Magyarság, 1935. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
1935 március 1, péntek pCTIRIIC Mit hozott magával Schuschnigg Parisból és Londonból? Bécs, február hó (A Magyarság tudósítójától.) Miért utazott ki Schuschnigg kancellár és külügyminisztere Párisba és Londonba s mit végzett Lavalékkal és Simonékkal való tárgyalásai során? —ezana legizgatóbb kérdése az európai politikának. S ha az angol külügyminiszternek küszöbönálló berlini és esetleges moszkvai útja nagyobb eseménynek számít is, mégis elmondhatjuk, hogy a Schuschnigg-kérdés összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mert rejtélyesebb, mint a Simon-utazás háttere. — Schuschnigg egyszerűen pénzért utazott ki Franciaországba és Angliába — sokan ezzel a cinikus válasszal akarták elintézni az első napokban az osztrák kancellár nyugateurópai utazásának célját, ottartózkodása alatt azonban a párisi és londoni események megmutatták, hogy ezúttal sokkal mélyebb kérdésekről volt szó. S ha az ember figyelmesen szemügyre veszi Schuschnigg tárgyalásainak visszhangját, lehetetlen föl nem fedeznie, hogy az osztrák kérdés nem volt, hanem lesz, mert a nyugati hatalmak valójában csak most fedezték föl annak szükségét, hogy az osztrák helyzetet végre szerves megoldáshoz juttassák az eddigi külső támasztékok helyett. S ha a német sajtó Schuschnigg és Berger Waldenegg nyugati utazását úgy igyekezett feltüntetni, mint egy vazallus expedíciót, csakhamar kitűnt, hogy Schuschnigg sokkal keményebb hangokat hallatott a külföld felé, mint például a Wilhelmstrasse. Schuschnigg nemcsak a katonai, hanem a politikai egyenjogúságot is követelte Párisban és Londonban Ausztria számára, s hogy ez mit jelent, azt nyíltan meg is mondotta az angol sajtó. Amikor Schuschnigg az osztrák külpolitika „aktivizálását“ sürgeti, meg akar szabadulni még a látszatától is annak, mintha Ausztria a nagyhatalmak gyámsága alatt állana. szahelyezi a Habsburg-házat javaiba (az is az idők jele, hogy többé nem a Habsburg-családot, hanem a Házat emlegetik) s hogy Schuschniggék nem terveznek semilyen „kezdeményezést“ a bécsi restaurációra. Amivel Páris közvetve tudomásul vette, hogy a jelenlegi osztrák rezsim nem ugyan a saját, de egy máshonnan jövő kezdeményezésre nem zárkóznék el annak az útnak folytatásától, amelyet a Habsburg-vagyon visszaadása jelent. S ha Párisban az osztrák helyzet fejlődését ebben az irányban látják haladni, Londonban is hasonló felfogás uralkodik. Itt is maga a Times állapította meg: — A Schuschnigg-kormány nyíltan rokonszenvezik a monarchistákkal. Minthogy pedig itt sem került szóba Schuschniggék és Simonék között a bécsi restauráció kérdése, az angol államférfiak pedig mindenkivel teljes nyíltsággal beszélnek, nyilvánvaló, hogy az angol politika is ezen a vonalon látja mozogni az osztrák fejlődést s hogy abba nem kíván beleavatkozni. S várjon nem célzatosan történt-e ezekután, hogy Schuschnigg, miután hivatalosan nem került szóba a Habsburg-kérdés, éppen Párisban s londoni látogatásának küszöbén a nyilvánosság előtt hangoztatta: — Jelenleg nem akarunk restaurálni, de nem hagyjuk megkötni a kezünket. Amivel világosan leszögezte, hogy az erről a kérdésről való hallgatása egyáltalában nem jelent hallgatólagos lemondást. Mindezzel szemben a kisántánt természetesen vigasztalhatja magát azzal, hogy Páris és London még nem mondta ki a boldogító igent az osztrák legitimisták felé s ebben lesz is annyi igazság, hogy a bécsi