Magyarság, 1935. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-19 / 16. szám

1935 Január 19, szombat­­WffligWAHLAfi A Lindbergh-per újabb tanúi is Hauptmann ellen vallanak ■Newgorkból jelentik. A flemingtoni es­küdtszék pénteken folytatta Hauptmann Brúnó gyilkossági perében a tanúkihallga­tásokat Walsh rendőrfelügyelő arról vallott, hogyan vizsgálta meg annak idején a kis Lindbergh-fiú holttestét az erdőben. A tanú­vallomás alatt Lindbergh ezredes arca fáj­dalmasan vonaglott, míg Hauptmanné, a gyilkos felesége, könnyezett és igy sóhajtott fel: — Istenem, a mi kis Manfrédkánkat is érhette volna ez a sors. Sisk detektív előadta, hogyan találta meg a váltságdíj bankjegyeit Hauptmann kocsi­színjében. Vallomása szerint a vádlott akkor azt mondta, hogy a bankjegyek egy részét máshol rejtette el. Hauptmann ezeknél a szavaknál ingerülten ugrott fel helyéről, az asztalt csapkodta és rekedt hangon hazugsággal vádolta a detek­tívet. Két fegyőr alig bírt a dühöngő vádlot­tal, sőt a tárgyaláson elnöklő bíró sem tudta a rendet helyreállítani, ezért a tárgyalást rö­vid időre felfüggesztette. A pécsi tárházak volt vezér­igazgatójénak félmillió pengős sikkasztási pere az ítélőtábla előtt Pécsről jelenti tudósítónk. Az utóbbi esz­tendők egyik legnagyobb sikkasztási perét tárgyalja napok óta a pécsi Ítélőtábla Soos­­tanácsa. Halász Béla, a Pécsi Tárházak Ke­reskedelmi Rt volt vezérigazgatója és Grün­hat Ármin pécsváradi gabonakereskedő a vádlottak. A Pécsett és Baranyában közismert Halász Béla 1925-ben került a tárházak élére, mint a részvénytársaság egyik főrész­vényese és vezérigazgatója. A tárházak Ba­ranya gabonakereskedelmének irányító köz­pontja lett A három utcára nyíló hatalmas ingatlanon, az emeletes irodákban és óriási raktárakban milliárdos üzletek bonyolódtak le. A gazdasági viszonyok változása követ­keztében a vállalat 1928 őszén fizetésképte­len lett. A fizetésképtelenséggel és az azt kö­vető csődeljárással kapcsolatban Halász Béla ellen a Futura, valamint a Pécsi Gazdasági és Hitelszövetkezet feljelentésére bűnvádi el­járás indult­­ va­. Négy évig tartó nyomozás és vizsgálat után az ügyészség 120 rendbeli bűncselek­mény miatt helyezte vád alá Halász Bélát sikkasztás, hitelsértés, csalás és magánokirat hamisítás címén. Grünhut Ármin ellen csak egyrendbeli magánokirathamisítás bűntette miatt emeltek vádat, mert nemlétező áruról kiállított közraktári jegyet írt alá. A pécsi törvényszék a mai évben 54 rendbeli bűn­cselekményben mondotta ki bűnösnek Halász Bélát, ezért három és fél évi fegyházra ítélte és egyben elrendelte letartóztatását. Grünhut Ármint mint tettestársat hathónapi börtönre ítélték. Az ítéletet úgy a vádható­ság képvielője, mint a vádlottak megfelleb­­bezték, így került az ügy a pécsi tábla elé. A fellebbviteli bíróság részletesen ismer­tette a bűnügy és a közben lefolytatott bizo­nyításkiegészítés iratait Halász Béla védője közben újabb terjedelmes bizonyításkiegészí­­tést indítványozott, de ezt a bíróság elutasí­totta. Ezzel a per bizonyítási eljárása befe­jeződött és a perbeszédek is elhangzottak már. A tábla azonban, tekintettel a bű­nper hatalmas anyagára, a tárgyalást elnapolta és a megyeszerte nagy érdeklődéssel várt ítélethirdetést hétfőn délután öt órára tűzte ki — Doktori oklevél-üzem Prágában. A prágai rendőrség a napokban két nagy­szabású szélhámostársaságot leplezett le. Az egyik vállalatszerűen terjesztett hamis mér­nöki és doktori okleveleket, külföldi forga­lomban is. A másik „gyár“ különféle igazol­ványok hamisításával foglalkozott A főis­kolai diplomákkal kereskedő szélhámosok tökéletes üzleti szervezettel rendezkedtek be, folyóiratuk is volt, amely Via címen jelent meg, mint a prágai gazdaság-kulturális társa­ság hivatalos orgánuma és kiadóként „Elsner Albert igazgató“ jegyezte a lapot. A Via nyilván azt a célt szolgálta, hogy a meg­vásárolt rangokat és címeket hihetővé tegye, hitelesség-látszatot adjon a hamisításoknak. A társaság funkcionáriusait, Elsnert, egy Jezek nevű mérnököt és még néhány szél­hámost, letartóztatták.