Magyarság, 1935. április (16. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-20 / 91. szám

Ma április 21. vasárnap Szökés a GPU országából írta! ___ (26) fcliwuou WIVEB BBBJIMDOI IBN­ CSERNAVINA TATJANA dobozi»* MÁTRAI SÁNDOR Eredeti orosz kéziratból fel« — Nem szégyeli magát?! Hagyja abba, mert azonnal jelentem az őrségnek. De voltak betegek idegesek, hisztériá­sak, akik nem tudtak uralkodni magu­kon és zajos jeleneteket rögtönöztek. Sokszor nagy botrányok következtek az ilyen események után. Estefelé amikor elsötétült a cella, mint a sír, mert a villannyal takarékoskodtak volt különösen kínos a cellaélet. Semmi sem volt oly megrázó hatással reánk mint ez a hideg, sűrű félhomály. A cél fák valósággal kriptákká alakultak át. Mindenki csak úgy ténfergett ebben az utolsó félórában, amíg fel nem gyújtot­ták a villanyt. Meg is mondtam a fel­ü­gyelőnőnek: Ha egyszer végzek magammal, akkor csak ebben a félórában követem el. — Ugyan — és ijedelem volt érezhető a hangjában. — Én szívesen meggyúj­tanám a villanyt, de nem engedik meg. A rezsim takarékoskodik, így is öt perc­cel előbb adok világosságot, hogy „kettes“ el ne sírja magát, mert akkor több a herce-hurca, mint a spórolás A börtönben nem volt nevünk, csak mint számok szerepeltünk. A „kettes“ mi sohasem láttuk. Nem engedték ki sétára, de a hangját annál jobban ismer­tük. Nem bírta el a félhomályt és ilyen­kor állandóan sírt. Eleinte halkan, némán zokogott. Néha fel-felcsuklott. Ha nem bántották, lassan megnyugodott, de a börtönszabályok sírókkal szemben rögtöni intézkedést ír­tak elő. És a GPU igyekezett is bele­fojtani könnyeit, ami mindig súlyos bot­ránnyal végződött. Látás-futás kezdő­dött, a felügyelőnők össze-vissza szalad­gáltak, a vaslépcsőn nehéz bukkancsok léptei voltak hallhatók, valahol egy kisablak hangosan csapódott fel és kez­dődött a hangos rábeszélés, amire a vá­lasz a nyitott ablakon keresztül, ismét csak keserves zokogás volt. Majd újabb nehéz léptek zaja közeledett, — jött az osztályfelügyelő. Borízű hang: — Sötét zárkát kap! De a kettes sirt, mint egy gyermek, mindig hangosabban. Nem tudta abba­hagyni. A börtön halotti csendjében tel­jes egyedüllétben, a cellába bezárva zo­kogott ez a szerencsétlen nő. Mindenkit felizgatott feltörő sírása, mintha mind­annyiunk helyett hullatta volna köny­­nyeit. De a parancsnokság nem tűrte ezt Az osztály fel­ügyelő két őrrel tért vissza. — Vigyék a sötét zárkába! Sírása ekkor hangos jajveszékelésbe csapott át. Nyikordult a zár, az ajtó csi­korogva megnyillott és a levegő egy bor­zalmas, velőtrázó sikoltozással telt meg — Hagyjanak, engedjenek, patká­nyok! Félek, félek! Hagyjanak, átkozot­tak! Erőszakkal cipelték el, a padlón von­szolták végig, ő ellenkezett és teljes erő­iből üvöltözött, olyan kétségbeesett han­gon, ahogy csak egy olyan ember tud, aki már ismeri azokat a borzalmakat, m­elyek fogadni fogják. Velőtrázó sikoltozásai a hatalmas bör­tön ötödik emeletére is felhallatszottak. És hangja mindaddig kisértett, míg el nem vonszolták és be nem lökték az un­dorító zárkába. Azután visszatért a csend, mely még félelmetesebben hatott ránk, mint az előbbi lárma. Hogy hogyan és mikor került vissza, azt senki sohasem tudta meg, de tapasz­taltuk, hogy a megfélemlítés után pár napig csendben maradt. Az egyik este szokatlanul korán vit­tek vissza a vallatásról. És ekkor ke­gyetlen látványban volt részem. Az ala­csony, szűk folyosón, ahová a sötét zárka nyílt, egy elkínzott nőt gyömöszöltek befelé a borzalmas ajtón keresztül. Egy vállas, tagbaszakadt GPU-ista mögött látni lehetett egy csapzott hajú kócos teremtést. Könnyekkel átázott haja ha­lálsápadt arcába lógott. Keservesen nyeg­­dicsért, kezeit erős markok szorították és csak fejével igyekezett