restaurációt egyelőre senki sem tartja időszerűnek. Ám ha a bécsi eseményekben rejlő tendencia lassú, ez csak ennek az irányzatnak reálpolitikai esélyeit növeli és a kisántant ellenállásának lendületét csökkenti. A »második« S valóban kinek ne tűnt volna föl, hogy Schuschnigg egész párisi tartózkodása alatt egy szóval sem hallottuk többé emlegetni az ausztriai latin németséget, hanem Schuschnigg éppen egyik párisi nyilatkozatában bocsátotta únnak az új jelszót, hogy Ausztria második Németországnak érzi magát. Amivel nemcsak a kifelé való függetlenséget hangsúlyozta, hanem a Németország mellett való önállóságot, mert ezek szerint Ausztria többé nem egyszerű latin törzse a németségnek, hanem külön fája Középeurópának. Maguk a franciák is érzik az idők változását. A Quai d'Orsay lapja például a Schuschniggal való tanácskozás után kiadott hivatalos komünikének olyan értelmezést ad, amely arra mutat, hogy Páris többé nem tartja elegendőnek Ausztriának azt az alátámasztását, amelyet Laval Rómában január elején még megfelelőnek tartott. Amíg ugyanis a január eleji római olasz—francia megegyezés az osztrák függetlenség biztosítására csupán be nem avatkozási és tanácskozási szerződések ajánlását vette tervbe, addig a Schuschniggal való eszmecsere után a francia külügyminisztérium orgánuma már azt írta, hogy az osztrák paktum kölcsönös garanciát is fog jelenteni és hogy azt beleépítik a többi regionális paktum mellé. Ami már határozottan több, mint amit Laval Rómában tartott szükségesnek. Hogy mindezt a franciáknak sikerül-e majd keresztülvinniök, az természetesen még kérdéses, annál is inkább, minthogy egyelőre az osztrák paktum ikertestvérének szánt keleti paktum sem jutott túl a tervezgetés stádiumán. Mégis magában az a puszta tény, hogy Franciaország egyre sürgősebbnek látja az osztrák Németország kérdés szerves rendezését, mutatja, hogy Párisban az osztrák kérdés nem egyszerű statusquo-feladat többé, hanem ellenkezőleg, olyan időszerű probléma, amelyet nem passzív ellenállással, hanem valamilyen aktív cselekedettel kell megoldani. S ha e szempontból meglepetést hozott legalább is a külvilág számára Schuschnigg párisi tartózkodása, még feltűnőbb jelenségeknek voltunk tanúi Londonban, amikor Schuschnigg párisi hivatalos utazása után Londonba is átment félhivatalos látogatásra. Kitűnt ugyanis, hogy Anglia — amely egyre inkább legfőbb bírájává válik az európai politikának — szintén valamilyen organikus változást tart szükségesnek az osztrák kérdésben. Itt nem az angol baloldali szocialista és a középen álló liberális köröknek kirohanásaira gondolunk, akik Schuschniggot egyszerűen bécsi Hitlernek, osztrák fasiszta diktátornak titulálták, hanem magának Schuschniggnak londoni nyilatkozatára. Schuschnigg ugyanis, amikor Londonból való elutazása előtt Berger Waldenegg külügyminiszterrel együtt fogadta az angol sajtót, feltűnően hangsúlyozta azokat a lényeges különbségeket, amelyek az angol és az osztrák felfogás között uralkodnak és amelyet ő történelmi okokkal magyarázott meg. Ami megint csak arra vall, hogy Schuschnigg Londonban is azt tapasztalta, hogy Nyugateurópában még az eddiginél is nagyobb mértékben akarják tiszteletben tartani az önálló Ausztriának teljes bel- és külpolitikai szabadságát és függetlenségét, ugyanakkor azonban Londonban is az a felfogás uralkodik, hogy az osztrák belpolitikai fejlődés még nem ért el tulajdonképpeni végcéljához. Laval üzenete Scimschniggnak De