Magyarság, 1935. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
tele vannak küzdelemmel. Ki törődik velük? A világon senki. * Vérem minden cseppjével tisztelőjük vagyok, mert egyrészt belőlük szakadtam. Gőgös, gazdag, ahogy akkor mondták, „mungó-nagyúr“ volt az egyik nagyapám, négyesfogaton járta a megyét, s a másik Kossuth-szakállas, egymagyar istent hivő, gyönyörű szavú takács. Persze, nem állhatták egymást. Én az iparoshoz vonzódtam. Csodaabroszt szövő, nagybajszú legényeinek a térdén lovagolva hallgattam meséiket Mátyás királyról, meg Garibaldiról. Micsoda magyarok voltak ezek! Töretlen, hajnallal kelő, vaserejü, páncélkebtű legények s öregek. Hol vannak ma? Ma az ország mostohasorsát viselő, igen szegény, igen küzdelmes létű rétege a kisiparos. Feje fölött örökkön a Damokles-kard, az adó réme. Naprólnapra rettegnek egzisztenciájukért, hiszen a nagyipar gépei ontják a termékeket. A gép ma percek alatt ezer gyertyát önt ki, naponként a gyár tízezrével ontja a cipőt, gép gyalulja a bútort, gép szövi a vásznat, a gombot, gép okádja magából a kalapot, a pantallót, mindent, de mindent. De azért a kisiparos ott ül három lábú székén, kezéből nem hull ki az ár és a diklcs, kézzel varrt cipőjét megbámulja a londoni divatgavallér is, a kisiparos barázdákkal beszántott arccal dolgozik kis műhelyében és hiszi, hogy észreveszik újra. Fizeti az adóját derekas igyekezettel, odaadja maradék kis pengőjét, ha arról van szó, hogy segíteni kell elesett honfitársain. Él szerényen, műveli az iparát, ha deresedő is már a fejes tanfolyamokról hall, amelyeken a modern kor praktikumait lesheti el, beiratkozok s vén, kötényes diák lesz belőle újra és tanul. Élülről kezdi az „oskolát". Azon a napon, amikor véletlenül szemlét tarthattam a Magyarság nagy családja fölött s láttam, hogy ehhez a családhoz mennyi szorgoskezű kisiparos tartozik, akkor bizsergett meg bennem a szeretettel emlékező indulat: betűt vetni a papírra róluk. Igen, mesélni róluk, vándorlegény és vándoriparos őseikről, idézni kis műhelyeik hangulatát, a betű meleg fényét vetíteni pompásan dolgozó két fáradhatatlan kezükre s arra kérni a Magyarság hatalmas táborának többi rétegét: forduljanak pártfogásukkal a mi lapunk kisiparosai felé! Én — nem szerénytelenségből mondom ezt — soha el nem fordultam tőlük. Mert tudom, hogy az a szék, amit Gergely bácsi font be színes szalmával, azon még ma is üldögél öreg dadám, a keménykontyű Radetzki néni. Az a kötél, amit Gigán Csana kötött, azon még ma is száríthatnak ruhái a padláson. A roppant erejű, öntudatú és önbecsülésű brit nemzet nem hagyja az ő kisiparosait. Törvényeik védik és erősítik valamennyit. Ne csak az adó pontos befizetése legyen a kisiparos államfőim tartó feladata, ne csak a kötelességek, közigazgatási és ipartörvényi szigor skatulyázza be őket egy társadalomrétegi keretbe, hanem a kormányzati megsegítés is válhasson osztályrészéül. A Magyarság éppen ezért akciót indított, melynek feltételei értelmében közöljük a Magyarsághoz tartozó ama kisiparosok nevét, akiket olvasóink meleg pártfogásába ajánlunk. Nem sikerült a szerb Londonból jelentik. A Daily Mail belgrádi levelezője azt táviratozza hogy a délszláv politikai fegyverszünet reményei megsemmisültek. Mtcsek Vladimír dr., a horvátok vezére, akit a régenstanács most bocsáttatott szabadon, nem hajlandó megelégedni azokkal a kisebb ígéretekkel, amelyeket a Jesticskormány a politikai béke helyreállítása céljából a bonátoknak tett, hanem teljes ajkormányreformot követel a horvát területek szabad önkormányzatával egy délszláv államszövetség keretén belül, továbbá teljes politikai mozgásszabadságot a feloszlatott horvát parasztpártnak, a dinár árfolyamának