Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)

1934-11-03 / 244. szám

1934 november 3. szombat ИШМИВ Franciaország csapatokat vont össze a Saar-vidék határán­ ­A párisi Mia­tin adott először hírt arról, hogy a francia hadsereg főparancsnoksága utasította a metzi hadtest parancsnokét, hogy erősítse meg a keleti határt és álljon készen­létben a Saar-vidékre való bevonulásra, ha Knox, a saarvidéki kormány elnöke fegyveres segítséget kér. A lap szerint ugyanis nemzeti szocialista puccsot készítenek elő a Saar-vi­déken és ezt akarják francia katonai erővel megakadályozni. A francia­­közvéleménynél nagy feltűnést keltettek ezek­ a hírek s tel­jesen háttérbe szorították a belpolitikai vál­ság iránti érdeklődést. A lapok roppant je­len­tőséget tulajdonítanak az összes főváro­sokban ennek a francia lépésnek, ame­ly mindenfelé nyugtalanságot, Németországban pedig óriási felháborodást keltett. Mint Londonból jelentik a Reuter-iroda tudósítója mértékadó helyről azt a felvilá­gosítást kapta, hogy a Saar-vidék határán francia gépkocsiosztagok állanak készenlét­ben, amelyek bármely pillanatban bevonul­hatnak a Saar-vidékre, ha az ottani kor­mányzóbizottság elnöke távbeszélőn megadja a vészjelet. A bevonulásra akkor kerülne sor, ha a helyi csendőrség nem tudna megbir­kózni feladatával. Ebben az esetben a gyor­saság döntő tényező lenne s a bevonuló né­hány ezer ember egyetlen éjszaka urává válhatnék a helyzetnek. Franciaország re­méli, hogy nem lesz szükség a bevonulásra és ez a figyelmeztetés is megteszi majd ha­tását. A népszövetségi tanács­­kimondotta annak idején, hogy a kormányzóbizottság szükség esetén a Saar-vidéken kívül álló csapatokat is hívhat segítségül, más államok csapatainak bevonása azonban nem jöhet te­kintetbe, olyan időveszteséggel járna. Tehát csakis Franciaország adhatja meg ezt a ka­tonai segítséget, de az esetleges megszállás csak ideiglenes jellegű lenne, mert mihelyt a rend újból helyreáll, a csapatokat vissza­vonnák. Anglia nem csatlakozik a francia lépéshez Londonból jelentik: Az an­gol sajtó ko­moly hangon foglalkozik a saarvidéki hely­zettel. A Daily Herald értesülése szerint a francia kormány lépéseket tett, hogy Anglia is küldjön bármely csekély számú csapatot hozzájárulása jeléül a Saar-vidékre, ha Franciaország oda bevonul. A francia szán­dék mögött nagyon veszedelmes terv rejlik: a franciák azt remélik, hogy meg tudják akadályozni a Saar-vidék visszatérését Né­metországhoz, ha francia kézben tartanák a bányákat és francia csapatokat tartanak a határon. Még ha a népszavazás Németor­szág javára üt is ki, nem adnák vissza a Rákóczi halálának ki­zeledő két­­százados fordulójára megjelent KOMÁROMI JÁNOS történelmi regénye, a Záson Mi ez a könyv a rodoetól szémi­­­ösek szomorúszép regénye, akik Istenbe vetett hittel, rendületlenül halnak el egymásután a török bujdosósban. Ára fűzve 3 penge 60 fillér. Kapható a „Magyarság“ könyvosztályában, VI. Aradl-n. 9 Saar-vidéket Németországnak, míg az teljes aranyértékkel vissza nem vásárolja a bányá­kat. Hogy emiatt forradalom ne törjön ki, kell francia csapatokat készen tartani még a januári népszavazás előtt a francia határon. Az angol hivatalos álláspontot a Times a következőkben foglalja össze: Anglia, mint a versaillesi szerződés egyik aláírója azt kívánja, hogy a népszavazást minden nyomás nélkül folytassák le és azt hiszi, hogy a népszövetség által e célból tervbe vett óvatossági rendszabályok elegen­dők. Ami azt a francia felfogást illeti, hogy a saarvidéki bizottság elnökének rendelkezé­sére