott 16 millió pengős hitelkeretet sem veszik igénybe. Az igénylők száma és az általuk igényelt összeg végeredményben azt bizonyítja, hogy a 16 millió pengős hitelkeret rendkívül szűknek bizonyult. A pénzintézetekhez és a LÁB-hoz, csaknem 30 millió pengő összegű tatarozási igénylés érkezett be, melyből a hitelkeret összegszerűségéhez képest 16 millió pengő összegű igénylést ki is elégítettek. A háztulajdonosok ismételt kérésére a pénzügyminisztérium úgy határozott, hogy az eddig engedélyezett hitelkeretet további tíz millió pengővel fölemeli.----- —— Ezt az összeget az eddigi feltételek mellett bocsátja a háztulajdonosok rendelkezésére. Az újabb keret szétosztását az azzal megbízott pénzintézetek, technikai felülvéleményezését pedig továbbra is a LÁB végzi. A szóbanforgó tízmillió pengőt minden valószínűség szerint az Országos Társadalombiztosító Intézet bocsátja a minisztérium rendelkezésére, miután a jelenlegi költségvetési keretek között a pénzügyi megoldás csak ilyen formában lehetséges. TI—г A tizedes bravúrja Írta: Székely-Molnár Imre Apró, bumfordi legényke volt, igazi kunfajta. Szeme álmodozó kékjében ott lobogott az alföldi rónák acélossága, köpcös, tömzsi termetén csak úgy feszült az egyenruha. Extrában járt, mert ez már úgy dukál a híres miskolci gyalogezred altisztjének. Szörnyen nagy volt a becsülete a tisztek előtt s csakúgy kapkodták hol ide, hol oda kiképzőnek, mert mint kiváló katona sok kitüntetést szerzett a háború alatt. Alig lehetne elsorolni. Arany ,vitézségi érem, nagy ezüst, kis ezüst, Károly-csapatkereszt, sebesülési érem, de ki tudná még mindezeket az érmeket elmondani, ami ott zörgött az apró emberke mellén s ha jól emlékszem, egy sorban el sem fért egymás mellett a töméntelen medália. Ha valaki netalán megkérdezte tőle, hogy hol szerezte a medáliákat, akkor csak üd mögött ezt is, azt is, mert nem szeretett róluk beszélni. — Adták... — mondta ilyenkor s örökké mosolygó képe hirtelen elkomolyodott. Nem is lehetett többé szavát venni. Hallgatott, mint a sír. Valami bánatféle omlott el az arcán. ★ őszi eső permetezett végig a fákon azon az októberi reggelen, mikor a kegyelmes úr, a honvéd vegyesdandár mindenható feje, jóval előbb az ötórás ébresztőnél, megállt a laktanyaőrség előtt. A tisztelgő laktanyaügyeletes tisztnek odaszólt katonás rövidséggel: — Azonnal furasson riadót a főhadnagy úr! Egy pillanat múlva harsányan repesztette a kürt ércszava a levegőt, s a századok folyosóin baljóslatúan hánt a naposok szava, amint beordították a szobákba: — Riadó! Felkelni! Teljes felszerelés!.... Az újoncoknak még a lélegzetük is elakadt az öldöklő sietésben. Mindenki első akart lenni, öt perc alatt már szép glédában együtt áll az egész ezred. A tisztek rohanva vágtáztak a nagy kapu felől. Röpködtek a parancsszavak s a föld bőgve kongott, ahogy előre, vagy hátra igazodtak ténás vonalba a szélfolyóvonalu századok. Aztán halálos csönd. Sehol egy szisszenés. Az ezredes jelentette a kegyelmesnek: — Együtt áll az egész ezred. — Kéretem a tisztikart — mondotta. Egész félkör képződött körülötte, amikor mind együtt voltak. Keményen, katonásan tisztelegtek. — Közelebb hozzám! — szólt az újabb parancs és ekkor odaállt közéjük a kegyelmes. — Ezelőtt egy órával táviratot kaptam a hadügyminisztériumból — folytatta tovább — s jelzik, hogy az egri gyalogezred tegnap este elindult Miskolc irányába s a diósgyőri erdőségen át a Suhajda-birtoknál kell találkozniok a mieinkkel. Formális ütközet, uraim! Az egriek rohamsisakban, a mieinken rendes gyakorló