Magyarság, 1934. december (15. évfolyam, 268-291. szám)

1934-12-13 / 278. szám

Olcsó - gazdaságos az Igmándi gyógyvíz Nem kell teli pohár, Mert elég fél pohár. Kinek сзак ritkán kell, Vagy pedig útra kel, Vehet kis üveggel. Kapható mindenütt Ma­ga nagy üvegben Schmidt haier­­féle IGMÁNDIKE­­SÉRÜVÍZ nagy üvegben 0*7 Bt. Schmidthaner­­féle IGMÁNDI­K B­­LEHÜVIZ - I a üregben 0*85 Bt . A genfi események még szerdán is élénk vitát provokáltak nemcsak a folyosón, hanem az egységes párt értekezletén is. Az értekezlet után Gömbös miniszterelnök félhattól fél­­nyolcig képviselők gyűrűjében beszélgetett a folyosón. A beszélgetés témája a külpolitika legidőszerűbb kérdése volt. Ezalatt az ülésteremben félórás tárgyalás után a napirendről már át is tértek az inter­pellációkra. A kiutasítások ügyében bejegy­zett interpellációktól a külpolitikai helyzetre való tekintettel úgy Kóródi Katona János, mint Peyer Károly elállottak. A szerdai ülé­sen Büchler József és Fábián Béla panaszol­ták fel újból a törvényhatósági választások során tapasztalt visszaéléseket. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter a szocialisták állandó viharzása és éles megjegyzései köze­pette védelmezte egyik főispánját és főszolga­bíróját a támadásokkal szemben. A szerdai ülésnek nagy érdeklődéssel várt eseménye volt a Griger Miklós interpellációja, amelyben a németbarát politika kudarcát ál­lapította meg. A folyosó az interpelláció kez­detén teljesen elnéptelenedett, ezzel szemben a padsorok az ülésteremben benépesedtek. Giiger mély csöndben és nagy figyelem köze­pette mutatott rá arra, hogy a németek ma­gunkra hagytak bennünket revíziós harcunk­ban, német vidékeinken nagy agitáció folyik Magyarország történelmi egysége ellen és a most lezajlott genfi harcban is nélkülöztük Németország támogatását. Amikor a külföld tárgyilagos sajtója mel­lettünk nyilatkozott meg, sőt még a francia sajtóban is hallatszott egy-egy baráti hang, ugyanakkor a német sajtó fagyos közönyös­séget tanúsított, sőt inkább Délszlávia olda­lára állott. Hangsúlyozta, hogy ki kell tarta­nunk a kipróbált olaszbarátság mellett és szakítani kell a németbarát külpolitikával. Tiltakozott az ellen is, hogy a magyar kor­mány egy kimondottan Hitler-párti újságot támogasson és szubvencionáljon. Az interpellációra, amelynek több részle­ténél nemcsak balról, hanem jobbról is he­lyeseltek, Gömbös Gyula miniszterelnök nyomban válaszolt. Amellett, hogy az inter­pelláció időpontját nem helyeselte, beismerte, hogy Grigor több megállapításával teljesen egyetért. Hangoztatta azonban, hogy min­den országban vannak fantaszták, akiknek törekvései nem fejezik ki a hivatalos állás­pontot Javarészben Meskó Zoltán egyhangú helyeslése közepette állapította meg, hogy Németország mindig barátságos politikát folytatott velünk szemben, a gazdasági el­zárkózást pedig másutt is tapasztalhattuk, nemcsak német részről. Szerinte Hitler a bismarcki gondolat alapján áll és szimpá­tiával viseltetik Magyarország iránt, őszin­tén bevallotta, hogy neki is rosszul esett a német sajtó hűvös magatartása, örül annak, hogy a külpolitikai alapelvet, a magyar— olasz barátságot, mindannyian helyeslik. Ezt továbbra is fenn akarja tartani, de igyek­szik minden baráti kezet megragadni és minden olyan szálat továbbszőni, amellyel az ország helyzetének erősítését szolgál­hatja. Az ellenzék természetszerűen az Inter­­pellálóval együtt nem fogadta el a