védekezni. — Patkány! — dördült fel pánikos ijedtséggel. A következő pillanatban dongott utána a nehéz vasajtó. Ebben a förtelmes börtönben a lányok ezrei éltek. Egyidőben irtották őket és akkor a börtön minden zugában a folyosókon, az udvarban, mindenütt látni lehetett az elpusztított undorító á­latokat. Utálatos vörös tetemeik, csupasz farkuk félelmetesen hatottak idegeinkre. Különösen az udvart és a pincelejárókat borították el a patkánytetemek. Az ab­lakok rácsain épúgy elnyúltak, mint bár­hol másutt, ahol éppen elérte őket vég. Lehet, hogy női gyengeség, de a dög­lőtt patkányok látványa megrontotta sé­táinkat. Mi lehet akkor ott, a sötét zár­kában, mely oly alacsony volt, hogy nem lehetett felállani, ahová a GPU be­dobta áldozatait a siri sötétségbe, a pat­kányok társaságába? A másik állandóan síró fogolynő nem volt épelméjű. Gyakran énekelt, ami ugyanúgy tilos volt, mint a sírás. Cso­dásan szép, iskolázott hangja volt, de sajátságosan bánt vele. A víg románco­kat, vagy dalokat szomorú gyászmeló­diával énekelte, a szomorúakat pedig vi­dáman, mintha egy operettszubrett into­­nálta volna. Hangja mint egy cress cendo folyton erősbödött, ami végül ki­hívta a parancsnokság közbelépését és kényszerrendszabályokat kellett alkal­mazni. Amikor fenyegették, még hango­sabb sírással felelt és hisztériás dalolásba kezdett. Néha úgy sírt, mint a galamb­­dugás, azután kitörő artikulátlan han­gokkal, de mindig melódikusan folytatta különös énekét A lehiggadás Ugyanúgy játszódott le. A felügyelőnő csitíogatta, majd fenye­gette, mire vad kiabálással és átkozódás­­sal felelt. A GPU úgy látszik maga is hib­­bantelméjűnek tartotta, mert nem he­lyezte sötét zárkába, hanem kényszer­zubbonyt húztak rá és lekötötték ágyára, fáradtságtól elcsigázva aztán nagy nehezen elcsendesedett. Az őrség gyűlölte ezt a szerencsétlen hóbortos teremtést, valószínűleg azért, mert vele szemben nem bánhatott el úgy, mint a többiekkel, akik még eszük­nél voltak. A legfelső emeleten tartották, nyirkos, sötét cellában, sétára sohasem engedték, de egyszer nyáron mégis kivit­­ték az udvarra. Ekkor láttam először. Fiatal, magas sudárnövésű, választékos mozdulatú szép nő volt. Úgy járt az udvaron, mintha egy bálteremben közbámulat tárgya lenne. Közvetlen szavakkal beszélt az őrökkel, de amikor visszavitték cellájába, ismét kitört rajta szenvedélye, énekelt. Többet sohasem vitték a sétára. Miért kellett a GPU-nak ez a szeren­csétlen őrült nő, aki már egy éve volt lakója ennek a borzadályos épület­nek? ... Hogy mi lett vele, azt sohasem fogjuk megtudni. A harmadik ajtó nő a szomszédnőm volt, akit nemrég helyeztek be hozzám, közönséges gonosztevő, tolvajlás miatt került a börtönbe, de az ő könnyei, a különböző enyhítések megkaparintását célozták. Főként akkor tört ki, amikor elfogyott a dohánya. Szenvedett, ha nem volt cigarettája. Ilyenkor össze-vissza ugrándozott cellájában, fogdosta a le­gyeket, majd kínjában körmeivel ka­parni kezdte a vakolatot. Azután, mikor azt hittem, hogy vad roham tör ki rajta, cinikusan megszólalt: — Na, mingjárt koncertet rendezek, aztán kapott cigarettát! Leült az ágyára, ide-oda kezdte do­bálni magát és panaszkodva siránkozni kezdett — Mamácska, szegénykém, mit csi­nálnak velem! Anyám, anyám! Miért szültél engem? Miért hoztad világra gyer­mekedet? Saját szavaitól megrészegülten, valódi könnyeket hullatva, mindjobban bele­melegedett szerepébe és hangosan sinni kezdett — Meghalok, nem látlak meg többé téged! — és a fuldokló zokogás csak úgy rázta a testét. i T fil Waf to Ms TÖ­ bbülÉSIDEGEN­, Két csodaszép dunai társasutazást rendezünk olvasóink számára a verő­­fényes május hónapban Időpontok: Felsőduna május 11—18, Áldana május 20-tól június 2. Május hónapban, amikor