­­ Akiknek a szívműködése rendetlen, eről­ködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megis­znak egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserű vizet. iUTMT­IMNM9HB­UOinMiL Bútoráruházban vásárol. VI., Vilmos csAszAr­m 43 (Báthory ulcAvsl f mkSzt). Kombinált szobák, bálák, e- dilik mái ven leszállított Arakoni SEI­ItSI B­asi askacsevi­an­a Andai Ernő és Bálint Lajos színművének bemutatója a Nemzeti Színházban . „Nem hiszem, hogy akadjon még egy lény a világon, aki annyira tudjon szeretni min­dent, mint én; művészetek, zene, festészet, könyvek, társaság, ruhák, fényűzés, lárma, nyugalom, nevetés, szomorúság, mélabit, gú­nyolódás, szerelem, napfény, téli hideg, év­szakok, az időjárás változásai, Oroszország egyhangú síkságai és Nápoly kéklő hegyei, a hópehely, az őszi eső, a tavasz minden örömujjongása, csöndes nyári napok és csil­lagfényes, ábrándos éjszakák...“ Ezek a sorok Baskircsev Mária naplójából valók; jegyzeteiből ennek az orosz szárma­zású festőnőnek, akinek életéből és differen­ciált lelkivilágából a drámailag értékesíthető mozzanatokat Andai Ernő és Bálint Lajos színpadra dolgozták. Szándékosan nem mondom, hogy a naplót dramatizálták. Baskircsev Mária vallomásai­ból csak a főimpressziókat merítették s ahol a művészi lehetőségek mást kívántak, na­gyon helyesen, eltértek tőle. Baskircsev Mária színpadi élete Rómában kezdődik. A fiatal leány lelke a hírnév, a dicsőség után lobog. Ragyogni, alkotni s a világhíresség sugaraiban megfürdeni, ez az Ő szomjas lelkének vágya. Pedig közben a sze­relem is kínálkozik számára egy csinos, ked­ves olasz gróf személyében. A szerelmet és az olasz grófot azonban Mária azonnal el­ejti, mihelyt megjelenik Robert­ Fleury, a hí­res francia festő, aki rajzai után Máriát te­hetségesnek nyilvánítja. A leány kikénysze­ríti családjától, hogy Párisba utazzanak, ahol tanulni fog. A következő felvonásban csak­ugyan Párisban, a Julian-akadémián talál­kozunk vele. Tehetsége fejlődik, de nem abban a tempóban, amelyben ő szeretné. Semmiesetre sem úgy, mint a vetélytársnőé, Breslau kisasszonyé, akinek egy dologra koncentrált szívós akarata annyira ellenté­tes az ő változatos, mindent kiélni akaró, szinte fausti lelkével. Mindamellett Mária bízva­ bízik, hogy a szalon nagy érmét ő fogja megnyerni. Közben a szerelem újra kínálkozik számára. Most már Bastien-Le­­page festő személyében, akit Mária mint művészt is mindenkinél nagyobbra becsül. A leány iránt Bastien-Lepage is tüzet fog s­­ Baskircsevék párisi palotájában adott nagy­szerű estélyen - amelyen jelen van Maupassant, Dumas s a francia kultúra szerelmese, Justh Zsigmond magyar író is — megvallja szerelmét. De Mária ismét lemond a szerelmi lehetőségekről, mert úgy érzi, hogy művészete sínylené meg. Bizalma, hogy a szalon érmét ő fogja megnyerni, nőttön-nő, amikor villámcsapásként híre jön, hogy csak dicséretet kapott, az érem vetélytársnőjének jutott. Hiábavaló volt hát eldobni magától a szerelmet! Lám, Breslau kisasszony itt is okosabban