miniszter­­elnök válaszát, a többség azonban, a kis­gazdapártiakkal együtt, megszavazta a válasz elfogadását. A képviselőház szerdai ülését az egységes párt értekezlete miatt félórás késéssel kezdte meg. A­l­m­á­s­i László elnök fél hat óra után nyitja meg az ülést. Harmadszori olvasásban is elfogadják a kivándorlási alap jövedelmé­nek felhasználásáról szóló törvényjavaslatot, majd a Ház folytatja a nemzetközi vasúti árufuvarozási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Fellner Pál szerint a javaslat kedvező hatással lesz a magyar gazdasági életre, mert alkalmas a vasúti tra­nzito-forgalom emelé­sére. Ezenfelül az egyezmény sok olyan ked­vezményt is tartalmaz, amely a fuvaroztatók, tehát a kereskedők, iparosok és mezőgazdák érdekeit szolgálja. Almásy László elnök hat órakor java­solja, hogy térjenek át az interpellációkra, ugyanakkor napirendi javaslatot terjeszt elő, amely szerint a Ház legközelebbi ülését csü­törtökön délután öt órakor tartja, amikor folytatják a tárgyalás alatt levő törvényjavas­lat vitáját, tett a Hock János perében hozott ítéleteit és az érdekében benyújtott kegyelmi kérvény sorsát. Inkább kérő, mint kérdő szóval for­dul az igazságügyminiszterhez, de beszéde nem jelnt részéről sem erkölcsi, sem poli­tikai fölmentést az októberi forradalommal szemben. Bizonyos azonban, hogy ha a forra­dalom nem ásta volna alá a magyar csapa­tok fegyelmét, Magyarország földarabolása nem következett volna be. Masaryk és Benes maguk megírják, hogy a csehek a Felvidék­hez azért jutottak olyan könnyen hozzá, mert a békekonferencián befejezett tényekre hivat­kozhattak. Udvaroncokból, máról-holnapra forradalmárokká, schwarz-gethekből szabad­­kiirályválasztókká lettek. Ezekről mondhatta Hock János: az én kezembe letett esküvel az egész Magyarország kompromittálta magát. Meskó Zoltán: Egy hónapig nem jutot­tam oda a Nemzeti Tanácshoz, annyian vol­tak. Kóródi Katona János: Kár volt ezt a dolgot idehozni! Griger Miklós: Engem ne oktasson a képviselő úr, ön odakinn legitimista, ide­­benn szabadválasztó. A miniszterelnök úr is többrebecsüli az én álláspontomat. Mások­nak, akik Hock Jánosnál sokkal bűnöseb­bek, még a bíróság előtt se­m kellett me­g­­jelenniök, sőt politikai szerepet is játszhat­tak. Ha Hock János a szociáldemokrata párt tagja lenne, itt ülhetne a parlamentben és­ nem raboskodnék. Kéri az igazságügyminisz­tert, tegyen előterjesztést Hock János meg­­kegyelmezésére vonatkozólag. Lázár Andor igazságügyminiszter vála­szában kifejti, hogy felelős állásban lévő államférfi nem hallgathat mindig szívére. Hock János érdekében küldőben is ezidősze­­rint elintézetlen kegyelmi kérvény nincs. Ha ­­­ Vihar a törvényhatósági választások körül P­é­t­e­r Károly néhány írásbeli interpellá­cióra adott miniszteri válasz felolvasása után az OTI gyógyszerdrágítása ügyében interpel­lál a belügyminiszterhez. A budapesti gyógy­szerészek a Társadalombiztosítónak szállított gyógyszerek árát október óta önkényesen 20 százalékkal fölemelték. Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter az interpellációra adott válaszában ki­jelenti, hogy a Társadalombiztosító Intézet és a gyógyszerészek között kollektív szerző­dés állott fönn. Ezt a szerződést azonban ok­tóber 15-iki hatállyal felmondotta a Gyógy­szerészek Egyesülete. Ezért ma az a helyzet, hogy az OTI kénytelen a rendes díjszabások szerint átvenni a gyógyszerárakat. Természe­tesen ez egyáltalán nem kielégítő, mert egy olyan nagyfogyasztó, mint a Társadalombiz­tosító Intézet, joggal elvárhatja, hogy bizo­nyos kedvezményes árakat fizessen a gyógy­szerekért. Neki közvetlen befolyása nincsen a gyógyszerészeik és az OTI között az árak megállapítására vona­tkozó új egyezmény iránt folytatott tárgyalásokra, de amennyire tud, oda fog hatni, hogy az új szerződés igazságos és méltányos legyen. Peyer Károly viszonválaszában kije­lenti, hogy tudomása szerint nem az OTI-n múlott, hanem a gyógyszerészeken, hogy a megegyezés e edig­ nem tudták megkötni. Büchler József a belügyminiszterhez intézi interpellációját a vármegyei törvény­­hatósági választások tárgyában. Az inter­pelláció felolvasása közben előfordul vitéz Endre László neve. Györki Imre: Ezt a céget már ismerjük. кг elnök ezért rendreutasítja Györkit. Büchler József: A vármegyei urak azt mondják, hogy a miniszter fönn parancsol. Itt a vármegyében mi parancsolunk. Teljes lehetetlenség, hogy a vármegyeháza legyen az egységes párt kortestanyája. Kifogásolja Farkas Béla szentesi főispán a szavazólapok kibocsátása körüli tevékenységét. Griger Miklós: Farkasról van szó? Az a leghirhedtebb főispánja Magyarország­nak. Peyer Károly: Közigazgatási Dik­ingerek! Hivatalból csalnak! A képviselők az ellenzéki oldalon cso­portba verődve nézik a szavazólapokat, me­lyeket Friedrich István mutat nekik. Büchler József: Méltóztassék egyszer már példát statuálni s a vidéki kiskirályok­kal szemben torolja meg a miniszter a visz­­szaéléseket. Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Mindig a törvényhez tartja magát és azt másokkal is megtartatja. Dinnyés Lajos: Messze van a cár! Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Megengedi, hogy a törvényben vannak hiányok, de minoritásokból majori­tásokat csinálni nem tud. A képviselőknek módjuk van a törvény megváltoztatását tu­datni. A választási visszaélsőekről való pa­nasz egy része nem rá tartozik, de ami az ő hatáskörébe tartozik, azt meg fogja vizs­gálni. Egy hang a baloldalról: Mi lesz Farkas Bélával? Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: A képviselő úrnak nincs köze ehhez. A miniszter e szavaira nagy vihar tör ki. K­e­r­e­s­z­t­e­s-F­i­s­c­h­e­r Ferenc belügy­miniszter: Minden alkalmat megragadnak egyesek arra, hogy a közig­azsaatási hatósá­gokba belekössenek. Büchler József viszonválaszában hang­súlyozza, hogy minden képviselőnek joga van a közigazagtási hatóságot kritizálni és megtorlást követelni. Fábián Béla interpellál a vármegyei választási rendszer megváltoztatása ügyében. Kérdi a minisztert, hogy hajlandó-e a rossz törvényt megváltoztatni. Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter válaszában kifejti, hogy a rendes­­ee póttagok személyét a választók akarata határozza meg. Olyan választójogi rendszer, amelyet a politikai kortégia ki nem tud ját­szani, még nem született. Fábián Béla a választ nem veszi tudo­másul. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Griger Miklós kegyelmet kér Hock Jánosnak Griger Miklós interpellál ezután Hock János megkegyelmeztetése tárgyában. Ismer­ шшшг, 1934 december 13. csütörtök BRACHFELD cs. és kir. szállító Им ВШ®5*-ЩСа Íjasíno melett) varacsoayi árai!­s­em alkalmi, hanem tényleg finomáruk Házi kabátok és köntösökP 28.-,24.-18., Pizsamák..................... P 14.-,12.-,10.­Pizsamák tiszta selyemből........... P28-Selyem és gyapjú nyak­sálak...........................P 12.