horvát megegyezés csökkentését és mindezek elérésére passzív ellenállást hirdet. Bjarset, a norvég Aftenposten Belgrádbban járt szerkesztője, beszélgetést folytatott ott egy horvát politikussal és'ez a kövekező nyilink'JZatot tette előtte: -- Ma még gyöngék vagytok, de várjuk a leszámolás napját. .4 szerb kamarillával leheletien, minden megegyezés.' .4 *délszláv egység történelmi valótlanság, amely sohasem állott fenn. A kisebbségek Délszláviában előbb-utóbb fel fogják szabadítani magukat a szerbek elviselhetetlen terrorja alól. A független Kisgazdapárt teljes bukása a pécsi választásokon Hetek óta tartó készülődés után vasárnap tartották meg Pécsett a nagy érdeklődéssel várt törvényhatósági bizottsági tagválasztásokat. Pécs város társadalma impozáns számban járult a szavazóurnákhoz, mert a hetek óta tartó politikai agitáció és az a körülmény, hogy a választáson három párt indult, felfokozta a választópolgárok figyelmét a választások iránt. A szavazás az öszszes kerületekben csendben folyt le és amint előrelátható volt, az a városi párt győzelmét eredményezte. A független kisgazdapárt, amely szintén nagy korteshadjárattal és győzelmi reményekkel indult a választáson, teljes bukást szenvedett. A független kisgazdapárt ugyanis független polgári és munkás ellenzék címmel egy szerencsétlen paktumot kötött olyan liberális, radikális, sőt szabadkőműves elemekkel is, akiknek Pécsett egyáltalán nincs talajuk. A független kisgazdáknak sikerült a keresztény ellenzék egy csoportját is belevonni ebbe a paktumba, de még ez a keresztény ellenzék sem tudta megakadályozni a független kisgazdapárt vereségét. Ez a párt ugyanis már az alakulásakor elvesztette a győzelem minden reményét, mert a független kisgazdáknak Pécsett egyáltalán nincs talajuk. Sajnálatos Pécs katolikus érdekeinek szempontjából, hogy a szerencsétlen kompromisszum miatt olyan értékes elemek is, mint Bozóky Géza dr. egyetemi tanár, Krisztics Sándor dr. egyetemi tanár, Vértessy Frigyes dr. teológiai tanár és Gosztomyi Elemér dr., a fiatal értelmiség pécsi vezetőegyéniségei sem jutottak mandátumhoz. Mert ha ez a néhány tekintélyes keresztény ellenzéki férfiú nem a független kisgazdákkal indult volna, úgy minden bizonnyal megszerezték volna a mandátumokat. A független kisgazdák veresége annál is súlyosabb, mert ezáltal a szociáldemokraták is előtörtek és három kerületben is mandátumhoz jutottak. .A független kisgazdák ugyanis megbontot tták Pécs társadalmának polgári egységét, amely ha összefog, úgy Esztergályos János szociáldemokrata képviselő és társaival szemben is eredményesen vehette volna fel a harcot. Azonban a polgári és munkáspárt, az úgynevezett hivatalos párt győzelme még így is imponáló, mert a tizenkét kerületből kilenc kerületben az ő jelöltjeik szerezték meg a szavazatok abszolút többségét és a független kisgazdajelöltek még egy póttagsághoz sem tudtak jutni. A városi polgári és munkáspárt győzelmét egyébként az is alátámasztotta, hogy a vezetőség, élén Visnya Ernő felsőházi taggal, gondosan ügyelt arra, hogy az egyház, a felekezetek, az állami tisztviselők és a társadalom minden rétege képviselőt kapott a most megválasztott városatyák soraiban. Többek között megválasztották vitéz Maróty Géza ny. ezredest, a frontharcosok elnökét, Seidl József MÁV üzletigazgatót, továbbá Szapáry Lajos gróf főispánt, Siptár Lajos takarékpénztári igazgatót, Magyar Károlyt, az állami iskolák felügyelő-igazgatóját, Gyökös József leánygimnáziumi igazgatót, az Actio Catholica pécsi elnökét, Wirffy Aladár dr. postaigazgatót, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminisztert, Fekete Zoltán MÁV főtanácsost, Takó István evangélikus lelkészt, Baumann Emil