álló rendőrség megerősítésére lesz szük­ség, az angol kormány helyesnek tartja ugyan a francia álláspontot, de nem tartja valószínűnek, hogy bekövetkezzék az a ré­szés, amelytől a francia kormány tart, ki­véve, ha az összes érdekelt felek teljesen el­veszítik felelősségérzetüket. Ezért Anglia je­lenleg nem szándékozik tenni semmiféle kü­lönleges lépést. Berlinből jelentik. A német sajtó szerint az ilyen katonai előkészületek a legnagyobb nyugtalanság előidézésére alkalmasak és bárkinek ürügyül szolgálhatnak erőszakos kendőröket... Nem szégyen az,­­ az öreg férfiszemetekből kitörölni néhány könnyűt, ami lelketek legszebb ifjúkori emlékezéseiből fakad és áldozat egyben jó tanáraitokért... A sarokból a régi híres Kálmán és Imre prímások, a „Magyari testvérek“ zene­kara is ott „stimmolta“ a hegedűt, ami­dőn a ti régi jó, szeretett, kiváló úri ma­gyar gazdász professzoraitok is egymás­után megérkezének ... Imhol az okos Domokos igazgató ur! A Munkácsi-fejű Szűcs Mihály professzor, később a nyu­galomban Szeged mezőgazdaság-történe­­téneek hatalmas könyvét megírta. Aztán a délceg gavallér Békessy László (a Sem­­sey urak majdani jószágigazgatója és a világhíres vívó, Békessy honvédhuszár­kapitány édesapja), a nyalka Zalka Zsig­­mond és az öreg Walter tanár úr mind eljöttek. Walter tanárnak szépségek vol­tak a lányai, s Walter tanár úr bővérű gazdásznövendékei szerencsések voltak, hogy akkoriban még nem volt annyi sokfene gazdasági gép... A többek kö­zött a gépismét tanította az öreg Wal­ter, s mivel a gépisme a téli féléven hall­gatott tárgy volt, amikor a Pallagra, ahol az iskola gazdaságában a gazdasági gé­pek találhatók voltak, nem mehettek ki a gazdászok, bent a városi tanintézetben az öreg Walter tanár úr szemüvege tok­ján magyarázgatta el, hogy a gazdasági gépeken hol vannak a csapágyak és az emeltyűk ... Az örökké pecsétes, szelíd Vedrődi Viktor vegyésztanár sem maradt el erről a gazdász-bucsúztatóról. Neve­zetességéül számontartották, hogy csak addig volt rajta tiszta a ruha, amíg új korában felvette .. Másnap már leg­újabb ruháját is telepecsételte a lombik­­izzadmánnyal... Eljött az ifjúság lelkes barátja, Müller professzor úr is. A „nö­vény tant“ taní­totta Müller. A német tan­folyamról övárról került Debrecenbe. Vizsgák alkalmával az ifjúság legmeg­­értőbb és méltányos vizsgáztatója volt. Egy minden kátyúból kisegítő, népszerű és nevezetes kérdése is volt, melyet a vizsga sikerét biztosítani, akkor adott fel a mélységesen hallgató hallgatóknak, amikor már minden egyéb kérdésből ki­fogyott ... — Nos hát, kedves barátom, beszéljen nékem a komlóról... Ismertesse, ké­rem a komlónövényt! — A lelkes diák­­barát professzor ugyanis tudta, miszerint ezt minden rendes gazdásznak tudni kell, hiszen ennek (tudniillik a komló­nak) a virágjával keserítik a c­sert... A Magyari testvérek muzsikája is han­­gulatba-ringatón fűszerezte a szép ma­gyar gazdász-bucsúztatót... Éjféltájban méginkább kigombolkoztak, a sok gaz­­dászi huncut eset és cselekedet elbeszélé­sére rátértek ... — Az sem volt utolsó, kérem, mikor engem szaladni megtanított ez a fránya Beér Bandi kamarásom! — A 120 kilós Simád­us Béla a Hatvan­ utcai ablak­­keverés elmesélésével szűnni nem akaró hahótára ragadta még a nagytekintetű tanári kart is, s még fokozta a hatást a szóbanforgó Bandi-gyerek édesapjának, a debreceni fő büntetőrendőrkapitány, Beér Kálmán­ bácsinak a jóizű magyaros megjegyzése: — Tudtam én ezt már akkor, gyere­kek, hogy merről zengett az ég ... De, mert egy tekintetemre annyira megré­mült, nem