-,10.—,6.— Selyemnyakkendők....P 5.-,4--,3-Fehér és színes Ingek egész finom minőség .... P 9.-8.50 Díszes hálóing............ P 9.-, 8-, 7.­Zsebkendők .......... P 1.80,1.50,1.­Magas divatharisnya és zokni...........................P 4.50, 3.50, 1.50 Legfinomabb puha és keménykalapok ....... P 18.—, 14.— Elsőrendű átmeneti kabátok P120—, 100.— Kesztyűk,spoltmellények, pullovere k, ernyők stb. rendkívül olcsón. Ing-rendelések mérték után mesterszobásunk szerint. kérvény fekszik majd előtte, tudni fogja kö­letességét. Griger Miklós: Senki nála jobban el nem ítélte azt, amit Hock Jánosinál el kell ítélni, de ez, aki nem bűnös, nem szorul kegyelemre. A többség a miniszter válaszát tudomásul veszi. »Idejében el kellett volna oldanunk sajkánkat a német gályátok Griger Miklós interpellál a külpolitikai vonalvezetés tárgyában. A magyar kormány által ápolt németbarátság külpolitikailag tel­jes csődöt mondott. Ezt kívárnám szóvátenni interpellációjában és megkérdezni a minisz­terelnököt, hajlandó-e ennek a ténynek kül­politikai konzekvenciáit levonni. A világ­háború után Németország és Magyarország közös sorson ment keresztül, mindkettő meg­csonkítva került ki a világháborúból, mind­kettőre a békekötések bilincseket raktak. Ha a háborús sorsközösséghez hozzávesszük, hogy a magyar kultúra fejlődésére a német szellem mindig erős hatással volt, ha nem is tudta sohasem elhomályosítani a magyar kultúrának külön és önálló jellegét, azt lehe­tett h­inni, hogy a jövőben a német és a ma­gyar politikai közvélemény együttérzése és rokonszenve egymásra talál és hogy e két állam közt a viszony csak barátságos, meg­értő, szívélyes és egymást kölcsönösen támo­gató lehet. Nem igy történt és hogy nem igy történt, ki felelős azért. Elismeri, hogy mi miután a vesztett háború, a Károlyi-forra­dalom, a proletárdiktatúra, Trianon okozta észbontó rettenetes kábultságból valamikép magunkhoz tértünk, egyre jobban tudatára ébredtünk annak, hogy bennünket volta­képpen a német sorsközösség döntött Tria­non örvényébe, hogy Magyarország volta­képpen Németország katasztrófájának a krá­terébe zuhant bele. Magyarország elsősorban azért csonka, mert az utóbbi 50 évben a Bis­marck utáni német imperialista birodalom­mal árult egy gyékényen. Ha már belemen­tünk a háborúba, amelyben nyernivalónk semmi sem volt, nagyobb katasztrófa nélkül tisztük volna azt meg, ha Németország ideje­korán lemondott volna Elzász Lotharingiá­­ról, vagy amikor ezt tenni nem akarta, akkor a mi gyenge és törékeny sajkánkat eloldottuk volna a hatalmas és nagy német gályától. De ennek a ráeszmélésnek ellenére, a Schulter an Schuster politikáját nem a magyar köz­vélemény mondotta fel, hanem megnyilatko­zásaival és tényeivel a weimari, de különö­sen és határozottan a barna birodalom. Farkasfalvi Farkas Géza: Ez már igaz! Griger Miklós: Meg kell állapítani, hogy Németország gazdasági elzárkózása nem felel meg közös áldozataink emlékének. Ha pedig Németországnak irántunk való ro­­konszenvét abból a magatartásból kívánjuk megítélni, amelyet a magyar revíziós ügy­ben tanúsított, akkor ugyancsak döbbenetes eredményhez jutunk. Amikor Rothermere lord sajtóhadjárata alkalmával Magyaror­szágon mindenki a magyar igazság hajnal­­pirkadását várta és remélte, amikor volt ellenségeink országaiban, Franciaországban és Olaszországban is oly előkelő és hatal­mas szószólói akadtak a magyar igazság­nak, a német kormány nem találta meg a módját