a dunai utazás a partm­enti tájak virágos szépsége és üde­­sége, valamint a ragyogó tavaszi napsütés következtében a legszebb, két gyönyörű du­nai társasutazást rendezünk a Magyarság ol­vasói számára, mégpedig olyan beosztással, hogy a két utazás során az egész dunavona­lat, felfelé és lefelé egyaránt megismerhetik olvasóink. Az első társasutazásunkat a Felsődunára május 11—18 között, a máso­dik társasutazást az Aldunára, Várna érinté­sével, május 20—június 2. között tartjuk meg. A felsődunai út festői programja A május 11—18. között rendezendő Felső­­dunai társasutazásunk útvonala bővelkedik szebbnél-szebb látnivalókban. Budapest után az első jelentősebb látnivaló Vác, a neves püspöki székhely, majd a Duna hajlásánál feltűnik Visegrád vára, Salamon király tor­nyával, Nagymaros, a festői szépségű pilisi hegyszoros, Dömös, Szob, Esztergom, a „ma­gyar Róma“ monumentális látványa, Nyer­­gesújfalu, Piszke, Süttő, a komáromi régi földvár, Gönyü, Pozsony, az ősi magyar vá­ros. A Duna és a Morva összefolyásánál ma­gas sziklán omladozik Dévény híres vára. A sziklacsúcson állott Árpád szobra, amelyet a cseh megszállók leromboltak. A hajó ez­után a dévényi szoros festői partvidéke mel­lett halad előre Nagy magyar­ország kapuján, a ffotta Hungaricán­ keresztül és nem­sokára az osztrák határvároshoz, Hainburg­­hoz érkezik. Fischamend után megérkezik a hajó az ősi császárvárosba, Bécsbe, majd a felsődunai útvonal történelmi emlékekben gazdag látnivalók közül elsősorban Greifen­stein komor vártornya tűnik fel az utasok előtt. Nemsokára a kies fekvésű Krems-hez érkezik a hajó. Krems és Melk között van a Felsőduna vadregényes és festői szépségek­ben leggazdagabb része, a Wachau. A Wachaun végig, mindkét part óráról-órára újabb szép látvánnyal szolgál, a történelmi múlt emlékei tűnnek fel egymásután, a Nibelung-mondák légköre árad a hegyormo­kon lévő várromokról és várkastélyokról: Dürrnstein, Weissenkirchen, Spitz, Aglstein, Schönbühel, Melk szolgálnak gyönyörűség­gel a hajó utasainak. Melk után egyszerre feltűnik a dunaparti sziklákon épült Persen­­berg-kastély, ahol IV. Károly király szüle­tett, majd a Struden-szoros következik, ahol a Duna medrét a kétoldalt felnyúló magas hegyek annyira összeszorítják, hogy egyszerre csak egy hajó haladhat keresztül a szoroson a szűk mederben a víz sebes rohanással­­ gyöngyözik. A Struden-szoros után Wallsee, Steyregg, majd Felsőausztria fővárosa, Linz következik. Linz elhagyása után hatalmas őserdők között folyik tovább a Duna s az ormokon várromok, várkastélyok, ősi ko­lostorok büszke és hangulatos épületei lát­­hatók. A csodaszép utazás végcélja Passau, amely a Duna és az Inn összefolyása által képződött keskeny földnyelven épült és épí­tészeti stílusával, műemlékeivel, egész han­gulatával erősen emlékeztet az olasz váro­sokra. A legszigorúbb diéta (fogyasztó-, só-, húl-, folyadékszegény-, vegetar-, Bircher-Benner-féle Rohkost) betartása sem jelent lemondást a Svábhegyi Szanatóriumban Tolerantia-meghatározás. Nyolcnapos felsődunai társasutazásunk részvételi díja, a teljes útiköltséggel, első­rangú luxusétkezésekkel a hajón, továbbá Dürrnsteinben, Melkben, Weissenkirchenben, Linzben és Passauban a városmegtekintések költségeivel, az összes borravalókkal és adókkal, a teremben lefoglalható legolcsóbb hálóhely igénybevétele esetén mindössze 83 pengő, a legdrágább felsőfedélzeti kétágyas kabinban rendelkezésre bocsátandó háló­hellyel kombinálva pedig összesen 148 pengő. A legdrágább és legolcsóbb hely között köz­benső kategóriák is rendelkezésére állnak ol­vasóinknak. Jelentkezni lehet a Magyarság Utazási Osztályánál (IV., Eskü-ut 6. Telefoni 88-8­66). A részletes programot készséggel elküldjük. A társasutazást a Magyar