akartam tovább nyaggatni az urfit, nehogy még azt is magára vál­lalja, miszerint varjú­ képében őkelme szokott rászállani a nagytemplom óra­mutatójára .... Hol előre, hol hátra tolo­gatni azt? — Még le sem csitult a vidám tanárok és gazdászok kitörő éljenzése, tapsa, Magyariék máris rárántották a minden gazdászról rajongva szeretett Beér Kálmán­ bácsi eredeti nótáját, mely­nek a bekezdésére máig emlékezem: Apró diót recsegtet, En­gem azzal kecsegtet... A Saar-vidék - u­ Elzász? Bennin, november he Figyelem! Közeleg a saarvidéki nép­szavazás? Kiváltotta-e már útlevelét, hogy elutazzék a népszavazásra? A pársoros kommünikék csak az újságokban, de ál­landó pergőtűzként zúdul a németekre a fi­gyelmeztetés, hogy aki az­ elcsatolás napján a Saar-vidéken lakott és 1­033 január 13-án betöltötte 20-ik életévét, utazzék el a Saar­­vidékre és szavazzon a Németországhoz való visszacsatolás mellett. A külkereskedelmi kérdés mellett kétség­kívül a Saar-vidékért való szívós harc a legnagyobb gondja ma a németeknek a nincs az az áldozat, amire kormány és közvélemény hajlandó ne volna, ha cserébe visszakapják a Saar-t Ezért még a népszö­vetségbe is készek volnának visszatérni. — A franciák ma már csak politikai okok­ból ragaszkodnak a Saarhoz, — mondja egyik informátorunk — gazdaságilag az már inkább teher Franciaország számára, mint­hogy a saarvidéki vasiipar jelentékeny kom­­kurrenciát okoz az északfranciaországi ipar­nak. Politikailag viszont azért akarják mégis elvágni a Saart Németországtól, mert Páris politikája Németország felé még mindig a régi: a francia biztonságot csak a német partikularizmus adhatja meg. Láthattuk ezt abból a könyvből is, amelyből kiderült, hogy Doumergue, a jelenlegi francia miniszter­­elnök a világháború alatt tervet dolgozott ki Németország felosztására, kimondván, hogy a békeszerződéseket úgy kell megszerkeszteni, hogy Poroszország magára maradjon. Ezt a tervet 1917-ben Lafue Pierre vitte Péter­­várra, hogy megszerezze hozzá a cári kor­mány hozzájárulását s a francia külpolitika ma sem más, az ausztriai és a saarvidéki taktikája is ez: elszigetelni Poroszországot először a külvilágtól, azután pedig a többi német tartománytól. Franciaország meg­szokta, hogy Németországban mindig legye­nek legalább is lelkileg szövetségesei (ezeket hívták úgy Franciaországban, hogy „les Allemands de France“, Franciaország német­jei) s úgy látszik, még mindig arra számíta­nak, hogy a mai egységes Reich-Ъеп felüt­heti fejét a partikularizmus, az ellentét Észak és Dél, prusszianizmus és katolicizmus között . Én azt hiszem, ebben csalódni fognak s ebből már a saarvidéki népszavazás is kóstolót fog adni. Éppen nemrég értesül­tünk például arról, hogy a saarvidéki zsidók csatlakozik a Deutsche Fronthoz s ezután küldte el üzenetét Hitler a Saar-vidékre, hogy mindazok, akiknek szavazási jogosultságuk van és nem agitálnak Németország ellen azok kivitel nélkül, tehát akár árjáik, akár nem, megtarthatják mostani állásukat, vagyis őket a gleichschaltolá­s, illetve az ausschalto­­lás nem érintheti. Ugyanúgy, mint Danzig­­ban.