annak, hogy a trianoni béke revízió­jának mozgalmát nyílt szóval és állásfogla­lással támogassa. A külpolitikai kérdések egész tömege érdekelte, de a magyar kérdés világpolitikai jelentőségéről tudomást sem vett, sőt Gömbös Gyula megállapítása sze­rint — lásd a Magyarság 1928. áprilisi 8-iki számában közölt inter­jút —, hallani sem akart arról, hogy Nyugatmagyarország, ame­lyet az ealánt­ékként gondolt beiktatni a né­metség és magyarság közé, a történelmi Ma­gyarországhoz tartozik. Amilyen jelentéktelen szerepet játszott Magyarország sorsa Németország hivatalos külpolitikai koncepciójában, olyan feltűnő közömbösséget tanúsított sajtója is a magyar, revíziós törekvésekkel szemben. G­e­­­g­e­r Miklós: Németország a revíziós frontból kilépett, az Anschlusst tette politikai céljainak tengelyévé. Ha nem is beszél róla mindig, sőt ha néha le is tagadja, de kétség-a télén, hogy mindig gondol rá és reméli en­­­nek az egyesülésnek bekövetkezését. Francia­­ország és Olaszország teljes erővel küzd az Anschluss ellen. Az olyan biztos és fölényes realitású elmék előtt, mint aminek ezeknek­ a latin nemzeteknek a sorsát intézték és in­­tézik, felrémlat a germán egység veszedelmén­­ek medúza­feje, csak a mi kurucaink vilá­gítottak ki titokban arra az örömhírre, hogy végre valahára, egyszers mindenkorra meg­szabadulhatunk a gyűlölt osztrák kapcsolat veszélyének lehetőségétől. Csak a mi kül­­ügy­miniszterünk látta jónak olyan­­nyilatko­zatot tenni, amely, ha nem is állásfoglalás az Anschluss mellett, de alkalmas arra, hogy belőle a pszichológus az Anschluss vágyálmát kiolvassa. Ezek a mi derék kurucaink, élükön a külügyminiszterrel nem is gondoltak arra, hogy az Anschluss esetén a pángermán hatá­rok rövidesen nem a Lajtáig, hanem a Rá­báig és a Balatonig érnének, hogy mivel az államszövetségbe tömörült kisantant is igényt tart a nagyhatalmi pozícióra, Magyarország egyrészt egy világhatalom, másrészt egy nagyhatalom, de mindenképp két malomkő közé ékelődnék, — hogy a gazdasági gleichh­­schaltolás következtében Magyarország gaz­dasági vazallusává válnék Németországnak — hogy a nyugati hatalmak még hatékonyab­ban támogatnák a kisántantot, mint Hitler kiszélesedett birodalmának az ellensúlyát, hogy az Anschluss a magyar öncélúság halá­lát jelentené, még abban az esetben is, ha nagy szomszédunkat a legnagyobb jóindulat töltené el velünk szemben. Az egész 80 milliós Németországgal, a német birodalom­mal kerülnénk szembe ez esetben, annak egész politikai, gazdasági és faji túlsúlyával és keletre törő világuralmi, világnagy­hatalmi tendenciájával. Mert ez a tendencia meg­van. A Agitáció magyarországi német falvaiban Griger Miklós. Amióta a dunai biro­dalmat szétszabdalták és az ausztriai német­ségnek egzisztenciája a szelek és habok játékszerévé lett, azóta a német nemzetiségi és faji eszme széles réseket talált a Duna­­medencében, expanzív érvényesülésével. Ilyen történelemadta viszonyok között még Bis­marck is, aki pedig nagyobb vonalú hatalmi külpolitika érdekében alárendelte a hazai németség ügyét a központi szövetség gondo­latának, mint elsőrendű örökös jelentkezne a dunai birodalom német részeire. Hogyne tenné azt tehát éppen most a barna biro­dalom. Mindenütt, ahol németül beszélnek, hangoztatják: Wir sind ein Hundertmillionen- Volk, ein Volk ohne Raum. Ezek és hasonló jelszavak, a Dunántúl német falvaiban folyó több mint hol nyílt, hol burkolt és leplezett

Next