Magyarság, 1935. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

1935 március 1, péntek pCTIRIIC Mit hozott magával Schuschnigg Parisból és Londonból? Bécs, február hó (A Magyarság tudósítójától.) Miért utazott ki Schuschnigg kancellár és külügyminisztere Párisba és Lon­donba s mit végzett Lavalékkal és Si­­monékkal való tárgyalásai során? —­ez­ana legizgatóbb kérdése az európai poli­tikának. S ha az angol külügyminiszter­nek küszöbönálló berlini és esetleges moszkvai útja nagyobb eseménynek szá­mít is, mégis elmondhatjuk, hogy a Schuschnigg-kérdés összehasonlíthatatla­nul érdekesebb, mert rejtélyesebb, mint a Simon-utazás háttere. — Schuschnigg egyszerűen pénzért utazott ki Franciaországba és Angliába —­ sokan ezzel a cinikus válasszal akar­ták elintézni az első napokban az osz­trák kancellár nyugateurópai utazásának célját, ottartózkodása alatt azonban a párisi és londoni események megmutat­ták, hogy ezúttal sokkal mélyebb kérdé­sekről volt szó. S ha az ember figyelme­sen szemügyre veszi Schuschnigg tárgya­lásainak visszhangját, lehetetlen föl nem fedeznie, hogy az osztrák kérdés nem volt, hanem lesz, mert a nyugati hatal­mak valójában csak most fedezték föl annak szükségét, hogy az osztrák hely­zetet végre szerves megoldáshoz juttas­sák az eddigi külső támasztékok helyett. S ha a német sajtó Schuschnigg és Berger­ Waldenegg nyugati utazását úgy igyekezett feltüntetni, mint egy vazallus expedíciót, csakhamar kitűnt, hogy Schuschnigg sokkal keményebb hango­kat hallatott a külföld felé, mint például a Wilhelmstrasse. Schuschnigg nemcsak a katonai, hanem a politikai egyenjogú­ságot is követelte Párisban és London­ban Ausztria számára, s hogy ez mit je­lent, azt nyíltan meg is mondotta az an­gol sajtó.­­ Amikor Schuschnigg az osztrák kül­politika „aktivizálását“ sürgeti, meg akar szabadulni még a látszatától is annak, mintha Ausztria a nagyhatalmak gyám­sága alatt állana. szahelyezi a Habsburg-házat javaiba (az is az idők jele, hogy többé nem a Habs­­burg-családot, hanem a Házat emlegetik) s hogy Schuschniggék nem terveznek semilyen „kezdeményezést“ a bécsi re­staurációra. Amivel Páris közvetve tudo­másul vette, hogy a jelenlegi osztrák re­zsim nem ugyan a saját, de egy máshon­nan jövő kezdeményezésre nem zárkóz­nék el annak az útnak folytatásától, amelyet a Habsburg-vagyon visszaadása jelent. S ha Párisban az osztrák helyzet fejlő­dését ebben az irányban látják haladni, Londonban is hasonló felfogás uralko­dik. Itt is maga a Times állapította meg: — A Schuschnigg-kormány nyíltan ro­konszenvezik a monarchistákkal. Minthogy pedig itt sem került szóba Schuschniggék és Simonék között a bécsi restauráció kérdése, az angol állam­férfiak pedig mindenkivel teljes nyíltság­gal beszélnek, nyilvánvaló, hogy az angol politika is ezen a vonalon látja mozogni az osztrák fejlődést s hogy abba nem kí­ván beleavatkozni. S várjon nem célzatosan történt-e ezek­­után, hogy Schuschnigg, miután hivata­losan nem került szóba a Habsburg-kér­­dés, éppen Párisban s londoni látogatá­sának küszöbén a nyilvánosság előtt hangoztatta: — Jelenleg nem akarunk restaurálni, de nem hagyjuk megkötni a kezünket. Amivel világosan leszögezte, hogy az erről a kérdésről való hallgatása egyál­talában nem jelent hallgatólagos lemon­dást. Mindezzel szemben a kisántánt termé­szetesen vigasztalhatja magát azzal, hogy Páris és London még nem mondta ki a boldogító igent az osztrák legitimisták felé s ebben lesz is annyi igazság, hogy a bécsi