Magyarság, 1934. december (15. évfolyam, 268-291. szám)
1934-12-13 / 278. szám
Olcsó - gazdaságos az Igmándi gyógyvíz Nem kell teli pohár, Mert elég fél pohár. Kinek сзак ritkán kell, Vagy pedig útra kel, Vehet kis üveggel. Kapható mindenütt Maga nagy üvegben Schmidt haierféle IGMÁNDIKESÉRÜVÍZ nagy üvegben 0*7 Bt. Schmidthanerféle IGMÁNDIK BLEHÜVIZ - I a üregben 0*85 Bt . A genfi események még szerdán is élénk vitát provokáltak nemcsak a folyosón, hanem az egységes párt értekezletén is. Az értekezlet után Gömbös miniszterelnök félhattól félnyolcig képviselők gyűrűjében beszélgetett a folyosón. A beszélgetés témája a külpolitika legidőszerűbb kérdése volt. Ezalatt az ülésteremben félórás tárgyalás után a napirendről már át is tértek az interpellációkra. A kiutasítások ügyében bejegyzett interpellációktól a külpolitikai helyzetre való tekintettel úgy Kóródi Katona János, mint Peyer Károly elállottak. A szerdai ülésen Büchler József és Fábián Béla panaszolták fel újból a törvényhatósági választások során tapasztalt visszaéléseket. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter a szocialisták állandó viharzása és éles megjegyzései közepette védelmezte egyik főispánját és főszolgabíróját a támadásokkal szemben. A szerdai ülésnek nagy érdeklődéssel várt eseménye volt a Griger Miklós interpellációja, amelyben a németbarát politika kudarcát állapította meg. A folyosó az interpelláció kezdetén teljesen elnéptelenedett, ezzel szemben a padsorok az ülésteremben benépesedtek. Giiger mély csöndben és nagy figyelem közepette mutatott rá arra, hogy a németek magunkra hagytak bennünket revíziós harcunkban, német vidékeinken nagy agitáció folyik Magyarország történelmi egysége ellen és a most lezajlott genfi harcban is nélkülöztük Németország támogatását. Amikor a külföld tárgyilagos sajtója mellettünk nyilatkozott meg, sőt még a francia sajtóban is hallatszott egy-egy baráti hang, ugyanakkor a német sajtó fagyos közönyösséget tanúsított, sőt inkább Délszlávia oldalára állott. Hangsúlyozta, hogy ki kell tartanunk a kipróbált olaszbarátság mellett és szakítani kell a németbarát külpolitikával. Tiltakozott az ellen is, hogy a magyar kormány egy kimondottan Hitler-párti újságot támogasson és szubvencionáljon. Az interpellációra, amelynek több részleténél nemcsak balról, hanem jobbról is helyeseltek, Gömbös Gyula miniszterelnök nyomban válaszolt. Amellett, hogy az interpelláció időpontját nem helyeselte, beismerte, hogy Grigor több megállapításával teljesen egyetért. Hangoztatta azonban, hogy minden országban vannak fantaszták, akiknek törekvései nem fejezik ki a hivatalos álláspontot Javarészben Meskó Zoltán egyhangú helyeslése közepette állapította meg, hogy Németország mindig barátságos politikát folytatott velünk szemben, a gazdasági elzárkózást pedig másutt is tapasztalhattuk, nemcsak német részről. Szerinte Hitler a bismarcki gondolat alapján áll és szimpátiával viseltetik Magyarország iránt, őszintén bevallotta, hogy neki is rosszul esett a német sajtó hűvös magatartása, örül annak, hogy a külpolitikai alapelvet, a magyar— olasz barátságot, mindannyian helyeslik. Ezt továbbra is fenn akarja tartani, de igyekszik minden baráti kezet megragadni és minden olyan szálat továbbszőni, amellyel az ország helyzetének erősítését szolgálhatja. Az ellenzék természetszerűen az Interpellálóval együtt nem fogadta el a