vezérigazgatót, Pekár Mihály dr. egyetemi tanárt, Sebestyén Károly gyárvárosi plébánost, Horváth Viktor dr. reáliskolai igazgatót, Kerekes Kálmán dr. orvost, Matyasovszky Zsolnai Margittát, a pécsi Stefánia Szövetség ügyv. elnöknőjét és a város társadalmának még számos előkelőségét. A választások ellen a XI. kerületben petícióval éltek, ugyanis a szavazóurnában több szavazócédulát találtak, mint amennyi választó leszavazott, így valószínű, hogy ebben a kerületben új választást tűznek ki. Az érdekképviseleti választások január első felében zajlanak le. Legelőzékenyebben bemutatja és kiszolgálja: Brangszergyár, Rákóczi -út 60. Nem sok remény van a francia-olasz megegyezésre Laval római útja kezd már a világsajtóban egészen tengerikígyóvá lenni és az egész olasz—francia egyezkedési tárgyalás veszedelmesen halad azon az úton, hogy ugyanolyan posványba jusson, mint azelőtt a fegyverkezés kérdése. Újságírónak és újságolvasónak egyaránt réme lett ez a tárgyalás, amelyről egyik nap diadalmámorban jelenti a francia sajtó, hogy teljes sikerre vezetett, a másik nap szomorúan számol be arról, hogy megfeneklett, hogy harmadnap, azután újra kezdődjék ez a játék. Az olasz sajtó ezzel szemben mélyen hallgat és még csak emlité-t sem tett két ór a j.i' et S '1 a" ’ * h • Óin át V á rNf k 0z f r1 ‘ 1S rg*y a I ft -1 sokról. Ilyen körülmények között ezekről a tárgyalásokról semmiféle hiteles hírt nem hozhatunk, a francia lapok napszakonként váltakozó találgatásaiból pedig már elég volt. A helyzet az, hogy a szilveszteresli párisi lapok nyiltan a francia—olasz tárgyalások csődjéről beszélnek és ezt főleg annak tudják be, hogy Mussolini erélyesen kitartott a középeurópai kérdésben elfoglalt álláspontja mellett, vagyis nem volt hajlandó arra, hogy a mai országhatárok garantálásába belemenjen. Megkezdődtek ezért a francia sajtóban a súlyos szemrehányások Ausztria ellen, minthogy az osztrák kormány csak a nagyhatalmak részéről kívánja Ausztria függetlenségének szavatolását, de a kissántáni hozzájárulásából a garanciális paktumhoz, nem kér. Természetes, hogy holnapra már Magyarország lesz a bűnbak. A párisi reménytlen hangulatot igazolja az angol lapok értesülése is. filmarilonak Laval római útját Londonból jelentik. A Reuter-iroda párisi levelezője francia körökben úgy értesül, hogy Laval római útját váratlan nehézségek miatt valószínűleg el kell halasztani. A nehézségek a következők: 1. Ausztria kívánja ugyan a nagyhatalmak szavatolását, de határozottan hűvösen viselkedik a kisántami részéről ajánlott biztosítékokkal szemben. 2. Mussolini vonakodik szövetségesének, Magyarországnak békemódosítási reményei ellen nyilatkozni. Az Exchange Telegraph jelenti Párisból. Már majdnem bizonyos, hogy Olaszország és Franciaország elejti azt a tervet, hogy az Ausztria függetlenségét biztosító egyezményt a kisántántra is kiterjessze. A Manchester Guardian párisi levelezője szerint Laval javaslatát természetesen szívvellélekkel támogatja a kisántánt, amelynek revízióellenes álláspontját szentesíti, Rómában azonban azt a francia tervet, hogy az Ausztria függetlenségét szavatoló hatalmak kölcsönösen biztosítsák egymás határait, igen sok fenntartással fogadják. A javaslat ilyen körülmények között úgy érzik, hogy ha nem találnak az utolsó pillanatban kinyitja a francia revízióellenes és az olasz valami megoldást, akkor még nem érett meg a revíziópártoló álláspontok közötti ellentéteaz idő Laval római látogatására. két. Olaszország nem hajlandó lemondani a héregmódosításról Londonból jelentik. A News Chronicles franciák Mussoliniban sokkal keményebb párisi levelezője szerint kitűnt, hogy az ellenfélre akadtak, semmint gondolták és DUPLASPI&ÁLLÁMMVAL MÉG TÖBBET