restaurációt egyelőre senki sem tartja időszerűnek. Ám ha a bécsi ese­ményekben rejlő tendencia lassú, ez csak ennek az irányzatnak reál­politikai esé­lyeit növeli és a kisántant ellenállásának lendületét csökkenti. A »második« S valóban kinek ne tűnt volna föl, hogy Schuschnigg egész párisi tartózkodása alatt egy szóval sem hallottuk többé em­legetni az ausztriai latin németséget, ha­nem Schuschnigg éppen egyik párisi nyi­latkozatában bocsátotta únnak az új jel­szót, hogy Ausztria második Németor­szágnak érzi magát. Amivel nemcsak a kifelé való függetlenséget hangsúlyozta, hanem a Németország mellett való önál­lóságot, mert ezek szerint Ausztria többé nem egyszerű latin törzse a németségnek, hanem külön fája Középeurópának. Maguk a franciák is érzik az idők vál­tozását. A Quai d'Orsay lapja például a Schuschniggal való tanácskozás után ki­adott hivatalos komünikének olyan ér­telmezést ad, amely arra mutat, hogy Páris többé nem tartja elegendőnek Ausz­triának azt az alátámasztását, amelyet Laval Rómában január elején még meg­felelőnek tartott. Amíg ugyanis a január eleji római olasz—francia megegyezés az osztrák függetlenség biztosítására csu­pán be nem avatkozási és tanácskozási szerződések ajánlását vette tervbe, addig a Schuschniggal való eszmecsere után a francia külügyminisztérium orgánuma m­ár azt írta, hogy az osztrák paktum kölcsönös garanciát is fog jelenteni és hogy azt beleépítik a többi regionális pak­tum mellé. Ami már határozottan több, mint amit Laval Rómában tartott szük­ségesnek. Hogy mindezt a franciáknak sikerül-e majd keresztülvinniök, az természetesen még kérdéses, annál is inkább, minthogy egyelőre az osztrák paktum ikertestvéré­nek szánt keleti paktum sem jutott túl a tervezgetés stádiumán. Mégis magában az a puszta tény, hogy Franciaország egyre sürgősebbnek látja az osztrák Németország kérdés szerves rendezését, mutatja, hogy Párisban az osztrák kérdés nem egyszerű statusquo-feladat többé, hanem ellenke­zőleg, olyan időszerű probléma, amelyet nem passzív ellenállással, hanem vala­milyen aktív cselekedettel kell meg­oldani. S ha e szempontból meglepetést ho­zott legalább is a külvilág számára Schuschnigg párisi tartózkodása, még feltűnőbb jelenségeknek voltunk tanúi Londonban, amikor Schuschnigg párisi hivatalos utazása után Londonba is át­ment félhivatalos látogatásra. Kitűnt ugyanis, hogy Anglia — amely egyre in­kább legfőbb bírájává válik az európai politikának — szintén valamilyen orga­nikus változást tart szükségesnek az osz­trák kérdésben. Itt nem az angol balol­dali szocialista és a középen álló liberá­lis köröknek kirohanásaira gondolunk, akik Schuschniggot egyszerűen bécsi Hitlernek, osztrák fasiszta diktátornak titulálták, hanem magának Schuschnigg­­nak londoni nyilatkozatára. Schuschnigg ugyanis, amikor Londonból való eluta­zása előtt Berger­ Waldenegg külügymi­niszterrel együtt fogadta az angol sajtót, feltűnően hangsúlyozta azokat a lénye­ges különbségeket, amelyek az angol és az osztrák felfogás között uralkodnak és amelyet ő történelmi okokkal magyará­zott meg. Ami megint csak arra vall, hogy Schuschnigg Londonban is azt ta­pasztalta, hogy Nyugateurópában még az eddiginél is nagyobb mértékben akarják tiszteletben tartani az önálló Ausztriának teljes bel- és külpolitikai szabadságát és függetlenségét, ugyanakkor azonban Lon­donban is az a felfogás uralkodik, hogy az osztrák belpolitikai fejlődés még nem ért el tulajdonképpeni végcéljához. Laval üzenete Scimschniggnak