miniszterelnök válaszát, a többség azonban, a kisgazdapártiakkal együtt, megszavazta a válasz elfogadását. A képviselőház szerdai ülését az egységes párt értekezlete miatt félórás késéssel kezdte meg. Almási László elnök fél hat óra után nyitja meg az ülést. Harmadszori olvasásban is elfogadják a kivándorlási alap jövedelmének felhasználásáról szóló törvényjavaslatot, majd a Ház folytatja a nemzetközi vasúti árufuvarozási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. Fellner Pál szerint a javaslat kedvező hatással lesz a magyar gazdasági életre, mert alkalmas a vasúti tranzito-forgalom emelésére. Ezenfelül az egyezmény sok olyan kedvezményt is tartalmaz, amely a fuvaroztatók, tehát a kereskedők, iparosok és mezőgazdák érdekeit szolgálja. Almásy László elnök hat órakor javasolja, hogy térjenek át az interpellációkra, ugyanakkor napirendi javaslatot terjeszt elő, amely szerint a Ház legközelebbi ülését csütörtökön délután öt órakor tartja, amikor folytatják a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat vitáját, tett a Hock János perében hozott ítéleteit és az érdekében benyújtott kegyelmi kérvény sorsát. Inkább kérő, mint kérdő szóval fordul az igazságügyminiszterhez, de beszéde nem jelnt részéről sem erkölcsi, sem politikai fölmentést az októberi forradalommal szemben. Bizonyos azonban, hogy ha a forradalom nem ásta volna alá a magyar csapatok fegyelmét, Magyarország földarabolása nem következett volna be. Masaryk és Benes maguk megírják, hogy a csehek a Felvidékhez azért jutottak olyan könnyen hozzá, mert a békekonferencián befejezett tényekre hivatkozhattak. Udvaroncokból, máról-holnapra forradalmárokká, schwarz-gethekből szabadkiirályválasztókká lettek. Ezekről mondhatta Hock János: az én kezembe letett esküvel az egész Magyarország kompromittálta magát. Meskó Zoltán: Egy hónapig nem jutottam oda a Nemzeti Tanácshoz, annyian voltak. Kóródi Katona János: Kár volt ezt a dolgot idehozni! Griger Miklós: Engem ne oktasson a képviselő úr, ön odakinn legitimista, idebenn szabadválasztó. A miniszterelnök úr is többrebecsüli az én álláspontomat. Másoknak, akik Hock Jánosnál sokkal bűnösebbek, még a bíróság előtt sem kellett megjelenniök, sőt politikai szerepet is játszhattak. Ha Hock János a szociáldemokrata párt tagja lenne, itt ülhetne a parlamentben és nem raboskodnék. Kéri az igazságügyminisztert, tegyen előterjesztést Hock János megkegyelmezésére vonatkozólag. Lázár Andor igazságügyminiszter válaszában kifejti, hogy felelős állásban lévő államférfi nem hallgathat mindig szívére. Hock János érdekében küldőben is ezidőszerint elintézetlen kegyelmi kérvény nincs. Ha Vihar a törvényhatósági választások körül Péter Károly néhány írásbeli interpellációra adott miniszteri válasz felolvasása után az OTI gyógyszerdrágítása ügyében interpellál a belügyminiszterhez. A budapesti gyógyszerészek a Társadalombiztosítónak szállított gyógyszerek árát október óta önkényesen 20 százalékkal fölemelték. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter az interpellációra adott válaszában kijelenti, hogy a Társadalombiztosító Intézet és a gyógyszerészek között kollektív szerződés állott fönn. Ezt a szerződést azonban október 15-iki hatállyal felmondotta a Gyógyszerészek Egyesülete. Ezért ma az a helyzet, hogy az OTI kénytelen a rendes díjszabások szerint átvenni a gyógyszerárakat. Természetesen ez egyáltalán nem kielégítő, mert egy olyan nagyfogyasztó, mint a Társadalombiztosító Intézet, joggal elvárhatja, hogy bizonyos kedvezményes árakat fizessen a gyógyszerekért. Neki közvetlen befolyása nincsen a gyógyszerészeik és az OTI között az árak megállapítására vonatkozó új egyezmény iránt folytatott tárgyalásokra, de amennyire tud, oda fog hatni, hogy az új szerződés igazságos és méltányos legyen. Peyer Károly viszonválaszában kijelenti, hogy tudomása szerint nem az OTI-n múlott, hanem a gyógyszerészeken, hogy a megegyezés e edig nem tudták megkötni. Büchler József a belügyminiszterhez intézi interpellációját a vármegyei törvényhatósági választások tárgyában. Az interpelláció felolvasása közben előfordul vitéz Endre László neve. Györki Imre: Ezt a céget már ismerjük. кг elnök ezért rendreutasítja Györkit. Büchler József: A vármegyei urak azt mondják, hogy a miniszter fönn parancsol. Itt a vármegyében mi parancsolunk. Teljes lehetetlenség, hogy a vármegyeháza legyen az egységes párt kortestanyája. Kifogásolja Farkas Béla szentesi főispán a szavazólapok kibocsátása körüli tevékenységét. Griger Miklós: Farkasról van szó? Az a leghirhedtebb főispánja Magyarországnak. Peyer Károly: Közigazgatási Dikingerek! Hivatalból csalnak! A képviselők az ellenzéki oldalon csoportba verődve nézik a szavazólapokat, melyeket Friedrich István mutat nekik. Büchler József: Méltóztassék egyszer már példát statuálni s a vidéki kiskirályokkal szemben torolja meg a miniszter a viszszaéléseket. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mindig a törvényhez tartja magát és azt másokkal is megtartatja. Dinnyés Lajos: Messze van a cár! Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Megengedi, hogy a törvényben vannak hiányok, de minoritásokból majoritásokat csinálni nem tud. A képviselőknek módjuk van a törvény megváltoztatását tudatni. A választási visszaélsőekről való panasz egy része nem rá tartozik, de ami az ő hatáskörébe tartozik, azt meg fogja vizsgálni. Egy hang a baloldalról: Mi lesz Farkas Bélával? Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A képviselő úrnak nincs köze ehhez. A miniszter e szavaira nagy vihar tör ki. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Minden alkalmat megragadnak egyesek arra, hogy a közigazsaatási hatóságokba belekössenek. Büchler József viszonválaszában hangsúlyozza, hogy minden képviselőnek joga van a közigazagtási hatóságot kritizálni és megtorlást követelni. Fábián Béla interpellál a vármegyei választási rendszer megváltoztatása ügyében. Kérdi a minisztert, hogy hajlandó-e a rossz törvényt megváltoztatni. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter válaszában kifejti, hogy a rendesee póttagok személyét a választók akarata határozza meg. Olyan választójogi rendszer, amelyet a politikai kortégia ki nem tud játszani, még nem született. Fábián Béla a választ nem veszi tudomásul. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Griger Miklós kegyelmet kér Hock Jánosnak Griger Miklós interpellál ezután Hock János megkegyelmeztetése tárgyában. Ismer шшшг, 1934 december 13. csütörtök BRACHFELD cs. és kir. szállító Им ВШ®5*-ЩСа Íjasíno melett) varacsoayi árai!sem alkalmi, hanem tényleg finomáruk Házi kabátok és köntösökP 28.-,24.-18., Pizsamák..................... P 14.-,12.-,10.Pizsamák tiszta selyemből........... P28-Selyem és gyapjú nyaksálak...........................P 12.