Nem­zeti Bank 133. számú engedélye alapján ren­dezzük. Az aldunai út programja Május 20—június 2. között tartjuk meg tizennégynapos aldunai társasutazásunkat. A tökéletes üdülést nyújtó társasutazás útvo­nalának hazai szakaszán Budafok, Csepel sziget, Érd, Ercsi, Dunapentele, Dunavecse, Dunaföldvár, Paks, Foktő, Baja, a Margitta­­sziget, Dunaszekcső s a történelmi Mohács városképe tűnik fel az udaso­k előtt. Mohács alatt 10 kilométernyire van a trianoni határ, amelyet Kiskőszeg jelöl. A Duna balpartján látjuk Apatint, az ősi római települést, majd jobbparton feltűnik a vadregényes Fruska Gora hegylánca. A hajóút további nevezetes­ségei: a történeti nevezetességű Újlak, majd Palánka, Újvidék, Karlóca, a továbbiakban pedig Délszlávia fővárosa, Belgrád. Magyar szempontból nemzeti büszkeségre okot adó szakasza kezdődik az útnak Báziásnál, innen indul ki Széchenyi István gróf alkotása, a sok helyen sziklába vájt, 120 kilométer hosszúságú is Orsováig vezető, híres aldu­nai műút. Ómoldovától 6 kilométernyire fan­tasztikus sziklatömb, a Babakájszikla emel­kedik ki a Duna közepéből, a legenda sze­rint ez a szikla a boszorkányok pihenőhelye volt. A nagy költőnk által megénekelt Ga­­lambócvára, balról pedig Lászlóvára tűnik fel, nem sokkal később megkezdődik az al­dunai hajóút legszebb része, a Kazánszoros és a Vaskapu vidéke. Csodálatos hegykép­ződmények, erdős-sziklás folyosók között siklik tovább a hajó, a Duna egyes pontokon 1000—2000 méter szélességű, másutt 150— 200 méterre szűkítik össze a hegyek. Feltűnik a mindössze 170 méter szélességű szilakapu, a Kazán-szoros, amelynek falán márványtábla őrzi a legnagyobb magyarnak, az Alduna szabályozójának, Széchenyi István grófnak emlékét. Még egy emléktábla is látható később a sziklafalakon, Traján ró­mai császár nevével, a jobbp­arton sziklába vágott út emlékére. A 10 kilométer hosszú­ságú festői szépségű Kazánszoros után Or­­sovára érkezik a hajó, a Cserna-folyó ömlik itt a Dunába és a magyar történelem szem­pontjából az a nevezetesség fűződ­ik hozzá, hogy Kossuth Lajos 1849-ben, menekülése alkalmával, ott ásta el a Szentkoronát. E tény emlékét a Korona-kápolna örökíti meg, Adakalék, majd a szabályozási munkák leg­hatalmasabb alkotása, a Vaskapu, későbbi Turnu-Szeverin, Vidin, Lom tű­nmeik föl, ez utóbbi két városka már Bulgáriához tarto­zik. A bolgár Dunán is gyönyörű útvonalon­ teszi meg a hajó az utat a célpontig: Rustsu­­kig, amely Szófia után Bulgáriának legna­gyobb és legjelentősebb városa. Rustsukban négy napig tartózkodik a hajó, amely idő alatt a résztvevők kirándulásokat tehetnek a feketetengeri Várna fürdőhelyre és más bol­gár kirándulóhelyekre. HOTEL SÖNTGEN Elsőrangú ház, minden kom­fort, thermálfürrdővel a házban. Penzió 12 S.-tól. Átalányárak Tizennégynapos aldunai tárassutazásunk részvételi díja, a teljes útiköltséggel, az első­rangú étkezésekkel, az összes borravalókkal és adókkal, a négynapos ruszsuki tartózko­dás programjai nélkül, Adakaleh szigetének megtekintésével, a teremben lefoglalható, legolcsóbb hállóhely igénybevétele esetén mindössze 86 pengő, a legdrágább felsőfedél­zeti kétágyas kabinban rendelkezésre bocsá­tandó hálóhely kombinációja esetén pedig összesen 167 pengő. A legdrágább és legol­csóbb hely között kétágyas, négyágyas és nyolcágyas kabinokban, közbenső kategó­riák is rendelkezésére állnak olvasóinknak. Buna IW676MI rászán sár” penzióval vállalok fizető vi­ndereket. Kívánatra diétás étkezés, —-------- . - — Teljes komfort. Kü­szdaményl­at 48. felem. 8. t­elefon. Jelentkezni lehet a Magyarság Utazási Osztályánál (IV., Eskü-ut 6. Telefon 88-8­66). A részletes programot készséggel elküldjük. A társasutazást a Magyar Nemzeti Bank 133. számú engedélye alapján radezzák.

Next