mi ez a végcél? — kérdezhetné az ember. Schuschnigg tárgyalásainak francia és angol visszhangja erre is megadja a választ. Mindenekelőtt: a Le Temps, amelyet sokáig úgy jellemeztek, hogy az a Quai d'Orsaynek félhivatalos, de a kisánlántnak háromnegyed hivatalos lapja, most, Schuschnigg párisi tárgyalásaival kapcsolatban szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy Schuschnigg párisi találkozásai során nem került szóba a Habsburg kérdés. Aminek igazi jelentőségét egy beavatott francia személyiségnek az a megjegyzése jellemzi, hogy nem került szóba, hiszen a Schuschnigg párisi menetrendjét megállapító előzetes diplomáciai eszmecsere során Laval formálisan megüzente Schuschniggnak, hogy a Habsburg-kérdésben nem kíván nyilatkozni. Vájjon elképzelhető lett volna-e ez akár csak néhány hónappal ezelőtt? Vájjon lehetséges lett volna-e, hogy a francia külügyminiszter vagy a Le Temps elmulasztott volna egy alkalmat arra, hogy legalább formailag és legalább lanyhán ne emelje föl szavát — a kisántánt megnyugtatására — a Habsburg-kérdésnek megbolygatása ellen? Bizonnyal nem. S ha a Temps ugyanebben a vezércikkében azt írta: — Csalódni fognak, akik a Habsburgkérdés emlegetésével meg akarják zavarni a dunai kérdés tárgyalását — várjon kire célozhatot? Bécsre aligha, hiszen ugyanazon a hasábon közölte a lap, hogy Schuschnigg ezt a kérdést nem is hozta szóba. Budapestre sem, hiszen a magyar kormánytól igazán semmi sincs távolabb, mint az, hogy ő sürgesse a Habsburgmegoldást akár Bécsben, akár Budapesten. Ez a figyelmeztetés nem szólhat tehát másnak, mint csak a kisántantnak, amely valóban kísérletet akart tenni arra, hogy a dunai kérdések tárgyalásába be- revigye azt a követelését, hogy a Habsburg-ügy nemzetközi kérdéssé nyilváníttassék. »... a homályban Ám hogy ugyanakkor Párisban menynyire tisztában vannak azzal, hogy a Habsburg-kérdés éppen a homályban érik a legjobban« érik legjobban, mutatja, hogy ugyancsak a külügyminisztérium szóvivője megállapítja, hogy a Schuschnigg-kormány vis Kérje még ma a Dr. legújabban megjelent melyet ingyen és bérmentve küld kívánságra: dr. Oetker tápszergyár, Budapest, VIII, Conti utca 25. Az egységes párt vezetősége befejezte a választójogi javaslat vitáját A belügyminiszter rövidesen elvégzi a javaslaton az utolsó simításokat és akkor a pártértekezlet elé kerül Az egységes párt vezetősége csütörtökön délután öt órakor, Gömbös Gyula miniszterelnök elnöklésével folytatta tanácskozásait a miniszterelnöki parlaiában. A csütörtöki értekezleten a választójogi javaslatot tárgyalták. Ezúttal teljes részletességgel megvitatták a javaslatot, amelyen, mint értesülünk, most már csak kisebb módosításokat kell végrehajtani a belügyminiszternek. A belügyminiszter ezeket az utolsó simításokat rövidesen elvégzi a javaslaton, amely újra nem is kerül már a pártvezetőség elé, hanem a párt plénuma foglalkozik vele. Még nem tudják azt az időpontot, amikor a javaslat a párt elé kerülhet. Egyesek nem tartják kizártnak, hogy már a keddi pártértekezlet is foglalkozhatok a javaslattal, másrészről azonban azt mondják, hogy addig nem készülhet el a javaslat végleges szövege. A pártvezetőség csütörtök esti tanácskozása féll kilencig tartott és ezen a pártvezetőségi tagokon, az elnöklő miniszterelnökön kívül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter vett részt a kormány tagjai közül. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter az értekezlet után így nyilatkozott: — A választójogi javaslat megvitatását befejeztük. Bethlen István gróf munkatársunk kérdéseire a következőket mondotta: — Ma teljesen végeztünk a választójogi javaslattal. A tervezetet úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltuk. Arra a kérdésre, hogy a pártvezetőség kívánt-e újabb változtatásokat a tervezeten, Bethlen így felelt: — Igen, a pártvezetőség kívánsága szerint a javaslat egyes részleteit újra át kell dolgozni. Hogy ez miennyi időbe kerül, azt nem tudom, de remélem, hogy nemsokára készen lesz vele a belügyminiszter, minthogy a változtatások nem lényegbevágók. — Mikor nyújtják be a javaslatot a képviselőházban? — kérdeztük. — Ez a kormány dolga — válaszolta Bethlen István gróf —, erre a kérdésre csak a kormány adhat választ. A további kérdésekre kijelentette még Bethlen, hogy a pártvezetőség rövidesen ülést tart, azonban a választójogi javaslatot már nem tárgyalja. Egyébként a pártvezetőségi ülésről a következő hivatalos jelentést adták ki: Az egységes párt vezetősége Gömbös Gyula miniszterelnök elnöklésével csütörtökön délután öt órakor folytatta tanácskozásait, amelyeknek során befejezte a választójog kérdésének megvitatását. A pártvezetőség fölkérte Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, hogy a megbeszélések során fölmerült szempontok figyelembevételével készítse el végleges formában a választójogi törvényjavaslatot az országgyűlés elé való terjesztés céljából. A tanácskozás este fél kilenckor ért véget. Buda polgársága visszautasta Eckhardt Tibornak Bethlen István gróf ellen Intézett támadásait A Budai Társaskör csütörtökön este Ripka Ferenc nyug. főpolgármester elnökletével gyűlést tartott, amelyen a küldöttségileg képviselt tizenhárom más budai egyesülettel együtt, Buda egész polgársága nevében erélyesen visszautasította azokat a támadásokat, amelyeket Eckhardt Tibor és pártja intézett az utóbbi időben Bethlen István gróf ellen. Ripka Ferenc elnöki megnyitójában arról szólt, hogy ma, amikor a reformok láza rázza a magyarságot, sokan hangoztatják, hogy a budai egyesületek és rajtuk keresztül Buda polgársága avult eszmékért küzd. Ezzel szemben az a valóság, hogy a hagyományokat tisztelő és a nemzeti értékeket védelmező budaiak csak a bomlasztó bacillusoktól óvják a közéletet. Ezért is emeli fel legerélyesebben a Budai Társaskör és valamennyi társegyesület tiltakozó szavát az olyan durva támadások ellen, mint amilyenek legutóbb értek olyan magyar értéket, mint Bethlen István gróf. A jelenlévők percekig melegen ünnepelték a volt miniszterelnököt nevének említésénél, majd Ripka Ferenc indítványára elhatározták, hogy Bethlen István grófot levélben biztosítják bizalmukról és ragaszkodásukról, mint Buda lakosságának megbízottjai. Bakonyi János társelnök felolvasott énejét egyhangúlag elfogadta a gyűlés. Hoór-Tempis Mór egyetemi tanár a Budai Társaskör nevében méltatta Bethlen István gróf kormányzati tevékenységét. Felszólalását egymásután követték az egyesületek kiküldötteinek csatlakozó bejelentései. Pyber Ignác, a Farkasvölgy—Mártonhegy—Németvölgy egyesületének megbízotta, hangoztatta, hogy még helyi értékeket sem lenne szabad támadni önző, hatalmi érdekből, nem pedig olyan egyéniséget, mint Bethlen István gróf. Az ország torkig 'van már a napokban elhangzott támadásokkal és az ahhoz hason- Én nem HisBristezem! rudborotvaszappan a legmegbizhatóbb és a legolcsóbb Eredeti rúd P 1. Prdbarud 28 fillér Kérje mindenütt!