-,10.—,6.— Selyemnyakkendők....P 5.-,4--,3-Fehér és színes Ingek egész finom minőség .... P 9.-8.50 Díszes hálóing............ P 9.-, 8-, 7.Zsebkendők .......... P 1.80,1.50,1.Magas divatharisnya és zokni...........................P 4.50, 3.50, 1.50 Legfinomabb puha és keménykalapok ....... P 18.—, 14.— Elsőrendű átmeneti kabátok P120—, 100.— Kesztyűk,spoltmellények, pullovere k, ernyők stb. rendkívül olcsón. Ing-rendelések mérték után mesterszobásunk szerint. kérvény fekszik majd előtte, tudni fogja köletességét. Griger Miklós: Senki nála jobban el nem ítélte azt, amit Hock Jánosinál el kell ítélni, de ez, aki nem bűnös, nem szorul kegyelemre. A többség a miniszter válaszát tudomásul veszi. »Idejében el kellett volna oldanunk sajkánkat a német gályátok Griger Miklós interpellál a külpolitikai vonalvezetés tárgyában. A magyar kormány által ápolt németbarátság külpolitikailag teljes csődöt mondott. Ezt kívárnám szóvátenni interpellációjában és megkérdezni a miniszterelnököt, hajlandó-e ennek a ténynek külpolitikai konzekvenciáit levonni. A világháború után Németország és Magyarország közös sorson ment keresztül, mindkettő megcsonkítva került ki a világháborúból, mindkettőre a békekötések bilincseket raktak. Ha a háborús sorsközösséghez hozzávesszük, hogy a magyar kultúra fejlődésére a német szellem mindig erős hatással volt, ha nem is tudta sohasem elhomályosítani a magyar kultúrának külön és önálló jellegét, azt lehetett hinni, hogy a jövőben a német és a magyar politikai közvélemény együttérzése és rokonszenve egymásra talál és hogy e két állam közt a viszony csak barátságos, megértő, szívélyes és egymást kölcsönösen támogató lehet. Nem igy történt és hogy nem igy történt, ki felelős azért. Elismeri, hogy mi miután a vesztett háború, a Károlyi-forradalom, a proletárdiktatúra, Trianon okozta észbontó rettenetes kábultságból valamikép magunkhoz tértünk, egyre jobban tudatára ébredtünk annak, hogy bennünket voltaképpen a német sorsközösség döntött Trianon örvényébe, hogy Magyarország voltaképpen Németország katasztrófájának a kráterébe zuhant bele. Magyarország elsősorban azért csonka, mert az utóbbi 50 évben a Bismarck utáni német imperialista birodalommal árult egy gyékényen. Ha már belementünk a háborúba, amelyben nyernivalónk semmi sem volt, nagyobb katasztrófa nélkül tisztük volna azt meg, ha Németország idejekorán lemondott volna Elzász Lotharingiáról, vagy amikor ezt tenni nem akarta, akkor a mi gyenge és törékeny sajkánkat eloldottuk volna a hatalmas és nagy német gályától. De ennek a ráeszmélésnek ellenére, a Schulter an Schuster politikáját nem a magyar közvélemény mondotta fel, hanem megnyilatkozásaival és tényeivel a weimari, de különösen és határozottan a barna birodalom. Farkasfalvi Farkas Géza: Ez már igaz! Griger Miklós: Meg kell állapítani, hogy Németország gazdasági elzárkózása nem felel meg közös áldozataink emlékének. Ha pedig Németországnak irántunk való rokonszenvét abból a magatartásból kívánjuk megítélni, amelyet a magyar revíziós ügyben tanúsított, akkor ugyancsak döbbenetes eredményhez jutunk. Amikor Rothermere lord sajtóhadjárata alkalmával Magyarországon mindenki a magyar igazság hajnalpirkadását várta és remélte, amikor volt ellenségeink országaiban, Franciaországban és Olaszországban is oly előkelő és hatalmas szószólói akadtak a magyar igazságnak, a német kormány nem találta