­­ A katolikus lakosság többsége is ránk fog szavazni, am­lyt annál inkább remélünk, minthogy a Vatikán és a német birodalmi kormány között folyamatban lévő tárgyalá­sokat Berlin igyekszik még a januári nép­szavazás előtt befejezni. A tárgyalások ugyan egy időre megakadtak, mégpedig a Vatikán miatt, mert Pacelli bíboros tudva­lévően elutazott s amíg ő vissza nem érke­zik, tehát körülbelül november közepéig, minden érdemleges eszmecserét felfüggesz­tettek Rómában. — És Papén ! — Papén teljesen kikapcsolódott a vati­káni tárgyalásokból, részben, mert a német belpolitikában már minden szerepét elvesz­tette, részben pedig mert a Vatikán sem pro­ponálta jelenlétét. * — A franciák különben érzik, hogy a Saar-kérdés milyen döntő lehet az egész német—francia viszonyra. Tudják, hogy Németország katonai megerősödését ma már csak egyetlen módon akadályozhatják meg: újabb háborúval. Ezért egy ideig abban re­ménykedtek, hogy egyes németek valamilyen, erőszakos akciót követnek majd el a Saar­­vidéken s akkor meg lesz az ok a támadó háborúra, illetve a bevonulásra. A megegye­zés azonban, amelyet a népszavazás kérdésé­ben Berlin járossal kötött, megmutatta, hogy­ Németország a Saar-kérdést nem a Habicit­­módszernél, hanem a lehető legnagyobb en­gedékenységgel akarja megoldani. Főképp azóta, hogy Hitler a Saar-propaganda irá­nyítását kivette a párt kezéből és az egész kérdést a diplomatákra bízta. - A mi törekvésünk egyelőre csak az, hogy a népszavazás a mi javunkra hozza meg a többséget. Hogy azután mi lesz, az már a népszövetség dolga. A népszövetségnek természetesen módjában áll, hogy a nép­szavazás eredményét egyszerűen tudomásul vegye, de ahhoz ne alkalmazkodjék , hogy a Saar-vidéket továbbra is megtartsa eddigi helyzetében. Sőt ahhoz is megvan a ha­talma, hogy — mivel a szavazás kerületen­ként történik —, azokat a kerületeket, ahol a Franciaországra szavazók vannak több­ségben, Franciaországhoz csatolja és csak a többi kerületet adja vissza Németországnak. — Ebben az esetben azonban úgy Génf­ben, mint Párisban tudni fogják, hogy új Elzászt emeltek Németország és Franciaor­szág közé. ­S cselekmények elkövetésére. Minden népsza­vazás szellemével ellenkezik az, hogy a szavazásban érdekelt hatalom katonai eljá­rásra kapjon megbízást a bizalmi testülettől, a népszövetségtől. A francia csapatösszevo­­nások csak terrorizálni akarják a lakos­ságot, hogy ne merjen a népszavazáson Né­metország mellett nyilatkozni. Figyelmezteti a sajtó hivatalos köröktől vett nyilatkozattal Angliát, hogy Németország a felelősséget a franciák eljárása miatt mindazokra az ál­lamokra hárítja, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hog­y Franciaország" ilyen intézkedé­seket tegyen. A német roham- és védőoszta­­gosok nem gondolnak puccsra Saarbrückenből jelentik: Bürckel, a biro­dalmi kancellár saarvidéki meghatalmazottja, felhívást bocsátott ki a Saar határvidéki ro­ham- és védőosztagok tagjaihoz. Felhívásá­ban visszautasítja azt az állítást, hogy a ro­ham- és védőosztagosok a Saar-vidéken puccsra készülnek. Abból a célból, hogy ide­gen hatalmakat a katonai bevonulás min­den ürügyétől megfosszon, a saarvidéki meg­hatalmazott elrendelte továbbá, hogy január 10-étől február 10-éig a Saar-vidék mentén, negyven kilométeres területen, tilos bármi­féle egyenruha viselése, sorakozó, felvonu­lások, vagy bármilyen más természetű össze­jövetelek rendezése. Pirro, a német front országos vezetője, az országos front tagjaihoz intézett felhívásá­ban elrendeli, hogy a német frontnak fegyel­metlen tagjait haladéktalanul ki kell zárni a szervezetből s adott esetben át kell őket adni az ügyészségnek. Ezt azért rendelte el, mert indokoltnak látszik az a feltevés, hogy be­­ugrató ügynökök próbálnak befurakodni a német front soraiba. * мрш-csilllír mindig divat Óriási választék — olcsó áraki Színes függőlámpák .... már 8.- P-től *■*■* 4 lángú csillár .... már 17.- P-től VII., Erzsébet-krt 19. M. Fém és Lámpaárugyár 1. L gyárim. V. Vörösmarty-tér 8.

Next