De mi ez a végcél? — kérdezhetné az ember. Schuschnigg tárgyalásainak fran­cia és angol visszhangja erre is megadja a választ. Mindenekelőtt: a Le Temps, amelyet sokáig úgy jellemeztek, hogy az a Quai d'Orsaynek félhivatalos, de a kis­­ánlántnak háromnegyed hivatalos lapja, most, Schuschnigg párisi tárgyalásaival kapcsolatban szükségesnek tartotta hang­súlyozni, hogy Schuschnigg párisi talál­kozásai során nem került szóba a Habs­burg kérdés. Aminek igazi jelentőségét egy beavatott francia személyiségnek az a megjegyzése jellemzi, hogy nem került szóba, hiszen a Schuschnigg párisi me­netrendjét megállapító előzetes diplomá­ciai eszmecsere során Laval formálisan megüzente Schuschniggnak, hogy a Habs­­burg-kérdésben nem kíván nyilatkozni. Vájjon elképzelhető lett volna-e ez akár csak néhány hónappal ezelőtt? Vájjon lehetséges lett volna-e, hogy a francia külügyminiszter vagy a Le Temps elmu­lasztott volna egy alkalmat arra, hogy legalább formailag és legalább lanyhán ne emelje föl szavát — a kisántánt meg­nyugtatására — a Habsburg-kérdésnek megbolygatása ellen? Bizonnyal nem. S ha a Temps ugyanebben a vezércikkében azt írta: — Csalódni fognak, akik a Habsburg­­kérdés emlegetésével meg akarják za­varni a dunai kérdés tárgyalását — vár­jon kire célozhatot? Bécsre aligha, hiszen ugyanazon a hasábon közölte a lap, hogy Schuschnigg ezt a kérdést nem is hozta szóba. Budapestre sem, hiszen a magyar kormánytól igazán semmi sincs távolabb, mint az, hogy ő sürgesse a Habsburg­­megoldást akár Bécsben, akár Budapes­ten. Ez a figyelmeztetés nem szólhat te­hát másnak, mint csak a kisántantnak, amely valóban kísérletet akart tenni arra, hogy a dunai kérdések tárgyalásába be- revigye azt a követelését, hogy a Habs­burg-ügy nemzetközi kérdéssé nyilvánít­­tassék. »... a homályban Ám hogy ugyanakkor Párisban meny­nyire tisztában vannak azzal, hogy a Habsburg-kérdés éppen a homályban érik a legjobban« érik legjobban, mutatja, hogy ugyancsak a külügyminisztérium szóvivője megálla­pítja, hogy a Schuschnigg-kormány vis­­ Kérje még ma a Dr. legújabban megjelent melyet ingyen és bérmentve küld kívánságra: dr. Oetker tápszer­­gyár, Budapest, VIII, Conti­ utca 25. Az egységes párt vezetősége befejezte a választójogi javaslat vitáját A belügyminiszter rövidesen elvégzi a javaslaton az utolsó simításokat és akkor a pártértekezlet elé kerül Az egységes párt vezetősége csütörtökön délután öt órakor, Gömbös Gyula miniszter­­elnök elnöklésével folytatta tanácskozásait a miniszterelnöki parlaiában. A csütörtöki érte­kezleten a választójogi javaslatot tárgyalták. Ezúttal teljes részletességgel megvitatták a javaslatot, amelyen, mint értesülünk, most már csak kisebb módosításokat kell végre­hajtani a belügyminiszternek. A belügyminiszter ezeket az utolsó simí­tásokat rövidesen elvégzi a javaslaton, amely újra nem is kerül már a pártvezetőség elé, hanem a párt plénuma foglalkozik vele. Még nem tudják azt az időpontot, amikor a javaslat a párt elé kerülhet. Egyesek nem tartják kizártnak, hogy már a keddi pártér­­tekezlet is foglalkozhatok a javaslattal, más­részről azonban azt mondják, hogy addig nem készülhet el a javaslat végleges szövege. A pártvezetőség csütörtök esti tanácskozása féll kilencig tartott és ezen a pártvezetőségi tagokon, az elnöklő miniszterelnökön kívül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter vett részt a kormány tagjai közül. Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter az értekezlet után így nyilatkozott: — A választójogi javaslat megvitatását be­fejeztük. Bethlen István gróf munkatársunk kérdé­seire a következőket mondotta: — Ma teljesen végeztünk a választójogi javaslattal. A tervezetet úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltuk. Arra a kérdésre, hogy a pártvezetőség kívánt-e újabb változtatásokat a tervezeten, Bethlen így felelt: — Igen, a pártvezetőség kívánsága szerint a javaslat egyes részleteit újra át kell dol­gozni. Hogy ez miennyi időbe kerül, azt nem tudom, de remélem, hogy nemsokára készen lesz vele a belügyminiszter, minthogy a vál­toztatások nem lényegbevágók. — Mikor nyújtják be a javaslatot a kép­viselőházban? — kérdeztük. — Ez a kormány dolga — válaszolta Bethlen István gróf —, erre a kérdésre csak a kormány adhat választ. A további kérdésekre kijelentette még Bethlen, hogy a pártvezetőség rövidesen ülést tart, azonban a választójogi javaslatot már nem tárgyalja. Egyébként a pártvezető­ségi ülésről a következő hivatalos jelentést adták ki: Az egységes párt vezetősége Gömbös Gyula miniszterelnök elnöklésével csütörtökön dél­után öt órakor folytatta tanácskozásait, amelyeknek során befejezte a választójog kérdésének megvitatását. A pártvezetőség fölkérte Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, hogy a megbeszélé­sek során fölmerült szempontok figyelembe­vételével készítse el végleges formában a vá­lasztójogi törvényjavaslatot az országgyűlés elé való terjesztés céljából. A tanácskozás este fél kilenckor ért véget. Buda polgársága visszautasta Eckhardt Tibornak Bethlen István gróf ellen Intézett támadásait A Budai Társaskör csütörtökön este Ripka Ferenc nyug. főpolgármester elnökletével gyűlést tartott, amelyen a küldöttségileg kép­viselt tizenhárom más budai egyesülettel együtt, Buda egész polgársága nevében eré­lyesen visszautasította azokat a támadásokat, amelyeket Eckhardt Tibor és pártja intézett az utóbbi időben Bethlen István gróf ellen. Ripka Ferenc elnöki megnyitójában arról szólt, hogy ma, amikor a reformok láza rázza a magyarságot, sokan hangoztatják, hogy a budai egyesületek és rajtuk keresztül Buda polgársága avult eszmékért küzd. Ezzel szemben az a valóság, hogy a hagyományo­kat tisztelő és a nemzeti értékeket védelmező budaiak csak a bomlasztó bacillusoktól óvják a közéletet. Ezért is emeli fel legerélyesebben a Budai Társaskör és valamennyi társegye­sület tiltakozó szavát az olyan durva táma­dások ellen, mint amilyenek legutóbb értek olyan magyar értéket, mint Bethlen István gróf. A jelenlévők percekig melegen ünnepel­ték a volt miniszterelnököt nevének említé­sénél, majd Ripka Ferenc indítványára el­határozták, hogy Bethlen István grófot levél­ben biztosítják bizalmukról és ragaszkodá­sukról, mint Buda lakosságának megbízott­jai. Bakonyi János társelnök felolvasott éne­jét egyhangúlag elfogadta a gyűlés. Hoór-Tempis Mór egyetemi tanár a Budai Társaskör nevében méltatta Bethlen István gróf kormányzati tevékenységét. Felszólalá­sát egymásután követték az egyesületek ki­küldötteinek csatlakozó bejelentései. Pyber Ignác, a Farkasvölgy—Mártonhegy—Német­­völgy egyesületének megbízotta, hangoztatta, hogy még helyi értékeket sem lenne szabad támadni önző, hatalmi érdekből, nem pedig olyan egyéniséget, mint Bethlen István gróf. Az ország torkig 'van már a napokban el­hangzott támadásokkal és az ahhoz hason- Én nem HisBristezem! rudborotvaszappan a legmegbizhatóbb és a legolcsóbb Eredeti rúd P 1. Prdbarud 28 fillér Kérje mindenütt!

Next