meg a módját annak, hogy a trianoni béke revíziójának mozgalmát nyílt szóval és állásfoglalással támogassa. A külpolitikai kérdések egész tömege érdekelte, de a magyar kérdés világpolitikai jelentőségéről tudomást sem vett, sőt Gömbös Gyula megállapítása szerint — lásd a Magyarság 1928. áprilisi 8-iki számában közölt interjút —, hallani sem akart arról, hogy Nyugatmagyarország, amelyet az ealántékként gondolt beiktatni a németség és magyarság közé, a történelmi Magyarországhoz tartozik. Amilyen jelentéktelen szerepet játszott Magyarország sorsa Németország hivatalos külpolitikai koncepciójában, olyan feltűnő közömbösséget tanúsított sajtója is a magyar, revíziós törekvésekkel szemben. Geger Miklós: Németország a revíziós frontból kilépett, az Anschlusst tette politikai céljainak tengelyévé. Ha nem is beszél róla mindig, sőt ha néha le is tagadja, de kétség-a télén, hogy mindig gondol rá és reméli ennek az egyesülésnek bekövetkezését. Franciaország és Olaszország teljes erővel küzd az Anschluss ellen. Az olyan biztos és fölényes realitású elmék előtt, mint aminek ezeknek a latin nemzeteknek a sorsát intézték és intézik, felrémlat a germán egység veszedelmének medúzafeje, csak a mi kurucaink világítottak ki titokban arra az örömhírre, hogy végre valahára, egyszers mindenkorra megszabadulhatunk a gyűlölt osztrák kapcsolat veszélyének lehetőségétől. Csak a mi külügyminiszterünk látta jónak olyannyilatkozatot tenni, amely, ha nem is állásfoglalás az Anschluss mellett, de alkalmas arra, hogy belőle a pszichológus az Anschluss vágyálmát kiolvassa. Ezek a mi derék kurucaink, élükön a külügyminiszterrel nem is gondoltak arra, hogy az Anschluss esetén a pángermán határok rövidesen nem a Lajtáig, hanem a Rábáig és a Balatonig érnének, hogy mivel az államszövetségbe tömörült kisantant is igényt tart a nagyhatalmi pozícióra, Magyarország egyrészt egy világhatalom, másrészt egy nagyhatalom, de mindenképp két malomkő közé ékelődnék, — hogy a gazdasági gleichhschaltolás következtében Magyarország gazdasági vazallusává válnék Németországnak — hogy a nyugati hatalmak még hatékonyabban támogatnák a kisántantot, mint Hitler kiszélesedett birodalmának az ellensúlyát, hogy az Anschluss a magyar öncélúság halálát jelentené, még abban az esetben is, ha nagy szomszédunkat a legnagyobb jóindulat töltené el velünk szemben. Az egész 80 milliós Németországgal, a német birodalommal kerülnénk szembe ez esetben, annak egész politikai, gazdasági és faji túlsúlyával és keletre törő világuralmi, világnagyhatalmi tendenciájával. Mert ez a tendencia megvan. A Agitáció magyarországi német falvaiban Griger Miklós. Amióta a dunai birodalmat szétszabdalták és az ausztriai németségnek egzisztenciája a szelek és habok játékszerévé lett, azóta a német nemzetiségi és faji eszme széles réseket talált a Dunamedencében, expanzív érvényesülésével. Ilyen történelemadta viszonyok között még Bismarck is, aki pedig nagyobb vonalú hatalmi külpolitika érdekében alárendelte a hazai németség ügyét a központi szövetség gondolatának, mint elsőrendű örökös jelentkezne a dunai birodalom német részeire. Hogyne tenné azt tehát éppen most a barna birodalom. Mindenütt, ahol németül beszélnek, hangoztatják: Wir sind ein Hundertmillionen- Volk, ein Volk ohne Raum. Ezek és hasonló jelszavak, a Dunántúl német falvaiban folyó több mint hol nyílt, hol burkolt és leplezett