cselekedett, ő nem félti munkáját a szerelemtől s Máriát az élet művészetében­­is legyőzi. Mária most már visszahívja elküldött szerelmesét: ha a dicsőség csődöt mondott, jöjjön hát a szere­lem! De késő: nagynénjének és orvosának kihallgatott beszélgetéséből megtudja, hogy halálos beteg s hogy tüdőbaja nemsokára el­viszi. Nem marad hát egyéb számára hátra, mint a búcsú a szerelmesétől és az élettől. Ezt a történetet dolgozta színpadra Andai Ernő és Bálint Lajos. Talán kissé epikusan, talán kissé a szükségesnél szélesebb miliő­festéssel, de mindenképpen az ország első színházának színvonalához méltóan. Az a nagy kultúra, amely a darabból a néző felé árad, a hangnak nemessége, a dialógusnak öt­­letessége és színessége, főképpen pedig a lélek­­ábrázolásnak finomsága és biztossága csupa olyan kvalitások, amelyek az utóbbi évek magyar drámai termése között a darabnak imponáló helyet biztosítanak. Egy-kyét kisebb technikai fogyatkozáson talán lehetne még segíteni. A második fel­vonás első jelenetein rövidíteni kellene s az estélyre nem volna szabad behozni Breslau kisasszonyt, így a felvonás végjelenetében, amikor gratulációjával mindenki a győztes­hez tolong, elterelődik a figyelem Mária összeroppanásáról, holott pedig mégis csak ez a lényeges. A darab hősnőjének ábrázolása Bajor Gizi színpadi pályafutásának legszebb diadalai közé tartozik. Sok változata mozgását, ar­cának, tekintetének pillanatokként vibráló életét, hangjának százhuru muzsikáját mind­mind csatasorba állítja, hogy egy sokrétű női léleknek minden rezzenését bemutassa. Egy különösen megkapó jelenete hadd le­gyen megemlítve. Araikor az utolsó felvo­násban nyugágyán ülve s a spanyolfaltól el­takarva kihallgatja halálos ítéletét, előbb szeme a megdöbbenéstől tágra nyílik, azután ideges mohósággal kap kézitü­kre után s me­redten vizsgálja benne arcát és ajakét, majd köhögési ingert kap — most már tudja mit jelent ez —, mire reménye vesztet­­ten ölébe esik két karja, kezei össze­kulcsolódnak, feje pedig fáradtan le­­csuklik. Ez a némajelenet a magyar szín­játszás legszebb teljesítményei közé tartozik. A nagy művésznő játékának csak egy mozza­nata ellen tennénk egy enyhe kifogást. Várjon nem érzi-e ő maga is, hogy a máso­dik felvonás első felében kissé esik ábrázo­lásának ereje, ami különösen feltűnő azután, hogy az első felvonás végjelenetében a leg­nagyobb drámai csúcsokig emelkedett. Vetélytársnőjét, Breslau kisasszonyt Cs. Aczél Ilona játszotta. Az alaknak német darabos­ságát, munkafegyelembe tett akaratát töké­letesen szólaltatta meg. Művészi eszközeinek puritánsága is imponáló, de egy kissé több támadó hevességet nem ártott volna játékába vegyítenie. Bastien­ Lepage szerepében I­ray Tivadar kissé félszeg mozgással igen disz­krétül mutatta be az egyszerű származás nyomait. Különösen érdekes volt, hogy ez a művész, akinek közjátéka annyira ötletes és kifejező, most majdnem teljesen lemondott gesztusokról. Robert­ Fieury alakjában Petheő Attila nagyon meghatott finom érzel­­mességével. A kis Dinát Olty Magda bájos közvetlenséggel, nagy elevenséggel és kedves­séggel játszotta. Szeretnék többször is szín­padon látni a rokonszenves fiatal művész­nőt. Vaszary Piroska komikai művé­szete a maga egész erejével érvényesült Zu­lhart kisasszony szerepében. A szerelmes olasz grófot Ungvárty László játszotta. Tehet­ségesnek tartjuk ezt a fiatal színészt, s re­ménykedéssel nézünk fejlődése elé, de szere­pét most igen félrefogta. Hogy izgékony mozgásával a déli temperamentumot ki akarta fejezni, ez rendjén van, de