sapka. Ez az ismertető jel. Különleges utasításom csak egy van: az ütközetet meg kell nyerni és pedig bekerítéssel. A legegyszerűbb probléma, de haditerv kidolgozására nincs már időnk. Megjegyzem, az ütközetet maga a hadügyminiszter is végignézi a színhelytől jobbra lévő 510-es magaslaton. Ott fogok én is tartózkodni az ezredparancsnoksággal. Köszönöm, uraim — szólt végül s keményen sapkájához emelte kezét. Ezzel jelezte, hogy vége a megbeszélésnek. * Szétoszlottak a tisztek, ki-ki a századjához. Aztán az első század kettősrendekbe szakadozott, utána a többi s elindultak a nagykapun. Elállt az eső, mikor elérte az ezred a diósgyőri erdőséget. Kezdtek oszladozni a sötétes fellegek és sallangos rongyokra szakadozva elkóvályogtak nyugat felé. Messze, keleten bíborozott az ég s a hajnali fugalom fázósan himbálta a fák leveleit. Kövér cseppekben potyogott a levelek redőiben meghúzódott esője. Fényes sugarak törtek elő az ég kárpitja mögül s a hatalmas fénycsóvák ezer színben buvócskáztak az esőtől harmatos határon. Nehéz párás volt a levegő, tüdőtágító. Megállt az ezred. „Oszolj“-t vezényeltek a legénységnek, a tisztek pedig zászlóaljanként gyülekeztek párperces tanácskozásra. Abban állapodtak meg, hogy az első zászlóalj széles csatárláncban előre nyomul, keresztül az erdőn, ezalatt a másik két gyalogzászlóalj jobbról és balról bekerítő mozdulattal oldalba és hátba támadja az ellenséget, a géppuskások az erdő bozótos és cserjés védelme alatt állandó tüzeléssel magukra vonják az egriek figyelmét. A híradó századnak jutott a legkutyább feladat. Összeköttetést kellett fenntartani az egyes századokkal, magával a kegyelmessel is, azonkívül elvágni az ellenség telefondrótjait, hogy ne tudjanak telefonon érintkezni egymással az ellenséges alakulatok. Merész feladat, de ezen fordul meg az ütközet, ezt tudták mindnyájan. Ebben a században szolgált Pokol Ferenc, a tizedes. Az első felhívásra jelentkezett. Kipattant a sorból. Zörögtek a mellén a kitüntetések, amint összevágta bokáját. — Én megcsinálom — szólt és lázasan csillogott a szeme. — A zajodat vigyed magaddal, — mondotta a százados. — Parancsára — és tiszelgett. ★ Tíz ember elindult az ellenséges állások felé. Lopva, hiúzszemekkel meredve maguk elé, kézben tartva a pirosvégű vaktöltényre töltött puskát. Galy se roppant a bakancsuk alatt, olyan óvatosan lopództak előre. Jó darabon sehol nem láttak embert. Pokol Feri többször lefeküdt a földre s úgy hallgatódzott. De csak madarak repdestek egyik ágról a másikra. — Kutyafajta, ki vannak tanulva —• suttogta emberei közt a szót. De csak gyertek. Már kiértek az erdőből s úgy csúszkáltak hasmánt a gizgazos tarlókon, a tengerikupok mellett. Utánuk, mint egy hosszú láb, nyulott be az erdő a lankába. — Itt már biztosan lesznek — suttogta hátra. — Senki ne merjen felállani... Üggyel-bajjal elérték az erdőt. Nem mert pihenni egyik se. Ahogy tovább csúsztak, egyszer csak drótok zizzentek meg a hasuk alatt. Gyors kézzel nyestékéjjel. — Le a hátizsákkal! — adta ki a parancsot. Azzal az egyik drótra felszerelte a saját készülékét és fejére tette a hallgatót. — Halló! — kiáltott valaki a telefonba. — Halló! Itt az ezredparancsnokság — szólt vissza nyugodtan a tizedes. — Ki van a telefonnál? — Az ezredparancsnok. — Ah, ezredes úr... — és szinte hallani lehetett, amint valaki ottan messze összepengeti a sarkantyúját. — Tessék parancsolni, itt Szédeczky őrnagy, zászlóaljparancsnok. — A terv szerint rögtön előre menni — zúgott azzedes parancsa. — Tehát a másik terv szerint, ezredes.