az már nagyon kellemetlen volt, hogy szinte komikus ugrabugrálás felé tévedt el. Így aztán igazán nem tűnik fel áldozatnak, hogy Baskircsev Mária lemond róla a festészet kedvéért. Igen jó volt Vízvári Mariska az anya, Mihályfi Béla az orvos, Bodnár Jenő az öreg orosz szolga szerepében. A nagynénit Gömöry Vilma kissé egyhangúan játszotta. Pethes Margit dekoratív jelenség volt, s egypár jó hangot hallottunk Lukács M. akadémiai nö­vendéktől. Csathó Kálmán rendezése rendkívül alapos munka. A nyolcvanas évek divatját, szokásait a maszkok történeti hűségétől kezdve a Baszircsev-palota gáz világításán keresztül egészen a nadrágok hengerre vasaltságáig nagy gonddal hozta színpadra. Csak egy-két helyen kellene a játéktempót meggyorsí­tania. A színpadi képek ízlésesek, a ruhák na­gyon szépek. Kívánjuk, hogy a darab a maga értékéhez méltó sikert arasson. Galamb Sándor TOSCA Ünnepi képet mutatott pénteken az Opera­­ház. Külsőségekben is, de bensőben aztán igazán. Párját ritkító előadásban került színre a Tosca. A címszerepet Walter Rózsi énekelte. Hangja mesterien fejezte ki a sze­relmes nő érzéseit. Lehető legkitűnőbb part­nere volt Cavaradossi szerepében Pataky Kálmán. Vérbeli drámai művészetének fé­nyes lányjelét adta például az első felvonás­ban, midőn Scarpiát jellemzi. A harmadik felvonás nagyáriájával is hatalmas sikere volt. Scarpiát Svéd Sándor, Angelottit Szé­kely Mihály, a sekrestyést Komáromi sze­mélyesítette meg pompásan, éles színekkel. Fleischer Antal karnagy a remek előadás lelke volt. (E. Z.) ÚJRA FELÁLLÍTJÁK LENDVAY MÁRTON SZOBRÁT A népszínházi bizottmány pénteken dél­előtt Liber Endre alpolgármester elnöklé­sével ülést tartott. Az ülésen résztvett Né­­methy Károly közművelődési tanácsnok, Bárczy István, Koós Jenő, Bocsári-Spur Kálmán, Biber József, Sfarrer Ferenc és Bánóczi László törvényhatósági bizottsági tag, valamint Szemethy Károly dr. tiszti­főügyész. Liber Endre alpolgármester el­nöki megnyitója és Némethy Károly tanács­nok bevezető szavai után Pacher Béla dr. tan­ács­jegyző ismertette a népszínházi vá­lasztmányhoz, illetve a fővároshoz intézett kultuszminiszteri átiratokat, amelyek a Nemzeti Színházat terhelő bérleti hátralékok rendezéséről szólottak. A választmány több hozzászólás után az ügyosztályi jelentéshez hozzájárult, illetve a kultuszminisztériumi megkereséseket tudomásul vette. Ugyancsak hozzájárult a bizottmány ahhoz is, hogy l­endvay Márton szobrát, amely a hajdani Nemzeti Színház előtt állott, a Népszínház­­utcai oldalon most újra felállítsák a színház előtt. NÉMETHY ELLA SIKERE BARCEL­ONÁBAN Barcelonából jelentik: Némethy Ella, a kiváló magyar operaénekesnő, aki jelenleg Barcelonában vendégszerepel, igen nagy sikert aratott a Walkűr-ben Brünhilda sze­repében. A barcelonai lapok egyhangúlag a legmelegebb elismerés hangján méltatják kiváló művészetét: nagy dicsérettel írnak hangjának szépségéről és külön kiemelik pompás, kifejező játékát, amely teljesen megfelel a bayreuthi hagyományoknak. A MÁRTA FELÚJÍTÁSA AZ OPERÁBAN Flotow vígoperáját bemutató számba menő külsőségek között csütörtökön, január 24-én hozza újra szinte az Operaház. Szereplői: Orosz Júlia, Gere Lola, Losonczy György, Komáromy Pál, Koréh Endre és Pataky Kálmán, aki a tenor-főszerepben a közel­múltban Berlinben mutatta be sorozatosan egyik legkitűnőbb alakítását. Vezényel Berg Ottó, rendezte Rékai András, díszleteket és jelmezeket tervezett Fülöp Zoltán. ÚJ SZEREPLŐ AZ ÁLARCOSBÁLBAN Az Álarcosbál január 20-iki, vasárnapi előadásán új énekesnő mutatkozik be: Rigó Magda. Két éve fejezte be zeneakadémiai ta­nulmányait, azóta Bécsben képezte tovább hangját. CSAK RÖVIDEN... . Színház: Az Operaházban szombaton Sándor Erzsi, Rösler Endre és Farkas Sán­dor fellépésével a Traviata kerül színre, vasárnap pedig az Álarcosbálban új éne­kesnő, Rigó Magda mutatkozik be Amália szerepében. — A Vígszínházban pénteken délelőtt zártkörű főpróbán került színre Fodor László A szerelem nem olyan egy­szerű cím­űl vígjátéka. — Szombaton nyil­vánosságra kerül a Király Színház új bér­leti felhívása. Hír szerint igen enyhe felté­telekkel óhajtják bérbeadni a bezárt szín­házat. — A Magyar Színházban a jövő hé­ten szerdán és csütörtökön nem lesz elő­adás Bónyi Adorján Viki d­rofi darabjának előkészületei miatt. — Radnai Miklós, az Operaház igazgatója hazatért Milánóból, ahol Mascagni Nero cimiű­ operájénak bemu­­tatóján vett részt . A Royal Revüszínház­­ban hétfőn este kerül huszonötödször szinte Nóti Károly Szeressük egymást! című víg­játéka Balla Lici és Latabár Kálmán fő­szereplésével.* Film: Az angol püspöki kar a film­­cenzúra megszigorítását követeli, Canter­bury érsekének vezetésével akció indult meg ebben az irányban, amelyhez 46 társadalmi egyesület máris csatlakozott és a megfelelő kívánságokat közölte Macdonald miniszter­­elnökkel. — Az egyik amerikai rádiótársa­ság fel akarta léptetni Arliss George film­színészt. A híres színész tizenhárom rádió­­előadásért kerek százezer dollárt kér. —• Rómában bemutatták A régi gárda című olasz filmet, amely a fasiszta mozgalom diadalát eleveníti meg. A közönség élénk tetszéssel fogadta a bemutatót és melegen ünnepelte a filmsiker alkalmából Mussolinit. PÉTER — Gál Franciska új filmjének bemutatója — Bemutatták Gál Franciska új filmjét, a Pétert, amelyben a film dédelgetett kedvence talán leg­­hálásabb szerepét játssza el. Egy szegény lány­ról szól a mese, aki nagyapjával a világváros forgatagában kóborol pénz és hajlék nélkül. Először mint rongyos újságárus, később mint frakkos klubf­iú és végül mint szerelmes, szép hódító nő harcol a maga talpalatnyi helyéért az életben és azért a boldogságért, amely jogo­san megilleti a legárvább kis virágot is. A film egyik legkedvesebb jelenete, amikor Péter barát­nőjéről beszél és e­zzel elárulja, hogy a nő. Zavarában azzal igyekszik igazolni férfiúi mivoltát, hogy megcsipkedi a szobalány arcát és kétségbeesetten udvarolni kezd neki. Kétség­telen, hogy Gál Franciska egyik filmjében sem játszott még olyan hálás szerepet, mint a Péter­ben. A mulatságosnál mulatságosabb jelenetek során bő alkalma nyílik arra, hogy azt a ked­ves Rosszcsont Ferkó figurát, amelynek ma két­ségtelenül ő a leguavatottabb és legtehetségesebb megszemélyesítője, olyan könnyes mosolygós jelenetek során állítsa elénk, hogy sokszor a szí­vünk megdobogjon belé. Hálás szerepet játszik Bressart Felix, Járay Hans és Wallburg Otto. A Péter sikere elsősorban a biztoskezű­, kiváló producer, Pasternak Joe érdeme, a kirobbanó sikerhez azonban nem kis mértékben járult hozzá Joachimson Felix szellemes szövegkönyve és Kosterlit, Hermann pergő rendezése. Piroska és Hófehérke a Zeneakadémián Fényes gyermek-karnevál keretében kerül szinre vasárnap délután fél négykor a legszebb meseoperett. Csupa muzsika, lánc, móka. Ingyen uzsonna-szendvics minden gyereknek. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni Bárónál, Rózsa­völgyinél és a Zeneakadémián! i­ szépirodalmi, tudományos és müsza­­könyvely legolcsóbban és leggyorsabban varsán*“ könyvosztályAbai .radi­uta 8. szám, I. emele

Next